Salt Lake FRPG
 

Share | 
 

 Rendőrség ♦Dylan & Claire♦

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Rendőrség ♦Dylan & Claire♦   2015-02-04, 18:36


Jó zsaru. Talán még én sem hiszem el, hogy teljes mértékben az lennék. Ütöttem már nem egyszer az utolsó aljas rohadékok képét és volt, hogy nem csak a kihallgató szobában, kamerák nélkül. Megtettem az utcán is, amikor elfogtuk és nem bírtam megállni. Kicsit elveszítettem a józan eszem. De mindenkivel megesik. Legalábbis ezt mondták. És tudod mit? Rohadtul nem bánom. Akinek a képét ilyenkor laposra vertem, meg is érdemelte.
De azt hiszem - nem - kicsit elkanyarodtam. A jelen sokkal fontosabb, így próbálok arra figyelni, minden más várhat. Hiába vagyok itt már fejben, csak aprót bólintok, amikor kimagyarázza ezt az egész "a kormány keze is benne van" dolgot. Ezzel azt hiszem, ha akarnék sem tudnék vitába szállni. Végül nem tudom, mit tesz velem, de beszélek. Elmondom, hogy mit gondolok, még ha piszok röviden is és csak a lényeget. Sz*rt sem tudok, ahogy más sem közülünk, annyit igen, hogy az újság lehozott egy szép... megnyugtató kis mesét.
- Nyomozóként innen csak a diliházba vezetne az út és néha amúgy sem állok attól távol... - teszek egy apró megjegyzést, de egyértelmű választ persze nem adok. Fogalmam sincs, mit akarok. Ma nem érdekel, holnap talán. Utána pedig ki tudja.
- Megfontolom - mondok ennyi, ahogy a névjegykártyáért nyúlok. Elég nagy odafigyeléssel kezdem azonnal vizsgálni, egy részem érdeklődését már felkeltette és egy pillanatra fel is emelem az egyik ujjam, hogy megállítsam. De végül leengedem, megrázom a fejem és elhangzik egy halk "Viszlát", majd hagyom, hogy csukódjon mögötte az ajtó.
Azt már senki nem látja, hogy hátradőlve a székben, egyik kezem a lábamon, a másikban pedig a kis kártyát forgatom. Még nem tudom, mit teszek végül.

/Hm akkor ez ennyi. Köszönöm a játékot. Remélem még összefutunk valamikor a játéktéren :) /
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
this one
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
pszichológus, zongora tanár
ϟ Hozzászólások száma :
79
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 06.
ϟ :

Boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: Rendőrség ♦Dylan & Claire♦   2015-02-02, 13:16



Claire & Dylan

- Avagy, hogyan vallassunk egy rendőrt? -


A kérdése után alaposan végig mérem párszor, fapofával persze, hogy semmit ne áruljon el az ábrázatom, végül egy olyan "hát, talán" fejbiccentéssel zárom a gondolatmenetem. Azaz, hogy rossz zsarunak nem tűnik. Másképp, már az első mondatom után kivágott volna innen. Korrekt embernek képzelem, aki csupán azért nem kezdett el az újságcikk miatt pattogni, mert meg van kötve a keze és nem akar diliházba kerülni. Plusz, ő maga sem tudja, mi is történt ott igazán.
-De. Most, hogy mondja...- jegyzem meg azért, hogy egyértelművé váljon számára, hogy látszik rajta a jó zsaru dolog, majd a következő kérdésére kezdek koncentrálni. Miből vontam le? Lehetetlen, hogy egy ilyen ügyről ne tudna az egész kormány. A NASA, az FBI az NSA és a többi ilyen cuki, rövidített neves kormányszerv és neves tagjai. Ők tudják csak igazán, mi történt ott.
-Nem vagyok hülye, nyomozó. Ha az történt, amit mi láttunk, akkor azt a helyet már a létező összes kormány szerv megvizsgálta. Képtelenség, hogy ne tudnának róla, ahogy azt is nehezen tudom elképzelni, hogy ezt a halandzsát ne épp ők hozták volna össze egy megbeszélés során. "Mit is mondjuk a hegyekben történtekről az embereknek?".- valami ilyesmi nevet tudok elképzelni annak a gyorsan összehozott találkozónak, ahol mindezen átrághatták magukat. Biztos nehéz lehetett összehozni egy olyan baromságot, mint amit ezek eleresztettek az újságban. Nem egy tudós és kutató kellett hozzá, hogy ekkora népvakító kamu dumát kiforraljanak.
Ahogy hátra dől és egy "nézze" figyelemfelkeltő szóval a tudtomra hozza, hogy most mondani akar valami fontosat, én is hátra dőlök és úgy pislogok rá. Kíváncsian hallgatom szavait.
-Nem rossz ez a hely. Már az megnyugtató, ha ön képes volt nekem őszintén elmondani, hogy az újságcikk kamu. Tudtam én is, de így sokkal jobban érzem magam, hogy nem vagyok ezzel egyedül.- kúszik halvány mosoly az arcomra, mert valóban értékelem, hogy elmondta a véleményét. Nem lett volna kötelező, de jó zsaru lévén, és ami fontosabb, jó ember lévén nem hagyta, hogy kétségek közt őrlődjek és igen is, elárulta amit tud. Ezek után végképp nem használnám ezt föl ellene és elég nagyot is nőtt a szememben.
-Ha igényt tartana rá, én talán tudnék segíteni. Négy fal között, civilként. Volt már részem hasonló helyzetekben lenni. Talán, épp ezért voltam biztos benne, hogy nem őrültem meg. Szóval, ha úgy gondolja érdekli az ügy és, mint ember, nem pedig, mint zsaru, szeretné tudni, hogy mi ez az egész, én segítek.- darálom le halálosan komoly arccal, mert valóban, rá akarok jönni mi volt ez és nem azért, hogy az emberek előtt ugráljak táblával, hanem azért, mert szeretem tudni, mi folyik körülöttem. Akkor már az ember fel tud legalább készülni dolgokra.
-Adok egy névjegykártyát. Fontolja meg az ajánlatot aztán hívjon, ha érdekli, mi volt ez az egész. De akár ki is dobhatja a szemetesbe. Az ön döntése.- csúsztatom elé a kis kártyámat az asztalon, majd fogom a táskám és még egy pillanatig várok. Nem indulok el rögtön az ajtó felé, hátha szeretne még mondani valamit de, ha láthatóan nem óhajt többet az ügyhöz fűzni, akkor felállok, biccentek egyet és már ott sem vagyok. Nem akarom tovább rabolni az idejét.





_________________



Claire Jillian Foster

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Rendőrség ♦Dylan & Claire♦   2015-02-01, 18:07


Jó zsaru vagy rossz zsaru. Komolyan erre kíváncsi? Csak nézek rá vagy fél percig, talán akaratlanul is kicsit úgy, mintha elment volna az esze. Aztán valami különös oknál vezérelve válaszolok. Pedig nem lennék köteles és nem is igazán akarok, mégis kicsúsznak a szavak és utólag már nem bánom.
- Én lennék a jó. Nem látszik rajtam? - meg nem tudnám magyarázni, ez miért kellett. Mosolyt persze továbbra sem látni az arcomon, de ugyan már, ez a legkevesebb. A következő percben már úgyis továbblépünk és talán... egy egészen kicsit kevésbé érzem magam feszültnek. Legalábbis nem úgy ülök ott, mint aki karót nyelt, csak úgy, ahogy kell. Tartom magam és ez így van rendjén. Nem fogok kellemes csevegésbe kezdeni.
- A kormány keze? Na ezt miből vonta el magának? - nézek rá érdeklődve. Én nem mondtam semmi ilyet, az egyszer biztos. Fogalmam sincs, mi ez az egész, de ma az a napom van, amikor nem is érdekel. Bárkinek köszönhető az új történet és a tökéletesen elsimított részletek, elég hatalma van, hogy ne érje meg ugrándozni. Örülök, ha járni tudok, nem ugrálok.
A millió meg egy felsorolt kérdésre nem is válaszolok. Mintha el sem hangoztak volna. Minek erőlködjek? Pont úgy nem tudok ezekre a választ és semmi magyarázatot történtekre, mint bárki más azok közül, akik ott voltak.
- Nézze... - dőlök hátra újra, majd kell pár pillanat, amíg összeszedem magam. Megdörzsölöm az orrnyergem bár ezúttal nem a fizikai fáradtság az oka. - Fogalmam sincs, mi történt. De van annyi eszem, hogy ne tegyek mindent kockára valami őrült magánnyomozás keretében - elhallgatok, de egyértelmű, hogy van ott még valami, amit kicsit nehezen bökök ki. Végül arra a következtetésre jutok, hogy ez még nem őrültség.
- Igen, valami volt ott. Valami történik, de én sem tudok többet, mint maga vagy ha jól sejtem bárki más közülünk. Rossz helyen kutat - mondom végül, egyenesen a tekintetébe fúrva az enyémet. Eszemben sincs hazugságokkal előállni.
- Egyes napokon pont úgy megőrjít a tudat, hogy nem tudok rájönni, mi ez az egész, mint bárki mást. Gondolom. De a mai nem az a nap - teszem hozzá, ezúttal viszont nem éreztetem, hogy jobban tenné, ha távozna. Várom, hogy mivel tud még előállni vagy mit tud, amit én nem. Egy kérdést sem teszek fel, mégis... a várakozó csend magáért beszél.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
this one
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
pszichológus, zongora tanár
ϟ Hozzászólások száma :
79
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 06.
ϟ :

Boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: Rendőrség ♦Dylan & Claire♦   2015-01-27, 21:54



Claire & Dylan

- Avagy, hogyan vallassunk egy rendőrt? -


Újfent elmosolyodok a megjegyzésén, mert végtére is jogos, ahogy reagál. Ennek ellenére én ezt vállalom. Tényleg meg akarok bizonyosodni róla, hogy nem történt semmi az elmémmel és minden úgy történt, ahogy én emlékszek. Ha én lennék az egyetlen, akinek így rémlik a dolog, akkor oké. Megnyugodnék. Elfogadnám, hogy elgurult a gyógyszerem és nem is érdekelne tovább az ügy, de előbb megkérdezek még pár embert. Mondjuk egy zsarut, azaz Reed nyomozót, aki éppenséggel ott is volt és még tudhat a kis kamuzásról is, amit az újságokban írtak. A zsigereimben érzem, hogy hazugság. Ilyen nincs. 20 ember elméje ugyanazt a maszlagot találja ki egy történet miatt, a sokk hatására. Ezt nekem ne próbálják meg bemagyarázni, mert nem fogom elhinni soha.
-Pontosan tudom. De van, ami érdekesebb.- vonok vállat egyszerűen, majd somolyogva végig hallgatom az eszmefuttatását. Tényleg ennyire elszánt fejet vágok? Más kérdés, hogy nekem nincsenek társaim és ez nem egy vallatás. Itt én vagyok a vallató és neki kell "köpnie". Legalábbis, ez a tervem.
-Nekem nem úgy tűnik most ez, mint egy kihallgatás, de érdekelne, hogy maga a jó zsaru vagy a rossz zsaru.- vigyorodok el újfent, ahogy próbálom lazábbra venni a figurát, hogy ő se feszengjen feleslegesen. Nem akarom én, hogy azt gondolja, hogy most a körmére néz valaki vagy ilyesmi. Egyszerűen csak beszélni akartam vele arról a napról, amibe lassan bele is kezdek, ő pedig érdeklődve előrébb dől. Tehát, őt is foglalkoztatja a téma. Gyanítom, kíváncsi arra, hogy én mire és hogyan emlékszek. Talán ő is kételyek közt őrlődik, hogy megőrült-e vagy sem? Gyanítom nem. Ő pontosan jól tud mindent, ahogy azt is, hogy ki kérte, hogy azt írják az újságok, amit.
-Nem az utána a fontos, hanem, hogy ne érezzek kényszert arra, hogy vissza adjam az összes pszichológiai papíromat.- jegyzem meg cseppet sem jó kedvvel, hiszen nekem ront most ezzel, hogy "utána?", mintha én most fel akarnék göngyölíteni egy roppant titkos ügyet. Ha annyira titkos lenne, akkor a NASA már elsöpört volna minden tanút az útból és lezárnák a hegyet a fenébe, mint az 51-es körzetet.
-Szóval a kormány keze is benne van. Ezt jó tudni.- lepődök meg és már egyre inkább tűnik úgy ez az egész, mint az 51-es körzetes gondolatmenetem. Még jó, hogy nem nyírattak ki mindenkit, hanem elő álltak egy ilyen kamu szöveggel. Ez azért rendes volt tőlük, de ettől még nem fair, hogy így átvernek mindenkit.
De nem kezdek el hőbörögni, csak végig hallgatom az utolsó mondatát, aminek nagyon téma lezárós szaga van, majd pár pillanatig csak ülök és az előttem lévő asztallal szemezek. Karjaimat összefonom mellkasom előtt, azaz felveszem a töprengős pózomat, végül felpillantok rá.
-Maga túl tud rajta lépni? Ilyen egyszerű? Láttuk, amit láttunk, írnak, amit akarnak és ennyi? Na és a férfi, akit nyakon lőttek? Vele senki nem foglalkozik? A társa túl tudott ezen lépni, akinél a fegyver volt? Ilyen egyszerű lenne?- halkan beszélek, nem számot kérően. Mintha csak diskurálnánk valami hétköznapi dologról, de egyáltalán nem az. Nem véletlenül kérdezek rá Oliverre se, ugyanis azóta nem láttam és, ha eddig reménykedtem is, hogy talán a kis varázserejével életben maradt, mára már elfogadtam, hogy ő akkor és ott meghalt.
Minden esetre ez a halom kérdés most megmaradhat akár költői kérdésnek is, mert gyanítom, hogy őt is foglalkoztatja az egész még, ha nincs is kedve táblával a nyakában ácsorogni a téren.






_________________



Claire Jillian Foster

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Rendőrség ♦Dylan & Claire♦   2015-01-23, 17:13


- Egy pszichológus akar az én segítségemmel meggyőződni arról, hogy nem őrült meg. Ugye maga is tudja, hogy ez milyen érdekesen hangzik? - bár talán a jó szó a különös lenne. Részlet kérdés és ezúttal nem számítanak a részletek. Az olyanok viszont igen, hogy milyen nyugodtan és szinte jókedvűen üldögél itt. Igaz, én sem vagyok feszült, inkább csak bizonytalan. Még mindig nem tudom, hogy pontosan mit akar tőlem. Talán vagy egy-egy perc, amikor megfordul a fejemben, hogy tényleg az-e, akinek mondja magát.
De aztán előáll valamiféle magyarázattal. A túra. Hát persze. A lövés említésére láthatóan megrándul az arcom és ha lehetséges, kicsit erősebben kezd sajogni a lábam. Ez utóbbit persze nem mutatom. Megszoktam már a változó erősségű fájdalmat és amúgy sem olyan nehéz elrejteni.
- Nagyon elszánta magát. Pont így néznek azok is, akiket kihallgatásra hozunk be és azt mondják, ők bizony sírig hallgatnak. Fél óra múlva megyünk a társaikért egy érvényes letartóztatási paranccsal - eszemben sincs megfenyegetni vagy elérni, hogy ellenségessé váljon a hangulat. Pusztán közlök vele egy tényt, amit eszembe juttatott a nagy magabiztosságával.
A következő pillanatban viszont már érdeklődve dőlök előrébb. Jó, bevallom nem csak azért, mert kíváncsi vagyok a történetére. Én is tudom, hogy mi történt és azt is, hogy mit írnak az újságok, csak...
- Nézze, mit vár tőlem? Mondjam, hogy az egész hazugság? Hogy egy golyót szedtek ki a lábamból? Utána pedig? - értem én, meg akar bizonyosodni róla, hogy nem őrült meg. De utána mi lesz? Az emberek attól még komplett idiótának hiszik majd, ha előáll az igazsággal.
- Hacsak nem akar kiállni valamelyik térrel, táblával a nyakában, hogy az egész kormány és a városvezetés hazudik... - nézek rá és láthatóan eszemben sincs a történtek részleteit megvitatni. Úgyhogy a következő pillanatban már jön is részemről a zárás.
- Fogadja el, hogy az történt, amit az újság írt és lépjen túl a dolgon - nézek rá nagy komolyan és egyben várakozóan. A "Még valami?" kérdés pedig ott lebeg a levegőben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
this one
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
pszichológus, zongora tanár
ϟ Hozzászólások száma :
79
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 06.
ϟ :

Boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: Rendőrség ♦Dylan & Claire♦   2015-01-22, 21:13



Claire & Dylan

- Avagy, hogyan vallassunk egy rendőrt? -


Átesünk az udvarias dolgokon. Bemutatkozás, megkérdem, hogy van és hasonlók, majd azt is közlöm ki vagyok, amire nem épp a legkedvesebb válasz érkezik, de engem csak megmosolyogtat. Akarom mondani, felnevetek egy pillanatra, mert valójában meg tudom érteni, hogy így gondolja. Lehet, hogy egy pszichológus még veszélyesebb, mint egy riporter, mert az a testbeszédből is tud olvasni, nem csak abból, amit mondanak neki. Persze, sokszor a testbeszéd nem árul el száz százalékosan mindent, de alapnak jó.
-Nem hibáztatom, amiért ez a véleménye, de most egyáltalán nem azért vagyok itt, hogy elemezgessem, nyomozó. Valami olyanról akarok inkább beszélni, ami megnyugtat, hogy nem őrültem meg.- mosolygok rá még mindig szelíden és tudván, hogy kicsit tart tőlem, egyből magabiztos leszek, de nem szállok el magamtól. A zsaru még mindig ő kettőnk közül, én meg csak keresgélek.
-A túrán találkoztunk. Én is odamentem segíteni, mikor magát lábon lő... akarom mondani, amikor elszakadt az ínszalag a lábában.- mosolygok, de ez már inkább gunyoros arckifejezés, ami azt óhajtja mutatni, mennyire nem tetszik az a kamu szöveg, amit az újságban leeresztettek. Sőt. Ha nem a kórházban lettem volna és lett volna nálam valami gyújtó eszköz, biztosan el is égettem volna a lapot.
-Amit szeretnék, az pedig az, hogy tisztázzuk ezt a maszlagot, amit összehordtak az újságban.- biccentem kissé oldalra a fejem és elszántan a zsaru sötétbarna tekintetébe vájom az enyémet. Remélem, látja rajtam, hogy nem fogok innen elmenni, amíg ezt nem tisztázzuk. Ahhoz, hogy meggyőzzön, hogy az történt, amit a cikkben írtak, elég kemény bizonyítékokat kellene elém pakolnia, amit nem fog megtenni, mert egyrészt nincs, másrészt pedig kétlem, hogy csak a két szép szememért beavatna ilyesmikbe. Talán, ha az agyára megyek majd, egy idő után megteszi, de előbb pateroltatna ki innen, van egy olyan érzésem.
-Ha gondolja, elmesélem mi az, amire én emlékszek és tudom is, hogy azt láttam. Pszichológus létemre észre venném, ha sokk hatása alatt lennék vagy egyéb dolgok, valamint volt már alkalmam látni furcsa dolgokat. Tudom, hogy nem az történt ott a hegyen, mint amiről olvastam másnap a kórházban.- sóhajtok egyet a végén, közben leveszem a kabátom, mert merészelem azt gondolni, hogy huzamosabb ideig itt leszek még, majd egyik lábam átvetem a másikon és haláli nyugodtsággal pislogok a jó képű rendőrre, aki eddig szimpatikus. Remélem, akkor is így fogom gondolni, amikor kisétálok innen.






//Örülök, hogy tetszenek xD Én is szétröhögtem magam, mikor megtaláltam ezt a kettőt :D //

_________________



Claire Jillian Foster

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Rendőrség ♦Dylan & Claire♦   2015-01-20, 18:47


Komolyan meg voltam győződve róla, hogy bárki is áll az ajtó másik oldalán azt ismerni fogom. Talán még azt is meg mertem volna tippelni, hogy valami munkát akarnak lepasszolni nekem. Ha már úgyis itt vagyok egész nap ugye...
Aki viszont belép, nos, láttam már valahol, de meg nem tudnám mondani hol és egyáltalán beszéltünk-e két szót. Túl sok emberrel találkozok nap mint nap, néha elmosódnak a nevek és a pontos személyazonosságok. Julian agya végtelen kapacitású, nem az enyém. Ettől függetlenül egy hosszú másodpercig figyelem, amíg ott a nagy mosoly az arcán. Hátha beugrik a neve, akármi, de semmi. A következő pillanatban inkább kihúzom magam, ha már hivatalos bemutatkozás meg minden.
- Dylan Reed, nyomozó. De ezt gondolom tudja - van egy olyan érzésem, hogy nem csak benyitott egy irodába, aminek szimpatikus volt az ajtaja. Egyelőre mégsem kérdezem meg, hogy miért jött, csak intek a fejemmel a szék felé, a sajátoméval szemben és amint leül, én is leveszem a terhes a lábamról.
- Egész jól, de idő lesz, amíg helyrejön - válaszolom, bár még mindig nem tudom eldönteni, hogy kicsoda is pontosan. Ha a név ismerős is valahol a tudatom mélyén, nem tudok rájönni, hol hallottam.
- Pszichológus? Már megbocsásson, de az én szememben nem sokkal jobb - persze, ezt talán nem kellene így kimondanom, de tudjuk, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nem gondolkozok. Ha eddig még el is beszélgettem volna vele bármiről, most már odafigyelek minden szavamra. A Nagyfőnök rendelte volna ide? Hogy kiderítse, kihevertem-e az egészet? Úgy értem az én kis képzelgéseimet? Kiszedte volna Julianből?
Nem, nem hiszem. Mindenesetre még egy kis ideig, alig feltűnően vizsgálgatom aztán továbbra is teljesen hivatalosan maradva, ültömben kihúzva magam...
- Nos, honnan kellene emlékeznem magára és mit is szeretne tőlem pontosan? - teszem fel a nagy kérdést, pontosabban kettőt, ahelyett, hogy találgatnék. Hozzátehetném, hogy térjen a lényegre, mert nincs sok időm. De ezt lenne a legátlátszóbb hazugság, amivel csak előállhatok. Nem kell hozzá sok ész, hogy bárki rájöjjön, nem az irodában ülve, papírmunkába temetkezve a legzsúfoltabb az élet. Ő pedig valószínűleg tudja, hogy megy ez. Ha már pszichológus, biztos van egy kis rálátása sok mindenre.

/De nehezen írok neked... Mindig elvonja a két kis vicces gif a figyelmem :D /
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
this one
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
pszichológus, zongora tanár
ϟ Hozzászólások száma :
79
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 06.
ϟ :

Boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: Rendőrség ♦Dylan & Claire♦   2015-01-20, 16:03



Claire & Dylan

- Avagy, hogyan vallassunk egy rendőrt? -


A reakció gyorsan érkezik, nekem mégis van időm még előtte legalább háromszor arra gondolni, hogy mit is keresek itt pontosan? Nem fog nekem önként dalolni és megnyugtatni arról, hogy nem vagyok bolond, ahogy a többi túrázó sem és azt sem fogja előadni, hogy az egy természetfeletti lény volt. Akkor azt gondolná, hogy én fogom őrültnek nézni, pedig, ha tudná, hogy mennyire nem vagyok szkeptikus az egész természetfeletti dologgal kapcsolatban, talán beszélne rögtön.
Meglep az a barátságos "gyere", mintha sejtése lenne róla, hogy ki állhat az ajtó előtt, csak épp meg fog lepődni, mikor én lépek be rajta. Nem hiszem, hogy épp rám számítana. Kezdjük ott, hogy nem is ismer. Kétlem, hogy a túráról épp rám emlékszik.
-Üdv.- vigyorodok el zavaromban, ahogy belépek az ajtón és gyorsan be is csukom magam után, hogy ebből is érezze, bizalmas az ügy, ami miatt felkerestem. Szigorúan négyszemközt akarok vele beszélni.
-Biztosan nem emlékszik rám, pedig már találkoztunk, csak akkor nem volt alkalmam bemutatkozni. Claire Foster vagyok.- lépek is közelebb az asztalhoz szép lendületesen, hogy kezet nyújtsak, ha már bemutatkoztam, végül kíváncsian végig mérem a fazont. Látszik a testtartásán, hogy a lábát nem szívesen erőlteti meg, tehát a sérülés ott van és gyanítom, hogy nem hülye a pasi, ha már rendőr, azaz rá kellett jöjjön, amikor először látta a sebét, hogy az nem ínszalag szakadás meg ilyen baromságok. Lőtt seb. Pont.
-Hogy van a lába?- kérdezem érdeklődve és, ha idő közben nem kínál hellyel, hát ledobom magam a székre. Ebből már sejtheti, hogy nem két perces beszélgetésnek tervezem ezt.
-Egyébként megnyugodhat. Nem vagyok se firkász se riporter. Pszichológus vagyok és a túrán találkoztunk a múlt hónapban.- magyarázok nagyon szépen, aranyosan, kerülve bármiféle szúrós tekintetet vagy olyan dolgot, ami miatt úgy érezné, hogy fenyegetést okozhatok bármilyen módon is, és persze várom a reakcióit is. Ami a legkevésbé tetszene az az, hogy kirugdos az irodából és elzavar, szóval remélem, hogy ehelyett inkább felkeltem az érdeklődését és megkérdezi, hogy miért is vagyok itt?





_________________



Claire Jillian Foster

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Rendőrség ♦Dylan & Claire♦   2015-01-19, 19:56


Volt időm mindent átgondolni, amíg képtelen voltam talpra állni. Más dolgom sem volt, csak feküdni, nézni a plafont, miközben újra és újra lejátszottam a fejemben, ami a túrán történt.
Ha csak én lennék az egyetlen, aki emlékszik a vörös hajú nőre...
Ha csak én lennék az, aki látta a vért...
Ha csak én lennék az, aki látta a vadőrt meghalni...
Ha nem kaptam volna golyó a lábamba...
gond nélkül rávágnám, hogy igen, ez csak az újabb megállója az őrületemnek. De úgy, hogy tudom, másnak is hasonló emlékei vannak, biztos vagyok benne, hogy ezúttal nem bennem van a hiba. Mégsem teszek semmit azon kívül, hogy unalmas óráimban hasonló történetek után kutatok. Nem mintha nem érdekelne, hogy mi volt ez pontosan. Megvan bennem az ösztön, hogy kiderítsem az igazat. Hogy rájöjjek, miért kezeli szinte mindenki olyan nagy természetességgel és hogy a fenébe volt már kész meséje minden nagymenőnek a történtekre.
De újra dolgozom és ez sok időmet elveszi még úgy is, hogy terepről és éles helyzetekről szó sem lehet. Így is bicegve, fájdalmak árán teszem meg a kocsimtól az irodámig az utat. Mégis bárki megkérdezi, könnyedén mondom, hogy semmi bajom. Minek magyarázkodjak? Minek mondjam, hogy egy cseszett golyó fúródott a combomba? Olyan vakok az emberek, hogy az nem igaz.
Nos, ilyen voltam én is, mit tagadnám.
Most valahol a két véglet között ingázok. Egy részem azért küzd, hogy ne nyomjak el mindent. Ne vegyek be altatót esténként, ne igyak rá alkoholt, hogy kicsit növeljem a hatást és ne ássam magam a munkába, magasról téve minden másra. A másik viszont az álmoknak, a túra alatt történteknek mindennek hátat fordítana.
Ma éppen az utóbbi érvényesül. Nem veszek tudomást semmiről, csak az aktuális feladatomról. Van egy mankó támasztva az asztalomhoz, de amíg nem muszáj, nem használom. A szokásos öltözék rajtam és mintha semmi nem változott volna a hónap alatt, úgy ásom bele magam előttem lévő iratokba. Aztán felhangzik a kopogást. Elsőre szinte meg sem hallom, így megkésve nézek csak fel.
- Gyere - szólalok meg. Biztos vagyok benne, hogy csak valamelyik kolléga, esetleg Julian tanulta meg, mire jó a kopogás. Persze amint meglátom, hogy egy majdhogynem ismeretlen arc bukkan fel, már állok is talpra. Az illem az illem vagy mi a fene.
- Üdv - mondom, miközben próbálom megállapítani, hogy honnan is ismerem. Na meg fél kézzel, alig láthatóan támaszkodok az asztalomon. Biztos, ami biztos.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
this one
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
pszichológus, zongora tanár
ϟ Hozzászólások száma :
79
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 06.
ϟ :

Boszorkány

TémanyitásTárgy: Rendőrség ♦Dylan & Claire♦   2015-01-19, 16:57



Claire & Dylan

- Avagy, hogyan vallassunk egy rendőrt? -


Nem tudok beletörődni ebbe az egészbe. Az a kamu szöveg, amit előadtak az újságokban, egyszerűen felháborító és nem azért, mert a vörös bigét még, csak meg sem említik, hanem azért, mert úgy adják elő, mintha egy rakás idióta élte volna túl az egészet. Mintha mindannyian bolondok lennénk és, csak egy hülye hiszi el, hogy az egész bagázs sokkos állapotba került. Nincs olyan katasztrófa, ahol mindenki meghülyülne. Valaki mindig erősebb, valaki mindig fel tudja dolgozni a látottakat és ugyebár ott van a zsaru is, akit lábon lőttek. Mégis, ki irányította ezt az egész nyomozást? Mert ugye nyoma marad a lövésnek. Egyrészt, a zsaru lábában, másrészt pedig a csaj pisztolyában, ahonnan hiányzik két töltény. Erről a rendőröknek jelentést kell írniuk, hogy miért is van ez. Nem lövöldözhetnek csak úgy a vak világba.
Ez az, ami miatt elindulok kora délelőtt a helyi rendőr őrsre és céltudatosan Dylan Reed-et keresem, mivel a nevét sikerült nagy nehezen megtudnom. Vagyis, addig kérdezősködtem a túraszervezőnél, amíg ki nem nyögte és persze arra hivatkoztam, hogy meg akarom nézni a férfi jól van-e, mert úgy emlékszek, hogy súlyos volt a sérülése. Ennek ellenére a kórházban, ahova először megyek érdeklődni közlik, hogy a nyomozó már munkába állt -két héttel a túra után-, bár még terepre nem mehet.
Tehát, amikor besétálok az épület ajtaján, teszek magasról a kíváncsi "ki a fene ez?" tekintetekre és egyenesen a pultnál ücsörgő rendőrnőhöz megyek. Gondolom, ő szokta ide-oda irányítgatni az embereket.
-Jó napot. Reed nyomozóhoz jöttem.- vágom oda, mire a nő felvonja flegmán egyik szemöldökét és végig mér. Most min gondolkozik? Hogy miért keresem vagy, hogy ki vagyok?
-Pszichológus vagyok. Egy ügyével kapcsolatban kell neki segítséget nyújtanom.- lódítom bájos mosollyal az arcomon, mire a nő úgy tűnik, megvilágosodik.
-Á. Biztosan a Henson ügy.- bólint egyet, én is helyeselek, majd elmagyarázza, merre is találom a nyomozót, én pedig próbálom felfogni a túl sok infót. Folyosó végén balra, aztán jobbra, második ajtó, megint folyosó és így tovább, de végül mégis csak sikerül megtalálnom a jó ajtót. Igaz, útközben még kétszer eligazítást kérek, de a lényeg, hogy aztán a Dylan Reed nyomozó feliratú ajtó előtt találom magam, ahol nagy levegőt veszek és bekopogok. Határozottan. Semmi kézremegés vagy tökölés. Vagány csaj vagyok és kiszedek belőle mindent! Igen! Na jó. Valójában be vagyok tojva, hogy majd elküld a fenébe.





_________________



Claire Jillian Foster



A hozzászólást Claire Foster összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-01-20, 16:12-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: Rendőrség ♦Dylan & Claire♦   

Vissza az elejére Go down
 
Rendőrség ♦Dylan & Claire♦
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Dylan Sprayberry
» Dylan O'Brien

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Salt Lake FRPG :: Helyszínek :: Belváros :: Rendőrség, bíróság, fogdák-