Salt Lake FRPG
 

Share | 
 

 Rendőrség - Shaw ♦ Dylan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Rendőrség - Shaw ♦ Dylan   2014-12-14, 20:41


- Legalább fellendítenéd az edzőterem forgalmát egy kicsit. Még hálásak is lennének neked. Pár vizslató tekintetet pedig csak elviselsz valahogy - jelenik meg egy egész valódi mosoly az arcomon. - Vagy esetleg megpróbálhatsz te is könyörögni a Nagyfőnöknél, hogy intézzen el nekünk egy saját edzőtermet. Nekünk évek óta nem sikerül, de hátha majd neked... - vonok vállat. Látni rajtam, hogy nem nagyon bízok benne, hogy bárki képes meggyőzni azt a fukar embert, de ki tudja ugye. A remény meg társaik.
Talán még el is gondolkodnék ezen, ha nem hallanám megy a következő szavait és a nevetését. Újra mosolyra húzódik a szám és kell pár másodperc, mire válaszolok.
- Ha már így említed, talán tőlem is kapsz pár aktát - mondom nagy magabiztosan, de persze eszem ágában sincs akár egy ügyet is átpasszolni neki. Tény, hogy bőven van olyan, amit a hátam közepére sem kívánok, de attól még szükségem van rájuk. Valamin muszáj járnia az agyamnak, hogy elkerüljem az álmot. Ha van mivel lefoglalnom magam, akkor nincs gond. Amúgy is, Shaw az én dolgaim nélkül is kap majd elég aktát így kezdésnek, nem kell neki, hogy még én is nehezítsem a dolgát.
- Ha olyan nagy túlélő vagy, nem fog összetörni pár akta - valahogy kétségem sem volt afelől, hogy végigcsinálja ezt az első hetet, utána pedig már nem lesz olyan nehéz dolga. Mindig csak az aktuális pár üggyel kell foglalkoznia és olyan piti dolgokkal, minthogy ki lopott el a sarki boltból két üveg bort. Nem hiszem, hogy bármi komolyabbal kezdhetne.
- Csak nyugodtan. A huszonnégy órából huszonkettőben itt találsz - ha tudná, hogy ez tényleg így értem és nem túlzok. Tényleg szinte minden időm itt töltöm, mostanság már itt is alszok. Csak akkor vagyok kint az utcán, ha oda rendelnek. Nekem pedig ez így megfelel.
Most pedig, ha jól emlékszem a Nagyfőnök ébresztő szavaira "Elhúzom a belem a Marshall ügy helyszínére".
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég




Vendég

TémanyitásTárgy: Re: Rendőrség - Shaw ♦ Dylan   2014-12-14, 17:42


Dylan & Shawie


Oh, hála istennek, hogy legalább azt lehet, elég csóró Őrs lenne, ha nem lehetne lőni. Körbe is röhögtem volna, ha közlik, hogy nem lehet. Mert aztán egy zsaru ne gyakoroljon? Kész vicc lenne az egész. Bár ez sem jobb, hogy nincs edzőterem.
[color=#E6E6FA]- Oda legalább letalálok. – vágtam egy fintort. Na, jó, lehet, hogy nem. Bár kitudja, rendőr vagyok, nem fogok eltévedni. Bízom benne. Ha meg netalántán még s, előveszem bájos mosolyom és segítséget kérek, ki tudna ellenállni nekem?
[b]- Van pénzem rá, de nem szeretem. Ott sok a külsős, nekem meg még az itteniek előtt is nehéz lenne edzeni, nem, hogy a városlakókkal együtt. –
elgondolkodva néztem rá. – Tudod, van két mellem és formás fenekem, eléggé fel tudom kelteni az érdeklődést, akaratom ellenére. – nem mintha nagyon szégyellős lennék, de hát akkor sem azért mennék le, hogy mindenki rám startoljon. elég nekem most az ismerkedős fázis a várossal. Nem mellesleg még bennem van a tüske, amit a szerencsétlen exem okozott. A pokolba kívánom a férfiakat, nem hogy az ágyamba.
- Szóval te is telepakolsz? Valami szarral, hogy meggyőződj elég jó vagyok-e? - elnevettem magam a kétértelmű első mondatomon. Nem szoktam nevetni mások előtt, mert nekem legkevésbé sincs arra szűkségem arra, hogy jó fejnek higgyenek. Mert az aztán nem vagyok.
- Én magam vagyok a túlélő. – néztem rá. Nem kell tudnia arról, hogy három hónapot fetrengtem egy kórházi ágyba, hogy egyáltalán talpra tudjak állni és ne egy nyomorék legyek.
Aztán csak az tűnt fel, hogy elköszön. Egy kellemes mosoly terült az arcomra és bólintottam.
- Köszönöm Dylan. Ha kell valami, megkereshetlek? – lépdeltem el mellette és kicsúsztam az ajtó és közte. Felsóhajtva néztem az asztalomat, ami alig pár perce még üres volt, most meg már tényleg volt rajta pár mappa. Csüggedten néztem Dylanre és megingattam a fejem. Akkor következzen a brutális egy hét.
Vissza az elejére Go down


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Rendőrség - Shaw ♦ Dylan   2014-12-14, 14:28


Őszintén, még én sem tudom, az okot, hogy miért nem kaphattunk egy saját edzőtermet. Pedig mióta itt vagyok vagy háromszor biztos beszéltünk róla a Nagyfőnökkel, de hát nem ér sokat a szavunk. Főleg, ha olyan napja van. Tekintve, hogy még mindig nem kaptunk még csak ígéretet sem, valószínűleg mindig egy olyan napon sikerült megemlítenünk.
- Lőni persze, hogy lehet. Alagsor, nagy vasajtó - intek magam mögé, de persze ennél kicsit bonyolultabb az útvonal, amerre el lehet jutni oda. De majd megtalálja valahogy, most eszemben sincs mozdulni, inkább tovább magyarázok.
- Nos, a futás is egy megoldás, de a városban van edzőterem és ha elég időt töltesz itt, fizeti az őrs - mintha egy apró mosoly jelenne meg a szám szélén, de hamar eltüntetem onnan. Nem is tudom, miért akarok ennyire komoly maradni, ha vele beszélek. Jó, amúgy sem vagyok az a mindig vidám, mosolygós ember, de most szinte kényszerítem magam, hogy a jókedv minden jelét eltüntessem az arcomról. Nem mintha túl sok okom lenne vigadni ugye...
- Elüldözni? Dehogy. Sokkal jobban hangzik ha tesznek nevezed. Vagy beavatásnak. Mindenki lepasszolja neked azt a munkát, amit a legjobban utál és a háta közepére sem kíván. Maximum egy hét. Addig mindenki eldönteni, hogy milyen biztosan állsz két lábban a földön és békén hagynak - foglalom össze neki, hogy is megy ez nálunk pontosan. Egy hét nem olyan kibírhatatlan és ha nem kaparja ki minden második embernek a szemét, ha egy újabb akta kerül az asztalára, annál hamarabb vége lesz.
- Ne aggódj, túl lehet élni - valami biztatás lenne ez részemről, ezúttal pedig nem tüntetem el a mosolyt az arcomról. Sőt, már egész valódira és kedvesre sikerül.
- Kitartás a beavatáshoz és üdv itt, Shaw - teszem hozzá, aztán félreállok az útból, vagy magára hagyom, hogyha még itt akar lézengeni egy ideig. Be kell vallanom, ha egy kicsit megerőltetem magam, egész rendesnek tűnik. Talán nem fogjuk utálni egymást.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég




Vendég

TémanyitásTárgy: Re: Rendőrség - Shaw ♦ Dylan   2014-12-13, 21:42


Dylan & Shawie


Megforgattam a szemeimet, tényleg nem fogunk kijönni. Egyszerűen minden frusztrál vele kapcsolatban. Lefogadom még az is idegesítő, ahogy beszívja a levegőt.
Próbáltam nem felvenni a megjegyzéseit, de mit is tehetnék, ha egyszerűen ilyen az életem? Mindig is az éltetett, hogy mindenkibe belekössek, hogy ne csak egy törékeny nőszemélyt lássanak bennem. Még mindig bennem van, hogy rám néztek a betegágy mellet. Megráztam a fejem, nem tudhatják meg, hogy mi történt, mert itt is csak ez lenne, mindenki úgy nézne rám, mint egy idiótára, vagy mint egy nyomorékra.
Amikor azt ejtette ki a száján, hogy nincs edzőterem, majdnem felröhögtem, hogy ez csak egy rossz vicc, de nem. Az arca meg sem rándult. Hogy küldhetek, egy porfészekbe ahol egy nyomorult edzőterem sincs. Jézusom, hova küldtek engem? Most azonnal fel kéne, hívjam a régi főnökömet, hogy akár az asztal mögött is ücsörgök, de vegyen vissza, mert bele is pusztulok ebbe az egészbe.
- Ha nincs kondi, akkor van valami hely, ahol lőni lehet? – néztem rá kérdőn és a hajamat csavargattam, míg nem sikerült lófarokba kötni gumi nélkül. Ha ideges vagyok, mindig babrálok vele, akár egy rossz kislány. Aki tudja, hogy bajban van és ideges mi lesz a következménye.
- Most komolyan nincs edzőterem? Akkor mit csináltok? Elmentek futni? Szeretek futni, de… - nem találtam meg a tökéletes szavakat. Sőt fogalmam sincs, mit akarok. Mert oké, én ott tudom levezetni a feszültségemet, de lássuk be, itt azért nem tudom, mit fogok kezdeni, nem akarok futni, a térdeim így is strapára mentek, még csak az hiányzik, hogy a betonon való futás miatt majd lábra se tudjak állni.
Szemeimet a plafonra emeltem és próbáltam nem jobban idegesebb lenni. És csak mélyen kifújtam a levegőt. Nem hiszem el, hogy ilyen helyre kerültem.
- Köszönöm és remélem, nem kell sűrűn kopogtatnom azon az ajtón. – bólintottam és kinéztem az ablakon, vártam, hogy elmenjen, hogy csukódjon az ajtó, de nem mozdult, egy kis neszezés sem törte meg a csendet. Meglepetten fordultam felé. Aztán felnyögtem.
- Ez olyan rituálé? Üldözzük el az új kollégát a rengeteg papírral? – néztem fel rá és megingattam a fejem. Most már mindegy, megszoksz vagy megszöksz.
Vissza az elejére Go down


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Rendőrség - Shaw ♦ Dylan   2014-12-13, 14:20


Nem mondom, egy pillanatra elfelejtem ez az egész hamarabb-hinném-zsebtolvajnak-mint-rendőrnek véleményt, ahogy nekem jön. Nem mintha megengedhetném magamnak, hogy bármit gondoljak róla azon kívül, hogy félig-meddig munkatárs.
- Csak egy megjegyzés volt, kislány - védekezek azonnal, de nem tehetek róla, valami mosolyféle ott van az arcomon. Persze hamar eltüntetem, és inkább arra figyelek, amivel megbíztak. Hogy körbevezessem, megmutassam neki, ami érdekli és ennyi. Utána mehetek a dolgomra, ami... Nos, fogalmam sincs, ma pontosan mi lesz. Majd lefoglalom magam, van bőven miből válasszak. Egy a lényeg, hogy valami érdekes kell, ami ébren tart és nem hagyja, hogy a halk kaparászó hanggal törődjek, amit az irodámban ücsörögve hallok most már elég gyakran.
Most viszont eszemben sincs erre gondolni, úgyhogy inkább be is vezetem a mi kis dühöngőnkbe. Persze semmi különös nincs itt, de néha jó haszna van. Akár azért is, hogy az ember egyedül legyen itt.
- Hát, itt külön edzőtermünk nincs. Kénytelen mindenki gondoskodni a rendszeres edzésről, ha jót akar magának - jegyzem meg, de látni rajtam, hogy egy pillanatra elkalandoznak a gondolataim, ahogy őt figyelem. Edzés? Komolyan arról beszélünk, hogy edzőterembe jár? Vajon csak futni vagy bármi komolyabbat is csinál? Nem kérdezek rá, de azért nem olyan nehéz rájönni, hogy ezen agyalok olyan nagyon.
A szavai viszont visszarántanak a valóságba és először kicsit meglepve, aztán mosolyogva nézek rá. Mondhatnám, hogy ez volt a feladatom és pont annyira nem volt kedvem hozzá, mint neki valószínűleg idejönni dolgozni, de...
- Nincs mit. Ha még bármi kérdésed lenne, megtalálsz a Nagyfőnök irodája mellett kettővel. Általában - mondom azért még ezt, de valamiért továbbra sem állok el az ajtóból. Hümmögök párat, mintha komoly dolgokon törném a fejem, de az igazság az, hogy megint hallom azt a furcsa kaparászó hangot. Szerencsére azt már tudom, hogy ne tegyek erről említést. Alig láthatóan megrázom a fejem, félreállok, újra kinyitom az ajtót.
- Ha rám hallgatsz, most még le dohányozni. Mire visszaérsz az új asztalodhoz, ha jól sejtem, már ott fog várni egy kisebb kupac irat - ismerem már a többieket, na meg mindenki volt itt újonc valamikor. Az elején mindig a legnagyobb a hajtás, tesztelik, hogy mennyi is bír az új munkatárs. Fene se tudja, talán ez így van rendjén.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég




Vendég

TémanyitásTárgy: Re: Rendőrség - Shaw ♦ Dylan   2014-12-12, 18:58


Dylan & Shawie


- Jézusom, komolyan mindent ki kell mondanod? –  legszívesebben hozzá tettem volna, hogy gyökér. De nem, még is csak idősebb nálam és elsőre még úgy tűnt segíteni akar, bár most inkább csak idegesít. Erősen túrtam bele a hajamba, már nagyon felment bennem a pumpa, legalább nem kell most energia ital, mert fel vagyok pörögve, mondjuk, egy cigi jól esne. Megnyugtatna.
Nem kenyerem a kedvesség, és a bájolás, én inkább az a csaj vagyok, aki pizzát rendel, sört iszik és dohányzik. Persze néha belebújok szoknyákba is, de egy bűnözőt miniszoknyába nem lehet elkapni. A kapcsolatokról pedig ennél jobban fiúra nem is üthetnék, csak a testi kielégülésig akarok eljutni velük. Nem kell a rinya meg minden. Bár ezt a fiús mondatot visszaszívom, mivel a saját nemem nem vonz. Jobban oda vagyok inkább azért, ha mondjuk, egy átmulatott éjszaka után egyedül vagyok az össze gyűrött ágyban. Hogy ez most miképp jött? Ahogy neki mentem a férfias illata azonnal az orromba szökött és minden ilyen emléket a felszínre hozott. Aztán erősen visszafogva magam követtem őt. Nem mintha bármi megfordult volna a buksimba, de attól még a cigimre koncentráltam, ami a farmerom hátsó zsebébe volt csúsztatva, nehogy elhagyjam.
Ahogy mentem utána meglepődtem, mikor az ajtót kinyitva beengedett. Úgy nézett ki, mint egy ház nappali része, kanapé, asztal, szék. Minden megvolt, csak a tv hiányzott az egyik sarokból.
- Azta, nálunk ilyen nem volt. –   húztam végig az ujjam a kanapén. Elmosolyodtam, ahogy elképzeltem, hogy itt bent ücsörgök az akták felett és épp szétfeszít az ideg.
- Bár én inkább az edző terembe dühöngök. –   megvontam a vállam. Mondjuk azért itt is jól ellehet tölteni az időt. Felnéztem rá.
- Köszönöm, hogy a mogorvaságomat félre éve körbe vezettél. –   vakartam meg a tarkómat. Nem tudom, mit mondjak, nem vagyok a szavak embere. Nagyon nem.
Vissza az elejére Go down


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Rendőrség - Shaw ♦ Dylan   2014-12-09, 18:29


Persze, persze, dolgozni jött, de attól még a saját dolgát is megkönnyítené, ha nem menne mindenki idegeire fél óra beszélgetés után. De nem fogok én most itt leállni vele ezt részletezni, majd rájön magától is. Vagy nem. Inkább a lehető legrövidebbre fogom a beszélgetést és vezetem is végig a folyosókon, a nagyobb helységig, ahol az asztalok sorakoznak. Csak most érzem igazán, hogy milyen szerencsés vagyok, amiért kiharcoltam magamnak egy saját irodát. Főleg olyan rövid idő alatt.
Már éppen intenék a fejemmel, hogy oda, az lesz ott az ő asztala egyelőre, amikor nekem jön. Kicsit különösen nézek rá, de a nem túl nagy bocsánatkérésére már elmosolyodok. Nem mondok semmit, nem teszek megjegyzést, de az a mosoly ott virít az arcomon jó pár hosszú másodpercig. Azt a tekintetet viszont nem igazán lehet észrevenni, ahogy újra végigmérem. Talán még a gondolataim is elkalandoznak egy pillanatra.
- Szóval képes vagy bocsánatot kérni néha - jegyzem meg, de semmi gúny vagy hasonló nincs a hangomban. Tényleg csak egy ártalmatlan megjegyzés az egész, aztán mintha mi sem történt volna mutatok az asztal felé.
A kaktusz dolgot viszont nem tudom szó nélkül hagyni. Tényleg mintha csak neki hagyták volna itt. Igazán illik hozzá, ezt még ő sem tagadhatja. Csak tudnám, miért érez kényszert rá, hogy így viselkedjen mindenkivel. Nem mintha lenne rá esély, hogy megkérdezzem.
Az a "kérlek" viszont amúgy is valószínűleg belém fojtotta volna a szót. Nem értem, mi változott, hogy most képes ilyesmit mondani. Nem mintha ellenemre lenne akár csak egy pillanatig is.
- Rendben. Gyere utánam - mondom egész kedvesen. Valahogy én is képes vagyok rendesen viselkedni vele, ha ő sem hozza a piti zsebtolvaj stílust. Vissza kivezetem innen, fel a lépcsőn, el pár iroda mellett, majd egy pont olyan bőrrel bevont ajtó előtt állok ment, mint amilyen a Nagyfőnök irodájához tartozik.
Amolyan "ez lenne az" pillantással nézek az ajtóra, majd Shawra és már nyitom is ki előtte az ajtót, ahogy amolyan igazi úriemberhez illik és engedem be. Aztán lépek én is és csukom magam mögött az ajtót. Talán valamivel hangosabban, mint indokolt lenne. Így sikerült.
- Kulcs belül a zárban, de van egy másik... hm vészhelyzetre a Nagyfőnöknél - általában tényleg nem zavarunk itt senkit, de ha valaki már több órán át dekkol idebent és mondjuk nem is válaszol, akkor bejövünk. Volt már rá példa, hogy erre volt szükség, de szerencsére nem mostanában. Akkor az egész helyet rendbe kellett hozni, pár bútort kicserélni. Most viszont minden úgy néz ki, mintha senki nem használta volna. Ott áll a falnál a hatalmas kanapé, egy asztal az ablak mellett pár üveg ásványvízzel... és ennyi. Nem a bútorozás és a luxus a lényeg, ugye.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég




Vendég

TémanyitásTárgy: Re: Rendőrség - Shaw ♦ Dylan   2014-12-09, 17:45


Dylan & Shawie


Szeretem őszinte lenni, és mindig megmondtam mi a véleményem. De persze ezt senki nem értékelte, mindenki szerint rohadt idegesítő és elég nyers vagyok. Akár egy jéghercegnő. Az exem, aki nem is az exem, mert sose voltam a kapcsolatok híve, túl sok bonyodalom. Ő hívott mindig így, azt hitte sose fog hozzám eljutni. Amatőr.
Tetszett, ahogy rám nézett és éreztem feszültséget. Gonosz mosoly bujkált ajkaim szegletébe, de semmi pénzért nem mutatnám ki, mennyire szórakoztat, hogy bosszanthatom. Szerettem a csendes embereket, mert bennük van tartás és nem járatják le magukat. A többi gondolatomat pedig elhessegetem. Még csak most érkeztem!
- Dolgozni jöttem, nem barátkozni. – mormoltam magamban. Nem mellesleg nem ő a főnököm, és remélhetőleg nem lesz a társam, mert akkor most kocsiba szállok és lelécelek. Ahogy mondja a dolgait, szinte az idegeimen futkározik, legszívesebben pofon vágnám, hogy fél perc ismeretség után ezt vágja a fejemhez. Aztán valamit mondott, vagy is megemlített valakit, mire egy férfi mászott el mögöttem és említést tett a külsőmre. Bezzeg nagyon aprólékosan válogattam ki a dobozaimból, hogy ne a legmerészebb göncömet vegyem fel. De így is sikerült magamra hívnom a tekinteteket.
- A dühöngő szobát megmutathatod, a mosdót pedig láttam mikor bejöttem az ajtón. Remélhetőleg nyomozó leszek, figyelmemet semmi nem kerüli el. A dohányzás pedig egészen lazán veszik. – megvonom a vállam. Én biztos nem dohányoznék a kapuba, hogy azon csámcsogjanak az emberek micsoda lusták, semmit nem csinálnak, csak füstölnek a kapualjba.
Amint elindult követtem szépen lassan, mindent szemügyre vettem. Remélhetőleg sok időt nem fogok itt tölteni, mert bele is őrülnék. Utálom, ezt a kislyukat ahova további pár munkatársammal kell osztozkodni.
Aztán annyira néztem mindent, hogy sikerült belemenjek Dylanbe. Fenébe! Morogtam magamba, és hátra lépem.
- Bocs.. – mondtam zavartan. Oké, nem szeretem a testi kapcsolatokat, sőt a víz is lever, ha valaki hozzám ér, de amikor ő megfogta a csuklom semmi ilyet nem éreztem. Most pedig neki mentem. A hasamon végig simítottam a pólót és úgy néztem rá.
- Milyen szép bók. Még elpirulok. – fintorogtam és megfogva a kaktusz beledobtam a kukába. Nem volt kedvem nézegetni, főleg nem voltam az a növényes típus. Inkább káosz, papírok, tollak, mappák. Mindenfelé voltak dolgaim.
- A dühöngőt mutasd meg. Kérlek. – néztem rá meglepetten és beletúrtam a hajamba.
Vissza az elejére Go down


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Rendőrség - Shaw ♦ Dylan   2014-12-08, 19:22


Nem akarom én megnehezíteni a saját dolgom és vitába szállni vele, akármilyen apróságon is, de most őszintén? Hogy lehet vele nem vitatkozni vagy legalább úgy nézni rá, egy-egy beszólása után, mintha nem vágnám rá legszívesebben az ajtót. Már ha lenne olyan közöttünk. Bár tudnám, honnan szedte a Nagyfőnök, hogy pont nekem lesz elég türelmem megmutatni neki mindent...!
- Már előre látom, hogy sok gondunk lesz egymással - jegyzem meg, majd egy pillanatra elhallgatok. Láthatóan valamin nagyon jár az agyam, majd amikor újra megszólalok, már nem is rá nézek, hanem valahova el a folyosó vége felé.
- Hm az Larry - mondok neki gond nélkül ennyit az egész "Őrsfaszagyereke" dologra. Biztos nem én vagyok itt az, aki igazi nagymenőnek képzeli magát. Elég csak emlegetni azt a barmot, már meg is jelenik az újoncunk háta mögött. Csak vigyorogva megy el mögötte és tesz pár megjegyzést az orra alatt, de persze nagyjából ártalmatlan fickó. Csak a szája nagy, de ahogy látom, most már nem ő az egyetlen.
Persze én attól még megpróbálok kedves lenni vele, vagy legalábbis jól leplezni, hogy az egész idegenvezető szerep újra teherré vált. Olyan túl nagy kérés lett volna, hogy egy átlagos újoncot kapjunk, akivel könnyen lehet boldogulni? Úgy tűnik, igen.
- Mosdó? Dühöngő szoba, ahol magadra csaphatod az ajtót és senki nem fog zavarni? Komolyan nem érdekel egyik sem? - nézek rá egy pillanatig, de aztán vállat vonok, ha nem, hát nem. Ezek után már biztos nem fogom neki megmutatni mindezt, amíg meg nem kér rá. Már ha képes egyáltalán olyasmire. Belegondolva, nem tudom elképzelni róla.
Viszont úgy tűnik, mégis tud ő rendesen viselkedni, ha nagyon akar. Én meg tudok tipikus férfi lenni. Ha eddig nem is bámultam meg igazán, még akkor sem amikor belépett az ajtón, most, hogy túlesünk a bemutatkozáson, már megteszem. Egy röpke pillanat az egész, amíg végigfuttatom rajta a tekintetem, elmosolyodok, aztán mintha mi sem történt volna, már nyújtom én is a kezem.
- Dylan Reed, nyomozó - azért én már valamivel hosszabbra veszem, így a kezét is pár másodperccel hosszabb ideig szorongathatom, mielőtt elengedném és a zsebembe rejteném őket.
- Nos... - egy pillanatra elhallgatok, mintha elfelejteném, hogy mit akartam mondani. Látni rajtam, hogy fejben valahol máshol járok, de az egész nem tart tovább egy, vagy két másodpercnél.
- Dohányzóhely lent, kint. Nem hiszem el, hogy nem láttál idefelé jövet egy rakat egyenruhást kint ácsorogni. Az asztalod pedig... Gyere - intek már csak a fejemmel, hogy kövessen. Megteszünk pár métert, ma egy nagyobb terembe érünk. Négy-négy asztal van egymás mögött, két oszlopba rendezve. A leghátsó pedig üres. Majdnem teljesen. Ráérősen odasétálok és most először elmosolyodok. Egy kaktusz maradt az asztalon még az előző tulaj után.
- Illik hozzád - mosolyodok el már egész kedvesen, aztán megköszörülöm a torkom és elkomolyodok. - Bármi kérdés? - mennék én a dolgomra, ha nem akar többet tudni. Végül is azt mondta, nem érdekli más, nekem pedig nem azt mondták, hogy vigyázzak rá egész nap. Vagy egész héten. Még csak az hiányozna.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég




Vendég

TémanyitásTárgy: Re: Rendőrség - Shaw ♦ Dylan   2014-12-08, 15:32


Dylan & Shawie


Olyan volt ez a nap, mintha ólomlábakon kattogna az óra mutató. Hosszú és fájdalmas napom lesz, már előre érzem. Mikor megláttam a fickót, aki engem nézett megingattam a fejem. Eleve nem vagyok egy kedves ember, de mivel új helyzetbe kerültem még feszültebb lettem. Azt hiszem fel kéne, hívjam Maxet és közölném vele, hogy menjen a fenébe, amiért elintézte az áthelyezésemet. Amikor elhaladtam mellette, hogy megkeressem az új főnökömet. De erős kéz fonódott a csuklómra. Szinte könnyedén térték ez ujjak, olyan nagy keze volt. Meglepetésemet nem tudtam titkolni. Hirtelen nem tudtam megmukkanni, csak hallgattam mit is mond.
- Na, ide figyelj, ne merj még egyszer hozzám érni, másik pedig nem kirúgtak, csak áthelyeztek. Szerintem magánügy, hogy mi a fenét keresek itt. Aztán lehetsz te az Őrsfaszagyereke, nem érdekel. – meredtem a szemeibe, majd kiragadtam a kezem és megálltam tőle pár lépésre és vártam, hogy felemelje a fenekét és elinduljunk. Ha már az a nemes feladata, hogy körbevezessen és megmutassa az asztalomat, ahol neki láthatok, a nem tudom minek, mert még semmi feladatot nem tudok. Sőt azt se, hogy ki lesz a társam. Isten ments, hogy mondjuk Ő. Jézusom, már a nézése is zavaró. Az első napon megölnénk egymást a kocsiba.
- Nem kérek kávét. – a számba visszatért a keserű íz, amit már csak a fekete lötty említésétől is megkavarodik a gyomrom. Sosem szerettem a kávét, én inkább a dobozos adrenalin löketeket iszom, mint sem ezt a szart. Ezt megveszem a boltba, kinyitom és ihatok, de mire lefő a kávé, háromszor meghalok szívmegállásba.
- A dohányzó helyet mutasd meg inkább. Meg az asztalomat. A többi nem izgat. – megvonom a vállam. Valahogy nem sok kedvem van ehhez az egészhez. De aztán azért az agyamba célt ért a mondani valója. Nem lehetek mindenkivel bunkó, lehetnék kedves és akkor talán elviselhetőbb lenne a környezet. Csak hát, nekem ehhez nagyon meg kell, erőltessem magam.
- Shaw vagyok. – léptem közelebb és a kezemet nyújtottam felé, amit az előbb oly’ hevesen elrántottam. Nem szép bemutatkozás. De ne adjuk fel. Mondjuk, remélem, nem keveredek semmi olyanba, mint az előző helyen. Maxel is pont így ismerkedtem meg, csak az arcába öntöttem a kávéját, majd a mosdóba… na igen, erre ne gondoljak. Erősen szakmai szemmel kell itt lennem.
Vissza az elejére Go down


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Rendőrség - Shaw ♦ Dylan   2014-12-08, 10:16


Nem mondom, hogy túl jó kedvemben vagyok, de igazából voltak már rosszabb napjaim is, mint a mai. Csak meg kellett kapnom a kávémat és már az idegenvezető feladatom miatt sem morgolódok az orrom alatt. Sőt, egész éber leszek, amikor nyílik az ajtó és belép, akire vártunk. Őszintén? Hamarabb mondanám azt, hogy egy jól öltözött, nagy szájú, zsebtolvajjal van dolgom, mint egy rendőrrel. Legalábbis az a nézés meg szöveg, amivel indít... Nem lesz itt túl népszerű, ha örökké ezt fogja csinálni, annyi biztos.
De persze nem szólok egy szót sem. Eszemben sincs vitába bonyolódni vele, hiába olyan stílust üt meg, amilyet. A csuklóját viszont elkapom, amikor a vállamhoz ér. Persze nem szorítom, éppen csak annyira, hogy megálljon és rám nézzem. Na jó, talán van ebben valami apró feszültség, de ez igazán nem neki szól. Egyszerűen csak nehezebben viselem az ilyesmit, mióta ez az egész őrület zajlik a fejemben.
- A Nagyfőnök az irodájában és nem díjazná, ha valaki ilyen szöveggel indítana nála - mondom egész ráérősen, majdnem mosolyogva. Egészen szórakoztató a megjegyzése meg úgy az egész viselkedése.
- De ha a cél az, hogy minél kevesebb idő alatt, minél több várost és őrsöt megismerjen az ember, akkor csak nyugodtan. Arra van az iroda - intek a fejemmel egy bőrbevonásos ajtó felé az egyik folyosó legvégén. Ha valaki reggel tíz előtt zavarni meri a Nagyfőnököt, annak garantált fejmosás lesz a vége, ezt mindenki jól tudja. Még azért is szidás jár, ha az ember hangosabban veszi a levegőt, nemhogy bekopog vagy csak úgy beront hozzá.
- Én leszek az, aki itt körbevezet. Elhiheted, én sem rajongok a feladatért - eszemben sincs hozni a magázó figurát. - Kávét? - ajánlom fel szinte azonnal. Nem számít, hogy én most ittam meg a második adagot pár percen belül, gond nélkül iszok még egyet vele. A bemutatkozás és minden más ráér.
Ha kér kávét, ha nem, attól még én erősen elgondolkozok, hogy igyak-e még egyet, de be kell látnom, hogy az tényleg sok lenne. Majd később. Úgy egy óra vagy kettő múlva. A lényeg, hogy ezzel a kis ajánlással megmutattam neki az őrs legfontosabb eszközét, a kávégépet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég




Vendég

TémanyitásTárgy: Re: Rendőrség - Shaw ♦ Dylan   2014-12-07, 21:09


Dylan & Shawie


Salt Lake city egyszerűen… én nem ehhez vagyok szokva, a nyüzsgés az állandó fény, amiben a terek és a parkok úsznak. Helyette megkaptam ezt. Úgy éreztem magam, mint akit kitettek, azért mert lány. Legszívesebben beülnék a kocsimba, s visszamennék, majd minden egyes embert, aki keresztbe tett nekem seggbe rúgnám. Biztos lehetek benne, hogy itt is mindenhol férfiak lesznek és én leszek az új, aki nem mellesleg lány. De ha jönnek a cicis dogokkal, esküszöm, az elsőt kiherélem.
Amint megálltam a kapitányság előtt a gyomrom összeugrott és nem tudtam mit tenni. Beletúrtam fekete loboncomba és megmarkoltam a kormánykereket. Úgy érzem magam, mint egy kisgyerek, aki elköltözött és új iskolába kell mennie. Nem vagyok ijedős lány, de .. most erősen félek, hogy mi lesz itt, milyenek lesznek velem. Egy dolog kivéve, amíg nem látnak szemből póló nélkül, addig nem tudhatják, hogy mi is történt velem. Nem fognak hímes tojásként bánni. Nem akarom, hogy valaki megtudja micsoda szörnyűség történt velem, hogy sajnáljanak. Élek, mozgok és még mindig szét tudok rúgni pár segget, ha felbőszítenek.
Becsapva a kocsim ajtaját elindultam az új munkahelyem felé. A rendőrök, akik már egyenruhában feszítettek mind megnéztek. Én pedig bólintottam, és próbáltam nem arra gondolni, hogy mennyire viszket a tenyerem, hogy bekapjak egy szál cigit és addig füstöljek, míg le nem nyugszom. Helyette kitártam az ajtót és a furcsa szag ami megcsapott, görcsbe rántotta az eleve kisgyomromat. Körülnéztem és mindenki szorgoskodott, csak egy idősebb férfi állt és nézett.
- Probléma? – néztem rá kicsit erélyesebben.
- Ne bámuljon már, inkább mondja meg, ki itt a góré és hova tehetem le a formás popómat, amire annyira rákattant. Sok, sok lépcsőzés a titka. – néztem rá, és míg elmentem mellette megveregettem a vállát. Bár be kell vallanom nem olyan rossz, még ha pár évvel idősebb nálam. Nem mintha annyira zavarna a kor dolog, mindig szerettem a tapasztaltabb férfiakat.
Vissza az elejére Go down


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Rendőrség - Shaw ♦ Dylan   2014-12-07, 19:16


Nem elég a magam baja. Nem elég, hogy Juliannel alig bírok, még tetőzik a bajt azzal, hogy rám bízzák, játsszak idegenvezetőt. Legalábbis ezzel a mondattal ébresztettek, miután egy egész éjszakai munka után elaludtam az asztalomra dőlve. Bár az ébresztőért a magam módján hálás vagyok. Három óra nyugodt alvás és mivel időben felhangzott a kopogás, még a rémálmok is elkerültek. Akár még azt is mondhatnám, hogy remekül indult a napom. Igaz, hogy most már morgolódik kicsit a plusz munka miatt, de a valóság az, hogy soha nem zavar, ha túl sokat bíznak rám. Csak lenne valami komolyabb, mint egy újonc körbevezetése.
Elkerülni viszont nem tudom, szóval igyekszem összeszedni magam. Még az sem látszik rajtam, hogy a tegnapi ruha van rajtam, bár talán az elfogadhatónál egy hangyányit gyűröttebb. Amennyire lehet kézzel lesimítom, középre igazítom a fehér ingemen a nyakkendőt, aztán irány a kávégép a folyosó másik végén. Az első adagot azonnal eltüntetem a másodikat viszont már nyugodtak kortyolom, félig a gépen támaszkodva.
Aztán megáll előtte a Nagyfőnök, elég dühös arccal bámul rám. Nem hibáztam, meglepően jól elhaladtam a papírmunkával, nem értem, mi baja van. Aztán megszólal, ráadásul úgy, hogy aki nagyon akarja vagy csak arra jár, könnyedén érthet minden szót. Az zavarja, hogy bent aludtam. Hogy egyre nyúzottabb vagyok. Próbálok nem visszavágni neki és megmondani a magamét, miszerint, amíg jól végzem a dolgom, igazán hagyhat nekem egy kis nyugtot. Nem hagyom magam felidegesíteni és ez a csenddel együtt elégnek bizonyul, hogy eltűnjön a saját irodájában, én pedig eltüntessem az utolsó csepp kávét, amint nyílik velem szemben a nagy ajtó. Ha tippelnem kellene, fogadni mernék, hogy a mi kis újoncunk jön éppen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: Rendőrség - Shaw ♦ Dylan   

Vissza az elejére Go down
 
Rendőrség - Shaw ♦ Dylan
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Dylan Sprayberry
» Dylan O'Brien

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Salt Lake FRPG :: Helyszínek :: Belváros :: Rendőrség, bíróság, fogdák-