Salt Lake FRPG
 

Share | 
 

 Rendőrség - Julian ♦ Dylan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Rendőrség - Julian ♦ Dylan   2014-12-05, 18:19


Mennyivel könnyebb így, hogy ő helyettem is képben van, nem kell átnéznem az előttem heverő iratokat, de még csak körbe sem kell kérdezgetnem a részletek után érdeklődve. Végighallgatom, amit mond, hümmögök párat, aztán kis késéssel felnézek rá.
- Néha komolyan megrémiszt a nagy lelkesedésed egy-egy esetnél - rázom meg a fejem, de persze nem kérdezek semmit. Máskor sem tettem és nem most fogom elkezdeni. Az ilyen apró megjegyzések viszont már egész mindennaposak részemről.
- Elég nagy szerencse kell ahhoz, hogy kiszúrjunk egy gyilkost a környéken. Hacsak nem olyan őrült, hogy tényleg ott maradjon és végignézze, hogy mit kezdünk a halottal - végül is, ez sem olyan lehetetlen. Találkoztam már olyan fickóval, aki pont ezt a részt élvezte. Nem a gyilkosságot, nem a vér látványát. Az tetszett neki, ahogy a munkáját, vagy ahogy később ő nevezte, a mesterművét vizsgáljuk. Az ilyeneket könnyebb elfogni. Zsenik és őrültek egyszerre.
A kávé gondolata viszont szinte teljesen kiüríti a fejem. Azonnal a múlté az összes beteg agyú gyilkos és mindenki, akivel dolgom volt eddig. A koffein mindennél fontosabb, ahogy az is, hogy minél hamarabb megkapjam. Késés ide vagy oda pár perc még belefér. Végül is tökéletes kifogást gyártott nekem Julian, nincs miért aggódni.
- Vezetni? Na persze, Kölyök. Álmodban. Ki is csinálnálak, ha összetörnéd a kocsimat - húzom valami halvány mosolyra a szám. Különös, de miatta azért néha megerőltetem magam ilyen téren. Talán még így is átlát rajtam, de legalább próbálkozok.
Lent a kocsiban ülve, azonnal gázt adok és irány a legközelebbi kávézó. Végül leparkolok a megfelelő helyen és az utolsó pillanatban oldalra szólok, hogy várjon meg itt. Csak beszaladok és két papírpohárral jövök vissza. Az egyiket nyomom a kezébe, a másikat meg én kezdem inni. Feketén, mindenféle ráadás nélkül. Csak a koffein a lényeg, nem az, hogy finom legyen. Aztán már újra nyomom a pedált és jöhet az a bizonyos sikátor. Nem mintha ez olyan könnyen menne. Sikerül lassítás nélkül elhagyni egy stoptáblát. Nem tehetek róla, egy pillanatra felrémlett bennem az a furcsa "üldöznek" figyelmeztetés. Nem állhattam meg.
De a lényeg, hogy baleset nélkül elérjük a sikátort. Időközben pedig még azt is sikerült kideríteni, hogy nem valami szép látvány a fickó, akit otthagytak. Nem átlagos módon végeztek vele és véresebb munkának tűnik... Vagyis tűnne, ha lenne körülötte vér. Nem nehéz rájönni, hogy csak ide hozták valahonnan, és tényleg nem itt halt meg, ahol Julian mondta.
Nos, meglátjuk, mi ez az egész.

/Ide még írtam egyet, ha nem gond. Jöhet valahol a folytatás, mondjuk az Utcák, parkok, közterületeken belül. Már ha van kedved hozzá :) /
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
24
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Gyakornok
ϟ Hozzászólások száma :
171
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 04.
ϟ :



Ember

TémanyitásTárgy: Re: Rendőrség - Julian ♦ Dylan   2014-12-05, 16:12


Dylan & Julian


Leesett neki a dolog végül, amiért azért megkönnyebbültem. Még hogy szünet, ugyan úgy dolgoztam, mintha itt lett volna. Csak épp agyban. Átnézi a papirosokat, én meg egy alig látható fejcsóválást teszek. Még nincs itt teljesen, ebben biztos vagyok. Kérdésére azonban elmosolyodok.
Nekem ez a rohanás mindennapos dolog, szükségem van rá, mint másnak a levegőre. Bár ezt a tempót nem biztos, hogy mások is bírják, illetve díjazzák. Olyanba is általában beletúrok, ahová engedélyem nincs, de aki nem látja és nem tud róla, az nem is fáj, se neki, se nekem. Nekem ez kell. Ettől érzem, hogy élek, ettől válik minden élesebbé, minden perc értékesebbé, ez hajt. Vannak akadályok, gátak, amiket nem át akarok ugrani, hanem porig rombolni, és ezzel megmutatni, hogy igenis képes vagyok rá.
- 12 órája halhatott meg, de nem a sikátorban végeztek vele. Hat órája látták hogy valaki ott babrál. De ami a legfurcsább, hogy az elkövető szerintem még ott van. Csúcsforgalom van néhány helyen. Kizártnak tartom, hogy csak úgy lelépett onnan. - válaszolom lelkesen, miközben figyelem őt. Mikor kimondja hogy már rég ott kellene lennünk kissé meglepődök, de igaza is van. Kávé. A kávé! Basszus! Tudtam mit felejtettem el! Jól van! Ma én fizetem. Felállok és felveszem a táskám, amiben van két füzet, tollak, kesztyű, csipesz, meg kukás zsák, a szokások holmik, amik nekem kellenek.
- Menjünk! Vezethetek? - csillan fel a szemem, azonban a választ tudom, hiszen nincs jogsim.  Előveszem a lakáskulcsom, amit sikeresen utánam hozott, hiszen elhagytam. Ajtó kinyit, előre engedem a főnököt, majd megyek utána, boldog fejjel pörgetem az ujjamon Dylan által "megtalált" kulcscsomóval. Ki az épületből és be a kocsiba, majd hajtunk oda, ahol kávét lehet kapni.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
 Words:Music:Note: -
 

_________________


C A L L A G H A N
J U L I A N

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Rendőrség - Julian ♦ Dylan   2014-12-04, 21:33


Legszívesebben becsapnám magam mögött az ajtót, de persze nem teszem meg. Sőt, résnyire nyitva hagyom, aztán már hallom is Julian hangját a hátam mögül. Mintha egy pillanatnyi mosoly futna át az arcomon. Komolyan, hogy csinálja ez a kölyök? Amikor keresem, sehol nincs, de mihelyst feladom, itt áll mögöttem?
De persze már megint nincs időm ilyen nagy kérdéseket megválaszolni, hangosan feltenni őket pedig pláne nincs.
- Jó reggelt Kölyök... - részemről ez inkább csak valami motyogás, pont úgy, mint amilyen köszönéseket a parkolóban osztogattam. Kicsit értetlenül nézek rá, a több napos, vagyis most már inkább hetes kialvatlanság tényleg kezdi megtenni a hatását. Elég lassan forognak a fejemben azok a bizonyos fogaskerekek, de aztán megértem.
- Persze, megtaláltam, de most már segítened kell. Elég szüneted volt - ez még épp elég hangos, hogy mindenki más hallja odakint, aztán csukódik az ajtó, én pedig csak egy kisebb, hálás mosolyt villantok a színjátékért, na meg a kifogásért cserébe.
Aztán komolyra váltok, kihúzom a nagy bőrfotelt és már ülök is bele. Nagyon úgy teszek, mintha az előttem lévő papírhalmot akarnám gyors átvizsgálni, de pár másodperc múlva már a kissé égő szemem dörzsölöm. Nem, nincs nekem semmi bajom, minden a legnagyobb rendben. Vagy rendben lesz, amint elkezdem végre a munkát és minden más megszűnik körülöttem.
- Mit tudsz erről az egészről, hm? Hulla a sikátorban? - azt már meg sem kérdezem, hogy egyáltalán hallott-e a dologról. Persze, hogy hallott. Ismerem már annyira, hogy szinte biztos legyek benne, még az olyan információt is felkutatja, amihez talán semmi köze.
- Azon kívül, hogy már ott kellene lennünk és körülnézni - nem hallani a hangomból, hogy akár egy pillanatig is hibáztatnám bármiért. Én késtem, ezt jól tudom és én vagyok az, aki még most is húzza az időt felesleges kérdésekkel.
- Kávé - motyogom, mielőtt válaszolhatna, de persze egy szóra nem terem ott a nagy pohár gőzölgő fekete. - Majd út közben megállunk valahol - azt hiszem, egy gyorsan le is beszéltem magammal. Egyre többet csinálok ilyet. Remek. Vajon ez már a biztos őrület jele?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
24
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Gyakornok
ϟ Hozzászólások száma :
171
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 04.
ϟ :



Ember

TémanyitásTárgy: Re: Rendőrség - Julian ♦ Dylan   2014-12-04, 20:42


Dylan & Julian


Reggel hét órára értem be a "munkahelyemre", a szokásos napi rutin...felmutattam egy papírt, miszerint gyakornok vagyok, ettől a naptól eddig a napig. Ez és ez vagyok stb... Minden nap ez megy. A nagyfőnök kissé ideges és sejtem is a miértjét. Éreztem én, hogy ez a történet nem fog nekem tetszeni. Dylan és a késés... beléptem az irodájába és egyből a papírokat kémleltem. A táskámat ledobtam a fotel mellé. Elemeztem és agyaltam egyszerre. Semmi másra nem tudok gondolni, csak arra, amit most  teszek. Egy pillanat műve az egész. Minden a fejemben van. A telefonomért nyúlok és előhúzom. Húsz perc és még semmi.
Összeszorítom a szám és nem engedem azt a csalódott kis sóhajt távozni magamból, amely most feszíti a mellkasom. Tudom, hogy csak időt kell adnom neki. Ez nem olyasmi, amit el lehet végezni határidőre. Már egy órája sehol, így hát ha menni kell hát menni kell. Hív a természet. A Wc- n telepszem le. Vannak szakadékok, amelyeket egyszerűen lehetetlen átszelni, akkor is, ha mindkét oldalról hidakat építünk. A szakadék ott marad, csak lesz egy keskeny ösvény, amelyen átkelhetünk, halálos veszélyek közepette. Arra gondolok, Dylan vajon hogy látja ezt, elég stabil-e a híd felettünk? Azt tudom, hogy sokszor kileng. Vékonyka kis kötélen táncolunk általában. De elmosolyodom, mert arra gondolok, hogy sokszor egymás után nyúlunk, ha meg is billen alattunk. És ez az egész lényege, nem? "Társak" és/ vagy barátok vagyunk.
A sloziról kilépve már meglátom az ismerős fejet, aki nagyon kémlel, sőt az irodában várakozik. Elsuttogott szavak sokaságának kellege, néma megmozdulások jele, meghátrálások ezernyi zálog köve... Megcsóválom a fejem és megindulok halkan de mégis gyorsan szedem a lábaimat. A sors maga egy egész életre szóló lecke folyamatának zátonya, ahogy mindig újabb, és újabb próbákat állít fel, határokat mutat meg, és olyan dolgokat biztosít, hogy attól a padlóra kerülj, ha gyenge vagy ott maradsz, ha erős vagy felkelsz, de egy idő után mindez megtör, felemészt, s belülről eléget...
- Jó reggelt! Dylan! Akkor megtaláltad? - kérdésem teljesen oda nem illő, mégis olyan természetességgel jön, mint annak a rendje. Direkt hangosan kérdeztem, hogy a kintiek is hallják, miattam, egy kis jó cselekedet miatt késett. A rögtönzés királya vagyok és ezzel kihúzhatom őt a pöcegödörből.  Szeretem a hatásos belépőket na! Ajtó becsuk, jó magam pedig letelepedek a helyemre, a fotelbe. Szélesen elmosolyodok.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
 Words:Music:Note: -
 

_________________


C A L L A G H A N
J U L I A N

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Rendőrség - Julian ♦ Dylan   2014-12-04, 20:07


- Hogy a fenébe tudok elkésni, mikor alig alszok és a munkámon kívül semmi dolgom? - morgom az orrom alatt, miközben valami értelmes ruhát rángatok éppen magamra. Igyekszek a minimálisra csökkenteni a késést, pontosabban nem átlépni az egy órát. Talán jobban járnék, ha bent aludnék valamelyik irodában.
Nem mintha lenne időm átgondolni ezt az ötletet. Majd talán később, most csak végignézek magamon. Egyszerű ing, sötét nadrág, végül még pillanatok alatt kötök egy nyakkendőt is és belenézek a tükörbe. Nos, ha szépen akarok fogalmazni is úgy nézek ki, mint a mosott sz*r. Remélhetőleg mindenki hozzászokott már, hogy ilyen nyúzott fejjel megyek be, de ha bárki rákérdez, majd vigyorgok és előállok valami jó történettel a tegnap estéről. Nem szokásom össze-vissza hazudozni, de az igazság elég szánalmas, úgyhogy inkább a történetmesélést választom.
Egyelőre viszont elég azzal az aprósággal törődnöm, hogy fogalmam sincs, hova tettem a slusszkulcsot. Jó tíz perc elmegy a kereséssel, végül a saját nadrágom zsebében találom meg. Nem emlékszem, hogy mikor tettem oda, de a lényeg, hogy megtaláltam. Irány az autó, aztán padlógázzal az út. Jó lenne, ha megengedhetnék magamnak útközben egy kávét, de már így is...
- A rohadt életbe! - káromkodom el magam, ahogy a műszerfalon lévő kis órára nézek. Átléptem az egy órát, igaz, hogy csak három perccel, de ez sokkal több, mint amit megengedhetek magamnak. Még egy kicsit erősebben nyomom a gázpedált, végül már ott is a parkoló.
A szokásos, elmotyogott köszönés az ismerős, kint dohányzó arcoknak, majd egy sor lépcső, lift, végül a legfelső szint, ahova belépve már látszik, mindenki másnak nem most indult a nap. Páran elég furcsán néznek rám, én viszont a tekintetemmel Juliant keresem, ahogy az irodám felé veszem az irányt. Már látom, hogy egy halom papír vár és ehhez van a legkevésbé kedvem, így lefékezek az első, mosolygós munkatárs mellett és máris feltenném az első kérdésem, amikor is ő előz meg. Egy hulla csak arra vár egy üres sikátorban, hogy én meglátogassam. A nagyfőnök pedig minél hamarabb szeretné, ha megtenném, előtte pedig elmagyaráznám a kifogásokat, amik elhangoztak a távollétemben.
- Remek, köszönöm - próbálok én is mosolyt erőltetni az arcomra, de elég szánalmasra sikerül. Aztán már vissza is térek a kutató tekintethez és az iroda felé haladva remélem, hogy pillanatokon belül felbukkan, akit keresek.
Meg nem utolsó sorban elmondja, hogy milyen kifogásokkal mentett is ki pontosan a nagyfőnök előtt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: Rendőrség - Julian ♦ Dylan   

Vissza az elejére Go down
 
Rendőrség - Julian ♦ Dylan
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Dylan Sprayberry
» Dylan O'Brien

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Salt Lake FRPG :: Helyszínek :: Belváros :: Rendőrség, bíróság, fogdák-