Salt Lake FRPG
 

Share | 
 

 Sammy & Dylan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Sammy & Dylan   2015-08-07, 19:56


Nem is tudom, miért vallom be neki, hogy sokszor meg akartam keresni. Arra pedig úgy tűnik, végképp nem tudok választ adni, hogy miért nem tettem meg. Még én sem tudom. Persze ezer meg egy kifogás élt akkor a fejemben, de most eggyel is nagyon nehezen hozakodok elő.
- Azt hiszem, csak nem voltam felkészülve rád - mondom végül, de még én is elgondolkozok, hogy tényleg ez-e a valódi ok. Talán. Nem tudom. Általában, amikor tudtam száműztem őt a fejemben lévő legtávolabbi zugba, így nem sokat agyaltam a miérteken.
Most sem igazán megy, bár biztos vagyok benne, hogy este még nem egyszer visszakanyarodok majd ide. Egyelőre viszont csak rá figyelek, a folytatásra, na meg helyeslően bólogatok.
- Legyél is egyedi. Bármi lehetsz, ami csak szeretnél - mondom és már ez egészen jó apa-szöveg. Kár, hogy még mindig csak próbálkozok, de nem megy igazán. Érzem, hogy egyetlen rossz mondat és borul az egész, amit az utóbbi percekben elértem. Így próbálok csak akkor beszélni, amikor muszáj... és amint elfogy a kakaó, már ágyba is küldeni.
- Szóval most már éhes vagy? - kérdezek vissza reflexből. Az egész viszont nem meglepő, szóval már bólintok is. Nem én leszek az, aki megtiltja ezt neki. Nem hiszem, hogy másnap tele lenne morzsával a szoba. Legalábbis remélem.
Aztán már csak kényelmesen hátradőlve figyelem, majd hallgatom a kis lépteket. Arra a hangra azért megfordulok és ha van is egy pillanatnyi értetlenség az arcomon, már mosolyodok is el.
- Jó éjszakát, Sammy - mondom és visszatérek a csatornák kapcsolgatásához. Majd valamikor, egy-két óra múlva bemegyek hozzá, megigazítom a takarót rajta és kiviszem a tányért. Aztán alszok. Megpróbálok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Samuel Payne
ϟ Kor :
12
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Tanuló
ϟ Hozzászólások száma :
20
ϟ Csatlakozott :
2015. Jul. 13.
ϟ :

Boszorkánymester

TémanyitásTárgy: Re: Sammy & Dylan   2015-08-03, 17:10

Egy pillanatra elgondolkodok a kérdésén. Annyira belelendültem a mesélésbe, hogy ahogy feltette azt a kérdést, hirtelen nem tudom eldönteni, hogy kihagytam-e vajon a mesélésből, vagy csak nem mondtam eleget hozzá? Végül nyugtázom magamban, nem részleteztem ki kellően a kis történetet, hogy minden eleme teljesen érthető legyen.
- Mama jött látogatóba hozzánk és a nevét kiabálva szaladtam elé. - vallom be végül egy icipicit szégyenlősen. Rég volt az már, talán voltam vagy négy éves is. Néha még most is nagyon meggondolatlan tudok lenni, noha próbálom megismerni úgy a világot, hogy minél többet tanuljak belőle. Már akartam kicsinek egészen sok minden lenni, rendőr, katona, csillagász. De amikor anyával játszottunk ilyeneket, rájöttem, hogy nem mindegyik illik hozzám. Volt idő amikor nyomozó akartam lenni. Amikor anya megkérdezte, ugyan miért? Azt válaszoltam, hogy megtaláljam az apukámat. Most azt hiszem ez sikerült, de mégsem erre számítottam, hogy majd csak így leszünk egymás mellett, ő dolgozik tovább, engem meg egy suliba dug. Azt hittem kicsit lelkesebb lesz, hogy majd alig várja, hogy lásson. Ezek mind egy naiv kisgyerek gondolatai.
- Akkor miért nem jöttél? - kérdezek vissza őszinte érdeklődéssel. Nem volt semmi vádaskodás a hangomban, ahogy jelenleg nem gondolok semmi olyanra, hogy haragudnék rá. Régebben komolyan haragudtam, mára csak elfogadtam, hogy valószínűleg nem igazán érdekli mi van velem. Most mégis ezt mondta és így természetesen megkérdőjeleződik a teóriám is. Anyát mindig faggattam, hogy adjon választ a kérdéseimre, de ő mindig csak megkerülte azokat. Okosabbnak láttam egy idő után nem kérdezősködni, hanem a meséléseiből összerakni a képet. Nem igazán sikerült a dolog.
Hallgatom inkább, hogy mit válaszol nekem. Igen csak eltérünk az előző témától, ami tényleg érdekel, de azt nem mondhatom, hogy ez már nem, hisz ez is vele kapcsolatos. Néha még vívódik bennem az elhatározás, hogy meg akarjam-e ismerni igazán őt vagy sem. Ő sem ismer engem, nem tudja mit szeretek, mi történt velem, nem tanított meg biciklizni és nem segített ellátni a harci sérülést amikor elestem, mint mások apukái. Nekem nem ő volt a hősöm.
- Én mindig más akarok lenni. Mások mindig azt akarják csinálni, mint a szüleik. Én nem, én egyedi akarok lenni. - talán ez egyfajta tudat alatti tiltakozás tőlem. Elveszik a poharat amit már kiürítettem és a következő megjegyzésre már görbül is lefelé a szám.
- De még nem vagyok álmos. - jön a reflex válasz tőlem, és viszonylag lassan is esik nehezemre megmozdulni. De ahogy meghallom a folytatást, elmosolyodok. Mindjárt lelkesen pattanok fel és mászok le a kanapéról.
- Megehetem a szendvicset is bent? - kérdezem kíváncsian, de gyakorlatilag már meg sem várva a választ el is sprintelek. Attól függően, hogy mit mond, leemelem a szendvicset a konyhából, ha nem meg csak a szobámig megyek el. Aztán ott megtorpanok.
- Jó éjszakát. - motyogom kicsit bizonytalanul, hisz eddig még nem nagyon beszéltünk ennyit, nem is foglalkozott egyikünk sem azzal a ténnyel, hogy azért a másiknak is kellene valamit mondani. Én legalábbis. Végül csak bemegyek a szobába olvasni. Beletemetkezek az én kis világomba, egészen addig amíg el nem álmosodok. Hisz nem lesz suli holnap.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Sammy & Dylan   2015-07-22, 21:08


Hümmögök nagyban és szinte mindenre visszakérdezek, közben pedig azon kapom magam, hogy egyre szélesedik a büszke mosoly az arcomon. Hagyom, hadd magyarázzon, álljon elő a nagy tényekkel, végül egyetlen kérdésem marad.
- Mire volt jó, nyitott szájjal futni? - fogadok ez az a kérdés, amire nem találnánk választ, bármilyen enciklopédiában keresnénk. El nem tudom képzelni, milyen logika szerint volt egy jó ötlet, de az a kis mosoly az arcomon elárulja, hogy még mindig csak kíváncsi vagyok. Kíváncsi. Rá.
Valahogy nem bántam volna, ha megmaradunk az ilyen témáknál. Mit mondjak? Hazudjak neki? Pár pillanatig csak nézek rá és szinte már ott van az a tekintet, hogy akkor most küldöm aludni. Végül mégis a válaszadás mellett döntök.
- Néha. Érdekelt volna, milyen srác lett belőled - a második mondatot nem szándékosan teszem hozzá, csak úgy kicsúszik. Nem hazudok. Az anyukáját látni sem akartam, de ő érdekelt, még ha nem is voltam rá felkészülve, hogy valakinek az apja legyek.
Valljuk be, erre még most sem vagyok kész.
Tudom, hogyha ezt folytatjuk, nem lesz könnyű, mégsem intem le. Még. Hallgatom a szuperhős történetet és bólogatok. Nem igazán tudom, mit fűzhetnék hozzá. Főleg úgy, hogy abból ne kanyarodjunk vissza a tényhez, elhagytam őket.
- Soha nem akartam rendőr lenni. Viszont tenni akartam valamit, ami nem egy irodában ücsörgés, ahol ugyanazt csinálom napról napra. Nem akartam beérni egy elég jóval - vallom be neki, de aztán megrázom a fejem és veszem el tőle az üres kakaós poharat.
- Irány az ágy, Sam - mondom. Semmi parancsolgatás, de ettől függetlenül elvárom tőle, hogy az legyen, amit mondtam.
- Ha szeretnél, még olvashatsz kicsit - teszem hozzá, mintegy engedményt. Ez persze nem takar túl sokat, az én elképzelésem szerint maximum fél óra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Samuel Payne
ϟ Kor :
12
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Tanuló
ϟ Hozzászólások száma :
20
ϟ Csatlakozott :
2015. Jul. 13.
ϟ :

Boszorkánymester

TémanyitásTárgy: Re: Sammy & Dylan   2015-07-22, 09:04

Hát még ezt sem tudja? Néha olyan egyszerű kérdései vannak, legalábbis gondolnám én, hogy nem olyan tájékozott. De most csak az érdekli, hogy honnét szedtem ezt. Hát ha azt tudná mi minden érdekel... minden olyan ami engem érint vagy csak egy picit is érdekel. A vulkánok érdekelnek még nagyon, olyan izgalmas és szép ahogy kitörnek. És a láva sokkal forróbb mint minden más. De a repülőkről is szeretek olvasni és most teljesült egy vágyam azzal, hogy repülővel érkeztem ide. Jó messze lakunk még légvonalban is mi tagadás.
- olvastam róla. Anyának van egy nagy enciklopédiája az emberi szervezetről. Meg egy ahhoz ha beteg vagyok vagy ha megcsíp valami. Egyszer a nyelvemet csípte meg egy méh, mert nyitott szájjal szaladtam. Szegény meghalt, nekem meg feldagadt a nyelvem. Anya fagyival vitte le a duzzanatot. - magyaràzok nagyban. Én tényleg mindig azokból a könyvekből olvasok el mindent.
- tudtad hogy azért ásítasz mert olyankor felmelegszik az agyad és a hideg levegővel hűtöd le? - pillantok rá érdeklődő tekintettel, miközben nagyot szívok a kakaóból. Alig csináltam meg pár perce, már alig van benne. Vagyis a fele már tuti elfogyott. Nagyot helyezkedek a kanapén és közben Dylant figyelem. Anya sosem mesélte, hogy miért ment el, de még azelőtt hogy megszülettem. Sosem mondott azonban semmi rosszat róla, sosem szidta, sosem panaszkodott, hogy egyedül érezné magát. Pedig én láttam rajta, hogy mennyire egyedül érzi magát néha. Tudom, hogy ott vagyok neki és szeret de én nem vagyok bàcsi.
- nem fordult meg az a fejedben hogy hazagyere? - szegezem végül neki a kérdést. Talàn màr az agyàra megyek ezzel nem tudom. De ezt muszáj volt megkérdezzem.
Visszakérdez ami érthető. Egy pillanatra szégyenlősen elmosolyodok.
- igen. Anya mindig azt mondta, hogy nekem már van apukám és nem kell hogy idegen bácsik fájdítsák a fejem. A szuperhősöknek sincs sokszor teljes családja, sokan meghalnak, vagy magukra hagyják őket mert mások mint az emberek és félnek tőlük. Pókembernek meghaltak a szülei, a nagybátyja és a nagynénje nevelte fel őt. De a nagybátyját is lelőtték. A szuperhősöknek sosincs boldog gyerekkoruk. Nem irigylem őket. - a kakaó hivatalosan jelentem is elfogy. Én pedig már közel sem vagyok annyira szomorú. Furcsa Dylannel beszélgetni főleg fura témákról.
- mindig rendőr akartál lenni?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Sammy & Dylan   2015-07-19, 14:20


Fel nem tűnt volna, hogy az előző napokban is órákat töltött a fürdőszobában. Most nem is tudom, mi a különbség, de tényleg ott vagyok egy óra múlva, még ha nem is sürgetem. Akkor sem vagyok morgós, amikor már ott van mellettem a kanapén.
- Megszívta magát a bőröd? Ezt meg honnan szedted? - kérdezek vissza és látni egy apró mosolyt a szám szélén. Tudtam én, hogy okos kölyök, de azt nem gondoltam volna, hogy akár ilyesmi érdekli.
Persze én most jót mosolygok rajta, aztán már ott a nagy kakaó utáni kutatás. Most először tényleg reménykedek benne, hogy találok itthon legalább egy keveset. Aztán majd veszünk valamelyik nap, hogy legyen utánpótlás. Végignézem, ahogy összekeveri magának, majd a nagy kutatást.
- Mit...? - keresel, jönne a folytatás, de abban a pillanatban meg is találja. Őszintén? Fogalmam sincs, mit keres a fiókomban szívószál és egyáltalán, hogy került oda. De nem is számít, most már csak terelem magam előtt, hogy végre újra a kanapén legyünk.
- Tényleg nem ismerem őket - mondom teljesen őszintén. - Valahogy kimaradtak az én gyerekkoromból - teszem hozzá kis gondolkodás után és végre leteszem a kezemből a kapcsolót. Valami beszélgetés műsor meg éppen a csatornán, ahol hagytam a tv-t, de oda sem figyelek.
- Mióta itt vagyok, igen - hallani a hangomon, hogy eredetileg kicsit másképp akartam fogalmazni, de az mégsem hangzott volna túl jól. Ha azt mondom, hogy "Mióta otthagytalak titeket...".
- Te mindig tele vagy kérdésekkel, igaz? - szegezem most neki, ahogy fordulok félig felé. Most jönne az a rész, hogy szerzek egy hideg sört, de hamar meggondolom magam. Talán nem kellene. Inkább folytatom, ha már végre nagy beszélgetésben vagyunk.
- Ti is ketten voltatok? Mindig? És a szuperhőseid? Nekik milyen a családjuk? - persze itt az eleje a lényeges, de próbálom menteni a menthetőt, ha már meggondolatlanul kérdezgetem. Nem akarok megint egy duzzogó gyerekkel szenvedni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Samuel Payne
ϟ Kor :
12
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Tanuló
ϟ Hozzászólások száma :
20
ϟ Csatlakozott :
2015. Jul. 13.
ϟ :

Boszorkánymester

TémanyitásTárgy: Re: Sammy & Dylan   2015-07-19, 13:14

Kíváncsian hallgatom a válaszát, és ami különös, de megragad a fejemben, hogy miket csinál. Még úgy igazából bele sem gondoltam, milyen egyéb feladatai vannak egy rendőrnek azon kívül, hogy elkapja a rosszfiúkat. Mert hát az is a dolga, hogy jelentsen, hogy hazavigye az elkóborolt kisgyerekeket és ahol tud ott udvariasan segít. De abba még sosem gondoltam bele, hogy milyen az, ha egy szuperhős túl elfoglalt és nem tud valakit idejében megmenteni. Azzal vajon mi lesz? Kihívják hozzá a rendőröket? Anya sosem engedett erőszakos híreket nézni, sem pedig egy ilyennél ott lenni. Azt tudom, ha valahol baleset történik, akkor azt a részt hatósági szalaggal elkerítik. Vajon itt is ugyanez a helyzet? Kismillió kérdés merül fel a fejemben, mégis úgy érzem, hogy ezeknek nem most lesz itt a helye és ideje, hogy megkérdezzem.
Meglep az érdeklődése, de válaszolok neki. Biztosan ezek csak ilyen formai dolgok, eddig sem tanusított nagy érdeklődést a téma iránt, hisz csak arról kérdez, amit ma említettem. De visszakérdez és ez elég ok arra, hogy talán tovább elemezzem neki a témát. Miért is ne? Szeretek sokszor olyan embereknek mesélni, akik nem tudnak valamit. És az ő ismeretei igen csak szegényesek.
Ettől függetlenül nem rohanok a fürdéssel, kényelmesen eljátszok, ahogy azt szoktam. Kis idő múlva hallom azt is, ahogy bekopog és kérdezi, hogy kell-e segítség. Egy pillanatra elgondolkodok azon, hogy vajon eddig ebben a pár napban észrevette azt, hogy ugyanilyen sokáig tartott a fürdés, vagy csak most türelmetlenkedik?
- Mindjárt végzek. - szólok ki és közben már bukok is alá egy újabb lubickolós körnek. Ha én fürdök, akkor nem túlzás azt mondani, hogy mindenem ázik. A hajamból csak úgy csöpög a víz, ahogy még a habot is le kell takarítani onnan. De a törölközés hamar megvan. Gyors hajcsavarás, hogy már csak vizes maradjon és ne csöpögjön, majd szárazra törölközök és már megyek is ki. Épp hogy lehuppanok mellé a kanapén, szegezi hozzám az első kérdést. Kíváncsi tekintettel pillantok le a tenyereimre, amik kissé megduzzadtan, ráncosan festenek a sok ázástól.
- Határozottan megszívta magát a bőröm. - mert én ilyet is olvastam, hogy mi történik az ember bőrével, ha sokáig lubickol. Anya mindig azzal ijesztegetett, hogy úszóhártyáim nőnek, kénytelen voltam megbizonyosodni az ellenkezőjéről.
Egyre fokozódó édességhiányom és a szomjúságom mondatja velem, hogy kellene kakaó, ha esetleg van. Figyelem ahogy Dylan elindul a konyhába, kis idő múlva én is kimegyek utána, felülök a pultra és figyelem mit keresgél össze-vissza. Majd ahogy megkapom a kakaót meg a tejet, már öntöm is össze a megfelelő adagokat. Egy kóstoló, és... még valami hiányzik. Keresgélni kezdek a kanalak és társai között, míg aztán egy ősöregnek tűnő szívószálra nem bukkanok. Igen, ez hiányzott csak. Ezzel együtt kacsázok vissza a nappaliba, óvatosan fellépve a kanapéra, hogy végül törökülésben elhelyezkedhessek és nekieshessek az italnak.
- Tényleg nem ismered a szuperhősöket? - kérdezem két korty között, de közben meg több ezer másik kérdés suhan végig az agyamon. És gyorsan fel is teszem a következő kérdést.
- Te mindig egyedül éltél?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Sammy & Dylan   2015-07-19, 12:16


Komolyan válaszolnom kell erre a kérdésre? Nem tudom, hogy fogalmazhatnám meg, így inkább próbálok kibúvót keresni. Kár, hogy nem találok egyet sem. Kénytelen vagyok valahogy előállni az igazsággal, de fogalmam sincs, hogy lehet vagy szokás ezt közölni egy gyerekkel.
- Tudod, ha valakit megölnek, akkor sokszor én megyek ki megnézni, hogy történt mi történhetett és ki tehette - ezt nagyon-nagyon sikerült leegyszerűsíteni, de a lényeg benne van. Persze így utólag már megfordul a fejemben, hogy nem kellett volna pont a gyilkosságra rávezetni, de most már mindegy. Nem éppen a hősök világában élünk, ahol mindent és mindenkit megment egy szuperhős az utolsó pillanatban.
Ennél már sokkal egyszerűbb azzal foglalkozni, hogy nem eszi meg a szendvicset. Még az is egyszerűbb, hogy miután a szobájába küldtem, az utolsó pillanatban megállítsam és kicsússzon egy kérdés azzal a Pókemberrel kapcsolatban.
- Mutáns pók? - ráncolom elég értetlenül a homlokom. Ezek után már tényleg jobbnak látom feldobni az ötletet, hogyha letudja a fürdést, akkor megmutathatja a képregényeit. A végén még talán én is találok benne valami értékelhetőt.
Egy másodperccel később már csak nézek utána, ahogy elrohan. Szó nélkül, egy apró mosoly ül ki az arcomra. Legalább egy biztos pontot találtam, amivel ki tudom rángatni a duzzogásból. Szuperhősök és a képregényeik.
A terv az volt, hogy amíg letudja a fürdést, én eltüntetem a saját szendvicsem, de azt hiszem, több tucatot megehetnék, és ő még mindig sehol Van egy pillanat, amikor a fürdőszoba előtt ácsorogva bekopogok.
- Már vagy egy órája bent vagy, nem kell segítség? - sejtem én, hogy képes egyedül intézni, de akkor... egy óra! Mit tud ennyit bent lenni? De persze nem rendezkedek, csak hagyom, hogy csinálja, ahogy szokta. Már a kanapén ülök, nagyban váltogatva a csatornák között, amikor hallom, hogy kijön.
- Maradt még rajtad bőr, vagy leázott? - kérdezek rá úgy, hogy hátra sem nézek. Nem is tudom, honnan jön a kérdés. Vagyis... de, talán tudom. Mintha az én apám is hasonlóval jött volna sok évvel ezelőtt, ha akár tíz perccel tovább voltam bent, mint ő elégnek gondolta.
- Kakaó? - kérdezek vissza úgy, mintha életemben nem hallottam volna ezt a szót. - Ha van is, az már ősrégi - jegyzem meg végül, de kis gondolkodás után állok talpra és megyek a konyhába. Elég szép zajok kíséretében túrom fel az amúgy majdnem üres helyeket, mire tényleg ráakadok egy kisebb dobozra. Valami szavatosságféleséget keresek rajta, de őszintén? Meg nem mondom, hogy ennek van-e ilyenje.
- Meg tudod csinálni magadnak? - szólok elég hangosan, hogyha a nappaliban is maradt volna, meghallja. Amikor így vagy úgy, de elkészül a talán még iható kakaó, már terelem is vissza a kanapéhoz.
- Ha lehet, ezzel ne ugrándozz - mondom kicsit már morgósabb hangon. Semmi kedvem kiömlött kakaót takarítani. Biztos, ami biztos rajta tartom a szemem, aztán már ülök én is a kanapéra mellé és amíg iszik, még egy kicsit kapcsolgatok a csatornák között. Egyikre sem figyelek oda, sőt, a tv le is van némítva. Azt hiszem ez már inkább csak annyi, hogy csináljak valamit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Samuel Payne
ϟ Kor :
12
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Tanuló
ϟ Hozzászólások száma :
20
ϟ Csatlakozott :
2015. Jul. 13.
ϟ :

Boszorkánymester

TémanyitásTárgy: Re: Sammy & Dylan   2015-07-19, 11:27

Nem hangzik túl fényesen a holnapi program. Vagy halálra unjuk magunkat egymás mellett, vagy majd valaki vadidegenre sóz. Inkább vigyen haza engem. Vagy keressük meg a nagyiékat. Bár nem tudom, hogy velük ő hogyan is áll. De valahogy nincs kedvem itt maradni. Aztán csak felpillantok rá amikor válaszol a kérdésemre. Ha nem bébiszitter, akkor ő mire gondolt?
- Ha kimész, hova mész? És miért nem mehetek akkor veled? - ez már csak ilyen, egy gyerek túlságosan kíváncsi, mindent tudni akar és olyankor hajlamos elárasztani vele a felnőtteket. Én pláne sok mindenre kíváncsi vagyok, még olyan dolgokra is, amik a velem egykorúakat nem is nagyon érdeklik még. Ó ha Dylan azt tudná, hogy mennyi mindennel képben vagyok már. És egy pillanatra ilyenkor el is feledkezek arról, mennyire rossz kedvem van.
Arra számítok amikor közlöm vele, hogy nem vagyok éhes, hogy majd ellenkezik, vagy legalábbis megpróbálja majd rám tukmálni a kaját. Anya mondjuk nem szokta, de ki tudja, ő miképp reagál rám. Én már nem bízok abban, hogy valamikor is tud normálisan reflektálni, ahogy egy tíz éveshez kellene. De most csak figyelem, ahogy az orrnyergét masszírozza, majd azon is meglepődök, amikor a filmre is azt mondja, hogy nem muszáj megnéznem. Több sem kell nekem, ezek szerint akkor neki is jobb ha külön leszünk. Nem baj, így lesz mindkettőnknek a legjobb. Lecsusszanok a székről, fogom a figurát és már indulok is el vele a szoba felé. Csak félúton torpanok meg és fordulok vissza a falba kapaszkodva. Várom, hogy folytassa, mert azzal hogy megszólított valószínűleg valamit akar. Aztán a kérdésére egy pillanatra megjelenik egy igen halovány mosoly az arcomon. Tényleg érdekelné a dolog, vagy csak valami témát akar találni velem?
- Megcsípte egy mutáns pók . - válaszolom neki olyan egyszerűséggel, mint ha csak a szorzótáblát kérdezte volna fel. A mutánsokból, szuperhősökből végtelen mennyiségű repertoár van, mégis annyit tudnék mesélni róluk, hogy egy lexikon elbújhatna mellettem. Ahogy meghallom amit mond, már itt sem vagyok. Mint akit kilőttek, már rohanok is a szobámba a gatyámért, aztán be a fürdőbe. Mivel a figurát is viszem, nem tervezek két perc alatt készen lenni. Sőt, ami kép hamarosan fogadná Dylant az már-már botrányos. Nagyban lubickolok a vízben, tetőtől talpig hab a kád és vígan játszok. Mert ennek már komoly szertartása van nálam.
Ha vagy egy órát vagy másfelet nem lubickoltam odabent, akkor egyet sem. A magam módján eltüntetem a habot a fürdőből ami annyit tesz, hogy nem ártana kitenni a "csúszásveszély" táblát, de már ott sem vagyok. Megtörölgetem a kis szuperhősöm és már ott sem vagyok. Kisgatyában kisasszézok a nappaliba és a kanapét nem megkerülve, hanem hátulról felmászva beveszem. Talán egy kicsit megszomjaztam a nagy meleg párás fürdőtől.
- Van kakaód?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Sammy & Dylan   2015-07-19, 00:33


Talán mégsem volt olyan jó ötlet, hogy a holnapi napot együtt töltsük, vagy legalábbis nem megyek be dolgozni. De most már mindegy, ugye. Felvetem az ötleteket, hogyha mégis be kellene valami miatt mennem, mik a lehetőséget.
- Az hülyén hangzik. Csak valaki, aki rád néz, hogyha szükséged lenne valamire. De bejöhetsz velem, hacsak nem ki kell mennem - hiába az előbbi morgós hang, most egész lassan beszélek, mintha úgy kellene vele nagy nehézségek árán mindent megértetnem. Azt inkább nem is mondom ki, hogyha terepre küldenek ki, akár egy hullához, akkor nem jöhet velem. Ha csak valami papírmunka, akkor semmi akadálya, hogy én figyeljek rá.
- Akkor majd később eszel - adok neki ennyi engedményt. Tudom, vagy legalábbis sejtem, hogy éhes lesz, ha most nem is az. Mást mintha nem is akarnék mondani, de megmasszírozom az orrnyergem. Ez a nap kezd egyre fárasztóbb lenni. Úgy nagyon.
- Ha nem szeretnél filmet nézni, bemehetsz a szobádba a képregényeidhez - mondok ennyit végül, de mielőtt tényleg eltűnhetne a szemem elől, egy pillanatra megállítom.
- Sammy... - kezdek bele, majd egy pillanatig mintha hezitálnék. Az agyamban pörögnek a fogaskerekek, hogy előálljak a megfelelő kérdéssel.
- Ez a Pókember, akiről beszéltél. Honnan lett a szuperképessége? - ahogy kicsúszik a kérdés, még egy mosoly is társul hozzá, ráadásul a valódi, nem a megjátszott. Igaz, fogalmam sincs, hogy tényleg érdekel-e ez engem, de egy próbát megér azt hiszem. Legalább annyit talán elérhetek vele, hogy lássam azt a kis csillogást a szemeiben.
- Mesélhetnél nekem még róla. Csak előtte fürdés, pizsama. Aztán ha gondolod, megvárlak a nappaliban - teszem még hozzá. Ha már úgysem megyünk sehova ugye. Azt a szendvicset meg ha éhes lesz megeheti ott is, a kanapén ülve.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Samuel Payne
ϟ Kor :
12
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Tanuló
ϟ Hozzászólások száma :
20
ϟ Csatlakozott :
2015. Jul. 13.
ϟ :

Boszorkánymester

TémanyitásTárgy: Re: Sammy & Dylan   2015-07-18, 23:50

Egész úton van időm gondolkodni, ugyanis egy szót sem szól egyikünk sem. És igen csak lehangolt negatív gondolataim vannak most úgy mindenről. Haza akarok menni anyához, nem szeretek itt lenni, nem szeretek Dylannel lenni és nem tetszik az iskola sem. Semmi sem tetszik és senki sem akarja megérteni, hogy mit akarok. Úgy érzem most, hogy nem áll senki mellettem, csak parancsolgatni tudnak. Már útközben ismerős az irány, abban az utcában balra, majd még tovább egyenesen, jön egy fekvőrendőr és már az utcánkban is vagyunk. A házak, a park, a környéken minden ismerős már így néhány nap alatt. Végül a kocsi a feljáróra hajt, én pedig kezemet az öv csatjára csúsztatom, hogy megnyomjam a gombot. Dylan közben szól hozzám, aminek különös hangzására csak rá lesek. Megértettem. Nem megyünk sehova. Majd nem csukom be az ajtót, aztán akkor nem leszek bezárkózva. Vágok egy olyan ábrázatot, hogy "megértettem", aztán csak kiszállok a kocsiból és elindulok az ajtóhoz. Megvárom, amíg ő is jön és nyitja előttem.
Szusszanok csak egykedvűen a kijelentésére. Úgysem nagyon fog lekötni a film és nincs igazán étvágyam sem. Ismét szomorúvá válik a tekintetem, észre sem veszem, hogy már tudatosan terel a konyhába. Csak lepakolom a figurát az asztalra és le is ülök oda. Egykedvűen támasztom meg a fejem a felületén és a mintázatot kezdem csak figyelni az orrom előtt.
- Jó. - nem tiltakozok, nem hozok fel ötleteket, momentán egy sem jutna eszembe,. hogy mit akarnék csinálni. Szerintem már elkönyvelte annak az egészet, hogy semmihez sincs kedvem. Sőt az ellen sincs tiltakozásom, hogy azt mondja esetleg szerez valakit. Persze az első gondolatomat nem bírom szó nélkül hagyni.
- Egy bébiszittert? - mert eddig különben sem kezelt máshogy mint egy öt éves pisist. Látszólag semennyire nem ért sem hozzám, sem a hozzám hasonló korú gyerekekhez. De már megszokhattam tőle.
- Nem vagyok éhes... - mondom végül ki a következő gondolatomat, ahogy tekintetem a szendvicsekre siklik. Nem, egyszerűen nincs étvágyam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Sammy & Dylan   2015-07-18, 23:18


Tudom, hogy duzzog. Tudom, hogy nem tetszik neki. Ahogy azt is, hogy hiba, amiért nem azzal törődtem egész hazaúton, hogy megvigasztaljam vagy biztassam. Egyszerűen nem megy. Nem jut eszembe semmi, ahogy visszakanyarodhatnék a szuperhős témára és ha ettől a fegyvertől megfosztanak, nem tudom, mi mással próbálkozhatnék. Így marad a nagy hallgatás és az, hogy egy kicsit jobban beletaposok a gázba. Minél hamarabb otthon akarok lenni vele.
Szerencsére nem hosszabb az út tíz percnél és miután leparkoltam a kocsifelhajtón, már állítom is le a motort és kiszállás. Viszont a bejárathoz érve, miután fordítom a kulcsot a zárban, már megtöröm a nagy hallgatást.
- Be ne zárkózz nekem a szobádba! - az egész mintha egy megjegyzés lenne, de túl komor ahhoz a hangom, hogy egy szimpla javaslat legyen, amit csak úgy figyelmen kívül hagyhat. Vagy kellene hagynia.
Aztán már csukom is be magunk mögött az ajtót és már megszokásból zárom kulcsra. Azt hiszem, amúgy sem megyünk ma már sehova.
- Szendvicsek a konyhában. Aztán válassz valami filmet - mondom végül az egész irányítást a kezembe véve. Remélem neki is egyértelmű, hogy úgy gondolom eszünk a konyhában, addig megbeszéljük ezt az egész iskola dolgot és után egy film. A lehetőségét, hogy válasszon programot, már eljátszotta.
Viszont attól még folytathatom is a beszédet, nem igaz? Még ha van is pár másodperc csend, amíg összeszedem a gondolataimat. Közben megy a fejére a kezem, hogy a konyha felé tereljem. Az egész mozdulat viszont olyan különös. Mintha egy hajborzolásnak indult volna, de csak ennyi lett belőle.
- Holnap itthon leszek veled. Ha mégis valami történne és be kell mennem... jössz velem - a végét elég nehezen mondom ki. Ráadásnak pedig ott van egy kis szünet, miszerint ha gondolja, hozzáfűzhet valamit, hallgatom. Persze azzal nem éri meg próbálkozni, hogy itt marad egyedül.
- ... vagy szerezhetek valakit, aki rád néz - egészítem ki az előbbit még egy lehetőséggel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: Sammy & Dylan   

Vissza az elejére Go down
 
Sammy & Dylan
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Dylan Sprayberry
» Dylan O'Brien
» Sammy & Dimitri - Egy váratlan találkozás

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Salt Lake FRPG :: Helyszínek :: Lakhelyek :: Otthonok :: Dylan háza-