Salt Lake FRPG
 

Share | 
 

 Lazarus - Nathan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

ϟ Főkarakter :
Dylan
ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Hozzászólások száma :
38
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 14.
ϟ :


Ember

TémanyitásTárgy: Re: Lazarus - Nathan   2015-08-27, 16:48


Kidobtak. Már nyitnám a szám, hogy tiltakozzak. Nem éppen úgy történt az, de inkább hallgatok. Pedig mesélhetnék, lenne mit. Úgy tűnik, hogy őt tényleg érdekli, vagy legalábbis úgy tesz, mintha.
- Anya... bonyolult - kezdek bele és sokáig úgy tűnik, mintha ennyivel letudnám. Ebből már úgyis egyértelmű, hogy nem halt meg. - Tudod, van ez velem - mutatok a fejemre, bár lényegében nem ott van a baj, de részlet kérdés. - Nincs kedvem visszamenni hozzá és elviselni az állandó aggódást - teszem mégis hozzá, ért belőle amennyit. Talán egyszerűbb lenne elmagyarázni. Mesélni arról, hogy fogtam magam az éjszaka közepén, több városon át vonatoztam és kikötöttem itt, hogy megkeressem az apám. Aki nem kért belőlem.
- A város másik végében az a hosszú utca - oké, nem túl konkrét, de nem is ez a lényeg. A lényeg, hogy kissé érthetetlenül ugyan, de elmagyarázom, miszerint apám adta a helyet, hogy tűnjek el és hagyjam békén. Mondanám, hogy jó üzlet, de nem az.
- Legalább érdekelte, hogy mi van veled - jegyzem meg az ő történetére kicsit elgondolkozva. Ahhoz képest, hogy eddig mennyire hadartam, most kezdek egyre nyugodtabb lenni. Kevésbé tűnök őrültnek. Talán.
- Vissza nem megyek oda! - kapom fel a fejem, amikor a rendőrséget említi. Tudom én is, hogy ez elég különösen hangzott, nagy hangon, de aztán meg is magyarázom neki.
- A végén bent tartanak valamiért. Elég időt töltöttem már ott, pedig pár hete vagyok a városban - ismerem el, aztán még pár pillantás arra, amerről a fickó hangját hallom. Várom a pisztoly dörrenését, de egy részem tudja, hogy úgysem hallhatom a hangtompító miatt.
- Merre mentek ezek után? Visszavisztek? - nem fejtem ki, hogy pontosan hova. Abba a lakásba, vagy egészen haza, vagy a rendőrségre. Igaz, azt sem említem, hogy velük tartanék jobb híján.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Lazarus Carver
ϟ Kor :
33
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Bűnöző
ϟ Hozzászólások száma :
29
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 15.
ϟ :
A halál az egyetlen isten,

amelyik jön, ha hívják

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Lazarus - Nathan   2015-08-20, 18:32


to Nathaniel
-Nem kóborol egy gyerek csak úgy az utcákon ilyenkor, ha nincsen valami baj a családjával.  – rántom meg a vállam. Általában ilyenkor a családon belüli bántalmazás az első, ahol vagy a feleséget, vagy a gyereket verik. Én most az utóbbira tippeltem, előbbi miatt a rendőrséget is hívni lehetne, de a bántalmazott azt nem teszi az esetek többségében.
- Szóval kidobtak. Na és az anyád?  – mert gondolom az is van…vagy volt. Az eddig hallottak alapján inkább azt mondanám, hogy csak volt. Sajnálatos dolog, de az emberek sajnos meghalnak. Néhányuk előbb, mint kéne, mások pedig túl sokáig élnek, tovább, mint azt megérdemelnék. Sajnos ilyen világban élünk. – Hol laksz most? – említette, hogy kapott valami házat, vagy mi. Akkor nem igazán figyeltem arra, hogy ezzel mi a fenét akarhat, akkor még úgy gondoltam, hogy ivott, esetleg belőtte magát valamivel.  Fura, hogy néha a legnagyobb ökörségek bizonyulnak igaznak. Van egy háza, mi? Nem rossz. Én nekem az első húsz felett volt.
- Nem, jó ember volt.  – rázom meg a fejemet, majd utána még hozzáteszem. – Jó ember, aki rossz dolgokra kényszerült.  – emiatt is halt meg. Megölték, mert olyanok közé keveredett, akik közé nem volt való. Azért ment oda, hogy pénzt szerezzen. Szerzett is, csak többe fájt neki, mint hitte volna.
- Meg. – válaszolok kurtán, aprókat bólintva, ahogy ránézek. Szó se róla, fura egy gyerek. – Miért nem szóltál a rendőrségnek az apádról?  – ők persze egyből a gyámhatóságnak szóltak volna, de ez itt most részletkérdés. Miért nem ment el szólni valakinek, hogy mi a helyzet? Talán felszabadította volna őt az, hogy ennyire nem érdekli az apját? Végül is… érthető lenne. Bár nem ismerem annyira, hogy ezt biztosan kijelentsem, de az embernek nem csak áldás lehet a családja, hanem átok is. Nem választhatjuk meg sajnos, hogy hova születünk. Egyesek szerencsésebbek, mint mások, ő nem a szerencsések táborát erősíti. De senki nem mondta, hogy ez így is fog maradni.  
▼△Bocsánat, hogy ennyit kellett várnod!  ▼△ zene Ƹ̵̡ szószám ▼△ ©


_________________

Az élet alkot, formál, megvezet


míg a halál nyiltan a szemetbe nevet









Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Dylan
ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Hozzászólások száma :
38
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 14.
ϟ :


Ember

TémanyitásTárgy: Re: Lazarus - Nathan   2015-07-29, 19:42


Nem, nem tervezem beszélni erről senkinek. Ugyan kinek beszélnék róla és egyáltalán miért? Egyetlen olyan helyzet sem jut eszembe, amiben erről beszélnem kellene. Mégsem válaszolok, csak hallgatok, azt hiszem, ez is elég. Percekkel később, amikor megállunk, még mindig azokat a lehetőségeket pörgetem a fejemben, amikor beszélnem kellene. Az eredmény még mindig a nagy semmi. Nincs ilyen.
Végül elvetem az egészet és csak nézek ki az ablakon. Nem ismerem a környéket, igaz, még a fél város felfedezésre vár. Na meg azt sem ártana kitalálnom, hogy mit kezdjen magammal itt. Amiért jöttem az totális kudarc. Nem? De.
Végül csak kiszállok a kocsiból, de azon kívül, hogy kicsit körülnézek és megteszem pár lépést erre, párat arra, mást nem csinálok. Egy perccel később már újra ott állok a kocsi mellett, sőt, egész kényelmesen dőlök neki. Onnan hallgatom a félmondatokat, amit felém hoz a szél. Még csak nem is furcsállom. Sőt, egy részem már-már érdekesnek találja, de nem kérdezek. Amúgy is úgy tűnik, itt én vagyok az, akinek válaszolnia kell.
- Honnan... gondolod? - kérdezek azonnal stílust váltva. Már nincs kedvem a formalitásokkal törődni. Inkább a felsőm ujját kezdem igazgatni, hogy semmi ne látszódjon ki. Igaz, a nyomok egyike sem verés. Saját magamnak csináltam mindet egy-egy rossz napomon.
- Az apám tökéletes családképébe én nem illek bele. A felesége nem igazán örülne, ha felbukkannék. Legalábbis valami ilyesmit magyarázott, amikor beállítottam hozzá - mondom, bár nem is tudom, miért. Azt meg főleg nem, hogy miért jön ez olyan nyugodtan, mindenféle hadarás és össze-vissza kapkodás nélkül.
- Téged vert a tiéd? Egy rohadék volt? - nem tudom, miért beszélek róla múltidőben. Azt sem, hogy miért kérdezem, mikor semmi közöm hozzá. De aztán már rázom is meg a fejem. Ha kell, vegye úgy, hogy nem kérdeztem semmit.
Inkább az újabb hozzám eljutó hangokra figyelek és persze már jön is az első kérdés.
- Megölitek? - nincs csepp félelem vagy aggódás sem a hangomban. Ráadásul ez nem megjátszás, tényleg csak kíváncsi vagyok, semmi több. Nem rémiszt meg a gondolat, hogy ők ketten gyilkosok vagy valami hasonló. Az nem túlzottan érdekel, hogy milyen jogon ítélkeznek vagy mi okuk van ilyesmit tenni. Biztos valami nyomós érv.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Lazarus Carver
ϟ Kor :
33
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Bűnöző
ϟ Hozzászólások száma :
29
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 15.
ϟ :
A halál az egyetlen isten,

amelyik jön, ha hívják

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Lazarus - Nathan   2015-07-29, 15:06


to Nathaniel

-Fiatalabbnak nézel ki.  – nem néztem volna ki belőle tizenkilencet, inkább olyan tizenhat, tizenhét évesnek néztem, tizenkilencnek nem . Ezzel majd szerencséje lesz később, sokan megadnánk sok mindent, ha letagadhatnánk pár évet. Én mondjuk pont abban a szerencsés helyzetben vagyok, hog nem öregszem túlságosan szembetűnően. Szerintem egy-két évet talán még én is letudnék tagadni.
- Ha az lenne most nem ülnék itt. Inkább csak józan ész.  – mosolygok rá. Sok mindent tettem már, de egyetlen dolgot sem tudtak rám bizonyítani még soha sem. Jól végzem a dolgokat, nem hagyok nyomokat, ha esetleg mégis marad valami, hát gyorsan takarítom el azokat is, hogy ne tudjanak semmit se bizonyítani vele. A rendőrségnél ez nem nehéz, vannak páran a zsebemben, meg hát amúgy is, míg ők a törvény eszközeivel tartják tisztán a várost, addig én a sajátjaimmal. Közben pedig kisöpröm a városból azokat, akik azt hiszik, hogy kis királyként éldegélhetnek itt. Ez nem az ő városuk.
- Ha nem beszélsz senkinek sem arról, ami ma fog történni, akkor nem. – kérdés, hogy mennyire hinnének neki, és kérdés az is, hogy mennyire lenne okos dolog ez a részéről. Nem tűnik hülyének, nem hinném, hogy direkt keresné a bajt. Ugyanis ha ma beszél arról, ami történni fog… inkább ne tegye.
Nagyjából öt perc után le is áll a kocsi, én pedig kiszállok. A srácnak csak odaszólok, hogy ne menjen messze a kocsitól, felőlem kiszállhat, de maradjon akkor biztonságos távolságban. Az autó fényszórói amúgy is megvilágítják a történéseket. – Egyszerűen akartam intézni, de így nem tudom. Kinek köptél?  – pilantok a fickóra kérdőn, aki válaszolj csak leköpi a cipőmet. Remek. Megrúgom a mellkasát mire a mögötte lévő árokba zuhan bele.  – Minden rossz válaszodnál egyre mélyebben temetünk be. A kérdés változatlan. – de megint csak azt kapom, hogy rohadjak meg, így csak inkább intek egyet, hogy ássanak. – Szólj, ha valamit mond is.  – mondom Edgar-nak,  majd visszamegyek az autóhoz és a fiúhoz lépek. – Az apád ver?  – a kérdésnél ugyan nem pillantok rá, de ettől még a kérdés az kérdés.
▼△ Remélem jó lesz  :3  ▼△ zene Ƹ̵̡ szószám ▼△ ©


_________________

Az élet alkot, formál, megvezet


míg a halál nyiltan a szemetbe nevet









Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Dylan
ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Hozzászólások száma :
38
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 14.
ϟ :


Ember

TémanyitásTárgy: Re: Lazarus - Nathan   2015-07-22, 23:44


Nem tudok, nem bizonytalanul ránézni, de legalább a pánik kezd szép lassan eltűnni. Persze ettől még őrült módon hadarok, de elmondok mindent. Azt is, amit nem kellene. Vagy kellene. De minek? Mindegy. Nagy levegő és próbálok odafigyelni arra az apró kérdésre, ami elhangzik. Pár másodperc, amíg csendben maradok, mintha számolgatnék magamban. Talán tényleg azt csinálom, pedig tudom a választ.
- Tizenkilenc - válaszolom végül. Persze ezzel még nincs vége. Ideje lefolytatnom magammal a következő vitát, hogy menjek-e vele. Velük. Ha igen, akkor hova? Hazavitessem magam? De akkor csak az üres falakat bámulhatom. Valahova csak úgy a városba menjek?
Ha van is egy pillanat, amikor döntök, mire megindulok felé és beszállok a kocsiba, fogalmam sincs, melyik tűnt a legjobb ötletnek. Egyszerűbb azzal foglalkozni, hogyha mégis megölnének, hova kerülne a hullám.
- Tapasztalat? - kérdezek vissza szinte azonnal. Egy részem tudja, hogy nem egy szentéletű ember, de nem igazán zavar. Nem élek olyan álomvilágban, mint a gyerekek. Nem vagyok már az. Minden embernek van valami rejtegetnivalója, valami kis mocskos titka, szárad valami bűn a lelkén.
- Ráérek - mondok ennyit a kis kitérős részre. A kérdést viszont mintha meg sem hallanék. A fejem már nekidöntve az ablaknak és kicsit elmerülök a nagy semmibe. Néha kipillantok az utcákra, ahogy elhaladunk egy-egy érdekesebb mellett, de ennyi. Ahhoz képest, hogy mekkora pánik dolgozott bennem, most szinte már félelmetes, mennyire lenyugodtam.
- Csak menjünk valahova. Nem számít - motyogok végül ennyit, de már szinte percekkel megkésve, mint ahogy a kérdés elhangzott.
- ...vagy útban vagyok itt? Zavarok a munkában? - jön a hirtelen kérdés, ahogy elhúzom az ablaktól a fejem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Lazarus Carver
ϟ Kor :
33
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Bűnöző
ϟ Hozzászólások száma :
29
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 15.
ϟ :
A halál az egyetlen isten,

amelyik jön, ha hívják

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Lazarus - Nathan   2015-07-21, 15:34


to Nathaniel

Megértem persze, hogy bizalmatlan, nyilvánvalóan én is az lennék, ha az előbb megpróbáltak volna lelőni, és igaz, hogy gyanúsan viselkedett, de ettől függetlenül még ugyanúgy majdnem hibázott az a barom. Márpedig egy gyerek hullát nehezebb kimagyarázni, mint egy hátizsákba rejtett bombát. Persze, túlzok, de a lényeg ugyanaz. Nincs szükségem felesleges halottakra.
- Oké. – nyújtom el kicsit ezt az egyetlen szót. Nem mondom, hogy mindent kristálytisztán értettem abból, amit mondott, de a nagyját felfogtam. Az apja egy seggfej lehet jó eséllyel. Nem választhatjuk meg sajnos, hogy hova születünk, az pedig több, mint igazságtalanság, ha valakinek ez az egyetlen bűne. – Hány éves vagy? – nem hinném, hogy tizennyolcnál többnek mondanám, és éppen ezért is meglepő, amit mond az apjáról, a gyógyszerekre pedig inkább rá sem kérdezek. Talán majd később. Gondolom nem mindenki kezeli úgy, mintha teljesen normális lenne, talán segítene neki az, ha nem ragadnék le ott, hogy gyógyszerek. Azokat mindenki szed, igaz?
- Jól van, gyere, szállj be. – intek a fejemmel, a motorháztetőre fektetett fegyvert pedig eltűntetem onnan. – Ma már nem divat hullákat a folyóba dobni. Kimossa őket a víz a partra, és kellemetlen kérdéseket vetnek fel. – rántom meg mosolyogva a vállamat. Én inkább egyszerűen csak elégetem őket, hogy ne maradjon semmi nyoma annak, hogy valaha is léteztek egyáltalán. – Kell tennünk egy kis kitérőt, de aztán eldobunk…hova is? – a kis kitérő csak egy kis leszámolás, semmi egyéb, pár óra múlva meglesz a fickó, akit kerestünk, és aki miatt majdnem tévesen lett a gyerek feje kidekorálva ólommal.
▼△ Remélem jó lesz  :3  ▼△ zene Ƹ̵̡ szószám ▼△ ©


_________________

Az élet alkot, formál, megvezet


míg a halál nyiltan a szemetbe nevet









Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Dylan
ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Hozzászólások száma :
38
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 14.
ϟ :


Ember

TémanyitásTárgy: Re: Lazarus - Nathan   2015-07-16, 11:44


Elég kétkedve nézek a fickóra. Még mindig meg-megvillan a tekintetem, ahogy menekülőutat keresek. De azt mondja, nem zsaru. Akkor nem az. Viszont fura és... Na jó, le kell állítanom a gondolataimat, mert egyre érdekesebb elméleteket gyártanak, mindössze másodpercek alatt. Megrázom a fejem, hogy egy kicsit tisztuljon és próbálok figyelni a szavakra. Oké, szóval Lazarus és Edgar. Elraktározom magamban a neveket, majd már jön is a folytatás.
- Nem itt lakok - jegyzem meg. Hát, ez nem teljesen igaz, mert most már igen, csak hivatalosan nem. - Vagyis... - kezdek bele, de azért láthatóan kezd elmúlni a nagy pánik.
- Elszöktem, mert elegem volt, ide jöttem megkeresni az apámat, de őt csak az érdekli, hogy ne legyek útba, mégis azt mondta, hogy maradhatok és adott egy lakást, de nem akarok ott ülni és azon járatni az eszem, hogy talán be kellene vennem a gyógyszerekből - az egész normális esetben több mondat lenne. Nekem egynek számít. Ahogy sok szó is egybefolyik a nagy hadarásomnak köszönhetően. De legalább úgy tűnik, hogy megbízok benne, nem igaz? Persze megvan az a kis távolság, bizalmatlanul nézek rá, de aztán csak kijelentem.
- Jól jön egy fuvar - az már nem számít, hogy fél perce mondtam, semmi kedvem abban a lakásban üldögélni. - De csak ha a haverod nem akar megint lelőni és a hullám a folyóba dobni - teszem hozzá azért, ahogy a kocsiban lévő fickóra nézek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Lazarus Carver
ϟ Kor :
33
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Bűnöző
ϟ Hozzászólások száma :
29
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 15.
ϟ :
A halál az egyetlen isten,

amelyik jön, ha hívják

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Lazarus - Nathan   2015-07-15, 20:05


to Nathaniel

- Jól van, az sem baj, ha elloptál valamit! – nevetek fel halkan. Nem ám, én is azt csinálom, csak én fegyverekkel, maszkban, és még pár társammal, tehát mondhatni ha lopott, akkor is egy csónakban evezünk. Kiskölyökként én is megesett, hogy loptam. Na jó. Elég gyakori volt, nem éppen a leggazdagabb családba sikerült beleszületnem.
- Nem, nagyon nem. Ennél távolabb azt hiszem nem is állhatnék egy zsarutól. – de persze jó pár benne van a zsebemben, van, akinek fizetek, más pedig egyszerűen belátja, hogy jobb mindenkinek, ha együtt működünk, elvégre egy a célunk. Én is a város javát akarom, csak kissé más úton közelítem meg a problémát.
- Hello, Nathaniel, az én nevem Lazarus. Az a hülye aki pedig majdnem lelőtt, ő Edgard. – mutatok a kocsiban ülő férfi felé. Persze nem Edgard a neve, hiába szimpatikus első ránézésre a kölyök, ugyanúgy köphet, ha rákérdeznek, a férfi akit Edgard-nak hívtam pedig nem éppen patyolat tiszta, velem ellentétben. Én olyan tiszta vagyok, mint egy angyal, figyeltem arra, hogy ne legyenek bajos ügyeim. Kiskoromban egyszer behoztak, de még akkor is csak a szüleimet hívták, szerintem nem is lett beleírva az aktámba. A külvilág számára csak egy jóravaló, tisztességes kocsmatulajdonos vagyok. Papíron. Ennél amúgy kicsit több. – Hol laksz? Hazavihetlek, ha akarod. – hazavisszük, annyi még belefér, majd szólok az utcán lévő embereimnek, hogy tartsák nyitva a szemüket, mert nem szeretnék egyetlen árulót sem meglátni a rendőrségen, ahogy azt próbálja meg bizonygatni, hogy valójában mik is folynak körülöttem. Azzal nem csak nekem, de a városnak is ártanak.
▼△ Remélem jó lesz  :3  ▼△ zene Ƹ̵̡ szószám ▼△ ©


_________________

Az élet alkot, formál, megvezet


míg a halál nyiltan a szemetbe nevet









Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Dylan
ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Hozzászólások száma :
38
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 14.
ϟ :


Ember

TémanyitásTárgy: Re: Lazarus - Nathan   2015-07-12, 13:14


Üldöznek... nem üldöznek... üldöznek... Kavarognak a fejemben a gondolatok, de annyi biztos, hogy nem fogok megállni. Ameddig csak bírom szusszal, futni fogok, így a biztos. Csakhogy a terv hamar dől. Nem az utánam kiabáló járókelők, nem a fékező kocsi, hanem a rohadt torlasz miatt, ami előttem tornyosul. Tény, hogy nem ismerem jól a várost, de attól még... hogy a fenébe lehet ilyen pechem?
Kénytelen vagyok megtorpanni, ha tetszik, ha nem. A hátam a falszerű valamihez préselem és igen, csak ekkor tűnik fel, hogy a fickó fegyverrel a kezében áll tőlem pár méterre. Hiába ráncolom a homlokom, hiába nézek rá teljesen értetlenül, nem rémlik, hogy őt láttam volna a boltban.
- Nem loptam el semmit! - mondom dühösen, de attól még egyértelmű, hogy a bennem egyre növekvő pánikot próbálom leplezni. Túl gyorsan szedem a levegőt, a tekintetem ide-oda cikázik a házak falai között. Már ösztönből keresem a menekülési utat.
Mégis újra odatéved a fickóra a tekintetem, végignézem, ahogy a pisztoly lekerül a földre. Pillanatokra kiment a fejemből, hogy egyáltalán ilyesmi volt nála.
- Zsaru? - kérdezek vissza, ahelyett, hogy akár megfordulna a fejemben, hogy válaszoljak neki. Pedig talán az lenne a legegyszerűbb, de olyan gyorsan száguldanak a gondolataim, hogy az nem igaz. Még annyira sem tudok figyelni, mint általában. A kezem viszont a zsebembe süllyesztem. Forgatom a kis gyógyszeres üvegcséket. Hallom, ahogy a bogyók egymáshoz ütődnek, de valószínűleg én vagyok az egyetlen.
- Nathaniel - nyögöm ki végül a nevem, mintha beletörődnék, hogy megint bevisznek. Komolyan, már egész ismeretségem lesz az őrsön, ha így haladok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Lazarus Carver
ϟ Kor :
33
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Bűnöző
ϟ Hozzászólások száma :
29
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 15.
ϟ :
A halál az egyetlen isten,

amelyik jön, ha hívják

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Lazarus - Nathan   2015-07-11, 10:53


to Nathaniel

Van ilyen, bár nem szeretem mikor ez történik. Mindig becsúszna hibák, de ezt nagyon elnézte most. Egy korábbi emberemet keresem, aki úgy döntött, hogy elege volt a jól fizető, de veszélyes munkából és inkább a rendőrséghez fordul. A forrásaim szerint ez még ugyan nem történt meg, de nem hagyhatom. Nem akarom megölni, de ha muszáj leszek meglépni ezt, hát megteszem. Több ember érdekét tartom szem előtt, egyetlen halál, hogy több százan,ezren jobban éljenek, még nem bűn. Legalábbis az én szememben. Nem tartom magamat bűnözőnek, de nyilvánvalóan annak lennék bélyegezve. Akárhogy is , teszem azt, amihez a legjobban értek. Keresztbe teszek ott, ahol tudok.
Időm sincsen megnézni a kocsiban ülve azt, hogy kire mutat rá az emberem, mert egyből beletapos a gázba, ahogy elkezd futni az egyik alak. Bízom abban, hogy nem fog sem felborulni, sem karambolozni, jól vezet, ezért is őt hoztam. Az esze nem vág, mint a borotva, sőt, de legalább megbízható. Hatalmasat fékez az autóval, és már száll is ki, fegyverrel a kezében. Még szerencse, hogy gyorsan utána tudok nyúlni és lehúzni a fegyvert tartó kezét, így nem a még mindig rohanó alakot találja el, hanem mellette kicsivel a földet. – Te hülye barom, az egy gyerek! – kiáltok fel, ahogy lökök egyet a fickón. Erről beszéltem. Az kéne már csak nekem, hogy lelőjön egy kisgyereket. – Hé, kölyök, nem akarlak bántani! – ez itt zsákutca, nemrég döntöttek úgy, hogy az innen nyíló két utcát eltorlaszolják, mondván, hogy sok hajléktalan telepszik itt meg. Vajon miért? – Látod? – mondom, ahogy a fegyvert leteszem a kocsi motorház tetejére, az emberemnek pedig intek, hogy szálljon be és ne csináljon semmit. Így is eleget tett. Kis híján rám ugrasztotta az egész várost. Pont az hiányzik még. – Mi a neved? – kérdezem tőle barátságosan, ahogy teszek pár lépést felé, de így is van köztünk jó pár méter. Nem akarom megijeszteni, nem bántani szeretném.

▼△ Remélem jó lesz  :3  ▼△ zene Ƹ̵̡ szószám ▼△ ©


_________________

Az élet alkot, formál, megvezet


míg a halál nyiltan a szemetbe nevet









Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Dylan
ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Hozzászólások száma :
38
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 14.
ϟ :


Ember

TémanyitásTárgy: Lazarus - Nathan   2015-07-09, 15:57


Szedjük össze, mit tudunk, rendben? Eltelt már vagy két hét és én még mindig itt vagyok. Senki nem tud rólam az otthoniak közül, vagy legalábbis nem tűnt fel, hogy keresnének. Az apámtól kaptam lakást és pénzt, annak fejében, hogy úgy teszek, mintha nem is léteznék. Ez azért nem tetszett, de annál mindenképp jobb, mintha felhívja anyát és hazavitet. Oh és a legfontosabb, még mindig nem vettem be egy szem gyógyszer sem. Mindig nálam van, most is ott lapul a zsebemben. Kettő az egyikben, egy a másikban. Az egyik kezem ott és a két kis üvegcsét cserélgetem, forgatom egymás körül, ahogy haladok előre.
Igazából nem tudom, hova megyek. Teszem egyik lábam a másik után és azt hiszem felfedezem magamnak a várost. Túl sok elrejtett helyen jártam már, de a belváros kimaradt. Egyik üzletbe be.... meg a másikba... és egy újabba. Elszórakoztatom magam azzal, hogy szinte mindent megnézek magamnak. Az eladók meg engem néznek. Furcsállva. Persze amikor rájuk mosolygok elfordítják a fejüket.
Éppen egy kis ABC-ből megyek ki, amikor az egyik utánam szól. Megállít, kiabál, megvádol, hogy loptam. Mutatom a kezeimet, hogy semmi nincs bennük. A zsebem. Pakoljam ki a zsebem. Azt már nem! El nem tudom képzelni, milyen fejet vághat, amikor meglátja az újabb és újabb gyógyszeres üveget. De nem is akarom tudni. Szóval csak kirántom a karom a szorításából és futásnak eredek. Nem hiányzik még egy rendőrségi ügy. Nem hiányzik, hogy Benny segítségét kelljen kérnem. Vagy az apámét. Vagy bárkiét! Úgyhogy futok. Megint. Mintha minden második napom itt ebből állna.
Végighaladok a hosszú utcán, át egy másikra. Hallom, hogy egy kocsi úgy fékez le tőle fél méterre. A kerekei csikorognak, de én csak rohanok. Valószínűleg már senki nincs mögöttem... vagy mégis? Ilyen kitartó lenne? Újabb járda, újabb utca, újabb csikorgó fékekkel megálló kocsi!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: Lazarus - Nathan   

Vissza az elejére Go down
 
Lazarus - Nathan
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Salt Lake FRPG :: Helyszínek :: Belváros :: Utcák, parkok, közterületek-