Salt Lake FRPG
 

Share | 
 

 Nathaniel - Rosie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

ϟ Főkarakter :
Dylan
ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Hozzászólások száma :
38
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 14.
ϟ :


Ember

TémanyitásTárgy: Re: Nathaniel - Rosie   2015-07-23, 19:08


Akarok én válaszolni neki. Ki akarom mondani, hogy kit kerestem, amiért pont ide jöttünk, de végül valahogy elmarad a valódi választ. Persze hadarok én itt mindent neki össze-vissza, csak értelmesen nem igazán felelek.
- Valaki fontosat. Akiről kiderült, hogy elég nagy barom - szinte el is nevetem magam a saját szavaimon. - De neked nem szabad ilyet mondanod, csak nekem. Vagy inkább nekem sem - teszem hozzá egy pillanat alatt elkomorodva. Én kapnék a fejemre, ha bárki meghallaná így beszélni. Főleg anya csapna azonnal fejbe... már ha itt lenne ugye. És hallaná. De nincs itt. Ettől függetlenül tartom magam ahhoz, hogy neki nem szabad így beszélni és kész.
Miután ezt lebeszéltem magammal, még aprót bólintok, aztán szedem is a pénzt, hogy mehessen megvenni magának, amit kinézett. Csak valami hümmögő, nemleges válasz jön, hogy nem kérek semmit, aztán mehet is. Még megvárom, amíg csukódik mögötte az ajtó, egy másodpercre büszkén elmosolyodok, majd én is megyek a saját kinézett helyemre. Két kifli, meg még vagy két, fogalmam sincs milyen, de édes péksütemény, aztán már kint is vagyok újra az utcán. Előszedem az egyik kiflit és már harapok is bele. A félig szabad kezem nyújtom Rosie felé, aztán mehetünk is. Egy szót sem szólok, csak eszek. Aztán végre elérünk egy padot és már ülök is le.
- Mennyi napja már, hogy itt vagyunk? - teszem fel a kérdést, de mintha nem is várnék komolyan választ. Kicsit elgondolkozok, majd jön a következő kérdés.
- Hol voltál? - igazán egyszerűen, mintha biztos lennék benne, hogy képes vigyázni magára és egyedül oldotta meg az utóbbi napokat is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
J.C.
ϟ Kor :
11
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Csíny
ϟ Hozzászólások száma :
20
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Nathaniel - Rosie   2015-07-23, 14:53

Beleegyezik a sokba, nem tehet mást, hiszen egy tündi bündi húgija van, akit meg imád. Csak mosolygok rajta, illetve nem rajta, hanem hogy láthatom. Hiányzott. Megfogom a kezét, majd mellette haladok vissza az útest másik oldalára, ez mégis csak könnyebb megoldás, mint átszaladni....kis butus kislány...de senki sem látta...illetve akik nem anyu és apu. Figyelem a szavait, hallgatom, mosolygok, majd felpillantok rá. Kitől nem kapunk ebédet? A nénihez nem akarok visszamenni, hacsak nem a kutyus talál meg előbb, mert akkor megdögönyözöm.
- Kit akartál itt megtalálni? - felteszem a kérdést, hátha elárulja, bár abból is csak egy hadarás placcs lesz semmi más, de nem mondhatja, hogy nem válaszolt. Amint átértünk egy ugrással jeleztem ezt, majd felé fordultam, komoly arccal, nagy(kis)lány vagyok már. Valami olyasmi. Adja a pénzt, tartom a markom, a másikat is, majd hamar zsebre is teszem, majd elpillantok az említett másik üzlet felé, majd vissza rá. - Neked hozzak valamit? - teszem fel a kérdést, majd a válasza után megyek is be, ahol a néni, újabb néni, nagy mosollyal figyel le rám a pult mögül...hánynom kell, ha meglátok egy ilyen arcot. Banya!
- Szia. Milyen sütik vannak? Csokisat szeretnék, meg olyat. - mutatok a minyon felé, majd neki áll csomagolni - Kettőt kérek. De a hármat is elfogadom a kettő áráért. - mosolygom, majd megkapom a kért sütit, fizetek és megyek is. A visszajárót adom vissza a bátyónak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Dylan
ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Hozzászólások száma :
38
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 14.
ϟ :


Ember

TémanyitásTárgy: Re: Nathaniel - Rosie   2015-07-19, 18:57


Ha akarnám sem tudnám levakarni az arcomról a mosolyt. Tényleg hiányzott. Minden egyes nap, csak nem tudtam, hogy ő az. Most viszont eszembe sem jut, hogy rákérdezzek, mi volt vele, hol töltötte az estéket. Egyszerűen ezek olyan lényegtelen apróságok, amikre nem akarok időt pazarolni. Inkább felvetem a sütemény ötletét.
- Persze. Sokat és csokisat - ismétlem el egy bólintás kíséretében és már nyújtom is felé a kezem, hogy menjünk vissza ahhoz a cukrászdához a másik oldalon.
- Aztán meg kapunk a fejünkre, hogy nem fogunk ebédelni - jegyzem meg inkább csak magamnak. Kicsit keverem a dolgokat. Vagyis... Kitől kapnánk? Bennytől? Az apámtól? Anya megtudná? Egy pillanatra megtorpanok a kocsiút közepén, de aztán már haladok is tovább.
- Igen, de hamar kint voltam. Nem volt gond - tudom le elég röviden a válaszadást.
- Így legalább megkeresték nekem, akiért jöttem. Vagyis majdnem akiért. A lényeg, hogy még aznap este kint voltam és megtaláltam, akit kerestem - hadarom el, jó szokásomhoz híven, aztán már ott is vagyunk a cukrászda előtt.
- Vegyél, ami kell, én onnan veszek enni - nézek a mellette lévő pékségre, majd a zsebembe túrva nyomok a kezébe jó pár papírpénzt.
- De csak annyit, amennyit megeszel! - szólok rá nagy komolyan, ahogy egy nagy testvérhez illik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
J.C.
ϟ Kor :
11
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Csíny
ϟ Hozzászólások száma :
20
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Nathaniel - Rosie   2015-07-19, 17:53

Alighogy átérek az úton, mindenféle duda szót és sok sok csúnya szót hallok magam mögött. De nekem van ennél jobb dolgom is. Végre, látom a bátyám és tényleg ő az. Köszönt én meg fénysebességgel ölelem is át. Neki nem tűnt fel a hiányom, de nekem az ő eltűnése sokkos pillanat volt, de most már fel sem veszem, tudom, hogy beteg(vagy olyasmi) és nem fogom ezt az orrára koppintani. Szeretem. Hiányzott. Az egyetlen bátyusom. Amikor végre elengedem, illetve a jobb kezemmel még mindig a ruháját markolom, felpillantok rá hatalmas tekintettel és nagyot bólintok. - Sütit? Naná! Sokat és csokist! - felelem boldogan, majd gyorsan körülnézek, hátha követettek, de senki. Tiszta a terep és vissza pillantok a bátyusra.
- Felfedezted a várost? - teszem fel neki a kérdést, majd jön egy következő. - Elkaptak a rendőrök? Tudod...- halkítom le a hangom és suttogva folytatom. - Amikor leugrottunk a vonatról? - érdeklődve figyelem és mosolygok rajta. Megint együtt vagyunk, már nincsen semmi bajom se. Csak behelyezte a hiány lyukat a megtalált boldogságom. Mert már boldog vagyok. Nem tűnök el mellőled, vagyis nem áll szándékomban. Anyu mindig azt mondta, hogy Nath nem tud rám figyelni, meg vigyázni. De akkor is...mellette van a helyem és ha ő nem is tud rám vigyázni, majd figyelek mind kettőnkre. Hiszen én már nagy és okos kislány vagyok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Dylan
ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Hozzászólások száma :
38
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 14.
ϟ :


Ember

TémanyitásTárgy: Re: Nathaniel - Rosie   2015-07-19, 14:35


Lassan egy hét. Egy hete vagyok a városban és egy hete, hogy egyetlen szemet sem vettem be a gyógyszereimből. Ma egész jól megvagyok. Tegnap ki sem mozdultam az ágyból. Egész idő alatt a falat bámultam a sötét szobában. De a mai egy jó nap. Valahogy a két véglet között érzem magam. Igaz, valahogy elkalandoznak a gondolataim szinte állandóan, de jól vagyok és ez a lényeg.
Már amint feljött a nap, én úton voltam. Nem tudom, hova megyek, inkább csak cél nélkül haladok előre azt hiszem. A tegnapi nagy lehangoltság után jó érzés kint lenni, emberek között lenni és néha belépni egy-egy boltba. Persze semmit nem veszek, csak bemegyek, szétnézek és vissza ki. Éppen két üzlet között vagyok, mikor rájövök, hogy kezdek éhes lenni. Úgy tűnik, bármilyen jól érzem éppen magam, az evésről továbbra is hajlandó vagyok megfeledkezni. Fontolgatom, hogyha olyan üzlet haladok el majd éppen, benézek. Miért is ne? A zsebemben bőven lapul pénz, ezzel nincs gondom. Ha más nem, a nagy találkozás az apámmal erre jó volt. Nemcsak egy lakást adott, de pénzt is. Persze be kell osztanom, de nem érzem úgy, hogy elfogyna ha vennék valamit enni... inni.
A papírpénzzel tisztában vagyok és éppen egy marék aprót húzok ki a zsebemből, hogy a tenyeremben megszámoljam, amikor meghallom a csikorgó fékhangot. Valamiért erre már én is hátrafordulok és megpillantom a felém szaladó kislányt. Egy pillanatig csak ráncolom a homlokom, mire megjelenik egy mosoly az arcomon és felismerem.
- Rosie - motyogom magam elé. Igen, ő hiányzott itt nekem már napok óta. Az aprót süllyesztem a zsebembe és lépek felé. Nem foglalkozok a kocsi ablakán kihajoló dühös fickóval, aki most már mindkettőnket szid.
- Szia, húgi - szélesedik ki a mosolyom. Láthatóan nem furcsállom, hogy egy úgymond ismeretlen városban találkozok a húgommal, akire tudtommal senki nem vigyázott az elmúlt napokban.
- Kérsz süteményt? - teszem fel szinte azonnal a mindent vivő kérdést. Végül is, ha már enni készültem és bőven van nálam pénzt, miért is ne költhetnénk el itt?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
J.C.
ϟ Kor :
11
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Csíny
ϟ Hozzászólások száma :
20
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Nathaniel - Rosie   2015-07-19, 13:13

Nem jó itt. Ezért döntök a távozás mellett – többek között. Nem érzem magamat biztonságban, azt hittem, hogy majd egyszerűen kijövök ebből a házból, leülök valamerre, hogy nyugodtan elfogyasszak egy kis csokit, de tévedtem. Nyugtalan vagyok, és hirtelen önt el egy kis keserűség, a maga gyomorforgató érzésével.
Ahogy könnyeden emelkedem fel a padról, úgy mégis megingok kissé. Nem vagyok hozzászokva még az egyedül léthez, a végtelenhez, amiben itt rekedtem – ki tudja, meddig, talán örökre. Habár, az eléggé hosszú idő. És kétlem, hogy addig élnék. És mégis: meddig tart az örökké? Már öt napja annak, hogy itt vagyok Salt Lake-ban egyedül, néha elszököm a nénitől és a másik bácsitól, rossz a névmemóriám, nekem csak a bátyám kell. Ő több is mint elég nekem. Hiányzik.
Magabiztosan indulok el, iménti, pillanatnyi megingásom ellenére is. Rövid, vékony(félig azért tömzsi) lábaimmal, elnyújtott léptekkel haladok az úton, a cipőm olykor koppan a járdakövön. Nyugodtnak mutatom magam, szapora lépteim ellenére is, habár a szívem a torkomban dobog, és ujjaim jéghidegen szorulnak ökölbe. Mitől ijedtem meg hirtelen ennyire? Az egyedül léttől? Hogy még nem csináltam semmi rosszat? Azon kívül, hogy egyszer kétszer kiszöktem olyan helyről, ahonnan nem kellett volna? Számos kérdésem lenne, némelyikre képes vagyok elméleteket felállítani, némelyik süketen, válasz nélkül visszhangzik bennem.
A következő percben pedig már változik is a helyzet, olyan hirtelen, ahogy az lenni szokott ilyen intenzitású érzelmek közelében, pillanatok alatt fordulva át egyikből a másikba. Az egyik kirakatban sütemények és torták díszelegnek, melyek eléggé kiszúrták a szemem....szeretem az édességet. Csokoládé, Fekete erdő, minyonok...megnyalom a szám szélét és ahogy az üvegre tapadok, abban észreveszek egy ismerős alakot visszatükröződni. Nath? Lassan, megszeppenve fordulok meg és észreveszem, szívem zabolázva tör itat magának, nagy mosolyra húzom a szám. A helyzet csak az, hogy autókkal forgalmazott hely választ el kettőnket és talán nem is hallana meg, egy autó, majd még egy. Közel lépek a járda szegélyhez. - Nath! ... Bátyó! - kiabálom és kapálózok valami integetés félét a levegőben, kicsit még ugrok is hozzá, hogy magasabbnak tűnjek. De semmi reakció, nah igen, ő maradt a bátyám...akkor ő tényleg az. Szóval nagy lendülettel indulok meg a túloldalra, szaladva, hogy el ne üssön valami....
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: Nathaniel - Rosie   

Vissza az elejére Go down
 
Nathaniel - Rosie
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Nathaniel & Kaya v.03

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Salt Lake FRPG :: Helyszínek :: Belváros :: Utcák, parkok, közterületek-