Salt Lake FRPG
 

Share | 
 

 Mr. Hale & Ms. Hendrix

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

ϟ Kor :
26
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Életművész
ϟ Hozzászólások száma :
20
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 28.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Mr. Hale & Ms. Hendrix   2015-03-28, 16:43

- Flört? – Húzom fel a szemöldököm színlelt meglepettséggel és megszeppentséggel. – Mr. Hale, én nem… - Csóválom meg a fejem udvariasan, egy lányosan zavart halvány mosollyal, de az az apró mosoly hamar táncra kérővé válik, látni a szemeimben azt az igazi női erőt, amivel azt sugallom neki: oké, lebuktam. Már csak az kéne, hogy a kezeim magam elé emeljem és tényleg teljesen tipikus lenne a helyzet. Általában én vagyok az, aki játszik a férfiakkal és hamar tovább áll, hisz hogy engedhetnék bárkit is közel magamhoz, ha azt sem tudom én ki vagyok. Na, de nem is ez a lényeg, szóval nem vagyok egy szubmisszív típus, sem az életben, sem szexuálisan, de ebben a pasasban van valami… valami olyan tekintély és erő, amit sugároz, hogy egyszerűen úgy érzem, bele kell süllyednem ebbe az elcseszett fotelba és fülem farkam behúznom. És ez valahogy mégis a jó értelemben. Érdekes. Szóval ilyen hatással van a pályakezdő titkárnőkre egy erőskezű, érett üzletember. Poén. Ráadásul én nem is én lennék, ha nem élvezném ezt az egész kis szerepjátékot a kis labdaadogatással, szigorú, munkahelyi szabályok között.
Következőleg figyelmesen hallgatom végig a monológját, ahogy felsorolja a teendőimet. Ennél a résznél sehol a pajkos kislány, aki nem rég szemezett vele, csupán a munkája iránt elkötelezett és tettre kész nő. Mint mondtam, tetszik ez a kis szerepjáték, azt adom, aki épp neki kell. És mivel elsősorban titkárnőt keres, nem csinos szobadíszt, ezt az oldalam is dominálnom kell, hogy lássa, alkalmas vagyok a munkára, facet o face is, nem csak a kirittyentett száraz önéletrajzommal. Bár eléggé meg kell erőltetnem magam, hogy ne csillanjon fel a szemem az üzleti utak hallatán és még fia is van! Aranybánya.
- Nos, Mr. Hale, - kezdem összeszedetten, mint aki a lehető legbiztosabb a dolgában – bár nagy tapasztalatot szereztem a Fischer olajvállalatnál, akikről bizonyára már Ön is hallott, valamint számos fontos embernek dolgoztam, így különös diszkrécióval kezelem a munkaadóm ügyeit, a fiatal korom nem feltétlenül kedvező. Mondjuk ki nyíltan, kis csitrinek néznek. – Az őszinteséget választom, akarom mondani a kitalált őszinteséget, de Mr. Hale szükségleteit és a tekintélyes önéletrajzom tekintve talán nyerő párosítás lesz ez így. – Érthető, hogy ezen a szinten, ahol Ön is áll, hátrányból indulok, elvégre nem egy mezei irodára jelentkezem. Úgy gondolom, ezt a csökkentett igényekkel megfelelően kompenzálhatom. Tehát a kérdésére válaszolva, Mr. Hale, – bólintok, na, meg újra kimondom a nevét, az ilyen pasik szeretik hallani a saját nevüket ugyebár… – havi egy szabad vasárnap, hétvégi juttatások és egy sztenderd fizetés. – És ezzel nem mondtam semmi extrát, sőt, az alsó plafont verem. A havi egy szabad vasárnap törvényben megírt, a hétvégi munkáért való plusz pénz sem egy különleges dolog, a sztenderd fizetés ezen a szinten meg 35 dolláros órabérnél kezdődik, ami alsó hangon is havi 5000-5500 dollár körül van, ha jól számolok. És mivel számítógép agyam van, jól számolok. Annyi pénzből könnyedén megpattanhatok ebből a városból végre.
De! Hogy ne nézzen ambícióhiányos, szürke kisegérnek – amit az eddig sugalltak alapján valószínűleg nem is gondol, de nem árt megerősítenem – a kis igények miatt, hisz egy ilyen vezetőnek egy törtető titkárnő kellhet… még hozzáteszek valamit. Önbizalommal telt, sőt egészen izgató, a maga módján mégis udvarias félmosolyra húzom a puha ajkaim, ahogy mélyen a szemeibe nézek.
- Ne aggódjon az alacsony igények miatt. Biztos vagyok benne, hogy az első hónap után önként fog fizetésemelést ajánlani. És ha mégsem – dőlök kicsit előre, de még mindig komoly tisztelettel viszonyulok hozzá a kettős jelek ellenére – a következő hónapban majd jobban igyekszem. – Tessék, itt a válasz a fel nem tett kérdésére, ennyire égek a vágytól, hogy neki dolgozhassak.


// hát az enyém is és vissza sem mertem olvasni remélem nem túl gagyi atyaég //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
51
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Businessman
ϟ Hozzászólások száma :
15
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 15.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Mr. Hale & Ms. Hendrix   2015-03-20, 10:41

Mikor megszólal, kíváncsian várom, hogy mit fog mondani, a kezeimet pedig karba fonom a mellkasom előtt, de még mindig lazán támaszkodom az asztalomnak. És amit végül hallok, nem kis mértékben tetszik. Lám-lám-lám. Kit is fújt be a szél az ajtómon…
Mindkét szemöldököm feljebb emelkedik, jelezve ezzel, hogy szavai természetesen megtették a maguk hatását, elvégre melyik hozzám hasonló férfinak ne lenne megelégedettségére, amit hallottam az imént?! Egyelőre azonban nem szakítom félbe, hanem megvárom, amíg mindenre reagál, amit korábban mondtam neki.
Figyelem, ahogyan a vonásai megváltoznak és talán meglepi(?), amit vázoltam neki. Nos, nem egy olyan alkalmazottat küldtem már el, aki azt hitte, hogy menne neki itt, de aztán elég hamar kiderült, hogy teljesen alkalmatlan arra, hogy az én alkalmazottam legyen. Nem bírták a stresszt és azokat a feladatokat rendesen ellátni, amit elvártam tőlük.
Mikor befejezi a válaszokat, ellököm magam az asztalomtól és megkerülöm azt, majd a bőrszékemben foglalok helyet a kisasszonnyal szemben.
- Nos Ms. Hendrix. A többi jelölthöz képest máris sikerült olyat mondania, amit nekik nem és ezt kifejezetten üdítőnek találom. Ahogyan a szépen burkolt flörtölést is. Mindazonáltal felettébb kíváncsi vagyok, mennyire is ég attól a bizonyos vágytól, hogy nekem dolgozhasson. – rideg tekintetem az övét keresi és nem mondom, igencsak szívesen deríteném ki, hogy mennyire lobog benne az a bizonyos vágy azután, hogy a dominanciámatelégítsekinak dolgozhasson.
- A munkamánia pedig mindenképpen előnyös tulajdonság. – bólintok végül, aztán belenézek az előttem lévő önéletrajzába, de az egész csupán néhány másodpercig tart, mielőtt ismételten az íriszei után kutakodnék.
- Ha valóban tanulmányozta a munkáimat, akkor bizonyára tudja, hogy ingatlanokat kutatok fel, veszek meg és végül sokkal drágábban adom el, némi felújítást követően. A maga dolga az lenne, hogy bizalmasan és körültekintően kezeljen minden olyan ügyet, amiben érintett vagyok. Kiszelektálja a halasztást nem tűrő eseteket és rangsorolja a feladatokat fontossági sorrendben. Megszervezze a napirendemet, időpontokat egyeztessen, rengeteget telefonáljon, üzeneteket vegyen át és kezeljen minden olyan problémát, ami nem igényli a személyes jelenlétemet. Továbbá, hogy tartsa a kapcsolatot a fiam és a cég között, aki a kivitelezésben dolgozik. – természetesen itt a vállalatnál, ő azonban sokkal több, mint egy egyszerű kivitelező, főleg azért, mert ez az egész ingatlan birodalom, aminek a tetején ülök, egyszer majd az övé lesz.
- Alkalomadtán pedig, el kellene kísérnie egy-egy üzleti útra. Remélem ebben az esetben is áll, hogy arra van ideje, amire csak akarja, hogy legyen. – és ezek az utazások azok, amelyek a hétvégéket érintik.
- És most az érdekelne, hogy magának milyen elvárásai vannak? – bár én tudom, hogy milyen elvárásokat engedek meg magammal szemben, de mivel ez egy interjú, azt követelik meg a formaságok, hogy megkérdezzem. Na és persze az sem mindegy, hogy mekkora fizetést is akar a jelölt, ami egyáltalán nem utolsó szempont abban a tekintetben, hogy végül kit alkalmazok.

//bocs ez egy kicsit hosszabb lett Oo//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
26
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Életművész
ϟ Hozzászólások száma :
20
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 28.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Mr. Hale & Ms. Hendrix   2015-03-17, 08:27

Igyekszem nem megemelni a szemöldököm, ahogy a pasas inkább állva marad, pedig érzem, hogy az egyik nagyon kívánkozik felfelé ívelni, a másik meg lefele, de tartom a kimért, nőies, munkára vágyó tekintetet, talán még valami szende szüzesség is festődik az arcomra. Ez utóbbi nem is csoda, ki ne lenne beszarva a helyemben a nagyfőnöktől? Ám az első kérdésével én is kifújhatom a levegőt, elgondolkodnom sem kell rajta, csak tudatosan apró, alig látható mosolyra rándítom a szám, s már tüntetem is el, ahogy megszólalok. Felnőttesen, mint aki tudja, mit csinál. Vicc vagyok.
- Nos, Mr. Hale. – Nem mondom, hogy máris flörtölök vele, de máris flörtölök vele. Természetesen csak burkoltan, a megadott szabályok között, épp csak annyira, amennyi a fickónak kellhet, hogy felkeltsem az érdeklődését a többi jelölttel szemben. A hangom táncra hívó, mégis kimért és tartózkodó, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. – Amellett, hogy tanulmányoztam a munkáit és úgy érzem, alkalmas lennék a pozíció betöltésére, a vállalat mentalitásának átvételére… fiatal vagyok, tele ambíciókkal, tehát bevallom, égek a vágytól, hogy egy olyan domináns férfinak dolgozhassak, mint maga. – Az az utolsó szó elég érzékire sikerül, de mégis van benne annyi tartás, hogy egyáltalán nem a bugyiból kiugrós fajta. Pedig annyira viszket a tenyerem, hogy lehefnerezzem. Hefner. Hefner. Ugyan, bírd még ki egy kicsit.
A következő, hosszabb monológját látszólag figyelmesen hallgatom végig, de itt már elgyengül a nagy akaratom egy érdekes szemöldökemelés erejéig, persze máris húzom vissza a finom, nőies vonásokat. Mi az, hogy mennyire vagyok félős? Most ez… oroszlánokat kell idomítanom, vagy mi? De valamilyen szinten nyugodt vagyok, a kvalitásaim – kamu kvalitásaim – már ismeri a száraz önéletrajz alapján, azzal már egyenesben vagyok, már csak egy felállított képpel kell ráadnom a turbót.
- A teherbíró képességem és az időm is annyi, amennyire szüksége van, Mr. Hale. Mondhatjuk, hogy sztahanovista vagyok. – Itt már megengedek felé egy szolid, udvarias félmosolyt, de az ajkaim sarkában láthatóan ott bujkál a kisördög. Nekem a munka kell, a férfiaknak meg ez, nem igaz? Ez a sztahanovista dolog meg azt hiszem mindent elárul. Fecsegni sem fecsegek sokat, „tudom, hogy őnagysága” milyen elfoglalt, „nem rabolom az idejét” a sztereotip szószátyársággal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
51
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Businessman
ϟ Hozzászólások száma :
15
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 15.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Mr. Hale & Ms. Hendrix   2015-03-16, 22:31

Pimaszul fiatal és szemtelenül rövid a ruha rajta, ami a tökéletes és hosszú combjain visel. Ez az első gondolatom a kisasszonnyal szemben, aki belibben az irodámba. Felállok a bőrfotelemből, megkerülöm az asztalt és kezet nyújtok neki.
- Ms. Hendrix. Örvendek a találkozásnak. Roger Hale vagyok. – röviden kezet rázok vele és intek neki, hogy foglaljon csak helyet az íróasztalommal szemben lévő kényelmes fotelek egyikében. Nem sietem el a beszélgetést, előbb még alaposan végigmérem a kisasszonyt és nem mondom, hogy nem mozgatja meg a fantáziámat. Elvégre melyik egészséges férfiét ne mozgatná meg?! Na ugye.
Lazán nekitámaszkodok az asztalomnak, nem ülök vissza helyemre, hanem ott maradok a fiatal nővel szemben. Mindkét kezemmel az asztal szélét fogva veszek fel egy laza testtartást mielőtt folytatnám a beszélgetést, amit még szinte meg sem kezdtünk.
- Meg kell mondjam, az önéletrajza igazán tetszetős. De engem mégis az érdekelne, hogy miért is akarja az állást mellettem? – nem kérdezek ezzel nagyon különlegeset, minden interjún elhangzik valami ehhez hasonló. Csakhogy engem még érdekel is, mert ettől is függ, hogy őt választom-e magam mellé vagy sem. Az asszisztensi pozíció olyan, amiben igencsak szorosan fogunk együtt dolgozni, ezért a lehető legtöbbet kell leszűrnöm vele kapcsolatban ebben a röpke húsz percben.
Mondjuk ami azt illeti vele már így is több időt eltöltenék, de határozottan nem ebben a kontextusban. Ez azonban a legkevésbé sem ide tartozik.
- Mint azt nyílván tudja, egy hatalmas vállalatot irányítok, habár újabban a fiam is kivesz némi részt ebből. A lényeg Ms. Hendrix, hogy olyan valakit keresek, aki képes megbirkózni mindennemű feladattal, ami elé állítom. Így aztán azt is szeretném tudni, hogy mennyire félős vagy ijedős alkat. Hogyan viseli a stresszt? És van-e ellenvetése, ha esetleg hétvégén is dolgoznia kell? Természetesen nem minden hétvégén, leginkább olyan esetekben, amelyek nem tűrnek halasztást. – mivel én nem HRes vagyok, hanem az igazgató és tulajdonos is egyben, így nem feltétlen minden kérdésem olyan, mint egy átlagos interjún. Azt kérdezem meg, ami igazán érdekel és amire feltétlenül tudni szeretném a válaszokat.


//én nem bánom, hogy hosszabb lett :3//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
26
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Életművész
ϟ Hozzászólások száma :
20
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 28.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Mr. Hale & Ms. Hendrix   2015-03-16, 21:55

Ritka alkalmak egyike, de a napokban egyetlen férfi körül forogtak a gondolataim. Mr. Roger Hale. És hogy kell nekem. Legalábbis az állás, amit meghirdettek a vállalatánál. Azzal még én is tisztában vagyok, hogy nagy lehet a verseny a munkakör betöltéséért, nem csak tapasztalt új jelentkezők akadnak bőven, hanem a szamárlétrán feljebb vágyó belsősök is. Így megy, nem? Nem?
Az önéletrajzomon nem fáradoztam túl sokat, lehúztam egyet egy szakmai oldalról, összekamuztam hozzá egy lényegre törő motivációs levelet és leadtam. Nem kiemelkedő CV, de elég jó ahhoz, hogy engem is behívjanak. Be is hívtak. Az meg, hogy semmi nem igaz belőle, hát személyazonosságot lopni, na azt tudok. Meg mást is. Mivel nagyon le vagyok égve, egy olcsó motelben lakom hetek óta, a pénzem erősen fogyóban és ideje lenne végre összeszednem magam, hogy tovább állhassak ebből a retyó városból, egy jól fizető állásra van szükségem. Megfogadtam, hogy leszokok a különböző bankszámlák feltöréséről, lényegében eddig is csak annyira használtam, hogy úgy ahogy megéljek, innen is egy kicsi, onnan is egy kicsi, de újra össze kellett gyűjtenem egy összeget. Elsősorban, hogy kifizessem a lakbért, másrészt pedig, befektetésként. Ha oda akarok menni és megpályázni egy nagykutya titkárnőjének a pozícióját, ki kell néznem valahogy. Vettem csinos ruhát, cipőt, szóval összeállítottam egy megfelelő – általam megfelelőnek gondolt – szettet, szépen kirittyentettem magam és most itt állok Mr. Rogers irodaajtaja előtt. Hamarosan beinvitálnak, én pedig finoman, üdén libbenek be, mint aki most jött a kifutóról. A felszínes elvárt bemutatkozást és társait letudom, majd helyet foglalok a kényelmes fotelben, ügyelve rá, hogy konzervatívan, mégis kirívóan üljek. Úgy érzem magam, mint egy nyomorult, de tartom a szerepem, bár biztosan látszik rajtam, hogy kényelmetlenül érzem magam…
Nem hiszem, hogy az a megfelelő szintet ütő titkárnő fajta lennék, de kávét főzni tudok, gépelni is tudok, megnéztem pár titkárnős hollywoodi filmet, szóval azt hiszem, képben vagyok. Kell az állás, mert jól fizet és hamar leléphetek. És hogy miből gondolom, hogy engem fog választani? Eddig csak fekete ruhás, kosztümös harmincasok jöttek ki, be. Utánanéztem a fickónak, úgyhogy ha ezeket a jelentkezőket nem tudom lenyomni, akkor mehetek kolostorba.

[Ruha]

Egy jó száz szóval kevesebbet terveztem :'D
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
51
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Businessman
ϟ Hozzászólások száma :
15
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 15.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Mr. Hale & Ms. Hendrix   2015-03-16, 21:06

A munkaerő felvétel és minden, ami ehhez hozzákapcsolódik, a HR dolga alapvetően és nem az enyém. Azonban, ha a cégvezetőnek, azaz nekem, új titkárnőre van szükségem, akkor mindenképpen meg akarom ismerni a jelöltet, mielőtt még megszületne a végső döntés. Elvégre nekem kell majd naphosszat az időmet vele töltenem és nem árt, ha az a személy, aki pontról pontra ismeri majd a teljes napirendemet, szimpatikus a számomra. Meg persze az sem mellékes, hogy mennyire is kellemes a szemnek ránézésre. Mert egy önéletrajz még édeskevés. Nekem természetesen. De azt hiszem ostoba gondolat az, hogy ez mással nem pontosan ugyanígy van.
Az önéletrajzot éppen csak átfutom, az ilyen esetekben a legtöbbször ugyanazt lehet olvasni, magyarán adatokat. Egy ember személyisége és élete pár dátumba és címszavakba jegyezve. Azonban engem nem az adatok érdekelnek, hanem a mögöttük lévő személy. A találkozás ezért is elengedhetetlen, mert lehet, hogy egy önéletrajz mutatós, de ez még nem jelenti azt, hogy az adott személy a tökéletes a munkára. Hiába tűnik úgy papír alapján elsőre. Így aztán várakozásokkal telve nézek az előttem álló nagyjából húsz percre, amennyit szánok a jelöltre és arra, hogy jobban megismerjem. Hogy lenyűgözzön és bizonyítsa, ő a legjobb választás a pozícióra.
Az Armani öltönyöm most is, mint mindig, tökéletesen áll rajtam, méretre szabott, fekete és három részes, csuklómon ott a Rolex, a megjelenésem pedig most is ugyanolyan tökéletes és kifogástalan, mint máskor.
- Mr. Hale, itt a következő jelentkező. – csendül fel Andrea hangja, én pedig előrehajolok és a telefon gombját lenyomva válaszolok neki.
- Küldje be! – mordulok fel, majd elengedem a készüléket és hátra dőlök a méretes asztalom mögött lévő bőrszékemben. Az irodám a legfelső emeleten található és a panoráma ablakok miatt tökéletes rálátásom nyílik az egész városra.
Mindkét könyökömet a székem karfáin pihentetem és magam előtt összeillesztem ujjbegyeimet. Arcomról semmit sem lehet leolvasni, mindig ugyanolyan szigorú tekintettel szemlélek mindent és mindenkit. Az évek alatt ugyanis megtanultam elrejteni mások elől, hogy mit érzek vagy gondolok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: Mr. Hale & Ms. Hendrix   

Vissza az elejére Go down
 
Mr. Hale & Ms. Hendrix
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» My sister, my brother - Hale & Ry
» To be continued-Hale&Nick

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Salt Lake FRPG :: Helyszínek :: Belváros :: Irodaházak-