Salt Lake FRPG
 

Share | 
 

 Mr. Hale & Mr. Hale

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

ϟ Kor :
51
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Businessman
ϟ Hozzászólások száma :
15
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 15.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Mr. Hale & Mr. Hale   2015-04-01, 16:09

Kissé megrándul a szám széle, amikor a gestapohoz hasonlít.
- Milyen drámai hangulatodban vagy ma. – jegyzem meg szárazon. Ezt sosem értettem, hogy miért kell olyan nagy feneket keríteni azon dolgoknak, amelyeknek nem szükséges. Mindazonáltal a továbbiakban nem kívánom egyéb módon lereagálni a talán humorosnak szánt megjegyzését, mert szükségtelennek találom.
- Örülök, hogy végül erre is rájöttél. – mert bár a fiam, sokszor érzem azt, hogy ezzel az aprónak éppen nem nevezhető ténnyel ő maga nem mindig van tisztában. Vagy éppen ellenkezőleg, csak borzasztóan szeret bosszantani. Legyen akárhogyan is, itt lenne az ideje, hogy úgy is viselkedjen, mint, ahogyan azt a fiamtól elvárom. Elvégre nem véletlenül viseli a nevemet – nemcsak a Hale-t – és történetesen ő lesz az utódom, az egész Hale birodalom örököse és tovább vivője. Ez pedig megkövetel némi mihez tartást.
- Nos, ezt vettem észre. Nem haltál volna bele, ha szólsz, hogy késel. – emelem rá átható és metsző pillantásomat. Azt hiszem ennyi tisztelet még egy vadidegennel szemben is jár, nemhogy a saját, tulajdon apjának. A továbbiakban azonban ezt sem óhajtom feszegetni és ha jól érzem, akkor ő sem. Remek, mindjárt léphetünk is tovább.
- Ne legyél már ennyire Naiv Benjamin. Persze, hogy a te és a család érdekében próbáltalak tanítani, már amikor nem álltál nyakas módon ellent. Elvégre te öröklöd meg a Hale Vállalatot, így nyilvánvalóan nem felkészületlenül óhajtottam volna a kezedbe lökni, hogy aztán egy nap alatt vágd tönkre életem munkáját. – az, amit próbáltam a fejébe verni, mindenki érdekeit szolgálta. Ha azt hiszi, hogy életem vágy az volt, az ő életét megkeserítsem, akkor bizony hihetetlen nagy tévúton jár. Ennyire kicsinyesnek nem hihet, főleg, hogy én igen nagyban játszom és gondolkodom mindig. Máshogyan nem lehetne pénzt keresni, meggazdagodni és a vagyonnal hatalomra szert tenni. A képlet igencsak egyszerű.
- Valóban nem? Mert én úgy látom, már sokkal jobban hasonlítasz rám, mint szeretnéd. De, ha ettől jobban érzed magad… – jobb tenyeremet felemelem, hogy jelezzem, legyen így, gondolja csak azt, hogy nem lesz olyan, mint én. Továbbra sem emiatt hívtam ide, így aztán nem célom, hogy arról oktassam, mennyire téved, csak még nem látja.
- Mégis van, amiben egyetértünk. – szusszanok egyet, hiszen ebben ezek szerint egyezik a véleményünk.
Közben felbukkan a pincér majd szépen el is illan. Helyes, mert nincs szükségünk közönségre, így én magam küldtem volna el, ha a fiam pillantása nem üldözi messzire. És még állítja, hogy nem hasonlít rám…
- Ennek rendkívül örvendek. Ahogyan anyád is fog. – minden öröm megnyilvánulás nélkül ejtem ki a szavakat. Nem vagyok ostoba, hogy azt higgyem, ennyire egyszerű dolgom lesz, de még nekem is lehet új a nap alatt. Vagy mégsem…
- Remélem nem valami ágról szakadt, ki tudja honnan szalasztott pipivel hetyegsz. – mert azt remélem nem gondolta, hogy majd rómeó és júliásat játszhat, amiben a nagy és totálisan túl értékelt rózsaszín ködös szerelem játszik szerepet, amikor arra kerül a sor, hogy bárkit is beházasítson a családba.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Ben
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
építész, tervezőművész, üzletember
ϟ Hozzászólások száma :
121
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 06.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Mr. Hale & Mr. Hale   2015-03-23, 11:02





Halványan elmosolyodom azon, amit mond, de ez cseppet sem jókedvemből született mosoly. A pillantásom az arcáról az asztallapra siklik, és kiszalad belőlem egy aprócska sóhaj. A fejem megingatom egy picit.
Hát ez sosem változik?
Sosem fogok megbékélni vele, hogy minden lépésemről tudni akar, és azt is előírja, hogy mit reggelizzek. Képtelen vagyok ilyen mértékű kontroll mellett élni.
- Nem egy Gestapo-ügynök vagy, hanem az apám – kormányozom vissza rá a tekintetem. A hangom ugyanolyan kimért, mint az övé, az arcom is merev, kifejezéstelen, csupán íriszeimben csillan egy késhegynyi keserűség.
Erre mindig annyira szerettem volna rádöbbenteni. Mert hát, szeretem az apám, vagyis szerettem, volt ilyen idő. Sokáig reménykedtem benne, hogy egyszer ő is észreveszi, hogy van egy fia is, nem csak egy üzletpolitikai aduásza, egy hosszú távú befektetése, amitől fix és gyorslejáratú kamatokat vár.
Persze, tudom én, hogy tehetős családba születtem, és ez nem csak előnyökkel, de kötelezettségekkel is jár. És azt is, hogy szeretné, ha nem menne kárba élete munkája, szeretné rám örökíteni az üzletet. Próbálom én érteni, értelmezni, de ez akkor is túlzás. Nem értem, miért teszünk úgy, mintha mi lennénk a brit királyi família. Miért kell minden, mindenáron.
- Nekem volt fontos, nem neked. – Nem veszem fel a gúnyolódását, és nem is adok alkalmat neki, hogy még tovább folytassa. Tudom, hogy mi a véleménye a munkámról. Aminek az életemet akarom szentelni, amit szenvedélyesen szeretek, és ami mellett úgyis a végsőkig kitartok. A tervezés az életem, nem csak egy közönséges üzlet, olyasmi, ami mostanra a részemmé vált, és amiről neki fogalma sem lehet. Neki csak a profit a lényeg, hogy mi mennyit hoz. Az ő világa ez.
Részemről ezzel le is zártam ezt a témát.
- Ne csinálj úgy, mintha az én érdekemben tanítottál volna bármire is – felelem csevegő hangon. Persze, hogy van szemrehányás mögötte, főleg miután felpiszkáltuk ezt az egészet, de túl vagyok már azon a korszakon, hogy bármit is direktben felhánytorgassak neki. Attól függetlenül nem szeretem, amikor képmutatóskodik. Azért tanított, hogy a bábuja legyek, ezt mindketten tudjuk.
- Attól, hogy átvettem tőled néhány dolgot, még nem azt jelenti, hogy te vagy a személyes példaképem. Akárhogy szeretnéd, nem leszek olyan, mint te.
Provokálom? Nem pont ez a célom, de előbb-utóbb fel kellene fognia, hogy nem irányíthat teljes mértékben. Ha nem akarna mindent, sokkal többet elérhetne nálam, de erre még nem jött rá. Valószínűleg sosem fog.
- Kevés dolog van, amiben nem vagyunk eltérő állásponton – mutatok rá a lényegre, és ismét csak mosoly kúszik az arcomra. Ezúttal sem igazán szívből jön, de ez most közelebb áll a jókedvemhez.
Ekkor még nem sejtem, mivel hozakodik majd elő néhány percen belül. Kihozzák az italunkat is, és a pincéren látom, hogy kissé bizonytalanul csúsztatja elém a scotchot. Ránézek, és csak intek a szememmel, hogy húzzon el a francba. Nehezen, de lenyelem a haragomat. Apám jelenlétében általában igyekszem még jobban visszafognom magam. Nem mondom, hogy könnyű, hiszen már a puszta jelenléte is idegesíteni szokott, de a teljesítményem most is emberfeletti. Bárki más tette volna, biztos, hogy kiverem a balhét.
A pincér távozása után pedig nem rest beavatni a találkozó valódi okába. Már az első szavak után fel is kapom a fejem, de nem sietem el a reakciót, hagyom, hogy szépen végigmondja. Közben őt méregetem.
- Nos, ezzel elméletben nem vitatkozom. – Azt hiszem, itt az ideje taktikát váltanom. Lássuk a hatást.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
51
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Businessman
ϟ Hozzászólások száma :
15
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 15.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Mr. Hale & Mr. Hale   2015-03-20, 10:03

Kemény, szigorú pillantást vetek rá. Még ha nem is volt szándékában belekeverni a balhéiba, azért mindenképpen sikerült, tekintve, hogy ő nem akárkicsoda. A botrányok pedig sosem tesznek jót egy üzletnek, amit remélem egy nap ő is meg fog érteni. Nem viselkedhet akárhogyan, mert annak bizony súlyos ára van.
- Ezt majd máskor tárgyaljuk meg. – nem fogok most belemenni abba, hogy akár akarja, akár nem, mindig érintett leszek az ügyeiben. Felesleges vitához vezetne csak és értelmét venné a találkozó valódi oka.
- Mindenhez közöm van veled kapcsolatban. – kimért módon közlöm vele ezt a tényt. Tudom, hogy szeretné, ha nem így lenne, de ez most abszolút mellékes. Ben a fiam, az elsőszülöttem, az örökösöm, így aztán nagyon kevés dolog van, amit nem tudok róla. Megjegyzem semmit sem az ő szószátyárságának köszönhetően tudtam meg. De megvannak a magam módszerei és ebben a világban igen könnyű eligazodni, amíg a pénz beszél. Nincs semmi, amit ne lehetne elég mennyiségű zöld hasúért megvásárolni vagy megtudni.
- Valóban? – emelkedik meg mindkét szemöldököm, de inkább csak a rájátszás miatt, semmint a valódi meglepődés jeleként.
- Akkor halljuk, mi volt a koránt sem csip-csup ügy, ami miatt elkéstél?! – ám legyen, ha valóban nyomós oka volt, akkor rajta, halljuk hát! Kíváncsian várom, hogy miféle magyarázatot ad vagy, hogy egyáltalán megpróbálkozik-e vele? Esetleg letudja az egészet valami olyan szöveggel, hogy nem tartozik rám.
- Amit kitől is tanultál? – rendben, elboldogul az üzleti életben, de az útmutatás azt hiszem elég egyértelmű, hogy honnan származik. Akkor tényleg nem éri meg megfogadni, amit mondok neki? Amely kérdésre azt hiszem a válasz igen egyértelmű és kézenfekvő.
- Nos… – már éppen belekezdenék, hogy miért is hívtam ide, amikor megjelenik a pincér és a fiam előadja az alkoholmentes kívánalmait, amit természetesen nem hagyhattam szó nélkül. Mondtam már, nekünk adni kell a külsőségekre és ez az apróságokra is igaz. Nem mindegy milyen képet alakítunk ki magunkról.
- Eltérő állásponton vagyunk a marhaságokat illetően. Mindenesetre az ismétléstől való megkímélésnek felettébb mód örvendek. – biccentek is egy aprót, reméltem, hogy nem kezdünk bele egy újabb parttalan vitába.
Mikor végre megkapom a teljes figyelmét, hátradőlök a széken és egy rövid ideig a vonásait tanulmányozom. Látom benne a dacot, de ennek ellenére remélem józan belátással fogja majd kezelni ami elhangzik.
- Itt az ideje, hogy tovább örökítsd a Hale nevet és biztosítsd ezzel az üzlet és a család jövőjét. – szemrebbenés nélkül mondom el neki, hogy mit is akarok pontosabban várok el tőle. Egyáltalán nem érzelmes indíttatásból vágyom unokára, hanem, mert a családot tovább kell vinni és mindenképpen rendezett körülmények között. Nem engedem, hogy a fiam miatt szétessen minden, amit egész életemben kemény munkával építettem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Ben
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
építész, tervezőművész, üzletember
ϟ Hozzászólások száma :
121
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 06.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Mr. Hale & Mr. Hale   2015-03-17, 16:12





- Én sosem kevertem bele – pillantok rá laposat, ahogy a balhéimat említi. Igen, tudom, hogy nem örül nekik, és ezért kivételesen nem is hibáztatom. De ez az én ügyem. Sosem kértem, hogy avatkozzon bele. És lényegében biztos is voltam benne, hogy sosem foglalkozott ezzel, most viszont, ahogy hangsúlyoz és rám pillant közben, hirtelen feltámad bennem a gyanú, hogy talán tévedek.
Fürkészve figyelem az arcát.
A Hale név viszont nekem is a sajátom, ha akarja, ha nem, ezt már rám örökítette. Amikor viszont nem áll meg a felsorolásban, és a végére odabiggyeszti a dühkezelési problémámat is, alig láthatóan, de megrándul az ajkam. Ez volt az, amit a lehető legkevésbé akartam, hogy megtudjon. Jobban titkoltam, mint egy gyilkosságot, de azon az átkozott tárgyaláson sarokba szorítottak. Nem volt más választásom, mint az orvosi papírok menedéke, hiszen a sittre azért mégsem akartam befizetni. Ezúttal túl nagy halat lőttem.
Az viszont gyűlölöm, hogy tud róla, mert nem csak egy újabb fegyvert adtam ezzel a kezébe, hanem valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag szégyellem is előtte. Bármennyire is kapálózok ellene, és nem ismerem el, de nem tudtam még teljesen kiirtani magamban a megfelelési kényszert, amit egészen kicsi gyerek korom óta hordozok vele szemben.
- Ehhez semmi közöd – mondom végül egy árnyalatnyival ösztönösen halkabban, és a tekintetem az eddigi félvállról vett stílusból komolyabbra vált. És rá is harapok a következő mondatára, mert terelni akarok.
- Te pedig tudod, hogy csip-csup ügyek miatt nem szoktam késni – kontrázok, de a többit a fantáziájára bízom. Ez egyébként valóban így van. Ám nem feltétlenül az iránta érzett tiszteletből, vagy a megítélésem miatt ódzkodom a késéstől, hanem mert azon tulajdonságok közé tartozik, amiktől többnek érzem magam másoktól.  Ehhez pedig ragaszkodom.
- Tökéletesen boldogulok az üzleti életben. – A tanácsai nélkül is, ezt azonban már csak a tekintetemmel sugallom felé. Már rég magamba szívtam belőle, amire szükségem volt. És ez bőven elég. A Hale névről tartott litániáját elengedem a fülem mellett, és inkább centralizálási kísérletet teszek.
- Ne fecséreld erre a drága idődet, térjünk inkább a lényegre  Ezúttal miről van szó?
A pincér azonban megzavarja az akciómat, pedig nem bántam volna, ha minél hamarabb túleshetünk rajta. De miért is gondoltam, hogy pont az apámnak ne kellene magyarázkodnom az olyan fontos témákban, mint az italválasztás. Kedvem viszont egyáltalán nincs hozzá, ha attól boldog, hogy hisztis apukát játszik, hát felőlem tegye. De arra mindig is háklis voltam, ha mások előtt oktat ki. Ezt nem is mulasztom el közölni vele.
- Ez a te marhaságod. És ne aggódj, nem fogom elismételni még egyszer – nézek a szemébe eltökélten, és még mindig morcosan. Belül pedig az lüktet bennem, hogy mégis kinek képzeli magát. De pontosan tudom a választ.
Az étvágyam máris elment, így inkább csak diszkréten lecsapom az étlapot, és ha megint megpróbál helyettem rendelni, esküszöm, hozzávágom.
- Essünk túl rajta – sóhajtok aprót, és próbálom felkészíteni magam, hogy mit fogok hallani. Az tényleg igaz, hogy nem szoktunk csak úgy véletlenül találkozni, és bájcseverészni.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
51
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Businessman
ϟ Hozzászólások száma :
15
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 15.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Mr. Hale & Mr. Hale   2015-03-17, 01:13

Ha csak sejtené, hogy nem ő az egyetlen… de nem sejti és nem is kell neki. Nem véletlen döntöttem úgy, ahogyan. Nathaniel és Rosie létezése nem a tartozik a családomra semmilyen mértékben sem. Azonban. Sosem mondtam le egyikről sem, mert nem tudni mit hoz az élet és én nem maradhatok örökös nélkül. Így az anyjuk hallgatását vettem meg, nem egyebet. Egyáltalán nem kérdés, hogy amikor kiderült a két házasságon kívül született gyermekem léte, mindkettőről kideríttettem, hogy valóban az enyémek-e. Más zabi gyerekeiért egy kanyi centet sem fizettem volna soha.
- Így véled? – Ben a fiam. Az első szülöttem, de ez nem jelenti azt, hogy akármit megengedhet magának.
- Ez esetben javaslom a legközelebbi rendőrségi ügyed, balhéd vagy dühkezelési problémád alkalmával hagyd ki a nevemet az ügyből. – pillantok rá és ezzel a Hale névre utalok. És valamennyire a tudtára is adom, hogy nem egy balhéjából húztam már ki, természetesen a tudta nélkül.
- Nem, nem tudok. Mert azt meg sem fordul a fejedben, hogy neked is fontos, mert téged érint. Igaz? Vagy egyáltalán ne számítsak arra, hogy kinőttél a dackorszakból és képes vagy felfogni, hogy csip-csup ügyek miatt nem hívlak?! – nyugodtan ejtem ki a szavakat. Igaz, ami igaz, ha nem lenne fontos, ami miatt találkoznunk kell, neki és nekem is egyaránt, akkor nem találkoznánk. Ő is éppen annyira jól tudja ezt, amennyire én.
És történetesen a beosztottam is, nem csak a fiam, így duplán megérdemlem, hogy megadja a minimális tiszteletet.
- Azért öröm látni, hogy anyád munkája veled nem volt holt idő, főleg, amikor az alapvető udvariassági normákra oktatott a pontosságot illetően. Ami alapján ugyebár megítélik az embert, főleg az üzleti életben. – keserű gúny csepeg a hangomból. Sheila nevelte fel a fiamat és a lányomat, így ha azok nem tartják meg a minimum alapvető társadalmi érintkezés normáit, akkor az anyjukat hugyozzák szembe. Finoman fogalmazva.
- Egyetlen szóval sem állítottam, hogy a szépérzékednek hozzám van köze. Viszont az öltözködéseden meglátszik a hiánya, ez tény. Ami pedig a sznobságot illeti… amíg a Hale nevet viseled te is pontosan ugyanannyira tartozol a sznob világhoz, mint én. Nem ártana, ha végre felfognád ennek a jelentőségét és súlyát. – mert ugyebár a családhoz tartozni nem derogál, csupán minden más. Nos épp itt az ideje, hogy megértse, ez mivel is jár, ha teszik neki, ha nem.
- Igen. Csupán te felejted el, hogy ebben az országban még csak hírből sem ismerik a zéró toleranciát. Nem azt mondtam, hogy rúgjál be. Egyetlen scotchtól még az égvilágon nem lesz semmi bajod, Csupán kevésbé festesz femininnek, ellentétben azzal, ha alkoholmentes vackot iszol. – nagyon is tisztában vagyok azzal, hogyan is hatnak a szavaim, mindazonáltal szükségesnek tartom őket. Neki is meg kell tanulnia, hogy mások, a világ, ilyen apróságok alapján ítélik meg őt, pláne úgy, hogy a neve és a származása miatt egyébként is górcső alatt van.
- Ha még egyszer ilyen marhaság miatt fenyegetésre adod a fejed, édes fiam, isten az atyám megmutatom neked kivel húzol ujjat. És ha túl estünk a cirkusz részen akkor, itt lenne az ideje, hogy rátérjünk arra, ami a találkozásunk lényege lenne. – azért álljon meg a talicskás menet. Még mindig az apja vagyok, ami akár tetszik neki, akár nem, ő is elfogad, máskülönben nem viselné a nevemet és nem dolgozna a családi vállalkozásban. Így pedig aztán a minimális tiszteletet elvárom tőle amit talán egy vadidegennek is megadna, nem pedig annak, akinek az életét köszönheti. És még sok mást is…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Ben
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
építész, tervezőművész, üzletember
ϟ Hozzászólások száma :
121
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 06.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Mr. Hale & Mr. Hale   2015-03-17, 00:14





- Neked pedig egy másik sarjra, akit szekálhatsz – pillantok vissza rá cseppet sem meghatottan a kedvességétől. Megszoktam már. És nem véletlenül költöztem el olyan gyorsan, amennyire csak tudtam.
A köszönés már olyan snassz köztünk. Minek is pazaroljuk erre a drága időnket? De nem is hiszem, hogy elvárja, hogy körbeudvaroljam.
- Ha állítólag ennyire fontos és halaszthatatlan ez a találkozó, akkor talán tudsz várni rám tíz percet – szögezem le, hogy nem fogok bocsánatot kérni érte. Szokja meg. Én nem vagyok a beosztottja, még akkor sem, ha történetesen ugyanannál a cégnél dolgozunk, és aminek mellesleg ő a tulajdonosa. És hát a helyzet az, hogy neki van szüksége én rám, nem pedig fordítva. Kíváncsi vagyok, ez mikor fog leesni neki.
- A szépérzékemnek semmi köze hozzád. És az öltözködésemnek sem. Én sem szólok bele, hogy ne hordj ilyen flancos göncöket, mert állati sznobnak festesz benne.
De egyelőre nem tudja letörni a jó kedvem, akárhogy próbálkozik. Mármint a jó kedv alatt azt értem, hogy nem adom meg neki az örömet, hogy felidegesítsen. Vagy hogy azt lássa, egy hangyafasznyit is meghatnak a szavai. Én már a saját életemet élem. Akár elfogadja, akár nem.
Viszont amikor megmondja helyettem a pincérnek, hogy mit hozzon, kiesek a szerepemből. Elég hamar. Először meglepetten nézek rá, de csak egy múló pillanatig, aztán az ábrázatom elég morcossá változik. Nem viselem olyan jól, hogy épp megalázott a pincér előtt. A büszkeségem nem az a téma, amivel szórakozhat.
- Vezetek. Emlékszel még rá, mi az...? – A tekintetem az övébe szúrom, és még tudnám is folytatni, de nem teszem. A rendőrségen finoman szólva is túlságosan sokan élveznék, ha elkaphatnának. És ha elvennék a jogosítványom, nem hiszem, hogy túlélném. Hamarabb keresnék egy szimpatikus hidat, hogy leugorjak róla.
De végül csak leveszem róla a pillantásom, és inkább az étlapnak szentelem a figyelmem. Nem ér meg ennyit, hogy kiakadjak miatta. Pedig akármennyire bizonygatom magamnak, nehezen tudom visszacsinálni a snasszkedvem. El se kellett volna jönnöm.
- Már az elmúlt öt percben több figyelmet kaptál, mint amennyit kellett volna – teszem le az étlapot az asztalra, és ráemelem a tekintetem. – Ha még egyszer megalázol nyilvánosan, itt hagylak. Elég érthető voltam? – És bármennyire fura, ezt az utolsót tényleg komolyan kérdezem, mert cseppet sem vagyok biztos benne, hogy felfogta. Vagy hogy el tudja képzelni, hogy komolyan beszélek.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
51
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Businessman
ϟ Hozzászólások száma :
15
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 15.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Mr. Hale & Mr. Hale   2015-03-16, 14:22

Mondhatnám, hogy meglep a fiam pontatlansága, de az hazugság lenne. Ha egy kicsit is meg lehetne bízni benne vagy az ítélőképességében, akkor most nem lenne szükséges ez az ebéd, amellyel kapcsolatban egyáltalán nincsenek illúzióim. Tudom, hogy hisztizni fog miatta, ha másért nem, csak azért, hogy engem bosszantson. De ennek ellenére hajlandó vagyok ezt elnézni neki, mert az elsőszülöttem és ez az ő nagy mázlija. A másik pedig az, hogy nem örökölte az anyja gyengeségét, ami a lányunkról már sajnos nem mondható el. Most azonban nem Christiana a téma, hanem Benjamin. Aki a vártnál később, de végül csak megérkezik.
Azért van bennünk némi közös, hiszen ő sem kedveli a felesleges köröket, én legalábbis ennek tudom be, hogy se szó se beszéd ül le az asztalhoz. Az anyja megtanította a helyes viselkedésre, így Sheilat köpné szembe azzal, ha nem venné a fáradtságot és adná vissza a saját édesanyja kemény munkáját vele kapcsolatban.
- A szemeddel ezek szerint nincs gond, úgy tűnik csupán egy pontosabb órára lenne szükséged. – pillantok fel a fiamra és arcom semmilyen érzelmes sem közvetít felé. A képem folyton mogorva, most is, így aztán igazán nem festek máshogyan, mint általában.
- És a ruhatáradon is volna mit javítani. – mert az ízlésével alapvetően nincs gond, Sheila erről is gondoskodott, ráadásul mellettem nőtt fel, látta mindennap, hogy hogyan is festek, a jó példa előtte állt mindig is.
- Ha már olyan büszke vagy a szépérzékedre, akkor használd is. – ő kardoskodott amellett, hogy művész, ami véleményem szerint nevetséges elképzelés és a jövőjét illetően semmit sem nyújt, de ezt már átbeszéltük néhányszor. A sors fintora, hogy a makacsságomat ugyanolyan mértékbe örökölte, mint az anyja művész vénáját.
- Az alkoholmentessel kínálja meg azt a hölgyet ott, mondja meg neki, hogy ez a fiatalember küldi, aztán hozzon neki egy scotchot tisztán. – ezt természetesen a pincérnek mondom, bár nyilván a fiamnak is szól kritika gyanánt. Most komolyan alkoholmentes szart akart rendelni? Időközben nő lett belőle vagy mi fene?!
Miután elmegy a pincér így vagy úgy, megint összeérintem az ujjbegyeimet magam előtt, ahogy továbbra is az asztalra könyökölök.
- Beszédem van veled, így ha képes vagy elszakadni a menü olvasgatásától, értékelném, ha némi figyelmet szentelnél a tulajdon apádnak. – hangom továbbra is kimért és igen rideg. Az ebéd a körítés, ha már nem volt hajlandó hazajönni vagy magához hívni a megbeszélés kapcsán, akkor azt hiszem tökéletesen mellékes, hogy mit is fogunk rendelni. Nem az evés a lényeg momentán…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Ben
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
építész, tervezőművész, üzletember
ϟ Hozzászólások száma :
121
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 06.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Mr. Hale & Mr. Hale   2015-03-16, 13:43





Javában robogok a városi forgalomban, az étterem felé, amit apám találkozási pontként jelölt ki. Vagyis, amit inkább én választottam a lakásom helyett. Nincs az a pénz, amiért engedném, hogy oda betegye a lábát. Az az én birodalmam, otthonos, tervrajzokkal teli, szent és tökéletesen apámmentes. Még a légköre is.
Elég lenne csak egyszer odatolnia a képét, és máris elrontaná az egészet. Mert ő ilyen. Amihez csak hozzáér a keze, már nem lesz többé ugyanaz. Ezt tette ez életemmel is, már sosem tudom meg, mi lett volna belőlem, ha nem az ő szabványai szerint növök fel, bár szó ami szó, azért nem volt velem könnyű dolga. Ezt pedig sosem fogja megbocsátani nekem. Ahogy azt sem, hogy majdnem tíz évre elszöktem előle Párizsba, de őrülten kellett végre egy kis szabadság, hogy úgy érezzem, enyém a világ, ha akarom. Hogy kiéljem mindazt, amire itthon, ekkora kontroll alatt sosem lett volna lehetőségem. És legfőképpen azt csinálhassam, amit én akarok. Ez pedig az építészet volt.
Tervezőművész lettem, - művész -, ami pontosan az a szó, amin apám első körben fenn tud akadni. De különösebben nem érdekel, magára vessen, tőle sem állhat olyan messze a művészet szeretet, mint amennyire állítja, ha egyszer egy művészlelket vett el feleségül.
Lefékezek az étterem előtt, és be is gurulok a parkolóba, de a forgalom miatt nem érek oda időben. Tudom, hogy apám kínosan háklis a pontosságra, de ő akarta ennyire ezt a találkozót, nem én sürgettem. Ha pedig ennyire fontos, akkor nyilván várni is tud egy kicsit. Nem csak ő elfoglalt, mindenképp be akartam fejezni azt a tervet, amin délelőtt dolgoztam. Ha kizökkentenek, utána már nem tudom úgy felvenni ugyanazt a fonalat.
Besétálok a terembe, majd körbenézek, de nem a hellyel ismerkedek, azt jól ismerem már, a szemeim apám után kutatnak, és hamar meg is találom. Mielőtt még a pincér odavezethetne, magam lépek mellé, és mindenféle fizikai kontaktus nélkül leülök vele szemben. Nem szeretem a felesleges flancolást.
- Ha jól látom, még nem rendeltél – hámozom ki magam a kabátomból ülve, miközben apám tekintetét keresem. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire mérges. De cseppet sem töröm magam, hogy lejjebb vigyem benne ezt a kényszert. Végül a székemre akasztom a ruhadarabom, és teljes egészében neki szentelem a figyelmem. Nem vittem túlzásba a kiöltözést, annyira legalábbis nem, mint ő, én általában megelégszem egy elegánsabb inggel, mint ami most is feszít rajtam.
A pincér odalép hozzánk, és hagyom, hogy elém tegye az étlapot.
- Egy sört kérek. Alkoholmenteset – fűzöm még hozzá hanyagul, és már előre tudom, hogy ebbe is bele fog kötni. Na, már nem a pincér.
Miután elmegy, az étlapot szuggerálom, lapozgatom, mintha nem is társaságban lennék.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
51
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Businessman
ϟ Hozzászólások száma :
15
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 15.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Mr. Hale & Mr. Hale   2015-03-15, 23:11

A Rolexemre pillantok. Egészen pontosan negyed egy van, amikor a Jaguar motorja leáll a belváros egyik legelitebb részében. Egyedül érkezem a felkapott étterem elé, ahová a fiammal beszéltem meg egy ebédet.
Nem érdekel, ha olyannyira nem fűlött hozzá a foga, van amikor a személyes kifogásokat félre kell tenni. Ez most a családról és az üzletről szól, a jövőről. Az én nevem fennmaradásáról és az ő terveiről, amelyek természetesen akkor tartanak jó irányba, ha azon az ösvényen hajlandó haladni, amit én jelöltem ki neki. Így aztán elérkezett annak is az ideje, hogy megbeszéljük, hogyan is képzeli el a közeli és távoli jövőjét. Már elég régen kinőtt abból a korból, hogy megelégedjen a jelen egyszerű élvezetével.
Az Armani öltönyöm most is tökéletesen áll rajtam, méretre készült. Megjelenésem kifogástalan, mint mindig, ebben nincs is meglepő vagy nem várt.
Az étterembe érve azonnal az asztalomhoz vezetnek, két főre már ott a teríték és hamarosan a pincér is megjelenik, hogy felvegye az ital rendelésemet, amíg a fiam felbukkanására várok.
- Scotch, tisztán. – morogom erőteljes orgánumomon. Nem kenyerem a felesleges udvariaskodás, a pincér azért van, hogy az én igényeimet kiszolgálja és nem azért, hogy felesleges és üres fecsegéssel szórakoztassam.
Letenné az étlapot is, de egyetlen intéssel jelzem, hogy erre még ne kerüljön sor, majd ha a fiam is megérkezett, akkor bőven ráérünk erre.
Kíváncsi vagyok ez alkalommal hajlandó lesz-e időben érkezni, felmérve azt, hogy az idő pénz és éppen eléggé elfoglalt ember vagyok vagy tiszteletlenségét fejezi ki azzal, hogy elkésik. Tulajdonképpen mindkét eshetőségre fel vagyok készülve. Jobb, ha semmihez sem úgy állok hozzá, hogy az megtörténhetetlen.
A pincér hamarosan visszaér és leteszi mellém az italom. Utána nyúlok és belekortyolok, élvezem, ahogyan a maró alkohol végigégeti a torkomat és a nyelőcsövemet, amíg a gyomromba ér.
Felkönyökölök az asztalra és ujjbegyeimet összeillesztem magam előtt, amíg várakozok. Nincs tömeg, de azért szabad asztal sem, ahogy elnézem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: Mr. Hale & Mr. Hale   

Vissza az elejére Go down
 
Mr. Hale & Mr. Hale
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» My sister, my brother - Hale & Ry
» To be continued-Hale&Nick
» Korrepetálás ~ Hale, Jodie, Elee

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Salt Lake FRPG :: Helyszínek :: Belváros :: Kávézók, bárok, éttermek-