Tárgy: Re: Rendőrség - Dylan + Julien 2015-01-05, 17:33
Egyelőre biztos vagyok benne, hogy nem azon múlnak a nyugodt estéim, hogy itt töltöm őket vagy sem. Persze tudom én, hogy hogy értette pontosan azt a mondatot, így nem is mondok rá semmit, csak varázsolok valami mosolyszerűséget az arcomra és ennyi. Inkább térjünk a lényegre és kezdjünk magunkkal valamit. Bármit, aminek értelme is van és nem a fiam utáni nyomozás. Elő a vastag akta, amivel valószínűleg mi sem jutunk túl messzire. Ha ennyi idő alatt senki nem tudta megoldani, nem sok reményt fűzök a megoldásához. De mégis próbálok előállni valamiféle bizakodással, ahogy Julian is beleássa magát az aktába. Arra már nem is kérdezek, hogy mit talált, amikor a nyomtatóhoz lép és szkennel. Egy szót sem szólok, csak hümmögök, ahogy a képet vizsgálom. - Hosszú esténk lesz - jegyzem meg inkább az orrom alatt motyogva és előkapok még pár iratot. Nem hiszem el, hogy senki nem vette észre a fickó karján a harapást mégis csak egy apró jelentést találok. Semmire nem mentek a nyommal, de attól én még Julianre nézek némán is jelenve, hogy fussunk végig ugyanazon az útvonalon. Meglátjuk, mi lesz a vége. Azon kívül, hogy nemhogy huszonnyolc, inkább negyvennyolc órát leszünk ébren.
Julian Callaghan
ϟ Kor :
31
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Gyakornok
ϟ Hozzászólások száma :
171
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 04.
ϟ :
Ember
Tárgy: Re: Rendőrség - Dylan + Julien 2015-01-05, 16:37
Dylan&Julian
Szidni? Én? Csak akkor, amikor felturbóznak. Illetve a dühömet, még jó, hogy ez nagyon ritka. Hogy ki dühített fel olyan nagyon, hogy elküldtem a jó...hm picsába? Már fogalmam sincs, de nem szokásom. - Nem kellene itt töltened az éjszakákat. Aztán "nyugodtan" alhatnál. - vágok vissza kicsit heccelődve. A polc felé pillantok, majd megmozdulok és oda megyek. Kinyitom és belepillantok. Jé. Ez 2 hónapja abba maradt és Dylannnek lepasszolták. Hátha tud vele mit kezdeni. Kiveszek belőle 3 fényképet, a száma veszem a szélét, majd oda menve leteszem Dylan elé a tömböt, végül a képeket is kiveszem. Nekem ez a csóka nagyon ismerős...de honnan? Várjunk csak. A másik fotón látszik a karjai is. De valami apró nyomok vannak rajta. - Bocs, Dylan. - lépek a nyomtatóhoz, beteszem a papírt, elveszem az egeret és Szkennelek. Két perc az egész, majd eltulajdonítom állva a gépet, illetve a monitort. A fotó megjelenik, kinagyítom a fickó karját. Fognyom? - Fognyomok, a méret alapján 7-8 éves leányé lehetnek. Emberrabló… – leginkább csak magamnak beszélek, nem neki, de a kép az igazamról tanúskodik. Végül a férfire pillantok. Valami jel...
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••• Words:Music:Csak-mert-úgyNote: Csak egy ártatlan kérdés volt
Dylan Reed
ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :
Ember
Tárgy: Re: Rendőrség - Dylan + Julien 2015-01-05, 10:48
Oké, talán én sem gondoltam komolyan, hogy elhozzam a gyereket. Amúgy sem tudnék mit kezdeni vele és a fenébe is, nem az én dolgom, hogy Liz hogy neveli, nem igaz? Az ég világon semmi közöm hozzá és valószínűleg ha meg is gondolnám magam, soha nem lennék több, mint egy hétvégi apuka, aki épphogy jobb, mint a bébiszitter vagy hasonlók. Maga az ötlet is teljes őrültség volt. Mármint az, hogy egyáltalán kutatni kezdtem, de most már mindegy. Csak el kell döntenem, hogy mit akarok kezdeni az összeállított aktával. Egyelőre semmit, majd kitalálom, mire felkel a nap. - Ne csináld, Julian. Te is tudod, pont attól jó a mozi, hogy tudod szidni az állandóan morgolódó embereket – na persze én is sokszor morgok mostanság, tudok róla és biztos engem is szid magában. Nem tehetek ellene, majd ha egyszer végre kialszom magam, talán kevésbé kapom fel a vizet minden apróság miatt. Az egész mozi téma utáni érvelését csak néhol hümmögve, de ettől eltekintve szó nélkül hallgatom végig. Aztán egy apró bólintás és mintha nem is beszéltünk volna semmiről, rángatom elő a hivatalos énem. - Igen, itt éjszakázunk – nézek rá azért egy kicsit haragosan, de aztán majdnem elmosolyodok. - Kezdem azt hinni, hogy soha nem lesz tőled egy nyugodt estém, amíg itt töltöm őket – még ha béna is, részemről ez már egész jó vicc. Azzal már elő sem hozakodok, hogy még mindig haza mehetne. Nem köteles velem tovább maradni, segített és ennyi. Igaz, nem köszöntem meg neki, de ez a legkevesebb. - Na hozd ide azt az aktát, aztán kezdjünk magunkkal valamit – intek a polcon pihenő nagyon is vaskos köteg iratra. Van benne egy pár hónapja húzódó ügy, szinte semmi esély rá, hogy megoldjuk. Az összes nyom már régen kihűlt és a gyilkos is biztos meglépett az országból is... de arra jó lesz, hogy eltöltsük az időt.
/Még nem találtam ki a kölyök teljes nevét. De ha fontos valamihez, akkor átadom a lehetőséget. Agyalj ki valamit./
Julian Callaghan
ϟ Kor :
31
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Gyakornok
ϟ Hozzászólások száma :
171
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 04.
ϟ :
Ember
Tárgy: Re: Rendőrség - Dylan + Julien 2015-01-03, 21:39
Dylan&Julian
Elhozni? Dylan? Ne vágd a fejszéd, olyan helyre, ahonnan nem húzhatod ki. A gyerek azt se tudja, hogy az apja vagy. Ráadásul felborítaná ezzel az ő és a saját kis életét. Neki ott vannak a barátai, a csapata, az iskola. Dylan pedig felborítaná ezzel az életét. Mindent rendezhetne...teljesen felesleges lenne a gyereket magához vennie....hiszen az előbb említette ez titok...akkor meg? Ne hülyülj már basszus. A keze rajtam csattan megint, visszatartott levegő, szemem behunyom, majd rápillantok és elmosolyodok. - Eszembe se jutott a dolog. - figyelem, ahogy leül, majd a fal felé fordulva nekidőlök mellé, illetve az asztalnak és lepillantok rá. A fiáról készülő akta elkészült, ott van egy stócban, remélem azért majd elsüllyeszti valamerre, ha mást nem haza viszi, de az se szuper megoldás. Ha megint rájön az öt perc, csapot papot ott hagy és menne a gyerekért, félúton meg rájön, mekkora egy ökör. - Tudom. - pedig mikor visszaevett a fene, a halálba kívánt, már a tekintetéből leszűrtem. Nah, igen a nők...meg a gyerek...ha az nem úgy van nevelve és főleg ha egy nő neveli a kezdetektől. Még jó hogy engem a fater nevelt. Teljesen máshogy, ahogy egy átlagos szülő! Áldom az istent, ezért az egyért ha másért nem is. - A mozi megvár. Akár holnap is megnézhetem, vagy két hét múlva. De mondok jobbat. Ingyen is megnézhetem...- bökök a fejemmel a gép felé, jelezve, fen van interneten és nem kell hallgatni a mellettünk ücsörgő unalmas fújogató közönséget. Ráadásul akkor állítom meg, amikor akarom, egy két perces sárgára... - A lányok...erről meg inkább ne nyissunk témát. Mindkettőnknek meg van a véleménye róla, de abban igazad van, hogy fejfájással járnak. - vonom meg a vállam, majd az ablakhoz lépek és kilesek a sötét utcára, melyet csak pár autó és a lámpák fénye világít be. - Meg, nem akarok úgy járni, mint te, vagy mint az én szüleim. És így jobb, hogy nem kell aggódnom, mikor csal meg. Elég ha az ügyeken dolgozok veled. - jó, Dylan csalta meg a csajt, de lehetett volna fordítva is. Ami vagy ugyan így sült volna el, hogy itt eszi a enne őt is és engem is. A gyereknek meg más az apja és sorolhatom. - Úgy tűnik, ma is itt éjszakázunk. - kuncogok egy rövidet, hiszen már lassan éjfél. Visszapillantok Dylanre. Én nem bánom...
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••• Words:Music:Csak-mert-úgyNote: Samuel? Mi a teljes neve amúgy?
Dylan Reed
ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :
Ember
Tárgy: Re: Rendőrség - Dylan + Julien 2015-01-03, 20:58
Egy részem sejtette, hogy ez lesz a vége. Semmi baja Sammynek, Liz mégis hetekre kórházba kényszerítette. De most komolyan, mi értelme volt?! Nem keveset morgok magamban, meg az orrom alatt még akkor is, amikor már a négy kinyomtatott oldalt vizsgálom, majd csapom a már csukott akta tetejére az egészet. - Néha megfordul a fejemben, hogy el kellene tőle hoznom - csúszik ki a számon és még csak ekkor eszmélek rá, hogy mit mondtam. Nem, ezt nem gondoltam komolyan. Jobb ott a gyereknek akkor is, ha az anyja nem teljesen normális és levegőt sem vehet anélkül, hogy nem hallaná az anyja visító hangját a háta mögött. Néha megfordul a fejemben, hogy hogy tudtam egy olyan nőt valaha is szeretni. Miért mentem hozzá? Miért hagytam, hogy legyen egy gyerekünk? Az egyetlen logikus lépés az volt, hogy elhagytam. Most pedig sajnálom a fiam, hogy ott maradt vele. De... Megrázom a fejem, ebbe jobb nem belemélyedni. Inkább ránézek Julianre és ahogy elhaladok mellette a tarkóján csattan a kezem. Mármint nem úgy, mintha megütném, inkább olyan bátorításféle. - Ha láthatatlanná próbálsz válni, közölnem kell, hogy nem sikerült - mondom szinte azonnal és ülök le a helyemre. Ott van az összeállított akta elérhető távolságban, de nem nyúlok érte. - Nem rád haragszok, Kölyök - szólalok meg újra ezúttal már tényleg eltüntetve a hangomból a dühöt. - Látod, ezért kell vigyázni a nőkkel. De nagyon. Nem azért, mert egy gyerek piszok nagy teher, hanem mert ha egy ilyen anyát kap... - megint csak megrázom a fejem és ezúttal még a tarkóm is megdörzsölöm. Rohadt fejfájás! - Na de mi lesz a moziddal? Felszedtél már valakit, akit elvihetsz és játszhatod mellette a nagymenőt? - mosolyt valahogy nem sikerül az elhangzottakhoz csatolni, de legalább levetem a felettesi álcát és úgy beszélek hozzá, mintha... mintha mondjuk a nagybátyja lennék vagy hasonló.
Julian Callaghan
ϟ Kor :
31
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Gyakornok
ϟ Hozzászólások száma :
171
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 04.
ϟ :
Ember
Tárgy: Re: Rendőrség - Dylan + Julien 2015-01-03, 20:19
Dylan&Julian
Hogy miért vagyok itt? kérdése csak egy halk susmusolásnak ér fel, hiszen teljesen leköt a feladat amit adott. De el gondolkodtató. Így is simán szarba léphetek, hát még akkor. Tisztában vagyok vele. Amikor Dylan először megtudta, hogy rejtett ködösen kódolt, rejtettebbnél rejtettebb helyekre török be, kiakadt és azt se tudta, mivel és hogyan hordjon le, de aztán rájött, ha csak így segíthetek, akkor elnézi... Nem csak magamnak csinálom, hanem neki is... Elkezdeni 15 évesen kezdtem a baleset után, amikor hazakerültem a kórházból. Apa tényleges halálának okáért kutakodtam, de az egész katonai ügy volt. Ebből kifolyólag nem tudtam meg semmit, hiszen ahhoz nagyon mélyre kellene ásnom...Rápillantok Dylanre, mikor felteszi a kérdését, itt ülök mellette, nem járok sehol, de tudom hogyan értette, visszapillantok a monitorra tovább kutatni.Vizsgálat, vizsgálat hátán. A legapróbbtól a legnagyobb vizsgálatokig. A nő bolhából képes elefántot csinálni? Egy kicsit flúgos lehet a csaj...Dylan kicsit dühös, egy picit, alig láthatóan megrezzenek, összehúzom magam, nem szeretem a dühét...jó most nem rám mérges, de akkor is...Nyomtatás. Egy apró bólintás, két egérklikk és a gép már mozdul, berreg és adja is ki az egész anyagot a gyerekről, összesen 4 lapnyit. Majd kilépek az anyagokból és bezárok minden olyan oldalt, ahol semmi keresni valóm. Majd a Főnökre pillantok. És a munkáját, de aztán fel állok, átadom neki a helyét, hátha ülve akarja folytatni a pakolászást. Nem szólok, mivel így is elég mérges, nem tetőzöm ostobaságokkal.
Tárgy: Re: Rendőrség - Dylan + Julien 2015-01-03, 19:31
Szó nélkül hagyom, hogy kutasson. Tudom jól, ilyenkor olyan helyeken jár, ahol semmi keresnivalója, de ugyan miért büntethetném érte? Érti a dolgát és ezúttal csak a végeredmény számít semmi több. - Csak tudnám, miért vagy itt, amikor elmehetnél heckernek is?! - az egész inkább csak költői kérdés, de a magam módján ez már felér egy igazán szép dicsérettel. Amíg ő megtalálja, amire szükségem van, addig elrendezem az aktában a dolgokat, sőt, párat még kis tapadós papírral is ellátok, pont úgy, ahogy egy-egy fontos ügynél szoktam. Csak utána teszem meg azt a pár lépést a gép felé és Julian mellett - félig mögötte - megállva nézek a monitorra. - Hol a fenébe jársz te? - keresem először is a fejlécet az egész oldalon, hogy tudja, merre tört be ezért az információért. Nem mintha igazán számítana. A lényeg, hogy megtalálta, amire kértem. Aztán végül átfutom a teljes történetet. Nem mintha túl lenne részletezve. Tényleg csak a baleset van leírva benne nagyon leegyszerűsítve, meg az, hogy a többi gyerek pár napon belül hazamehetett, csak Sammy maradt majdnem két hétig. - Komolyan minden baromságra kivizsgáltatta? - ezt inkább csak magamnak morgom. - Hát persze. Nem is ő lenne, ha akár egy kicsit hagyja élni a gyereket! - valamivel dühösebben jön ki, aztán szinte azonnal még egy mondat. - Nyomtasd ki és zárd be az egészet. Ha rájönnek, hogy ilyen helyeken jársz, ráadásul az engedélyemmel, még én is kapok a fejemre.
Julian Callaghan
ϟ Kor :
31
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Gyakornok
ϟ Hozzászólások száma :
171
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 04.
ϟ :
Ember
Tárgy: Re: Rendőrség - Dylan + Julien 2015-01-03, 18:15
Dylan&Julian
Szóval megcsalta...ahhoz vagy bátorság kellett, vagy részeg volt. Mindegy, csak ennyit akartam tudni. Ennél mélyebbre már nem áshatok. Nem akarom tudni, miken veszekedtek, melyikük küldte el először a másikat melegebb éghajlatra. Mindenkinél vannak veszekedések...megcsalások. Próbál? Ez is több, mintha azt mondaná, hogy nem bizik bennem és utána lelő, hogy a titok titok maradjon. De ezt ő nem tenné meg. Ugye? Persze hogy nem. Ő nem olyan. Egy teljes éve ismerem. Megemeli a hangját, segít, segítem és tök jól megvagyunk. Jééé és tényleg a segítségemet kéri. Orvosi utalás? Fel áll a géptől, egy ideig még figyelem, ahogy a papírokat rendezi tovább, majd a monitorra pillantok és leülök. Pár másodperc az egész mire bepötyögök néhány szót: Denveri baseball csapat, gyerek válogatott. ...Samuel...10 éves, oké..merre játszott a kis csapat. Fakutyák. Hm. Cuki név. Még kabala állatuk is van. Meccseik: Boulderben a Nagymacskák ellen, balesetre utaló jel semmi. Egy újabb kutatás: Denveri fakutyák baleset...Arizona, Phoenix-ben négyen sérültek meg. Egy újabb kutatásba merülök bele, Phoenix-i orvosi akták, titkosított részlege. Vörös kód futtatása, egy újabb kód feltörése és máris pörögnek is be a szemeim elé az akták. De nekem a gyerekekről szóló kell. Még jó hogy Dylan tudja, meddig vagyok képes elmenni egy egy ügy miatt, még ezekről is tud és nem szólt senkinek se, pedig ha megtudnák...repülnék. Bent vagyok. Samuel...ehhez is kód és jelszó kell. Hogy az a...az agyam egyből kapcsol és ahogy az ujjaim pötyögtetik a billentyűzetet, a tekintetem végig a monitoron van és figyel minden apró jelt. - Bent vagyok. - mosolyodom el, majd olvasok...igen a születése, a rövid pályafutása. - A fiú, meg pár társa kisebb sokkot kapott, történt egy baleset... - pillantok rá a Főnökre, majd vissza a monitorra és hátradőlök. Olyan helyen nyomozok, ahol nem kellene és csúnyán megüthetem érte a bokám, de valamit valamiért. - Vért vettek tőle és pár napig bent tartották.
Tárgy: Re: Rendőrség - Dylan + Julien 2015-01-03, 17:30
- Volt pár csúnya vitánk, plusz egy megcsalás, amit egy istenért sem akart elfelejteni. Hosszú történet - nem is tudom miért beszélek, de legalább az okokat nem magyarázom el neki. Eszemben sincs felidézni, milyen pocsékul éreztem magam Lizzel és mennyire utáltam az életet, amit ott és vele élnem kellett. Látni az arcomon, hogy nem akarom részletezni és felidézni az egészet, csak a gyerekről akarok ezt-azt megtudni és el van felejtve az egész. Nem keresem meg, nem akarok tőle semmit, nincs miért túlgondolni. - Próbálok bízni benned - jelentem ki végül, bár ott a kimondatlan "de" az egész után. Persze ha arról van szó, hogy jól végzi-e a dolgát, akkor minden további nélkül megbízok benne, csak ilyenkor vagyok kicsit bizonytalan. Tudom, hogy mindig ott van, ahol semmi dolga, hogy mindenről tudni akar és ki tudja, mikor csúszik ki olyasmi a száján, amihez másnak semmi köze. Bár végül is miért aggódok? Mást sem fecsegett el, aminél a lelkére kötöttem, hogy hallgasson. Most is titok marad ez az egész, ha úgy akarom. - Találtam valami utalást egy kórházas dologra. De nem bukkanok többre, csak valami iskolai aktában van róla említés téve, hogy több hétig bent volt. Derítsd ki nekem a részleteket - adom ki neki a feladatot, hogy miben segíthet, aztán engedem is oda a géphez. Le merném fogadni, hogy jobban tudja merre kutasson, mint én. Addig nyitok egy új aktát az eddig összeszedett dolgoknak. Párszor belemélyedek az olvasásba. Sőt, amikor arról van szó, hogy ilyen meg olyan eredmények, még mosolygok is.
Julian Callaghan
ϟ Kor :
31
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Gyakornok
ϟ Hozzászólások száma :
171
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 04.
ϟ :
Ember
Tárgy: Re: Rendőrség - Dylan + Julien 2015-01-03, 16:43
Dylan&Julian
Végighallgat. El sem hiszem, végig hallgat. Legalábbis... - Ez nem kérdés. Neked bármiben segítek, de ezt anélkül is tudod, hogy mondanám. - felelem a szemébe pillantva, majd visszameredek a képernyőre. - A fél városon? Ennyire dühös azért, mert ott hagytad a pereputtyot? Vagy más is van a dolog mögött? - pillantok ismét rá, rajta tartva tekintetem, de aztán rájövök, ez már nem az én dolgom, ezért csak kussolok. Ne mondjam el senkinek? Mégis mit? Az egész élettörténetét? Most csak viccel, ugye? Méh viccnek is rossz, hogy ennyire nem bízik bennem...vagy csak biztosra akar menni? - Az árnyas dolgot sem említettem senkinek. Miért gondolod, hogy ezt, említeném bárkinek is? Bízz már bennem... - hallgatok el ösztönösen, hiszen miért tenné, miért tenne olyat, mint megbízni bennem? Mert egy taknyos, minden lében kanál okoskodó kölyök vagyok és a túlpörgött agyam miatt elkotyognék bármit is. Nem, én e téren tudom magam tartani. Kussolok, még ha az életem múlna rajta. Igen, elég halnék meg, minthogy titkokat fecsegjek ki, barátnak vagy ellenségnek... - Dylan. Segítek neked. Az, hogy ki tudja meg ezt, az csak rajtad múlik. Én kussolok erről is. Mit akarsz végül is tudni?
Tárgy: Re: Rendőrség - Dylan + Julien 2015-01-03, 16:10
Csak hallgatom Juliant, igazából még akkor is figyelek rá, amikor belefog a nagy beszédbe. Pedig általában utálom, amikor ezt csinálja és nem egyszer szóltam rá emiatt. Nem mintha bármi változna attól, hogy figyelek és megértem a szavait. A vége felé pedig már inkább elhallgattatom. - Akarsz segíteni előásni még pár dolgot róla? - nem is tudom, minek teszem fel ezt a kérdést. Elég egyértelmű, hogy kap az alkalmon és beleássa magát. Az már más kérdés, hogy én mikor mondom azt, hogy elég, nem akarok többet tudni és nem akarok titokban magánnyomozást indítani a saját fiam után. - Talán ideje, hogy ezt-azt megtudjak róla. Nem mintha felkeresném valaha is. Az anyja szerintem képes lenne végigkergetni a fél városon - teszem hozzá, ahogy odalépek a nyomtatóhoz és kiveszem azt a két cikket aztán odateszem a kisebb kupac tetejére. - ... és jogosan tenné - jön a folytatás, vagy éppen befejezés, ahogy kicsit magam elé bámulok. Valahogy a szokásosnál is furcsábban viselkedek, de ez azt hiszem most érhető. Kicsit be vagyok lassulva, kicsit mintha fejben egészen máshol járnék. Aztán kirángatom magam ebből és vissza a valóságba. - Kölyök, erről senkinek egy szót sem! - szólok rá, mielőtt eszébe jutna, hogy akár csak véletlenül megemlíti valakinek. - Nincs az, hogy csak úgy eljár a szád - teszem hozzá nagyon is komolyan. Nem is tudom, miért akarom annyira titkolni. Talán azért, mert az egy másik élet volt. Nem akarom keverni a mostanival. Valószínűleg a mai este kivétel ez alól és ennyi. Összeszedünk pár dolgot Sammyről, bele egy aktába és jó mélyre elrejtem még saját magam elől.
Julian Callaghan
ϟ Kor :
31
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Gyakornok
ϟ Hozzászólások száma :
171
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 04.
ϟ :
Ember
Tárgy: Re: Rendőrség - Dylan + Julien 2015-01-03, 14:54
Dylan&Julian
Szóval a fia. Nem is tudtam róla. Ami furcsa, mert én mindent tudok mindenkiről, ez meg valahogy meg sem lett említve az aktájában… - Hát külsőre majdnem olyan, mint te, az arcvonásaid és a füled örökölte. – felelem neki teljesen komolyan, majd felpillantok rá ismét. Várva a további válaszokat. Szóval elhagyta, valami lehet mögötte, de nem faggatom. Illetve… tudni akarom, de..de…felszaggatni sem akarom a sebeket, ha olyanról van szó. Ez mindig nehéz…kussba maradni, de fúrja az oldalamat a kíváncsiság, mivel segíteni akarok. Mondjam ki? Ez most komoly? - Dylan. Nincs két egyforma ember. – túrok a hajamba és probálok érthetően fogalmazni, hogy megértse ő is. - Nem kell megkülönböztetni senkit se, mindenkiben van valami rossz…benned is volt, van és lesz is. A nő, akitől a fiú van, ő se egy szentlélek, senki se születik jónak. – felveszem a paírokat és visszasétálok velük a férfi mellé és leteszem őket elé. - Az emberi lélek olyan mint a tükröződő víz. Az emberek gyakran mondanak vagy tesznek olyat, ami szöges ellentéte az igazi érzéseiknek. De alapvetően az emberi szív…egymaga semmit sem ér. Meg volt az okod, hogy otthagytad őket, nem? Melyik a jobb, Dylan? Fentről figyelni őket, ahogy sírnak, mert meghaltál. Vagy, most ez? Hogy itt papolok neked és lehet eszedben sincs figyelni egyetlen szavamra se.
Tárgy: Re: Rendőrség - Dylan + Julien 2015-01-03, 13:51
Sejtem, hogy előbb vagy utóbb rá fog jönni, ki a gyerek. Hogy a fiam. De nagyjából türelmesen kivárom, amíg összeáll a fejében a kép. Én még kinyomtatom azt a pár képet aztán nézek is Julianre, hogy várom a tippjeit. - Egyik sem - mondom meglepően halkan. Nem fogom kinevetni, megütni meg főleg nem. Az a ma délutáni egyszeri alkalom volt az a kis verekedésünk pedig csak egy próba volt, semmi több. - Miből jöttél rá el? - pillanatnyi szünetet tartok, aztán folytatom is. - Tényleg a fiam - jelentem ki szintén majdhogynem csak suttogva. Valószínűleg ezt még soha nem mondtam ki hangosan és most, hogy megtettem, az egész még valóságosabb. Viszont nem érzem, hogy ezen kívül bármi változott volna. Nincs ott a késztetés, hogy azonnal változtassak a hozzáállásomon és keressem fel a gyereket. Hogy kérjek bocsánatot az anyjától és térjen vissza ahhoz az élethez. Nem. Erről szó sem lehet. - Most komolyan azt várod, hogy mondjam el a szokásos szöveget? Nem működött és jobb így mindenkinek? - egy pillanatra nézek csak rá, aztán gyors átfontolás és eldőlt. Nem számolok be neki a részletekről. - Elhagytam, amint ő megszületett - na igen, ezt a mondatot már sokszor elmondtam saját magamnak valamelyik tükörbe bámulva éppen. A fiam nevét viszont még nem mondtam ki hangosan és nem most tervezem elkezdeni. - Nyugodtan mondhatod, hogy milyen rohadék vagyok - adom meg neki az engedélyt, de teljesen olyan arccal, mintha már milliószor hallottam volna. Ami végül is igaz. El nem tudja képzelni az egész után Liz hányszor vágta a fejemhez. Sőt, igazából már akkor, amikor megcsaltam és rájött.
Julian Callaghan
ϟ Kor :
31
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Gyakornok
ϟ Hozzászólások száma :
171
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 04.
ϟ :
Ember
Tárgy: Re: Rendőrség - Dylan + Julien 2015-01-02, 21:24
Dylan&Julian
A Főnök kikapja a papírokat a kezemből, majd ki adja az utam...húzzak a búsba el. szem ágában sincs elmenni. Válaszoljon a kérdésemre, aztán, ha jónak találom, elmegyek, vagy segítek. Az attól függ. Rá pillantok, a tekintetébe meredek...ismerhetne már, addig úgysem megyek el, míg meg nem mondja mit titkol, vagy ha nem titkolja, mi után kutat. Helyette csak visszalép az ajtóhoz és becsukja azt. Figyelmem nem lankad róla egy másodperc erejéig sem, azt is kísérem, ahogy visszatér mellém. Igen, azt látom, értelmesen tölti...engem elzavar, hogy értelmessel töltsem az estét, holmi majmok bolygójával traktált. Most meg szerinte ez értelmes? Egy kisgyerek sikerélményeit bújja, meg az élettörténetét...Mérgesen néz rám, míg én semmitmondó pillantással figyelem. Nem félek tőle, de azért nem akarom azt se, hogy szétverjen, csak mert most úgy tartja kedve... Az asztalán összeszed pár papírt, amit a kezembe nyom, majd jóformán átgázol rajtam és leül a foteljába. Addig én egy kicsit odébb megyek és ugyanarra az asztalra, csak épp az üres helyre lepakolom a dokumentumokat és a képeket nézem. Majd Dylant is átnézem két másodperc alatt, olvasok, majd neki áll sürgetni. - Kiröhögsz, vagy kiütsz, ha azt mondom, hogy a gyereked? - pillantok fel rá, majd lapozok egyet. - Mi történt köztetek? - értem itt a nőjével kapcsolatosan a kérdést, akitől a fia van, hiszen nem a nevén van a srác...Ráadásul egy hete volt a szülinapja, Dylan meg itt volt és nem is érdekelte...
Tárgy: Re: Rendőrség - Dylan + Julien 2015-01-02, 19:53
A kezdeti meglepettséget hamar felváltja valamiféle düh bennem, de egyelőre nem kiabálok. Sőt, még a hangom sem emelem meg. Az egyetlen, ami elárulja, hogy valami nincs rendben a kicsit kapkodó mozdulataim és az, ahogy ránézek. Főleg ez a "hé" dolog nem tetszik. - Akkor megtaláltad, már mehetsz is - adom ki egyértelműen az útját, mintha azt az apró kérdést meg sem hallottam volna. De persze végül belátom, hogy kénytelen leszek neki válaszolni. Vagy legalábbis nem tehetek úgy, mintha semmit nem látott volna. Pár percig még morgok az orrom alatt, aztán egy sóhaj kíséretében visszalépek az ajtóhoz, hogy becsukjam magam után. Na igen, ez elmaradt, ahogy megláttam Juliant. - Értelmesen töltöm az időm - jegyzem meg, ahogy visszasétálok az asztalomhoz és a Kölyökre éppen csak egy pillantást vetve összeszedem a kinyomtatott papírokat és egy kupacban odanyomom a kezébe. - Ha már betoppantál - tartok egy kis szünetet, amíg mérgesen nézek rá, csak, hogy tudja, nem örülök neki - próbálj meg rájönni - adom fel a leckét és belemélyedek, hogy átnézzem még azt a pár oldalt, amit előástam magamnak. Még kinyomtatok két cikket, ahol éppen valami díjat nyert a csapatjának. Persze rá sem nézek a végeredményre. Majd később átolvasom őket. - Na, mi gondolsz, ki lehet ő és miért... fontos? - sürgetem meg kicsit, ahogy kényelmesen hátradőlök a bőrszékben. Nem tudom miért könnyebb tőle hallgatni - ha rájön egyáltalán -, mintha én mondanám ki.
Julian Callaghan
ϟ Kor :
31
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Gyakornok
ϟ Hozzászólások száma :
171
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 04.
ϟ :
Ember
Tárgy: Re: Rendőrség - Dylan + Julien 2015-01-02, 16:44
Dylan&Julian
Az aktákat figyelem, képek, kicsi hónapos képek, 3 körüliek és 7 körüli, majd egy 10...De tényleg...ki Ő? Baseball csapat, színtiszta ötös tanuló. Rendes kis kölök, nincs probléma vele. De, ott az a kérdés is. Miért érdekli Dylant, pont ez a srác. Samuel....Magasság, súly, vértípus, hol él, hova jár tanulni, melyik csapat tagja? Valami halk duruzsolás jut el a tudatomig, miközben a papírokat olvasom, nem tudom hova tenni, biztos csak a képzeletem, vagy porszívó hangja. Bár mikor kitépik a kezemből a papírt, kissé mérgesen morgok. - Héé!! - de...Dylan, meglepődöm, majd figyelem, ahogy úgy teszi el a papírt, hogy ne azt figyeljem. - Dylan...- nah, most van gáz, végül a monitorra pillantok és felemelem a töltő tartozékát és úgy felelem, hogy a monitort bámulom. - Csak ezért jöttem. Amúgy... ki ő? - el se rabolhatták, meg se halt, akkor mit akar tőle? Ez is egy ügy...nem, ez csak egy feljegyzés és semmi köze a rendőrséghez...
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••• Words:Music:Csak-mert-úgyNote: Bah... ezt a hosszúságot XD Bocsi érte
Dylan Reed
ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :
Ember
Tárgy: Re: Rendőrség - Dylan + Julien 2015-01-02, 14:38
Csodaszámba megy, hogy Juliant el tudtam küldeni és egyedül maradtam. Majdhogynem az egész őrsön. Talán páran még bent vannak, de azok pont úgy az irodájukban ülnek, ahogy én. Annyi a különbség, hogy ők valószínűleg tényleges ügyekkel foglalkoznak egy nagyfőnöki dicséret vagy szabadnap reményében. Én viszont olyasmi... pontosabban olyan valaki után kutatok, akihez egyetlen ügy sem kapcsolódik. Valamivel több, mint tíz év telt el, de soha nem kutattam ebben a témában. Egyetlen képet sem kerestem, semmi. Még most sem vagyok benne biztos, hogy tényleg érdekel vagy nem bánom-e meg. Annyi biztos, hogy az elhatározásom nem változott. Bármilyen rohadék vagyok is érte mindenki szemében - vagy legalábbis azokéban, akik tudnak erről az egészről. Pár óra alatt elég sok mindent találok meg, de egyelőre csak nagyjából átfutottam a tekintetemmel, semmi több. Kell még egy kávé... vagy kettő... meg egy kis időhúzás, mielőtt belemélyedek a részletekbe. Nem mintha már most nem tudnék több, mint eleget. Tudom, hova jár iskolába, hogy benne van a baseball csapatban és veszett jól tanul. Na meg azt, hogy durván egy hete lett tényleg tíz éves. Biztos hatalmas ünneplés volt. Liz mindig is oda volt az ilyesmiért, nem hiszem, hogy pont a fia tizedik születésnapját anélkül ünneplené, hogy a fél utca ne lenne meghívva. Talán még összeszedek pár képet régebbről és összeállítok egy tényleges aktát a kölyökről. A fiamról. Sammy. De előbb a kávé(k), aztán vissza az irodába, ahol csak lábban lököm be az ajtót, felemelem a tekintetem és... - Julian! - egyelőre meglepettség van inkább a hangomban és csak pár másodperccel később vegyül valami más is bele. - Mit keresel itt? Nem megmondtam, hogy nem akarlak látni reggelig? - elég komolyan nézek rá, na meg a papírokra, amiket a kezében tart. A következő pillanatban más megyek is oda és szedem ki a kezéből. Semmi magyarázatot nem fűzök hozzá, csak úgy teszem le az asztalra, hogy ne lássa. Nem mintha nem virítana így is egy mosolygós kisfiú fényképe a monitoromon is...
/Hát hallod, jó zenéket hallgatsz És tudtommal van tél meg minden más. Hegyek meg minden... /
Julian Callaghan
ϟ Kor :
31
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Gyakornok
ϟ Hozzászólások száma :
171
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 04.
ϟ :
Ember
Tárgy: Re: Rendőrség - Dylan + Julien 2015-01-01, 20:40
Dylan&Julian
Az írással kapcsolattal nem szól, hozzászokott a gyors precíz munkához, az elejét és a végét átnézi és minden rendben. Elpakolok pár dolgot, hogy ne neki kelljen babrálnia feleslegesen. Mindent elpakolok oda, ahol eredetileg volt. Reggel előkapartam, mert kellett, most viszont szükségtelen elől lenniük. Ráadásul a szemetet is kipasszolom a nagyobb kukába a folyosó elejére a lépcsőhöz. Majd a takarító intézi a többit. Arra, hogy lőhetek fel sem csillan a szemem, pedig én akartam legutóbb, most meg a reagálás sem megy, szinte elúszik a fülem mellett. De azért kinyögök egy annyit, hogy: - Jó! - és ennyi...mikor rám néz, hogy mit akartam kérdezni, elmélyedek a tekintetébe, majd fél másodperc némaság után elfordítom a fejem. - Már nem tudom... - nah, ez aztán a füllentés...én, meg a nem tudom...marha...És ki veszi ezt be? Az aki nem ismer. Még csak a nevemet se. - Tudom. - pillantok ki az ablakon, hogy ne találkozzon a tekintetünk, mivel akkor tuti bevallanám neki, mit is akartam kérdezni 2- 4 perccel korábban. Azt meg nem lehet, vagy csak a következménytől félnék? Mindegy is. Még elteszem a többi nem szükséges elő lennie dolgot, a kis sarkomban is összepakolok. Végül Dylan közli, mehetek, majd holnap találkozunk. Egy ideig felé fordulva figyelem, miközben gondolkozik és figyel. - Biztos? - kérdezek vissza, hátha eszébe jut még valami, amiben talán segíthetnék, de aztán csak leakasztom a fogasról a kabátom, ami már ki tudja mióta lebzsel itt, hiszen egy jó ideje már annak, hogy délután mentem haza és nem este. Ilyenkor meg hideg van kint. Felhúzom a cipzárt, majd elpakolok a táskába és a zsebembe mélyítem a telefont. Majd felé fordulok ismét, teljes testtel. Mivel a tiszteletet meg kell adni. Azért is mert a felettesem, meg idősebb és nem beszélhetek háttal állva neki. Meg ha nem is csak a felettesem lenne, akkor is tisztelem őt. - Akkor majd reggel találkozunk. Jó éjt, Főnök! - köszönök el, majd fordulok is meg, sétálok el, le a lépcsőn, nem szeretem a liftet, bár lehet nincs is olyanunk. (XD) Jó háromnegyed óra mire hazaérek, nem akarok busszal menni, pedig azzal csak 15 perc lenne. Bólintok a mosolygó többieknek, akik kint szívják az átkozott cigijüket, majd elindulok. Haza? Még jó hogy a kórház is arra van, szóval belesek a kis kölyökhöz. Húsz perces séta. egy kis érdeklődés a recepcióstól, majd fel a gyerekosztályra, ahol a 404-es szobába bekopogtam. Egyedül volt a kis srác a szülőkkel. Bemutatkoztam és mintha már tudták, én mentettem meg a kis kölköt...Dylan, beárultad a nevem? Kösz szépen, remélem csuklasz!!! Egy kis beszélgetést ejtettem velük, pénzt akartak adni, amit elutasítottam. Nem ezért csináltam...meg nem is a köszönetért. A munkámmal jár, ennyi. A kisfiú is megköszönte, akinek csak összeborzoltam a haját. Bő háromnegyed órát elbasztam rájuk....Aztán léptem tovább. Hirtelen neki állt pittyegni a mobilom. Remek. Otthon nincs hozzá töltőm, csak a csatlakoztatóm, az meg a táskámban van...nincs? Hol van? Hát persze... utoljára a telefonról töltöttem fel Dylan gépére adatokat, egyeztetés céljából. Nem bírja ki a reggelt...ha meg lemerül az éjszaka folyamán, nem tudok időben felkelni. Fordulok is vissza.........................
Bő húsz perc volt a visszautam, az udvarom és a kocsiknál senki, így aztán a kutya se vette észre, hogy megint itt vagyok. A portás meg ki tudja merre...A folyosókon észre se vettek, hála a halk és gyors közlekedésemnek. Nincs kedvem magyarázkodni, minek is vagyok itt. Fel siettem az emeletre, bekanyarodtam a folyosóra, figyelmem a többiekre terelődött, nem akartam lebukni, majd halkan benyitottam Dylan irodájába. - Bocsi... - itt sincs, néztem körbe a tök üres irodában. A gép még ment, a kabátja is itt van, szóval nem lehet messze. Mire visszér, hát én már itt sem leszek, csak a töltőért jöttem vissza, mármint az USB csatlakoztatómért. Odasétáltam a géphez és letérdeltem, hogy kihúzzam a csatlakoztatót, amint ez megtörtént, felpillantottam a monitorra. Egy akta az asztalon, papírok, ugyan arról a kis kölyökről. Lehúztam a kabátom cipzárját és a kezembe vettem a papírokat, olvastam és közben a kezemben tartottam azt is, amiért jöttem. Teljesen belemerültem az olvasásba. Samuel...10 éves...Ki ez a kis srác? És miért foglalkoztatja Dylant? A mai nap furcsa volt, annyi biztos. Lehet...hogy a fia? Áh...sose beszél arról, hogy lenne családja. Bár azt mondta, nem szereti a gyerekeket...Se hal, se lát, ezt lehetne most a fejemhez verni. Belemerültem az olvasásba...
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••• Words:Music:Csak-mert-úgyNote: Egyáltalán Salt Lakeban havazik? Vagy tél van egyáltalán? XD
Dylan Reed
ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :
Ember
Tárgy: Re: Rendőrség - Dylan + Julien 2015-01-01, 18:55
Épphogy átlapozom, amint írt. Nem akarom és nem is szükséges ellenőriznem, mit hozott össze. Úgysem találnék benne hibát, akkor minek húzzam az időt azzal, hogy átolvassam? Félreteszem egy nagyobb kupac tetejére, amit majd el kell tenni a többihez. Lassan már csak az van hátra, amit nekem meg kell írni, meg persze a Nagyfőnöknek beszámolni pár szóban mindenről. Nem kötelező, de jobb szeretem én magam elmondani neki, minthogy teljesen máshogy hallja vissza és egyik reggel azzal indítson, hogy leordítja a fejem. Már éppen készülnék válaszolni Juliannek, hogy mit segíthet még, de csak addig jutok, hogy intek, amerre el kellene pakolni és még gyorsan közlöm, hogy holnap ha akarja, akár gyakorolhatja kicsit a lövést. Aztán mindent félretolok magam elől és újra felnézek rá. - Mit akartál kérdezni? - tudom, hogy nem fog tetszeni, amit hallok, de a fenébe is, talán megérdemel egy választ. Már ha tudok azzal szolgálni neki. - Nem szeretem, amikor félbehagysz egy mondatot - teszem még hozzá, de inkább kicsit fáradtan, mint morogva. Persze amint eszembe jut, hogy talán aludni is kellene egy kicsit, felhangzik a kaparázás a falakban. Vagy a fejemben. Nem mintha foglalkoznék vele akár egy percig is. Már kezdem megszokni, még ha egy részemet idegesíti is. De most nem is veszek róla tudomást, inkább kicsit elgondolkozok és és már jövök is a folytatással, visszatérve az eredeti témára. - ...Utána mehetsz és reggel találkozunk - nem kell másban segítenie, felesleges itt tartanom. Akkor is, ha eszében sincs mást csinálni, mint itt lebzselni, esetleg beköltözni a bizonyítékraktárba.
Julian Callaghan
ϟ Kor :
31
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Gyakornok
ϟ Hozzászólások száma :
171
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 04.
ϟ :
Ember
Tárgy: Re: Rendőrség - Dylan + Julien 2015-01-01, 15:22
Dylan&Julian
Az őrsön Dylan kávét vesz abból a ramaty gépből, én pedig egyből az emelet felé indulok. Bevárom őt a folyosón, majd bent egy kérdést sóztam rá, amire jó pár aktát dugott a kezembe. Egy halvány fintor, nem több hagyta el az arcomat...panaszkodnék, de minek..felesleges, meg kell csinálni. Úgy vagyok vele, ha panaszkodok, később lesz kész. Minél előbb neki állok, hamarabb lesz meg és nem kell vele szöszmötölni. Szóval amíg Dylan telefonál, addig nekikezdek. Fejben a helyére kerül minden szál, amit aztán le is vetek, szép írásom egyenlő a nullával, már csak azért is, mert nem rajongok a hosszú írásért. Amit nekem kell megírnom. A hosszú 1000 meg 1000 oldalas könyvekkel semmi bajom, de ha sokat kell írnom és nem felmondanom mint valami tananyagot, kitudnék menekülni a világból. A macskakörmölésből Dylan hangja zökkent ki és pillantok rá, abbahagyva az írást. Hálásak, mi? Abban reménykedem, nem találnak meg vele. Sajnos nem az a fajta vagyok, aki mosolyogva fogadja mások nagy örömét. Az oké, hogy Dylan megdicsér - már ha megdicsér - a maga módján, azt még elviselem. Meg a többiek Jó volt Kölyök megjegyzéseit. De az, hogy mások örömkönnyes hálacsókjainak én örülni tudjak...az már rég kiveszett belőlem. Valahol öt éves koromban. Nem is válaszolok, vagyis nem reagálok erre semmit, csak figyelem őt. Amikor viszont a szipus fickós részhez ér és elmosolyodik, az én arcomon is megjelenik egy ártatlan mosoly. Nem azért, mert a fickó börtönbe kerül, hanem nem is tudom. Figyelem, ahogy visszaül az asztalához, én pedig visszatérek az irományomhoz, nem írok már, csak olvasom. Aztán Dylant hallom újra. - Tudom. - motyogtam alig halhatóan, majd felkeltem, az asztalához mentem és letettem a jegyzetet, kész. Ronda írás, de szebben nem megy...mégis csak jobb mintha franciát olvasna. Végül az ablakpárkánynak dőlve figyeltem a felettest. Nem érdekel, hogy felképelt, alig 1 órája, hisz hozzá szoktam az efféle atrocitásokhoz, mondjuk nem tőle, de ez nem mindegy? - Dylan, miért... - kezdtem bele egy kérdésbe, de aztán belém fagyott a szó, valahogy meg akarom tudni, mi baja a gyerekekkel, de aztán megembereltem magam és egész más felé kanyarodtam. - Mit segítsek még?
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••• Words:Music:Csak, mert, úgy szembe jött velem Youtubon Note:
Dylan Reed
ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :
Ember
Tárgy: Re: Rendőrség - Dylan + Julien 2015-01-01, 13:36
Sejtettem én, hogy eszében sincs elhinni a felvetésem. Tudja ő is jól, ahogy az őrsön mindenki, hogy az éjszakákat is bent töltöm és nem egyszer ébredek úgy, hogy pár akta volt a fejem alatt párna helyett. De most inkább nem erősítem meg erről, az viszont megígérhetem neki, hogy értelmesebb programmal ütöm el az időt, mint a Majmok Bolygója maraton az egyik kisebb moziban. Jó filmek voltak pedig azok, de nem tervezem, hogy az összes részt meg fogom újra nézni. Legalábbis ma este biztos nem. Hamar leparkolom a kocsit az őrs parkolójában, aztán már mehetünk is beljebb. Első dolgom persze, hogy magamba erőltessek egy kis adag kávét abból a moslékból, amit az ottani gép ad, aztán mehetünk az irodába. Kezdésnek csak pár aktát veszek magam elé, amit Julian kérdését hallva szó nélkül át is passzolok neki. Tudom, mennyire utálja az ilyen munkát, de igazán foglalkozhat egy kicsit a kötelező papírmunkával, amíg én telefonálok párat. Csak ki akarom deríteni, hogy mi lett a fickóval... na meg a kölyökkel. Beletelik vagy húsz percbe, mire végzek. - A gyerek jól van és a szülők igazán hálásak neked - nem teszem hozzá, hogy név szerint ismerik most már, ki tudja, mikor keresik meg személyesen. - A pasas pedig állítólag úgy visított végig, amíg kibányászták belőle a golyót és el nem ájult, hogy a fél emelet őt hallgatta - nem is tudom megmagyarázni miért, de egy mosoly kúszik az arcomra. - Amint magához tér, vágják rács mögé - fogalom össze a lényeget, aztán én is magam elé húzok pár papírt, hogy nekifogjak megírni, mi is történt pontosan. Két szó után már fel is nézek. - Gondolom nem kell mondanom, hogy ne említsd azt az apróságot, amikor a gyerekkel történeteket írod - nézek rá komolyan, de sejtem, hogy tudja ezt magától is. Persze nem kellene arra buzdítanom, hogy hallgasson erről és ne a teljes valóságot írja le, de...
Julian Callaghan
ϟ Kor :
31
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Gyakornok
ϟ Hozzászólások száma :
171
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 04.
ϟ :
Ember
Tárgy: Rendőrség - Dylan + Julien 2014-12-31, 15:18
Dylan&Julian
Akkor marad a mozi...az a véres valóság...négy órán keresztül. Vagy kiütöm magam egész éjszakára egy erős altatóval. Anyám úgysincs otthon, majd talán holnap dél körül ér haza a munkából a túlórája végett...ezt jól kitaláltam...rongyosra rágtam miatta az agytekervényeim...A Főnök szokásához híven rádiót kapcsol, tudja jól milyen vagyok, be se áll a szám néha, de hallgassuk közbe azt is. Kérdésére megvakarom a tarkóm és elgondolkodom. Tetetett gondolkodás vagy mi a szösz... - Ez valami beugratós kérdés volt? Kerek egy éve ismerlek, mást nem csinálsz mint bent gubbasztasz...és te még ilyet kérdezel. - mosolyodom el fejem csóválva, majd kényelmesen hátradőlök, de aztán eszembe jut, be kellene kapcsolni magam, a végén még megbüntet...egy nagy sóhaj és folytatom. - Valami értelmes programot...a Majmok Bolygójánál azért értelmesebb legyen.- nevetem el magam, majd ráemelem tekintetem. Egy kis gondolkodás, de úgysem fogom kibírni, szóval mindegy. Csak így tudom megnyugtatni a szentem... - Rendben Dylan. Meggyőztél. Segítek még 1- 2 órát, talán 3- 4-et, aztán bezár a bazár. - egy ideig még figyelem, végül előre meredek és figyelem az utat, illetve a semmit. Végül 20- 30 perc autókázás után megérkeztünk az őrsre, kivettem a cuccom és beindultunk. Szerencsére ma már nem kell papírokat mutogatnom, reggel elintéztem mindent ilyen alapot, szóval...be az irodába, ahol lepakoltam a helyemre a kanapéra és a férfire néztem, majd kinyújtóztattam karjaim. - Rendben. Mivel kezdjük?
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••• Words:Music:Csak, mert, úgy szembe jött velem Youtubon Note:
A valóság szövete nem rég meghasadt és a Purgatórium kapui kitárultak Salt Lake hegyei között, minden mocskos lényt a felszínre okádva, melyet az a világ eddig fogva tartott. És egy ilyen mértékű energiamozgást épp a kormány ne venne észre? Az Iniciatíva megvadított kutyaként ugrasztotta ügynökeit és a 314-es Projekt kezdetét vette. Most már csak az a kérdés, ki lesz a vad és ki a vadász?