Sebastian & Lazarus - Ítéletidő

Én úgy vélem azok nem szabályok amit megszokunk és minden nap megcselekszünk. Az egyfajta reflex, megszokás nem pedig szabály. A szabály valami kőbevésett intelm amit követünk, mert muszáj, de az, ha felkelünk mert reggel van, az nem szabálynak minősül hisz ha akarunk aludhatunk egész nap, nem? Bár kinek mi számít szabálynak. Én magát a szót sem tartom sokra, sose szerettem szabályok és korlátok közé szorulni. Épp ezért vagyok most itt Salt Lake-ben, mert meguntam, hogy határok közé akartak állítani. Nem nekem való a szabályok követése, jobban megbirkózom mindennel ha akkor tehetem mikor Én akarom. Most ez a jelenlegi állás igencsak sok akadályt állít fel és megszabályoz, de az eredménye érdekel csupán, végül is önként vállaltam és nem kényszerített senki. Lazarus pedig mégsem az a tipikus elviselhetetlen figura, mint akinek először gondoltam.
-Nos, ha úgy gondolja Mr. Carver - Én semmivel sem vagyok különb a piti bűnözőktől, talán csak annyival, hogy van stílusom.
-Kicsit? Azért ezzel Ön sem ért egyet. - Lehet, hogy a rendőrség együttműködik, de semmivel sem egyeznek az érdekei. A város megtisztítása is csak részletkérdés, mert lehet, hogy a drog eltűnik, de az olyanok, mint Carver tovább penészednek a városban, akkor végül is mit ért a rendőrség? Semmit, na ennyit.
-Kétség sem fér hozzá, hogy azt amelyiknek meg van az ára. - Csak nem tudom, hogy a rendőrök akik hagyják magukat lefizetni mennyivel jobbak nálunk? Semmivel sem szerintem,ha pénzért cserébe képesek egyeztetni az alvilág embereivel akkor pont olyan mocskos gazemberek, mint mi. Bár ebben a rosszul kormányzott világban nem érdemes senkit sem megvetni azért mert pénzhez akar jutni, még ha ez a pénzhez jutás igen sötét módon történik.
Megérkezünk minden malőr nélkül, pazar. Kilépünk és egy kisebb társaság fogad minket. Mint valami kaptár, benne a méhek akik a királynőjüket - bocs Lazarus - várják. Furán nézek egy percig mikor Carver szólít, de megyek utána engedelmesen, lassan egy öleb leszek, bakker.
Odabent, előttünk egy fickó van térdelve, szájpecekkel és hátrakötött kezekkel, mint valami rosszul sikerült pornóforgatás. Igencsak meglep mikor a kezembe kapom a pisztolyt és az utasítást. Szóval ez a fickó volna a tégla? Meglepő, nem tűnik valami simlis alaknak, inkább egy igen beszari kis vakarcsnak aki az első kísérlet alatt összeszarta már magát.
-Hát cimbora, ez se neked se nekem nem lesz kellemes, neked meg aztán főleg, mivel tudod, hogy így is úgy is a bosszantó kis szárnyas angyalnak nevezett kis legyekhez kerülsz, így szerintem nincs más hátra, mint, hogy besegítsek abba, hogy dalolj, a kínzás közel sem lesz olyan kellemes, mint a halálod. Mesélj szépen. - Irányítom a fegyvert a combjára majd a pisztoly elsül a fickó pedig nyüszít és ordítana, ha a szája nem lenne épp elfoglalva.
-Ja, hogy az a pecek zavar? Hát miért nem mondtad ezt előbb haver? - Lépek oda és nem finoman, de lecsatolom róla.
-Most már nincs akadálya, beszélj! - Vigyorgok. Talán el kellene borzadnom, hogy képes vagyok embert kínozni majd megölni, de valahogy ez egyáltalán nincs meg, élvezem.

Nos én inkább az alkoholban utazom, a kábítószerek nem az én asztalom, na nem mondom, próbáltam már ki párat, ki ne tette volna meg legalább egyszer? De valahogy ezerszer szarabbul voltam utána, függő ugyan nem lettem, de azt a pillanatnyi szárnyalást és a jólakottság érzését igencsak párszor visszasírtam. Az ital valamennyire jobb ennél, nélküle azért ki tudom bírni, meg lehet mértékkel fogyasztani..na nem szoktam mértéket tartani, de lehet, a droggal azonban vagy beszedsz annyit, hogy hasson vagy felesleges akár próbálkoznod is, előbb utóbb pedig fejfát kapsz, nem újabb adagot valamelyik porból. Megéri? Szerintem nagyon nem, de hát ez mindenkinek a maga döntése.
-Való igaz, a bűnözők a határokat sem ismerik, tulajdonképpen nincsenek is határaink. - Legalább is nekem nincsenek, semmiben sem szeretek korlátot felállítani magamnak. Jobb, ha feszegethetem addig a dolgokat míg vissza nem pattanok róluk. Jobb ez így mintha semmit sem tennék meg, mert tudom onnantól akár bajba is kerülhetek, jobb szabadon élni és nem igazán törődni a következményekkel.
-Ha Ön mondja, én eddig nem dolgoztam zsarukkal, maga tudja. - Ebbe úgy érzem jobb nem belefolynom. Teszem amit Carver mondd és ha ennek vége megkapom a jussomat a munkámért, nekem ennyi bőven elég. A rendőrséggel amúgy se voltam sose puszipajtási viszonyban. Ezek után se hiszem, hogy oda lennének értem, mondhatni van egy kisebb aktám náluk, egy fióknyi talán..evvan!
-Ebben igaza van, a fegyverek okkal jobb kezekben lesznek nálunk, ott csak porosodnának. - Nem gondoltam, hogy Carver ennyire befolyásos ember, de hát tévedni emberi dolog. Azt tudtam, hogy jócskán állnak mögötte és szinte atombiztos alibije van szinte mindenre, de hogy a rendőrség is a tenyeréből eszik..le a kalappal a fickó előtt!
Beugrunk mind, egytől egyig a kocsiba és beindul a motor is. Egyre távolodunk az épülettől. Talán épp, hogy a sarkon befordulunk amikor a rendőrség első autói a házhoz gurulnak. Na szép, ez szinte piskóta volt! És még csak alig kellett bármit is használni, nem valami nagy falatok ezek a terjesztők.

-Nincs szándékomban droghoz nyúlni, szárnyalok én anélkül is. - Sütök el egy igazi faviccet, reakciót sem várok rá. Bármi más káros szenvedélyben benne vagyok, de a drogok nekem már sok lenne, így is, kissé felpörgött embernek tartom magam, ha ráállnék a cuccra alighanem elég hamar kapnék egy cuki kis fejfát meg pár száraz kórót.
-A hatóságok sok mindent nem szeretnek, szerintem már maguk sem tudják mivel is vannak kiegyezve és mivel nem. - Lehet, hogy Carver szeret együttműködni a sünökkel, én azonban ezzel egy cseppet sem értek egyet. Ha már az ember arra adja a fejét, hogy bűnöző legyen, akkor ne legyen a hatóság segítője, mint valami áruló. De a véleményem megtartom magamnak, jobb így. Végül is, amíg a pénzt megkapom a munkámért addig nincs gond. Addig azt teszi a főnök amit csak akar.
Az akció, nos ez sincs ellenemre, kicsit az utóbbi időben már éreztem, hogy be vagyok rozsdásodva, a katonai élet után a mindennapos semmittevés kicsit szétszedi az embert.
A gránátok robbanásra mosolyra késztet, mindig is imádtam robbantani, az a hatalmas pusztítás ami utána marad szinte hihetetlen, milyen kicsi tárgyról van szó és mekkora erővel is bír.
Ahogy a többiek fegyvert fognak és meghallom az első lövést, felpörgök. Követem a főnököt a pincéhez, ketten vagyunk, két fegyver, pár gránát és a pincén belül az anyag és azok akik hamarosan holtan folytatják tovább.
-Máris. - A mosoly az én arcomon is játszik. Látszik rajtam, hogy élvezem azt amit csinálok. A gránátok hamarosan be is kerülnek majd az ajtó becsukódik. Az ordítozások szinte zene füleimnek. Végül, szép lassan, pár perc leforgása alatt minden elhalkul, csend van. Belépve én is a főnökhöz hasonlóan golyó záport indítok azokba akiknek látom még mozogni a mellkasát. Miután mind halott a fegyverekhez lépek és amennyit csak tudok felpakolok.
-Az anyag akkor marad a hatóságra Mr.? - Bár már tudom a választ, azért mégiscsak megkérdem.
Kintről már nem hallani lövéseket, a fiúk végeztek, mi is. Nem hiszem el, hogy ennyire egyszerű volt, ez szinte rutin feladatnak mondható, semmi ellenállás. Azért ennél többre számítottam.
Hirtelen megtorpanok. A rendőrség szirénája több oldalról is leszűrődik a pincébe.
-Uram, mégis mennyire toleráns a rendőrség Önnel szemben mikor két tucat fegyverrel igyekszünk kifelé és egy csomó halottat hagytunk magunk mögött? - Nézek rá, de sejtem, annyira azért nincsenek jóban.

Nos nem sokkal nehezebb a dolog, hogy vannak még bent tapasztaltabbak és olyanok akik nem élnek a drogokkal. olt tengerészgyalogosként volt nehezebb dolgom is, az, hogy valakinek a tudata éber és semmi sem ködösíti még nem jelenti azt, hogy minden pillanatban helyén az esze, történjen bármi. Mienk a meglepetés ereje, ezzel tudnunk kell mit kezdeni.
-Értem Mr. Carver. - Vagyis kapizsgálom a dolgokat. Bár nem tudom számára a sok rossz közül mi a különbség, a prostitúció magában egy rossz dolog, a drog szintén, a kettő között semmi különbség, mindegyik kihasználja az embert. Na meg lehetséges, hogy a drog megváltoztatja az ember belső érzékelését, tudatát roncsolja, ám a prostitúció pedig az abban dolgozó nők számára veszélyes, hiszen minden férfiban meg van a mocskos szándék az erőszakra és végül akár a gyilkosságra is. Mr. Carver el van tévelyedve, ha azt hiszi Ő itt a megváltó Jézus Krisztus.
-Nem lesz gond Főnök, tudom úgy intézni, hogy az anyagnak semmi baja ne legyen. - Ha nem tudnám akkor semmi keresnivalóm nem lenne itt. Maszkot húzok magam is és kiszállok a furgonból. Carvert követve hagyom el a kocsit és viszem magammal a megfelelő fegyvereket.
Előszedem a vakító gránátot és ahogy a Főnök parancsot ad be is vetem a többiekkel egyszerre. Megfognak lepődni a kis mocskok az egyszer biztos.
-Megvolt Mr. Carver, indulhatunk megtisztítani a terepet? - Egyet értek vele, hogy a kurvákat hagyjuk ki a buliból, mint mondtam, Ők épp olyan ki vannak szolgáltatva ezeknek a fickóknak, mint mások a drognak. Előkapom a fegyverem és miután a parancs is megvan elindulok, hogy a bekerítés működjön és míg meg vannak zavarodva, mint a sarokba szorított egér ki tudjuk iktatni őket.
Belépve az épületbe azonnal a pincét keresem, az 5 fegyveres az enyém. A fiúk majd elintézik a többieket, a pincét megtisztítom én. Egy pillanatra elveszítem a csapatot, de aztán Carver-t megpillantva intek neki, hogy erre jöjjön, a pince pontosan előttem van és ahogy hallom igyekeznek felfelé a zajra harcba készült nagyfiúk.

Most aztán ki kellene ugranom a bőrömből és újongva ugrálnom, hogy wáóó végre bevetés..ennek ellenére csak úgy állok a dologhoz, mintha csak a boltba ugranék re egy adag csokifagyiért. Jó meg elvagyok vele, de azért nem fogok ugrálni, mint egy cirkuszi majom. Végül is ismerős számomra a bevetés, a tengerészetnél volt részem benne, ágyúdörgés, torpedók, fegyverek, rengeteg minden ami halált okoz, és mégis itt vagyok, erről ennyit, ez sem lesz sokkal nehezebb úgy vélem.
-A szokásos. - Mondom egyszerűen. Szinte ilyenekbe lehet belefutni nap, mint nap, a hírekben is csak ezeket hallani, nem nagy cucc, általában ezek azok akik nagyon tökös kis fenegyerekeknek tartják magukat holott olyanok, mint a szúnyog, egy ütéssel lecsaphatóak.
Ha a fele be van tépve a másik fele meg egy kutyaütő banda akkor feleslegesnek tartom ezt a hatalmas nagy felkészültséget, akár egymagam is elbánnék velük.
Mr. Carver számára nem tudom mi a különbség drog és pénzmosás vagy egyéb kis nyalánkságok között, részemről egy kutya mind, Ő azonban úgy látszik a drog témát véresen komolyan veszi. Mintha a legnagyobb probléma az volna, ha valaki belövi magát, számomra ez mind érthetetlen, de nem azért kapom a pénzt, hogy szóváltásba keveredjek a főnökkel vagy kinyilvánítsam a véleményem.
-Uram, robbantásra szükség lesz vagy kézigránátra? - Ha nem hát akkor marad a golyó és elintézem Őket se perc alatt. Nem lesz itt semmi amin a rendőrség csámcsoghatna. Értek ahhoz, hogy eltusoljak dolgokat, tulajdonképpen nem értem miért voltam WC pucoló és pultos mikor ebben vagyok a legjobb.
-Úgy lesz Mr. Carver, nem találnak majd nyomot ami Önhöz vezethetne. - Ha ezt megígérem be is fogom tartani, na persze nem azért mert a hűség a mindenem hanem mert egyszerűen megakarom tartani ezt az állást, kell a pénz és ha nincs megoldás arra, hogy megéljek hát akkor ezt a piszkos módszert kell űznöm.
Átnézem még utoljára a fegyver tárat és mikor mindent rendben találok várom a jelet mikor induljak. Azt az egyet megtanultam, csak a feljebbvaló utasítására indul az akció.