Jillian et Andrew ✽ kihaltabb utca

Tárgy: Re: Jillian et Andrew ✽ kihaltabb utca 2014-12-30, 17:50

Tárgy: Re: Jillian et Andrew ✽ kihaltabb utca 2014-12-30, 16:27

Nem terveztem öt perc kitérőt sem. Egyenesen haza és belevetem magam a tennivalókba. Nem mintha nem várnának meg a régi újságcikkek és könyvek. Talán még jól is esett egy pillanatra kiadni a feszültséget és ellátni a fickó baját. Persze amikor már szinte futva menekül már nem is őt figyelem, hanem a lányt pár lépésre tőlem. Most már egyértelmű, hogy kit sikerült megmentem, bár igazából a nagy szájából, ahogy a pasas után kiabált, már rájöhettem volna. Mégis kicsit lassan jut el a tudatomig, utána pedig csak állok vele szemben és miközben ő is elér a felismerésig én az arcán lévő nyomokat vizsgálom.
- Nem nagy dolog - mondok csak annyit, hirtelen nem is tudok mit kezdeni a nagy hálálkodásával. Mármint, tisztában vagyok vele, hogy az emberek nagy része inkább csendben tovább áll, minthogy segítsen egy ismeretlennek, de akkor sem érzem úgy, hogy meg kell köszönnie vagy bármi.
- Tessék? - azt sem tudom hirtelen mi történik. Megfogja a kezem én pedig jobb híján hagyom neki. - Hogy kik játszanak és hol? Fogalmam sincs, miről beszélsz - rendben van, szoktam újságot olvasni, de nem sportot. Nem tartom számon, hogy mi megy a tv-ben, mert hiába van egy a bérelt lakásomban, nem igazán használom. Élőben meg pláne nem járok ilyesmire. Túl sok ember, túl sok veszélyforrás és tudom, hogy feszült lennék egész végig.
- Nyugalom, várj egy kicsit - állítom meg és húzom el a kezem. Csak egy percre, amíg a kezébe nyomok egy papírzsebkendőt, hogy ezzel törölje a vért, ami a felszakadt bőrnél szivárog. A következő mozdulattal pedig már nyúlok a hátizsákjáért, hogy én vegyem a fél vállamra.
- Hazakísérlek. Aztán lásd el azt a pár sérülést - mondok csak ennyit. Eszemben sincs tényleg felmenni hozzá vagy bármi. Megyek vele egészen az ajtóig, ha kell aztán lerendezi a sérüléseket és nézheti a meccset, én pedig törődhetek a saját dolgommal.
Az már más kérdés, hogy neki öt perc is elég, hogy lyukat beszéljen a hasamba és bármit megadjak neki, csakhogy abbahagyja és kicsit csendben maradjon. Még azt is, hogy esetleg mégis bemegyek hozzá és belenézek vele abba a bizonyos meccsbe, amiért meglepően nagyon rajong.

Tárgy: Re: Jillian et Andrew ✽ kihaltabb utca 2014-12-30, 15:35

Szinte már láttam magam előtt, hogy holnap törött csontokkal fogok valamelyik kórházban ébredni, de úgy tűnik szerencsés fordulatot vesznek az események. Csak döbbenten állok és figyelem a lezajló jelenetet, majd hogy nem tátott szájjal, aztán már kicsit összeszedettebben nézek az épp olajra lépő támadóm után. És nem bírom ki.
- Ha még egyszer meglátlak, felváglak te disznó! – Kiáltok utána fenyegetően, mintha lenne bármi alapja. Még egy ilyen szerencsétlen teremtést, mint én… A következő lépésemmel fordulok a férfi felé, most már tükröződik az arcomon az a feszültség és rémület, de hamar meglátom, hogy ő bizony a benzinkutas srác! Szóval azonnal meg is emberelem az arcvonásaim, mint egy laza hétvégi lány. – Hé, téged ismerlek. – Vigyorgok rá, de a mosoly átmegy egy grimaszba, ahogy a homloki sebemből kb a szemembe folyik a vér, szóval letörlöm a kabátom ujjával, „picsa”, morgom az orrom alatt, de mihelyt elhárítom a problémát, ismét üdén tekintek fel Andrewra, közben a táskám is felkapom a földről és a hátamra veszem, míg beszélek. – Annyira, annyira hálás vagyok. – Teszem össze a kezeim. – Engem itt szétvernek, ha nem jössz. – Igazából nincs a hangomban megviseltség, teljesen könnyedén veszem az egészet, legalábbis semmi gond nem tükröződik rólam. Az, hogy holnap ki leszek akadva már más kérdés.
- Ráérsz? Had háláljam meg. – Már fogom is a kezét, ordít rólam, hogy kész programot találtam ki neki. Vagyis bevonom a sajátomba. – Ma játszik a Seahawks. Látnod kell. – Aztán hirtelen összevonom a szemöldököm és erősen ráncolva nézek fel rá. – Vagy ellenlábas vagy? – Elvégre nem mindenki rajonghat azért a csapatért, amelyikért én, főleg errefelé Utahban.

Tárgy: Re: Jillian et Andrew ✽ kihaltabb utca 2014-12-30, 12:36

Nincs túl jó napom. Hiába küzdöttem ellene, túl sokat járt a fejemben a múlt. Pedig nem engedhetném meg magamnak, de tekintve, hogy egész idő alatt szinte az üres boltot néztem és nagyon ritkán tévedt be valaki... nem csoda, hogy állandóan elkalandoztak a gondolataim. Most viszont akkor már ráteszek egy lapáttal. Amint hazamegyek újra nekiülök a cikkeknek, a könyveknek, amiket még nem volt időm átnézni. Nem olyan régen bukkantam rájuk és reménykedek benne, hogy találok valamit, ami hasznos. Bármit. Amik nem csak találgatások, vagy amiket nem olvastam már tíz másik verzióban.
Azt tegyük hozzá persze, hogy a kocsim szervizben. Reggel már gyalog mentem dolgozni, most pedig ugyanez haza. Nem mintha olyan veszett messze laknék, sőt, a buszt is megengedhetném magamnak, ha úgy van, de ugyan miért fizetnék, ha visz a lábam? Talán még jót is tesz, kicsit elvonja a figyelmem úgy mindenről. Csak a környezetem tartom szemmel, de az már ugye megszokott. Minden utcába, minden kapualjba benézek. Érzem, hogy fel vagyok készülve arra, ha egy szörny ugrana ki onnan. Bármi. De persze semmi ilyen nem történik és minél inkább elhagyom a belvárost, még embereket is alig látok.
Már éppen kanyarodnék az egyik újabb utcába, amikor meglátom a dulakodó párost. Hozzászoktam már, hogy van akik ezt élvezik, miközben fülig szerelmesek, de úgy tűnik, itt nem ez a helyzet. Egy szót sem szólok, nem kérdezek rá, hogy mit művelnek és nem hozakodok elő a nagy szöveggel. Semmi "Hé" meg hasonlók, hogy magamra vonjam a figyelmét a fickónak, csak határozott léptekkel megyek oda és már fogom is meg a kabátja gallérját, hogy magam felé fordítsam. Hogy minek avatkozok bele? Fogalmam sincs, egyszerűen tudom, hogy ez a helyes és kész.
Ahogy az is helyes, hogy a következőben lendül az öklöm egyenesen a nagymenő arcába. Azzal együtt már hallom is, hogy törik a csont az orrában. Azért még a falhoz nyomom a nyakánál fogva, és hátraszorítom a karját egy pillanatra... és rájövök, hogy ez így nem lesz jó. Túlzottan a túlélés fortyog bennem, pedig én nem vagyok veszélyben. Nem úgy, ahogy régen. El is engedem és hagyom, hogy eltűnjön. Azon kívül, hogy az öklömön kivörösödnek a bütykök, semmi bajom és ez így van rendjén.
Egy pillanatig nagy levegőt veszek, bent tartom, a szemem csukva... és rendben vagyok.
- Minden oké? Jól vagy? - fordulok a lány felé. Még csak most nézek rá először és azonnal felismerem. Szerencse vagy balszerencse, hogy pont ő az, meg nem tudnám mondani egyelőre.

Tárgy: Jillian et Andrew ✽ kihaltabb utca 2014-12-30, 11:18

Az év ezen szakaszában nem a legegyszerűbb munkát találni. Mikor a második helyen is hálálkodva megköszönték az érdeklődésem, majd hozzátették, hogy de a pozíciót sajnos már betöltötték… hát úgy voltam vele minek is erőlködöm? A szállón, amit találtam amúgy is csak két éjszakát maradhattam volna, amiből akkor egy már letelt, így szereztem egy laptopot, feltörtem a Bancorpot, aztán már csurrant cseppent is egy-egy kisebb összeg innen, onnan, összesen majdnem kétezer dollárt szedtem össze, az már csak elég lesz egy darabig.
Szóval kivettem valahol a kül- meg a belváros határán egy nem túl slampos, de megfizethető garzonlakást – nem a legjobb környéken van, de a célnak teljesen megfelel. És ha már ott tartunk, hogy nem a legjobb környék… alig másfél hete vagyok itt, máris bajba keveredtem. Ma este lesz a Seahawks és a Rams meccse, bele tudnék őrülni, ha nem látom. Gondoltam felhúzom a futball szentélyt, aminek elengedhetetlen kellékei a sör, pizza és tömérdek popcorn. Mivel épp egyik sem volt fellelhető a kis lakásomban, gondoltam leugrok valamelyik hipermarketbe, azok még nyitva vannak.
Fel is szálltam egy helyi buszra, szépen bevásároltam és a megpakolt hátizsákommal indultam ugyanígy haza. Kár, hogy mihelyt elment a busz, félrerángatott valami rossz képű pasi. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vagyok beszarva, de eddig is kiálltam magamért.
Olyan hideg van, hogy mindjárt megfagyok, de ez a legkisebb gondom. Nem hagytam magam, a tiltakozásom pedig dulakodáshoz vezetett. A homlokomon és a járomcsontomnál is felszakadt a bőr az ütéseitől, meg a vállam is fájlalom, mióta neki estem a falnak. Nem mintha a pasas jobban nézne ki, kis híján szó szerint kikapartam a szemét.

✽ ez elég béna lett, de nézd el, a kezdő átka ✽