II. Kaland - Jackson Csodacirkusza

Tárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza 2015-03-25, 06:56

Claire és a cirkusz

- Show must go on -

Riadtan ébredek fel, a szívem kalapál és az első dolog, amit meghallok, annak a hülye cirkusznak a reklámja, amit egy autó sugároz az utcán. Miközben halkan pihegek, körbe lesek a ... szobámban? Hogy kerültem ide? Mi volt ez az egész? Álmodtam volna?
Pontról pontra végig gondolom, mi minden baromságot álmodtam össze-vissza -legalábbis, ezek szerint álmodtam-, és a legfurább az egészben, hogy elég ritkán szoktam ilyen jól emlékezni. Minden esetre, amint ahhoz a részhez jutok, hogy Benjamin testében voltam, az első dolgom, hogy felpattanok, berohanok a fürdőbe és a tükörbe nézek. Végig tapogatom az arcom, majd megkönnyebbülten sóhajtok, elmosolyodok és gáz vagy sem, de legszívesebben megölelgetném most magam. Őrülten pocsék egy álom volt. Nem beszélve a földönkívüliekről és arról a pár emberről, akik a túrán is ott voltak. Tényleg ennyire megrázott volna az a dolog, hogy most ilyeneket fogok álmodni?
A következő gondolatom, hogy felhívom Benjamint. Leginkább azért, hogy biztos lehessek benne, hogy jól van, másrészt pedig azért, hogy lefújjam az esti cirkuszba menetelős kezelést. Szépen beülünk a jól bevált rendelőmbe és ott fogunk beszélgetni. Nincs cirkusz. Bőven elég volt az, amit álmodtam... mert ugye álmodtam!?

Tárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza 2015-03-23, 17:43

Nem igazán szokásom a finomkodás, bár képes vagyok némileg moderálni magam, ha a szükség úgy hozza. De az én megtépázott idegrendszeremnek jelenleg a legkevésbé tesz jót a vér látványa, és a tény, hogy a szemünk láttára akarnak Vészhelyzeteset játszani azok az izék. A miniufó visítása, a többiek tétovasága pedig tettekre sarkall. A nagyobb jóért...ugyebár. Odalépek, és bár talán tőlem áll a legmesszebb a babababusgatás kérdése, mégis, némileg óvatosan emelem fel. Egy darabig nézem, méregetem. Oké, hát ez ugyanolyan, mint azok. Csak kisebb. És hangosabb. Baromi idegesítő. Ben, aki Claire testébe zárva kísért el a lényig, figyelmeztet, de szavaira csak rápillantok, elég vészjóslón villanak a szemeim. Értem, valójában igaza van, lehet, hogy most robbantok ki egy univerzum méretű háborút, és ellepik a földet a nazgulok, a thanatorok meg a házimanók, akik egyesével sütnek majd belőlünk barackos pitét, és a csontjainból faragnak majd karácsonyfadíszt, de...valamit akkor is tennünk kell. Bármit, amivel valahogy esélyt kaphatunk a kijutásra. Így elkapom a ficánkoló békahamisítványt, és a fényes acélpengét ugyan távol tartva tőle, de megtáncoltatom azt a kezemben, és fenyegető hangnemre váltok. Az olasz gigolo kicsit kábán kezd pánikolni a "gyerekért" de a doktornő...hát, nem vagyok ezek után meggyőződve róla, hogy nem ő Mengele reinkarnációja. Olyan vircsaftot vág ki, hogy nyugodtan csináljak a kis izémicsodából saslikot, hogy még én is meglepődök, csak meredek rá pár pillanatig. Meglehetősen felbosszant azzal, hogy ott ugrabugrál, mint egy elmeháborodott, és fenyegetőzik, meg kiabál. Hát orvos, bakker, neki aztán nem szabadna elveszítenie a fejét. Mikor mérgében összetör egy üveget, nálam is leszáll a lila köd.
- Hallgasson már el maga hisztériázó némber, hát a saját gondolataimba belezavarodok! Maga csak aléljon tovább, vagy sírjon egy sort, tisztességes áldozathoz híven, vagy manikűrözze meg lakkozza ki a kesztyűjét, vagy bánja a búbánat, mit csinál! A túsztárgyalást meg bízza rám, hogy a jó ég verje meg! Kettőnk közül mégis ki a rendőr, maga, vagy én? Szóval, nyughass! Világos?- kiáltok rá dühösen, miután már a saját gondolataimat sem hallom a visítozásától. S egyet lépek, tekintetem pedig...elsötétül.
Csend vesz körül. Puhaság, melegség vesz körbe, barátságos fény. Hunyorítva nyitogatom a szemem, és próbálom a kintről beszűrődő hangokat fejben helyrerakni. Hogy...mi? Hisz....ha reggel van, akkor ma szerdának kéne lennie...mégis a kedd esti előadás hirdetésének a hangja száll be az ablakon. Zavarodottan ülök fel az ágyamon, végignézek magamon. Mégis, hogy a fenében lehet ez? Pizsifelső, nadrág van rajtam. Felpattanok az ágyamból, a hajamba túrva igazítok a kócos szénaboglyán, majd futok a szekrényhez, és hitetlenkedve veszem tudomásul, hogy a "tegnap" rajtam lévő ruha érintetlenül hever a szekrényben. Összekuszált gondolataimmal nem tudok mit kezdeni, nem tudom mi volt ez az egész. Tehát...álmodtam volna? De olyan élénk volt....A gondolataimból a telefonom hangos csengése ránt ki. Odaszaladok, a kijelzőre meredek. Julian keres. Már a neve láttán is nagyobbat dobban a szívem...Vajon ő is...? Remélem jól van!! Megnyomom a zöld gombot.
- Halló?! - szólalok meg kicsit remegő hangon, és feszülten figyelek a másik oldalra. Nem tudom mi volt ez, de...azt hiszem tényleg maradok ezentúl a dvd-knél. Nem vagyok túl szerencsés a munkán kívüli tevékenységekben....

// Srácok, egyszerűen IMÁDTALAK TITEKET!!!!! szív

Köszönöm szépen a csodás Kalandmestereknek az élményt, fantasztikusak vagytok! *.* Köszi, hogy most nem kellett senkit megölnöm!!!! *.* //

Tárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza 2015-03-23, 16:35

Regina és a benti lány fenyegetőznek a valami életével…szerintem ezzel semmire sem mennek. Egyikünk sem olyan elvetemült, hogy „ártatlant” (?) öljön. Bár azok a valamik…sötétség telepszik körénk. Homály. Se kép. Se hang. Nincs semmi. Totál paradoxon…ez a cirkuszi zene…de…hol vagyok?
Talán már szóra nyitnám a szám, de a gondolt tartalom soha nem nyer külvilági formát, hiszen egy következő irritáló hang „érkezése” félbeszakítja ezt a procedúrát. Vagyis egy sírás…babasírás…
- Mi a...
Kómás fejjel nyitom ki a szemeimet. Hjaj, anya már megint üvölteti azt a hülye Tv-t. Nem dolgozik? Lassan kikászálódok az ágyból, rákészülve hogy anya kint a heverőn fog üldögélni miközben valami hülye babás filmet néz. Ha jó fej lesz, még talán csatlakozok hozzá.
- ANYA! - szólok ki a hangomat felemelve.
- Halkítsd le azt a szart! - a heverő üres, kint hatalmas üresség van. Nem megy a tévé. Anya dolgozik…milyen nap van és…még mindig bőgés van. Hol?
Mire észhez térnék rendesen, vagy egyáltalán felfognám, hogy mi történik épp csak megállok a nappaliban és a sírást hallgatom. Honnan érkezik… Automatikusan, gépiesen, természetesen, magától értetődően, értetlenül – indulok meg a bejárati ajtó elé és nyitom is.
Azt hiszem az agyam egy pillanatra nem képes felfogni a látottakat. Az egyik szemöldököm lassan a homlokom közepére ível – némán, pár másodpercig kihúzva nézek végig a gyereken, majd pedig kimérten, mégis egy fél mosollyal az arcomon sóhajtok.
- Még április elseje sincs. – azzal körbe nézek, de az udvar teljesen üres, mozgás sincs a garázs felől, vagy épp az utcán, csak az elhalkuló „zenedoboz” töri meg a csendet. Vagyis már azt se.
Hol vannak a többiek? Hol van Regina? Folytatom a gondolat menetet, miközben felveszem a bepólyált üvöltő kölyköt a betonról és beviszem. Nem hagyhatom csak úgy kint tovább a hidegben…leteszem a nappaliba a fotelre, majd a telefonomért nyúlok és kikeresem Regina telefon számát. Miért őt hívom…(?) Fo-gal-mam nincs….

// Ez a kaland is csúcs szuper volt. Köszönöm az élményt...meg az ajándékot. Nem kicsit dobtam hátast XD //

Tárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza 2015-03-23, 14:59

Kalandmester - záró

Hirtelen minden félbe szakad. Nincs cirkusz, nincs csapat, de éjjel mégannyira sincs. Csak a heves szívdobogás, amivel mindenki ébred az ágyában kedd reggel, a cirkuszi előadás napján. Lakcímtől függetlenül még mind hallhatják az esti műsort reklámozó zenélő furgon tompuló hangját az utcában, valószínűleg erre ébredtek fel, ahogy elhaladt az ablakuk alatt. A mindössze néhány másodperce tapasztalt dolgok mind csak egy halványuló rossz álomnak tűnnek, mintha rémálomból ébredtek volna. És persze mindenkinek megvan mindene, még Clairenek is a szép hosszú haja. Bár, ez talán nem a legmegfelelőbb példa, tekintve, hogy Ben is burjánzó hajkoronával büszkélkedhet. Akkor mondom világosabban, épp úgy ébred mindenki reggel, az ágyában, mintha mindaz, amit elszenvedtek meg sem történt volna. Nuku, legalábbis a többségnél. Ahogy Antonio felül az ágyban egy női alakot pillanthat meg, a néhai édesanyját, aki lehajol és végig simít a fia arcán. „Sajnálom.” Hangzik el a lélegzetnyi suttogás, s a női alak elmosódva tűnik el. A ráadást Julian kapja, aki hallhatja, hogy a bejárati ajtó túloldalán keservesen bömböl egy kisbaba. Ha kimegy és megnézi, sehol senkit nem talál a környéken, csupán azt az apró, zöldszemű, világos bőrű csecsemőt, akit úgy tűnik valaki a nyakába akasztott.

■ ■ ■

Összegzés (ami a karakterek nézőpontjából természetesen nem ismert):
Néhány évtizeddel ezelőtt valóban élet egy Jackson James nevű híres bűvész, csak épp a magát Jackson fiaként reklámozó férfi nem létezik, aki Jackson Csodacirkuszának modernkori változatát hozta a városba. JJ-nek nem volt leszármazottja. A fia, ő maga. Ő pedig nem más, mint egy nagy hatalommal bíró boszorkány, aki nem rég tért vissza a Purgatóriumból. Mágiát ugyan nem használ, de az esszenciális képessége, a valósághajlítása bivalyerős, a személyisége pedig igazán… sajátos és csintalan. Az egy napnak tűnő attrakció, amit a néhány kiválasztott személy kapott, csak a felszín. Vagy mondjam inkább, hogy a bemelegítés? Vissza kell még rázódnia a földi valóságba. Az pedig, hogy ezek után a társaság tagjai elmennek-e – újra – az esti előadásra… ki tudja. Ha megteszik, természetesen semmi nem fog történni. Lemennek a műsorszámok, közben megvehetik az egy dolláros karamellás kukoricát és retro kólát, vehetnek hajtogatott lufikat és vattacukrot, tehát egy teljesen átlagos este és előadás következik.
U.i. Mivel a kalandban történt események tényleges játéktérnek számítanak, Julian gratulálok, "apa" lettél.

Aki erre még szeretne írni, természetesen megteheti!

Tárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza 2015-03-23, 10:42

Nagyon abszurd a helyzet, nincs is kedvem sorra venni, hogy hány ésszel felfoghatatlan dolog történt ezidáig. Jobb, ha nem. Bár ki mondja meg, hogy hol a határ felfogható és felfoghatatlan között? Jobbára mi magunk döntjük el, hogy miről akarunk tudomást venni és miről nem. Ehhez hasonlókon kattogok, ha már úgysem tudok mit csinálni, és hogy valamivel lefoglaljam az elmémet. Előrébb azonban nem sokat jutok vele.
Mélységesen egyetértek a Regina mellett álló sráccal. Rögvest lemondanánk a műsorról, ha engednék, csakhogy ők odabent, mi idekint. Az ajtó pedig épp most zárult be az orrunk előtt. Másik kérdés, hogy mégis mit csinált volna az, akinek sikerült volna bejutni? Itt erővel aligha megyünk valamire, nagyon úgy tűnik, hogy ettől kifinomultabb praktikáik vannak. Mint például a mind-kontroll, vagy a környezet befolyásolása, vagy lehet az is mind csak érzéki csalódás volt? Mi van, ha ezt az egészet csak az elménkkel művelik? Ha az agyat tudják befolyásolni, akkor bármi lehetséges, már pedig tudják, az a két ember biztos, hogy nem önszántából tartott velük. Ellenállás nélkül.
Ez pedig elég ijesztő konklúzió. Míg ezeken túrázok, a szemeim nagyon is figyelnek, kimeredten és mozdulatlanul, mintha hipnotizáltak volna. Nem bírok máshová nézni csak az üvegfalra, a fecskendőkre és a cseppről cseppre telítődő vértálakra, a foglyokra és a lelkesen sündörgő alakokra. A többiek mondatait is csak zümmögésszerűen érzékelem.
Egyedül az éles visítás rezzent össze, és bizalmatlanul az újonnan behozott lényre fókuszálok. Első ránézésre olyasminek tűnik, mint azok, de... ha ez tényleg egy bébiufó, ki és mi célból tolta volna be ide hozzánk?
Tanulva az előbbi ajtós baklövésből, minden szó nélkül a lény felé indulok. Megállok Regina mellett, és közelebbről is ránézek a szerzeményére.
- Vigyázz vele – nézek rá rosszat sejtve. – Egyelőre nem tudjuk, mi célból kaptuk ajándékba.
De ezután elmellőzöm, és inkább az ajtót kezdem kutatni, ahol betolták a lármagépet. Kezeim a fal mentén futnak, és itt-ott enyhe nyomással tapogatok, hátha kinyílik valami. Kell lennie itt valaminek, csak rá kéne jönni, hogy működik.

Tárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza 2015-03-22, 20:33

Megvágnak, és én nem tudok ellen tenni semmit, már csak a piócák hiányoznak, pont mint a diliházban. Azt hitték, hogy majd kiszívják belőlem a rosszat, a gonoszt ahogy akkoriban mondták. Szerintük a varázslás igen is a Sátán műve. Szerintem meg akkor is nagyon sok hülye ember volt. kioldják a szíjakat, nem bírok mozdulni, biztos amiatt a cucc miatt amit belénk nyomtak, mert a mellettem lévő fickó se tud megmozdulni. A kint lévőkre pillantok, majd arra az alien babára, na jó nem pont úgy nézett ki, meg a kintiek eléggé szarban lennének, ha az egy alien lenne, még a végén predator is megjelenik, hogy kinyírja a kis savköpködőt.
- Nem érdekel, hogy mit csinálsz azzal a lénnyel. Az nem ember, ha felnő embereket fog megcsapolni, mint engem, vagy téged. – dühösen cseng a hangom.
- Nekem nincs kedvem kísérleti alanyt játszani, még a végén lekisebbítik a melleimet, sőt a hátamra operálják, hogy fogok én úgy kinézni? Mint egy teve. – pattanok fel a székből, talán egy kicsit gyorsan, mert megszédülök, fújtatva szedem össze magam.
- Mocskos kis idegenek, ajánlom, hogy eresszetek ki vagy letépem egyesével a végtagjaitokat. - halkan felsóhajtok, a nyakláncom egyben a talizmánom is, annak segítségével apróbb varázslatok eltudtam végezni, elmormogok egy gyógyító igét, hogy a karomon ne legyen vágás.
- Nem is olyan régen megjegyeztem E.T. ,hogy velem ne cseszekedj . – pillantottam az egyik elég őrült pillantással, majd az üvegajtóra siklott a tekintetem, felkaptam egy tárgyat amit elég súlyosnak találtam, majd az üvegnek vágtam, apró darabokban hulltak ki a tokból a szilánkok.
- Ha bármit csinálni mertek én ölöm meg a kölykötöket, elég világos voltam? Szépen elengedtek minket és elhúztok Pandorába az avatarok mellé, vagy menjetek a Halálcsillagra engem nem érdekel, de innen eltakarodtok nagyon gyorsan. -

Tárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza 2015-03-22, 16:27

Az egész helyzet valahogy abszurd és aggasztó. De végtére is mi történhet velem? Legfeljebb meghalok. Még egyszer.
A seb fáj az alkaromon, és érzem, a vér végigcsorog a bőrömön, de annyira nem vészes a helyzet. Kibírható a fájdalom, és kibírható a vérveszteség is. A helyzet nem olyan rossz eddig, mint amilyen drámainak tűnhet a többiek szemében. A magam részértől sokkal szívesebben adok egy bögre vért, mint hogy át kelljen élnem egy testcserét, például. Vagy valamilyen mentális támadást.
Aztán megunják, vagy úgy vélik, már épp elég vért vesztettünk, a szíjak engednek, de fáradtnak érzem magam, nincs túl sok kedvem megmozdulni. Igazából semmihez sincs kedvem, kicsit úgy érzem magam, mintha kiszívták volna az erőmet is. Fáradtnak, talán némileg közönyösnek.
Csak a gyereksírás ráz fel.
A kisbaba.
A baba, aki nem születhetett meg.
– Vegye már fel valaki azt a babát! – morranok. Nem tudom, mennyire vagyok hangos vagy érthető az üvegfal másik oldalán, azt sem tudom, Alicia mennyire van magánál. Odapillantok, már őt sem tartják szíjak.
Nagy nehezen felülök. És akkor látom.
A kicsi torkának kést szegez az egyik nő.
– Mit csinálsz? – kiáltok rá.
Ez így nem lesz jó! Nagyon nem. A babák, azok babák. Babának nem szabad ártani.

Tárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza 2015-03-22, 15:19

- Azt én egy percig sem tudom elfelejteni. De azért kösz. - mondom, és hálás pillantást vetek Calire-re, akiben jelenleg Ben van. Senki nem akarhatja, hogy a hegyen történtek megismétlődjenek, de attól még rendőr vagyok a nap huszonnégy órájában. Ami odabent történik, nagyon nem tetszik. A két "nyertes" most épp a vérét veszíti, mi meg csak állunk bambán, mint a birkák. A doktornő vérmes egy vadmacska, mert fenyegetőzik. Azt hiszem, kezdem csípni.
Félek-e? Nem kifejezés, utolsó mentsvárként kapaszkodok Julianbe, és némi biztonságérzetet ad, hogy tart. Egyre erősebben lökdösi az elmém a hivatástudat, de félek neki engedelmeskedni egyelőre. Igaza van Juliannek, senki nem akarja végignézni az élve boncolásukat. Tekintetemmel keresek bármit, amiből kiindulhatok, de semmi. Semmi, az ég egy adta világon. Közben látom, hogy a kivéreztetés megállt, a szíjak elengedik a bent lévőket, ám azok nem mozdulnak. Mígnem egy visító hang töri meg a csendet, és egy gurulós ágyon betolnak egy...ufóbébit? Elképedve meredek arra a vinnyogó micsodára. Basszus, hová kerültem, a MIB-be? Ha kiderül, hogy galaktikus harcosoknak akarnak kiképezni minket, és elszállítanak a Halálcsillagra, nagyon cifrákat fogok mondani és tenni, az tuti.
- Mit gondolok? Hogy legközelebb otthon maradunk, és dvd-zünk! - mondom félhangosan. Az már tuti, hogy soha többé nem jövök cirkuszba! Julian egyedül hagy, és miután szemügyre vette azt az izét, visszatér. Tanácstalan vagyok, de az a kis izé nem akarja abbahagyni a visítást, nekem meg kezd tőle megfájdulni a fejem. Mély levegőt veszek, és biztatóan megütögetem tenyérrel Julian hátát, majd szó nélkül a kis izéhez lépek. Fintorogva mérem végig, aztán jó messzire eltartva magamtól felemelem. Undorító. Már az emberi babák sem az én világom, de ez....hát ez rosszabb mindennél. Végül undorodva, de magam elé szorítom óvatosan a kis micsodát, és fél kézzel biztosan tartva, a másik kezemmel elővadászom a csizmám szárából a késemet. Nem akarom valójában bántani, magam sem tudom miért, de...szükség törvényt bont.
- Hé, seggfejek! Eresszétek el őket, és engedjetek szabadon velük minket, vagy...kértek egy kis bébi fasírtot? - villogtatom meg a hosszú acélpengét, miközben odakiáltok a benti ufóizéknek. Jó messze lépkedek a többiektől, hogy rám fókuszáljanak.
Hát igen, mindent lehet rám mondani, de azt nem, hogy nem lennék elég vakmerő. Az már más kérdés, bejön-e, vagy sem.

Tárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza 2015-03-22, 08:10

Az elmémben már milliószor lefuttattam, hogy mit, és hogyan kellene csinálnom, de az összkép, és a valóság őszintén szólva teljesen más. Az, hogy mit tervezek meg, és az, hogy ebből mi lesz végrehajtva, nos.. az teljesen ellentétes...azok az izék az üvegfal mögött nos, hát eléggé bizarr látványt nyújtanak a szúró vágó eszközeikkel. Na meg a nevetés féle vinnyogásuk. Feláll a szőr a hátamon. Igen! Az újság hazudott.
- Egyikünk sem akar élve boncolást végig nézni. - pillantok rá a hölgyre, vagy épp a fószerra, már teljesen elvesztettem, hogy ki melyik. A férfiben van a nő. A nőben meg a férfi lelke. A hajamba túrok, miközben figyelem a bent ragadt szerencsétleneket. Regina szinte rettegve búj hozzám, én pedig nem eresztem.
Amikor valami éles visítás szerű valami töri meg a gondolkodásaink kattogás menetét, a bejárat felé pillantok, ahol egy ugyanolyan alak tologat be hozzánk egy még különösebb izét...majd magára hagyva visít tovább. Ez a tetű kíváncsiság...nem! Maradj ahol vagy. Lehet fertőző, lehet csapda...lehet, hogy mindjárt robban.
- Mit gondoltok? - fejtem le Regi kezeit magamról és lassan, de óvatosan közelebb képek az apró forráshoz. De nem megyek túl közel, csak épp annyira, hogy jobban szemügyre vehessem. De aztán visszahátrálok a többiekhez, fő az óvatosság ugyebár. Mondjuk UFO és zöld színű izé "bizékák" ellen nem képeztek ki, de csak nem okoznak nagyobb gondot egy betörőnél. Hacsak nem vesszük figyelembe azt a valamit, ami akkor ott fent a hegyen történt és...talán ez nem képes olyanra. Talán!

Tárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza 2015-03-20, 09:19

Claire és a cirkusz

- Show must go on -

Nehéz lenne eldönteni, mi lenne most a leghelyesebb út, főleg, hogy szét vet az ideg és érzem, hogy hamarosan vagy pánikolni fogok, vagy valami rosszabb. Egyre többször jut eszembe, milyen jó lenne, ha kicsit is értenék a mágiához -vagyis jobban, mint most- és valamit tudnék csinálni, de nem tudok. Hiába az erőm, hiába a "tehetségem", nem érek vele semmit. Titkon meg is fogadom magamnak, hogy, ha ezt élve megússzuk, neki állok élni a hatalmammal. Beszélek a szüleimmel és elhozom azt a nyamvadt, 8000 oldalas, poros, 30 kg-os könyvet.
-Ne próbáld meg rám kenni.- sóhajtom, mikor mellém totyog "Ben" és elkezd sutyorogni, hogy ez most biztos az én hibám, hogy elvitték azt a két szerencsétlent, aztán inkább megindul az egész banda az üvegszoba felé. Még mindig nem értem, hogy mi ez az egész. Cirkusznak meg VIP műsornak elég erős, azt viszont nem akarom elhinni, hogy elraboltak minket a földönkívüliek. Egyébként is, soha nem hittem el, hogy, ha léteznek is, akkor így néznek ki. Ugyan már! Miért ne lehetnének olyanok, mint mi?
-Szerintem ne próbáljuk ki, hogy most mi történne. Viszont jó tudni, hogy nem csak én emlékszek Úgy a részletekre.- jegyzem meg a rendőrnő szavait hallva és fel is jegyzetelem az agyacskámba -vagyis, most épp Ben agyába-, hogy ez még egy bizonyíték, hogy az újságcikk kamu volt.
Csendben figyelem, mi is történik odabent és, csak akkor kapcsolok, hogy akár közbe is avatkozhattunk volna, mikor bezárul az eddig észre nem vett ajtó. Nem is tudtuk, hogy az ott van! Egy üveg falon vegyen már észre valaki egy rést, amin be lehetne menni.
-Valaki mondjon valami jó ötletet, mert én nem akarom ezt végig nézni.- mormogom halkan, ami most szokatlanul morgósra sikerül a férfi hangszínnel a tarsolyomban, de ezen már inkább meg se lepődök. Az viszont annál inkább foglalkoztat, hogy, ha kijutnánk innen, így maradnánk-e? Akkor aztán örökre megpecsételődne a kettőnk sorsa Benjaminnal. Nálam lenne a teste, nála meg az enyém. Hurrá.
Pár pillanattal később egy visító hang vonja el a figyelmünket a véradásos műsorról, ami olyan, mintha valami szektában ácsorognék és épp egy régi istenséget akarnának megidézni. Csak azért nem mondok semmit, mert a gyomrom kavarog a sok vér láttán, de amikor megjelenik az a kis zöld izé, csak még inkább azt érzem a legjobb lehetőségnek, ha behányok.
Elzöldült ábrázatomat szinte látom magam előtt és nem is vagyok képes másra, mint elborzadva feltenni azt est költői kérdését:
-Ez meg mi a fene? -ezzel egy időben pedig "Ben" mögé rejtőzök, mintha most ő tudna engem megvédeni a törékeny női testtel. A jelenet elég vicces lehet a maga módján, de érdekli is a francot. Én hozzá nem nyúlok ahhoz a kis izéhez!

Tárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza 2015-03-19, 15:19

Kalandmester

Végig azt a kattogó hangot hallani, bármi hangzik el odabent a két kiválasztottól. Az idegenek nevetnek, láthatóan teljesen jól szórakoznak. Figyelik az előttük lévő embereket és várnak a jelre, hogy kezdődhet a show...
... fél percre rá felragyog egy keret az üvegfalban. Igen, ott lehetett volna bemenni a kint ácsorgóknak. Tenni valamit. Akármit! Megmenteni a bent lévőket vagy csatlakozni hozzájuk. De senki nem kereste az utat, hol lehetne bejutni, így késő bánat, most már maradnak kívül a műsor végéig. De legalább az első sorból nézhetik végig. Hát nem tökéletes?
Élvezhetik a műsort, nézhetik, ahogy a különös folyadék bekerül a két kiválasztott szervezetébe. Nagy hatással nincs rájuk, bár mintha kevésbé tudnának ellenállni, talán fáradtak. Ami pedig ezután következik? Vérvétel. Vért csapolnak le tőlük. Megvágják a bőrt az alkarjukon és egyszerűen hagyják folyni két kis edénybe, amíg úgy nem gondolják, hogy elég.
Aztán pedig eláll a vérzés, engednek a szíjak, ők pedig maradhatnak. Pihenni. Talán szükségük lesz rá.
Eközben pedig kint? Minden nyugodt. Mígnem a csendet keresztülhasítja valami visító hang. Egy ember jelenik meg. Pont olyan, akár ők. Egy visító, apró, zöld lényt tol be hozzájuk, majd szó nélkül otthagyja.
Valami nagyon elcseszett kísérlet résztvevői lehetnek. Mindannyian. De itt a lehetőség, hogy megbosszulják a sok kellemetlenséget. Esetleg cserét kínálni. Vagy valaki bébiszitter akar lenni és megvigasztalni a síró lényt?

/Következő reag 23.-a, hétfő. Szokásos délig./

Tárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza 2015-03-19, 12:45

A srácnak, úgy tűnik, sikerül meggyőznie Claire-t, hogy maradjon veszteg, én pedig fellélegzek egy kicsit. Azt hiszem, tartozok neki ezért, egyrészt Claire miatt, másrészt a saját testem miatt. Belegondolni is rossz, mi történhetett volna, ha nekimegy annak a kreatúrának ott a folyosó végén. Amiből, mikor újra odanézek, már három van! Ráadásul megindulnak felénk. Az egyik a pofozkodós nő előtt áll meg, a másik pedig annál a srácnál, aki állítása szerint varázsló volt. Lehet, hogy első körben a legzakkantabbakat viszik el? Bár ebből Claire aligha maradna ki...
A kiválasztottak szép nyugodtan követik a zöld szerzeteket, mintha leghőbb vágyuk lenne a randi. Én pedig Claire-hez lépek, valahogy el kellene csennem tőle a gyógyszereim, azt viszont nem akarom, hogy megtudja, hogy nyugtatókat szedek. A feszültség bár még stagnál bennem, mint egy alattomos, de egyelőre még csak szunyókáló kígyó, érzem, hogy nem sok hiányzik ahhoz, hogy felébredjen. Amit tenni tudok, hogy folyamatosan koncentrálok, és tartanom a kontrollt. Nagyon nem lenne jó, ha itt jönne elő.
- Elégedett vagy? – fordulok felé. – Lehet, azért vitték el őket, mert azt hitték, rájuk akartál támadni – mormogom neki, azt hiszem sikerült rátalálnom egy kicsit mélyebb hangszínére. Tudom, hogy kontrázni fog, de hátha egy kis bűntudat is szivárog belé, ami lenyugtatja végre, és visszahozza az eszét. Pszichológus, itt most nagyobb szükség lenne a józan eszére, mint a miénkre együttvéve.
- Ne csinálj őrültséget, jó? – teszem hozzá még halkabban, szinte már csak suttogva, ahogy a tekintetem megállapodik az övén. Ez sokkal inkább olyan, mint egy magánjellegű kérés.
Amit nem feltétlenül úgy értettem, hogy akkor együtt csináljuk, de amikor megragadja a kezem, és immár engem is magával húz, egy különös terembe érünk, ahol egy üvegfal mögött, tetőtől talpig leszíjazva fekszenek a többiek. A látvány cseppet sem biztató.
Fogalmam sincs hova keveredtünk. A kijutás jelenleg elég távoli perspektívának tűnik, de mivel ezt mégsem mondhatom neki, inkább nem mondok rá semmit. Viszont, mikor Regina megszólal...
- Nem, nem küldünk oda senkit. Itt most felejtsd el, hogy rendőr vagy – a hangom határozott-féle, de azért átszínezi az aggodalom. Érte aggódom persze, na meg magunkért. Egyre inkább olyan ez az egész, mint a múltkori túra, de cseppet sem vágyom rá, hogy ugyanúgy végződjön. Viszont egyelőre nem úgy tűnik, mintha bármit is tehetnénk. Tényleg csak nézni tudjuk a beígért műsort, és az ufó egy intéssel jelez, hogy kezdődik is.

Tárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza 2015-03-18, 22:03

Megvonom a vállaimat, igaza van, visszalehetne csinálni, de mivel nálam nincs semmi olyan ami ehhez kellene így sarkítottam, nem kell tudniuk mindenről. Aztán megjelenik előttem E.T. vagy ki a frász, de lehet nem pont ő hanem valamelyik rokona. Legalább nem Alien, na akkor tuti sikoltoznék, E.T.-től lehet csak cukorkát kapok, a savköpködő meg leköpköd és a csinos pofimnak annyi. Csak mentem utána, miért kell nekem követnem? Megakarnak enni, a csontjaimmal akarják majd dobokon verni a francia himnuszt vagy valami vidám dalt, nem adom magam olyan könnyedén. Leszíjaztak, régi emlékek jutnak az eszembe, pont mint az elmegyógyintézetben, ott is hasonló volt a szék. Gyilkos tekintettek néztem a zöld mukira. Ha innen kiszabadulok ketté fogom fejelni, sőt apró darabokra szaggatom, és szétszórom a darabkáit.
- Tényleg azt hiszed E.T., hogy ennyitől megijedek? 8 évet rohadtam egyedül az őrültek házában, csinálj amit akarsz, de te fogsz rosszabbul járni. – sziszegtem halkan. Fújtatni kezdtem, mint egy macska mikor felém közeledett. Tőből leharapom a kezét, és a hátába állítom, engem ne bökdössön semmiféle tűvel. Doktor vagyok, nekem kéne szurkálni nem pedig fordítva. A többiek miatt aggódtam nem is magam miatt, na meg a mellettem lévő macsóra is, bár szerintem ő is túlélt egy-két dolgot, no meg a Purgatóriumból is meglógott.

Tárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza 2015-03-17, 21:32

Sok mindennel meg tudok barátkozni. Láttam már az emberi kegyetlenség legmélyebb szintjeit, és bár eleinte nehezen dolgoztam fel a szembesüléseket, mostanra megedződtem. De a hegyen történtek után kicsit azt hiszem elveszítettem magamból valamit. Már nem vagyok olyan vakmerő. Már van mit veszítenem, még akkor is, ha tudom, hogy valójában nem veszíthetem el azt, ami sosem volt az enyém.
A történtek felgyorsulnak, én csak a fejem kapkodom. Pofozkodás, marakodás, hiszti,...én meg csak az egyetlen biztos pontba kapaszkodok: Julianbe. Amikor feltűnik az a furcsa sötét alak a folyosó végén, megrettenek, de...amíg Julian higgadt, addig nem lehet baj, mert én...én most képtelen vagyok túllépni a félelmeimen, hisz mikor legutóbb furcsa dolgok történtek körülöttünk...ugye mindenki emlékszik?
Ben testében a hisztérika megindul, Julian hárítja, és jól csinálja, mert hatékonynak bizonyul. Közben az olasz pasi, meg a dögös dokinő valami purgatóriumról beszélnek. Az meg mi a franc lehet? Festékmárka? Vajon beltéri, vagy kültéri? De hogy jön ez ide most? Nem értem miről hablatyolnak, de nem is tudok hozzávakkantani. Csak megpróbálok olyan higgadt maradni, amennyire csak tudok. Amikor az idegen elindul felénk, mereven nézem, de mikor elkezd osztódni...komolyan megijedek, a szemem dörgölöm. Már megint? Megint hallucinálok? Pedig már kezdtem elhinni, hogy az őrületem csak időszakos volt...a fejemben a hang újra kacagni kezd...
- Ha a 3in1 hatásra gondolsz, akkor igen, láttam. Vagy mindketten ugyanazt haluzzuk...- suttogom neki vissza, ahogy rám néz. Félelmetes. Már nem tetszik ez az előadás. Miért nem mehetünk el paintballozni????
Amikor a háromból két kis fura alakú idegen megközelít minket, rémülten lépek hátra. Julian siet a védelmemre, és életemben először úgy kapaszkodok belé kis kezeimmel, ahogy testével védelmezve tol maga mögött, mint a fuldokló a mentőövbe. Hová viszik a pasit meg a doktornőt? Miért viszik el? Ben testében a pszichológusnő menne utánuk, de a félelmetes vadállatmorgás megállítja. Akkor maradunk. Közben az idegen félre áll az útból, jelzi, szabadon mehetünk tovább. Mikor Julian megkérdezi, megyünk-e a többiek után, legszívesebben ráordítanék, hogy ne legyen hülye, meneküljünk, amennyire messze csak tudunk. De nem szólok, csak bólintok. A kötelességtudat győz, nincs választásom. Ahogy elindul, megyek pár lépést, de amint eltávolodik tőlem...hirtelen olyan egyedül, elveszve érzem magam. Félek. De visszajön, és ahogy közelebb hajol...
- Oké, de előre bocs, ha a nyakadban kötök ki...- bólintok, és most tényleg nagyon szeretnék elbújni az ölelésében. Mi a fene történik velem?
A többiekkel együtt tartunk, és amikor az üvegfal előtt felfedezem, hogy mi történik abban az elzárt helyiségben....még a gyomrom is bukfencet vet. Kétségbeesetten bújok Julianhez, nem törődve a következményekkel. Istenem, mi a franc folyik itt? Miért akarják azok az izék megkínozni őket?
A Ben testébe zárt pszichológus Claire kérdése úgy ér, mint egy pofánverés. Mi van, ha megismétlődik az, ami a hegyen is?
- Miért? kér tőlem is egyet? - morranok rá, de aztán szégyenkezve lehajtom a fejem.
- Amikor legutóbb közbeavatkoztam, egy nőnek majdnem eltörtem az állkapcsát, egy embernek szétlőttem a lábát, egyet megöltem, és neki is majdnem golyót repítettem a fejébe. - intek az utolsó utalásomnál fejemmel a női testbe bújtatott Ben felé, majd komoran folytatom. - Most kés van nálam. Biztos, hogy jó ötlet engem odaküldeni? - kérdezem bűntudatosan, és remegve nézek újra az üvegfal felé, a srác szavai, akinek még a nevét sem tudom, a szívembe marnak: a lélek szabad... Az a valami pedig ceremóniamesterként int, hogy indul a bemutatója. Nem akarom látni.

Made byRegi

Tárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza 2015-03-17, 18:26

AZ elmúlt pár hétben ló fütyit se csináltam. És ezzel nem igazán túlzok, tekintve, hogy az időm jelentős részét puszta dokumentumokkal és segítséggel ütöttem el. Elvonulva a Főnöktől, a sok szarságtól, aminek a kiváltója nem csak ő volt - de az ő képébe vágtam az egészet....
Legszívesebben nevetnék, keserűen és fájdalmasan, mert ez annyira nonszensz amit csinálnak, hogy az eszméletlen. Ráadásul amikor a fickó felvázolta ezt az egészet… szürkeség. Purgatórium…Purgatórium? Az mi? Micsoda? Miről beszélhet? Nem értettem meg pontosan, hogy mire gondolhat pontosan, de az is lehet, hogy így reflektált az előző kis monológomra. Kérdőn nézek a férfire, majd a másik nőre, végül a lehiggadt tagra előttem és félre léptem az útjából. Fények tőrnek fel a sötétből, amire visszalépek Regina elé. Az a valaki…A legrosszabb az egészben az, hogy élvezi. Minden egyes percét élvezi, talán ez a legszarabb az egészben. Miféle ember az ilyen? Ember? Chh, még embernek sem nevezném az ilyet. Egyre inkább kétségbe és bizonytalanságba esek, szeretném visszaforgatni az idő kerekét, csakhogy nem lehet. Viselni kell tetteink következményeit, bármi is legyen az. Mérhetetlenül fáj. És valószínűleg sokkal jobban fog még.
Meglepetten pillantok a lányra mögöttem. A lány közelsége mintha visszarántott volna a "valóságba" a teljes kétségbe esés pereméről.
- Te is látod? – kérdezem feleslegesen, hiszen tuti biztos, hogy nem csak én szívtam, hanem az egész kis galeri. Az egyből 3 lett…csodálatos. Amikor megindulnak, lépek egyet hátra, Regit is magam mögött tolva, de a célpontjuk az egyik lány, na meg a szürkeségről hadováló férfi. Mennek. Mi van? Persze! Sétáljatok be az alvó oroszlán barlangjába. Adjátok oda magatokat holmi kegynek, ajándéknak a szabadságunkért. Na! A tehetetlenség jeges vízként zúdult rám, ahogy a többiekre is tán, de útját állni titokzatos ellenségünknek és hatástalanítani őket. Lehetséges?
- Megyünk? – teszem fel a kérdést, amikor a többiek is megindulnak előre, aztán lépek. Megyek. Még sose láttam UFO-t élőben, hittem létezésükben, de ez most nem várat magára. Regire pillantok és felé fordulok és közel hajolok az arcához.
- Bármi is történjen, maradj mögöttem, vagy mellettem, amelyik jobban tetszik. Oké? – elmosolyodok szelíden és az arcát simítom meg, majd felegyenesedve fordulok meg és már indulok a „úttörő tábor” felé. Most miért? Jobb mint a "dió" törő…Egy terem. Üvegfallal lezárva, sehol a bejárat. Hm, ez olyan, mint az a film? Hogy valahol vagy felnyílik egy ajtó, vagy vibrálni kezd a helyén a levegő. Az ajtó a mi felünkön becsukódik. Dejavu. Ez már nagyon nem vicces, hiába vagyunk cirkuszban…. Tekintetem a "műsora" suhan vissza, a Főnök szerűségre és a kínpadokon heverő társainkra...

Tárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza 2015-03-17, 10:05

A srácra nézek, aki éppen a barátnője testébe van zárva, de ennek ellenére logikusan tud gondolkodni. Nem semmi a fickó, hogy nem zittyent azonnal bele, hogy a nője szemein át néz kifelé.
Van esélye, na!
- Csak voltam, már nem vagyok az. Ellentétben azzal a valakivel, aki jelenleg velünk szórakozik.
Lassan megcsóválom a fejemet.
- Ha ki akarunk jutni, arra kellene rájönnünk, miért minket választottak ma este.
Mivel e képességeim immár oda vannak, kénytelen vagyok csakis a logikus gondolkodásomra támaszkodni. Tippre a fickóban vagy a nőjében van valami extra. Mivel a tag ilyet kérdezett, ámde a nő akar majd felrobbanni a pasi testébe zárva, ezért gyanítom a nő az extra.
A másik nő meg, Alicia, láthatóan szintén extra kicsit. A szavai árulják el.
- Azért ez kissé sarkítás. Az is vissza tudná, aki nagyobb ász annál, mint aki létrehozta a bűvöletet. - Vonom meg a vállamat.
Valaha régen vissza tudtam volna csinálni, úgy hiszem. Jó, egészen pontosan nem tudhatom, mert most csak tippelgetem a jelenlegi játékmesterünk erejét, de már nem érzem úgy, mint régen.
- Nocsak, kedves Alicia. Ön meglehetősen jól tájékozott.
A nőre pillantok, és kis keserű félmosollyal és arra gondolok, bárcsak befogta volna a száját. Minek ijesztgetni a többieket? Így is ki vannak már kattanva, nem jó az ha teljesen elveszítik a kontrollt.
Szerencsére a harmadik nő és a fiatalember, aki vele van, még mindig elég összeszedettek.
Aztán fények gyúlnak, és az első alakból immár valamiféle vezér lesz, ahogy két társa is felbukkan. Furán néznek ki, ilyet se láttam még. Az egyikük elém áll, a másik a nagyszájú Senorita Alicia elé.
Olyan érzés, mintha hallanám, hogy azt akarja menjek vele. És menni is akarok. Furcsa kíváncsiság. Meg persze miért is ne? És még mindig inkább én, akinek végtére is a világon se szabadna lennie, mint bárki ártatlan. Az, hogy Aliciát is hozzák számomra egyfajta jelzés. A nő boszorkány lehet, erre tippelek. Különben honnan tudott volna a Purgatóriumról? A mi félénk tudja, de egy átlagember nem igazán, ők maximum a vallásos elképzelést ismerik, vagy Dante művét.
A folyosó végén egy szobába jutunk, a közepére terelnek és egy elég fura székbe ültetnek.
Kezd nem tetszeni a dolog. Ugyanakkor nem igazán tudom mit tehetnék úgy, hogy azzal a többieket ne sodorjam még nagyobb bajba.
Fel akarnék kelni, de visszanyomnak, semmi durvaság, csak határozott erő. A fejemet valami csillogó vasabronccsal rögzítik. Késeket látok, szikéket, és orvosi fecskendőket. Felismerem, mert egyszer már láttam ilyet. Töltve vannak.
Na jó, ez kezd nem tetszeni.
Oldalra pillantok. Alicival is hasonlóan bánnak. A többiek pedig hirtelen ott vannak körülöttünk, de egy átlátszó fal elválasztja őket. Megjelenik idebent a harmadik fura zöld alak is és széttárja a karjait.
Baj lesz még ebből.
A fejem nem tudom elfordítani, de a szemem sarkából Alicia felé pillantok. Szegény lány. Én már rosszabbat is túléltem. A Szürkeséget. Az erőm teljes elvesztését. A gyerekem elvesztését. A nő halálát.
Nem vagyok meggyőződve róla, hogy bármit is tudnánk tenni a kínzás ellen. Mondjuk nekem ki is jár, ha már anno az inkvizíciót megúsztam. Bár nem vágytam rá, nem hiányzik.
- A lélek szabad - mondom még utoljára, fennhangon, érthetően.
Tesznek amit tesznek. Bár már nem vagyok boszorkánymester, azért pár technikát ember is tud alkalmazni. Egyfajta transzállapotot próbálok elérni, valamit, egy helyet, ahova nem jut be a külvilág, ahol nem érnek el. Hátha...

Tárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza 2015-03-17, 06:06

Claire és a cirkusz

- Show must go on -

Tökéletesen halad a tervem és már biztos vagyok benne, hogy hamarosan odaérek az alakhoz, fittyet hányva mindenki véleményére, miszerint álljak és várjak. Mire? Ha így teszek, a büdös életben nem lesz ennek vége. A játék lényege gondolom, hogy haladjon, ha pedig állunk a sötét kis szobában és lessük egymást, rohadtul nem fog haladni semmi és nekem kisebb dolgom is fontosabb most ennél. Haza akarok menni végre, lehetőleg a saját testemben! Mit nem lehet ezen érteni? Ja! Hát ők könnyen vannak. Mindenki önmaga maradt, épp csak velünk szúrtak ki. De miért pont velünk?
-Örülök, hogy egy kórház igazgatónak ilyen hatásos eszközei vannak, de pszichológus lévén nem tanácsolnám, hogy ezt újra megtegye. Talán, csak még inkább feldühítene.- válaszolok a nőcskének, miközben saját magam -azaz Ben- nyugtató szavai el sem jutnak a tudatomig. Olyan, mintha az alapvető személyiségjegyeink is kicserélődtek volna. Vagyis... dühös vagyok, vehemens és meg akarok mindenkit fojtani, én pedig nem szoktam ilyen lenni. Ezzel szemben Ben csendes és megfontolt, mintha magamat látnám. Vagy szimplán attól lettem ilyen, hogy férfi testben vagyok? Jézusom, ez az egész egy nagy baromság.
Megindulok szépen az ismeretlen alak felé gondolkozás nélkül, mivel egyrészt rohadtul nincs már kedvem ehhez az egészhez, másrészt meg szeretnék hazamenni, harmadrészt pedig vissza akarom kapni a testem, de még mielőtt elég közel érhetnék, a mitugrász szőke srác elém pattan és megállít. Megjegyezném, nem tudna ott tartani, ha nem hagynám. Viszont bele megyek. Akkor várjunk. Nem az a legjobb? Vakarni a hátsónkat, amíg itt szépen halad minden.
Szívesen leugatnám a srácot minden esetre, de jobban leköti a figyelmem, amikor az egy sötét alakból három lesz és szép lassan magukkal viszik az egyik csajt és a pasit, aki a szürkeségről beszélt.
-Hova viszik őket?- oké, utálom, amikor egy horrorfilmben van egy szereplő, akinek mindent el kell magyarázni, de most úgy döntöttem, hogy én leszek ez a szereplő. Másképp mindenki csak állna és bámulna ki a kis fejéből, azzal meg ugye nem haladunk sehova.
Most már végképp nem tudok ott maradni, ahol vagyok, csak épp változik a helyzet. Nem egyedül indulok el utánuk, hanem kézen fogom magamat, vagyis Bent, és úgy vágok neki a folyosónak. Nem érdekel mit szól, de jön és kész.
Az állatias morranás az, ami megállít egy pillanatra, de aztán az alak félre áll az útból, mintha csak azt mondaná "szabad az út", én pedig nem tökölök. Magam mellett tartva magamat (ez komolyan egyre viccesebb) indulok el arra, míg nem egy terembe érünk, ahol a nő és a férfi, akit az imént elcsaltak, kikötözve ücsörögnek. Ezek meg... földönkívüliek? Vagy, csak rohadt jó jelmezük van? Mi lesz ez most? Valami boncolás?
-Valahogy le kell lépnünk innen.- súgom oda Bennek a kezét pedig stabilan tenyeremben tartom. Talán, túl erősen is szorítom, de ne rinyáljon. Az én kézfejem fog fájni, nem az övé.
-Valami hasonlóan remek ötlet, mint az előző pofozkodós akció a doktornőtől?- pillantok a rendőrnőre, ha ő is követ minket esetleg és megjelenik ebben a kis hangulatos teremben, ahol mindjárt ki fogják belezni a két arcot.

Tárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza 2015-03-15, 12:58

Kalandmester

Valami különös hangot hallat az alak a folyosó végén, ahogy nagy lendülettel indul felé a csapat legbátrabb és talán a legőrültebb tagja. Valószínűleg ez a hang náluk a nevetés. Mindenesetre nem mozdul és főleg nem hátrál a dühös szavakat hallva. Láthatóan lefoglalják egymást a vendégei, meg amúgy is... nincs félnivalója az alaknak. Mitől is félne? Itt? A saját birodalmában?
Végül felgyúlnak a fények. Apró kis spotlámpák az oldalfalakon. Mindenre különös árnyék vetül, de még így is látni az eddig homályba burkolózó alakot. Olvastál kisgyerekként UFOkról szóló könyvet? Hallod a nagyszülők meséit róluk, amikor bizton állították, hogy idegeneket láttak a búzamező közepén? Pont az áll itt. Hosszú, megnyúlt ujjak és kar. Rövid láb, mégis majd' két méter. És persze zöld. Mintha valami film kelléktárából szökött volna meg az életre kelt díszlet. Az egyetlen különbség, hogy ő tényleg élőnek tűnik. Nem dísz, nem báb.
Mielőtt bárki mozdulhatna, két újabb példány jelenik meg belőle. Mintha ikrek lennének. Kommunikálnak. Egyértelmű abból, hogy furán mozog a szájuknak megfelelő nyílás. Hallani is. Serceg és perceg, mint valami bogár. Az újonnan megjelenők mozdulnak, míg aki láthatóan a főnökük, hátrál egy lépést, hogy teret adjon nekik. Az a kettő pedig megindul Alicia és Antonio felé. Hezitálás nélkül, megállnak előttük és a két kiválasztott különös késztetés érez, hogy velük tartson. Kíváncsiság. Igen, talán ehhez lehet hasonlítani, ami bennük fellángol. A két lény pedig maguk előtt tereli őket. Eltűnnek mindenki szeme elől valahol a folyosó azon részén, ahova nem ér el a fény.
Hogy próbálja őket bárki megállítani? Ugyan már! Teljesen barátságosnak tűnnek. Semmi fenyegető nincs bennük, inkább úgy viselkednek, mintha teázni hívnák a csapatot. Egészen addig, amíg valaki mégis megmozdul, hogy megállítsa a dolgok menetét. Akkor hallani valami vadállat morgását a sötétből. Jobb, ha maradnak a helyükön...
... amíg a főnöknek tűnő alak is félre nem áll az útból. Mehetnek. Minden elkészült a szórakoztatásra.
Egy kis, kör alakú terembe léphetnek be. Közepén egy üvegezett falú, kisebb helyiség. Sehol bejárat, de mégis alakok vannak bent. Amint közelebb mennek, már látni, hogy mi, illetve ki van bent. A két segéd társaságában Alicia és Antonio valami hasonló székhez rögzítve, mint amit a fogorvosok használnak. Az egyetlen különbség, hogy ott nem nagyon látni, hogy az emberek fejét is fémpánttal rögzítenék. Még az eszközök is hasonlók, amik körülveszik őket. Fecskendők valami különös, csillogó folyadékkal. Szikék, amivel egy fogorvos óvatosan sértené fel az ínyét valakinek.
A kint lévők mögött pillanatok alatt csukódik az ajtó, a főnöknek látszó alak pedig a üveg benti részére kerül. Hol ment be? Rejtély. De valahogy, valahol megtette. Most pedig széttárja a karját, mintha azt mondaná: Kezdődjék a show!

/Következő reag csütörtök délután érkezik. Igyekezzen mindenki aznap délig írni!/

Tárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza 2015-03-14, 22:06

Csak nem halt bele egy kis pofonba, de ezek szerint igen. Megcsóváltam a fejemet, a pofon legyen a legnagyobb baja, de tényleg.
- Még mielőtt leharapnád a fejem, bemutatkozom Dr. Alicia Lavigne, a helyi kórház igazgatója, kb. két hete. Szóval ne vond kérdőre a pofozkodást, most ez segített a legjobban. – vontam meg a vállamat.
- Csak az tudja visszacsinálni aki okozta. – nézek a fickóra egy grimasszal. Utálatos dolog, de vannak dolgok amit nem tudunk megoldani. Ahogy ezt sem, pedig van nálam pár dolog, nem tudom minek, viszont mindig hordok magamnál varázslathoz kellékeket, sose lehet tudni mikor van rá szükségem. Mondjuk most, bár nem tudok semmi csinálni.
Az idegent vizslatom, nem látok semmit csak a sziluettjét, nem akarom megközelíteni sem, megtudnám magam védeni, de most nem rólam van szó, itt van még pár ember.
- Nem kéne a közelébe menni, még a végén bajunk esik, lépjen először a fickó vagy nő, majd utána mi.
- Szürkeség? Csak nem a purgatórium? – kíváncsiskodtam, olvastam róla, és, ha már ezt emlegeti lehet, hogy tudja milyen az. Nem egy ember tért onnan vissza, pl. második világháborús katonák, akiket személyesen is ismertem.
Türelmetlenül doboltam a karomon, utáltam a meglepetéseket.

Tárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza 2015-03-14, 14:51

Testcsere??? Alig hiszem el... Azért leellenőrzöm az alkatrészeim, és Juliant is. Fürkésző tekintetemmel figyelem, aztán megint ellágyulok, ledöbbenek, higanyszerűen olvadtá válok a mellkasomban a jellegzetes Julian féle francia szavakra. De nem akarom, hogy tudja azt, hogy milyen hatással van rám.
- Khm...aha...oké... - sóhajtok, majd kicsit megrázom a fejem. - Mármint...te vagy. - mormogom magam elé, miután magamhoz térek. Francba. Aztán elvonják a figyelem, mert a testcserés páros szép kis műsort ad. A jelek szerint mindenki maradt rajtuk kívül önmaga. A másik nő kicsit kiakad a dologra, amit meg is tudok érteni.
Közben figyelem a zűrzavart, de most nem avatkozom közbe. Legutóbb én voltam a főszereplője egy brutális színdarabnak, és most az az érzésem, hogy jobb, ha egy kicsit nyugton maradok. A pofozkodásra kicsit felcsillan a szemem.
- Megüthetem én is? - kúszik vágyódó mosoly ajkaimra. Igen, találkoztam már Bennel, és annak ellenére, hogy a találkozás...hát még él, nem? De aztán elhallgatok. Lesz nekünk még meccsünk.
A másik pasi meg kifejti, hogy régen simán visszahebredálta volna Bent saját magába, de most már nem. Kicsit értetlenül pislogok, és az fut át az agyamon, hogy biztos kiszökött valamelyik elmegyógyintézetből a szentem... De nem szólok, állítólag néha segít, ha empátiát mutatunk a beteg iránt. Ha ettől boldog, tőlem aztán Napóleonnak is képzelheti magát, vagy hobbitnak, bánja a fene. Azért fél szemem jobb, ha rajta tartom.
Amikor az ajtó kinyílik, afelé kapom a tekintetem. Megmerevedve figyelem az alakot a távolban, és basszus, esküszöm, nagyon berezelek. Julian elém lép, én pedig a hátára tapadok, mint egy fali matrica, onnan lesek ki. Nem tudom örüljek-e annak, hogy most nem hoztam magammal fegyvert, csak kést. Amikor a Ben testébe zárt nő megindul agreszíven az idegen felé, riadalom lesz úrrá rajtam, de nem tudok megmozdulni. Lefagyok, szerencsére azonban Julian elé lép és megállítja, ha már a figyelmeztető szavak nem használnak. Határtalanul büszke vagyok rá, és így megfigyelve ahogy intézkedik...a döbbenet futótűzként terjed végig bennem, elképedve bámulok rá, mert ez...nem lehet igaz. Bakker...RÁINDULTAM??????
Gyorsan az idegenre emelem a tekintetem, és próbálom a felületes légzésem rendezni, mikor az olasz pasas megint megszólal.
- Milyen szürkeségről beszél maga? - kérdem, de a szemem nem veszem le az idegenről.

Made byRegi

Tárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza 2015-03-14, 12:42

Kamaszkoromban olykor elfantáziálgattam arról, milyen is lenne, ha néhány órára belebújhatnék egy női testbe. De álmomban sem gondoltam volna, hogy a kívánságom tíz év múlva valóra válik. Azt viszont kétlem, hogy ez is bűvész trükk lenne. De akkor mi?
- Mert, mi vagy te? Valami varázsló? – nézek kissé megütközve az olasz fickóra, aki épp most fejtette ki, hogy majdnem vissza tudja csinálni a helyzetet.
Claire-t a pofozás és a szuggesztív erőm úgy tűnik, hogy néhány pillanatra lenyugtatja, de érezni, hogy csak aludni tért a láng, nem hunyt ki teljesen.
- És remélem, hatott is, mert két perce vagy a testemben, de máris kezded leépíteni – utalok a falrengető öklözésre, és a pofonbegyűjtésre is. De valójában inkább az jár a fejemben, hogy mi lesz ezután. Egyszer láttam pánikolni, de nem épp az átgondolt viselkedése maradt meg emlékül.
- Nekem sem kéjutazás, de... – ám be sem tudom fejezni a mondatot, nyílik az ajtó, és minden tekintetet magához vonz. Az események pedig felgyorsulnak. Egy szűk folyosó rajzolódik ki előttünk, a végén ácsorgó mozdulatlan alakkal, mintha csak várna valamire... Claire-be pedig mintha villám csapott volna, ellöki magától a kezeimet, és veszett tempóban a fickó irányába indul.
- Claire! – kiáltok utána élesen, de semmi hatása. Nem tudom, mit tehetnék, ebben a testben esélyem sincs megállítani. A fiatal srác azonban superman sebességgel utoléri, és két kézzel a falnak nyomja. Azt már nem hallom, mit sutyorog neki, de bánom is én, csak nyugtassa meg valahogy. Az olasz pasas is odasétál hozzájuk, így már csak rendben lesz... kattognak a fejemben a gondolatok, de közben érzem, hogy a düh egyre magabiztosabban kúszik fel a mellkasomban. Ajaj. Ez nem jó. Próbálok koncentrálni, hogy még a legelején visszanyomjam valahogy, és az ujjaim automatikusan megindulnak a gyógyszeres fiolám felé, de mikor a zakóm belső zsebe helyett a melleimre siklik a tenyerem, értetlenül lepillantok.
- Ó, hogy az a... – szitkozódok idegesen. A nyugtatóim ott csücsülnek Claire zsebeiben, és éppenséggel azt sem tudja, hogy ilyen szerekkel élek.

Tárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza 2015-03-13, 10:57

Lekattan nekem is, hogy az a pár, a magas fickó és a csinos barna nő, bizony mintha nem jó bőrben lennének. És ezt most szó szerint értem.
Valaki keményen és durván szórakozik a társasággal és szerintem élvezi. Ez persze csak megérzés. Az egykor volt hatalmam már sehol sincs, a néhai képességeim elenyésztek. Ezért is lehetek itt, azt hiszem. A Purgatórium megtisztított, úgymond.
– Valaha régen azt mondtam volna – fordulok a lány teste felé, amiben most persze az udvarlója lakik –, hogy ne izgasd magad, máris visszacsinálom. Hacsak nem akarsz ilyen módon játszadozni a nőddel, akkor csak egy pillanat. De már nem menne.
Megvonom a vállamat.
Igazság szerint van egy furcsa érzésem, méghozzá az, hogy mindannyiunkat a legnagyobb félelmeinkkel riogatnak valami módon.
Az enyém?
Talán a Szürkeség az, ami a legelején körbevett minket, és még mindig a gyomromban a görcs, hogy ez valójában csak a Purgatórium egy újabb válfaja.
Talán valakié éppen az a mostani díszlet…
Nem tudom.
Körbenézek. Páran megindulnak a folyosón, köztük a nő is a férfi testében.
Lassan utána sétálok. Nem mintha varázserőm lenne, vagy annyival több fizikai erőm, mint az ő mostani burkának, de na…
Nem kéne egyedül maradnia, még akkor sem, ha amúgy elég határozottan megáll a két lábán.
De a kölyök beelőz, és elé áll.
– Az értelem szava – vigyorgok rá. – De tényleg… nem sz*r ez, hogy elkapkodjuk.
Ha meg mégis a nagy Odaát, akkor úgyis évtizedeink vannak kitalálni, mi a jó módszer.
– Csak ne a Szürkeség legyen!

Tárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza 2015-03-12, 20:34

Túl nagy kérés volna, hogyha egyszer az életben, egyetlen kibaszott randink normálisan indul, akkor úgy is fejeződjön be? Olyan nagy kérés volna? Ezt az egyet kívántam a legutóbb is. Túl nagy kérés volt, igaz? Túl szép lett volna, ha sikerül. Illetve...vagyis...ez nem olyan randi, de itt most el is szóltam magam. A csajpasi és a pasi csaj kíméletlenül letaglózzák egymást, egy másik csaj pedig felpofozza a..(?) egyiküket. Már bezavartak. Össze is és vissza is. Amikor a semmiből hirtelen megnyílik egy ajtó, visszalépek Regi mellé, de inkább elé, aztán az illetőt figyelem én is. Ez most valami vicc? Hirtelen a galerink fiúja, vagyis lánylelkű fiúja beindul és sebes léptekkel indul meg az illető felé. Ez nem jó. Érzem a bizsergést. Egy pillanat alatt rontok elé és támasztom meg 2 kézzel, majd felpillantok rá kissé dühösen.
- Figyi, higgadj le. Ha most nekimész, ki tudja mit okoz még. Egy kicsit tudsz még várni? - az utolsó mondatokat már szinte suttogva nyomom neki, hogy a mögöttünk lévő ne hallja, ha meg jó füle van, hát így jártunk. Majd élesen oda pillantok én is és Regire pillantok, majd a másik 3 egyénre, remélem senki se vakmerő és nem megy a falnak egyből...mert itt talán még a pokol is elszabadulhat.

/ hide

/

Tárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza 2015-03-12, 11:08

Claire és a cirkusz

- Show must go on -

Ez az egész kezd olyan lenni, mint valami tragikomédia. Eszembe jut pár film, amiben emberek testet cseréltek és hiába, hogy tudom is, hogy ilyesmi lehetséges, képtelen vagyok elhinni, hogy most épp Ben testében vagyok. Már a puszta kifejezés is furcsa, morbid és még gusztustalan is a maga módján.
Ki-ki pánikol kicsit vagy épp pislog, mint hal a szatyorban, miközben én épp ideg összeroppanást kapok és megfogadom ezerszer, hogy többé nem megyek sehova, végül egy pofon csattan a képemen, ami csak arra jó, hogy csúnyán nézzek és dühömet a szőke cicababa felé irányítsam. Ki a frásznak képzelni ez magát, hogy felpofoz? Még szerencse, hogy nyugodt természetű ember vagyok, mert most ezzel a Benjamin öltönnyel magamon simán leverném úgy, hogy a mentők sem segíthetnének rajta.
-Mármint, az én arcszínem. Lehet, hogy a te tested, de ezt én éreztem, nem te.- pislogok morcosan Claire-Benre, majd tekintetem a saját íriszeimbe fúrom és figyelek arra, amit mond és ahogy mondja. Egész jól nézek ki, amikor meg akarok győzni valakit valamiről, de így, hogy tudom, hogy odabent Ben van, még megható is a dolog, ahogy próbál nyugtatgatni és a finom nőies kezeimet az én izmos vállaimra pakolja. Istenem, ez az egész olyan röhejes, mint egy rossz álom. Mintha Spielberg ücsörögne a színfalak mögött és jól mulatna az egészen. Szinte hallom, hogy valaki a térdét csapkodva fuldoklik a nevetéstől.
-Próbálok megnyugodni, de épp benned vagyok, ami cseppet sem megnyugtató. Visszacsinálni vissza fogjuk tudni. Efelől kezeskedem.- bár kérdéses, hogy az erőm ilyenkor merre járhat. Vajon tudnék még mit kezdeni vele, vagy épp a testemben maradt és Ben fog mindjárt neki állni agyvérzéseket okozni a körülöttünk lévőknek? Jó lenne tudni a választ ezekre. A legrosszabb viszont, hogy az egyetlen ember, aki segíthetne, a túrán meghalt. Oliver meg tudná oldani ezt az egészet és a "Drágám, a kölykök összementek" kontra "Tökös csaj" c. filmeknek seperc alatt véget vetnénk.
Gondolatmenetemet egy folyosó megjelenése szakítja félbe, aminek a végén ácsorog egy sötét alak. Pár pillanatig, csak figyelem a tagot, aztán úgy döntök, egyszer élünk és amúgy se az én testemet viszem a vásárra, szóval nagy, határozott, férfias (!!!) lépésekkel elindulok a fazon felé.
-Hé! Maga! Azonnal csináljon itt rendet, mert nem lesz belőle köszönet, ha elborul az agyam! Kérem vissza a testemet az eredeti állapotában, a jegyet meg dugja fel a seggébe!- magyarázok menet közben és már csak tíz méterre lehet a tag, hogy odaérjek és kitekerjem a nyakát vagy megetessem vele Benjamin öklét. Még jó, hogy most ilyen izmos vagyok.

Tárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza 2015-03-09, 22:54

Kalandmester

Valaki a színfalak mögött nagyon jól szórakozhat a társaság kezdődő nyomorán, szinte érezni a levegőben ezt a megmagyarázhatatlan érzést, mintha valaki az arca utolsó sejtét is megfeszítve vigyorogna. Ám nem történik sem jelenés, sem más, már-már unalmasan hosszúra nyúlhat ez a nyugalmi állapot – már akinek nyugalminak nevezhető persze, mikor a légzsilip fujtató hangjával kinyílik az egyik páncélozott, legalább harminc centi vastag ajtó. A társaság elé egy alig másfél méter szélességű folyosó tárul, olyan, amit a sci-fi filmekben látni, üres, de igazán űrhangulatú az egész. Valahol a messzeségben, a folyosó végén egy alak rajzolódik ki. Nem látni tisztán, hogy ki ő és mit akarhat, de egyértelműen nem mozog, inkább mintha várna. Ki lesz olyan bátor, hogy ezek után elindul?

Következő hsz: március 14. szombat

» I. Kaland - hasadás