Salt Lake FRPG
 

Share | 
 

 Julian ♦ Dylan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

ϟ Kor :
24
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Gyakornok
ϟ Hozzászólások száma :
171
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 04.
ϟ :



Ember

TémanyitásTárgy: Re: Julian ♦ Dylan   2014-12-28, 22:57

Dylan & Julian


Kórház. Orvosok, vagy nem is tudom hirtelen kik is jönnek a gyerekért. Kérdezik Dylant, én meg csak bámulok ki az ablakon ellenkező oldalon, igaz, ezt sem tehetem sokáig, mert én meg csak arra kapom fel a fejem, hogy hozzám szól. Pár másodpercet még várok, aztán szállok is, megkerülve a kocsit kerülök melléjük és elmagyarázom hogyan is találtam rá a kiskölyökre. Minden apró és fontos részlet a helyére kerül és már viszik is a sürgősségire. Én meg csak figyelem, ahogy az ajtó becsukódik mögöttük.
Végül megáll a kocsi mögött egy másik autó, ezen már látszik, hogy szolgálati, kiszállnak belőle a spanok és kiszedik a fickót Dylan négykerekűjéből. Ahogy elviszik mellettem a tagot, a lábát figyelem, a nadrágot, ahogyan az átázott a vöröslő vértől. Aztán ez a kis rész teljesen kihal, én marha meg itt ácsorgok, míg a felettesem hangja ki nem zökkent ebből is. Felé fordulok, int és hozzá teszi azt, amit már oly rég óta vártam. Minden zokszó és ellenkezést magam mögött hagyok, illetve azokat el sem hoztam, pattanok be Dylan mellé, bekapcsolom magam és még mosolyt is eleresztek mellé. Irány az munka, a pizza, a kávé és az éjszaka...Kell ennél több??






••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
 Words:Music:Note:      
 

_________________


C A L L A G H A N
J U L I A N

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Julian ♦ Dylan   2014-12-28, 21:21


Egy szót sem szólok egész úton, örülök, hogy a fickó is csendben van és végre megértette, semmi nem lesz jobb attól, ha üvölt. A kiskölyök meg, nos ő bámul maga elé. Fogadok, hogy azt sem tudja, mi történik vele, de legalább életben van egyelőre.
Pár közlekedési szabályt megszegek, de nem száguldok végig az utakon, így is bőven időben odaérünk a kórházba. Közben persze beszólok, hogy várjanak ránk. A gyereket pillanatok alatt kiszedi az ülésről mellőlem, amint megérkezünk. Elhangzik pár gyors kérdés, én meg csak rázom a fejem és intek Julian felé.
- Válaszolj nekik - mondom, de körülbelül úgy, mintha valami idegenhez beszélnék és arról lenne szó, hogy nem, nem tudom merre van a kávéház vagy hasonló. Aztán már ott is a tekintetem a fickón a kocsiban. Kitehetnénk itt, sőt ki is fogjuk, csak pár perc aztán...
... aztán befut az erősítés. Két nagydarab fickó, akik majd átveszik tőlük ezt a szerencsétlen. Szépen szólva is kirángatják a kocsiból és vezetik be a kórházba. Neki nem jár se tolószék se semmi. Csak majd másik bilincs a karjára, ami odaszegezi az ágy rácsához azon a bizonyos elkülönített részen, ahol napi huszonnégyben ott fognak posztolni az ajtaja előtt. Hogy utána mi lesz vele, hova viszik egyelőre nem az én dolgom.
- Julian - szólalok meg végül, mikor eltűnik minden orvos és nővér és intek a kocsi felé, hogy szálljon be. - Ebédszünet - teszem még hozzá magyarázatként. Azt már biztos nem kell neki részleteznem, hogy ki kell használni ezt a kis időt, mert utána jöhet a magyarázat, a jelentések, a papírmunka és minden más. Ma este nem alszunk, kelleni fog az a pizza. Meg egy kávé vagy kettő. Remélhetőleg senki nem kérdez majd rá, hogy mitől véres az ingem ujja és hasonlók.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
24
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Gyakornok
ϟ Hozzászólások száma :
171
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 04.
ϟ :



Ember

TémanyitásTárgy: Re: Julian ♦ Dylan   2014-12-28, 19:16

Dylan & Julian


Kiviszem a kis kölyköt a kocsihoz, Dylan hamar el is dönti a sorsát és már teszem is előre az anyósülésre és be is  kötöm. Ahogy felegyenesedek, fordulok Dylan felé, emelem a kezem is, hogy kivegyem ezt a szart a számból....lekevert egyet. Fejem kissé oldalra fordul, szemöldököm viszont mindene egyes szavával magasabbra szökik. A bagó pedig nekicsapódik, a maga kis lajtos- szaftos súlyával, a kocsi oldalának és esik le a földre.  
A lehurrogó szavaira rá emelem a tekintetem...ez kicsit felrázott...meg mukkanni nem tudok, nem hogy elmagyarázni neki a dolgot. Csak iszom a szavait, amik eléggé fortyogva és szíven szúrva találnak el. Aztán parancsára átsétálok a másik oldalra, hogy beszálljak a járműbe, bekapcsolom magam, aztán mehetünk is.
Nehéz ezt elhinnem. Lehetne jobb is a helyzet bizonyos szempontból, más oldalról pedig a madarat is röptében fognám meg, még ha ezt nem mutatom - pontosabban a magam sajátos módján mutatom ki. Sehogy. Egyáltalán mire ilyen dühös? Megtaláltam a kölyköt, ha nem hozom ki azonnal, oda fent hal meg!
Azt meg nem hagyhattam. Ez volt a gyorsabb megoldás. De nem magyarázok. Nem szítom a tűzet. Hátradőlök az ülésen, könyököm az ablak "párkányán" támasztva fejem bámulok ki a városra az ablakon keresztül. Néha a tagra pillantok mellettem, de felesleges, el van magával, így tovább bámulom a nagy semmit az ablakon kinézve. A Kórházhoz érve, már vártak minket a mentősök, meg sem moccantam, ez már Dylan stafétabotja. Meg a mentősöké. A tagot...meg vagy itt rendezik le, vagy a rendőrségen.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
 Words:Music:Note:      
 

_________________


C A L L A G H A N
J U L I A N

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Julian ♦ Dylan   2014-12-28, 17:32


Bízok benne, hogy ennyit meg tud csinálni. Amúgy is mindig az a baja, hogy nem adok neki semmi értelmes feladatot, nem fejlődik és hasonlók. Hát most csinálhatja. Nem hiszem, hogy ne bízna magában és bármit elrontani. Amúgy is rajtuk tartom a fejem, nem lesz gond. Pár perccel később pedig már egész biztos vagyok benne. A tanárok kérdő tekintetére persze megvillantom a jelvényem, de meg sem állok. Később ráérek magyarázkodni és bocsánatot kérni a "nagy" felhajtás miatt. Most viszont tényleg be kellene vinni ezt a szerencsétlent. Nem akarom, hogy a kocsi hátsó ülésén vérezzen el.
- Hova a francba...? - pillantok Julianre. Nem a legjobb ötlet most szünetet tartani, de végül nem állítom meg. Inkább gondoskodok róla, hogy tényleg ne haljon itt meg nekem a pasas, majd fél szemem végig rajta tartva megmagyarázom az odamerészkedő igazgatónak, hogy mi folyik itt és miért visszük el bilincsbe verve a drága tanárukat.
Megértően bólogat és még ő kér bocsánatot! Amiért nem vettek észre semmit. Hát, most mondjam, hogy elhiszem? Egy frászt! Az a dolga, hogy szemmel tartsa az ilyesmit, nem igaz, hogy nem tűnt fel nekik semmi. De nem szállok vele vitába, csak elküldöm, hogy legalább most intézze a dolgát és tartson rendet, nyugtassa a tanáraikat és a kölyköket.
- Nagyon jó... - jegyzem meg morogva, ahol hallom Julian hangját. Hirtelen fogalmam sincs, hova tegyük a gyereket. - Te ülsz hátra a srácot meg kösd be előre - döntök végül. Még ha nem is túl szabályos, jobb ötletem nincs. A pasas mellé nem fogom beültetni az biztos. Akkor már inkább Julian és tartsa rajta a szemét.
Nyitom az ajtót, hogy megkönnyítsem a dolgát és be tudja ültetni a gyereket, amikor végre rá emelem a tekintetem. Egy pillanat alatt forrongni kezd bennem a harag. Azt még megvárom, amíg csukódik az ajtó és egy szót sem szólok. Aztán lendül a kezem és felképelem.
- Ennyire nem lehetsz őrült! Mi a fene lóg a szádból?! - nem mintha még mindig ott lenne. Nem volt az túl fájdalmas pofon, de arra elégnek kellett legyen, hogy kirepüljön a szájából. Még ha rendes cigaretta lenne, akkor sem örülnék neki, hát még így. Az egész nem is tudom, miért volt pontosan. Nem csak a karrierjét meg a nagy álmait féltem, hanem...
Mindegy.
- Nem volt annyi eszed, hogy eloltsd és zsebre tedd? Ha mindenképp kockáztatni akarod az egész rohadt életed - és itt érződik, hogy inkább karrier és célokra értem, nem ténylegesen az életére -, akkor inkább a zsebedben találná meg valaki és ne a szádban lógjon! - nem mintha bárki kutatna nála, de... a fenébe is! Hogy jutott eszébe ez, mint logikus lépés? Értem én, hogy a gyerektől el kellett venni és nem dobhatta el csak úgy valahol, de akkor is.
De persze nem igazán van most erre időnk. A gyereket kórházba kell juttatni és a fickónak is kell valaki, aki kiszedi a lábából a golyót és ellátja. Még ha talán nem is érdemel ennyit sem.
- Ülj be Julian és menjünk - ez már inkább elmegy valami parancsnak, mint kérésnek vagy egyszerű sürgetésnek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
24
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Gyakornok
ϟ Hozzászólások száma :
171
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 04.
ϟ :



Ember

TémanyitásTárgy: Re: Julian ♦ Dylan   2014-12-28, 15:44

Dylan & Julian


Igen tudom, meg kell tanulnom ezt is és nem csak azt, hogy hogyan tegyük egyszerűen a társad eléd tartott csuklójára a bilincset, hanem ha kicsit küszködni kell, az is a mi feladatunk. A bilincs a helyére kerül, felállok és hátrébb lépek, ahogy Dylan talpra állítja az ügyfelünket, a kezén lévő eszköz segítségével. Majd a felettesre pillantok, aki biccent, egy lassú mosoly kerül elő, majd ahogy átadja nekem, el is veszem tőle a dolgot, nem arról van szó, meglepve pillantok utána.
- Főnök... - motyogok csak ennyit, majd irányt adok az ipsének, aztán lassú csigában lemegyünk a földszintre...már értelek Dylan...nekem se sok kedvem lenne ehhez a nyanya léptű dologhoz, de ha valamit meg kell tenni, akkor nincs helye vitának...ezért inkább csendben vezetem ki az illetőt a nyitott ajtón. A karját és a vállát tartom erősen, de nem hadakozik, megadta magát...A gyerekek felfigyelnek ránk, a tanárok se értik a helyzetet, én meg lámpalázas lettem...A kocsihoz érve pedig Dylan utasításai szerint cselekszem, pedig nem szoktam ilyen stílusú filmeket nézni...de a tehetséges ember megelőzi a zsenit...Az ajtó nyílik, a férfi fejét lenyomom, ő pedig engedelmesen lecsüccsen és eszébe sem jut, hogy bármi rendetlenséget tegyen. Majd becsapom az ajtót és fújok egyet.
- Mindjárt jövök. - indulok vissza az épület felé, be a Főajtón és elkezdek keresni egy mosdót. A táblák hamar útbaigazítanak, így a másodikon hamar könnyítek is magamon.  Füst... Kezet mosok és beljebb megyek, egy 10 éves kis srác a földön ülve vigyorogva szívja a cigit. Tekintete alul már fekete, azt se tudja hol van, vagy hogy fiú e vagy lány. A hajamba túrok, mégis mit kellene kezdenem veled ember? Kikapom a szájából a cigit, eszembe sincs eldobni, a nyomelemzőknek vagy kiknek majd eltartogatom, vagy le ellenőrzöm jómagam is. Bekapom, mintha én szívnám, pedig csak tartom, felkapom a kölyköt és a honai alá nyúlva felkapom és kisietek vele Dylanhez.
- Neki lesz egy kórházi fuvar. - szívom ki a fogaim közül a szavakat, miközben rápillantok, majd ezzel egyidejűleg a hasam is megmorran...az a rohadt pizza....

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
 Words:Music:Note:     
 

_________________


C A L L A G H A N
J U L I A N

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Julian ♦ Dylan   2014-12-28, 14:22


Pillanatok alatt megbilincselhetném a fickót, még élvezném is, ahogy kitekerem hozzá a karját, de átadom a lehetőséget Juliannek. Valamikor ezt is meg kell tanulnia, és ez már nem valószínű, hogy szökni fog egy golyóval a lábában. Persze meghalni sem fog, amíg bevisszük, onnantól pedig már nem a mi gondunk.
- Meg kell tanulnod ezt is, Kölyök. Nála ártalmatlanabb embered, aki még él, nem lesz - tartom továbbra is a bilincset, majd átadom. Csak addig nem figyelek oda, amíg felveszem a másik fegyvert a földről. Nem látni rajtam, hogy feszült lennék, de attól még ugrásra kész vagyok. Ha mégis tévedek és megpróbál szökni a fickó, nem árt felkészülni.
- Szívesen megtenném, de nem lehet. Az már nem mondható el önvédelemnek - válaszolom és még a vállamat is megvonom. Én is sajnálom, hogy nem ereszhetek golyót a pasas vinnyogó fejébe, de muszáj életben hagyni. Talán egyszer még jó ember lesz belőle. Talán. Jó pár év múlva.
Látom azt a pár másodpercet, amíg Julian súg valamit a fickó fülébe, de eszemben sincs megállítani. Sejtem, hogy nem éppen jó utat kíván neki a börtönbe vagy hasonlók. Ezért még nem büntettek meg senkit, szóval mondja csak el a magáét. Aztán már ott is vagyok, hogy talpra állítsam a pasast. Ha a bilincsnél fogva sikerül, akkor mást nem is kell ellenőriznem, jól tart. Egy apró biccentés a Kölyöknek, hogy jól csinálta aztán engedem, hogy ő vezesse ki.
- Be a kocsiba, a fejét lenyomod. Tudod, ahogy a nagy filmekben. És próbálj minél kevesebb gyereket megrémiszteni a jelenettel - egy pillanatra elgondolkozok. Sokkal valószínűbb, hogy inkább érdekesnek találják majd és örülnek, hogy valami történik az unalmas iskolájukba, de attól nekem ezt még így kellett elmondani.
Csak addig megyek előre, amíg kitárom előttük az ajtót, hogy még azzal se kelljen foglalkozniuk, a többit már neki egymagának kell megoldani. Egy a lényeg, a fickó már nem okoz több gondod, főleg, mert a vért már félig átáztatta a nadrágját és csak bicegni tud végig. Nem fog megpróbálkozni szökéssel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
24
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Gyakornok
ϟ Hozzászólások száma :
171
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 04.
ϟ :



Ember

TémanyitásTárgy: Re: Julian ♦ Dylan   2014-12-26, 17:00

Dylan & Julian


A Főnök a fickóhoz lép, rászegezi a fegyvert, de az csak ordít tovább...csendben nem lehetne? Kérdésemre viszont visszakérdezéssel válaszolt, aztán leesett neki, végül válaszolt. Megkönnyebbültem, nagy kő esett le a szívemről. A csávóra pillantok, könyörgő szemekkel néz rám. Bocs pajti, én a rendőrségnek dolgozom, nem az oviban. Eszemben sincs megkönyörülni rajtad. Inkább megöllek! Ha megtehetném, de nem tehetem meg. Itt nem. Ebben az államban nem....csak Kanadában, sehol másutt.
Dylan nekiugrik, hogy megbilincselje, aztán elvigyük az ipsét, aztán jöhet a pizza. Én legalábbis éhes vagyok már.... Szeretem hallgatni, amikor elmondja a jogában áll hallgatni dolgot, ahogy kiejti őket, na azt senki sem tudja megismételni. De ez valahogy kimarad most. Meglepetten pillantok Dylanre, mikor felém nyújtja a bilincset, le sem veszi tekintetét az emberünkről.
- Hogy én? Miért csinálnám én? A te feladatod...- mosolyodom el végül, megadva magam, hiszen nem akar ebből engedni, lassan nyúlok a bilincsért. Elveszem, majd a férfire pillantok, aztán lépek felé egyet, Dylan pedig kicsit odébb megy, de nem hagy faképnél. Közbe tudjon avatkozni, beletudjon nyúlni, ha valami nem stimmel. Egy pillanat alatt a hasára fordítom a tagot, aki újra üvölteni kezd.
- Nem lőnéd le? - morgom kissé talán hangosabban a kelleténél, Ő a másik földön lévő fegyver után nyúl, hogy azzal is kezdjen valamit. Addig a fickó fészkelődni kezd, nem adja meg magát könnyen, talán azt hiszi nem tudok tenni semmit. De aztán csak megragadom a haját, rá nehezedek még jobban és közelebb hajolok a fejéhez. Karját megragadva feltolom a háta közepéig.
- Kiszedjem a  helyéről az agyadat, hogy még véletlenül se gondolj szökésre? - suttogom, hogy csak ő hallja, felszisszen a karja miatt, de kussol a továbbiakban.
A bilincs a helyére kerül, én pedig Dylanre pillantok, hogy leellenőrzi e, hogy rendesen rajta van- e vagy igazítani kell rajta. Nem sűrűn bilincselgetek embereket, ez az igazság. Bár ezt is meg kell tanulni. Egyszer biztosan.


••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
 Words:Music:Note:  Köszönöm  
 

_________________


C A L L A G H A N
J U L I A N

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Julian ♦ Dylan   2014-12-26, 15:57


Nos, ha semmi más nem is, de ez könnyen ment. Legalábbis azt hiszem, hogy nem talált el a golyó, pedig biztos vagyok benne, hogy nem csak az én fegyverem dördült el. Viszont a fickón kívül nem ordít senki, úgyhogy nincs baj. Hamarosan már ő is befogja, ahogy az arcába nyomom a fegyvert.
- Fogd be, kiszakad a dobhártyám - szólok rá, szinte suttogva, de biztos vagyok, hogy igazából szavak nélkül is megértené, mit akarok. Legyen már férfi és szenvedjen csendben.
Egy másodperccel később már ott van Julian is. Nem figyeltem, hogy mit kezdett magával, abban a percben, amíg én mérlegeltem, majd döntöttem magamban. Ahogy most sem igazán sikerül odafigyelni a szavaira.
- Hm? - nem a legértelmesebben, de legalább visszakérdezek úgymond. Aztán persze már tudom is, hogy mit mondott. Nem mintha végignéznék magamon, de csak érezném, ha valami gond lenne, nem? A legrosszabb viszont, ami történt, hogy talán beütöttem a térdem az egyik kanyarban. De ugyan már, milyen miatt nem nyavalygok.
- Rendben vagyok - motyogok, de a következő pillanatban már készülök, hogy megbilincseljem a fickót és elmondja a szokásos szöveget, amit jobb, ha nem hagyok ki. A pasas persze olyan szenvedő arcot vág, mintha a halálán lenne, pedig csak a húsba fúródott a golyó, semmi több.
Gondolkozok egy keveset, aztán a bilincset előszedve Julian felé nyújtom.
- Akarod te csinálni, Kölyök? - nem követem el azt a hibát, hogy rá nézek és akár csak egy pillanatra is leveszem a tekintetem a fickóról. Na nem mintha futni tudni vagy akár talpra állni, de így a biztos. Aztán már engedem is át a helyet Juliannek, félig a fickó hátába térdelhet és csavarhatja a karját hátra. Addig én elveszem a másik fegyvert, kiszedem a tárat és majd leadom az őrsön.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
24
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Gyakornok
ϟ Hozzászólások száma :
171
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 04.
ϟ :



Ember

TémanyitásTárgy: Re: Julian ♦ Dylan   2014-12-25, 17:41

Dylan & Julian


A hajsza nem tart sokáig, és nem is lehet igazán annak nevezni a dolgot, ám egyszerre önt el a harag és a megkönnyebbülés, amikor mindketten a földön kötünk ki. Nincs menekülés, de egy fegyver csöve szegeződik a képedbe, majd a felettesed irányába.
Egy erős ember először öl, aztán kérdezi, hogy "mit akartok tőlem" ilyen helyzetben. Egy normális ember ebben a helyzetben két féle képen cselekedett volna, az egyik megfontoltan kiszámolja ellenfelei mozgásából, miképp szeretnének támadni, majd egy jól megfontolt válaszcsapással rukkol elő, ebben az esetben, talán még gyorsan végez is velük, hogy zavartalanul tölthesse tovább mindennapjait.
A másik eset a menekülés, ugyancsak eltereléssel párosítva, esetleg egy erős válaszcsapás, és amíg a védekezéssel foglalkoznak, addig meglép, és nem kerül bajba, nem fárad feleslegesen… a felettesem nem kockáztatna, de bízik bennem, hogy segítem a munkájában, esetleges hívatlan látogatók eltüntetésével, vagy, hogy nem magán akciózok. És ez jó érzés, hogy megbízik bennem. És ez kölcsönös.
Dylan fegyvert ránt, felméri, a lépcsőnél megjelenik egy kócos frizura, a Főnök látóhatárán kívül. Megmoccanok, hogy a gyereket eltüntessem onnan, ezzel egyidejűleg a fegyver is eldördül. De hogy melyik, azt nem tudom, a hátam mögött éreztem, ahogy elment mögöttem pár cm- re a lövedék, de nem törődtem vele, felkaptam a kisfiút és lerobogtam vele a lépcsőn, biztos fedezékbe juttatva őt. Hogy miért csináltam ezt? Szerintem ez egyszerű válasz… ha a gyerek meghal… Dylan elveszíti mindazt, amit eddig felépített, elveszít mindent. Talán a maradék józan esze is felmondaná a szolgálatot. Én meg…én meg nem lehetek az, ami lenni akarok. Aztán hallom az idegen ordítását, tehát őt érte a golyó...ez megkönnyebbítette a lelkem. A kisfiú megszeppenve kapaszkodott a ruhámba, ahogy letettem az alsóbb emelet folyosójára. A kezem a fejére tettem, nincs oka se kérdezni, se félni, se semmi, életben vagyunk ez a lényeg.
- Maradj itt, oké? - mosolyogtam rá, ő bólintott, de ahogy elfordultam, már el is szaladt vissza ki az udvar felé. Irányom pedig vissza Dylanhez volt. Figyeltem a férfit, aki a fájdalomtól küszködve hempergett a padlón. Majd a Főnökre pillantottam.
- Minden oké? - pillantottam rá, majd végignéztem rajta, megsérült- e.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
 Words:Music:Note:  Köszönöm  
 

_________________


C A L L A G H A N
J U L I A N

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Julian ♦ Dylan   2014-12-25, 16:27


Csak egyszer alakulnának jól a dolgok. Egyszer menne könnyedén egy ügy. Csak egyszer! De persze ez most nem az az alkalom. Futok utánuk, ahogy tudok, viszont jó pár akadály van előttem. Szerencsére a nagyja gyerek kint van az udvaron, élvezik a szabadságot. Hallom, hogy nevetnek és kiabálnak. Fogalmuk sincs, mi folyik itt bent. Addig jó. De mindig van olyan, aki megcélozza a mosdót, nem igaz? Most is, én viszont mindent félretéve csak kikerülöm. Érzem, hogy néz utánam, nem érti, mit csinálok és ki vagyok. Valószínűleg csak azt tudja, hogy a folyosón nem szabad futkározni.
Jó pár értékes másodpercet elvesztegetek, amikor pedig végre beérem Juliant és a dílert, már szembetalálom magam a fegyver csövével. Bőven arrébb van, mégis tudom, hogy veszélyes lehet. Két dolgot tehetek és az egyikhez nincs kedvem. Nincs kedvem úgy tenni, mintha megadnám magam és rávenni, hogy tegye le a fegyvert. Olcsóbban megússza a dílerkedést, mintha elsüti a pisztolyt. A másik viszont... az már tetszetősebb. Még ha nincs is semmi ilyen félrecsúszva a fejemben és nem élvezem a vér látványát, egyértelmű, hogy mit fogok tenni.
Pillanatok alatt mérem fel a terepet, sehol egy kölyök, vagy legalábbis én nem látok egyet sem. Remélem, hogyha mégis van itt valaki, Julian gondoskodik róla, hogy ne jöjjön ide. A fickó úgyis rám figyel és az a kis agya próbálja feldolgozni a mozdulataimat, amikor előszedem a saját szolgálati fegyverem és gondolkodás nélkül lövök. Önvédelem. Nem kell ennél többet mondanom és magyaráznom egy jelentésben sem.
Fogalmam sincs, hogy van-e annyi lélekjelenléte, hogy ő is lőjön, de eszemben sincs megvárni. Az egyetlen, amiben biztos vagyok, hogy hülye lenne, ha helyettem Julianre vagy bárki másra figyelne. Én lövök, az én fegyverem hangja hallatszik végig a folyosón és az a golyó szedi szét a térdét. Ez eléggé megzavarhatja ahhoz, hogy a földre kerüljön, onnan már könnyen fog menni. Se futni nem fog, se a pisztolyt használni. A legjobb, amint tehet, hogy üvölt a fájdalomtól.

/Köszönöm. Neked is :) /
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
24
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Gyakornok
ϟ Hozzászólások száma :
171
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 04.
ϟ :



Ember

TémanyitásTárgy: Re: Julian ♦ Dylan   2014-12-24, 22:35

Dylan & Julian


Ahogy Dylan célt ér, illetve csak akarna, a csávó mozdul és rohan. Tudom én, jön a munka. Dylan kiabálásából már csak annyit hallok, hogy a nevem végét kiejti. Látom, ahogy a csávó kivágódik a másik terem ajtaján és rám néz, egy gúnyos mosolyt ejt, aztán rohanni kezd. Szaladok utána.  Jön a lépcső… hányasával szedi ez a lábait? Illetve a fokokat? Hármasával? Nekem a kettő is sok, de sietni kell.  Hátra pillant és vigyorog. Rendkívül bölcsen tette, hogy ehhez semminemű kommentárt nem fűzött, így az elégedettség szikrája átvillant egy szívdobbanásnyi időre a tekintetemen. Díler és biztos saját magán is használta a cuccát. Azt a...!
Elkaplak, megöllek. Illetve nem, ez téves ráció. Mert az otthon ott van, ahol a család. A család vér. És a vér... A vér pedig egész egyszerűen kurvára kötelez. Ahogy kezdem utolérni a kabátja mögé nyúl, majd elővesz egy kis poros zacit, szétnyitja, és felém hajítja, minden szar kihullik belőle. Csupa fehér por vagyok, azt hiszem beszívtam egy keveset, mert lélegezni attól még kell. Bár ne kellene… Hátrapillantok, csupa fehér lett minden és kisebb porfelhő is száll. Ő az!! Egyre jobban megy fel benne a pumpa. Nem fogsz taknyos kölyöknek nézni! Ahogy a kanyarba ér, nekem ugorhatnékom van…két és fél méter távolság, rugóerő…kit érdekel. Rávetettem magam,  megragadtam ezzel rántottam rajta…szóval mindketten lezúdultunk a lépcsőkről, de elértük az első emeletet. Legalább azt, ha mást nem is. Szereztem egy kis időt Dylannek is. De valami koppant, nem nálam, nála… kivillant más is a nadrágjából. Kicsit távolabb voltam tőle, már álltam, legalábbis álltam fel, mikor előhúzta azt a szart. A fal előtt álltam… Mégse átlagos drogos? Bassszkii…
Ahogy megjelent Dylan, legalábbis látótávolságon belülre, a fickó rá tartotta a fegyvert. Legalábbis felé szegezte, lehet kicsit kancsal, vagy szimplán csak kettős látása van, amit megértek, hiszen nem kicsit szívhatott. Ráadásul a szeme se áll jól....
- Félre! – kiabáltam, de meg se moccantam, mégis mit tehetnék? Gyakorlatban semmit, nincs fegyverem, nála töltött fegyver van, amivel bármelyikünket kedve szerint ledurranthat.  Felpillantottam Dylanre, majd vissza az ellenfélre,  nem mozdultam, nem vagyok hülye. Biztos csak azért csinálja, hogy le tudjon lépni és lehet, csak játékszere van. Erre a gondolatra el is mosolyodtam, hiszen kicsit szánalmas, ha ilyennel képes volt ideállítani. De mond, hogy csak játszol!

// A végén azért leesett, hogy egy kölykökkel telehányt épületben vannak XD …Amúgy semmi gond a késésért. Kellemes ünnepeket //


••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
 Words:Music:Note:      
 

_________________


C A L L A G H A N
J U L I A N

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Julian ♦ Dylan   2014-12-24, 21:30


Nem is tudom, valahol mélyen abban reménykedtem, hogy nem lesz itt gond. Ha már annyit vártunk rá feleslegesen a kocsiban ülve, talán most kárpótol minket a sors és nem kell még egy hajszát lenyomnunk. Na persze. Mielőtt a nő orra alá nyomhatnám a fantomképet és elmagyarázhatnám neki, kik vagyunk, már fel is bukkan a fickó. A magyarázatról hát ennyit, helyette határozott léptekkel indulok meg a pasas felé. Aki persze, hogy azonnal menekülőre fogja. Soha nem fogom megérteni, honnan tudja minden gazember azonnal, hogy kivel van dolga. Van valami különös a szemünkben? Vagy...? Egyszer szívesen kifaggatnám valamelyiket, de akikkel eddig próbálkoztam, egyik sem volt beszédes kedvében.
Majd talán őt szóra lehet bírni. Csak ahhoz el kell kapni, viszont úgy tűnik, nem olyan hülye és fut. Nem sok mindenre van időm, csak sejtem, hogy mi merre van az épületen belül. Fene se úgy tervezte, hogy fogócskázni kell majd idebent.
- Julian! - mondok csak ennyit szinte kiabálva és remélem tudja a dolgát. Pontosabban azt, hogy a hallgatással felhagyhat és fusson, hogy el tudjuk kapni.
Én pedig szedem a lábaimat a fickó után rohanva. Ki az ajtón, amit persze már van annyi esze, hogy becsapjon az orrom alatt. Káromkodásra viszont most nem volt idő, már így is értékes másodperceket vesztettem. Miért nem tudtunk mi kifogni egy rendes, belassult dílert? Miért kellett egy huszonéves, fiatal tanárt, aki után loholhatunk kifulladásig? Nem mintha esély lenne rá, hogy elmeneküljön. Szó sem lehet róla!
A lépcsők előtt viszont biztosan nem fogom utolérni, onnan pedig már szinte bármerre mehet. Termek, mosdók...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
24
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Gyakornok
ϟ Hozzászólások száma :
171
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 04.
ϟ :



Ember

TémanyitásTárgy: Re: Julian ♦ Dylan   2014-12-24, 11:02

Dylan & Julian


Még jó, hogy csak háromszintes. Szerintem kettő is túl sok. Na de nekem ezzel nincs problémám, ha menni kell, akkor menni kell. Gyorsan megyek egyre feljebb, nyomomban a felettessel, majd az első emeleten érdeklődök. Amint kiejti a harmadikat, már vonulok is tovább. Egyáltalán a gyerekeknek minek kell a tesióra? Bőven elég, ha a harmadikról leszaladnak a földszintre, aztán vissza fel. Ezt kétszer. Egyre gyorsabban. Aztán megy a jegy. Én utáltam a tesiórát, mondjuk, ha úgy vesszük, akkor hasznos olykor, de ez nem ide tartozik. A harmadikra felérve, a lépcsőtől teszek két lépést, figyelem a folyosót és feltűnik a kétszárnyú ajtó, kitüremkedik a többi közül.
Épp megindulnék, mikor Dylan kiteszi elém a karját, ahogy mellém lép. Mellkasom a vastag karjával találkozik, egy pillanatra lepillantok, majd a férfire vetem a tekintetem, ahogy megindul lassan előre és elejti a kis monológját. Természetesen megyek mögötte.
- Bemegyek veled és kussolok. Értem. – jelentem ki gondolkodás nélkül, hiszen ez csak egy szimpla (?) Díler, se fegyver, se más, csak a portéka. Legalábbis ha az alap felszereléssel van itt, nem pedig felturbózva. Meg különben is mennem kell vele be. Hogy miért? Hát…tanulok. Erre más magyarázatom nincs! Az ajtó mögött, pedig nem elemezhetek, csak szemtől szemben. Dylan kopog, majd belép, követem hát és figyelmem sem lankad. Az asztal mögött egy nő szegezi ránk értelmes, vagy értelmetlen arcocskáját, nem érti kik vagyunk, mit szeretnénk. Nekem most jelenleg kuss a nevem, nem szólok, csak teszem azt, amit a Főnök megparancsolt. Egy másik ajtó nyikorogva jelzi, érkezője van. Gyors odafordulok, majd Dylanra, aki meg is indul felé, azt hiszem megvan. Az az ajtó merre nyílik? A másik osztályba? Mert ha menekülőre fogja... igen, akkor gyorsabban a lépcsőknél lesz, mint Dylan. Fel kell készülni ilyen eshetőségekre is. Képben vagyok Dylan.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
 Words:Music:Note:     
 

_________________


C A L L A G H A N
J U L I A N

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Julian ♦ Dylan   2014-12-23, 21:17


- Szellemet... persze - mondok csak ennyit kicsit morogva. Tényleg nem viselem túl jól a gyerekek közelségét. Mindig eszembe juttatják a sajátom, és utálom ha bárki vagy bármi emlékeztet erre.
Most viszont csak megrázom a fejem, magam mögött hagyom a morgolódást és a feladatunkra koncentrálok. Minél hamarabb elkapjuk a fickót, annál hamarabb mehetünk innen. Valami gyerekmentes helyre.
- Még jó, hogy csak három szintes az egész épület - nem mintha bajom lenne a lépcsőzéssel, gond nélkül szaladgálnék fel-le ha lenne bármi értelme. Itt tényleg csak az egész gyerek dologgal van bajom, semmi több.
Haladok előre, és egész gyorsan tudom magam mögött a lépcsőfokokat. Arra, hogy kit keresünk pontosan, már nem is teszek semmi megjegyzést, csak aprót bólintok és egy perccel később már a következő kérdésén jár az eszem.
- Harmadik. Eszemben sincs végigjárni minden termet és mosdót - döntök pár másodperc alatt és indulok tovább. A harmadikra érve viszont kiteszem Julian elé a kezem. Megyek előre, ő pedig jobb, ha mögöttem marad. Aztán jövök a folytatással, amint elérjük a nagy kétszárnyú ajtót.
- Én intézek mindent, te kint maradsz, vagy legalábbis csendben. Érthető, Kölyök? - nem mintha nem bíznék benne... de na jó, tényleg el tud járni a szája én pedig szeretem a saját módszeremmel intézni az ilyesmit. Ami persze nem az, hogy beverem a fickó fejét a falba ha megtaláljuk, vagy hasonló.
Remélem, hogy azért Julian legalább az egyiket be tudja tartani. Vagy marad az ajtó előtt, vagy nem szól bele. Nekem teljesen mindegy, apró kopogás után már nyitom is ki az ajtót és nézek be. Egész hivatalosan viselkedek és eszemben sincs a jelvénnyel meg hasonlókkal jönni. Csak elbeszélgetek a bent ücsörgő nővel... amíg fel nem bukkan egy illető a másik ajtón keresztül. Két bejárat? Ezt elcsesztem, mert nem figyeltem. De még ekkor is nyugodt maradok, csak megindulok a pasas felé. Lerí róla, hogy ő lesz a mi emberünk.

/Bocs a csúszásért, ezek most ilyen napok/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
24
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Gyakornok
ϟ Hozzászólások száma :
171
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 04.
ϟ :



Ember

TémanyitásTárgy: Re: Julian ♦ Dylan   2014-12-21, 22:54

Dylan & Julian


Oké, nem számított arra, hogy viszek neki csomagot. Én meg arra, hogy egyszer ilyet mondok taknyosoknak, zúg a fejem a saját hablatyomtól. Elteszi a csomagot, majd "zoknit" ad, hát ilyen kis semmis apróságot még egy 3 éves is megcsinál... Aztán haladunk a korral, ezzel együtt megindul az idő is, mi megyünk beljebb, de aztán a Főnök megtorpan, automatikusan teszem a hátára a mancsom, majd hallok valami suttogásszerűt és látom elmenni a kiskrapekot, aki Dylan útját állta 5 másodperccel ezelőtt.
- Szellemet láttál? - kérdezem, mikor végre tovább megy és mellé érek.
A folyosó szerencsére üres, senki sehol, se gyerek se tanár, Dylan pedig kérdéseket halmoz föl. Sóhajtok. Sose hazudtam, neki meg nem akarok, az ipse halált érdemel. Kanada tiszteletére (XD).
- Öhm. Készülj fel, mert lépcsőzni kell. A harmadikra...- indulok is meg a lépcső felé, szedem a lábam, majd hátra pillantok, hogy közöljem a többi infót.
- Egy tanárképűt kell keresni, a 20 tagot megszámláló tanári karból. - tekintetem kissé zavart, ennél pontosabb leírást nem kaptam, amit elcsesztem, hiszen nem kérdeztem rá. De tervem az van. Majd szedem a lábam, mivel nem akarok a felettesem háta mögött kullogni, lassú lépcsőzésben, én meg nem szeretek tötyörészni. Nem sértem meg őt ezzel, tudja jól, milyen örök(agy)mozgó titán vagyok. Első emelet.
- Körbe nézünk az emeleteken a termeken, vagy egyből az utolsó? - pillantok vissza rá, megvárom, nem akarom se lehagyni, se egy fegyvercsövével szembe találkozni.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
 Words:Music:Note:   elmélkedik   
 

_________________


C A L L A G H A N
J U L I A N

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Julian ♦ Dylan   2014-12-21, 22:20


Nem volt kedvem a két kölyökhöz beszélni. Akkor sem, ha már nem olyan gyerekek. Vagy legalábbis annyi biztos, hogy nagyfiúknak érzik magukat a kis mutatványuk után. De ettől még Juliant küldöm, hogy intézze el. Igazából azt hittem, hogy csak simán rájuk ijeszt, hiszen egyszerű cigaretta lóg a szájukból. Nos, úgy tűnik, tévedtem. Igen, ez is megesik néha. Csalhatnak a megérzéseim és amit semmiségnek hiszek, az az egyik legfontosabb nyom, amibe belebotolhatunk.
Amikor a Kölyök megjelenik egy pillanatig értetlenül nézek arra, amit átad. Hümmögök párat, aztán elrejtem. Persze nem azért, hogy később még hasznát vehessem. Átadom majd, mint bizonyítékot, esetleg az illető orra alá nyomom, ha megtaláljuk.
- Szép volt - nos, nem a legjobb dicséret, de tőlem már ez is valami. Nem szoktam agyonmagasztalni, felesleges. Nem attól lesz jobb, ha milliószor elmondom, hogy mekkora zseni és milyen jó nyomozó lesz belőle, amikor eljut addig. Vagy inkább ha eljut addig. Nem biztos, hogy végig díjazni fogják, hogy mindenbe beleüti az orrát, ha úgy tartja kedve.
Ez viszont nem igazán vagy nem csak az én gondom. Most csak intek a fejemmel a nagy ajtó felé, hogy induljunk. Belököm magam előtt... és megtorpanok, ahogy egy tíz éves forma kis srác lendületből belém ütközik. Nézek le rá, amíg elhadar egy bocsánatot és kikerülve rohan tovább. Látni rajtam, hogy valami nincs rendben, de a következő pillanatban már megyek is tovább. A folyosó teljesen kihalt, mégis egész halkan szólalok meg.
- Szóval, kit keresünk és hol pontosan? - ez az egy kérdésem van hozzá, a többit egyértelmű, hogy én intézem. Remélem neki is az és nem fog vitázni velem, amikor azt mondom mondjuk az egyik ajtó előtt, hogy itt várjon meg. Csak annyi lesz a dolga, hogy ne engedjen be senkit, amíg elbeszélgetek a fickóval, aztán felőlem nagy büszkén lehet ő az, aki kivezeti innen bilincsben. Ez már nem olyan fontos részlet. Soha nem a dicsőségért dolgoztam és nem most fogom elkezdeni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
24
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Gyakornok
ϟ Hozzászólások száma :
171
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 04.
ϟ :



Ember

TémanyitásTárgy: Re: Julian ♦ Dylan   2014-12-21, 20:45

Dylan & Julian


Ha kell, akkor beszélek én, nem nagy cucc. Akkor ő meg csak nyugodtan játssza el a néma "kacsát", ha neki ez tetszik. Jó, ez egy könnyű feladat, értek én a gyerekekhez...Callagan módokkal hatni tudok rájuk.
Mert még csak gyakornok vagy. Visszhangzik ez az egy mondata a fejembe, meg neki van fegyvere, na meg jelvénye... tisztában vagyok ezzel is, végül megindulok, mikor irányt mutat kis finomkodással, megyek haladok előre, az ablakok kerülik el a figyelmem, majd megtoppanok, de a Főnök hangja újra lépést generál bennem. Így egészen a Kétszárnyú ajtóhoz megyünk.
Valami nagyon elterelte őt, tekintetemmel követem az ő szem irányát, majd kérdésére bólintok, majd visszapillantok rá és már tudom.
- Oké, oké, nem kell egyszer se elmondanod. - sétálok vissza le a lépcsőről és haladok komótos léptekkel a két kuka zsonglőr elé. Na és mégis mi a fenét mondjak nekik nagyokos? Áh hát persze, nem finomkodok. Tiszta sor.
- Hello. Azt hiszem ti ketten tudtok nekem segíteni. - köszöntöm őket, egyből haptákba vágják magukat és rejtegetik a rejtegetnivalót.
-Nyugi, nem árullak be. Én is szívom. Csak kérdezni akarok valamit. - szívom? Ezt tényleg én mondtam? Honnan vettem ekkora őrültséget??!!! Baah....el se hiszem. Összenéznek, majd az egyik megszólal.
- Kit keresel?
- Egy olyan korú kölyköt mint ti vagytok. - nyújtom a kezem felé, hogy átadja a slukkra szánt terméket, kis hezitálás, de átadja, volt a kis zacskóban 2 szál cigi, meg egy kisebb csomagnyi anyag.
- UUHH. - lelkesedek fel látszólag.
- Honnan szedtétek, ez kurva jó anyag. - nézek rájuk csillogó tekintettel, mire az egyik boldogan megosztja az infót, bár halkan, szerencsémre.
- A harmadik emeleten az egyik tanártól.
Tekintetem máris komoly lett, megragadtam az árulkodó kölyköt és nekivágtam a konténernek. Csak ne most, csak ne most, csak ne most gőzölj be.
- Kösz. - fejezem be az egészet, nem az én dolgom, hogy megrójam őket és visszasétálok a Főnökhöz, nem lóbálom az anyagot, csak szépen csendesen átadom neki.
- Már rég bent van.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
 Words:Music:Note:   elmélkedik   
 

_________________


C A L L A G H A N
J U L I A N

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Julian ♦ Dylan   2014-12-21, 18:43


Nem tudom, miért nem tudtam nyugodtan elmondani a részleteket. Hogy miért nem lesz ilyen piti bűnözőből soha nagymenő. Talán csak túl sok olyan esetet láttam, ahol gyerekek voltak az áldozatok. Talán tényleg csak az, hogy mindegyik arra  az egyre emlékeztet valamilyen szinte, akit elhagytam, mikor megszületett. Nem mintha különösebben számítana egy kis düh. Hamar elhallgattam és le van tudva az egész. Mehetünk beljebb, mert láthatóan az itt ücsörgés nem hoz semmi eredményt. Lehet, hogy pont ezzel rontunk el mindent, de... nagyon remélem, hogy nem így lesz.
Ahogy azt is, hogy egy órán belül átadhatom Juliannek a papírmunkát és pedig megihatom a kávém. Aztán jöhet az az akciós pizza.
- A munka oroszlánrésze... Nehogy megerőltesd magad - mondok csak ennyit, eszemben sincs magyarázkodni neki, hogy miért jöhetnének oda hozzánk gyerekek. Talán tényleg egy sem tenné meg, de ha mégis megtörténne, akkor sem én akarok az lenni, aki beszél velük. Ezért van a gyakornok, nem igaz? Hogy amihez nincs kedvem és egyszerű feladat, lepasszoljam neki.
- Mert még csak gyakornok vagy - teszem a nyakára a kezem és lökök rajta egy kicsit, hogy haladjon szépen. Persze hallani a hangomon, hogy nem leszólom, amiért csak egy gyakornok, egyszerűen ez az igazság és ezért nem hagyhatom rá a teljes ügyet.
- Az orrod elé figyelj, ne fel - szólok rá alig hallhatóan, mert közben már a nagy kaput figyelem, majd a kölyköket, amik lassan mindent ellepnek. Végül is annyira nem lógunk ki közülük, csak annyira, mint két amerikai Kína belvárosában. Bár felőlem most akár Liliputban is lehetnénk, nem lenne különbség.
Nagy léptekkel haladok az épület bejárata felé, de a tekintetem újra és újra végigfut a rohangáló és kiabáló gyerekeken. Már most zsong tőlük a fejem, pedig alig egy perce vagyunk az udvarom. Valami hirtelen ötlettől vezérelve megállok a kétszárnyú ajtó előtt. Van egy olyan érzésem, hogy bármit is keresünk, nem lesz bent. Itt kint viszont csak két nagyobb fiú az, akik furcsán viselkednek. Ők is csak a konténerek mögé osonnak el. Fogadjunk, hogy voltak olyan nagymenők és elloptak egy szálat az apjuk cigarettásdobozából.
- Látod őket? - intek arra a fejemmel. Az pedig, hogy ezek után nem mozdulok, egyértelmű jel arra, hogyha gondolja menjen és ijesszen rájuk. Én maradok és tovább figyelek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
24
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Gyakornok
ϟ Hozzászólások száma :
171
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 04.
ϟ :



Ember

TémanyitásTárgy: Re: Julian ♦ Dylan   2014-12-20, 23:00

Dylan & Julian


Kérdésemre, hogy tudnak e nagyban gondolkodni ezek a drogáruló ürgék, Dylan egy kissé dühös lett, de legalább elrészletezte a dolgokat. Kanadában elég szigorú törvények vannak, aki kezet emel, illetve bármi illegális dolgot ad egy kiskorúnak, azt megölik. Apámmal azért nem tettek semmi ilyen ütközőt, mert címes rangja volt, megtehette a bántalmazást, mind felém és mások felé…még ölhetett is. Azért egy kicsit felháborít, hogy itt ilyeneket nem tesznek el láb alól. Jó, az is igaz, hogy minden országnak meg vannak a maga törvényei meg minden, itt meg ilyesmi sem történhet, csak ha megöl egy ember 5 – 6 embert és halálra ítélik. Ebből Dylan kérdése zökkent ki, amire egy kis túlélési mosollyal válaszolok, majd kérdezek a járásra, menjünk be. Rendkívül titkolózó, nekem pedig nem kenyerem a dolgok hosszan való firtatása, a verbális mélyre hatolás és a kifinomult puhatolózás. Sajnos...néha kurvára megtenném, mert amúgy érdekel... Szeretek egyenes, lényegre törő kérdéseket feltenni, s azokra hasonló választ kapni. Engem az egyenes útra neveltek, nem az ilyen némaságra.
Az én gondom? Hurrá...
- Persze, enyém a munka oroszlán része… – csóválom meg a fejem, hiszen mi jöttünk kérdezősködni, akkor miért jönnének a gyerekek? Ártatlan emberkék vagyunk, akik csupán keresnek valakit…bent hagyom a táskám, a zsebemben a mobilom és kiszállok, megvárom, míg a Főnök bezárja a kocsit.
- Miért nem maradsz itt kényelmesen, míg én megoldom a teljes ügyet? – mosolyodom el, bár tudom jól a választ, ismerem jól, bár... egy arrogáns kis hang a fejemben elégedetten szerette volna duruzsolni, hogy olyan nincs, aki engem legyőzhetne, ám ez önámítás és hazugság volna egyszerre. Végül megyünk be a kapun. Fürkészem a gyerekeket és azt, hogy rejtegetnek e valamit, sunyítanak e, meg ilyenek. De egyelőre senki semmi…csak sima kiskölykök. Megvakartam a tarkóm. Más oldalról kell közelítenem, és nem az agytornával van a problémám, hanem azzal, hogy ezt fölöslegesnek érzem. Legalábbis a körítést. Felpillantok az épület emeletére, az ablakokon végigszántom tekintetem, de mind üres... kivéve a bal oldali utolsót. A furcsa alak a fényképemről. Megtorpanok, mire egyet pislogok már nincs is ott... Nem tetszik ez nekem, valami nem stimmel, csak nem tudom, hogy mi az. A kérdés csak az, miért van kedve játszadozni? Komolyan mondom, lassan már azért nézek körbe, hogy a kamerákat keressem, mert ez tuti a kész átverés show SLC változata lesz, vagy valami hasonló. Esetleg most azt tesztelik, mekkora türelmem és önuralmam van? Óriási. Vérbeli Callagan- t akarnak? Felőlem....


••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
 Words:Music:Note:   elmélkedik   
 

_________________


C A L L A G H A N
J U L I A N

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Julian ♦ Dylan   2014-12-20, 21:31


Eleinte tényleg nem hittem benne. Csak egy olyan kölyök volt, aki nagy álmokkal meg célokkal vágott neki, de semmi mást nem láttam benne, csak azt, hogy mindenbe beleüti az orrát és ott van, ahol semmi keresnivalója. Inkább az agyamra ment, mint a segítségemre lett volna. Mostanra persze változtak a dolgok. Persze néha még így is az agyamra megy, de be kell látnom, ha egy kis teret adok neki, hasznos tud lenni.
- Nagyban gondolkozni? Az ilyenek? - csak egy pillanatra nézek rá, aztán már vissza is fordítom a tekintetem. Fogalmam sincs, hogy jutott ilyesmi az eszébe, de van időnk, hogy nekiálljak magyarázni.
- Jól jegyezd meg, az ilyenek mind gyáva férgek. Eszükben sincs valami komolyban részt venni. Szerinted miért kisgyerekek? Miért iskolások? Hm? Mert azokat egyszerű elhallgattatni. Csak azt mondja, hogy elviszi a zsákos ember, ha beszél és a kölyök a sírig hallgat - tartok egy pillanat szünetet. Látszik az arcomon az undor, ahogy visszagondolok pár régebbi ügyre, ahol szintén gyerekek ellen tettek valamit.
- Mind a saját pocsék gyerekkorát részletezi, amikor elkapjuk. Alkoholista apa, aki verte, drogos anya, aki elhanyagolta. De az nem mentség. A szüleik vétke nem mentség arra, hogy egy barom legyen - hallani valami dühöt a hangomban, de amint észreveszem, hogy ott van, el is hallgatok. Inkább pár perccel később előállok azzal a kérdéssel. Nem tudom olyan viccesre venni a dolgot, mint ő, de aprót bólintok.
- Persze, hozzuk rá a frászt az egész tanári karra - morgom, végül egy nagy sóhajjal hozzáteszek egy mondatot. - Ha bármelyik gyerek odajön kérdezősködni, a te gondod lesz - nem, tényleg nem jövök ki jól a gyerekekkel. Talán mert azon jár olyankor az eszem, hogy vajon az én fiam hány éves is lehet most. Rá pedig nem akarok gondolni.
Mintegy végszóra meghallom az idegesítő csengőt, miszerint óra vége és jön a szünet. Egy csapat gyerek fél percen belül megjelenik az ajtóban és kirohan az udvarra.
- Menjünk - mondom és mielőtt kiszállnék, meggyőződök róla, hogy nem látszik ki a fegyver. Teljesen úgy nézünk ki, mint két átlagos járókelő. Apa és fia. Na ja...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
24
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Gyakornok
ϟ Hozzászólások száma :
171
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 04.
ϟ :



Ember

TémanyitásTárgy: Re: Julian ♦ Dylan   2014-12-20, 16:15

Dylan & Julian


Tudom jól, hogy Dylan figyelmét mivel lehet felkelteni. Pizza. Kávé és még tuti van valami. Ezért is hoztam fel a nagy semmit tevés közben az akciós pizzákat. Örül a fejem, hogy a végén oda is elmegyünk, nem szeretek egyedül arra lógni, de úgy hogy a Főnök is jön, akkor úgy tuti.
- Figyelek, figyelem. – teszem is el a telefont és egyik emberről kóborol át egy másikra a tekintetem, de semmi. Nincs ismerős pofa a fantomképes őrültről. Végül hátra felé is kipillantok, amott is tiszta, senki sehol, teljesen nulla.
- Ja, könnyebb lenne. – örülök, hogy hisz bennem, amikor először találkoztunk, egyszerűen egy nagy nullának tartott, de bizonyítottam és az óta ez a nagy változás.  Bár igaz ami igaz, nekem elég lenne 1- 3 másodpercre az arcot néznem és két héttel, vagy 2 évvel később is pontos leírást adnék róla. legalább már ismer.
- Szerinted az ilyenek nem akarnak nagyban gondolkodni? Teszem fel, hogy nem kiskölyköknek adnak ajándékot, hanem túszejtés, követelőzések, meg ilyenek? Vagy ez csak ilyen alap kis piti bűnöző? – érdeklődöm, hiszen még nem igen volt dolgom ilyen csávókkal, sose értettem az efféle őrültek gondolkodását. A suli ablakából valamelyik kölyök kihajít egy cipőt, fejcsóválással nyugtázom, majd Dylan kérdése lep meg, amire rápillantok. Tőlem kérdezte, de eddig is rendben voltam. Illetve, ami nálam rendesnek számít.
- Öhm.... - húzom fel egy pillanatra a szemöldököm, nem is tudom... - Amikor alszok, tiszta normálisnak érzem magam, ha erre gondolsz… amúgy a kis bunyónk, 2 órára nyugit hozott, aztán minden szaladni kezdett. Ha rendben lenne, valahogy nem én lennék…nem gondolod? – mosolyodok el egy kicsit jóízűen, de aztán vállat vonok, szerintem így vagyok normális, ezen már nem lehet változtatni. Ha meg igen, nah olyan orvosi tudományt még nem alkottak meg.
- Itt fogunk megőszülni. Dylan, mennyünk be, ha eddig nem láttuk bemenni, akkor tuti már bent van. Csináljunk valamit!
– fészkalódok az ülésen, menni akarok, tenni akarok valamit és nem pedig egy helyben ülni…ez olyan mintha a papírokat töltögetném az irodában….

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
 Words:Music:Note:   elmélkedik   
 

_________________


C A L L A G H A N
J U L I A N

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Julian ♦ Dylan   2014-12-20, 15:36


Máskor lehet, hogy unalmasan vizsgálnám a hirdetést az akciós pizzákról, de most egészen felélénkít, hogy akár egy fél percre is van min agyaljak és nem csak az embereket vizsgálom, akik elhaladnak előttünk.
- Zárásra ott leszünk. Az iskolából viszont van még pár óra, szóval oda figyelj - nem mintha tényleg korholó lenne a hangom vagy bármi. Egyszerűen csak nem vehetjük le túl sok időre a szemünket a kinti világról. Lehet, hogy pont abban a percben bukkan fel a fickó, amikor mind a ketten az akciós pizzák részleteit olvassuk.
Hamar vissza is tér a tekintetem a hirdetésről az emberekre, de az ég világon semmi nem változott. Ugyanúgy siető anyukák és apukák vannak, meg az iskola ablakán szenvedve kibámuló diákok. Legalábbis gondolom, hogy valami hasonló arcot vághatnak. Nem igazán tudok egy olyan gyereket sem felidézni, aki nagy élvezettel várta az órákat.
- Jó, hogy nem a cirkuszban látott bohócról adtak személyleírást - mondom kicsit morgolódni, ha már ez fordult meg a fejemben, aztán eltüntetem a fantomképet. Nem hiszem, hogy ezzel bármire is megyünk.
- Könnyebb dolgunk lenne, ha veled próbálkozott volna. Az utolsó hajszálig pontos leírást tudtál volna adni róla. Kár, hogy te már túl idős vagy és még csak iskolába sem küldhetünk - csak hangosan gondolkodok. A nagy csend és a semmittevés úgy tűnik, ezt hozza ki belőlem. Muszáj beszélnem néha, vagy lefejelem a kormányt.
- Rendben van a fejed, Kölyök? - kérdezem végül, de továbbra is kifelé bámulok. Nem akarom elszalasztani azt a bizonyos alkalmat. Amúgy sem teszem fel neki ezt a kérdést túl sűrűn. A kis lövöldözős-verekedés nap óta viszont néha meg kell kérdeznem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
24
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Gyakornok
ϟ Hozzászólások száma :
171
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 04.
ϟ :



Ember

TémanyitásTárgy: Re: Julian ♦ Dylan   2014-12-19, 22:15

Dylan & Julian


Akocsiban ülünk, mint általában mindig. Bár ez rossz ténymegállapítás, mert most dolgozunk. És nem csak kávézunk. Ami már szokás lett kettőnknél. Most viszont figyelünk. Mellettünk egy iskola, amit becserkészett magának egy díler, osztogatja töretlenül az eszét a pisiseknek. Most bezzeg sehol sincs. Utálok csendben maradni. Úgy érzem, beszélnem kell, vagy a sok gondolat öl meg. Ez most sincs másképp.
- A Duuncens üzletnél most 15 dolcsival olcsóbb a pizza. Majd belépünk oda is? - nem is találok megfelelő kifejezést arra, amit érzek. A sután megbúvó mosolyomat pusztán az táplálja, hogy én is pontosan ezekkel a lehetőségekkel és kérdésekkel szembesültem akkor, amikor dönteni kellett a továbbiakról. Hét éve...
Dylanre pillantok és mutatom a Duuncens oldalát a mobilomon és az akcióikat. Minden 15- 50 dolcsival olcsóbb. De előbb a munka és aztán a szórakozás, meg a kaja. Tudom én. Ki se kell mondania.
Most ha valaki megállna mellettünk, figyelne minket pár pillanat erejéig, azt gondolná rólunk, apa- fia kapcsolat van köztünk és a kis tesómat várjuk. Rossz helyen?
- Vagy elég jól álcázta magát. - válaszolok a töprengésére töretlen bizonyossággal, miközben a suli felé igyekvő felnőtteket figyelem, de senki olyan, aki a fantom képen lenne. Ezek a gyerekek, mindig valami mással álltak elő. Dylan elővette a képet és ugyanazt elszajkózta amit én is. Kicsit közelebb hajoltam a képhez, de senki nem ugrott be.
- A kölyköknek nagy a képzelőerejük. - pillantok fel rá, majd ülök vissza egyenesbe, miközben az utcán elhaladó bicikliseket, autósokat figyelem. De semmi fura alak. Vagy csak mi nem veszünk észre valamit.Vagy már rég szem elől vesztettük és még csak fel sem tűnt. Lehet nem is úgy néz ki...

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
 Words:Music:Note:   elmélkedik   
 

_________________


C A L L A G H A N
J U L I A N

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Julian ♦ Dylan   2014-12-19, 19:29


Türelem. Mondanom sem kell, mostanában nem ez az, ami a legjobban megy nekem, de kávét kortyolgatva és a kocsiban ülve egész jól produkálom. Persze nem vagyok valami beszédes, úgy meg, hogy Julian mellettem ül, meg sem erőltetem magam túlságosan. Mondja ő helyettem is, ha kell, ha nem.
Legszívesebben persze nem itt ülnék, de valakinek ezt is meg kell csinálni. Mármint nem nyugton ülni, hanem figyelni az iskolát. Hogy ki megy be és ki jön ki azon az ajtón. Esetleg ki az, aki túl sokszor fordul meg erre és gyanús. Nos, igen, ezt eddig nem említettem, de minden jel arra mutat, hogy van a környéken egy dílerünk. Valószínűleg bármerről is nézzük, nem nehéz megállapítani, hogy a fickó egy rohadék, de ha hozzátesszük azt a részletet, hogy iskolák környékén jár és ott ad "ajándékba" a gyerekeknek színes bogyókat... Nem kell részletezem, hogy az ilyen emberekről mit gondolunk mindannyian az őrsön. Igaz, én szeretem kerülni a kölyköket, de attól még egyiknek sem kívánok olyasmit, hogy egy ilyen barom akár csak rájuk köszönjön.
Na de egy a lényeg, minél hamarabb el kell fognunk a pasast, de ez kezd hosszúra nyúlni. Az órámra nézve már látom, hogy negyedik órája ülünk bent az egyszerű, fekete kocsiban. A parkolóban körülöttünk cserélődnek a kocsik, de mi maradunk. Szemben az iskola főbejárata, de úriembernek öltözött tanárok, rohanó diákok és aggódó vagy éppen ideges anyukák kivételével senki nem jár erre. Még egy kutyát sétáltató öreg sem.
- Kezdem azt hinni, hogy rossz helyen keresünk. Valami nyomot félreérthettünk vagy megsejtett valamit - nem hiszem el, hogy itt volt a nagy szünet, amikor minden tanár figyelme lankad a tizenötödik perc környékén és még akkor sem bukkant fel senki.
- Vagy a fantomképben van a hiba és az emberünk ügyesebben álcázza magát, mint gondolnánk - veszem elő az összehajtogatott papírt. Ilyenünk is van, de mindegyik gyerek, akit beült a rajzolóhoz, kicsit máshogy írta le a fickót. Abban a bajuszban sem vagyok biztos, hogy ott van a helye. Sokkal jobban hasonlít egy kiégett bohócra a rajz, mint egy s*ggfejre.
Nem mintha feladhatnánk, úgyhogy be is fejezem a morgolódást, hátradőlök az ülésben és eltüntetem az utolsó korty kávém, miközben tovább figyelem kitartóan a szemközti iskolát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: Julian ♦ Dylan   

Vissza az elejére Go down
 
Julian ♦ Dylan
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Dylan Sprayberry
» Dylan O'Brien

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Salt Lake FRPG :: Helyszínek :: Belváros :: Iskolák-