Salt Lake FRPG
 

Share | 
 

 Abby & Antonio

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

ϟ Hozzászólások száma :
30
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 07.
Ember a Purgatóriumból

TémanyitásTárgy: Re: Abby & Antonio   2015-02-05, 19:21

A szám sarkán feltűnő apró kis mosollyal nézem a nőt. Igazából nem akarok én semmi különöset, csak jólesik valakivel beszélgetnem, és akkor már miért tagadjam meg magamat, és miért játsszam el az előkelő távolságtartást.
Megvonom a vállaimat a válaszára.
- Ez van. Megszoktam már, hogy nem jár rózsa - mondom egyszerűen.
A Szürkeségre gondolok, arra, ami ott volt. Nem akarok visszakerülni, mert az a hely rosszabb bárminél. Az a halálnál is rosszabb. le merem fogadni, hogy nem én egyedül érzem és gondolom így.
Annak a valaminek nem lenne szabad léteznie, vagy ha van is, nem lenne szabad hozzáérnie ehhez a világhoz. De hát tudjuk, hogy nem csak hozzáért, de már össze is kapcsolódott vele. Erre az én létem a legjobb bizonyíték.
Lehuppanok vele szemben.
- Rendben. Nincs maszlag - sóhajtom, és magam elé húzom a tányéromat.
Lassan kezdek enni. Nem mondom, hogy ez valami gurmand koszt, mert ahhoz nagyon messze van, semmi extra, csak sült hús. Van rajta só is. Ami jó, legalább van valami íze, és szerencsére a só mennyiségét eltalálták. Ez első falatot szép lassan rágom meg. Főleg, mert nem is tudom mikor ettem utoljára így normális ételt. A második falatot is lassan, mert kissé mócsingos a hús, de ez van, ki tudja, mikor ettem utoljára mócsingosat, és a szürkeség után még ennek is lehet örülni. Valamelyest.
Ahogy a társaság is jót tesz. Remélhetőleg, akkor is ha szúrós kissé a hölgy modora. Nem bánom, mert valódi és élő. Nem hiszem, hogy ő ezt értené.
- A sör részét értem a dolognak - biccentek egy aprót.
Végtére is ha szereti a sört és itt finom, meg olcsó... Csak nem tér be naponta. Legalábbis remélem. De ha mégis, az sem az én dolgom, nekem senkim se a nő, nem is kell tehát azzal foglalkoznom, milyen gyakran kocsmázik.
- Van - biccentek és egy újabb falatot veszek a számba.
Nem zavar, ha néz evés közben, tényleg nem. Nem gond. Itt már nem, már nem félek attól, hogy nem jutok újra ételhez, és nem érzem úgy, hogy ha valaki hosszan néz, azt orrba kell vágnom. Erre jó volt ez a három nap idekint. Láttam, hogy mekkora a bőség, hogy valami mindig kerülhet, hogy még a koldusnak is kerül. Valahogyan.
Nincs semmi baj, amíg nem kerülök vissza Oda.
Felnézek, majd újra a tányéromra.
- Értem. Leesett - mormogom.
Nem zavar, hogy nevet, csak nem tudok vele igazán mit kezdeni, talán mert elszoktam tőle, vagy talán mert nem érzem igazán boldognak. Bár ki vagyok én, hogy tudjam, ő mit gondol?
- Antonio - felelem a bemutatkozására.
Nem formális, nagyon nem, de mikor voltam én valaha formális? Vándor csepűrágóként biztos nem, szélhámosként sem.
Egy valami viszont érdekel:
- Elmondanád mi az a habos-babos latte machiato? - kérdezem egyenesen a szemébe nézve.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Ő lenne
ϟ Kor :
27
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Informatikus palánta
ϟ Hozzászólások száma :
17
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 13.
ϟ :

Boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: Abby & Antonio   2015-01-17, 23:46

Látványosan dől előrébb, és néz körbe, mintha azt keresné, akiről beszél, majd végül lassan ismét visszapillant rá, magára mutatva, hogy valóban róla beszél-e. nem szokott hozzá, hogy ilyesmiket mondjanak neki, na meg azt sem, hogy pár „perces” ismeretség után akárki kisajátítsa magának. Nem arról van szó, hogy hercegre vár, fehér lovon, meg esküvőig még a bokáját se pillanthatja meg, csak azért na, dolgozzon meg azért a dologért.
- Nahát. Ez hamar ment. De vigyázz, sok a kóró is, lehet, hogy a végén csak az jut neked. – viszonozza a szép szavakat sajátosan, majd visszadől az előbbi, kényelmes pozícióba. Nem, nem ideges, olyan nyugodt mint a tenger, és mondhatni zavarba sem hozta ezzel, udvaroltak már neki cifrábban is, egészen hozzászokott, hisz nem először jár ilyen helyen, ilyen emberek között. No az igaz, azok, akik hasonlókat mondtak neki, vagy hetven és a halál között voltak, vagy olyan részegek, hogy valószínűleg nem találták volna meg a pöcsüket sem, a lábuk között.
- Hát jó, ebben igazad van. Mármint, hogy én is inkább itt ennék. A többi maszlag nem kell . – legyinti le, hogy nem kell ennyire körbejárnia a dolgot, üljön csak le, és kész. Nincs ebben semmi. A figyelő szemekkel egyelőre nem is foglalkozik, had tegye, inkább iszik ismét pár kortyot, lassan, jólesően, és az időközben felbukkanó kérdésre is választ indít, miután letörli a kis sörhabot az ajkai fölül.
- A sör. Olcsó, és finom. Meg persze, itt mindig van valami, amin lehet röhögni. – int fejével a kapatos vendégek felé, akik ugyan most még csak töltenek, de biztos lesz egy fél-egy óra múlva olyan, akik összevesznek az utolsó cigin, vagy épp, hogy ki akarja hazavinni a pultos csajt, akármi. Csak idő kérdése minden.
- Jó étvágyat. – azért nem annyira bunkó, mint amennyire mutatni kívánja magát, és még azt sem kívánja, hogy akadjon a torkán. Nem, nem tett igazából semmit sem. Így, miután beáll a csend, futólag pillant az ételre, ugyan nem éhes, de látványnak nem is olyan rossz, ilyet itt még nemigen evett. Nem is mert, de hát, ha nem patkol el a férfi, akkor ő is ki fogja próbálni. Ujjai a korsó köré fonódnak, ahogy ismét leteszi, és úgy játszadozik vele, miközben szemöldöke a magasba szökken, majd végül kitör belőle a nevetés.
- Nem, nem vagyok prosti.. – nevet még mindig, majd igyekszik visszafojtani egy nagy sóhajjal. Na ezt még nem kapta meg. Lehet, nem nevetnie kellene, hanem megsértődnie? Nem, nem egy hisztis liba, ezt azért nem teszi.
- Mondom. Jó a sörük, közel is van, és utálom a kávézókat, ahol a sznob köcsögök szinte kinéznek, ha nem a habis-babos latte machiato-t, vagy mi a jó istent kéred, hanem sört. És még ráadásul nőként. Itt kevésbé van hányingerem. – ez valós, tényleg emiatt kerüli ezeket, hisz a legtöbbek valóban ilyenek. Előbb gyújtja rájuk a kávézót, mintsem ott ücsörögjön ilyen békésen.
- Amúgy Abby. – böki közbe, majd iszik ismét, ezzel le is zárva az ismerkedést. Amit tudnia kell, megkapta. Lehet, hogy a kissé mocskos nyelve már nem lesz annyira imponáló, általában ilyenkor szoktak lelépni. Férfiak… angyalt keresnek, vagy olyat, aki tényleg él? Sosem fogja megérteni.

_________________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Hozzászólások száma :
30
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 07.
Ember a Purgatóriumból

TémanyitásTárgy: Re: Abby & Antonio   2015-01-08, 00:18

A szöszi engem néz a korsója pereme felett.
Nos, igen, ez vagyok én, semmi úri cicoma, rongyos ruhák, nem kicsit elvadult külső. Azért egy bizalomkeltő mosollyal bepróbálkozom. Hátha.
Bár ahogy észreveszem, a hölgy nem kicsit tüskés. Nem mintha annyira zavarna, egy igazi rózsaszálon kellenek is azok a tüskék, hogy az ember fia óvatosan bánjon vele.
- Dehogyisnem - vágom rá. - Rózsaszál vagy ezen a szemétdombon. Kicsit tövises, de az enyém. Én találtalak.
Pimasz mosollyal zökkenek le vele szemben.
- Bocsáss meg, de be kell valljam néked, a te igéző arcodat szívesebben látom a vacsorám közben, mint bármely másikat itt.
A nőt nézem, szőke haját, világos szemeit. Határozottan csinos, van az arcában valami egyedi, karakteres jelleg. Még akkor is, ha leszámítom a gúnyos mosolyt, ami nem áll neki rosszul, bár nagyon jól el tudom képzelni azt is, hogy inkább másra használja a csábos ajkait.
Azonban van bennem annyi jóérzés, hogy nem ezzel nyitok neki. Milyen dolog lenne már?
- Téged mi hozott ide ma este, egyedül? - kérdezem végül némi töprengés után, miközben a kés és a villa után nyúlok.
A sültre pillantok, egy ilyen helyhez képest nem is rossz, a szürkeséghez képest pedig, ahonnan valahogy kikeveredtem, nos ahhoz képest egyenesen fejedelmi. Ahogy a nő is. Alapból inkább a barnák vonzanak, a napsütötte lányok, akik pergőek, és tüzesek, de el kell ismernem, ebben a szőkében, itt velem szemben van valami.
Vágok egy falatot a húsból. Nyelek. Igen, meg tudom állni, és nem kezdek zabálni, tudok úriemberként viselkedni még egy ilyen nagyon kevéssé előkelő helyen is.
Sosem okozott gondot, hogy egy palotában is ellegyek, ahogy épp elégszer aludtam viskókban is.
Ekkor esik el, én jóval kevésbé lógok ki erről a némileg lepusztult helyről, mint a szöszike. Egy ilyen helyre nem való egy nő egyedül, hacsak nem , nos igen... De valamiért az az érzésem, ő nem az, bár az anyatermészet kellő bőséggel felruházta, hogy akár nagyon sikeres is lehessen az iparban.
- Nem nézel ki olyan nőnek... ha érted. Ezért is érdekelne, miért pont itt?
A szemébe nézek, és kockáztatom, hogy a képembe önti a korsója tartalmát, de akkor is kíváncsi vagyok a válaszára.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Ő lenne
ϟ Kor :
27
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Informatikus palánta
ϟ Hozzászólások száma :
17
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 13.
ϟ :

Boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: Abby & Antonio   2014-12-22, 21:49

Jólesően gördül le torkán az első, majd a második korty is. Felszusszan, a hideg nedű mindig jól esik neki egy húzós nap után, de néha, csak úgy. Nem hiába heccelik néha azzal a közelebbi ismerősei, hogy agyban férfi, és már csak a pöcök hiányzik a lába közül. Van benne valami, de azért nem annyira durva a helyzet, csak helyzetek akadnak, amikor igenis félrepakolja a nőies felét. Ez történik többek között most is, hiszen a lányok nemigen ülnek be egy füstös kocsmába sörözni munka után. Nem, sietnek haza az emberhez, hogy körbeugrálják. Neki ilyen háziállata nincs, egyelőre nem is tervezi, de mint tudjuk, ez nem terv kérdése, ha jön, akkor jön. Egyelőre nem akadt lovagra, és tökéletesen elvan úgy, ahogy, semmit sem csinálva esténként, csak a saját igényeit kielégítve. Nem is lenne agya hozzá, ha ma még házimunka is maradna rá, az kizárt dolog. Találnia kell egy házias férfit, ami mint tudjuk, nem létezik. Így marad a 72 macska, és a boldog öregkor, ha megéri. De ez még messze van.
Kényelmesen nyújtózkodik egyet, lábait a szék alá húzva, majd hosszú ujjait visszasimítja a korsóra. Felemelve ismét kortyol, nem törődve azzal, ha netán a kissé ködös tekintetek már épp falatozzák őt, megszokta a részeg fickók udvarlási szokásait, vagy épp azt, hogy kioktatják, hogy nem illene itt ücsörögnie. Már fel sem veszi ezeket, ahogy most a pillantásokat sem, pedig „érzi”, hogy akad belőlük. Egészségükre, azért van a szemük. Ahogy a korsó ismét lekerül az asztalra, úgy kezd el körbe-körbe tekintgetni, felmérve jobban, hogy kik járnak erre. Elkap egy-egy vigyort, vagy kósza tekintetet, de csak szemeit forgatja meg, unottan, lépve is tovább. Nem is számít másra ma sem, általában a bámuláson kívül nemigen akad más, a távolról, más asztaltól szoktak magyarázni neki, de csak kevesen másznak el az ő asztaláig, hogy leüljenek hozzá. Biztos azt hiszik, emberevő, hogy ennyire elkerülik. Nem is érti, de valahol örül azért neki. Így, teljes nyugalomban kortyolgat tovább, amikor is észleli, hogy valaki közeledik felé. Meglepve húzza fel szemöldökét, miközben az alak melléér, és határozottan nem csak tetteti, hogy itt van dolga. Lassan teszi le a korsót az asztalra, miközben futva végigpásztázza tekintetével, végül pedig megállapodik arcán. Nem, egyáltalán nem ismerős neki az alak, még annyira sem, hogy látta már volna itt, totálisan új alak. A megszólításra gúnyoskás mosoly szökik ajkaira, és kedve lenne olyat mondani, amitől nemhogy virág, még kóró se lehetne, de moderálja magát.
- Határozottan nem vagyok kisvirág, de.. nyugogtan. – mutat széles gesztussal az asztalra, és székekre mutat, hogy felőle leülhet, és élvezheti a kocsmai pillanatokat. Addig is újabb kortyokkal mossa le szavait, és hűti le csípős nyelvét, amely majdnem előbújt.

_________________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Hozzászólások száma :
30
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 07.
Ember a Purgatóriumból

TémanyitásTárgy: Re: Abby & Antonio   2014-12-18, 16:26

Nem mondom, hogy annyira elégedett vagyok ezzel a helyzettel, amibe csöppentem, ez a hely, komolyan jobban próbára teszi amúgy is rongyosra csellózott idegeimet, mint a Nagy Szürkeség tette.
Ott mindig minden állandó volt. Állandóan veszélyes, undorító, és szörnyű, de mindent meg lehet szokni. Olyan az egész, mint egy nagy budi. Beülsz, és undorodsz, de ha rád zárják, és eltelik két óra, már észre sem veszed a szagot. Ez a harci helyzet. Én már csak tudom, rejtőztem már fura helyeken a nagyurak haragja elől.
De ennél őrültebb helyet, mint ahova most kerültem, még a mesében nem láttam.
Kész vagyok tőle teljesen.
Szerintem ez az egész nem is valóságos. A Nagy Szürkeség, az talán attól volt, hogy elájultam és bevertem a fejemet, ez meg… Nem is tudom? Mi van, ha valami idióta felcsert hívott hozzám, aki aztán eret vágott rajtam, és most a vérveszteségtől hallucinálok?
Ez még elképzelhető.
De ha az egész, amiben vagyok, csak egy álom, akkor álmomban kell valamit tennem, mert egyre jobban kínoz az éhség.
Az pedig ébren is rossz, álmomban meg már-már fájó. Mintha évszázadok óta nem ettem volna. És ki tudja, mikor ittam meg az utolsó pohár boromat?
Pedig nagyon úgy néz ki, hogy nagy szükségem van rá. Ez a valóság túl sok, túl harsány, szekerek lovak nélkül, este is erős fények, villogó színes feliratok…A fények bántják a szememet, a hangok hasogatják a fülemet. Valami hely kéne, valami csendes és, nem nem szürke, legyen barna, legyen igen, valami sötétzöld, vagy bármilyen, szürke ne, és ne is ilyen harsány, mintha állandóan vásári forgatagban lennék.
Elegem van! Szédülök!
Majdnem bele egy... hééé, ez egy lépcső és lefelé vezet. Az alján épp nyílik az ajtó. Égi jel! A kocsmák szaga mindenütt ugyanolyan, dohányfüst és párolgó alkohol keveréke. Egy hely, ahol a lármában is csöndben maradhatok, egy hely, ahol valami ételt csak adnak, és talán iható lesz az a vizezet lőre is, amit felszolgálnak. Egy hely, ahol tündérkéket is találni.
A helyiség olyan, mint bármely kocsma a világon, van egy pult, egy kocsmáros, és asztalok. Igaz nem gyertyák vagy fáklyák világítanak, hanem gőzöm nincs mik. De lehet, hogy mégis gyertyák csak olyan üveg izékbe dugták őket. Hát persze, ez az!
A pulthoz megyek. A fickó nagyot néz, de igen, van náluk sült, meg kenyér, és vörösbor is. Nálam meg arany. Nem sok, de akad. Még. Amíg elkészül a tulaj, vagy ki, az ételemmel körbenézek, hova ülhetnék, hogy megegyem.
Egy csinos kis szöszin akad meg a szemem.
Pont jó lenne, étel, ital, nő, még ha csak társaságnak is, amíg eszem, aztán meg ki tudja.
Megállok az asztala mellett, ahol sört kortyolgat. Egyedül. Hmm.. nő, kocsmában, egyedül, sőrrel, talán nem esélytelen a kicsike.
Szép estét, kisvirág! Leülhetek ide? – kérdezem, mert bár gyerekszobám se volt, de fő a legalább félig úri modor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Ő lenne
ϟ Kor :
27
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Informatikus palánta
ϟ Hozzászólások száma :
17
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 13.
ϟ :

Boszorkány

TémanyitásTárgy: Abby & Antonio   2014-12-15, 22:34

Zsong a feje a sok hülyeségtől, vagy inkább hülyétől, akik ma megtalálták. Nem a legjobb dolog az, ha az ember napi több órát azzal foglalkozik, hogy telefonhívásokat fogadjon olyanoktól, akik még egy kábelt sem tudnak bedugni, nemhogy egy kisebb, ismétlem kisebb rendszerhibát elhárítani. Ha nem kötné a kezét semmi szabály, világgá kürtölné az összes olyan esetet, amin a vonal szétkapcsolása utána röhögcsélni szokott. Nem egy álommeló, de fizet, és itt ez a lényeg. No meg néha jól is szórakozik, csak a sokadik után húz egy vonalat, hogy na mára elég volt. Nem is érti, honnan jön ennyi ember? A visszatérő idős telefonálókba nem is köt bele, szinte már napi rutin George bácsi reggeli köszöntője, vagy a rekedt hangú néni netes szörfölése, vagy az, hogy „Tényleg nyertem egy utazást, mert én voltam a sokezredik látogató?!”.  Apró szösszenetek csak, amin mosolyog. Ilyen az élet.
Hosszan sóhajt, szerencsére holnap nem dolgozik, így van ideje ma, és holnap kipihenni a dolgokat, de elsőként úgy dönt, megiszik valamit, az hétszentség. Kell neki, érzi, hogy most nagyon is kell, így szinte kérdés nélkül vágott neki cuccai lepakolása utána a csendes, esti városnak. Szereti ilyenkor, bár nyüzsög, de koránt sincs olyan embertömeg, mint nappal, akiktől a falra tudna mászni, mert mindig van egy-két szájtáti, aki beáll pont elé, és el nem moccanna onnan. Néha nagyon szeretne megtanulni repülni, hogy könnyebben, és gyorsabban érjen oda, ahova kellene, de ez nem így megy, és roppantul bosszantja is a dolog egy-egy elmélkedése idején. Most azonban egész könnyen elér oda, ahova akar. Gyalogol, hisz a hely, ahol ma iszogatni szeretne nincs messze, így nem kell a fránya taxit használnia, vagy bármi egyebet. Ráérősen lépdel, csizmája sarkai koppannak a járdán, persze nem vad, extrém magas dologról beszélünk, éppen hogy emelkedik magasabbra tőle. Kezei a kabát zsebeiben, íriszeivel pedig az utca másik oldalát szemléli, ahol az áhított ivó helyezkedik el. Már csak át kell jutnia, de jobb, ha vár egy zöldet – neki -, mielőtt még elgázolja valaki. A rendszeres agybajával, a kis „ajándékával” egy ideje nem is foglalkozik, most is csak futólag, humorosan jut eszébe, hogy megbűvölhetné azt a nyomoronc lámpát, de nem tesz semmit, amúgy is zöldre vált, és már indul is. Jobbra kanyarodik, majd pár méter után meg lépked is lefele a lépcsőn a pinceszintre. Már megcsapja az a tipikus aroma az orrát, amint épphogy az ajtóhoz ér, és belép rajta. Körbetekintve megint pont elegen vannak, de a levegő békés, puskapor mentes, így megnyugodva bújik ki kabátjából, és lépdel a pulthoz, hogy rendeljen magának egy igazán nőies, korsóban mért sört. Amíg vár, addig gyors felméri az asztalterepet, no meg akad-e ismerős arc, de miután a második pont negatív, egy falmelletti asztalhoz lépdelve pakolja le a korsót, kabátot, és lehuppanva dől hátra, hogy a megérdemelt finomságba nagyot kortyolhasson. Nem is kell több jó mára.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: Abby & Antonio   

Vissza az elejére Go down
 
Abby & Antonio
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Salt Lake FRPG :: Helyszínek :: Belváros :: Kávézók, bárok, éttermek-