Salt Lake FRPG
 

Megosztás
 

 Thomson & Delmer

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Vendég


avatar

Vendég

Thomson & Delmer Empty
TémanyitásTárgy: Re: Thomson & Delmer   Thomson & Delmer Empty2014-12-16, 18:14


Emory & Shawie


Épp csak megérkeztem, éreztem, hogy a tarkómon feláll a szőr. Sose bírtam az ilyen sötét, hideg helyeket és hát hol máshol akar öngyilkos lenni egy ember, ha nem olyan helyen ahol senki nem látja.
Ahogy lépdeltem hallottam, ahogy a zúzott kő a cipőm alatt krákogott. Borzalmas hangja volt és nem bírtam elviselni, aztán végre a betonon voltam.
Naná, hogy az első fickónak, aki szembe jött parancsolhatnékja támadt. Így nem is törődve a mérgemmel mentem be. Minő meglepetésemre természetesen férfi volt az ajtó másik oldalán. Amikor megcsapott a dohány jellegzetes füstje elmosolyodtam. Szerettem azt az illatot. Igaz mérgező, de lássuk be. Én magam is az lennék.
Amikor beszéltem hozzá, a sötétség igaz megnehezítette a munkám, de tisztán éreztem, már a kisugárzása is azt visította, hogy rohadtul nem izgatja a dolog. Nem tudom, hogy ez jó, vagy inkább rossz. De az egómat eléggé megtépázta. Megvontam a vállam, ha nem hát nem. Én nem fogok könyörögni. Ebben a városban mindenki ilyen … mufurc?! Istenem a kedvesség kiment a divatból.
Delmer.. fantasztikus. Komolyan mondom, ki akarok ugrani a bőrömből, hogy megtudtam a nevét. Mintha nagyon izgatna. Megkeresünk mindent, amit kell és le is léceltem.
Mikor megköszönte, én csak bólintottam, próbálok minél kevesebbet beszélni, akkor talán nem ütöm meg a bokámat. De ha nem sikerül gyorsan valami helyet találnom, ahol levezethetem a stresszt, hamar új Őrsön találom magam. Megint.
- Értem. – bólintok. Ennyi információ és pont elég volt, hogy tudjam mi a dolgom. Nem érdekel semmi olyan felesleges dolog, amit ebben a vak sötétben úgy se fogok látni.
- Mindenképp. – esküszöm, most az lenne a legjobb, ha kitépném a nyelvem és zsebre dugnám, mert kevésen áll, hogy ne olvassak be neki, hogy mekkora egy karót nyelt. De erősen kapaszkodtam magamba, hogy ne nyissam ki a számat. Bekapcsolva a lámpámat elindultam a nyomok felé. De bezzeg az Ő keresztnevét nem árulta volna el. Meg is lepődtem volna, ha megmondja. Jobb is, hogy nem tudom talán már elátkoztam volna magamba.. akkor meg túl egészséges lenne.
A lámpával pásztázva sétáltam el mellette, hogy keressek valamit, ami öngyilkosságra vagy éppen gyilkosságra utal. Búcsúlevél, vagy dulakodás nyomok.
Vissza az elejére Go down
Vendég


avatar

Vendég

Thomson & Delmer Empty
TémanyitásTárgy: Re: Thomson & Delmer   Thomson & Delmer Empty2014-12-14, 12:55


Akárhonnan nézi az ember, hervasztó ez a hely. A sötét, a hideg, a szürke gyárépületek, színesre festett drótkerítések... ki akarhat pont ilyen helyen meghalni? Már ha van választása, persze.
Ellenzem az öngyilkosságot, vagy legalábbis nem vagyok kibékülve vele, de odáig nem merészkednék, hogy felelősségre vonjak bárkit, aki mégis ehhez az eszközhöz folyamodik. Mert ha kell, akkor kell, nem? Aki azt mondja, nem tudja megérteni az öngyilkosokat, az végül is egyenesen a halottak pofájába hazudik. Ez az élők legfontosabb tulajdonsága, szemrebbenés nélkül kell hazudni tudni, ha meg ez már nem megy, akkor szépen fogod a zsilett pengét. Egyetlen egy ember sincs, aki ne potenciális öngyilkosjelöltként élné le az életét. Mindössze néha közbejön egy kis rák, vagy egy golyó a fejbe valaki más fegyveréből, vagy végelgyengülés, amit csak akarsz. Nem volt idő, hogy lehazudhassa az adagját és undort kapjon magától.
Vagy van, hogy már lehazudta. És már csak fél.
Van ez a sok szórólap, a terápiákon, ahová járok egy rakatot találni belőlük, még akkor is, ha az ott lévők közül alapvetően nem sokaknak fordul meg a fejében, hogy esetleg egy kötelet rakjon a nyakába. Különböző színű és formájú prospektusok hirdetik, hogy "don't give up" meg "it get's better", de egy ponton túl ezek már inkább csak sallangos, üres szavak. Persze, emberi ösztön az életigenlés. De ha ez az ösztön kihal, nem is az hogy egyszerűbb, de talán célravezetőbb hagyni, hogy történjen, aminek történnie kell, mint újraindítani egy egész világszemléletet. Aki halni akar, haljon, az ember csak a saját életével rendelkezik szabadon. Persze lehet, hogy nincs igazam.
Szívtam még egy slukkot. Már épp kezdtem volna föladni a várakozást, mikor elém lépett egy nő. Sötét haj, sötét szemek, egyenruha. Felteszem, ő lesz az emberem.
- Delmer. - nem nyújtottam kezet, vagy bármi, épp csak ránéztem, mikor a nevemet mondtam. Én úgysem megyek be addig, amíg a cigim a végére nem ért, fél percet még igazán kibír az ügy, nem? Elvettem a zseblámpát, közben kifújtam a füstöt.
- Köszönöm. - és nem érdekel, és nem érdekel, és nem érdekel. Egyik sem olyan információ volt, amit első, második, vagy akár sokadik találkozásunk után esetleg megkérdeztem volna. - Új, hm? Egy húsz éves kölyköt keresünk, szőke haj, kábé... ilyen magas, - itt a kezemmel a szemem vonalának magasságába mutattam. - kicsit hájas. Lehet bármilyen konok, meg nagyszájú, ha képes arra, hogy itt körbenézzen, tulajdonképpen már megérte ma este eljönnie. - cinikusan elmosolyodtam, majd szívtam egy utolsót a cigarettámból.
- Shaw. Jó. - fél perc múlva már úgysem fogok emlékezni rá. Eldobtam a csikket, elrugaszkodtam a faltól, készen arra, hogy bemenjünk. - Ne legyen ilyen kishitű, máris javul a helyzet, hogyha felkapcsolja ezt. - megemeltem a zseblámpát, majd, csak hogy teljesen tiszta legyen, miről beszélek, be is kapcsoltam. Nem mintha teljesen hülyének nézném. Nem mintha jobban hülyének nézném, mint bárki mást ebben a városban. Illetve...
Vissza az elejére Go down
Vendég


avatar

Vendég

Thomson & Delmer Empty
TémanyitásTárgy: Re: Thomson & Delmer   Thomson & Delmer Empty2014-12-14, 10:19


Emory & Shawie


Olyan érzésem van, hogy végre valamit is kezdhetek magammal. Mert már kezdtem halálra unni magam. Elmentem futni, mert miért is lenne ebben a koszfészekben egy normális edzőterem. A fülembe csak úgy dübörgött a zene, éreztem, ahogy a basszus csak úgy bizsereg az ereimbe és ettől csak jobban ment a futás. Legalább kifárasztom magam, levezetem a feszültséget és szabadjára engedem magam. Egészen addig tartott, míg nem csörrent meg a telefonom. Felnyögve láttam, hogy az őrsről keresnek. Megingattam a fejem és haza sietve letusoltam, majd felöltözve indultam először az irodára, aztán mikor megkaptam a feladatomat, elindultam a helyszínre. Minden álmom és vágyam az volt, hogy egy öngyilkossághoz hívjanak ki.
Szerettem az életemet és nem tudtam felfogni, hogy mikor lehet valaki annyira elkeseredett, hogy eldobja magától. Szerintem ez önzőség, hiszen van családja az embernek, aki hiányolja. Mert miért is gondolná úgy, hogy jobb a világ. Pedig nem. Ez csak a gyengeség, hogy nem tudsz tenni az ellen, hogy neked jobb legyen. Mert minden fejben dől el. Ha akarod, hogy jobb legyen úgy is lesz.
Azt hiszem, valamit tennem kell, a hülye fejemmel. Mert mostanában egyre többet gondolkodom. Pedig nem szoktam, amit hirtelen kigondolok, azt csinálom. Forró fejű és elég makacs, amit akarok, megvalósítom. Azt hiszem ezt apámtól örököltem.
Amikor feltűntek a kék villogók tudtam, hogy a fél őrsöt ide rendelték. Amikor kiszálltam a kocsiból hirtelen megjelent egy fickó aki egyből azt hite ő a főnök és mondta, hogy menjek be a gyárba és ha jót akarok vigyek zseblámpát, ott majd segítsek a nyomok kutatásánál. Legszívesebben még szalutáltam is volna, de persze nem akarok mindenkivel tiszteletlen lenni, így a nyelvembe harapva kivettem két zseblámpát és ellenőriztem, hogy működik-e majd elindultam az ajtó felé. Többen még megnéztek, hiszen friss húsnak számítok. De nem foglalkoztam vele. A cipőm kopogott, ahogy mentem és azon gondolkoztam, vajon elvitték-e a hullát, vagy még nekem is meg kell néznem. Nem sok problémám van a halottakkal, de nem az én dolgom. Ha annyira vonzana, akkor kórboncnoknak mentem. Hányni nem szoktam tőlük, de nem szívesen nézegetem.
- Thomson. – léptem oda a férfihoz, aki eléggé úgy tűnt ő lesz, aki segít nekem. Mindenkinek van társa, nekem is be kellene, szerezzek egyet. De hát, ha másik oldalt nézem, nekem mindenki a társam akinek a nyakába varrnak. Királyság.
- A zseblámpa. És igen, új vagyok, nagyszájú, és elég konok. – mutatkoztam be, persze nem erről van szó, csak szeretem, ha nem faggatnak. Mert azért gondolom, megy az irodán a pletyka, hogy milyen nehéz esett vagyok. De nem érdekel. Mindenkinek meg van a maga keresztje.
- Shaw, a nevem. – oké ez olyan bénán hangzott, de mit csináljak vele? Nem tudom, hogy mondjam el. Nem akarom az egész nevemet felsorolni, úgy is csak azt halljuk, ha valakinek a vezetéknevét ordibálják.
- Ilyen sötétben semmit nem fogunk találni. – motyogtam az orrom alatt és bekapcsoltam a lámpámat, hogy körül nézzek mi is ez a hely pontosan.
Vissza az elejére Go down
Vendég


avatar

Vendég

Thomson & Delmer Empty
TémanyitásTárgy: Thomson & Delmer   Thomson & Delmer Empty2014-12-13, 23:59


- A halál oka? - kérdezte Mertens.
Előbb ránéztem, majd fel a tetőre, majd ismét rá.
- Gravitáció. - feleltem.
Minden városnak van egy pontja, egy nyomorúságos, elveszett kis hely, ami legendás lesz arról, hogy egy, vagy több megcsömörlött idióta ott oltja ki a saját, szánalmas kis életét. Ez idáig még rendben is van, egy bizonyos szemszögből egyetérthetünk azzal, hogy nem vághatja fel mindenki a fürdőkádban az ereit - bedőlne az ingatlan piac - a gond, ha jól belegondolunk, igazából az utánzókkal van. Mikor idekerültem, rengeteg régi újságcikket nyálaztam át; gyilkossági jelentéseket, baleseteket, amit csak akarsz. Valamikor a hetvenes években leugrott erről a tetőről egy nő, aztán a kilencvenesekben majdnem még kettő másik, de őket végül a tűzoltók leszedték. Ne nézz így rám, nincs szociális életem, így elég sok időt tudok szentelni lényegtelen információk megjegyzésére.
Mertens sóhajtott, felírt valamit egy lapra, majd rövid úton megegyeztünk abban, hogy persze, gravitáció ide, vagy oda, attól még nem dől el, hogy lökés volt, vagy tényleg ugrás. Pontosabban inkább csak kioktatott. Lehet, hogy közben káromkodott is. Mindegy, késő van, mindenki fáradt, elengedtem a fülem mellett. Az egyszer biztos, hogy a szemtanúk kettő embert láttak bemenni az épületbe. Nos, egy megvan. Hullazsákban. Kijönni nem láttak senkit, de nincs tűzlétra, így ha tényleg bement még valaki, az vagy benn is van, vagy sikerült meglógnia, anélkül, hogy észrevegyék.
Valami gyár ez, nem tudom, milyen gyár, este tízig szokott itt lenni a portás, de amúgy éjszaka üresen áll. Nem, ennek nem néztem utána, ezt a tulaj mondta öt perce.
Végül Mertens készenlétbe állított, hogy figyeljem az ajtót, míg szerez valakit, akit beküld velem szétnézni. Ő a tanukat hallgatja addig. Szóval most rajtam volt a sor a sóhajtáson, még nem fordított egészen hátat, mikor a falnak dőltem, és azzal a lendülettel rá is gyújtottam. Több rendőrt is kihívtak helyszínelni, már fél órája mindenki unatkozik, mert persze, mínusz egy emberélet, de annyira azért nem izgalmas ez az eset, hogy elvegye az egész esténket. De azért mégis megteszi. Levertem a hamut, aztán meg jobb híján csak vártam, hogy jöjjön valaki, lehetőleg egy zseblámpával, vagy arra kiterjedő tudással, hogy hol vannak benn a villanykapcsolók.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Thomson & Delmer Empty
TémanyitásTárgy: Re: Thomson & Delmer   Thomson & Delmer Empty

Vissza az elejére Go down
 
Thomson & Delmer
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Salt Lake FRPG :: Helyszínek :: Külváros :: Lezárt gyártelep, kihaltabb helyek-