Salt Lake FRPG
 

Share | 
 

 Claire Jillian Foster - 100%

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

ϟ Főkarakter :
H.C.
ϟ Kor :
34
ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Katona mint mindig
ϟ Hozzászólások száma :
191
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 04.
ϟ :

Elfajzott

TémanyitásTárgy: Re: Claire Jillian Foster - 100%   2014-12-06, 23:07

Érdekes egy családból származol, s itt nem a mágiára gondolok, épp az emberségre. Maga a boszorkányvér is ritkaság, nem még az olyan család, akik ezzel együtt hétköznapian élnek. Használd az erőd amíg lehet és maradj az apróságoknál, a magadfajtát nem szeretik odaát.

2015. 01. 07. Update: Megvan benned a pszichotikára való hajlam. Mivel egyenes ági boszorkány vagy, édesanyád hamar megbarátkoztatott ezzel és a mágiával te magad is szolidan bánsz – vagy épp egyáltalán nem – az esszenciális képességeddel
a) nagyon kezdőként bánsz, ha tudsz is róla, valószínűleg inkább nem használod
b) még nem jött elő, usereden múlik, hogy elő fog-e, vagy sem. (Ha úgy döntesz, ez utóbbit választod, keress fel pm-ben, ha bővebb információkra van szükséged.)


A hozzászólást Oliver Ford összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-01-07, 20:25-kor. (Reason for editing : Oliver Ford)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
this one
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
pszichológus, zongora tanár
ϟ Hozzászólások száma :
79
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 06.
ϟ :

Boszorkány

TémanyitásTárgy: Claire Jillian Foster - 100%   2014-12-06, 22:49


Alap adatok
Teljes név: Claire Jillian Foster
Születési hely, idő: Salt Lake City, 1988. 07. 19.
Kor: 26
PB: Odette Yustman
Csoport: boszorkány

Jellem és megjelenés
Claire igazán kiismerhetetlen és zavaros nőszemély. "Szeszélyes, mint a tenger", ahogy a mondás is tartja de, hát mégis csak nő. Ha ismeretlenként közelíted meg és mondjuk megkérdezed tőle, merre kell menni, hogy eltalálj x vagy y helyszínre, bizonyára készségesen segít. Alapvetően kedves természet és szereti az embereket, az életet, a világot úgy, ahogy van. Abban az esetben viszont, ha már volt alkalmad találkozni vele és vérig sértetted, számítanod kell rá, hogy emlékezni fog rá örökké és még, ha bosszúvágyát vagy haragját cuki nyájasságba is burkolja, az attól még ott lesz. Nem ront neked rögtön vagy rivall rád, amiért beletapostál a lelkébe, de várni fogja a pillanatot, hogy bánthasson. Persze, nem az erejével, mert azt igen ritkán használja. Retteg attól, hogy felemészti az ereje és átesik a ló túloldalára, épp ezért valóban, csak akkor veti be, ha nagyon fontos vagy, ha csak apró-cseprő dolgokra van szükség. Nem szokása villogni a képességével és nem is tudják róla sokan.
Szereti a humort és, ha ehhez megfelelő társaságba keveredik, hajlamos a középpontba verekedni magát akaratlanul is. Főleg, ha felönt a garatra és még inkább feloldódik, mert alapjáraton sem egy feszengős személy. Ami a szívén, az a száján és kifejezetten élvezi, ha zavarba hozhat másokat furcsa megjegyzésekkel vagy tettekkel. Mindezzel viszont sosem megy át a tiszteletlenség határán. Csak olyan személlyel enged meg magának ilyen stílust, akin látszik, hogy vevő rá.
Édesapja katona volt, így tőle volt alkalma fegyelmet tanulni, édesanyja pedig történelem tanárként tanított a helyi gimiben, aki szintén jóra nevelte, tudván, hogy a kicsi lánya is boszorkánynak született. Ma már ugyan mindketten nyugdíjasok és a város szélén élnek békességben, azért még olykor rápirítanak a lányra, aki épp azért lépett meg otthonról amint tehette, mert ott mindig a régi esetleg kislánynak érezte magát. "Hogy nézel ki? Hogy áll a hajad? Miért ilyen kocsival jársz? Miért nem vagy még eljegyezve? Mikor lesznek így unokák?" és hasonló kérdések zúdulnak rá minden hétvégén, ha haza látogat, amik után aztán napokig rosszul érzi magát. Hajlamos önsajnálatba merülni, de ezt csakis akkor teszi, ha négy fal közt lehet csendes magányában. Mások előtt mindig erősnek mutatja magát, határozott, életvidám, talpraesett nőnek, akinek az ég világon nincs semmi gondja. Hát igen. Ő maga sem érti, miért nem ment színésznőnek és miért lett inkább pszichológus, mikor sokszor még a saját gondolataival sem bír. Ennek ellenére élvezi a munkáját, szereti fejtegetni az okokat és mások problémáin töprengni.

Előtörténet

Nem egyszerű egyetlen gyerekként felnőni egy olyan családban, ahol az apa szerepében egy katona díszeleg, az anya szerepében pedig egy tanár. Nincs kisöcsi, kishúg, bátyó vagy nővér, akire rá lehetne kenni, ha valami nem jól van. Például, ha apád féltett kocsijának betöröd a szélvédőjét, mert épp úgy látod jónak, hogy téglát dobálni a hátad mögé jó dolog, akkor sincs senki, akit okolhatnál. Igen. Eleven gyerek voltam és legalább ötvenszer hallottam már, hogy "Biztosan fiúnak készültél". Persze, ez csak addig volt érvényben, amíg oviból át nem kerültem suliba, ahol aztán lány barátaim lettek, barbi babáztunk, sminkeltük egymást, menyasszonyosat játszottunk és hasonló csajos dolgok. Onnantól igazi kis angyal voltam, eltekintve attól, hogy Sandy-t, a barbimat egyszer felgyújtottam. Megjegyzem, ez anya hibája, mert már 5 évesen felvilágosított róla, miféle "lény" is vagyok és, hogy mire kell ügyeljek a továbbiakban. Mivel a nagyanyám és az ő anyja stb stb is boszorkány volt, nem akarta, hogy ez feledésbe merüljön a családunkban. Legfőképp azért nem, mert sokan a régiek közül már a purgatóriumban vannak, anya szerint pedig a mágiára mindig is szükség volt, és mindig szükség lesz. Szóval, elég sűrűn tanítgatott erre-arra, de mindig a lelkemre kötötte, hogy óvatosan "varázsdálkodjak", mert csúnya vége is lehet. Meglepő, ha ezek után félve használtam csak a képességeimet? De neki aztán lehet beszélni...
Ekkortájt már volt egy nagy nagy szerelmem. Fekete és fehér billentyűi lenyűgöztek már azon a napon, mikor megérkezett és igazából a szüleim se tudták megmondani, minek vették, de pár nappal később rájöttek, mert majd, hogy nem a zongora mellett aludtam sokszor. Folyton ott ücsörögtem és elemezgettem, hogyan lehetne értelmes hangot kicsikarni belőle, úgyhogy nem kellett őket sokat noszogatnom, hogy zongorázni járjak a suli mellett. Igazából ez a mai napig nagy szenvedélyem, csak ritkábban van időm hódolni neki.
Remek eredményeket értem el a zongorázással. 10 évesen állami versenyt nyertem, mindenféle rendezvényekre meghívtak szerepelni, de igazából ez nekem, csak hobbi volt. Nem akartam én Mozart lenni vagy ilyesmi, csak élveztem a zenélést, így feltett szándékom volt a gimiben felhagyni a zongorázással, megtartani hobbi szinten és egyetemre menni. Miért pont pszichológia szakra? Mert a saját degradáltságom mellett -mindig ennek éreztem a boszorkány mivoltomat- rendkívüli módon érdekelt az emberi elme. Éjszakákon át tudtam olvasni az erről szóló könyveket és épp azért, mert igazán érdekelt, aránylag könnyen ment a tanulás is. Suli mellett viszont szükségem volt némi pénzre és amúgy se vártam el, hogy a szüleim pénzeljék teljesen az egyetemet még, ha ösztöndíjas is voltam, így aztán a koli költségbe és hasonlókba úgy sikerült beszállnom, hogy magán órákat kezdtem adni zongorázni vágyó gyerekeknek, amiről a mai napig nem tudtam lemondani. Egyrészt, mert imádok gyerekekkel foglalkozni, másrészt pedig, mert így biztosítva van az is, hogy a tudásom nem kopik el.
Maga a boszorkány lét mostanra már nem sok mindenben akadályoz. Koncentrálok, fókuszálok, összpontosítok és uralom, hogy ne történjen semmi gond, de régebben, még kis iskolás koromban, sajnos előfordult, hogy a számomra meglepő dolgokra nem úgy reagáltam, mint egy átlagos tini. Elég sokáig gondban voltam azzal is, ha megérintett valaki. Kerültem a testi kontaktust, ez pedig kamasz korban még rosszabb lett, így az első szerelem számomra igen pocsékul ért véget. A szomszéd srác, Ben volt az, aki után titkon sóvárogtam, de miután egyszer, mikor zavarba jöttem a közelében és kirobbantottam három ablakot a házunkban -neki persze gőze nem volt róla, hogy én voltam-, egyértelművé vált számomra, hogy akár veszélyes is lehetek rá. Amikor aztán valóra vált az álmom és a rémálmom is, mert bepróbálkozott nálam, el kellett utasítanom. Az okom annyi volt, hogy "találsz nálam jobbat, Ben", és a legőszintébb volt, amit mondhattam, ő mégis sértőnek és hülye kifogásnak vette. Innentől kezdve soha többé nem állt velem szóba és csak napokkal később hallottam vissza a suliban, hogy rajtam röhög mindenki, mert előadta a drága, hogy megfektetett és szakított velem és egyébként is, gáz vagyok az ágyban. Egy 16 éves lánynak ez elég sértő volt, így a szerelem rövid idő alatt bosszúvágyat és utálatot kezdett táplálni Ben iránt, én pedig 2 évig nem is néztem fiúra. Az egyetemen tudtam újra nyitni ezen a téren, mert ismeretlen közeg volt. Éljen az első szerelem, mi?

Mivel jelenleg egy elég csinos kis székben ücsörgök, hála a volt professzoromnak, aki annyira meg volt velem elégedve, hogy tökéletesen szuper papírokkal sétálhattam el az egyetemről és nem kellett 3 év gyakorlat, csak 1, így gondolom sejthető, hogy pszichológus lettem végül. Elégedett vagyok a teljesítményemmel, a szüleimnek sincs ellenére, hogy ezzel foglalkozok, szóval az életem sínen van. Bár, még nem régóta dolgozom így, szólóban, egyedül, de élvezem. Szerencsémre igazán vészes esetek még nem kerültek elém, de persze készen állok a legrosszabbra is. Boszorkány vagyok, vagy nem? Milyen ember sétálhat be azon az ajtón, aki fejtörést okozna nekem? Csak megbirkózok a feladattal.



A hozzászólást Claire Foster összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-12-07, 16:35-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Claire Jillian Foster - 100%
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Salt Lake FRPG :: Karakterrészleg :: Elfogadott karakterek :: Boszorkány-