Salt Lake FRPG
 

Megosztás
 

 Samuel Payne

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Dylan Reed


Dylan Reed

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :
Samuel Payne 2mbm32kco091pfdfrf8w
Ember

Samuel Payne Empty
TémanyitásTárgy: Re: Samuel Payne   Samuel Payne Empty2015-07-14, 09:12


Affenébe kölyök, ha tudnád, hogy sajnálom, hogy elhagytalak és nem kerestelek... Gondolom nem megyek semmire a bocsánatkéréssel, igaz? De most már késő bánat, kénytelenek leszünk együtt tölteni egy kis időt, aztán alakul, ahogy.

A lényeg viszont, imádtam olvasni a történeted, téged aztán nem kell félteni, ebben biztos vagyok :) El vagy fogadva, ma pedig már játszunk, ha rajtam múlik :)

Esszenciális képesség: Telekinézisre utaló jelek vannak, de sok időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy igazán egyértelmű legyen. Ahhoz meg még többnek, hogy ezt megtanuld irányítani és bármi hasznod legyen belőle.
Vissza az elejére Go down
Samuel Payne


Samuel Payne

ϟ Főkarakter :
Samuel Payne
ϟ Kor :
18
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Tanuló
ϟ Hozzászólások száma :
20
ϟ Csatlakozott :
2015. Jul. 13.
ϟ :
Samuel Payne Tumblr_mzwufzYWPA1r7cuoso1_500
Boszorkánymester

Samuel Payne Empty
TémanyitásTárgy: Samuel Payne   Samuel Payne Empty2015-07-13, 23:02


Samuel Payne
TELJES NÉV
Samuel Payne
SZÜL. HELY ÉS IDŐ
London, 2005. június 01.
KOR
10
CSOPORT
Boszorkány
FOGLALKOZÁS
Tanuló
PB
Noah Lomax

jellem és külcsín

Mondhatnám magam átlagosnak is meg nem is. Két teljesen eltérő hagyományokat képviselő és eltérő rasszból származó szülő gyereke vagyok. Noha sosem ismertem apukámat, állítólag tőle örököltem többet. A világosabb bőröm, a vonásaim, a szemem színét és néha a viselkedésemet is. Hajam sötétebb barna, ahogy szemem is csokoládébarna színben pompázik, magában hordozva a csibészes csillogást, amilyen általában szokott lenni. Az érzelmek számos változata képes kiülni az arcomra, a meglepettség, a csodálkozás, a félelem, a komisz vigyorról meg már nem is beszélve. Mindehhez az összképhez a szeplőim is hozzájárulnak, melyről fogalmam sincs hogy kerültek oda. Állítólag egyik felmenőmnek sincs, hacsak anyai nagyapámat nem nézzük, de ő öregkorára lett szeplős. Nem vagyok egy kiemelkedően magas, egy tíz éveshez mérten átlagos magasságom van, amihez egy átlagos testtömeg is társul. Nem vagyok vékony, de nem is vagyok hurkás. Amolyan jóllakott kölyöknek tartom magam, akin látszik, hogy nem szereti a sportokat.

Pár apróság rólam:
- amiért rajongok, azok a képregények, hiszem, hogy szuperhősök léteznek és vannak különleges képességgel született emberek
- kedvenc elfoglaltságom a tévézés, asztalra felpakolt lábakkal, miközben a gabonapelyhet önmagában nassolom, vagy kakaót szürcsölök hangosan
- sokszor olyan dolgok érdekelnek, amik a velem egykorúakat nem kötik le, ilyenkor addig kutakodok amíg választ nem kapok a miértjeimre
- kusza fantáziaszüleményeimet lerajzolom, gyakran vannak összeesküvés elméleti terveim is
- szeretek jómagam is bütykölni, néha új eszközöket összetákolni - néha a saját elképzeléseket is, igaz sokszor a kukában landol -

Rossz tulajdonságaim:
- olykor öntörvényű vagyok és makacs
- ha tetszik egy kihívás, mindjárt bevállalom, akár jó, akár rossz rám nézve
- ha valami frusztrál, türelmetlenné válok, olyankor elkap a káromkodás (a felnőttektől tanultam)
- kupis vagyok
- tudok önző lenni
- nem erősségem a sport, valamiért annyira nem rajongok érte. Benne voltam a sulis baseball csapatban, de mindig összeszedtem valami csúnya sérülést, vagy épp miattam kaptunk ki
- ha valami nem tetszik, sipákolok, hisztizek, vagy ha úgy látom nem az használna, akkor rafináltan borsot török az emberek orra alá
- senki meg nem mondaná milyen alattomos kis manipulatív vagyok, amikor a cukit játszom


Amiért ne rettenjenek el tőlem:
- nem ijedek meg a konfliktustól
- jó a humorérzékem
- azt mondják könnyen feltalálom magam, kreatív vagyok és okos  
- egyértelműen szoktam beszélni, nem kenyerem a köntörfalazás
- kiállok másokért

Jobb ha nem... :
-  ne mondd azt, hogy "tedd ezt, tedd azt..."
- ne törd le a szarvam...
- ne szegezd nekem azt a kérdést, hogy "mi lett volna ha..."
- ne kezdj el sírni előttem, mert nem tudom kezelni az olyan helyzetet...
- ne szabd meg mikor mit csináljak, nem vagy az anyukám...

Amiről nem beszélek:
- félek a sötétben, tudom, hogy az ágy alatt szörnyek élnek és csak arra várnak, hogy előbújjanak
- félek odakint este egyedül
- láttam már furcsa dolgokat, amiket nem mondtam még el soha senkinek (anyának sem)
- nem vagyok biztos benne, hogy azt az ajtót a szél csukta be véletlenül, nem éreztem, hogy fújna
- Turbó Dick létezik, el is tudom milyen magas, hogy néz ki, ő az én hősöm, nem értem miért mondja mindenki azt, hogy ő csak egy műanyag kis vacak

történet
Elmondhatom magamról azt, amit a legtöbb  csonka családban felnőtt gyerek nem, hogy teljes életem volt mindig is. Nem igazán hiányoltam az apaszerepet, anyukám az apukám is volt olyankor, amikor kellett. Noha mindig is túlságosan féltett, olykor gyanakvóbb volt mint kellett volna, én ezt betudtam annak, hogy félt, nagyon félt mert egyke vagyok. Egy szem kicsi fia, aki maradt az apukája után. Mindig is úgy mesélt róla, hogy ne tudjak rá haragudni. Az a férfi, aki a céljai megvalósításáért ment el. Sokáig hittem azt, hogy majd valamikor megjön. Valamikor kíváncsi lesz rám is, de ez nem történt meg. Én pedig kezdtem azt érezni, hogy hiábavaló a várakozás. Haragszok is rá, nagyon haragszok.


- A fiatalúr nagyon rossz dolgot csinált. - hangzik az óvodavezető rövid és lényegre törő magyarázata, miért is kellett anyát már ilyen korán behívni. Még alvásidő sem volt, mi pedig itt ücsörgünk a vezetői irodában. Én szemmel láthatólag teszek nagy ívben a magasról rá, eddig is a földgömb tanulmányozásával voltam elfoglalva, ami pár centire van tőlem.
- Miért, mi történt? Nem tett tönkre semmit ugye? Neki nem esett baja? - anya szokásosan már egyből csak arra tér ki, hogy ha szükséges, mit kell kifizetni és hogy velem minden rendben van-e.
- Az uraság verekedett. Rossz példát mutatott!
- Ez nem igaz, nem is verekedtem.
- Nem, csak erős paprikaport szórtál az ovistársad bugyijába.
- Mert azt mondta rám, hogy nem is vagyok igazi kisfiú, mert nincs apukám. - tiltakozóan sipákoló a hangom, aztán csak anyára nézek és le magam elé. Ezzel már mindent elmondtam, ami lényeges.
- De ilyet akkor sem csinálunk. - folytatná az igazgató, mire anya a szavába vág.
- Maguk tényleg hagyják, hogy így terrorizálják a gyerekek egymást, és akkor a fiamat veszik elő, aki csak visszavágott?
Innéttől kezdve már a szaván sem lehetett fogni. Úgy gázolt át a vezetőn, mint valami tornádó, majd kézen fogott, összeszedtük az összes cókmókunkat és ott sem voltunk. Újabb óvoda, újabb úticél. Már a kocsiban ültünk, én épp kötöttem be magam, majd arra vártam, hogy elinduljunk. De nem történt meg. Félve anyára sandítottam. Nem nézett rám, igazából erősen a kormányt markolászta, mint ha valamin nagyon görcsölt volna.
- Anya, én....
- Most ne! - rögtön elhallgattam, de ő is. Figyeltem, mi fog történni, mint ha várt volna valamire. Talán hogy megjön a hangja, ami határozott volt, mégis enyhébb, mint az előbbi felszólalása. -Nem szórunk erős paprikát a másik nadrágjába sem. Ahogy továbbra is tilos amit eddig csináltál, hogy hangyát mászattál a gyerekcipőbe, levágtad a kislány haját és egy másikét becsuktad az ajtóval. Megbeszéltük, hogy megtanulsz viselkedni. Védd meg magad szóban, ha máshogy nem megy.
- De anya, azt mondta nekem, hogy...
- Tudom mit mondott. - hirtelen tündéri hangon szólal meg, amire megszeppenek. Tenyere az arcomra simul és szeretetteljesen rám néz. - Tudom, hogy nem könnyű. Én igyekszem mindent megadni neked, nincs semmiben sem hiányod, ezeket tanuld meg nem magadra venni. Legyél erős, peregjen le rólad.


Rossz ötlet volt kiosonni, rossz ötlet volt a szomszéd utcában lakó öreg Starsky kertitörpéjét megfújni. Minden gyerek utálta az öreget, állandóan ijesztgetett minket. Azt mondta, ha a háza közelébe megyünk, élve megetet minket a törpével. Hiszi a piszi! Egyik este sötétedés után pár kölyökkel aztán oda mentünk. Anya úgy tudta, hogy az egyiküknél alszok. Nem is volt semmi probléma egészen addig, amíg valaki meg nem botlott visszafelé egy locsolócsőben. Mint valami időzített bomba, riasztó harsant fel, mi pedig riadtan futottunk szerte, annyi felé, ahányan csak voltunk. Az öreg mint ha harcra készen lépett volna ki, már tudta előre, hogy ott vagyunk csak a lehetőségre várt. Pechemre az utamba eredt. A szívem a torkomban dobogott, kapkodtam a levegőt a számon és éreztem hogy a szám és a nyelvem is egészen kiszárad. Egy zsákutcában kötöttem ki, ahol egy fém hordó mögé bújtam. Hallottam, ahogy az öreg léptei felerősödnek, majd megtorpan. Várakozik? Kilestem amennyire óvatosan csak tudtam. Egy férfi állt mögötte, megszólította. Nekem úgy tűnt, mint ha valami jelmez lett volna rajta. Mondott pár szót neki, az öreg válaszolt, majd végül elment. A fura alak a hordó felé nézett, mint ha tudná, hogy ott vagyok. A tekintetünk találkozott. Majd egy pillanat alatt tűnt el, mint ha az egészet csak álmodtam volna. Ott értek a nap első sugarai, a kertitörpét szorongatva.


Anya azt mondta minden rendben lesz. Megtalálta apát, úgy beszélték meg, hogy pár hétig ott leszek nála, amíg el nem jön értem. Megígérte, hogy sietni fog a dolgával. Nem mondta mi az, azt sem, hogy hova utazik, csak azt, hogy nem mehetek vele és hogy hosszabb útra megy el. Én hittem neki. Felrakott a repülőtársaság egyik járatára, ahova ismerőse szervezett be nagy hirtelenjében. Anya elmondta pontról pontra, apát hogy találhatom meg. Hova menjek és hogy vitessem el magam. Okos, nagy fiú vagyok, bízik bennem. Ezek voltak az utolsó szavai mielőtt elköszönt volna tőlem. Én pedig egy jókora hátizsákkal a legfontosabb cuccaimmal nekivágtam az ismeretlennek. A holmijaim felét kitették a képregényeim, a szuperhős babám és ami tényleg fontos, néhány ruha, élelem és ennyi. Betaláltam az őrsre. A taxis nem akart elvinni, így felhívtam a rendőrséget valami komoly ürüggyel. Végül csak engem találtak, de mivel ismerték Dylant, így kelletlenül is de bevittek. Ő nekem mostantól Dylan. Talán mélyen valahol tudom, hogy ő az, apa... de nem bírom ezt kimondani. Ő egy idegen férfi számomra.

Vissza az elejére Go down
 
Samuel Payne
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Samuel és Rosie

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Salt Lake FRPG :: Karakterrészleg :: Elfogadott karakterek :: Boszorkány-