Salt Lake FRPG
 

Share | 
 

 Regina - Shea

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

ϟ Főkarakter :
Regina Carter
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Rendőrhadnagy - kutyavezető
ϟ Hozzászólások száma :
144
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 14.
ϟ :






Ember

TémanyitásTárgy: Re: Regina - Shea   2015-07-23, 21:12

Nem indítottunk jól, végül mégis kénytelenek leszünk együtt dolgozni. Nem örülök mert a csaj épp annyira kell az életembe, mint egy adag húsevő baktérium, de nem tudok mit tenni. Ha menni kell, menni kell.
A legnagyobb baj az, hogy látszik rajta is, rajtam is, hogy nem igazán vagyunk képesek együttműködésre.
Elindulunk kifelé, és alig fordulok be a folyosón, mikor Julian jön szembe. Gyorsan beugrok egy kiugró falrész mögé, de azért látom McAvoy rosszalló pillantását. Csak a hülye nem vette volna észre, hogy ki miatt húztam nyúlcipőt, végtére is közel s távol ő volt az egyetlen épkézláb ember, aki mozgott a folyosón, leszámítva két középkorú, kissé testes járőrt, és egy titkárnőt az emeletről. Mégsem a szégyen az, ami először elönti a bensőmet, hanem a felháborodás. Hogy mer ítélkezni felettem? Hisz fogalma sincs, mit miért csinálok, mégis úgy tesz, mintha máris tudná a sztorimat, és bizony ezt nekem mélységesen szégyellnem kéne. Pedig az indok nem ez, amiért kerülöm Juliant. Sosem szégyellném.
Otthagy, én meg megyek utána, és most érzem először a munkám során, hogy valamiféle pincsikutya vagyok, vagyis, hogy ekként kezelnek. Hallom a hosszú füttyszót, és eszembe jut, hogy én is hozom Akitát, de lebeszélem magam. Két kutyát összeszoktatni a közös munkára sok idő, pláne akkor, ha nem együtt képezték ki őket. Nem tudom az övé milyen területen mozog, mire lett kiképezve, mire nem, és azt hogyan. Sok mindenben lehet mondani, hogy nem vagyok jó, de a munkámban mindig igyekszem a maximumot hozni.
Ám mire kiérek, nagyobb meglepetéssel állok szemben, mint amire valaha számíthattam volna. A nő, nemes egyszerűséggel kitessékelt egy kollégát a kocsiból, aki értetlenül áll mellettem.
- Carter, szólj a csajodra, hogy...-kezdi a felháborodott kolléga, mire leintem.
- Kussolj, Robbins, nem a csajom. Amúgy meg tökös gyerek vagy, miért hagytad? - vágok vissza, és csak nézem, ahogy visszatolat.
- Láttad mellette azt a dögöt? - mutat az anyósülésre, ahol a gyönyörű kutya feszít.
- Menj, hívásunk van. - szólok neki csendesen, mire eloldalog. Hiába, azért a hadnagyi rang nagyon is sokat ér ilyen helyzetekben. Mély levegőt veszek, és bár a bensőmben tajtékzik a düh, átmegyek a vezető felőli oldalra.
- Nem tudom ki vagy. Nem is érdekel. Sem a nyavalyáid, sem a rögeszméid, sem az állandó fancsali képed, sőt, az sem, hogy milyen okból lettél ekkora s.ggfej. De tisztázzunk valamit. Ha tovább játszod a nagyvárosi keménycsajt, én leveszem a kezem rólad. Ja, és sosem ülök be senki mellé, szóval válassz, vagy követsz ezzel, vagy átülsz mellém, mert én nincs az az ég, hogy beszálljak melléd.  - mondom, és kérdőn pillantok le a csajra. Komolyan nem tudom mi baja van, de legyen már annyira profi, hogy nekiáll dolgozni velem, mert ez az ovis "Haragszom rád, mert megszidott az óvónéni, ezért nem játszok veled és nem vagy a barátom!" stílus kezd baromira fárasztani.


// Háh, imádom! Ki fogják nyírni egymást, ez már tuti! :D //

_________________
You are my greatest weakness!
Because I choose you! I will always choose YOU!!!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
J.C.
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Kommandós
ϟ Hozzászólások száma :
6
ϟ Csatlakozott :
2015. Apr. 03.
ϟ :


Ember

TémanyitásTárgy: Re: Regina - Shea   2015-07-23, 14:38

Mi ketten Tűz és Víz, meg ennél is durvább ellentétek vagyunk. Mondjuk egy lavina és egy mókus. A kettő párosítása halálos, tehát a lavina gyilkos...a mókus meg aranyos patkány! Választhattok melyikünk melyik.
A fényképre pillantok, a kutya tekintetébe, egyből levágok róla sok dolgot, a korát, a nemét, a fajtáját és a kiképezettségi fokát. Dariusnak dolga akadt, útjára engedtem, a nőcit kissé zavarja...nem ismeri a kettőnk stílusát...ha sokáig itt leszek és vele kell továbbra is együttműködnöm, hát akkor megtanuljuk egymást kezelni, vagy a legjobb... Kinyírjuk egymást...
Remek...Visszapillantok a csajra, belebújik a mappába, amit elvileg nekem kellene majd olvasnom és nyugtázni meg miegyébb. Az igazság? Én mindig csak terepen voltam, fogalmam nincs milyen egy irodában aktákat tologatni és nem bírnám ki, ez a nagy büdös helyzet. Mindenki szagát "kóstolni", vigyorogni, meg kávézni...mint valami elmegyógyintézet, vagy annál durvább. Aztán érkezik a megmentőm, aki egy sürgős ügyet tol elénk, végighallgatom, majd Carterre pillantok, aki már felállt. Majd vigyorog? Kit néz ez bohócnak? Saját magát? És az a tisztelgés....lassan felállok, a fegyverem visszaakasztom a helyére, majd figyelmem újra Carteren van, aki meghátrált. Szigorúan pillantok utána, majd a félelmére, aztán egy mosoly kíséretében kiindulok az épületbe. Egy gyerek? Ez most komoly? Nevetséges, komolyan mondom. Füttyentek egy hosszat, mire Darius mellém igazodik és a kocsinkat keresi....igaz. Nincs kocsi, hiszen hoztak minket...szóval kiválasztom a megfelelő kocsit, vagy csak megválom a társam? Kiderül meddig szívjuk egymás vérét...meddig bírjuk. Megindulok a beérkező kocsi elé, aki fékez, kirántom a kollégát, a kutya beül az anyósülésre én meg nagy hévvel tolatok ki vissza...majd a bejárat felé pillantok. Jössz? Nem jössz?

_________________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Regina Carter
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Rendőrhadnagy - kutyavezető
ϟ Hozzászólások száma :
144
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 14.
ϟ :






Ember

TémanyitásTárgy: Re: Regina - Shea   2015-07-15, 02:09

Meg kéne lepődnöm, hogy figyelembe se veszi a szavaim? Egy pillanatig talán megfordul a fejemben, hogy ezen igazán meghökkenhetnék, de valójában számítottam rá. Látszik rajta, hogy nem az a fajta, aki csak úgy elfogadja a dirigálást. Ha egyetlen pillanatig is őszinte lennék magamhoz, tulajdonképp bevallhatnám, hogy a sors most minden szemét húzásomért revansot vesz rajtam, és szembe hozta a saját tükörképemet. De nem hagyom magam. Nem én, nem az a fajta vagyok.
A magam módján próbálom kicsit jobb belátásra bírni, de én ugyan a fülét nem fogom rágni. Majd rájön, hogy ha nem bír magával, bizony akárhonnan is jött, sűrű seggberúgásoknak lesz büszke tulajdonosa, a főnök bakancsa pedig ebben már igazán nagy tapasztalattal rendelkezik.
Nem igazán tűnik úgy, mintha egyáltalán meghatná az, amit mondok. Meg merném kockáztatni, hogy tulajdonképpen nem is figyel rám, de egyáltalán nem. Engem meg az őrületbe kerget máris. Leülök, és várok, hátha hasznát tudom végre venni, ha már egyszer a kapitány így szétcseszte a napom. De nem mozdul, pont nem érdekli, mit dumáltam neki az imént, csak arcizmai árulják el, hogy a szövegelésem nem nyerte el a tetszését. Hurrá, még egy társ, aki az első perctől utál. Fájó számat a nyelvemmel piszkálva ülök az ő székébe, és az aktát felcsapva olvasgatni kezdem. Máris utálom a csajt, a puszta jelenléte is idegesít. Ettől még az a tejfelesszájú, vörös gyerek is jobb volt, pedig annak asztmája volt és selypített is. A kutyáját már csak hivatásból is megdicsérem. Tényleg gyönyörű kutya, fegyelmezett, látszik, jó kezekben van, vagy volt. Akitára gondolok, és én kutyámra. Az életemnél jobban szeretem, és bár ha nem dolgozunk ő is csak egy átlagos, labdát kergető, kajáért kuncsorgó, ágyból kitúró kutya, de mikor munka van, épp ilyen fegyelmezett és életveszélyes fenevad. A kiképzőnk csak úgy hívta: A csendes pszichopata gyilkos. Mert egyik pillanatban még semmi, aztán valaki felemelte a kezét, és lám, nem volt karja.
- Tudom. Nekem is van kutyám. - mutatok egy képre előtte, az asztalomon, ahol Akita az egyik versenyen nyert arany serleg mellett fekszik a fűben a lábamnál, én pedig felette guggolok kissé zavart, de büszkeségtől ragyogó mosollyal.
A csaj nemtörődömsége olyan tenyérbemászóvá teszi, hogy legszívesebben agyonütném, de tudom, hogy nem sok esélyem van, ha még dolgozni akarok valaha. Nincs más lehetőség, vagy lemeccseljük a dolgainkat, vagy együttműködünk anélkül, hogy kirúgnának mindkettőnket. Fáj az agyam, lüktet az egész fejem, több sebből vérzek, és nagyon nem vagyok jó passzban. A kolléga ki akar menni. Csak véres szemöldököm vonom fel a kérdésére.
- Nem vagyok a cimborád. És bármikor! - vetem oda, majd figyelem, ahogy a kutya egy apró rezdüléssel jelzi, ki akar menni. Hosszasan nézek utána. Nem félti? És ha elütik? Vagy elrabolják? Egy ilyen kutya értéke több ezer dollár. Nem mintha Akitának épp az anyagi vonzata érdekelne, ha baja esne, de akkor is. Persze tudom, hogy nem átlagos kutyák, nem kell őket úgy félteni. Aztán úgy döntök nem ártom bele magam. Nem az én dolgom, biztos neki is megvannak a módszerei, ahogy nekem is, és minden kutyásnak. Amikor a melónkról kezd el érdeklődni, vállat vonok, majd sóhajtok, véres arcom kissé megmozgatva, mert az állkapcsom nagyon fáj még.
- Semmi különös, pár ékszerüzletet kiraboltak mostanában, nagy értékben drágakövekre alapozva a választást. - mondom, és épp felállnék, hogy átnyújtsam az aktát, amikor hirtelen berobban az iroda helyiségébe az egyik kolléga, aki kiosztja a beérkező hívások utáni járőrözést.
- Carter, új csaj, gyerünk. Hívás érkezett, Mandalay Rd 1134, lövéseket hallottak a szomszédok. Kapjatok mellényt, lessetek ki. Nem ugrálni, ha erősítés kell, szóltok. - mondja, mire Sheara nézek, és önkéntelenül vigyorogni kezdek, de észreveszi a beosztást intéző felettes. - Carter, ne vigyorogj, ne lyuggassátok ki magatokat, világos? - figyelmeztet, mire csak tisztelgek egyet, és máris nekiindulok. Azonban néhány lépés után valami megtorpanásra késztet a folyosón. Julian közeledik felém, épp egy mappába mélyed, és ez az egy szerencsém, hogy nem lát meg.
- A francba! - nyögöm, majd riadtan ugrok egy kiugró falrész mögé, hátammal simulva a falhoz, imádkozva azért, hogy nehogy erre jöjjön. Ha meglát ilyen fejjel, tutira szétrugdalja a sejhajom, ráadásul nem vagyok még elég erős ahhoz, hogy huzamosabb ideig mellette bírnék maradni anélkül, hogy ne halnék bele abba, amilyen érzések kavarognak bennem. Nem, el kell, hogy felejtsem, ez csak valami butaság lesz, múló szeszély, majd elmúlik, csak kis időre van még szükségem. A falhoz lapulva várok, hogy Julian eltűnjön Dylan folyosóján, és ki tudjak slisszolni. Nem tudom, Shea ebből mit vesz észre, nem is érdekel igazán, bár remélem nem voltam túl feltűnő. Igaz, hogy a fejem félig eltakarja egy lelógó páfrány, talán mégsem vagyok olyan feltűnő. Nézhetnek virágállványnak.

_________________
You are my greatest weakness!
Because I choose you! I will always choose YOU!!!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
J.C.
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Kommandós
ϟ Hozzászólások száma :
6
ϟ Csatlakozott :
2015. Apr. 03.
ϟ :


Ember

TémanyitásTárgy: Re: Regina - Shea   2015-06-08, 19:19

Csak hallgatom, ahogy megered a nyelve, óvatosan játszadozó ujjaim közül közben már eleresztettem minden feszkót.
D ezekre a szavakra alig észrevehetően rándul meg az arcizmom. Talán egy fintor kezdeménye lenne. - Felőlem... - szűröm lassan a szót, és nem hazudok vele, igazából nem érdekel, hogy mit osztott ki "parancsot"– mert tényleg, bár nekem nem ez a bajom. Nem csak ez a bajom. Én ilyenekre nem vagyok vevő, nekem a terepen van a helyem. Nem itt ücsörögni és ügyeket intézni. Noha a testem mást akar mondani – egyelőre, hála a mennyeknek, sikertelenül –, jó magam mégis dögfáradt vagyok, és többet nem akarok, mint piheni – ettől megnyugszok, vagy nyugodnék. Muszáj kibírnom, ha már itt tartunk, már csak azért is, mert nem mutathatom gyengének magam egy ilyen előtt. Aki a bajt keresi azt a baj fogadja is. Nem?
- Igen? - kérdezek vissza minden odafigyelés nélkül, mikor a kutyámról beszél, az agyam ezer felé kattog. - Amilyen szép, olyan veszélyes is. - a stílusom egy darabig tudom kontrollálni, totálisan komoly voltam, még ha a dologban egyes személyek felől negatív irányzék is van. Ettől a kósza gondolattól megenyhül haragom. Szerte nem foszlik, de bőséges kíváncsisággal kell immáron osztozkodnia, eddig elborult elmém felett. ...
- Rendben, cimbora. Mi lenne, ha kint folytatnánk!? - dicsőséget érzek minden egyes alkalommal, mikor mások számításait keresztbe húzhatom, nem számít, hogy mekkora mértékben...Nem érdekelnek a részletek, nem tea délután miatt jöttem ide. Tekintetem a lányra siklik, majd a kutyámra, és egy apró, alig látható intésre megmozdul és elmegy, ki az épületből, mivel jelzett, neki dolga van.
- Amúgy a Főnök szólt, hogy majd te részletezed a dolgokat....kaptál értesítést az új munkánkról?

_________________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Regina Carter
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Rendőrhadnagy - kutyavezető
ϟ Hozzászólások száma :
144
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 14.
ϟ :






Ember

TémanyitásTárgy: Re: Regina - Shea   2015-05-09, 11:55



Shea & Regina

Meg kell hagyni, a csaj rövidebb idő alatt éri el az ellenszenv legmagasabb fokát, mint ahogy egy üstökös a Föld légterébe érve fellángol, majd elporlad. Már eleve nem vagyok jó és engedékeny hangulatban. De azzal, hogy elfoglalja a székem, és a hozzám képest ötcsillagos kedvességű "kérésemre" sem hajlandó arrább mozdulni, alaposan felhúzza az agyam. Most mit akadékoskodik? Csak mereven nézem, és a horkantásszerű röhögésére csak mély, nagyon mély levegőt veszek, amitől úgy tűnhetek, mint egy harci kakas amelyik felfújja magát. A szemeim szikrákat szórnak, s bár a képemen látszik, hogy össze vagyok verve, a ruhám is poros és több sebből vérzek, attól még nem állok messze attól, hogy a torkának essek. Ez az én territóriumom, és ahogy a kutya őrzi az övét, én is az enyémet. A kijelentésére mégis összeszorítom a számat, majd kicsit félrebillentem a fejem.
- Hmm...oké. Nekem megfelel. Akkor nézz utána, hogy melyik körzetben van a legtöbb olyan ékszerüzlet, ahol nagy értékben tartanak drágaköveket, és ezeknek kik a tulajdonosaik, majd az adatokat vesd össze az adatbázissal, hogy melyik tulajnak volt már összetűzése vagy kapcsolata már elítélt vagy előállított bűnözővel. - bólintok látszólag beleegyezőn, majd sarkon fordulok, és elvonulok az ő asztala mögé. Arcomon nem látszik semmi, de én tudom az igazságot. Ugyanis ahhoz, hogy haladni tudjunk az üggyel, be kéne lépnem a gépembe. Ami előtt ott terpeszkedik Miss Shea Lábaimelőttheveravilág McAvoy. Amire Julian telepített mindenféle biztonsági jelszót, meg ilyen számítógépes csodamicsodákat, amiket ugyan elmondott, de a negyedét sem értettem, csak azt tudom, hogy most nem omlik össze a rendszerem, és képtelenség feltörni, belépni meg csak én tudok. Nem is értem miért van nekünk rendszergazdánk. Szerintem az a csávó azon kívül, hogy karban tartja az újonc rendőrgyakornok csajok libidóját, semmit nem csinál. Ha Julian nem lett volna...a fenébe. Már megint...
Szóval megrázom magam gondolatban, majd szépen, teljes méltóságmentességgel sétálok el az asztalához dobbanó surranóval, majd az aktuális aktát felcsapva ledobom magam, és a felszakadt szám sarkát piszkálva a nyelvemmel pókerarccal olvasgatni kezdek. Csak néhány másodperc után szólalok meg.
- Majd szólj, ha te is eluntad a várakozást, hajlandó vagy együttműködni velem, és a saját arroganciádon meg a tesztoszteron túltengéseden túllépve kicsit hajlandó vagy visszavenni az arcodból, és egyszerűen csak engedni, hogy dolgozhassak, végezzem a munkám és ez által te is. Én ráérek. - vonok vállat, majd egy bárgyú, kényszeredett vigyort küldök felé. - Amúgy szép kutya. - mondom lepillantva a gyönyörű dobermannra, majd újra elkomorulva feldobom a lábaim az asztalára, keresztbe rakom őket, és az aktára fókuszálok. Belül fortyogok, de az imént ígértette meg velem a kapitány, hogy most nem balhézok minden apróságon, és ha úgysem szabadulhatok tőle...hát akkor sem hagyom magam legyűrni. Ez az én városom, ez az én őrsöm, ez az én asztalom, az én székem, az én ügyem...a francba is, ha kutya lennék már felborzolt szőrrel és habzó szájjal ugatnék és a fogaim csattogtatnám, amiért betolakodó jött a területemre. Utálom ezt a csajt. Komolyan utálom. Jobban, mint az előző kollégáimat, akiket sikerült elüldöznöm. Lüktet az agyam, és máris elegem van ebből a csajból. Idejön, azt sem tudom kicsoda, még egy bemutatkozást sem hajlandó megejteni, átlép minden hivatalos protokoll szabályt, és ezen felül akkora egóval játssza itt a körzet királynőjét, mintha csillámporfelhőt pukizna, és a keze nyomán arannyá változna minden. Utálatos, beképzelt dög. De a kutyája tényleg szép. Majdnem olyan szép, mint Akita.

_________________
You are my greatest weakness!
Because I choose you! I will always choose YOU!!!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
J.C.
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Kommandós
ϟ Hozzászólások száma :
6
ϟ Csatlakozott :
2015. Apr. 03.
ϟ :


Ember

TémanyitásTárgy: Re: Regina - Shea   2015-05-07, 17:33

Az egész teljes mértékben abszurd a számomra: hogy néhány óra leforgása alatt gyökerestül fejre álljon a háborús világom, olyan meglepő a számomra, mintha nemrég közölték volna velem, hogy megnyertem a lottót, és máris mehetek a három(?) nullás főnyereményéért. A rossz érzés úgy harapódzik el a tudatomban, mint aszálykor a bozóttűz, és rövidesen meg is látom – vagyis inkább hallom – megérzésemnek tárgyát: a bakancs koppanása, és megjelenik Ő, akitől sikítva tudnák már menekülni. Elhiszed!? Nem? Remek. Akkor nem lőlek fejbe. Szóval....Dühöm egy pillanat alatt hág a tetőfokára, az arroganciám megjelenik, a tömör fenyegetés hatására...nevethetnékem támad. Elódázom a gesztust. - Szóval Carter. Ezt a pár percet, míg elindulunk... ITT fogom eltölteni. Kibírod? - kérdezek vissza pofátlanul, és engedélyezek magamnak egy rövid, "vakkantás" szerű nevetés. Háh! - Majd szólj, ha meguntad a várakozást. - Tudom hogy ezzel a messzebbnél is messzebbre megyek túllépve minden határt – vagy azok talán maguktól mosódnak el? –, gyakorlatilag páros lábbal átugrom azokat, de mégsem finomítok szavaimnak élén. Nem tompítok a gunyorosságon, nem csökkentem a megvetést a hangomban, és nem változtatok szóhasználatomon.
Ki ő, az Atyaúristen? Ez vicc. Sőt még annál is rosszabb.
Egy kib*szott vígjáték, ha szabad így fogalmazni. Az agyamat úgy futja el a vörös, átláthatatlan köd egy pillanatra, mintha palástként terítették volna rám, de ugyanezzel a sebességgel el is tűnik, amint mély lélegzetet veszek, és benntartom ameddig csak lehetséges. Továbbra sem tudja bevenni a gyomrom, hogy új társam akadt. Mondjuk faszit vártam, velük jobban kijövök. Őt egyszerűen csak kinyírnám. Ösztönszerűen érzem ezt a késztetést, hogy visszakézből úgy pofán csapnám, hogy minimum két foga kilazuljon...de Így csak marad az, hogy a stílusommal próbálom meg kioktatni. Pillantásommal végigmérem az előttem/mellettem posztoló Hadnagyot, "regisztrálva" minden apróbb részletet a remekbe szabott öltözékén, és némán türelemért esdeklek, mert ha erőt kérnék a Jóistentől, minden bizonnyal helyből agyonverném. Az ellenszenv zsigerből jön, fogalmam sincs, miért, viszont törődni sem akarok vele, így inkább megpróbálok napirendre térni a dolog fölött.

_________________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Regina Carter
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Rendőrhadnagy - kutyavezető
ϟ Hozzászólások száma :
144
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 14.
ϟ :






Ember

TémanyitásTárgy: Re: Regina - Shea   2015-05-01, 17:28

Sápadt fehér bőrrel vont ujjaimat rászorítom az előállításra kísért magas, kreol bőrű mexikói férfi vaskos, kemény edzéseknek vagy épp munkának köszönhetően kidolgozott karjára, s a kapitányság parkolóján át az épület felé kezdem vezetni. Homokszín, vékony pulóveren még érződik a verejték, a küzdelem, az útszéli por és az olcsó mosószer illata, de a kezem a ruhán keresztül is érezhetően vasmarokkal tartja irányban a néha meg-megránduló végtagot, s vele együtt a jó másfél fejjel magasabb, testes korpuszt is. Nem nézek rá, mégis tudom, hogy a csokoládészín szemekből ridegséggel vegyes félelem és gyűlölet sugárzik felém. Beszél, spanyolul, mert azt hiszi nem értem. A családom, a felmenőim szidja, keresetlen, trágár szavakkal illet engem is. Átkoz, ahogy csak egy mexikói tud, pedig tudja, hogy vaj van a füle mögött, nem a semmiért verekedtem meg vele és a bandájával, s vertem végül mégis bilincsbe. A szürke betonon karistolva adja meg az 5.11-es bakancsom nyomásának magát a sok apró, szétszórt kavics, ahogy a lépcsők felé haladunk a délelőtti napsütésben. Taktikai övemen megcsillan az oldalamra erősített fegyver, az egyéb kellékek, az egyenruha sötétkék szövete itt-ott poros a dulakodásnak köszönhetően, a hajam szorosan összefogva egyetlen copfba, így hullik le a hátamra. Fekete napszemüvegem eltakarja lehetetlen kék szemeim, így a férfi nem láthatja a türelmetlen pillantásom, mert legszívesebben leütném. De nincs kedvem most vitázni vele, sem magyarázkodni. A dolgom teszem, mint minden áldott nap, amikor felkelek, egészen addig, míg nyugtalan, álomtalan, vagy rémképekkel teli álomra nem hajtom a fejem. Finoman biccentek a szembe jövő kollégáknak, majd felfelé indulok ruganyos ám kissé megfeszült léptekkel a bejárat felé.
A pasas, név szerint Federico Manuel Gutierrez izgágán ficánkol még egy darabig, de amint beérünk az ajtón, abbahagyja. Már nincs hová menekülnie, és idebent, ahol több a zsaru, mint az őt pártoló csőcselék, akikkel sikerült egy kicsit átrendeztetnie az arcom, jobban teszi, ha simán csendben marad, mielőtt valaki egy sokkolót nyom a sejhajába. A pasast egyenesen egy kihallgató-szobába vezetem, majd miután rázártam az ajtót, egyenesen az irodák felé veszem az irányt. A kapitány hívott az imént, hogy amint tudok, menjek be hozzá. A folyosóhoz érve elengedek egy kolleginát a dobermanjával, aki után csak egy pillanatig nézek rosszallóan, hisz még csak pillantásra sem méltatott, majd szó nélkül a kapitányhoz sietek. Nem foglalkozom olyannal, ami lényegtelen, Miss Universe 2021 meg csinál amit akar.
Úgy tíz percnyi intenzív vita, majd egy hosszú, káromkodásokkal teli litánia végighallgatása után feldúltan hagyom el a kapitány irodáját. Az arcom lüktet, mert a sok pofavágástól felszakadt a szám, így kicsit megint szivárog belőle a vér, az arcom ahol nem lila ott tűzvörös az idegtől, én pedig fel tudnék robbanni. Ordítani tudnék. A lábam magától vezet egyenesen Dylan irodájához, és már kopogásra emelném a kezem, de mégsem teszem. Csak egy pillanatig megmerevedve állok, ökölbe szorított kezem alig egy centiméternyire megállva az ajtó fa lapja előtt. Bentről Julian és Dylan jól kivehető hangja hallatszik. Csak egy mozdulat, és máris egy ajtónyitás választana el tőle, aki elől folyton menekülök, mégis mindig azt érzem, hogy fojtón hiányzik, pedig tudom, hogy nem szabadna ezt éreznem. Mégsem kopogok be. Megfordulok, és helyette az üvegfalról visszatükröződő képemre bámulok. A szemöldököm felszakadva, a szám is, jó adag vér száradt már rám, a képem megdagadva, és itt-ott már kezd lilulni. Megint. Talán jobb is, hogy Julian nem látott meg így. Nem tudom, hogy reagált volna rá, és most nincs kedvem végighallgatni egy újabb litániát a biztonságomról meg arról, hogy mit tanított. Ráadásul az új társam már az asztalnál vár. Pedig ezerszer elmondtam, hogy jól vagyok én így egyedül. Így tuti nem ölök meg senkit, ha meg nagyon muszáj, számtalan kolléga közül választhatok, és ha nem félteném Julian életét, akár őt is magammal vihetném, bár ha jól tudom, mostanában eléggé elfoglalt. Kicsit elhúzom a számat.
- Na, essünk neki, lássuk azt az új szuperzsarut Washingtonból. - morgom magamban, majd kilépve a folyosóról a hatalmas, több asztallal ellátott terembe az asztalom felé pillantok.
- Ó, hogy az a...- fújtatok egyet, mikor meglátom a nőt. Hosszú, barna haj, taktikai mellény, mellette pedig feszesen ül...a dobermann. Szóval ez volt az, aki még annyit sem tudott odavetni, mikor előre engedtem, hogy kösz. Ráadásul a pofátlan a helyemen ül. És az aktáim között matat. Mély sóhajt veszek, hogy ne lőjem azonnal le, és felé indulok, persze ügyelve arra, hogy semmi olyan mozdulatot ne tegyek, amivel magamra uszíthatom a kutyát. Én is kiképeztem a sajátomat és segédkeztem sok másik kiképzésénél is, tisztában vagyok vele, hogy ez mivel jár, tudom azt is, mit szabad és mit nem. Így az első tervem, miszerint kirúgom alóla a székem, inkább mégsem viszem véghez. Helyette inkább odamegyek az asztalomhoz, és megállok vele szemben. A kutyára nézek egy pillanatra, aki láthatóan máris hegyezi a füleit, és a levegőbe szimatol. Szép kis dög, meg kell hagyni. Aztán a nőt nézem, jégkék szemeimmel az arcát, a testbeszédét vizslatva, majd megszólalok egyenletes, normál hangon, ami még engem is meglep.
- Üdv SLC-ben. Regina Carter hadnagy vagyok. A kapitány gondolom tájékoztatott az örömteli hírről, hogy ezentúl holtodiglan társak leszünk. A félreértések elkerülése végett viszont… Ez az én asztalom. Az én székemmel. Az pedig az én aktám. – mondom egyszerűen, majd az új aktát az enyémmel szemben lévő asztalra teszem. – Az a te birodalmad. Szóval díjaznám, ha letennéd, és inkább azzal foglalkoznál, hogy átpakold a kufferod a saját székedbe, és elolvasnád az aktát, hogy neki tudjunk indulni a melónak. – mondom ridegen, majd tekintetemmel végignézek a nyálukat csorgató kollégákon, akik leplezetlen rajongással néznek az új csajra. Meg kell hagyni, dögös, de azért még nem kéne, hogy az eszük rögtön a gatyájukba csússzon. Türelmetlen vagyok, fáj az arcom, és valahol belül fáj még más is, és most nem arra a pár rúgás és ütés nyomra gondolok, amit ma bekaptam. De nem tudok ezzel foglalkozni. Csak remélni merem, hogy nem futok össze Juliannel. Úgy egy-másfél hétig. Még akkor is, ha...mindegy. Kéne az asztalom.

_________________
You are my greatest weakness!
Because I choose you! I will always choose YOU!!!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
J.C.
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Kommandós
ϟ Hozzászólások száma :
6
ϟ Csatlakozott :
2015. Apr. 03.
ϟ :


Ember

TémanyitásTárgy: Regina - Shea   2015-05-01, 10:03

Gondolataimba merülök, bár nem a legkedveltebb elfoglaltságom ez, sosem volt a kedvencem agyalni és eztán sem válik azzá a tevékenységgé, amelyre szívesen szánom az időt és az energiát. Most azonban van mit megrágnom magamban.Valójában nem nagyon izgat, hogy mit is gondolnak konkrétan rólam, az viszont nagyon is, hogy én mit is gondolok róluk. Nekem ugyanis – nem meglepő módon – a saját véleményem számít a leginkább. Nemrég léptem ki a helyi rendőrség kapitányának irodájából, hamarosan visszatér a társ féleség is, aki mellé beosztottak. Nyílt kártyákkal játszom. Mivel megkérdeztem, melyik az asztala Carter hadnagynak, megmutatták és leültem a székébe. Mellettem pedig egyenes testtartással ült le a kutyám, egy kommandós kutyáknak készített mellény van rajta. és figyelt. Parancsra vár. Mindenki meglepve figyel és összesúgnak. Nem mindennapi a megjelenésem. Acélbetétes bakancs, fekete feszülő bőrnadrág, a fegyvereim a bőrágyikójukban, bilincs, taktikai mellény, alatta egy kék izomtrikó. Az asztalra dobom a kesztyűimet, a többi felszerelésem az autóban, köztük a kommandós felszerelésem is.  Két órája érkeztem, ez az igazság. Nevetséges, mondhatnám, hogy a zűr a második nevem, de elég sablonos kijelentés volna.Úgy hiszem elég világosan fogalmaztam a Kapitánynak és egészen biztos vagyok abban, hogy minden eljutott az elméjébe. Én pedig nem szeretem magamat ismételgetni, nem is fogom. Szükségtelennek érzem, hogy hangsúlyozzam milyen fontossággal bír az, hogy nem szeretnék könnyed délutáni diskurzus főtémája lenni egy olyan helyen, ahol bárki meghallhat bármit bármikor. A  meddő vitákat nem kedvelem és igen hamar el is vesztem a türelmem, ha felesleges szájtépésre kerül a sor. Aminek nincs értelme a szememben, azt nem csinálom. Ez ennyire egyszerű. Semmit sem teszek ok nélkül. Most csak várnom kell, szóval felnyitogatom az asztalon heverő aktákat és olvasásba kezdek.

_________________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: Regina - Shea   

Vissza az elejére Go down
 
Regina - Shea
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Salt Lake FRPG :: Helyszínek :: Belváros :: Rendőrség, bíróság, fogdák-