Sebastian Monroe

Mindig is olyan embernek tartottam magam akit nem könnyű rászedni és aki alaposan megfontol mindent. Hát hatalmasat tévedtem. Apám mindig mondta legyek elővigyázatos és ne bízzak meg olyan emberekben akik tálcán kínálják a paradicsomi életet. Úgy hittem ebben a mondatban mintha az életem múlt volna rajta. De ahogy kamaszodtam lázadtam is. Egyre több mindenben nem értettem egyet apám tanításaival. Sokszor kimaradoztam otthonról és nem kellemes társaságokban töltöttem időm nagy részét. Otthon próbáltak jó belátásra kényszeríteni néha szavakkal néha erővel, utóbbi apám derékszíját is jelentette. De ezeknek köszönhetően még inkább más útra tértem mint azt szerettek volna. Egy éjszaka mikor tartottam hazafelé illuminált állapotban, beleütköztem egy elegánsan felöltözött középkorú férfiba. Kinyögtem egy elnézést, bár inkább dörmögésnek hangzott. Már éppen mentem is volna tovább mikor karon ragadott és visszahúzott. Egy kártyát nyújtott át majd a fülembe súgta, hogy vár holnap a kaszinóban. Nem értettem semmit és mire az ágyamba dőltem már az emléke is eltűnt a férfinak. Másnap a kártya biztosított róla, hogy nem álmodtam hanem valójában beszéltem a férfival. Az este közeledtével elmentem otthonról megnézni a kaszinót. Életem egyik legnagyobb hibáját követtem el akkor. Szerencsejátékokkal vertem el apám pénzét és még többet ittam mint annak előtte. Otthon hazudtam minden egyes elvert pénzről. De itt nem állt meg a bajt, csak folytatódott. dédimamám kedvenc ezüst tányérjait is áruba bocsátottam egy kis pénzért amit elverhettem a kaszinóban. Akiket a barátaimnak tartottam mind csak a pénzemet szedte el tőlem és mikor apámat kirúgták a munkahelyéről teljesen leszegényedtünk. A barátaimtól próbáltam kölcsön kérni egy italra valónyi pénzt vagy pókerre ahol megígértem, ha nyerek duplán adom vissza. De már nem voltak barátaim. Szép lassan lesüllyedtem az alá a szint alá amitől apám próbált mindig óvni. Megbíztam egy idegenben aki jó életet ígért és ennek köszönhetően a családom szegénységbe került. Most már szerintem értelmét nyerte az első mondatom. Nagyot tévedtem mikor azt hittem megfontolt ember vagyok. Azóta ha tehetem óvatosabb vagyok az emberek irányába és mindent kétszer végig gondolok még mielőtt igent mondanék rá.

Gyermekkoromban azt hitték nem élek majd sokáig mert olyan aprócska voltam. Ahogy telt az idő, sokat nőttem és végül abból az apró gyermekből egy 180 cm-es férfiúvá váltam. Szemem színe csokoládé barna amit nagymamámtól örököltem és hálás vagyok érte, mert a nők kimondottan buknak rá. Hajam színe barna, ami furcsa hisz az egész családomnak fekete színű a haja, ez  mondhatni a védjegyünk. A nagypapám szerint 300 év alatt a családunk történetében még nem fordult elő, hogy egyetlen gyermek is barna hajúként jött volna a világra. Szerinte különleges vagyok, szerintem meg beütött neki az esti pálinkázás heti hét alkalommal. Jó, azért a 300 év szerintem nagyon gyanús, de tény, hogy akiket én ismerek a rokonságból mind ében fekete hajjal díszeleg. Na, de lépjünk tovább. Az arcvonásaim anyámé, kicsi gyermekként sokan mondták, hogy tiszta édesanyám vagyok. A fotók is ezt tanúsították. Kiköpött édesanyám vagyok. Az orrom íve az ami biztosan édesapámé. Kicsi pisze orrom van amitől szerintem még helyesebb vagyok. Szeretem a hajam úgy beállítani mintha csak elaludtam volna, ezzel azért reggelente van egy kis dolgom. Általában farmert hordok edzőcipővel és a kedvenc melegítőfelsőm amiben tudom, hogy a lányoknak tetszem. Szerintem ennél többet nem nagyon lehet elmondani rólam. Mondhatnám, hogy tessék itt egy átlagos srác, de nagyapám szokta volt mondani: fiam, te különleges vagy!

-Tessék? Ki vagyok rúgva? Frank, ez nem lehet komoly haver, két éve dolgozom itt. - Nézek rá kissé bosszúsan, kissé csalódottan. Mégis, hogy gondolja azt, hogy csettint egyet és kirakja a szűröm, mint egy nyálcsorgató éhenkórász korcsnak? Ez hihetetlen. Önelégült vigyor szélesedik az arcán amit nagyon szívesen bevernék ebben a pillanatban. Utálom, ha szórakoznak velem, egyszerűen ez az egyetlen amitől képes vagyok dühbe jönni.
-Sebs, haver, ez az élet, egyszer fent, egyszer lent. - Vigyora egyre csak fokozza bennem az elégedetlenséget. Ja, mintha nem végeztem volna jól ezt a szaros melót. Nincs még egy olyan ember aki elvégezné a bár mocskosabb feladatait, én megcsináltam mégis páros lábbal rúgnak ki, hihetetlen.
-Addig örülj Frank míg te vagy fent, hamar fordulhat a kocka és a földön találod majd magad én pedig örömmel fogok lenézni rád. - Fordulok meg és sétálok ki a bárból. Hallom még Frank szavait ahogy pár káromkodást elejt, de nem érdekel. Felőlem ott poshadhat meg ahol szeretne.
Salt Lake cityben az élet könnyűnek van hirdetve, élvezetesnek van feltüntetve. Lehet, hogy az is, de  annak aki úszik a pénzben. számomra napról napra unalmasabb, gyötrelmesebb és csalódásokkal teli. Mikor előálltam otthon, hogy eleget voltam a szülői házban, marasztaltak még, de én leléptem, tessék, lássék mekkora barom voltam. Várnom kellett volna legalább addig, hogy biztos állásra tegyek szert, de már hat éve tengődöm, de haza nem megyek, büszkeségem azért még akad jócskán.
-Hé Sebes, várj már meg! - Hallom meg a bár csaposának szavait mögülem. Megfordulok és megállok, hogy utolérhessen.
-Mi van kölyök? - Látszódik rajtam és a hangomon is hallani, hogy pont hozzá van most kedvem a legkevésbé.
-Tudok egy helyet ahol csapost keresnek a városban. Szerintem próbáld meg. - Nyújt át egy hirdetést, végig olvasom úgy nagyjából majd vállon veregetem a gyereket.
-Kösz Tony, megpróbálom. - A fiatal srác széles vigyorral bólogat majd int és vissza szalad a bárba még mielőtt Frank neki is megadná a végkielégítést. Lazarusról hallottam már, nem sokat, de épp eleget. A modern Robin Hood, inkább ebbe bele se menjünk. Nekem csak a munka a lényeg. Ha felvesznek akkor többet fogok keresni, mint Frank-nél. Épp elég bosszantó lesz a számára, de addig éljek ha ezt bánni fogom. Had főjön a levében az a patkány. Azt hitte ha kirúg akkor végleg elintéz, nem jött neki össze.