Salt Lake FRPG
 

Share | 
 

 Dylan & Lazarus

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

ϟ Főkarakter :
Lazarus Carver
ϟ Kor :
33
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Bűnöző
ϟ Hozzászólások száma :
29
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 15.
ϟ :
A halál az egyetlen isten,

amelyik jön, ha hívják

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Dylan & Lazarus   2015-05-09, 09:49

Dylan & Lazarus


- Az ilyen ember szánalmas. Kockára tesz mindent egy pillanatnyi érzés miatt, és emiatt még csak esélye sem lesz védekezni a bíróságon. – az ilyen emberek a veszélyesek, mert kiszámíthatatlanok, és nekem pont ezért nincsen szükségem az ilyen emberekre. Nem kellenek, csak púp lenne a hátamon az összes, ez már szinte teljesen biztos. – Az ilyen emberek veszélyesek. De veszélyesebb a korrupt ember. Az a legrosszabb. – az a városunk fertője is, mert aki azt hiszi, hogy pénzért mindent megkaphat, az egy golyót is érdemel tőlem. Nem hős vagyok, messze álljon tőlem, én csak tenni akarok valamit azok ellen, akik tönkretették ezt a várost.
- Úgy érzem, mintha kétkedne egy kicsit. Pedig nincs oka, én csak egy segítőkész állampolgár vagyok, láthatja. – annál azért több, vagy bizonyos szempontból kevesebb, csakis attól függ, hogy honnan nézzük. Állampolgárnak állampolgár vagyok, de… nem éppen az a segítőkész fajta. Annak segítek akiben megbízom, a nyomozó még nem tartozik ide. Még.  Vagy talán nem is fog. – Eleget tettem csak egy kötelességemnek. Szeretném biztonságban tudni ezt a várost, nyilvánvalóan ön is megérti ezt. – rendőr, ez lenne a dolga, bár kétlem, hogy elmenne odáig, hogy ténylegesen felakarja számolni azt a vezető réteget a városban, akik most mindent irányítanak. Azokat akik azt nem érdemlik meg.
- Majd én mondom, nyomozó. Örvendtem. – mosolygok rá. Tényleg így van, örülök annak, hogy sikerült közös nevezőre jutni, mert a rendőrség bevonása elkerülhetetlen volt. A rendőrség tegye csak a dolgát, amíg az a város érdekét szolgálja. De ott is vannak korruptak, őket is ki kell majd füstölni. De az még ráér. – Talán majd legközelebb. – mondom a pincérnőnek, miközben felállok, látva, hogy milyen elszomorodott arcot vág, mikor a nyomozó csak úgy elmegy. A pénztárcámat nem veszem elő, ha a nyomozó már úgyis volt olyan nagylelkű, hogy fizetett… talán még sincs minden veszve. Vagy csak most fog elveszni minden.


// Én is köszöntem a játékot és várom a folytatást :D//

_________________

Az élet alkot, formál, megvezet


míg a halál nyiltan a szemetbe nevet









Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Dylan & Lazarus   2015-04-30, 17:34


Ha nem is tudok vele mindenben egyetérteni, azt ismerem, amikor a másik ember puszta irigységből próbálja földbe tiporni a másikat. Nem mondom, saját magamon is tapasztaltam.
- Találkoztam már olyannak, akinél ez ok volt a gyilkosságra. Ismerem az ilyen embereket - bólintok aprót. Nem is tudom, miért beszélek. Azt hiszem, ez csak egy megjegyzés részemről. Megfogalmazódott a fejemben és kimondtam azonnal. Néha megesik.
- Erre hadd ne válaszoljak - már majdnem viccnek is felfogható a mondatom. Jó, tényleg nem néz ki úgy, mint egy utolsó, piti bűnöző, de abban biztos vagyok, hogy azért van vaj a fején bőven. Ha igazán belevetném magam, találnék róla olyat, amiért lecsukathatnám. De nem teszem. Nem kutatok túl mélyre, amíg nincs rá okom, és főleg, ameddig segít.
Úgyhogy végül csak bólintok és tegyük fel, hogy hiszek neki. Tényleg nincs okom rá, hogy ne tegyem. Talán mások már ilyenkor azt mondanák, hogy mocskos zsaru vagyok, akit pénz helyett információval lehet megvesztegetni. De most nem érdekel. Ennél nagyobb bajaim is vannak.
Most éppen az, hogy legalább fejben, azonnal tervezgetni kezdjem a következő lépéseimet. Pár dolgot összeszedek, egy-két akta a fickóról, engedélyek... Más ilyenkor már fogná a fejét, hogy már megint éjszakáznia kell, én viszont mosolygok az orrom alatt. Igaz, egy pillanat alatt újra komolyságot erőltetek az arcomra és rátérek arra a pár dologra, amit még tudni akarok.
A telefont megkapva azért kicsit furán nézek rá, de végül nem szólok, csak eltüntetem a készüléket. Legyen. Bizalmat szavazok neki, úgy is mondhatjuk. Most már csak egyetlen dolog van hátra.
- Mondanám, hogy örvendtem... - de egyelőre még nem tudom eldönteni. Mégis leszámolom a pénzt, sőt még amit ő rendelt is fizetem, bőven hagyva borravalót. Biztosra megyek, még a számlát sem várom meg. Aztán állok talpra, kicsit támaszkodva az asztal szélén és nyújtom felé a kezem. Nem fogom úgy kezelni, mint mások a saját informátoraikat. Ők ott rontják el. Én talán majd máshol. Vagy egyáltalán nem.
Aztán bólintok és feltűnően lassan, de egyedül, segítéség nélkül sétálok ki az ajtón.

/Akkor ez ennyi. Köszönöm a játékot. Foly. köv. valamikor :) /
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Lazarus Carver
ϟ Kor :
33
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Bűnöző
ϟ Hozzászólások száma :
29
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 15.
ϟ :
A halál az egyetlen isten,

amelyik jön, ha hívják

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Dylan & Lazarus   2015-04-30, 11:42

Dylan & Lazarus


- Biztos van amelyiknek már a stílusom sem szimpatikus. De tudja, hogy van ez. Ha valaki felemelkedik, mindenki őt akarja majd lerángatni. – rántom meg a vállamat mosolyogva. Kiépítettem egy remekül működő rendszert és szervezetet, sokan irigyek rám, és meg is értem őket, elvégre mindenem megvan, ami nekik nincs meg, de ettől függetlenül még nem nézem jó szemmel, ha az érdekeltségeimet támadják. – Irigyek és önzőek, ha valami nekik nem sikerül, hát az sem akarják,hogy másnak sikerüljön. – de nekem sikerült, sikerül és sikerülni is fog mindig,  mert nyertes alkat vagyok, és mert ha már ennyi mindent elértem, nem fogom alábbadni az elvárásaimat.
- Mégis milyen komoly dolog miatt vinnének be? Úgy nézek én ki,mint valami bűnöző? – persze, az vagyok, legalábbis ő minden bizonnyal ezzel a jelzővel illetne engem, pedig nem az vagyok, én a városért teszem amit teszek, nem pedig a saját magam jólétéért, és van különbség emiatt köztem és egy bűnöző között. – Higgy el, tudok magamra vigyázni és a törvénnyel nem ütközik egyetlen tettem sem. – vagyis de, viszont ezt nem kell tudnia. De sok minden olyat is teszek, ami bár nem legális, de nem is illegális. Milyen szép dolog is az, mikor a törvény kiskapuit kihasználhatja az ember, igaz? Én imádom.
- Csak tessék, ez már a maga dolga. – én nem tudok házkutatási engedélyt szerezni…vagyis de, tudok, csak egy pisztolycsövet kéne a bíró fejéhez szögeznem érte. Persze, van bíró akivel jóban vagyok és segíti is egy-két dolgomat, de nem szeretem ezt a kapcsolatot terhelni, ahhoz túlságosan is fontos, hogy elveszítsem ezt. – Pedig milyen szép is lenne. – csóválom meg a fejemet, ahogy belegondolok. Igazán hatásvadász ötlet, az biztos. – Tessék. Egyetlen szám van benne, ha ezt hívja, én válaszolni fogok. – mondom neki, ahogy elé csúsztatom a telefont. Nem az én telefonomat hívja, de ha hív, tudni fogok róla és akkor tudunk beszélni. Vigyáznom kell magamra.



_________________

Az élet alkot, formál, megvezet


míg a halál nyiltan a szemetbe nevet









Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Dylan & Lazarus   2015-04-27, 15:32


Lehet, hogy az irodában ücsörgés a világ legveszélytelenebb foglalkozása, de pont abból lett elegem a múltban. Köszönöm, ezúttal kihagynám. Amint a lábam engedi, terepen leszek. Csak tartanék már ott.
Most viszont még itt ülök és hallgatom az elhangzó választ. Lazarus. Hümmögök, de hallani valószínűleg nem lehet. Nem akarok én semmit kezdeni, főleg, mert egy keresztnévvel nem sokra mennék. Talán még így is utánajárok a dolgainak, de nem lecsukatni akarom. Főleg, hogy láthatóan értékes információval szolgál.
Az már igazán meg sem lep, hogy nincs odáig a törvényért. Látni a tekintetemből, ahogy ránézek. Viszont nincs ott semmiféle elítélés vagy hasonló. Fura. Máskor már kevesebbért is vittem be embereket, csak mert ránézésre meg tudtam állapítani, hogy sáros valamiben. De ők nem segítettek. Nem volt ott a lehetőség, hogy az informátorom legyen. Egy ilyen lehetőséget őrült lennék, ha eldobnék.
Viszont ez nem jelenti azt, hogy nem faggatom.
- Gondolom nem a stílusa miatt haragszanak magára ezek az emberek - jegyzem meg és hiába nem kérdés formájában fogalmazom a mondatot, attól még érdekel, ehhez mit szól. Bevallja, amit sejtek? Nem mintha ettől bármi változna. Inkább csak az érdekel, hogy megerősít ebben és őszinte lesz, vagy terel és el van felejtve a dolog.
- Azért ne számítson rá, hogy megvédem, ha beviszik valami komoly dolog miatt - és persze érződik a hangomból, hogy talán ha piti dolgokért kerül be, megkönnyítem a dolgát. Ha hasznomra lesz tényleg, akkor miért ne tenném? De ez valószínűleg attól is függ, hogy milyen kedvemben leszek éppen.
- Utánanézek a fickónak, a címnek, szerzek engedélyt házkutatásra... - itt jön az és megyek, de ezt még nem tudom, hogy fogom kivitelezni. Hallani a pillanatnyi bizonytalanságot a hangomban, de szinte azonnal össze is kapom magam. - ...hol érhetem el? Ne jöjjön azzal, hogy majd megtalál, ha keresem. Nem fogok lámpával morzézni az égre - ez már kicsit morgósabban jön, de ugyan már, ezt igazán el lehet nézni nekem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Lazarus Carver
ϟ Kor :
33
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Bűnöző
ϟ Hozzászólások száma :
29
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 15.
ϟ :
A halál az egyetlen isten,

amelyik jön, ha hívják

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Dylan & Lazarus   2015-04-24, 13:33

Dylan & Lazarus
A nemesség nem születés joga, a tettekben ismerni fel.
Mosolyogva állom a tekintetét, miközben hátradőlök a székemben. Nem igazán aggódom túl ezt a jelen helyzetet. Nem félek amiatt, hogy esetleg úgy talál dönteni, hogy bevisz engem. Úgy csak az értékes perceket vesztegeti, ráadásul nem hinném, hogy bicegve könnyedén tudna egy bilincset ráerőltetni a kulcsomra. Ugyanakkor nem a bajt keresem most.
- Pedig az sokkal családbarátabb munkakör. Ritkán esik baja annak, aki egy irodai asztal mögött gubbaszt. – kivéve persze azokat, akik azért gubbasztanak ott, mert gazdagok, mert több a hatalmuk, mint másnak. Azok gyakran kapnak golyót és… garantálhatom, hogy ez nem fog változni. Az önző ember lesz a veszte mindannyiunknak.
- De csak mert ilyen szépen kérte. A nevem Lazarus. – még a kezemet is kinyújtom felé, peresze, megteheti, hogy nem fogadja azt el, nem fogok megsértődni, az ilyen apróságok csak…apróságok, nem kell őket felfújni. Ez az ember gondja, hogy túl sok minden felesleges dologgal foglalkozik a fontos dolgok helyett.
- Elhiszem, mielőbbi felépülést kívánok önnek, nyomozó! – villantok meg az irányába egy barátságos mosolyt. Nem ellenségként kezelem őt. Soha nem voltam valakivel ellenséges csak a pozíciója miatt. Ha én valakivel ellenséges vagyok, akkor az az ember hibája, nem pedig a pozíciójáé. A rendőr is csak ember, ahogy a bűnöző is. Nem is állnak olyan messze egymástól.
- Hát persze, hogy máshogy is csinálhatnánk? A törvény ereje mindenek felett. – a hangomból nem nehéz kihallani a cinizmust. Nem hiszek a törvényben, mert azokat védi, akiknek van pénze, és nem azokat, akik ártatlanok. Nem én leszek az, aki majd törvény szolgálatába fog állni, az nem vall rám.
- Örülök, hogy segíthettem, nyomozó! – mosolyodom el, miközben gyorsan felfirkantom neki a címet. Nem hazudok, ez a jó cím, legalábbis a forrásaim ezt mondták, és én bízok bennük, ha nem bíznék, már leváltottam őket. Aki az én csapatomban játszik, annak muszáj megbízhatónak lennie, különben repül. Részlet kérdés, hogy hány darabban.
- Ahogy önnek is nyílván, nekem is vannak ellenségeim, akiket jobb szeretek rácsok mögött látni. – ez az igazság, nekem is sok ellenségem van, és nem szeretek nekik esélyt adni arra, hogy valamilyen módon keresztbe tegyenek nekem. Nem kismunkát fektettem bele a szervezetbe, nem veheti ezt már el tőlem senki sem. – Na meg persze ki ne akarna jó kapcsolatot ápolni a rendőrséggel? Bízom benne, hogy… gyümölcsöző kapcsolat lehet a miénk. – semmi illegális, legalábbis az nem az, ami köztünk lesz megállapodás. Ő elkapja a rossz fiúkat, én pedig megszabadulok az ellenségeimtől. Szerintem ezzel mindenki jól jár, főleg ő, és én.
zeneszám • Remélem jó lesz :)©

_________________

Az élet alkot, formál, megvezet


míg a halál nyiltan a szemetbe nevet









Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Dylan & Lazarus   2015-04-21, 10:33


Komolyan elgondolkozok rajta, hogy válaszoljak-e neki. Előjöjjek-e azzal, hogy miért csinálom ezt az egészet. Látni rajtam, hogy elég behatóan vizsgálom az arcán, mintha mindent ki akarnék olvasni belőle.
- Így legalább tehetek valamit és nem egy irodában üldögélek napi nyolc órában - nem, nem vagyok jó ember, aki a világ megmentését tűzte ki életcélnak. Egyszerűen csak kezdeni akarok valamit az életemmel és ez jó útnak tűnt. Hogy most is az-e...? Azt hiszem.
De mindez most nem lényeges. Ez a reggel - és úgy egyáltalán a többi - nem arra való, hogy ilyesmin járjon az eszem és az eddigi életem mérlegeljem. Mármint úgy eddigit, hogy mióta ide jöttem. A többi nem létezik. Agyalás helyett itt lenne az alkalom, hogy kérdezzek, de végül csak egyetlen kérdésem van.
- Egy nevet - nem mintha kérdés formájában fogalmaznám meg, de ő láthatóan tud rólam mindent, vagy szinte mindent. A saját nevét elárulhatja. Ha láthatóan ennyire megbízik bennem és semmi törvénytelent nem akar, akkor nincs félnivalója. Nem fogom lecsukni csak azért, mert megzavart reggeli közben. Ahogy azért sem, ha volt valami utcai verekedése. Azon lepődnék meg, ha nem lenne ilyen a számláján valamikor régről vagy egy héttel ezelőttről.
Abban viszont igaza van, hogyha akarnám sem tudnám bevinni. Vagy legalábbis nem valószínű, hacsak nem jönne velem önként.
- Szar dolog, ha az embert lábon lövik - jegyzem meg morogva. Képtelen voltam ezt magamban tartani. Viszont fejben lassan eljutok addig, hogy egy hangyányi bizalmat szavazok neki és még ha nem is mondom ki nyíltan, várom, hogy mit tud. Hülye lennék, ha teljesen elzárkóznék egy ilyen ajánlat elől.
Amint lehetőségem nyílik rá, belepillantok az aktába. Persze közben figyelek rá, hallgatom, amit elmond. A név nem ismeretlen, de hát kinek az az őrsön? Valószínűleg csak egy-egy újonc nem ismeri.
- Segítek - mondom ki kisebb fontolgatás után. Az aktát már ki nem adnám a kezeim közül. - De úgy csináljuk, ahogy én mondom. Hivatalosan - kötöm ki a valószínűleg nem az egyetlen feltételem. Aztán már csak megvárom, amíg bólint vagy legalábbis beleegyezik.
- A cím tökéletes kiindulás lesz - teszem még hozzá és egy tollat szerezve tolom elé az aktát, hogy valahova oda írja le a címet. Bízhatnék a fejemben, hogy megjegyzem, de amúgy is mindent dokumentálnom kell, szóval...
Most már csak az van hátra az egész előtt, hogy egyetlen kérdést feltegyek neki és persze egy mosollyal és intéssel kérjem a számlát.
- Miért akarja annyira megtalálni? Mi a jó ebben magának? - igen, ez még érdekel. Nem akarok meglepetéseket és abban csak bízhatok, hogy őszintén válaszol.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Lazarus Carver
ϟ Kor :
33
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Bűnöző
ϟ Hozzászólások száma :
29
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 15.
ϟ :
A halál az egyetlen isten,

amelyik jön, ha hívják

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Dylan & Lazarus   2015-04-17, 16:27

Dylan & Lazarus
A nemesség nem születés joga, a tettekben ismerni fel.
- Természetesen nem, de miért tér ki a válaszadás elől? Ez csak egy egyszerű kérdés, kíváncsi voltam, tudja,hogy van ez. – rántom meg a vállamat mosolyogva. Akármilyen kopó lehet, többféle van. Van aki azért csinálja ezt, mert kíváncsi, tenni akar valami jót, mások azért jönnek ide, mert fánkot akarnak zabálni egész nap, és megint mások pedig… nem itt akartak kikötni.
- Miért ne kérdezhetne rá? Maximum nem válaszolok. – de miért is ne tehetne egy próbát? Persze, csak felesleges időpocsékolás lenne azon vitatkozni, hogy miért tudok erről és hogy miként jutottam ehhez hozzá, ennél sokkalta fontosabb kérdéseket is meg kell vitatnunk most. – De azért nem hagyom magát válasz nélkül. Feltételezem, nem akarja, hogy ártatlanok haljanak meg, így hát gondolom szüksége van erre az információra. – de persze tévedhetek is, mindazonáltal rendőr, nem hinném, hogy tudna azzal a tudattal élni, hogy miatta halt meg annyi civil, köztük nők, gyerekek…kiakarná ezt a bűntudatot magáénak tudni? Senki.
- Persze, bevihet, de nem hinném, hogy sokra menne vele. A járásából ítélve ennek a tervnek az eleje is igen nehezen kivitelezhető lenne, ha azzal számolunk, hogy elfutok. – és ha nem, akkor…nos, lehet akármilyen erős, egy jól irányzott csapás a lábára, és mehet vissza a kórházba. De nem harcolni vagyok itt. – A történetet majd akkor hallhatja, ha beleegyezett a feltételeimbe. Mint mondtam, ez kölcsönös előnyös helyzet. – neki is, nekem is. Egy bűnözővel kevesebb lesz az utcán, én pedig egy emberrel kevesebbet tudhatok az ellenségemnek, ez a tökéletes munka kapcsolat egy magamfajta és egy rendőr között, nem igaz? Azaz nyomozó, nem tudom mennyire szeretik ezt kiemelni.
- Biztosíthatom, hogy szó nincsen ilyesmiről. De ezt igennek veszem. – mosolygok rá, majd az aktáról elveszem a kezem, hogy az övé lehessen. – A neve Eliott Baker, többször is meglátogatta már a börtönt. Kisebb-nagyobb bankrablások, emberrablások, gyilkosság, pénzhamisítás és újabban robbanószerekben utazik. Van egy címem, ami alapján eljuthatunk hozzá. Segít, nyomozó? – pillantok rá kíváncsian. Ha nem segít, megoldhatja egymaga is, de biztos vagyok benne, hogy könnyebb úgy, ha együtt működünk.

zeneszám • Remélem jó lesz :)©

_________________

Az élet alkot, formál, megvezet


míg a halál nyiltan a szemetbe nevet









Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Dylan & Lazarus   2015-04-14, 19:10


Talán majd következő alkalommal elhívom valahova a pincérnőt, de ma... ma nem. Sokáig most már nem is időzik rajta a tekintetem, amúgy is sokkal érdekesebb az előttem ülő fickó, na meg hogy milyen mondandója van.
- Azért jött, hogy erről beszélgessünk? - térek ki a válaszadás elől. Igen, szar a helyzet a város szegényebb részein, de nekem mindegyik ügy egyre megy. Nem azt nézem, hogy honnan származik, akit megöltek, csak azt, hogy ki lehetett. Ilyen téren tényleg hidegen hagy az ottani helyzet. Nem az én dolgom.
Az viszont már annál inkább, ha azért jött, mert meg akar vesztegetni. Amennyire közönyösen álltam hozzá az első pár másodpercre, most már kezdek gyanakvó lenni. Eszemben sincs csak úgy elítélni és előítéleteket varázsolni a semmiből, viszont nem tetszik nekem ez az egész. Mégis végighallgatom. Sőt, elég kíváncsian. Elég csak egy kicsit figyelnie, hogy lássa rajtam, érdekel, amit mond.
Persze ez még nem jelent semmit. Közel sem jelenti azt, hogy meg fogok állapodni vele.
- Gondolom rá se kérdezzek, kinek a mappája az és honnan tudja, hogy szükségem van információra róla - jegyzem meg. Egyelőre nem akarok belegondolni, hogy vajon hova van bejárása és honnan tud ennyi mindent.
- Álljon elő a teljes történettel, addig nem mondok semmit. Kié az akta? Mit szeretne cserébe? Ugye tudja, hogy be is vihetem és ott is beszélhet. Vagy inkább beszélni fog - nem, nem fenyegetésnek szánom, csak vázolom a lehetőséges folytatásokat. Normál esetben valószínűleg az utolsó opció jönne szóba. Végül is az információ elhallgatását sem díjazzuk.
De ezt nem mondom ki. Csak fél perc múlva kicsit előrébb dőlök, a kezem az asztalon és újra megszólalok.
- Megállapodhatunk, amíg az egészben nincs semmi törvénysértő és hasonlók... - nem fejezem be a mondatot. Jobb, ha elhallgatok, mielőtt olyasmi csúszna ki a számon, ami csak elrontja a talán ígéretes kapcsolatot.
Attól viszont egy valami még ott kering a fejemben: Találtam egy új megfigyelőt?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Lazarus Carver
ϟ Kor :
33
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Bűnöző
ϟ Hozzászólások száma :
29
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 15.
ϟ :
A halál az egyetlen isten,

amelyik jön, ha hívják

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Dylan & Lazarus   2015-04-11, 13:01

Dylan & Lazarus
A nemesség nem születés joga, a tettekben ismerni fel.
- Nem, az én ízlésem kicsikét más. – rántom meg a vállamat mosolyogva, és pár pillanatig még a nőn időzött a szemem. Nem ronda, sőt, egész szép lány, de nem nekem való, és nem is csapnék le rá, mégis ki az a bátor ember, aki lemerné csapni a nőt egy nyomozó kezéről? – De ha maga nem lép, lépni fog más. Kitudja, talán megbánja a tétlenségét később. – kitudja…sok mindent hozhat a jövő, nem igaz? Képlékeny, folyamatosan változik, ahogy mi is, és szép lassan, de biztosan elfogja nyelni az embert. Ez így működik, az élet soha nem kegyes, nem kér, nem ad, csak elvesz.
- Hát persze, sajnos igen sok gyilkosság esik ott meg. – ez mindig így volt, a szegények ölik egymást, átgázolnak a másikon, mert hajtja őket a túlélési ösztön, mert mindegyik vagy magát, vagy a családját menti, és nem teheti meg, hogy gondol másokra. Nem rossz emberek, pusztán csak rossz körülmények között élnek, és ez veszi rá őket a rossz dolgokra.  – Na és, hogy látja az ottani szegények helyzetét?  - ha jól sejtem akkor sehogy, és ez itt a baj. Azt hiszi, hogy csak azt kell tennie, ami a dolga, de ez korántsem így van. Mindannyian ennek a városnak a lakosai vagyunk, egymás gátolása helyett, segíthetnénk is a másikat.
- Ne döntsön elhamarkodottan! - rázom meg a fejemet, mikor megpillantom a reakcióját. Hát persze, egyből elutasítja, tipikus zsaru, mintha egyből valami olyat akarnék mondani, ami a törvény ellen lenne. Nem téved, kissé ez a téma itt is, de… nem egészen.
- Mondjuk, hogy… szeretem ismerni a másikat mielőtt még látom. Bizonyára tapasztalta már, hogy az ember természetéből adódóan hazudik a másiknak é s megtéveszti. – ezzel pedig nincs is semmi baj, az ember így működik, és erről soha nem fog leszokni, de az ilyen helyzetekben jobb előre tudni a lényeges dolgokat. Legalábbis szerintem. – Nem megvesztegetni akarom önt, Mr. Reed. – rázom meg a fejemet, lassan, és előre dőlök a székben, elé csúsztatva egy mappát. – Lehetőséget ajánlok önnek, hogy tegyen valamit a városáért. Ha kinyitja a mappát, egy férfi képeit fogja megtalálni benne. Elmondok róla mindent, amint megegyeztünk. Cserébe azonban szeretném, ha ön is segítene nekem. – nem nagy dolog, csak pár információt szeretnék megtudni egy régi ismerősömről. Mindenki jól járna.
zeneszám • Remélem jó lesz :)©

_________________

Az élet alkot, formál, megvezet


míg a halál nyiltan a szemetbe nevet









Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Dylan & Lazarus   2015-04-07, 10:05


Nem igazán tudom hova tenni a fickót. Ismerek hozzá hasonlókat, akik azt hiszik, hogy nekik szinte mindent szabad, róla, most mégsem akarok hamar semmiféle következtetést levonni róla. Fogalmam sincs, mit akar, de várom. Mindenesetre van egy érdekes nézésem az apró kérdése után.
- Miért? A maga nője? - kérdezek vissza és máskor talán még szórakoztatna is a helyzet. Most viszont maradok egészen komoly és eszemben sincs nyíltan válaszolni a kérdésére. Már azzal a kevéssel is többet mondtam, mint terveztem. Végül is, van esze és jó szeme, ahogy vettem észre, tudhatja hogy ez a kicsi azt jelenti, hogy "Nem, nem hívtam el", ahogy azt is, hogy "Mi köze hozzá?".
Biztos vagyok benne, hogy mindezt érti, ahogy én is az ő szavait, vagy azt, ami mögötte van.
- Pedig voltam már ott. Nem egy gyilkossághoz hívtak arra - jegyzem meg. Igen, tényleg, hogy magamtól nem mennék arra a környékre. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy utolsó rohadék vagyok, aki igyekszik úgy tenni, mintha nem létezne szegénység és nem lenne olyan, akinek nehezebb. Egyszerűen csak nem vagyok az a fajta, akit különösebben érdekel és nem is teszek azért, hogy nekik jobb legyen. Ez... egyszerűen nem az én feladatom.
- Kölcsönösen segíteni... Ajánlat... - ismétlem és már most megrázom a fejem. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem fogom végighallgatni. Hajt a kíváncsiság, mint mindenki mást. Ez már abból egyértelmű, ahogy eszemben sincs folytatni a reggelit, csak hátradőlök a széken és valahogy még kényelmesebben próbálom kinyújtani a lábam az asztal alatt. Azért még mindig pokolian tud fájni néhanapján. Fogadok, hogy lassan ott tartok majd, mint az öregek. "Érzem a csontjaimban, hogy vihar lesz!" Nevetséges...
- Úgy tűnik, nagyon utánanézett, hogy ki vagyok - kezdek bele, ahelyett, hogy nyíltan kimondanám, álljon elő azzal az ajánlattal. - Akkor azt is biztosan tudja, hogy nem vagyok megvesztegethető - mondom ki, csak a tisztán látás végett. Aztán várok. Ha csak úgy eltűnne innen, ezek után valószínűleg akkor is rajta tartanám a szemem. De van egy olyan érzésem, hogy véghezviszi, amiért jött. Nem ölt volna bele ennyi energiát ebben az egészbe a kutatással és mindennel, ha nem lenne nagyon fontos dolga velem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Lazarus Carver
ϟ Kor :
33
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Bűnöző
ϟ Hozzászólások száma :
29
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 15.
ϟ :
A halál az egyetlen isten,

amelyik jön, ha hívják

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Dylan & Lazarus   2015-04-05, 18:43

Dylan & Lazarus
A nemesség nem születés joga, a tettekben ismerni fel.
Felderítés, pontosság és… megbízható emberek. Ezek kellenek, hogy a tökéletes feladatot végrehajtsam, bár van, hogy egyedül is megoldom, de könnyebb, ha az embernek fedezik a hátát, én is jobb szeretem az ilyen csapatban csinálni, úgy nagyobb az esélye a sikernek, és nyilvánvaló, hogy nem lehet egyedül bankot rabolni, kell hozzá még legalább három ember, és lehetőleg olyanok, akik tudják, hogy hol a határ. Sajnáltam a múltkor Travist, de nem nézhetek el mindent, én is kapom a füleseket, hogy hova lenne érdemes benézni, és ennek az ára az volt, hogy Travis meghaljon. Amúgy is egy szemétláda volt, ráadásul egy kiskorú megrontásáért ült tíz évet, feltételesen szabadult, és máris úgy dönt, hogy bankot rabol? Bátor volt, de ez az életébe is került, én utálom azt, ha nem bízhatok meg a másikban.
- Valóban jó, eddig legalábbis az. – mosolygok rá, ahogy leteszem magamat a székre, nem zavartatom magam azzal, hogy esetleg zavarnám őt, mégis miért kéne? Rendőr, majd bizonyára szólni fog, igaz? – Egy kávé lenne, tejjel, két cukorral, ha kérhetem. – mosolygok rá a felszolgálólányra, majd vissza is fordulok Dylan felé. – Elhívta már? – elég gyakorlott vagyok az emberi viselkedésben, mondhatni ez a szakterületem, a bizalmatlanságom miatt élek, és azért, mert képes vagyok kiismerni a többséget, erről a hölgyről pedig lerí az, hogy szeretné, ha a velem szemben ülő nyomozó elhívná.
- Fogda? Nem, szerencsére soha nem volt rá példa még, hogy összerúgtam volna a port a törvény éber őreivel. – rázom meg a fejemet halovány mosollyal az arcomon. Ahhoz nagyon is jól értek, hogy elkerüljem a kínos kérdéseket, a rendőrök sem véletlen nem tudnak eljutni hozzám, megszerzem a pénzt, majd egyből tisztára is mosom és… odaadom az enyéimnek, azoknak akiknek igazán szükségük van rá. Ezt hívják elégtételnek, vagy igazságnak,elvégre csak azt vettem vissza nekik, amit tőlük jogtalanul vettek el a bankok és a többi undorító, kapzsi intézmény. – De ami  azt illeti, én se nagyon láttam még önt a város szegényebbik oldalán. – elárulom ezzel most direkt, hogy onnét jöttem, ott pedig hát.. igen kevés az olyan ember, aki ne tudna magára vigyázni, de nem rémlene az, hogy a férfi olyan gyakran megforduló valaki lenne, arról tudnék még azelőtt, hogy idejövök. – Azonban úgy gondolom, hogy… kölcsönösen kisegíthetnénk a másikat. – mondom a nyomozó szemébe nézve végig, és csak akkor szakítom el róla a tekintetem, mikor lerakják elém a kávémat. – Köszönöm! – egy hálás mosolyt megeresztek a nő felé mielőtt még eltűnne, majd újra Dylan-re nézek. – Nos? Akarja hallani az ajánlatomat? – szerintem igen, elvégre ki ne akarná kielégíteni a kiváncsisságát?
zeneszám • Remélem jó lesz :)©

_________________

Az élet alkot, formál, megvezet


míg a halál nyiltan a szemetbe nevet









Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Dylan & Lazarus   2015-04-05, 13:27


Lehet, hogy a leálltam azzal, hogy a reggelim egy liter kávé legyen, de ez még nem jelenti azt, hogy el kell hagynom a kedvenc helyeimet, nem igaz? Már a csinos felszolgálólány is kezdi megszokni, hogy változott a megszokott rendelésem. Ettől függetlenül pont azzal a mosollyal hozza kis a reggelit, csak kávé nélkül. Nem a mai az első alkalom, amikor elgondolkozok rajta, hány éves lehet. Fiatal ez biztos, de annyira már nem... Talán megpróbálhatnám, hogy két kedves szónál többet beszéljek vele. Persze semmi komolyat nem akarok tőle. Pár este, semmi több. Igen, tudom, egy rohadék vagyok. De nem hazudnám neki, hogy csak őt akarom és hasonló baromságok, amit a többi férfi szokott mondogatni.
Majd lehet megpróbálkozok vele, de valószínűleg nem ma. Millió meg egy dolgom van bent az őrsön, ráadásul még mindig idő, mire beérek hiába két sarokkal arrébb van. Ilyen kis távon nem fogok vezetni, menni viszont még mindig bicegve tudok. Komolyan kezdek azon gondolkozni, hogy rendben lesz-e valaha úgy igazán a lábam. De a dokiknak hinni lehet, nem? Akkor nem lesz gond. Szerencsére a mankót már elhagytam, pontosabban az irodában hagytam. Nem fogok itt azzal bénázni.
Szerencsére ahhoz nem kell mankó, hogy a felszolgálólányt kövessem továbbra is a tekintetemmel. Egészen elmerülök a látványba, amikor meghallom az ismeretlen hangot.
- Jó reggelt - köszönök vissza és mintha nem lennék olyan morcos, mint általában. Persze a kedvesség még mindig hiányzik, de az nyilvánvaló, hogy nem a mai nap életem legrosszabbja.
A következő kérdésére viszont még így is csak egy kérdő tekintet a válasz. Nem fogom elküldeni a fenébe, még akkor sem, ha valami azt súgja, ezt kellene tennem. Inkább csak pillanatok alatt megvizsgálom az arcát, esetleg fegyver után kutatok a tekintetemmel. Aztán megszólalok.
- Ismerjük egymást? - egész átlagosan jön a kérdés, de azért még valamit hozzá kell tennem. - Nem hiszem, hogy láttam volna a fogdában vagy valamelyik kihallgatóteremben - hogy ezt most viccnek szántam-e vagy sem, még magam sem tudom. De kimondtam és kész.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Lazarus Carver
ϟ Kor :
33
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Bűnöző
ϟ Hozzászólások száma :
29
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 15.
ϟ :
A halál az egyetlen isten,

amelyik jön, ha hívják

Ember

TémanyitásTárgy: Dylan & Lazarus   2015-04-03, 14:18

Dylan & Lazarus
A nemesség nem születés joga, a tettekben ismerni fel.
Korán van még, az emberek nagyjából ekkortájt járnak le reggelizni, ha nem másnaposan fekszenek éppen az ágyukban. Én azonban soha nem voltam az alkohol híve. Persze, én is szoktam inni, de nem részegedtem le soha még. Szükségem van arra, hogy józan maradjak, mert ha nem gondolkodom, elbukom, ha elbukom, akkor mindaz amit eddig tettem, teljesen feleslegessé válik. Nem tudják, hogy ki vagyok, nem hagyok nyomokat a rendőrségnek, hogy elvezessem őket magamhoz, így nem is igen félek attól, hogy éppen egy nyomozóval készülök négyszemközt elbeszélgetni. Ők engem bűnözőnek látnak, én magamat azonban nem tartom annak. Nem hinném, hogy bűn visszavenni azt a pénzt, azon javakat, amiket a gazdagok sajtoltak ki az átlagemberből, így téve őket szegénnyé, földönfutóvá.
Átéltem ezt, testközelből, a saját bőrömön éreztem mit tesz az ember a másikkal. A családom a születésemkor sem volt gazdag, azonban erősen középosztálybeli volt, közepes fizetés, mely pont arra elég, ami kell. Azonban a bankok tönkretették őket, és szép lassan úsztunk az adósságban. Apámnak volt egy szerelőműhelye nem volt nagy, de sokan jártak oda a városból. Mit tett a gazdag, akinek nagy autószerelő cége volt? Tönkretette az apámat, megfosztotta a megélhetéstől, a bankok miatt adóságokban úsztunk, elvették a házat, rövid időre az utcára kerültünk.
Természetesen nem csak azért teszem mindezt, mert bosszút akarok állni. Van benne valami, igenis tönkre akarom tenni azokat, akik a családomat is tönkretették, csak ahogy telt múlt az idő, úgy lettem felelős többekért. A családokért, akik a megélhetésért dolgoznak minden nap. Megígértem nekik, hogy jobbá teszem ezt, hogy segítek nekik megélni, éppen ezért soha nem tartom meg magamnak azt a pénzt, amit szerzek. Kifizetem a társaimat, a többi pedig visszakerül azokhoz, akiket amúgy is illet, akiktől elvették. Tudom milyen nélkülözni, a hatalmasok kezében feláldozhatónak lenni, és nem fogom hagyni, hogy ezt még többen éljék át. Ha emiatt bűnözőnek bélyegeznek, hát legyen.
- Jó reggelt nyomozó! – köszönök rá a férfira, miután szinte egyből le is ülök vele szemben, majd mikor már elhelyezkedtem, csak akkor kérdezek rá arra, amire rá kellett volna már előbb is. – Ugye nem bánja, ha csatlakozom? – így, hogy később kérdeztem őt meg jóval kevesebb annak az esélye, hogy elküld. És hogy honnan ismerem? Honnan tudom, hogy mi a munkája? Nos, mondjuk úgy, hogy… nem véletlen hívtam így, nem akarok egyszerű, semmilyen csevegést folytatni, így hát úgy döntöttem felfedem azon kártyám, miszerint szánt szándékkal ültem ide, és nem sövényvágásban kérném a segítségét. Mert azt akarom kérni. Fura egy helyzet.
zeneszám • Remélem jó lesz :)©

_________________

Az élet alkot, formál, megvezet


míg a halál nyiltan a szemetbe nevet









Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: Dylan & Lazarus   

Vissza az elejére Go down
 
Dylan & Lazarus
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Dylan Sprayberry
» Dylan O'Brien

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Salt Lake FRPG :: Helyszínek :: Belváros :: Kávézók, bárok, éttermek-