Canon karakterek

Egy nagyon csinos, ám annál átlagosabb egyetemista lányról van szó. Nincsenek nagy igényei, nem vágyik Los Angeles csillogására, vagy New York rohanására, ő köszöni szépen, Salt Lake City is megfelel, ami nem is csoda, hisz jóval vidékebbről, egy apró városkából költözött fel az állam fővárosába, hogy a helyi egyetemre járhasson, mellette pedig egy belvárosi, egészen kedves kávézóban dolgozik, hogy fizethesse a tandíjat és az albérletét. Mindez idilli is lenne, hisz szereti a munkáját, de az utóbbi hetekben rezeg a léc, egy nagyvállalat elkezdte felvásárolni a környező kisvállalkozásokat és bizony már a kis kávézó nyakát is szorongatják, kérdés, hogy meddig tart ki a tulaj. Egy biztos, ha XY főnöke eladja a telket, a lány búcsút mondhat a munkájának.

Az 1920-as években az élete fiatal bankárként, felfelé ívelő karrierrel álomszerű lehetett. Mindig is kissé kapzsi, alamuszi és önközpontú volt, de még az egészséges határokon belül. Úgy gondolta egyszer még borzasztó sokra viheti, de az évtized végén nagy gazdasági válság és a fekete csütörtök eljöttével bebizonyosodott, hogy nem elég erős az akarata. Nem hiába nevezik azokat az éveket a nagy depresszió idejének, rengeteg csődbement és sokat bukott üzletember sétált le a felhőkarcolók tetejéről, ahogyan Douglas is. Legalábbis erre készült aznap éjszaka a rohanó város felett, de felfelé menet a liftben egy lélekfaló állta az útját, a tetőre vonszolva elszívta mindenét, majd egyszerűen lelökte a mélybe, öngyilkosságnak álcázva a gyilkosságot. A Purgatóriumban az egyetlen előnye a gyávasága volt, hamar megtanult helyezkedni, hogy véletlenül se kerüljön senki útjába.

Nem kifejezetten egy öreg motorosról van szó, sem a hivatását, sem pedig a purgatóriumi pályafutását illetőleg. Mondhatni mindig is papnak készült, a mérsékelt vallásos környezet ilyen hatással volt rá, később pedig meg is valósította az elképzeléseit. Ám a köztiszteletben álló, felvilágosult és mindig szolidaritást mutató Thimoty atya mindössze néhány évig szolgálhatta az egyházat, egy kisvárosban, ahol mindenki ismert mindenkit, míg a kétezres évek elején egy sajnálatos balesetben életét vesztette a helyi kántorral együtt. Az embereket ledöbbentette a katolikus templom egyik szárnyában lévő gázrobbanás, az újságok pedig hetekig cikkeztek a tragédiáról és a két áldozatról. De hogy valójában mi történt? Az atya a harmincas évei elején egyre nagyobb rálátást kapott arra, hogy igazi, nem épp bibliai szörnyek márpedig léteznek. A következő években a hivatása mellett rengeteget kutatott, tanult, sőt harcolt is gyengébb egyedek ellen, míg nem élete utolsó heteiben szembekerült egy magas szintű shtrigával, aki a kántor alakjában szedte áldozatait a városban. Nem gázrobbanás történt, hanem a fenevad söpört végig a templomon, s mielőtt végleg elpusztult volna az összecsapásban, magával rántotta az atyát a saját túlvilágára. Thimoty egyszerű papként került a Purgatóriumba, de gladiátorként tér vissza, rendületlen hittel a kereszténységben, készen arra, hogy megtisztítsa a várost. Nos, próbálkozni lehet, nem igaz?

Ránézésre egy teljesen átlagos középiskolás srác, aki alapjában véve egy intelligens és jó eszű fiú, de az élete szívás. Az anyja csak bólogat az apjának, az apja meg Himalája nagyságú elvárásokat állít fel a továbbtanulásával kapcsolatban és ráerőlteti a saját véleményét, amivel kapcsolatban XY csak mostanában kezd felvilágosulni, hogy ő nem ezt akarja, nem akar mérnök, ügyvéd, vagy szenátor lenni. És persze ott a lánytestvére is, akivel sokkal elnézőbbek a szülei, mint vele, a lányokról pedig még említést sem tettem. Nos, nincs is mit megemlíteni, valahogy semmi nem akar neki összejönni, a magafajta strébereket messziről kerülik a csajok. Ráadásul egy rakat dologra allergiás, meg asztmája is van… legalábbis volt amíg meg nem talált egy öreg könyvet és el nem kezdett szabadidejében a mágiával szórakozni. Egy ügyes kis varázslattal legalább az asztmáját megszüntette, bár azt nem tudja hogy lehetséges ez, egy biztos, a kis varázslatok többnyire beválnak, néha meg balul sülnek el, de most először élvezi igazán az életét. Csak arról sajnos fogalma sincs, hogy a mágia nem ostoba kamaszok játékszere, hanem egy nagyon sötét és veszélyes dolog, ami nagyon-nagyon könnyen megégetheti…

Ízig vérig nő, mint a kisugárzása, mint a viselkedése, vagy a megjelenése. Magáról szinte semmit nem árul el, titokzatos és ezzel távolságtartó, de boszorkányhoz képest egészen kedves. Három éve professzor a helyi egyetemen (University of Utah), ha valami, akkor a középkori tanulmányok az ő asztala, már csak azért is, mert valamikor a 14-15. században születhetett. Ez az életkor még a régi, igazán erős boszorkányok között is rendkívül ritka. Van olyan – kevesek számára végrehajtható varázslat – mely lelassítja az öregedést, de azt beszélik Ellie teljesen megállította. Salt Lake Citybe pedig nem más vonzotta, mint a néhány éve megnyílt portál, amit azóta is előszeretettel figyel és tanulmányoz. Nem tartja egy rossz dolognak a portált, elismeri, hogy zseniális nő, aki létrehozta, ám képtelen elhinni, hogy nincsenek hátulütői a dolognak, melyek akár a városba, vagy még többe is kerülhetnek. S lám, talán a végén kiderül, hogy igaza van.

Elég a hét főbűnt említenem, benne szinte mind megtalálható. Leegyszerűsítve manipulatív, önközpontú és… talán nagyon magányos. Na nem fizikailag persze, nem szégyelli kielégíttetni a testi lelki igényeit, s nála azok a bizonyos lelki igények kimerülnek más életerejének elszívásában, ráadásul nem egy ínyenc, szereti a könnyű prédákat. Évtizedekkel ezelőtt, életében is falánk volt, már friss boszorkányként a mágia megszállottja lett, így nem is meglepő, hogy mindössze néhány év alatt leamortizálta magát és elveszítette a valódi énjét.