Salt Lake FRPG
 

Share | 
 

 My bro? - Nath & Ben

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

ϟ Főkarakter :
Dylan
ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Hozzászólások száma :
38
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 14.
ϟ :


Ember

TémanyitásTárgy: Re: My bro? - Nath & Ben   2015-03-27, 19:40


Megbeszéljük a kocsiban, megbeszéljük a kocsiban... a kocsiban. Akkor csak azzal jött! Máris megválaszolt egyet a sok feltett kérdésemből. Igaz a többire egy pillanat múlva már én sem emlékszem, de nem számít. Akkor, abban a pillanatban őrült fontosnak tűnt. Amikor viszont ő fordul felém egy kérdéssel, csak nézek rá. Mi micsodát? Miért? Hogy? Mi? Bármennyire is próbálom felidézni, fogalmam sincs, mit mondtam neki az előbb, amire visszakérdezett. Kicsit oldalra biccentem a fejem, úgy nézek rá, de teljesen értetlenül. Tart az egész három, őrülten hosszú másodpercig, azt már jönnék is én a következő kérdéssel.
- Miért... - kezdek bele, de eszembe jut, mit mondott az előbb. A kocsiban megbeszéljük. Így ezzel az apró mondatkezdeménnyel véget is ér a nagy beszédem és elhallgatok.
Helyette egy kicsit újra idegesen pillantok körbe, de most tényleg csak szeretnék innen kijutni. Mi van, ha a nagykaput is bezárják? Ha az egész épület egy nagy lakat alá kerül és itt kell maradnunk? Legszívesebben ezeket a kérdéseket egyenesen a papírokat adogató egyenruhásnak tenném fel, de úgy néz rám, hogy eléri... ne bízzak benne.
Benben viszont annál inkább bízok és megyek mellette nagy, határozott léptekkel kifelé. Sőt egyre gyorsabban szedem a lábaimat, az ajtóhoz érve már igazán sietősnek tűnök. A lendület valószínűleg még tovább is vinne, ha ő... a bátyám nem állna le egy kocsi mellett.
- Hű! Nem rossz - mondom egyre szélesedő vigyorral és látni a tekintetemben a csillogást, hogy vezethetem-e? Nem mondom ki a kérdést, de így is egyértelmű. Kit érdekel a reggeli ilyenkor? Ahhoz képest, hogy az egyetlen szelet csokit odaadtam... elpazaroltam... valami lett vele, nem ettem már egy ideje, de nem érzem, hogy ez gond lenne.
Végül mégis beszállok a kocsiba és a papírokat az ölembe kapva már gyűröm is bele őket a táskámba. Van egy pillanat, amikor megdermedek, elég feltűnő pillanat ráadásul. A gyógyszes üvegcsék fehér teteje villan a szemem előtt, de megrázom a fejem és úgy rendezem a papírokat, hogy tökéletes takarja őket.
Jól vagyok.
- Nem vagyok éhes. Megköszönném, ha elvinnél hozzá - mondom, de most kivételesen már majdnem lassan beszélve. Közben pedig már kibámulok magam mellett az ablakon. Mintha nem is itt járnék fejben és még választ sem követelek tőle, hogy akkor hozzá visz, vagy marad a reggeli mellett.

/Válthatunk helyszínt akkor valahova, ha gondolod :) /

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Ben
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
építész, tervezőművész, üzletember
ϟ Hozzászólások száma :
121
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 06.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: My bro? - Nath & Ben   2015-03-27, 11:13





- Oké-oké – hagyom rá, hogy bebizonyítja, kicsoda. Nem tudom, milyen csodafegyver lehet a kezében, ami ennyire tuti, és amiről ennyire nem akar beszélni, de nem tudom elnyomni azt a lappangó érzést, hogy kamu az egész.
Mindegy, ez úgy látszik, csak később fog kiderülni, de ha tényleg az öcsém, ha nem, akkor is szemmel kell tartanom, nehogy teljesen felborítsa a sok energiával őrizgetett családi békénket.
Főként anyám az, aki erről az egészről semmit sem tudhat meg, ha apám nem is szereti, tiszteli annyira, hogy ne tegye ki ilyen veszélyeknek, én nem akarom végignézni, ahogy összetörik emiatt. Nem. Ő nem ezt érdemli.
Másrészt pedig a Hale név magasabb körökben is szépen és ismerősen cseng, nagyon nem tenne jót egy esetleges botrány – lenne apám azonnali véleménye. Hát persze. Az én botrányaim is szúrják a szemét, de ez a része engem már nem annyira érdekel.  
Elhatározom tehát, hogy kiviszem magammal a kölyköt, de nem vagyok benne biztos, hogy pontosan tudom, mit is vállalok. Ez a gondolat pedig csak elmélyül bennem, amikor utána futok az előtérbe. Megragadom a vállát, és próbálom egyhelyben tartani. Ahogy hozzáérek, érzem rajta, hogy merev és feszült, a teste akár egy kőtömb.
A kérdésemre viszont látom, hogy végre figyel, még akkor is, ha nem azt a választ adja, amit szeretnék.
- Rendben – sóhajtok fel, kezdek elfáradni, pedig még reggel hat körül sem jár az idő. – Akkor gyere velem – pillantok előbb rá, aztán a körülöttünk álló rendőrökre, köztük Reginára is, hogy hagyják csak velem jönni, innentől átveszem.
Odabattyogunk a pulthoz, ahol a papírmunkát kell elintézni még, és egy jó negyedóra után végzünk is. Közben nagyon is érzékelem, hogy Nathaniel a pokolba kívánja az egész tötyörészést. Ebben azért együtt tudok érezni vele. Én is szívből gyűlölöm, de jelenleg kettőnk közül én vagyok a felnőtt, nagyon úgy kell tennem mostantól. Nem állhatok neki én is nyavalyogni, pedig én se viselem jól az értelmetlen várakozást.
A sok kérdés, ami a végére már egy értelmetlen hadarás-hullámba megy át, viszont hangyányit kezd idegesíteni.
- Majd megbeszéljük a kocsiban, oké? – morgom, miközben az aláírásokkal szöszölök, bármennyire is szeretné, nem fogom itt mindenki előtt kiteregetni ezt az ügyet. A türelem rózsát terem, ne legyél ideges Benjamin.
Ezzel a hadarással pedig kell kezdeni valamit.
- Micsodát? – kapom fel a fejem a végére, és mivel időközben végeztünk is, megindulok vele a kijárat felé. Azért én is megkönnyebbülök, ahogy kijutunk végre ebből az épületből, egyre nagyobb a gyanúm, hogy a rendőrség, így vagy úgy, de magába olvasztotta a karmám.
Odasétálok a kocsihoz, és intek Nath-nek is, hogy szálljon be a másik oldalon. Bent aztán rásózóm a papírjait, amiket kaptunk, ráparancsolva, hogy olyan helyre rakja, hogy meglegyen.
- Mit szólsz egy reggelihez? Lassan kezd felébredni a város – fojtok egy ásítást, és azon gondolkodom, hogy tulajdonképpen mit is fogok vele kezdeni egész nap. Hisz’ nekem dolgoznom kell. Nem lóghat a nyakamon.
Beindítom a motort, és találomra elindulok vele valamerre.



Notes:  atyaég  

_________________

Here I come just a big bad man
I take what I want and I want you...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Dylan
ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Hozzászólások száma :
38
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 14.
ϟ :


Ember

TémanyitásTárgy: Re: My bro? - Nath & Ben   2015-03-23, 13:38


- Persze, bebizonyítom, mondtam már - hadarom el, de egyáltalán nem rá figyelek. Még azt sem tudom, hogy vagyok képes legalább arra az egyetlen kérdésre válaszolni. Valószínűleg a csodával lenne határos, ha egyetlen értelmes, használható választ kapna.
Javában azzal vagyok elfoglalva, hogy kijussak innen. Nem tudom, honnan veszem, hogy követni fog, de megteszi és ez a lényeg. Szükségem van rá, hogy segítsem. De ha nem teszi, akkor is megoldom. De úgy könnyebb lenne. Mármint ha segít. Tényleg.
Ahelyett viszont, hogy megkérném rá, vagy számítanék a támogatására már kint is vagyok a folyosón. A tekintetem idegesen cikázik egyik emberről a másikra, mindenkit megnézek magamnak, aki csak szembe jön, vagy éppen kikanyarodik a folyosón.
Aztán megérzem a kezet a vállalom és ekkor végre eljutnak a szavai is hozzám. Addig mintha semmit nem hallottam volna. Most viszont figyelek. Látni rajtam, hogy tényleg odafigyelek arra, amit mond és mintha az a belső feszültség is kezdene alábbhagyni.
Jó, jó lesz ez így. Még az elhangzottakra is bólintok. Talán kicsit vonakodva, de csak azért, mert az agyam egy része már azon jár, most akkor merre induljak.
- Nem várlak meg - jelentem ki végül, most valamivel kevésbé folynak egybe a szavak. Nem is a legjobban fogalmazok, de amikor megindulok az egyik irányba, várva, hogy kövessen... vagy inkább induljon előre és én követhessem, már egyértelmű, hogy mi lett volna a mondat értelme. Nem várom meg itt.
Az egész iratok és minden másból nem sokra figyelek. Szinte már úgy tűnhet, mintha unalmamban dobolnék a pulton, ahova újabb és újabb papírokat tolnak. Néha rálesek, hogy mi az, de inkább kérdezgetésbe kezdek.
- Merre megyünk? - hangzik el az első kérdés, majd szinte szünet nélkül jön a következő. - Segítesz akkor? Keresni? Vagy kiteszel félúton? Egyáltalán kocsival vagy? Elegem volt a vonatozásból. A busz sem jobb - sorolom szép kitartóan, de igazából az sem érdekel, ha nem kapok ezekre választ.  Amúgy is, minél több hangzik el, annál erősebb a hadarás. Már megint.
- Bebizonyítom, ki vagyok, amint eszembe jut, hova tettem - azt az izét, jönne a folytatás, de inkább be sem fejezem. Figyelem a papírok útját és várom, hogy mehessünk végre és ne nézzen mindenki olyan furán rám, aki elhalad mellettünk.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Ben
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
építész, tervezőművész, üzletember
ϟ Hozzászólások száma :
121
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 06.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: My bro? - Nath & Ben   2015-03-22, 15:58





Életemben nem vallattam még senkit, fogalmam sincs, hogy működik az ilyesmi, vagy mit kellene mondanom ennek a kölyöknek, hogy egy-egy tétova, félig elhadart szónál többet kihúzzak belőle. De ahogy Regina szavaiból kivettem, ők se jutottak vele sokkal többre. Lehet, már annak is örülnöm kellene, hogy idáig eljutottam.
Szóval nyomozott utánam. Utánunk. Ha igaz, amit állít, akkor gondolom, leginkább apám érdekelte. Bár nem teszi hozzá, erős a gyanúm, hogy a „megtalálni őt” is rá vonatkozik. Ez viszont annyira azért mégsem jó ötlet...
Sajnálom a kölyköt, és nem mintha nem lenne jogos, amit akar, ellenkező esetben bizonyára én is fel akarnám kutatni a fateromat, és összetörni a képét, jól beolvasni neki, vagy csak kíváncsiságból? Akár mindhárom szóba jöhetne, de mégsem engedhetem, hogy csak úgy betoppanjon az otthonunkba. Legfőképpen anyám miatt. Ő nem tudhatja meg ezt az egészet.
Ez apám ügye, neki is kell elintéznie. Viszont ehhez, ha akarom, ha nem, az én asszisztálásom is szükséges lesz, mert ha most csak úgy útjára engedem a srácot, ki tudja, mennyire kavarja fel az állóvizet. Ezenkívül abban sem vagyok biztos, hogy sokáig húzná egyedül errefelé, az látszik rajta, hogy nem egy nyámnyila fickó, amolyan a jég hátán is megélő fajta, ugyanakkor mégiscsak kiskorú, valószínűleg szökött, és talán pénze sincs. Ráadásul van egy olyan sanda érzésem, hogy valami nincs teljesen rendben nála.
Viszont ha most kiviszem, én leszek felelős érte? Nem vagyok még abban a korban, hogy kölyköket pesztráljak. De itt sem hagyhatom. Nesze nekem dilemma korán reggelre...
Nagygondolkodóban nyújtózók egyet, majd két kézzel a hajamba túrok.
- Bebizonyítod? – akadok meg ezen a kijelentésen. – Hogyan? Van apasági teszted? Vagy bármiféle írásos bizonyíték apámtól? A gyerektartásról? – találgatok, hiszen bizonyára apámnak is ez lesz az első kérdése, ha felbukkan előtte. Ami engem illet, magasról letojom ezt az egészet. Nem fogok nekiállni nyomozni az ügyben. Ez végül is nem az én dolgom, majd a lehengerlő Mr. Hale megoldja. Az én feladatom mindössze annyi – kezd körvonalazódni előttem –, hogy magamnál tartsam addig, amíg apám rá nem ér egy találkozóra. Talán így lenne a lehető legdiszkrétebb ez az egész.
- Helyes – jelenik meg egy aprócska félmosoly az arcomon, ahogy belecsap a tenyerembe, és megejtjük a roppant férfias kézfogásunkat. Ezután nagyon figyelek a szavaira, hogy legalább annyit elcsípjek belőle, ami feltétlenül szükséges. Ahogy sejtettem.
- Naná. Megígértem, nem? – próbálom elfogni a pillantását. Azt akarom, hogy bízzon bennem. Úgy sokkal egyszerűbb lenne a dolgom. Ő pedig már kap is az ajtó felé, a hirtelen mozdulat, amit tesz, arra késztet, hogy utána mozduljak, de nem vagyok gyorsabb nála, így már kint is van a teremből, mire utolérem.
- Hé! – kiáltom utána, ahogy én is kifordulok a nyitott ajtón. – Lassabban, öreg. Még van egy kis elintéznivalónk – teszem a kezem a vállára, ha sikerül beérnem. Formaság, én is utálom, de muszáj. Pláne ebben az intézményben. Innen nem engedik ki az ember csak úgy, ebben már nekem is van tapasztalatom. Viszont, hogy hogyan tovább azt én sem tudom.
- Idefigyelj – fordítom magam felé Nathanielt. – Képes vagy nyugton megvárni, amíg elintézem, hogy kiszabadulhassunk innen?
Ha igent mond, itt hagyom, ha pedig velem akar jönni, és az őrsön is engedik, akkor hagyom, hadd kísérjen el. Megkeresem Regit, és előadom neki adoptálási szándékomat. Az agyam hátsó részében pedig még csak gyanútlanul mocorog a kérdés: mi volt ez az előbbi? Paranoia? Valami pszichés kattantság? Vagy csak a kialvatlanság és annak az eredménye, hogy a rendőrök üldözőbe vették?



Notes:  atyaég  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Dylan
ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Hozzászólások száma :
38
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 14.
ϟ :


Ember

TémanyitásTárgy: Re: My bro? - Nath & Ben   2015-03-19, 19:42


Honnan tudom a nevét? Honnan? Hol is hallottam először? Próbálok rájönni, de nem emlékszem pontosan, így csak egyetlen szó az, ami mondok, aztán el van felejtve. Idegesítően hamar letudom a válaszadást bármit is kérdez.
- Kutatómunka - se egy cseppnyi büszkeség, se semmi nincs az arcomon. Válaszoltam és már rohanok is tovább a sürgető gondolataim között. Legszívesebben persze kifele rohannék innen. Az agyam hátsó szegletében ott motoszkál, hogy elfelejtettem valamit. Ahogy az is, hogy nem kellene itt lennem. Azzal együtt, hogy Miért is jöttem én ide? De legalább az utolsó dologra tudom a választ. Tudom, miért jöttem ide.
- Miben? Amiért ide jöttem. Megtalálni őt - tudom le ennyivel már megint, aztán elterelődik a figyelmem a falon látott kávéfolt felé. Majdnem egy teljes percig ez foglalja le a gondolataimat és oda sem figyelek arra, amit Ben kérdez, mond vagy tesz.
Végül úgy tűnik, kicsit lenyugszok. Legalábbis képes vagyok a falnak dőlve ácsorogni és egy részem tényleg próbál ráfigyelni. Még a nevét is kijavítom, amint kiejtem azt a bizonyos Benny-t a számon.
- Persze, bebizonyítom - vágom rá, de nem, igazából semmi bizonyítékom nincs. Konkrét tervem sincs, hogy mit kezdek majd azután, hogyha innen kijutok. Csak azt tudom, hogy van egy apám, ebben a városban és ő ugyanaz, mint Ben apja és meg akarom találni, mert beszélni akarok vele valami nagyon fontosról... amit most még gondolatban sem fogalmazok meg.
Inkább azzal törődök, hogy rákérdezek, tudja-e miért vagyok itt. Emlékszem rá, hogy a nő mondott valamit, de akkor volt valami sokkal érdekesebb dolog, ami lekötötte a figyelmem. Nem tehetek róla. Komolyan nem! Talán be kellene vennem a gyógyszereimet... De nem. Az nem hatna azonnal és csak belassítana. Nem akarom őket. Most meg főleg nem.
Ben kezére viszont figyelek, sőt, szinte megbámulom és végül mosolyra húzódik a szám. Belecsapok a kezébe - bár félig tényleg kézfogás az. Egy pillanattal később már a hajamba túrok és próbálom összeszedni a gondolataimat.
- Elhatároztam magam. Eljöttem, mert meg akarom keresni az apámat. Aki a tiéd is. Tudom, mert le van írva. Nem teljesen így, de le van írva és amúgy is emlékszek rá. Létezik és a neve a tiéd is - elég gyorsan hadarok, talán nem érteni mindent, de ha nagyon figyel, a lényeget biztos kihallani a sürgető szavaimból is.
- Akkor kiviszel? - az ki is megy a fejemből, hogy arról is beszélt, talán segít megtalálni őt. Az egyetlen, amit tudok a kissé növekvő paranoia, amitől megint az ajtó felé kapom a tekintetem.
- Ránk fogják zárni - jelentem ki és egy pillanatig hallani is vélem a kulcs csörgését. Ami ellen persze tenni kell, lépek az ajtó felé és nyomom le a kilincset. Persze az egyetlen csörgés, amit hallani maximum a táskában kopogó gyógyszeres üvegcsék és bennünk a bogyók.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Ben
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
építész, tervezőművész, üzletember
ϟ Hozzászólások száma :
121
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 06.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: My bro? - Nath & Ben   2015-03-18, 21:14





Csak gyanúsan pislogok rá párat, mikor dünnyög valami válaszfélét az orra alatt, vagy csak simán az ufókhoz igazítja a kommunikációs csatornáját? Hadar. De mint az állat. Ezzel még úgy érzem, lesznek problémák.
- Bravó, tiéd a heti ötös – vakarom meg a halántékomat. Csakhogy k*rvára nem ezt kérdeztem. – De honnan tudod a nevem? Miért pont... – De á-á. Ácsi. Nem teszek fel egyszerre egynél több kérdést. Nem az a célom, hogy válogasson belőle.
Akárhogy könyörög, addig úgysem viszem ki innen, amíg nem mond valami használhatót. Mégis mi a bizonyíték, hogy nem csak valami lökött kölyök, akinek az anyja így akar legombolni néhány milliót apámról? Bár... akkor sem értem, én hogy kerülök a képbe.
A nevét legalább megmondja, úgy néz ki, már ennek is örülni kell. És bizonyára azt is gondolja, hogy ezzel minden le van tudva, mert egy szempillantás múlva már fogja a csomagjait, és olyan haptákban ácsorog előttem, mint aki nagyon is készül valahova. Izgatott. A tekintete cikázik, a keze mozog, néha mintha enyhén remegne is. Nekem pedig ezek túlontúl ismerős jelek. Egyből kiszúrom őket, de egyelőre még csak jelgyűjtőben vagyok.
- Miben segítsek? – Ha már ő szelektál a kérdések között, én sem vagyok rest. Összevonom a szemöldököm, és a homlokom apró ráncba fut, ahogy az arcát figyelem, úgy koncentrálok, mint valami fogyatékos, nehogy elszalasszak egy szavát is.
Alig telik el egy másodperc, ő pedig olyan, mintha nem is itt járna. Rámutat valamire a hátam mögött, én pedig nagy elánnal hátralesek, de nem látok semmit.
- Mi? – kérdezem értetlenül, miközben sietve visszafordulok felé. Sietve, mert az a megmagyarázhatatlan érzés támad fel bennem, hogy mire visszanézek, már csak a hűlt helyét látom a fiúnak. Túl sok film? Már én is kezdek megkattanni tőle. Fura ez a kölyök.
Ám még nagyon is itt van. Most éppen a falnak támaszkodik, és mintha valamivel nyugodtabbnak tűnne.
- Én? – vált ismét értetlenre az arcom. Esküszöm, százzal pörögnek a fogaskerekeim, de nem tudom követni, és ez kezd kissé idegesíteni. De még csak tompán érzem a kaparást az idegsejtjeimben. – Most szívatsz? – vájom tekintetem az övébe, hátha az használ valamit. Vagy ő már rég nem is a falról beszél? Na, jól van. Váltsunk taktikát.
- Tehát azt állítod, hogy a bátyád vagyok. És ezt tudod bizonyítani is valamivel? – méregetem, és próbálok valami biztató ábrázatot vágni. Őszintén szólva, nem fest valami jól a srác. Ráférne egy nagy adag reggeli, egy kávé, egy kiadós alvás is talán, meg valami normálisabb ruha. A kávé inkább az alvás után.
Viszont a nevem javítja, ez, ha halványan is, de megmosolyogtat.
- Oké, látom, gyorsan tanulsz. – Legalább valami visszajelzés, hogy nem teljesen retardált. – Figyelj, nem kötekedni akarok veled. De te is megértheted, hogy elég fura ez így. Felbukkansz, és elvárod, hogy csak úgy higgyek neked. Bárki előállhatna azzal, hogy ő az eltitkolt öcsém... vagy valami hasonló.
Hisz még azt sem tudom, hogy az ő verziója micsoda. Jut eszembe így hirtelen.
Egyszerre csak nekem szegezi a kérdést, hogy vádolnak-e valamivel, engem pedig kis híján lever a víz. Ezt talán az arcom is elárulja. Úgy nézek rá, mint valami zombira. Ezt meg honnan tudja? Talán zsarolni akar vele?
Már én sem tudom követni, mi zajlik le a fejemben röpke tíz másodperc alatt, de amikor hozzáteszi, hogy „nem tettem semmit”, kábé csak akkor esik le, hogy ő most voltaképp nem is rólam, hanem magáról beszél.
- Ja! Potyáztál a vonaton, és lefutottad a rendőröket. Azt hiszem – vonok vállat, miközben próbálom felidézni, amit Regina gyorsan ledarált az előbb. – Nem ez a lényeg. Vagyis... most nem. – Bár érzem, hogy ezzel még mindig nem javítottam túl sokat. Nekem viszont oly mindegy, hogy mit csinált, csak azt akarom kihúzni belőle, ami engem érdekel.
- Mondd el, hogy miért jöttél a városba, én pedig kiviszlek innen. Sőt, talán segítek is. Áll az alku? – lépek közelebb hozzá, és felé nyújtom a kezem, mintha csak azt várnám, hogy kezet fogjunk. Vagy bármi hasonló. Nem tudom, kamaszoknál ez ebben az évtizedben éppen hogy szokás. Viszont nem mondhatja, hogy nem vagyok fair. Nem kérek sokat.


Music:Doom And Gloom | Notes:  én is  :D bár voltam én valaha olyan?  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Dylan
ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Hozzászólások száma :
38
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 14.
ϟ :


Ember

TémanyitásTárgy: Re: My bro? - Nath & Ben   2015-03-17, 16:36


Nem kérdés, hogy őrülten tetszik nekem a Benny megszólítás, de láthatóan a név gazdájának már kevésbé. Hadarok valamit válaszként, de egyáltalán nem érteni. Lehet az beleegyezés is, hogy akkor Ben, de akár az is, hogy maradok a nekem tetsző névnél. Azt hiszem, még én sem döntöttem el teljesen. Viszont hirtelen eszembe jut az a nagyon fontos dolog, hogy én is mondjak neki egy nevet. Na persze nem egy véletlenszerű ember nevét, hanem a sajátom.
- Nem ismerlek. Tippeltem. De te vagy az - mintha nem is teljesen a feltett kérdésre válaszolnék, de ugyan már, részletet... részletek. Lényegtelen részletek. A lényeg ebben is benne van. Legalábbis én megelégszek ennyivel, mert bólintok. Kérdés letudva.
A következő pillanatban már kapom is a fél vállamra a táskát és indulásra készen vagyok. Azért említettem őt, mert tudtam, hogy kivisz innen, akkor mire is várunk még? Egy kicsit értetlenül nézek rá, de maradok nyugton. Pontosabban egy helyben állok és csak az ujjaim dobolnak a táska pántján, ahogy fogom, hogy le ne csússzon.
- Arról is lehet szó, hogy kiviszel? Vagy arról, hogy segítesz? - persze, pontosan nem említettem, hogy miben kellene még segítenie, de ha kérdez is róla, akkor sem magyarázom el neki. Fontosabb, hogy kijussak innen.
A tekintetem valamerre a válla fölé vándorol. Mintha látnék mögötte valakit, de nem, csak egy folt van a falon. Vajon kávé? Hogy került oda? Kicsapták a rendőr kezéből vagy ő vágta a falhoz idegességében?
- Szerinted az hogy került oda? - intek a háta mögé a fejemmel, bár ez már majdnem az érthetetlen hadarás szintjét üti a beszédem. Aztán már nem is érdekel a folt, csak dőlök neki a falnak. Mintha egy kicsit nyugodtabb lennék. Kevésbé beteges. Az ujjaim még mindig egy különös ritmust dobolnak, de nem jár ide-oda a tekintetem, csak Benen tartom.
- A bátyám. Benny. Ben - javítom ki magam, ahogy ismerkedek a gondolattal és már mosolygok az orrom alatt. Igazából ha úgy vesszük, már hozzászoktam, de attól még különös, hogy itt is áll előttem és nem csak egy adat, amire a kutatásom során bukkantam.
Végül még valami eszembe jut. Most, hogy kezd alábbhagyni a magamban érzett sürgetés, már tényleg gondolkodni kezdek.
- Vádolnak valamivel? El tudod intézni? Hogy ne tegyék? - a hangomban van valamiféle óvatosság, ahogy a pillantásban is, amivel körbenézek.
- Nem tettem semmit - teszem hozzá és az ajtóra téved a tekintetem. Nagyon menni akarok. Kezdem már ezt is börtönnek érezni. Ráadásul még mindig néha ott van az a bizonyos gondolat, ami az állomáson.
Valamit elveszettem. Valami hiányzik.

/Kíváncsi vagyok, meddig bírod majd "normálisan" cool  /
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Ben
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
építész, tervezőművész, üzletember
ϟ Hozzászólások száma :
121
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 06.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: My bro? - Nath & Ben   2015-03-17, 14:36





Felráznak álmomból, és még vágjak is hozzá jó képet. De minél közelebb jutok az őrshöz, egyre kevésbé ez a része aggaszt a reggelemnek. Egy testvér? Nekem? Abszurd.
Legalábbis első gondolatra, aztán ha jobban belegondolok apám ügyelmeibe, amikről tudok, és azokba, amikről valószínűleg nem, már nem is tűnik olyan lehetetlennek a dolog. Igazából nem számítottam tőle másra, egyedül anyám miatt piszkál ez az egész. Őszintén remélem, hogy legalább diszkréten intézte, és nem ő nem tud róla. Nem ezt érdemli tőle.
Nathaniel. Ez a név eléggé beleragadt a memóriámba. De mégis mit kezdjek egy kölyökkel? Állítólag még nem is nagykorú. Mégis minek jött ide? Mit akar? És miért pont engem? Egyáltalán honnan tud rólam... ezernyi kérdés jár a fejemben útközben.
Az őrsön aztán odavezetnek a megfelelő szobához, és megnézhetem magamnak a kölyköt. Végül Regina is kijön, és beavat abba, amit eddig megtudott. Ez pedig nem sok: a santa monica-i vonattal érkezett, és én kellek neki.
- Csak semmi Benny – szögezem le nyitásképp, ahogy végigzongorázza a nevem variációit. Az arcom nem mogorva és nem is bukó, de különösebb jókedvről sem árulkodik. Úgy állapítom meg ezt is, mint puszta tényt, de azért egy árnyalatnyi figyelmeztető nemtetszés bujkál a hangomban. – A Bennel tökéletesen megelégszem – mondom, és viszonzom a kézfogását.
A lelkesedésén azonban meglepődöm, ahogy azon is, hogy egyből felismert. Vajon mit tudhat rólam ez a kölyök?
- Szóval Nathaniel – ismétlem meg a nevét, mintha csak ismerkednék vele. Meg a szituációval.  – Honnan ismersz engem?
Az ajtót pedig becsukom magam mögött, amiből sejtheti, hogy egyelőre nem megyünk mi innen sehova. Főleg, ha nem válaszol a kérdéseimre. Elvégre, egyelőre semmi sem bizonyítja, hogy tényleg közünk lenne egymáshoz. Regina pedig az imént felkészített rá, hogy nem lesz egyszerű információkat kihúzni belőle.
- Talán arról is lehet szó. De csak ha válaszolsz arra, amit kérdezek.
Ettől függetlenül, mintha nem is hallaná, amit mondok, már fel is cuccolja magát. Fel van pörögve. Hadarni is úgy hadar, mintha tekerőmagnó lenne. Most komolyan rám akarnak sózni egy drogos tinédzsert?



Music:Doom And Gloom | Notes: MÉG feltűnően normális vagyok  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Dylan
ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Hozzászólások száma :
38
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 14.
ϟ :


Ember

TémanyitásTárgy: Re: My bro? - Nath & Ben   2015-03-16, 17:12


Először élveztem az ugrást a vonatról és az üldözést. Ugyan már mi jobb van annál, amikor a nagy szabadságot érzed és rohansz, ahogy a lábad bírja? Részlet kérdés, hogy még pár rendőr futott utánam ugyanígy. Ők kissé kifulladtak, nekem még arra is volt erőm, hogy visszabeszéljek nekik. Nevettem, amikor megfogtak és behoztak ide.
Itt már annyira nincs jó kedvem. Nem így terveztem, hogy bezárva töltöm a városban lévő első estém. Jó lenne hasznossá tenni magam, egyelőre viszont csak arra jut lehetőségem, hogy fel alá járkáljak a számomra elég kicsi helységben, néha az asztalnál ülő nőre pillantva. Válaszolok neki. Néha. Amikor úgy tartja kedvem, vagy képes vagyok ráfigyelni. Az egyetlen, amit rendesen elmagyaráztam neki a bátyám neki. Láthatóan nem ismeretlen a számára és próbáltam kifaggatni róla, de egy perc múlva már elveszítettem az érdeklődést és arról kezdtem beszélni, hogy élte-e már túl bárki, ha innen megpróbált kiugrani.
Nem kaptam választ.
Ahogy akkor sem kapok semmit, amikor a nő fogja magát és kisétál az ajtón. Egy pillanatig sem tétovázok és lépek az ablakhoz. Komolyan meglepődök, amikor meglátom, hogy lehetetlen kinyitni. Lehet itt egyáltalán szellőztetni? Nem számít. Akkor maradok, vagy inkább távozok az ajtón.
Morgolódik, amikor ezt az utóbbi lehetőséget is elszalasztom és csak megállítom magam a fal mellett. Túl nagy volt a lendület, most viszont már csak érdeklődve nézek a belépő alakra.
- Benjamin. Ben. Benny - próbálkozok a nevekkel és az utolsónál bólintok. Igazából ennél többet nem is tudok a bátyámról, mint a nevét és abban is minden ok nélkül vagyok biztos, hogy ez ő lesz, nem pedig egy másik rendőr.
Egy pillanat múlva lépek oda hozzá és mint valami nagymenő kihúzom magam, hogy a kezem nyújtsam felé. Végül is, ha más nem a levegővel rázok kezet, ahogy bemutatkozok.
- Nathaniel - és úgy vigyorgok hozzá, mintha most árultam volna el az év titkát. Nem tudom a rendőrnő mit mondhatott neki, de ez a bizonytalanság érzése is csak egy pillanat, amíg átfut a fejemen, aztán el van felejtve.
- Kiviszel innen? Pár dolgot el kell intéznem. A városban - valószínűleg ha nem ilyen rövid mondatokban beszélnék vagy épp több, mint egy-egy szó hagyná el a szám, nehezen lehetne érteni, hogy mit beszélek. Úgy kell fékeznem magam, hogy ne hadarjak még ennél is jobban.
Ettől függetlenül a válaszára nem is várok, csak körbefordulok, felkapom a sarokból a táskám, amit persze szépen átkutattak már és indulásra készen állok.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Ben
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
építész, tervezőművész, üzletember
ϟ Hozzászólások száma :
121
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 06.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: My bro? - Nath & Ben   2015-03-16, 15:35





Mick Jaggert is tudom ám utálni szívem minden érzületével. Különösen, ha hajnali négy órakor ordítja a fülembe, hogy „a had a dearm last night”.
Ami azt illeti, tényleg volt. Méghozzá nem is olyan kellemetlen. De már csak némi halványan derengő barna hajtincsekre és tompa vaníliaillatra emlékszem, miközben a telefonom után kotorászok a vaksötétben. Ó, kussolj már!
De mikor végre megtalálom, és lassan szétnyíló szemeim elé kormányozom, látom, hogy ez nem is az ébresztőm, hanem bizony egy ismeretlen hívás. Még mit nem?! De pechemre a kinyomás helyett, rutinból a másik irányba nyomok, és nyomban egy női hang kezd hablatyolni a kezemben.
Ez kellően megtéveszt ahhoz, hogy én is beleszóljak.
- Tessék? Igen, én vagyok. – Valahonnan ismerős a hang, de nem tudok rájönni, hol hallottam már. Hogyan is tudnék, hiszen félig még mindig alszom. Nem igénylek sok pihenést, de ahhoz a négy órához kifejezetten ragaszkodom.
- Regina? – Fogok fel csak ennyit a hosszú nevéből és a rangsorolásból, amit hozzáfűz. De ismerős ez a név is, kattognak lassan a fogaskerekeim, talán valamelyik lány a múltkori elég kétesen végződött buliból? De hát az ő neve nagyon nem hadnagyra végződött...  és ekkor hirtelen leesik, hogy kiről van szó, aminek következtében hirtelen ülök fel az ágyban. De ekkorra ő már mérföldekre jár az én hajnal előtti felfogóképességemhez képest. Csak félszavakban tudom követni.
- Mi?!! – hördülök fel, mikor egy kevésbé várt félszó üti meg a fülem: féltestvér. – Mit szívtál ma este...? Vagyis... – korrigálnám, ha eszembe jutna a megfelelő napszak neve. – Nekem nincs testvérem. Hímnemű meg pláne.
De Regina azért elég meggyőző, ha az akar lenni, és lássuk be, mikor nem akar? Így kerek háromnegyed óra múlva már az őrs előtt fékezek le, és miután rendbe rakom a járgányomat, bekullogok az ajtón. Ó, mennyire pocsékul ismerős a terep. Most legalább az a tény felvillanyoz egy kicsit, hogy a saját akaratomból jövök. Bár ez azért még így is elég nagy túlzás.
Oda is vezetnek a szóban forgó kihallgató szobához, aminek az ablakán keresztül láthatom, hogy Regina épp egy képű kamaszt vallat. Legalábbis állítólag azt teszi, gyakorlatilag pedig a székben ücsörög, a srác pedig hanyatt-homlok túrázik a falak között. Ezt meg mi lelete? Kilométerhiánya van? Azt hiszem, még nem fogtam fel teljesen, hogy mibe keveredtem. Már megint.



Music:Doom And Gloom | Notes:  atyaég  


A hozzászólást Benjamin Hale összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-03-17, 13:39-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: My bro? - Nath & Ben   

Vissza az elejére Go down
 
My bro? - Nath & Ben
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Salt Lake FRPG :: Helyszínek :: Belváros :: Rendőrség, bíróság, fogdák-