Lazarus Carver

Pontos vagyok, a végletekig precíz, hidegvérű, de nagyon ki tudok kelni magamból, ha úgy hozza a helyzet, viszont... csak akkor, ha nem veszítek vele. Arrogánsnak hathatok, de az igazság az, hogy már pont eleget szívtam mások miatt, szóval nem bízok már annyira csak úgy meg egy jó ajánlólevélben. Ha akar valaki bizonyítani, hát tegye meg, a jelenben, a múltja nekem messze nem elég. Szeretem a tiszta munkát, nem kedvelem azt, ha vér folyik, nem amiatt, mert meghal valaki, öltem már és fogok is még, de egy rablás már egy nyomozás. Egy gyilkosság pedig egy újabb, az én munkám pedig nem arról szól,hogyan érjem el, hogy minél több legyen a vérdíj a fejemen. A lényeg tehát az, hogy... igen, irányítás mániás vagyok, imádok nyerni, csakis nyerek, mindig érzékeltetem másokkal, hogy én vagyok az, aki irányít, aki a feltételeket szabja, és akinek ez nem tetszik... ott az ajtó. Vagy a pisztolyom csövével is szemezhet. Nem vagyok valami nagyon nagy munkakedvelő, jobb szeretem a könnyen jött pénzt, jobb szeretem elvenni, mint megdolgozni érte. Nem valami gazdag családban nőttem fel, ahonnét én jöttem, ott a hatalom beszél, hatalmas pedig csak akkor lehetsz ha van neved. Nevet pedig úgy szerezhetsz, ha tönkreteszel mindent, ami téged tönkretett. A családomat hitellel árasztották el a környező bankok, szóval nem hobbiból teszem rabolom ki ezeket a bankokat, van ebben bosszú is bőven.
Az átlagnál egy kicsivel magasabb vagyok talán, 184 centi vagyok, ehhez dukál egy kisportolt, edzett test, de nem az a kétajtós szekrény típusú ember vagyok, hanem az, aki szálkásan izmos. A hajam szőke, ahhoz pedig zöld szemek párosulnak. Markáns arcom van, könnyen megjegyeznek maguknak az emberek, szerintem bátran kijelenthetem azt is, hogy elég jóképű vagyok... legalábbis a nők mindig is kedveltek engem, van egy sajátos kisugárzásom, nem hinném, hogy bárkinek is a tisztes, jó állampolgár jut eszébe rólam. Általában meghagyom a borostám, én úgy vagyok vele, hogy a szakáll férfiasit, de persze kinek mi. Öltözködés terén igen egyszerű vagyok, általában farmer és valamilyen ing van rajtam, de nem azaz elegáns fajta, sokkal inkább a laza irányvonalat követem, nem szeretem az olyan ruhákat, amik akadályoznak a mozgásban. Nincsenek ékszereim, sem tetoválásaim, nem egy barátomat kapták el csak egy tetoválás miatt.
 

Az órámra pillantok. Már hetekkel ezelőtt feltérképeztünk a helyet, megszereztük a tervrajzokat, kiszámítottuk, hogy a kamerák mennyit tudnak venni belőlünk, és így a kamerák holterében mozoghatunk végig. Mindössze két biztonsági őr van, az egyik itt álldogál tőlem nem messze, míg a másik bent, a szolgálati szobákban iszogatja a kávéját. Persze, volt belső emberünk, egy belső ember nélkül ez jóval nehezebb lenne.
- Színpadra. - mondom a fekete pulóverem alá rejtett mikrofonba. Egy pillanatra fordulok csak el a tömegtől, hogy a fejemre húzzam a maszkot, ami már mondhatni a védjegyemmé vált. Egy szellemes maszk, igazán egyszerű, mégis elég hatásos. Senki nem foglalkozik velem, még a biztonsági őr sem nézett meg magának, szóval... indulhat a munka. A pisztolyom elő is kerül, pillanatokkal később pedig a biztonsági őr egy hatalmasat ordítva terül el a földön, miután előttem a térdét. A tömeg persze azonnal a hang irányába fordul, de esélyük sincs elmenekülni, a tömegből négy ember válik ki, kettő a civileket,  a másik kettő pedig a dolgozókat tartja szemmel...vagy inkább fegyverrel, mindegy hogyan fogalmazunk, a lényeg, hogy nem szólal meg a riasztó, és az ajtót is bezárja a közben megérkező társunk. - Három és fél perc mire a rendőrjárőr a bankhoz ér, úgyhogy siessünk. Ha valaki bátor akar lenn, lőjétek le! - már tisztáztam velük, hogy nem kell megölni senkit sem, elég ha csak valakit úgy megsebesítünk, hogy ne akarjon utána már hősködni. Az őr, akit lelőttem most a vérében fekszik, a feje felé tartott kezekkel, hogy még véletlenül se adjon okot az egyik emberemnek, hogy golyót repítsen a fejébe.
Azonnal el is indulok a személyzeti szobák felé, mindössze három ember van most ott, két takarító és egy őr. Intek az utolsóként beköszönő emberemnek, hogy a takarítókat, intézze el, míg én az őr szobába nyitok be, pisztolyt előre tartva persze. - Hé, John, képzeld... - hangzik fel az őr hangja, ahogy gyanútlanul kilép elém, de nincs ideje cselekedni úgy meglepődik, és én ezt kihasználva keményen arcul csapom a pisztolyommal, mire az ájultam terül el a földön. A biztonság kedvéért oda bilincselem a rögzített székekhez, hogy még véletlenül se akarjon felkelni, ha előbb térne magához. Pár másodperc, és már a trezor felé haladok, intek is a társamnak, hogy intézze, ő a szakértő. Egy perce van rá, ha nem sikerül, akkor ezt a munkát bebuktuk, de szerencsére nincs ilyen szó a szótáramban. Talán fél perc telik el, mire nyílik a trezor ajtaja, és egy tíz másodperc mire megérkezik a még kint elejtett helyettes igazgató. Nála van minden kód, minő szerencse. - Nyissa ki! - nincs mersze ellenkezni, ha remegő kézzel is, de bepötyögtet hat számot, és máris nyílik a széf ajtaja, én pedig intek is a közben megérkező négy beterelt civilnek, hogy pakoljanak. - Négy ember, négy oszlop. Aki másfél perc múlva nem végez, azt megölöm. - mondom nekik, ők pedig egyből tódulnak is be, a pénzemet pakolják a közben bedobott táskákba. Talán beletelik egy percbe, mire végeznek, én pedig egy elégedett mosoly kíséretében tapsolom meg őket, és zárom rájuk a széf ajtaját, amint kiadták a pénzzel megtömött táskákat.
- Vidd vissza a barátunkat! Te velem jössz! - mondom Travis-nek, aki a széfet is kinyitotta, majd felkapok két táskát a vállaimra és megindulok a mélygarázs felé. Szerencsére ennek a kódja már meg van, nem éppen a kreativitásáról híres a bank, ugyanazt a kódot használják a legtöbb helyen. Gond nélkül jutunk le a mélygarázsba, majd amint bedobtuk hátra a táskákat, intek még Travisnek, hogy jöjjön velem, és egészen az őrszobáig visszavezetem. - Hősies küzdelemben, de végül sikerült megállítani az őrnek a rablót. - mondom Travis-nek, ahogy felkapom az őr pisztolyát az asztalról és kétszer tüzelek vele rá, egyszer a vállát, egyszer pedig a gyomrát találom el. - Bocsáss meg, de tudod, hogy az ilyen őrök nem igazán tudnak célozni. Nézzük, hogy te mennyire tudsz... - mosolygok rá, ahogy kihúzom a tokjából a fegyverét, miközben ő földön nyúlik el. Egyszer lövök csak, az ájult őr derekát. - Ezt elvétetted. - húzom el a számat, majd az őr fegyverét felé fordítom, Travis pedig könyörögve pillant rám. - Bocs, de a megbízóm nem szeret téged, és valakinek el kell vinnie a balhét, igaz? Egy halott rabló több, mint hat kámforrá vált. - mosolygok rá még mielőtt a szívére céloznék, de szándékosan mellé lövök. Vérezzen csak el, mire ideér a rendőrség, addigra meghal, és mi is messze leszünk a pénzünkkel.
- Indulás! - mondom a mikrofonba, majd hátra sem nézve indulok el a mélygarázs felé. Az előtérben elfogott civilekkel és dolgozókkal nem lesz gond, míg én itt intézkedtem, addig a kinti négy társam gondoskodott arról, hogy... ne tudják úgy elhagyni a civilek a bankot, hogy ne robbanjanak fel a fél utcával együtt. - Simán ment? - pillantok a közben megérkező társaimra, mikor már beszálltak a furgon hátuljába. Négy bólintás, majd kérdőn néznek Travis helyére. - Kapzsi volt. - rántom meg a vállamat mosolyogva, ahogy kihajtunk a nyílt utcára, és tőlünk nem messze szirénázás tör ki. Tehát észrevették. Ideje volt már. De nekünk nyomunk sem lett. A kamerákat kiiktattuk mire elkezdtük ezt az egészet, az arcunkat nem látták, elképesztő mire képes a hajfesték, a sapka, és a szemüveg hármasa. Travis ott van, egyértelmű nyomai vannak annak, hogy tűzharcot vívott azzal az őrrel. A pénz pedig meg van. Lehetne ennél jobb?