Salt Lake FRPG
 

Share | 
 

 Delilah & Dresden

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

ϟ Főkarakter :
Δ delilah
ϟ Kor :
30
ϟ Tartózkodási hely :
Δ salt lake
ϟ Foglalkozás :
Δ homicide detective
ϟ Hozzászólások száma :
9
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 09.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Delilah & Dresden   2015-04-12, 11:40


delilah & dresden



Nem tudom egyszerűen elképzelni, hogy mégis kinek, hogyan jut eszébe egy ilyen őrültség. Mert ezt nem tudom másnak nevezni, mint egy hatalmas őrültségnek. Oké, hogy vannak filmek, meg könyvek, de mindez a fantázia szüleménye. Nincs semmi logikus alapja. – Engem nem kicsit ki tud akasztani, hogy valaki ilyen ostoba dolgokban hisz. Még, ha lenne egyetlen egy kézzel fogható bizonyíték arra, hogy ez igaz. Bár ezt nem pont itt kellene bizonygatnom, ahol mindenféle kacattal vagyunk körülölelve, amik elméletben varázserővel bírnak, vagy fel lehet őket használni. Nekem ez már egy kicsit.. Na, jó nem is kicsit, hanem nagyon magas. Hinni akarnak valamiben, hogy ne kelljen szembenézni a valósággal.
Ha meg mernéd azt tenni velem esküszöm, hogy ezzel a boszorkányos baromsággal én magam hozlak vissza az élők sorába csak azért, hogy még egyszer megölhesselek. Nem ajánlom, hogy valaha is ilyen helyzetbe hozz engem. Annál azért fontosabb vagy nekem. – Nem tudom, hogy képes lennék-e végigcsinálni az ügyet, ha az ő haláláról van szó. Talán elvennék tőlem, mert túl közel álltam hozzá, vagy tudjam is én. Az egyszer biztos, hogy a szokásos kétszáz százalék helyett akkor már ezerre tornásznám magam és mindent megtennék annak érdekében, hogy kiderítsem mi történt vele. Egyszerűen nem lennék képes leállni egészen addig, míg épkézláb magyarázatot nem kapnék.
Hát, ha így folytatod kénytelen leszek. Tudtommal most a közelében sem vagyok az ajtódnak. Nem vagyok a közelében ezért figyelmen kívül hagyom. – Jó érzéssel tölt el, hogy ilyen könnyedén el tudunk lenni egymással. Ez a békesség, ami belengi a levegőt egyszerűen megmagyarázhatatlanul jól esik. Nem is akarok kiszakadni a karjaiból. Az pedig, hogy elém kúszott az üres, halott tekintete alig pár perccel ezelőtt csak még inkább azt erősíti bennem, hogy nem akarok egy pillanatra sem elmenni mellőle. – Vacsorázni? Végül is ezen már túl vagyunk. A legközelebbire valami újat találjon ki, Mr. – Mondom kuncogva, majd pedig a fejemet a vállára hajtottam és lehunytam a szememet. Miért olyan egyszerű vele minden, amikor annyira komplikált személyiség? Úgy értem hisz a boszorkányok létezésében, sőt mi több magát is annak vallja. Az én, őrült Dresden-em.



©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
I'm an only child
ϟ Kor :
32
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
wizard & private investigator
ϟ Hozzászólások száma :
12
ϟ Csatlakozott :
2015. Feb. 25.
ϟ :

Boszorkánymester

TémanyitásTárgy: Re: Delilah & Dresden   2015-04-06, 11:39



To; Murphy

- Igen, ezt nagyon jól látod, sokaknak tényleg csak annyi kell, hogy valaki meghallgassa őket és ne nézze őrültnek, amiért mondjuk azt hiszi, hogy van egy kopogószelleme. – pedig némelyeknek tényleg van, de azt hiszem ezt most nem kezdem el ecsetelni. Nem mindenki őrült csak azért, mert hiszi, hogy a dolgok másként is lehetnek ahhoz képest, ami látható és tapintható a világban.
Paranoia? Talán. De csak azért, mert paranoiás vagy, még nem jelenti azt, hogy nincs egy láthatatlan démon, aki éppen készül felzabálni az arcodat.*
- Azért te is meg vagy áldva különös munkatársakkal. – vigyorgok rá teli szájjal, mert azt hiszem ezt a tábort vagy kategóriát erősítem én is.
- Tudod, hogy magánnyomozó is vagyok, így előfordul, hogy sikerül olyasmibe tenyerelnem, amit néhányan zokon vesznek. De azt ígérem, hogy nem neked kell majd hullazsákba csomagolni. – legalábbis őszintén remélem, hogy nem. Fogalmam sincs, hogy meddig játszhatok még a tűzzel és mikor jön el az a pillanat, amikor valamit nagyon be fogok nézni és ott hagyom esetleg a fogamat. Igazság szerint azonban én ebben a világban nőttem fel, mindig is tudtam a lidércek és egyéb nyalánkságok létezéséről. És azt hiszem nekem nem fog kijárni a vénen és párnák közt utolérő szépnek ugyan nem nevezhető, de legalább békés halál.
- Ehh, testi fenyítést alkalmaznál? – pislogok rá, de azért nem húzódom el tőle, mert kifejezetten szeretem, amikor átölelhetem és így együtt üldögélünk. Murphy jó fej, szórakoztató, okos és kedves és egyszerűen jó a közelében lenni.
- De hát kint áll az ajtómon is! – tiltakozok vigyorogva, mert tényleg ott virít a varázsló felirat az ajtómon. Ebből élek, legalábbis egy részben ebből.
- Elviszlek én kávézni, hogy ne ilyen kis bénákkal kelljen menned. Ehhez mit szólsz? – nevetek fel jó kedvűen, bár tény, hogy valamiért nem tetszik, amiért a kis újonc rá akar nyomulni a társamra. Mert Murphy abszolút az, még akkor is, ha én magam nem tartozom a rendőrség kötelékébe.
- Vaaagy akár vacsorázni is… – bár, hogy ez most meg honnan jött? Na mindegy, már kimondtam, visszaszívni nem lehet, mi több, még levegőt venni is elfelejtek, amíg a válaszára várok és ez most nem a fájdalom miatt van.

//*részlet Jim Butcher: Storm Front c. művéből (Book One Of The Dresden Files) A fordítás nyers, saját változat.
„Paranoid? Probably. But just because you’re paranoid doesn’t mean that there isn’t an invisible demon about to eat your face.”//




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Δ delilah
ϟ Kor :
30
ϟ Tartózkodási hely :
Δ salt lake
ϟ Foglalkozás :
Δ homicide detective
ϟ Hozzászólások száma :
9
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 09.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Delilah & Dresden   2015-03-30, 22:56


delilah & dresden



Azt hiszem még túlságosan sok nekem ez az egész boszorkány vagyok meg hiszek a természetfelettiben dolog. Lehet, hogy jelen pillanatban is körülölel ez az őrültség, hiszen kis híján a fogadóközpont kellős közepén vagyok, de akkor sem vagyok hajlandó elhinni azt, hogy bármi valós alapja lenne ennek. Mert nincs erre logikus magyarázat. A hitt nem elég mindenhez. Oké arra elég, hogy elhiszem, hogy le tudok fogyni és, akkor megteszem. De nem képes arra, hogy természetfeletti erőt generáljon. A tudománynak mindenre megvan a maga magyarázata.
Ez sokkal inkább úgy hangzik, mintha igazából egy pszichológust keresnének. Méghozzá egy olyat, aki nem riad meg az őrültségtől. Mert neki magának is megvan a maga őrültsége. Az ilyen hívások meg kiszűrhetetlenek bármi a foglalkozásod. Egyszer az egyik munkatársamat felhívta egy nő, hogy van-e kedve játszani vele meg a bilinccsel. Valamiért nagyon fontos lett neki, hogy megtalálja azt a nőt, de már magam sem tudom, hogy sikerült-e neki. Ha sikerült is nem hiszem, hogy eldicsekszik azzal, hogy erre használja a munkáját, hogy testüket áruló nőket nyomozzon le. – Nekem még egy ilyen hívásom sem volt, amiért hálát adok az égnek. Mert, ha lenne is az egyszer biztos, hogy egyszer sem engedném el olyan könnyen a kezeim közül azt, aki ezt tette. Azért vagyunk, hogy rendet tartsunk ezek az idióták pedig ezekkel a baromságokkal foglalják a vonalakat. Egyszerűen felfoghatatlan.
De veled gyakrabban, mint másokkal. – Az a helyzet, hogy nem ez az első eset, hogy valami sérülést szerez. A bennem élő nyomozót nehéz visszafognom, de úgy vagyok vele, ha nem akar velem beszélni róla, akkor én nem fogom magam ráerőltetni. Egyelőre még nem folyamodom kínzó eszközökhöz, hogy megtudjam mégis mi az, ami lejátszódik az életében és a fejében.
Jól érzem magam mellette azért is simulok hozzá. Egyszerűen már attól ellazulok, hogy a közelében lehetek. Ha valami varázsereje van, akkor ez határozottan az. Nyugtató hatással van rám. Még akkor is, ha az előbb kis híján lemorogtam a fejét a helyéről. Mert morogtam, de igazából nem. Ez olyan, mint mikor dohányzik valaki. Dohányzik tisztában van vele, de elismerni nem hajlandó. Én pedig pontosan ezt a játszmát fogom végigjátszani csak a helyzet az, hogy nálam egyszerű morgásról van szó. – Miért rejteném el a véleményemet? Mellesleg még egyszer kimondod ezt az egész boszorkány vagyok dolgot és oldalba váglak, ami jelen helyzetet tekintve sokkal jobban fog fájni. – A hideg futkos a hátamon attól, hogy ezeket az alaptalan őrültségeket kell hallanom. Mindezek csak mesék, vagy inkább legendák melyekkel ijesztgetik egymással az emberek minden áldott nap. Na, jó ha nem is naponta, de hetente minimum. – Óóóó. El is felejtettem majdnem. Lett egy új srác az őrsön. A partnere csak a kávéért meri elküldeni és nekem is hozott a múltkor. De nem csak a nevem volt rajta, hanem a telefonszáma és, mikor elment kacsingatott rám, de nem értettem, miért aztán mikor kidobtam, akkor vettem észre. Egyértelműen nem túrtam bele a kukába. Meg amúgy is nem az esetem. – Könnyedén, felszabadultan nevettem, miközben felvázoltam neki a történteket.




©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
I'm an only child
ϟ Kor :
32
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
wizard & private investigator
ϟ Hozzászólások száma :
12
ϟ Csatlakozott :
2015. Feb. 25.
ϟ :

Boszorkánymester

TémanyitásTárgy: Re: Delilah & Dresden   2015-03-29, 23:38



To; Murphy

Szélesen mosolygok, amikor csitít, hogy hagyjam csak inkább abba a szövegelést. Aztán meg egy olyan témát pedzeget meg, ami egy kicsit hosszabb kifejtés igényel majd, szóval szusszanok egy aprót, mielőtt még belekezdenék.
- Mindenki hisz valamiben. Van aki istenben, van aki az igazságszolgáltatásban, van aki a varázslatokban. Vannak csodák, amik körbevesznek minket, csak meg kell látni. – pillantok rá és étcsokoládé szín szemeimben őszinteség csillog. Még a leghitetlenebbek is hisznek valamiben. Ha másban nem, akkor a tudományban, a fizikában, a kémiában… csak az a különbség, hogy ki, miben.
- Tízből kilencszer azért hívnak fel, hogy megkérdezzék, tényleg varázsló vagyok-e. Vagy boszorkánymester. Tízből kilenc kiröhög és rám vágja a telefont. Néha megadják az elmegyógyintézet számát is. Már megszoktam. – vonok vállat egykedvűen. Tényleg nem egyszer előfordult ez már.
- De tízből egy azért jön el, mert valóban segítségre szorul. Olyan segítségre, amit csak én adhatok meg neki. – pillantok Murphyre. Nem csapom be az embereket és sokszor van, hogy valójában semmiféle természetfeletti nem áll a problémájuk hátterében, de nem is ez a lényeg. Hanem, hogy megkapják, amit akarnak és én megadom nekik.
- Bárkivel megeshet. – hogy baja esik. Ez alól én sem vagyok kivétel. Na jó, az esetek többségében azért a legtöbbekre nem vadászik lépten-nyomon egy lidérc teszem azt, de ez most mellékes.
- Tudod, hogy rám bármikor számíthatsz! – vigyorodok el megint szélesen. De igenis morog. Viszont senkit sem ismerek, akinek ennyire bájosan és jól állna. Hihetetlenül kedvelem benne, amikor csinálja, neki ez egyszerűen csodálatosan jól áll.
Murphy az egyik legjobb barátom. A munkatársam. És nem mondom, férfiként nem hagy hidegen az, hogy mennyire szép és nem mellesleg mennyire csodálatos egyéniség. Van humora, kellően kemény és vagány, ne megy el a közönséges irányába. És ez nagyon tetszik nekem benne.
Ahogy közeledik felém, úgy karolom át a kanapén ülve. Tudom, hogy nem akar a bordáim miatt fájdalmat okozni, de nekem meg jól esik a közelsége. Mikor pedig elmeséli, hogy minek is skatulyázott be, egyenesen felnevetek. Szeretem az őszinteségét.
- Kevesen vannak, akik felvállalják így a véleményüket. És örülök, hogy nem tartasz megszállottnak. – mosolygok még mindig tejbetök-szerűen.
- Amúgy meg nem vagyok őrült. Vagy nem jobban, mint más. Csak boszorkánymester. Vagy varázsló, ha úgy jobban tetszik. – villantok rá egy ezer wattos vigyort, mert tudom, hogy ő mennyire nem hisz abban, amit valójában művelek. De ez valahol jó, mert szeretném őt megvédeni attól a világtól, amelynek a részese vagyok. Túl fontos nekem ahhoz, hogy bármi baja essen. Nem tudom, hogy akkor mit tennék.
- Na, de engem kiveséztünk, meg az őrültségeimet, most te jössz. Mi újság van meló, pasi vagy egyéb téren? – nem tudnám megmondani miért, de valahogy nem tetszene a gondolat, hogy valaki legyeskedik körülötte. Pedig tényleg azt szeretném, ha jól alakulnának a dolgai és boldog lenne.

//az átszerkesztés csak az új reagsablon miatt van, nem írtam a reaghoz semmit és nem is töröltem belőle semmit//





A hozzászólást Dresden Blackwell összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-04-06, 10:46-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Δ delilah
ϟ Kor :
30
ϟ Tartózkodási hely :
Δ salt lake
ϟ Foglalkozás :
Δ homicide detective
ϟ Hozzászólások száma :
9
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 09.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Delilah & Dresden   2015-03-29, 22:32


delilah & dresden



Szerintem soha nem leszek képes megérteni, hogyan hihet egy olyan világban, ami nem létezik egy olyan férfi, mint Dresden. Annyira értelmes. Valamilyen szinten két lábon áll a talajon, de ugyanakkor ez az egész őrültség, ami körülöleli és jelen pillanatban engem is, hiszen túl sok minden van itt, ami azt sugallja, hogy nem kellene itt lennem. De megtanultam elfogadni, hogy más szemszögből figyeli az életet és eszem ágában sincs elítélni őt emiatt. Én megvetem a dolgokat, de ez még nem ok arra, hogy utáljak egy embert. Főleg egy olyan embert, aki annyit segít nekem a nyomozásaim során. Még akkor is, ha boszorkánynak hiszi magát, ami hatalmas őrültség. De hajlandó vagyok figyelmen kívül hagyni. Maximum cukkolás miatt hozom fel az egészet.
Na, jó inkább ne is beszélj tovább. Nem akarok erről hallani. Egyáltalán, hogyan tudod ezt eladni az embereknek? Mi az, amivel elnyered a bizalmukat? Vagy ez egy olyan titok, amit nem adsz ki a kezeid közül, mert félsz, hogy elintézem soha többé senki nem jön ide? Ennyire kegyetlen még én sem vagyok. De azért a kíváncsiság hajt. Mert kell legyen valamilyen logikus magyarázat. Mindig van. – Talán titokban valahogy kiderít információkat róluk, amivel képes ellopni a bizalmukat. Amennyire eszes nem lepődnék meg rajta. Igazán sok tanáccsal szolgál a számomra. Szóval egy pillanatra sem becsülöm le a képességeit. Az emberi, logikus képességeit. Mert bármennyire is akarja mondani nincs más világ. Ő nem boszorkány. Megértem, hogy megőrzi a látszatot, de legalább előttem nem kellene. Bevallhatná, hogy ez az egész csak kamu.
Te aztán tényleg tudod, hogyan kell vigyáznod magadra. – Nem hiszem el, hogy annyira nehéz lenne nem összetörnie magát. – Köszönöm. – Mondom, majd nekilátok az evésnek, de nem húzódom hozzá olyan közel, mikor újra leül mellém, mint azelőtt, mert eszem ágában nincs fájdalmat okozni neki. Azért nem olyan vicces a repedt borda. Nem gyerekjáték. Meg, hát tisztában vagyok, hogy milyen érzés tud lenni az ilyen. Van, hogy én magam sem tudok vigyázni magamra. De már mondhatni megbékéltem a fájdalommal.
Köszönöm ezt a rendkívül kedves bókot a részedről. – Mondom egy kisebb fintorral az arcomon. Nem is morgok. Legalábbis nem annyit. De nem is szabad ezen annyira fenn akadnom. Arra kell figyelnem sokkal inkább, hogy azt mondta gyönyörű vagyok. Női rossz tulajdonság, hogy arra harapunk rá, ami nem éppen lényeges. Legalábbis férfi szemmel nézve nem az.
Nem köszönöm, tökéletesen megvagyok. – Óvatosan közeledem felé, hogy még véletlenül se érjek hozzá a fájós bordáihoz. – Hát hiszed vagy sem nem gondoltam volna, hogy azok után még látni foglak. A foglalkozásod az állításod, miszerint boszorkány vagy.. Hát egyértelműen beskatulyázott nálam egy őrültnek, aki a diliházon kívül tartózkodhat még valamilyen furcsa okból kifolyólag. Szóval örülök, hogy nem vagy olyan megszállott, mint elsőre gondoltam. – Hát nem hiszem, hogy ilyen békésen itt tudnék vele ülni most, ha így lenne. Meg, ha nekem valaki azt mondja, hogy egyszer, majd itt fogok ülni vele, hát az egyszer biztos, hogy kinevetem. Még a feltételezés is nevetségesnek tűnt volna akkor. De egyáltalán nem bánom, hogy így alakult a dolog. Tényleg nem.



©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
I'm an only child
ϟ Kor :
32
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
wizard & private investigator
ϟ Hozzászólások száma :
12
ϟ Csatlakozott :
2015. Feb. 25.
ϟ :

Boszorkánymester

TémanyitásTárgy: Re: Delilah & Dresden   2015-03-25, 09:00




To; Murphy

- Ühüm. – hümmögök válaszul, amikor a trutyit méltatja. Amúgy tényleg jobb, mint a gyógyszertári fertőtlenítők, de tudom, hogy erről Murphyt sosem fogom meggyőzni.
- Igenis, értettem. – vigyorgok egyet rá, aztán bepakolom a pizzát a sütőbe és bekapcsolom a szerkezetet. Kell egy kis idő, amíg bemelegszik és így a kaját is ehető hőmérsékletűvé teszi. De ez már csak így megy.
- Hm. Oké. Miről szeretnél hallani, szellemidézés, jövőbe látás, védővarázslat, kereső bűbáj…? – sorolom a lehetőségeket, de azért somolygok az orrom alatt. Tudom, hogy ezek egyikében sem hisz, noha mindre képes vagyok. Na jó, a jövőbe látás az egyetlen, ami kilóg a sorból, arra maximum a kártyavetés a jó, de mint köztudott, a kártya szeret nagyon is szeszélyes lenni és ki tudja mikor milyen kedvében van és mit hajlandó elárulni.
Az, hogy értek a varázsláshoz, még nem jelenti azt, hogy korlátlan hatalmam van minden felett.
Ahogy odahúzódik hozzám, kissé felszisszenek, az oldalam nem az igazi. Persze, igyekszem én palástolni a dolgot, de a fájdalom küszöböm más mond, arról nem is beszélve, hogy az izmaim előszeretettel feszülnek meg a mozdulatra.
- Azt hiszem megrepedt bár bordám is. De majd helyre jön. – azt úgysem lehet se gipszelni, se semmi mást tenni vele, a kórházban is csak arra utasítanának, hogy pihentessem.
Közben pedig a sütőben illatozó pizza minden valószínűség szerint elkészült, így felkelek a társam mellől és elbicegek a vacsoránkért, amit tányéroz szervizelve viszek oda neki és magamnak is.
- Tessék. – nyújtom át és visszahuppanok oda, ahol eddig is ültem Murphy mellett. Belekezdek a vacsimba, mert rájövök, hogy tulajdonképpen éhes vagyok. A lidércüldözés mondjuk úgy, hogy eléggé kimerítő tud lenni.
- Finom! – jegyzem meg tele szájjal és begyűröm a szelet maradékát is, majd lepakolom a tányért és megkérem Murphyt, hogy adja ide a lábait masszírozásra.
Óvatosan leveszem a lábbelijét és neki is látok a „munkának”.
- Azt mondod? Lehet igazad van. – mosolygok rá és feldobom a nyaralás témát. Mondjuk én se tudnám megmondani, hogy mikor mentem el utoljára pihenni, de mostanság amúgy se telik rá, ráadásul amilyen szerencsém van, tuti, hogy a medence mellett ülve és koktélt kortyolgatva támadna meg egy strigha például…
- Mondtam már, hogy gyönyörű vagy, amikor morogsz?! – pimaszkás kis vigyort villantok rá és folytatom a talpmasszázst. Egyébként szerintem nagyon is jó nő, ezért nem is értem, hogy miért nincs minden ujjára egy pasija. Ráadásul még jó társaság is, okos és talpra esett.
- Kérsz még enni vagy bort? – abbahagyom a masszírozást és visszahúzódok mellé a kanapén. Felemelem a karom, hogy átfogjam a vállát, a lábaimat pedig felpakolom a dohányzó asztalra.
- Örülök, hogy azon a napon besétáltál ide, amikor szemtanúkat kerestél. Oké, nem annak, hogy a gyilkosság miatt szemtanúkat kellett keresned, de érted, na. – fordítom felé a tekintetemet. Sosem ismertem még előtte olyan nőt (férfit se), aki annyira két lábbal állt volna a földön, mint ő. És ezt kedvelem benne a leginkább. Jó dolog olykor elszakadni abból a világból, amelyben élek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Δ delilah
ϟ Kor :
30
ϟ Tartózkodási hely :
Δ salt lake
ϟ Foglalkozás :
Δ homicide detective
ϟ Hozzászólások száma :
9
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 09.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Delilah & Dresden   2015-03-16, 15:13


delilah & dresden



Szerintem soha nem lesz olyan alkalom, amikor teljesen egyetértünk. Mármint ő egy olyan képzeletbeli világ részese, amit én alapból megtagadok és még a feltételezését is nevetségesnek tartom. Meg amúgy sem vagyunk egyformák. A véleményünk tökéletesen különbözik az esetek többségében, mint ahogy most is. Egyszerűen nevetségesnek tartom, hogy egy ilyen csúnya sérüléssel nem volt hajlandó elmenni egy orvoshoz. Legalább ránézhetett volna. De nem. Biztos vagyok benne van egy mágikus módja annak, hogy minden problémaforrást kiiktasson egyszerre. Főleg az a trutymó, amit rákent a sebre, miután összevarrtam. Nem túlságosan biztató, de bármennyire is szeretném érvényesíteni felette az akaratom felnőtt férfi és képes arra, hogy meghozza a saját, de ostoba döntéseit.
Mert ez annyival jobb. – Halkan motyogom, mert felesleges veszekedést generálni az egész helyzetből, de akkor sem hagyhatom, hogy övé legyen az utolsó szó. Ez a zöld valami nem jár garanciával. Talán még ront is a helyzetén csak azt képzeli, hogy javít ezért oda sem figyel, hogy milyen károkat művel a szervezetével igazából. – Igen, hoztam pizzát, mert ilyen nagylelkű vagyok és gondoskodom róla. Hacsak nem hidegen akarod megenni, akkor javaslom, hogy melegítsd meg. – Én mondjuk még hidegen is megeszem. Ha jó a pizza hidegen is tökéletesen finom. Sőt, néha úgy még egy kicsit finomabb is, bár nem hiszem, hogy ezzel a kijelentésemmel olyan sokan egyetértenek. Mondjuk nincs szükségem senkinek az együttértésére. A saját igazam nekem tökéletesen megfelel és nem kérek senkitől engedélyt, hogy lehessen saját véleményem.
Hmm. Nem tudom. Meséljen valami varázslatosat. – Képtelen vagyok megérteni, hogyan lehet hinni ilyen dolgokban. Egyszerűen nem áll össze nekem a kép. Minden mögött ott van a logikus magyarázat. Nincs olyan, hogy természetfeletti egyszerűen csak emberi ostobaság és hiszékenység. Mindenki szeretne, ha örökké élhetne, mint állítólagosan a vámpírok. Jókat nevetek az ilyen filmeken és kifigurázom a valóságalapjukat meg a lehetőségeket. Azonban a legtöbb esetben arra jutok, hogy az összes szereplő be van lőve az egész film alatt és a végére mégis úgy viselkednek, mint a normális emberek és a természetfeletti háttérbe szorul, mert az nem is a lényeg. Csak figyelemfelkeltés céljából van. De ezen felhívások számomra taszítóan hatnak. Kicsit közelebb húzódóm hozzá és érzem, hogy egy pillanatra, mintha megfeszülne. – Van még valami a karodon kívül? – Teszem fel a kérdést anélkül, hogy kertelnék és elhúzódom egy picit tőle, hogy az arcát figyelhessem. – Ezt az ajánlatot elfogadom. – Mondom, majd kényelmesen elhelyezkedem, hogy ő is hozzáférhessen a lábaimhoz. – Talán inkább ebből kellene megélned. – Mondom, miközben végig őt figyelem. – Nyaralás egyenlő a szabadsággal én pedig azt távolról sem ismerem. – Nem tudnám hosszabb ideig ott hagyni a munkám. Sokszor még otthon is dolgozom. A szenvedélyem. De van, amikor kell egy lépés hátra és elfeledkezni arról, hogy mit csinálok nap, mint nap. Ez pedig pontosan egy olyan pillanat.  




©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
I'm an only child
ϟ Kor :
32
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
wizard & private investigator
ϟ Hozzászólások száma :
12
ϟ Csatlakozott :
2015. Feb. 25.
ϟ :

Boszorkánymester

TémanyitásTárgy: Re: Delilah & Dresden   2015-03-16, 12:08




To; Murphy

- Oké, vettem, aggódsz értem. – vigyorgok rá, de az örömgörbém gyorsan lelohad, mert azért, amikor egy tűvel szurkálják át a bőrödet, az elhiheted, hogy egy kicsit sem kellemes.
Akárhogy is, hálás vagyok neki, amiért összeöltött, nélküle elég szedett-vedett és csúnya lett volna a matyóminta, ami a karomra került. Tudom, hogy jobban helyeselte volna, ha kórházba megyek, de végül mindent összevetve nem piszkált tovább, amiért nemet mondtam az említett gyógyászati intézményre. És ez mindenképpen jó dolog.
- Mert ez sokkal jobb. – a modern fertőtlenítők és gyógyszerek fele annyira sem hatásosak, mint azok, amelyeket én használok, de tudom, hogy ezt neki még mindig elfogadhatatlan megértenie. És nem azért, mert elég eszes nő hozzá, pusztán csak tudom, hogy mennyire nem hisz abban, amiből én élek. Meg ami egyébként vagyok.
- Aww…. Hoztál pizzát?! Te vagy a legjobb Murphy! – nézek fel rá a bor kitöltése közben. Éhes vagyok, nem is kicsit és az sem izgat, ha kihűlt a kaja, bár ezen a lehető legkönnyebben segíthetünk egyébként.
- Megmelegítsem amúgy? – bár mikróm az nincs, mert ugye a technika és én nem vagyunk valami jóban egymással, de a sütő is tökéletesen ellátja ezt a feladatot, szóval nincs itt probléma egy szál sem.
Mikor mellém telepszik, átkarolom a vállát és bár némán szusszanok egyet a bordáim miatt, de ettől függetlenül, ha szeretné ő is, akkor szívesen veszem, ha nekem dől.
- Rendben, legyen. Óz a nagy varázsló, csak itt és csak most a te kedvedért nem hozza fel a rossz fiúkat. Ez esetben melyik témát óhajtod kivesézni kedves? – ha nem is látja vagy figyeli az arcomat, szerintem akkor is tudja, hogy mennyire somolygok az orrom alatt. Sosem nevezem kedvesnek, jobban mondva a keresztnevén sem hívom, a Murphy annyira illik rá, hogy nem is tudom… ezt szoktam meg.
- Nah, pakold fel a lábaid és megmasszírozom a talpad a varrásért cserébe. Ehhez mit szólsz?! – ha belemegy, akkor leteszem a poharat a kezemből és az ölembe veszem a lábait. Lehúzom róla a lábbelit és a zoknit is majd összedörzsölöm előbb a tenyereimet, hogy kicsit felmelegítsem azokat. Csak eztán nyúlok az egyik talpa után és finoman, de határozottan masszírozni kezdem.
- Miért nem mész el nyaralni? Vihetnél engem is, tökéletes kikapcsolódást tudok nyújtani. Ha jó leszel még nyuszit is varázsolok neked elő a kalapból. – pimaszkodok vele egy kicsit és sunyin vigyorgok rá. Amúgy meg a lazítás és a nyaralás nekem se jönne jól, de amilyen az én szerencsém tuti belefutnék még akkor is egy lidércbe vagy strighaba…

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Δ delilah
ϟ Kor :
30
ϟ Tartózkodási hely :
Δ salt lake
ϟ Foglalkozás :
Δ homicide detective
ϟ Hozzászólások száma :
9
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 09.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Delilah & Dresden   2015-03-15, 13:07


delilah & dresden



Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer pont én fogom őt összevarrni a saját lakásában. Ez az orvosok dolga és, ha annyira nem akarja elmondani, hogyan szerezte ezt a kis sérülést. Kitalálhatta volna, hogy beleesett a késbe. Talán még az is hihetőbb lenne, mint a kis sztori, amit megpróbált összekovácsolni. Vagy akár én magam is elintézhetném, hogy senki ne tegyen fel neki több kérdést, ha nem szeretne róla beszélni, de azért még mindig jobb lenne, ha orvos kezei között lenne ellátva ez a seb, mint az én avagy az övéi között. De, ha egyszer nem, hát nem. Akkor már inkább én csinálom, hiszen én mégis jobban hozzáférek, mint ő.
Ebben nem kételkedem, de azért nem mondom azt, hogy ezt pont a kezeden kellene bizonygatnod, vagy éppen gyakorolgatnod. Elhozom neked a szomszédom lyukas zokniját, hogy varrd meg, ha annyira varrni akarsz. -Még mindig kicsit ki vagyok akadva, amiért ezt művelte, de nem vagyok az anyja sem senkije, hogy megmondjam mit csinálhat, mikor és miért. A társa vagyok és maximum megdorgálhatom. De ezt nagyon is szívesen teszem, mert megérdemli. Minden egyes alkalommal.
Mikor befejezem a varrást valami trutyit ken a sebére. Akaratlanul is az egekbe szalad a szemöldököm, hiszen első ránézésre nem túl biztató bármi is legyen az. – Végül is miért is érnéd be a normális emberi fertőtlenítőkkel. – Legszívesebben letörölném az egészet a kezéről és behoznám a kocsiból az elsősegély dobozt, amiben ott pihen a fertőtlenítő, de tényleg nem anyáskodhatok felette. Felnőtt férfi és saját döntései vannak, saját gondolatai még akkor is, ha néhányat én erősen elítélek az elmémben. Bármennyire is vagyok akaratos nem mindig lehet az, amit én akarok, ahogyan én akarom.
Persze. Te kérsz a pizzából, ami a fantasztikus varrási képességem lassúságának köszönhetően, valószínűleg már kihűlt? – Az egyszer biztos, hogy nem arra számítottam, hogy ez fog fogadni, amikor ideérek, úgyhogy ezt nem kalkuláltam bele a pizzába. Talán jobb lett volna, ha itt rendeljük meg. Egyszerűbb lett volna a jelenből nézve, de akkor könnyebb volt beugrani és elhozni, mint itt várni míg kihozzák. Addigra talán már nem is lennék éhes. Főleg, ha közbe jön a vörösbor.
Felállok, majd helyet foglalok mellette a kanapén és elveszem tőle a poharat. – Köszönöm. – Mondom mosolyogva, majd belekortyolok a borba. – A-a. Szolgálatban nem ihatok így nem vagyok szolgálatban és most semmi kedvem a munkáról beszélni. Egy kicsit el akarok onnan szakadni. Túl sok időmet töltöm munkával. Olyan nagy kérés lenne Óz a nagy varázslótól, hogy egy kicsit szusszanjunk még akkor is, ha a rossz fiúk ezt soha nem teszik? – Szándékosan gúnyolódom vele, de most tényleg nem akarok munkáról beszélni, vagy a munkára gondolni. Túl sok keserűséget hordoz magában.




©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
I'm an only child
ϟ Kor :
32
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
wizard & private investigator
ϟ Hozzászólások száma :
12
ϟ Csatlakozott :
2015. Feb. 25.
ϟ :

Boszorkánymester

TémanyitásTárgy: Re: Delilah & Dresden   2015-03-11, 21:51




To; Murphy

Nem ez lenne az első alkalom, hogy orvost játszom saját magamon, szóval azt hiszem elég tehetséges vagyok, mert még életben vagyok. Nem csak a magyarázkodás miatt nem szeretek kórházba menni, hanem azért sem, mert az elektronikai cuccok nem bírják a közelemben, tönkremennek. És akar a nyavalya azért órákat eltölteni odabent, mert egy sima EKG-t se tudnak rajtam megcsinálni. Egy mély vágásnál szeretnek az orvosok mindenféle teszteket is lefuttatni és hát nálam, pontosabban az a közelemben nem igazán működik.
- Varrni én is tudok. – vigyorodok el szélesen és próbálom elütni a dolog élét, hogy ne legyen ennyire fagyos a hangulat. Plusz Murphy is sokkal szebbe, amikor hajlandó mosolyogni. Na jó, anélkül is gyönyörű.
- Hisz ismersz. – vonom meg a vállamat lazán, hiszen nem ez az első eset, hogy lohikus magyarázatot adok valamire, amire nincs logikus magyarázat. Murphy azt sem hiszi el, hogy varázsló vagyok, pedig abból még csak titkot sem csinálok. Vagyis pontosabban az ajtómon ez áll, de valódi mágiát nem használok illetéktelenek előtt, mert nem célom lebuktatni magamat, vagy azt a világot, aminek én is a része vagyok.
- Kösz. – átveszi a tűt és nekiáll a sebvarrásnak, én meg olykor felszisszenek vagy a képem ráncolom, mert egyáltalán nem kellemes érzés ez. Amikor végez, egy tégelyből, ronda zöldes barnás trutyit veszek ki és vastagona sebre kenem.
- Ez segít. És higiénikus is. – van egy olyan sejtésem, hogy nem gondolja annak, se sebaj. Én kotyvasztottam, tudom, hogy segít és ez a lényeg. Ezt követően pedig bekötöm a sebet, kivéve, ha Murphy ezt is megcsinálja helyettem.
- Igen Főnök! – vigyorogok rá újfent, amikor arra int, hogy legközelebb jobban vigyázzak.
- Hé Murphy, kérsz egy pohár vörösbort? – igazán megérdemli, ami azt illeti. Ahogy felállok, kissé húzom magam, mert az oldalam még mindig rohadtul fáj, szinte biztos, hogy elrepedt néhány bordám, de az is lehet, hogy el is tört. Ebcsont beforr, szóval nem aggódom.
Ha igen mond az italra, akkor előveszem az üveget és két poharat, majd töltök. A poharakat magamhoz véve az egyiket felé nyújtom, a másikkal meg a kanapéig sántikálok.
- Gyere te is és mesélj! Megoldottad a Crimson gyilkosságot? – lapogatom meg a helyet magam mellett és remélem, hogy veszi a lapot és ő is átül ide. Különben elég kényelmetlen lesz beszélgetnünk.
- Ha van új ügyed, amiben furcsaság van, ne habozz hívni. – bár tudom, hogy úgyis fog, ezért vagyok és nem egyszer segítettem is, ha természetfeletti keveredett az ügybe. Ráadásul a pénz is jól jön, mert én is abból élek és zöldhasúakat nem tudok elővarázsolni…

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Δ delilah
ϟ Kor :
30
ϟ Tartózkodási hely :
Δ salt lake
ϟ Foglalkozás :
Δ homicide detective
ϟ Hozzászólások száma :
9
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 09.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Delilah & Dresden   2015-03-11, 19:39


delilah & dresden



Őszintén nem erre a látványra számítottam, amikor ideérek. Bár nem tudom, hogy mire számítottam, mert vele kapcsolatban semmi nem lehet normális. Igazából azon lepődtem volna meg, ha egyszerűen aludt volna, vagy esetleg úgy nézte volna a tévét, mint egy átlagember. Ordibálhatott, nevethetett volna, de neki a varrási technikáját kellett csiszolgatnia a saját karján. Nem értem, hogy miért nem megy el az orvoshoz. Normális emberek odamennének, de tisztában vagyok vele, hogy ő nem normális. Hiszen ő egy boszorkány. Legalábbis ilyen ferdegondolatai vannak, de én ezzel már nem is foglalkozom igazán. Ami nem létezik azzal felesleges foglalkozni. Ő meg annak hiszi magát, aminek akarja. Ha jobban érzi magát tőle, akkor én nem fogok az útjába állni.
Azt látom. De biztos vagy benne, hogy elég tehetséges vagy te ehhez? – Nem tudom mi lett volna, ha később érkezem talán még nagyobb kárt tett volna magában azzal, hogy megpróbálja helyrehozni ezt az apró hibát. Na, jó nem annyira apró, mert azért mégis könnyedén elvérezhetne, bár nem vagyok orvos azért még vannak szemeim és nem vagyok annyira ostoba, hogy ne fogjam fel a dolgok súlyát.
Aha, félsz tőlük. Most már teljesen nyilvánvaló. – Feltűröm a felsőm ingét, mert az egyszer biztos, hogy most már itt vagyok és nincs az a pénz, amiért engedni fogom neki, hogy befejezze. Nem vagyok orvos és a tű ugyanaz. Bár kétlem, hogy ez lenne az oka, de nem fogok erőszakoskodni, hogy mondja el nekem, mert nem tartozik nekem semmivel.
A „ki akartak rabolni” kifogásra csak megforgatom a szemeimet. Szinte érzem, ahogy onnantól kezdve hazudozik, amióta csak betettem ide a lábamat. – Akkor nem kell elmondanod, de már igazán megtanulhattál legalább rendesen hazudni. – Megjegyzem, majd a kezembe veszem a tűt és a seb súlyosságát figyelem, mielőtt még ténylegesen nekilátnék a munkának. – Hát inkább én fejezzem be, mint te tegyél még nagyobb kárt magadban. – Magabiztosan megfogom a karját és figyelmesen elkezdem összevarrni a sebét. Nem mondhatom, hogy túl gyakran kell emberek sebeit összevarrnom, de azért már megfordult egy párszor a tű kezemben így nem esik nehezemre. Vérrel sem most találkozom először. – Azt hiszem most az egyszer el tudom nézni. – Mondom neki, majd mikor befejezem a varrást elvágom a cérnát. – Legközelebb pedig bármi is legyen az, amiben megsebesültél figyelj oda jobban. – Nem ismerném be szívesen, de egy kicsit összeroppannék, ha egyszer az ő holttestéhez hívnának ki.



©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
I'm an only child
ϟ Kor :
32
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
wizard & private investigator
ϟ Hozzászólások száma :
12
ϟ Csatlakozott :
2015. Feb. 25.
ϟ :

Boszorkánymester

TémanyitásTárgy: Re: Delilah & Dresden   2015-03-11, 10:06




To; Murphy

Adva vagyok én, a kanapémon ülve egy tűvel a kezemben, amiben már benne a cérna is és a bőrömet szúrom át, ami egyébként eléggé fájdalmas, de nincs mit tenni a sebet össze kell varrni, ez már csak ilyen.
És akkor adva van Murphy, aki épp most sétál be az ajtómon és meghallom a hangját és azonnal le is esik, nem fog homlokcsókot adni annak láttán, amit művelek. Jó, egyébként sem szokott homlokcsókot adni – amit mondjuk nem is bánok –, de most nem ez a lényeg!
[color=#997e3a]- Szia Murphy![color] – pislogok fel rá és a kezem megáll a levegőben, ami a tűt tartja. Valahogy éreztem, hogy ezt fogja mondani és hamarosan már mellettem is terem.
- Ööö… épp varrok. – állítom ezt úgy, mintha nem lenne tök nyilvánvaló, hogy éppen mit is csinálok
- De hallottam már. – ingatom meg a fejem és közben nézem, hogy mit is művel a kedvenc zsarunőm – na jó, nem a nőm – és közben próbálom kitalálni, hogy most mégis mi a francot mondjak neki?! Azzal nem állhatok elő, hogy egy lidérc okozta a sebeket és ne fáradj a megkeresésével, mert megöltem már…
- Félek az orvosoktól! Meg a tűktől. – amit egyébként a kezemben tartok, szóval gyorsan kapcsolok, mert ez így elég nagy baromság volt még hozzátenni, utólag rájöttem én is.
- Mármint az orvosi tűktől és injekcióktól. Tudod, ez ilyen fóbia vagy mi. – gondolatban vállon veregetem magam, de ettől még nem jó érzés, hogy hazudnom kell a nőnek, akivel gyakran együtt dolgozok.
- Nem nagy ügy. Pár kölyök le akarta nyúlni a tárcámat, de nem sikerült nekik. És mielőtt még megkérdeznéd, nem, nem láttam az arcukat, sötét volt és kapucni volt a fejükön. És egyébként is csak kölykök. – pislogok Murphyre és remélem, hogy nem sántít nagyon a sztori. Pontosabban szerintem annyira nem béna, de mégiscsak egy nyomozónak próbálom ezt beadni.
- Most akkor te akarod befejezni? – pillantok a kezébe időközben átkerült tűre, amivel az imént még magamat hímezgettem, pontosan azelőtt, hogy bejött volna az ajtón.
- Figyelj, bocs, hogy nem szóltam a találkozó miatt, hogy nem jelentem meg. – kivert kutya szemeket meresztek rá, hátha meglágyul a szíve és a sebemet látva talán bocsánatos bűn, hogy nem telefonáltam. Egyébként is tudja már, hogy a mobilom folyton beadja az unalmast és használhatatlan.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Δ delilah
ϟ Kor :
30
ϟ Tartózkodási hely :
Δ salt lake
ϟ Foglalkozás :
Δ homicide detective
ϟ Hozzászólások száma :
9
ϟ Csatlakozott :
2015. Mar. 09.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Delilah & Dresden   2015-03-11, 06:56


delilah & dresden



Pár éve még csak meg sem fordult volna a fejemben, hogy az a férfi, akinek tele van a lakása eleje mindenféle „varázslathoz” szükséges csecsebecsével még a hasznomra lehet. Kiderült, hogy nem is annyira furcsa, mint amilyennek azután gondoltam, hogy igazából boszorkánynak állította magát. Ez az felvetés számomra még mindig abszurd. Mindig meglátom a dolgok mögött a logikát. Van, hogy nem rögön abban a pillanatban, de én igazán igyekszem. Mert mindenre van épkézláb magyarázat egyszerűen csak meg kell találni.  
Azt is nehezen tudom megemészteni, hogy ennyire jó pasi. Mert azért a női oldalamat is néha előtérbe kell engednem és nem tagadhatom meg, hogy tényleg jól néz ki, de ugyanakkor az első alkalmunkkor elítéltem, hogy egy képzeletbeli világ szárnyán lebegő férfi. Egy kicsit mondhatni megijedtem, hogy egy ilyen dögös pasi is lehet teljesen furcsa. A legtöbb esetben a jó pasik csak melegek vagy már eleve foglaltak, de ez egy új lépcső volt a számomra, ami miatt hátraléptem. Vagyis igyekeztem a távolságot tartani, de nem jött össze hiszen most is éppen felé tartok. Talán egyszer sikerül elég komolyan érvelnem, hogy abbahagyja ezt az egész boszorkány vagyok szituációt. Lehet, hogy jelen pillanatban az őrültségét kompenzálja a külseje, de ez nem mindig marad így.
Leparkolok a háza előtt, majd pedig kiveszem a pizza-t a hátsó ülésről, amit útközben szereztem be és boldogan tapasztalom, hogy még mindig meleg. Belépek a bejárati ajtón becsukom magam után, majd leteszem a táskámat és a pizzát is, de a látvány ami elém tárul sokkal inkább elveszi az étvágyam, mint meghozza azt. Nem, mintha bajom lenne a vérrel, hiszen mondhatni napi szinten látom, de amit művel azt azért mégis szörnyű látni. – Mégis mi a fenét művelsz? – Fakadok ki, majd pár pillanat múlva már ott állok mellette és a karját vizslatom. – Nem hallottál még a kórházról te nagyeszű? – Aztán megpillantom a kezében a tűt. – Te most tényleg magadnak akartad ezt az egészet elintézni? Talán rosszul vagy a kórháztól? Mégis mi a fene történt veled? – Még mindig háborgok, de közben már elveszem tőle a tűt. Lehet, hogy amíg itt papolnék neki a kórházról, vagy mire eljutnánk oda, már késő lenne. Elsősorban oda kellett volna mennie. De, amiért nem így tett nem teszem első számú feladatommá azt, hogy én most a lehető legkevesebb fájdalmat okozzam neki. A francokat. Ha volt ilyen ostoba, akkor határozottan megérdemli.


©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
I'm an only child
ϟ Kor :
32
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
wizard & private investigator
ϟ Hozzászólások száma :
12
ϟ Csatlakozott :
2015. Feb. 25.
ϟ :

Boszorkánymester

TémanyitásTárgy: Delilah & Dresden   2015-03-10, 22:10




To; Murphy

Még mindig zihálok, a tüdőm rendesen sípol, ahogy a levegőt kapkodom. Hátam az immáron csukott ajtómnak feszül belülről. Hátra vetem a fejemet, a hideg üvegnek koppan halkan, szemeimet lehunyom, majd össze is szorítom pár pillanatra, amíg a képem eltorzul a fájdalom hatására, ami végigvonul a testemen, újra.
A bal alkarom elég csúnyán vérzik egy ocsmány sebből, a markomban még mindig szorongatom a vasból készült ültető kanalat – virágok/növények ültetésénél, a földbe lehet vele lyukat szúrni a palántáknak –, az oldalam rettenetesen fáj, szerintem pár bordám is megrepedt, de legalább egyben vagyok és ami a fontosabb, életben. Míg a lidércről ez nem mondható el, akivel összeakadtam pár órával korábban.
A helyzet az, hogy akadt némi nézeteltérésünk és hát mondjuk úgy, mindketten a legjobb formánkat hoztuk, amikor a magunk igazát akartuk érvényre juttatni. Valójában egy kétségbeesett édesanya megbízását teljesítettem a főiskolás korú fiával kapcsolatban és amíg egy nyomot követtem, egy ilyen ocsmány lénybe botlottam. Ő éhes volt, én meg nem éreztem magam vacsorának, így aztán igen hamar kiderült, hogy nem igazán van meg bennünk a közös nevező.
Ellököm magam az ajtótól és az üzleten keresztül a konyhába kísérem magam, hogy rendbe tegyem a karomat. Az ültető kanalat a mosogatókagylóba ejtem, kinyitom a vízcsapot és a megvágott alkaromat beteszem a hideg vízsugár alá. A seb elég ronda és mély, de kórházba nem akarok menni, mert akkor kérdezősködnének és feljelentést tenne a kórház hivatalból a támadóm ellen, aminek a vége az lenne, hogy a rendőrség kérdéseire kellene válaszolgatnom. És ehhez most nincs kedvem. Épp elég, hogy nem mondhatok el minden rendesen Murphynek, még az hiányzik, hogy más zsaruk is felkerüljenek a listámra, akiknek logikus magyarázatot kell adnom olyasmire, amiben nincs logika, természetfeletti viszont sokkal inkább!
A sebet szerintem össze kell varrni, ami így fél kézzel kissé bajos lesz, de megoldom, mert nincs más választásom, muszáj lesz. És közben totál kiment a fejemből, hogy Murphyvel beszéltem meg egy találkozót ma estére, amiről megfeledkeztem, Remélem nem lesz nagyon pipa rám, jobb szeretem a szkeptikus, de békés Murphyt, mint a dühös és ingerült és megbántott és csalódott Murphyt…

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: Delilah & Dresden   

Vissza az elejére Go down
 
Delilah & Dresden
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Salt Lake FRPG :: Helyszínek :: Lakhelyek :: Otthonok :: Dresden Blackwell lakás-