Sebastian & Lazarus

-Természetesen megértem Mr. Carver, nekem sem szerepel a terveim között a rács és a fránya börtön koszt. Így hát megpróbálom garantálni önnek, hogy bukásmentes akciókat hajtok majd végre. - Lényegében megértem mitől tart, de lássuk be, az ember már csak hibázik, és ne mondja Ő sem, hogy egyáltalán nem hibázott már. Mert ezt egyszerűen nem hinném el. Még az is lehet óvatlan aki amúgy szinte a nap 24 órájában bebiztosítja magát és figyel minden lépésére.
-Igaza van ebben, de szeretek pozitívan gondolkodni, nekem ez jött be, mindent úgy tervezek meg, hogy sikerül és általában így sikerül is. - Mindenkinek más a felfogása, én ezt meg is értem, egyetlen egyet nem bírok, mégpedig azt, ha valaki tétovázik és nem használja ki a lehetőségeket ha azok adottak. Újdonsült főnököm egyelőre nem ilyen fickónak tűnik. Ám egy valami már biztos, a saját életét mindennél jobban óvja, tehát nagyon kell pedáloznom, hogy a belső köreibe jussak különben belekerülhetek a feláldozhatók csapatába, az pedig nagyon nem hiányzik.
-Igen, volt pár nagyon kellemetlen bevetésem is, de amint látja itt vagyok, nem lesz nehéz dolgom. - Végül is ez nem a hadszíntér, ez csak egy kisváros, itt nem lehet semmi sem olyan komoly, mint a tengerészetnél, itt nincsenek torpedók, hadihajók, tengeralattjárók, nincs megnevezett ellenség aki tudna rólam, ez egyszerűbb lesz, mint az egyszer egy.
Figyelmesen végig hallgatom a mondanivalóját. Drogok, hmm, nos igen, mocskos kis patkányok a dílerek és a beszállítóik, ha nem füstölik ki őket időben akkor elég gyorsan elszaporodnak és mindent bemocskolnak az ürülékükkel.
-Rendben van Mr. Carver, tekintse ezt elintézettnek. - Szalutálok, a megszokás nagyúr.
-Akkor távozom is Mr. hogy nekilássak a feladatnak. - Ezzel le is lépek, hogy magamhoz vegyem a felszerelésem. Első munkának nem is rossz, a WC pucolás után pedig igazi felüdülés.

-Valóban, senki sem kéri Önt Mr. Carver, hogy bízzon vakon mindenkiben, de az esélyt meg kell adni, még ha a buktatója elég nagy is. - Mondom én aki a kisujjamban sem bízom, na persze ez nem véletlen. A családomra abszolút nem számíthatok, magamra meg..hát legyen annyi elég, hogy inkább bízom meg egy kóbor, veszett kutyában, mint magamban.
-Nem kell aggódnia, tudom hol a határom, eddig még nem léptem át. - Eddig..mindig van egy kis kapú aminek köszönhetően mindenki képes elvéteni egy-egy hibát ami akár az életébe is kerülhet. Jelenleg én most is az életemmel játszom. Pénz reményében felkerestem egy alvilági nagykutyát, ezek után azonban nem tudom hogyan legyen tovább.
-Értem Mr. - Szinte vigyázba vágom magam, mint ahogy azt a tengerészetnél is tettem. Bár amit kér nem valósítható meg, kockázat akkor is lesz ha nem akarja, az mindig van, mindent körbe ölel. Ha valaki egy ingatag létrára mászik, meg van a kockázata, hogy eldől a létra és maga alá temeti. Sőt, ha elalszik éjjel, meg van az esélye, hogy többé nem ébred fel. Ezt nem mi irányítjuk, de ha Ő úgy hiszi igen, hát legyen, akkor megígérem, hogy nem lesz kockázat, ez úgy is csak nekem hajtja a malmot.
Gazdagabb, mint hinném..oh igen, ez kell nekem. Na nem vagyok egy gyűjtögető vagy éppen sóher alak, aki csak gyűjt, de még magára is sajnálja elverni a pénzt. Én inkább a másik kategória vagyok, szeretem biztosítani a jó megélhetésem. Szeretek szórakozni, szeretem, ha van tető a fejem fölött. Nincsenek nagy igényeim, de ezeket akarom és kész!
-Igen Mr. pontosan ott. - Mások úgy élik meg a háborúkat, mint valami hatalmas veszteség, számomra nem volt az, csak ügyesebb, erősebb, és rafináltabb lettem, csiszoltam eddigi képességeimen. Megtanultam lőni minden fegyvertípussal, legálissal és illegálissal is egyaránt.
-Igen, összerakni és hatástalanítani is gyerekjáték. - A robbanóanyagokkal szeretek dolgozni, egyszerűek és mégis roppant hatékonyak. Ha ezzel kellene foglalkoznom, hát rendben van, merem jelenteni, hogy a nálam aligha találna jobbat aki ért a robbanóanyagokhoz.
-Ha Ön megmondja mikor kezdhetek, állok elébe, nekem bármikor jó és bármilyen munka megfelel. - WC pucoláson kívül, teszem még hozzá magamban.

-Ez így van. Mindenkiben van valami rossz, csak az a kérdés mennyire tudja ezt eltitkolni vagy nem mutatni. - Én nem vagyok sem a megváltó, sem semmi szent, hogy ítéletet mondjak bárki felett is. Mindenkinek a maga dolga eldönteni mit tesz. Nos én sem tettem jó dolgokat az életben, sőt, szerintem éppen hogy a rossz dolgok vannak túlnyomó részben, tehát az ítélkezés valóban nem az én asztalom.
-Ha rajtam múlik, nos nem fog csalódni sem bennem, csak kapjam meg a munkát és bebizonyítom magának. - Igen, talán túlságosan magabiztos vagyok, de az a fajta ember vagyok akit pénzzel végül is bármire rá lehet venni. Na jó, bármire éppen nem, de sok mindenre igen. Nagy úr a pénz, ha nincs miből lakbért fizetnem akkor jön a kilakoltatás, akkor már inkább valami olyan munka ami nem tisztességes, mint az utca kövén alvás. Erre mondják, hogy valamit valamiért.
-Gondoltam, kockáztatok. - Persze ennek lehet rohadt rossz vége is, tisztában vagyok vele. Viszont nincs igazán veszteni valóm és persze az sem garantált, hogy kiruccannék vagy hasonlók, az is csak egy lehetőség, hogy úgy mondjam. Sosem voltam vészmadár, most sem tervezem előre megírni a halálom.
-Nem lesz nehéz Mr. Carver. - Hogy nehéz lenne elképzelni ezeket? Nem, tudom hogyan hogy kell csapatban dolgozni. Valaki lehet halálos egyedül, de csapatban? Ott biztos a siker.
-Így van, katona voltam úgy 3 évig. - Részben remek kis évek voltak, másrészt rengeteg barátunk veszett oda a háborúban. Voltak jó oldalai is a katona életnek és sok rossz is. Viszont nem mondhatnám, hogy megbántam az ott eltöltött időt. Sok olyan dologgal szembesültem aminek most akár nagy hasznát is vehetem.
-Amilyet csak szeretne, mindenhez értek, kézifegyverek, géppuskák, aknavetők, bármi. - Mit ér egy katona ha csak egy hatlövetűvel tudja nyomatni? Mindenhez érteni akartam, és értek is. Legyen bármi a kezembe adva azzal biztos, hogy sikert érek el. Nem lehet kinézni belőlem, de az e fajta munkát valóban komolyan veszem.

Nos a gúnyos megjegyzését figyelmen kívül hagyom. Természetesen tudom miért van a kilincs, elragadott egy picit a hév, istenem, ez csak egy ajtó, nem? Jó, persze, előbb is gondolkodhattam volna, de az nem én lennék.
-Hát attól függ honnan nézzük Mr. Carver. - Én például sok mocskos dolgot hallottam már róla. Persze emellett jó dolgokat is, például biztos állást ad és a fizetés is jó, de ezek mind eltörpülnek a terrorista teendői mellett. Mondjuk ki vagyok én, hogy ítélkezzem? Mikor kiraboltam a saját családom, hogy a kártya adósságaimat fizethessem, kitagadtak és munka után kuncsorgom. Lényegében azt hiszem, amit Ő tesz sem sokkal több annál, mint amit én elkövettem.
-Pénzt, mi mást? Fizetni akarom a lakbérem és azért némi plusz összeg is jöhetne. - Ki ne vágyna arra, hogy pénzhez jusson? Épp a pénz volt az okozója annak, hogy most itt tartok ahol. És pénz nélkül semmi sem megvalósítható. Számomra teljesen mindegy, hogy vér tapad-e a pénzemhez vagy tiszta, mint a patyolat, a pénz az pénz. Ahogy egy bölcs közmondás is tartja, a boldogsághoz csak három dolog szükséges, pénz,pénz,pénz.
-Legyen szó bármiről, megtudom csinálni. - Elhatározás kérdésében sosem voltak gondjaim. Kell ez a meló, lehet nem merül ki a pultos állással, de kit érdekel? Ha egy csomó összeghez jutok, akkor miért is kelljen, hogy érdekeljen? Jó persze, a lelkiismeret meg egyebek, hát majd elzárom őket és csíny letudva.
-Arról a bankrablásról mindenki hallott Mr. Igazi csapás volt ez a tőzsdére nézve, be kell látnom, alapos munka volt. - Nyilvánvaló, hogy ez mind a drága új munkaadóm műve volt, de ha nem róla lett volna szó, akkor is ugyanezt mondtam volna. Alapos, precíz munka volt gondolom jövedelmeztető is.
-A pult már ismerős számomra, a másik véglet pedig érdekel. - Hát ha már eljutottam idáig, biztos, hogy nem fogok meghátrálni. Előttem a cél, és ki volna akkora marha, hogy a cél előtt fordul vissza?

-Igaza van, valóban az én saram. - Minek is tagadnám, én rúgtam be, de persze élveztem is, gondoltam rá, hogy ezért még fizetni fogok, jó sokat, de abban a pillanatban a legkevésbé sem érdekelt. Na meg hazudnék ha azt mondanám nem élveztem kiütni a melákot. Rég volt már kisebb izgalom az életemben.
Akkorát sóhajtok megkönnyebbülésemben amikor azt mondja nem kell kifizetnem az ajtó árát, alighanem vagy a havi lakbért kellett volna nem kifizetnem, hogy tudjam állni az ajtó árát vagy enni nem tudtam volna, valamit igencsak mellőznöm kellett volna, így viszont nincs gond.
-Igen, hallottam már Önről Mr. Carver.- Azt persze nem mondom mit. Mert terjengenek ám szóbeszédek róla, jók és rosszak is egyaránt. Igazából én szinte mindegyiket el is hiszem, dörzsölt fickónak tűnik és az a tipikus meg nem alkuvó, eltudom képzelni mi vár majd a gorillára. Alighanem visszasírja az anyaméhet majd.
-Ezzel tisztában vagyok Mr. Carver. Ám mindig meg van az esélye annak, hogy én nyerek, csak meg kell próbálni. - Magabiztosan elmosolyodom. Miért állnék a dologhoz pesszimistán, miért lenne nálam jobb bármelyik jelentkező? Attól mert mondjuk eleve ezt tanulta még nem biztos, hogy jobb benne.
-Ha kapok egy próba hetet, fizetés nélkül természetesen, akkor betudom bizonyítani, hogy nálam jobb emberre alig tudna akadni. - Jó, azért egy hét fizetetlen meló nem valami kecsegtető a számomra, de ha ezzel be tudom biztosítani, hogy megkapjam az állást akkor állok elébe.
-Számítottam rá, hogy ez egy kicsit összetettebb lesz. - Igen, megfordult a fejemben, hogy pár részeges kiszolgálásán túl is akad majd mit csinálni, de azon még nem gondolkodtam el mennyiben is tér majd el a feladat a csaposi hatáskörön belül.
-Igen, köszönöm! - Erre inni kell!
-Kicsit mesélhetne a kiszolgálós feladatkörön kívüli munkáról, hogy képben legyek, sejtéseim vannak, de egy kis felvilágosításnak örülnék. - Már ha kapok olyat, nem olyan biztos az. Ez a meló kell nekem, de azért valamennyire tisztában kell lennem a dolgokkal.

Nem terveztem én akciózást, egyszerűen csak jöttem a munka miatt, erre belebotlok egy jókora bunyóba ahol a leendő főnök akar alul maradni, ha lapossá verik ki venne fel az állásra? Természetesen önzőség vezérel, na meg egy kis bunyó iránti szenvedély mikor megragadom az ütőt. Elég stabil a próbák alapján és azért egy ekkora állatnak semmi pénzért nem mennék neki puszta kézzel. Élni szeretek, bármennyire is rohadt nehéz meglenni annyi pénzből amennyi éppen jár, meghalni egyelőre még nem kívánok. Főleg úgy nem, hogy az albérletemet most fizettem ki előre két hónapra, tehát azért nehogy már az öreg, zsémbes Foster nyerjen az ügyből.
Párszor jól megsuhintom a fickót amitől teljesen kidől és fekve is marad, az ütőt félre állítom majd az új munkáltatóm felé nézek, már ha felvesz természetesen, ha nem, akkor van nagy gebasz. Ugyanis más meló nincs, vagyis akad, de nem azért, hogy azért, de bányában nem akarok dolgozni, bármi jobb azoknál a sötét lyukaknál, véleményem szerint. A sötéttel nincs bajom, de az elzártság ki tudna készíteni.
-Szinte számítottam rá, hogy az ajtó az én saram lesz. - Nem kellett volna annyira elragadtatnom magam. Viszont talán egy havi fizetésből megtudnám adni az ajtó értékének megfelelő összeget. Na igen, apám is épp ezért mondta, hogy nem fogok tudni megállni a lábamon, mert soha nem gondolkodom előre. Nem sok mindenben volt igaza az öregnek,d e ebben az egyben halál biztosan.
-Sebastian Monroe vagyok, volt katona és tengerészgyalogos. - Na ja, Lazarus elég ésszel rendelkezik, hogy ha hazudnék róla micsoda-kicsoda vagyok ki is nyírjon itt helyben. Lehet tisztességtelen fejem van és jócskán több bűntényt követtem el, mint jó cselekedetet, de voltam katona egy-két évig és a tengerészgyalogságnál is mesterlövész voltam, szorult belém némi, hogy is mondják? Emberség, ez az.
-Nos, szerintem térjünk a tárgyra, szabad még a pultos állás? - Nem szeretek teketóriázni és nem vagyok híve az állásinterjúk szabályainak, hogyha kérdeznek csak akkor felelsz és végig olyan fejet vágsz mintha az életed múlna ezen a munkán. Amúgy is, már azzal eltértünk a szabályoktól, hogy péppé vertünk egy majdnem 200 kilós fickót.
-Gyakorlatom van, nem hosszú éves tapasztalat, de a munkát eltudom végezni, alkalmas vagyok a feladatra.- Azért fényezem egy kicsit magam, ez itt nem a Nemzet Biztonság, hogy mindent papírforma szerint kelljen véghez vinni.
Lehet egy kicsit dörzsölt alak vagyok, de ki nem az? A lelke mélyén szerintem mindenki az.

Na igen, miután a kölyök a volt munkahelyemről a kezembe nyomta a papírt már eltelt két nap. Gondolkodtam azon, hogy megéri-e elvállalni a melót. Voltam már csapos, nem olyan hálátlan feladat, mint azt bárki is hinni. Sőt, olyan dolgokat hallhat meg az ember amit máshol nem. Bizony, a csaposokkal elég közlékenyek a benyomott, pénzes, rossz szexuális vagy házastársi viszonyban levő drága vendégek. Egy-egy ilyen alkalommal hallottam először Lazarus-ról is. Csupán fél füllel, hogy úgy mondjam, de elég sok információ jutott el így is hozzám. Azt rebesgetik, hogy bűnszervezete van és a pénzmosástól na meg a gyilkolástól sem riad vissza. Ki is nézem belőle. Mivel az én múltamban is akad pár stikli így nem ítélkezem felette. Az Ő baja ha egyszer a nyakába szakad egy nagy kupac szar. Épp ezért gondolkodtam napokig azon, hogy menjek vagy ne menjek, mert ha akkor szakad a kupac szar mikor én is alatta vagyok akkor aztán megszívom rendesen és nincs szükségem csíkos ruhára, nem megy a szemem színéhez, hogy úgy mondjam.
De az ajánlat azonban messze menőleg a legjobb az így is kevés közül. A fizetés kielégítő, a hely is elég forgalmas. ha eltekintünk a munkáltató háttér ügyeitől ez a munka a legjobb a városban.
Így hát a töprengés helyét átvette a bizonyosság és épp ezért állok most Lazarus kocsmai irodájának az ajtaja előtt, hogy bebocsátást nyerjek Mr. Robin Hood-hoz. Ekkor hallom meg a dulakodás hangjait odabentről. Megvakarom a tarkóm. Akarok én bunyóba keveredni? Nos, akarok. Egy rúgással betöröm az ajtót, azt hiszem ezt lefogják vonni a fizetésemből ha felvesznek természetesen. Odabent egy kisebb csatatér fogad, a régi szép idők.
Az egyik fickó egy két méteres gorilla, a másik pedig Lazarus lehet, bár még látni nem láttam. Egy pohár whiskey-t találok a polcon, elveszem, megiszom majd a kézfejemmel megtörlöm a számat és a sarokban levő baseball ütőt felemelve suhintok egyet majd még egyet, miután stabilnak ítélem a gorilla tarkójára vágok vele egy isteneset, majd, hogy biztosra menjek hátul rúgok a mogyorói alá. Ha az első nem is a második tuti kiütötte a nyeregből. Vigyorogva fogom az ütőt és várom hátha fel kell a melák, még bele se lendültem igazán. A tengerészgyalogságnál ennél többet tettem meg, ohh, azok aztán szép idők voltak. Ha nem lett volna a térd sérülésem aminek szinte nyoma sincs most akkor még mindig ott lennék. Na elég a nosztalgiából.
-Khm, azt hiszem ezek után megérdemlem azt a csapos melót, nem? - Szegezem a kérdést Lazarus-nak. Az ütőt forgatom közben a kezemben, várva hátha még használnom kell, jó kis fegyver, be kell szereznem egyet nekem is.