Salt Lake FRPG
 

Share | 
 

 II. Kaland - Jackson Csodacirkusza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


avatar

ϟ Főkarakter :
Ben
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
építész, tervezőművész, üzletember
ϟ Hozzászólások száma :
121
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 06.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza   2015-03-08, 22:47





Egyre izgalmasabban alakul a helyzet, alig várom, hogy végre előússzon a homályból valami köpenyes fazon, és megtartsa nekünk azt a felejthetetlen bemutatót. Vagy már ez is az előadás része? Claire mindenesetre egyre jobban ki van akadva, ha már odáig fajult a helyzet, hogy képes volt megfogni a kezem, akkor nagy lehet a baj.
A kattanások után kapunk néhány fényszórót az arcunkba, amitől az az émelyítő érzésem támad, mintha mi magunk lennénk a műsor, és valami bizarr, láthatatlan közönség most is épp rajtunk szórakozna. Kezd nekem sem annyira tetszeni ez az egész, de mindaddig kitartok az eredeti véleményem mellett, amíg a fények visszavonultával meg nem pillantom a karomba kapaszkodó önmagamat. Na, várjunk csak egy percet... – pislogok már-már geometriailag szabályosan kerek szemekkel a saját arcomba. Nem is rossz az összkép, állapítom meg, de... mégis mi a franc folyik itt?!
Én is végignézek magamon, pont úgy, mint aki valami nagyon rossz sejtés beigazolódására vár, és bingó: hosszú barna haj lengi körül a MELLEIMET!
- Bassza meg! - sápadok bele a felismerésbe, és mintha csak megijednék tőlük, két lépést hátrálok, és reflexből a hajamba túrok. De a melleim követnek, az ujjaim pedig bele is akadnak nőies tincseimbe, és jó pár szál a kezemben marad, mire sziszegve kikormányzom őket a veszélyzónából. Ezt nem hiszem el!
Már éppen fordulnék Claire felé, hogy igazán fésülködhetne gyakrabban, mikor látom, jobban mondva előbb hallom, hogy eluralkodik rajta a pánik, és hangos kiáltozás közepette a falnak esik az ökleimmel. Áu!
- Claire – hangzik egy ismerős hang, már majdnem körülnézek, hogy kitől származik, mikor rájövök, hogy én szólaltam meg. Megköszörülöm a torkom, de a hangszín második próbálkozásra sem változik. – Claire, várj, ez nem fog csak úgy kinyílni – indulok meg felé. Fogalmam sincs, honnan tudom, de tudom. – Akárki is szórakozik velünk, idebent az ő szabályai szerint játszunk.
De az egyik nő megelőz, és felpofozza. Mikor odaérek, megfogom a csuklóját, és diszkréten arrébb tessékelem.
- Köszönöm, de az arcszínem kifogástalan – nézek rá erélyesen, legalábbis megpróbálok, azért Claire is tud csúnyán nézni, ha akar. Én már csak tudom. Majd eleresztem, és Claire-hez fordulok, vagyis... ez eszméletlenül bizarr, de szembe állva vele a karjaira csúsztatom a kezem.
- Nyugodj meg, nem maradunk így. Oké? – nézek a szemébe, és próbálok rohadtul magabiztos képet vágni.
Legalábbis őrülten remélem...







Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
100
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Hozzászólások száma :
25
ϟ Csatlakozott :
2015. Jan. 03.
ϟ :




Boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza   2015-03-08, 20:38

Férges kukorica,testcsere, mi lesz még itt? Kb. 10 perce vagyok itt, de már a falat kaparnám. Na nem azért mert annyira félek. Hanem mert rohadtul nem szeretem, ha csak úgy játszanak velünk. Meg mégis milyen ez a szoba, mintha Dead Space egyik jelenetében lennénk..már csak az űrlények hiányoznak, de ha megjelennek lepörkölöm őket a fenébe, velem nem csesznek ki. De legalább én én vagyok, nem cseréltem testet, mint az a két fiatal.
- Ez borzasztó..kezd elegem lenni. Ha hamarosa nem derül ki, hogy mi a jó ég folyik itt hisztis leszek. És nincs rosszabb egy hisztis franciánál. – jelentettem ki felhúzott orral.
- Ez nem olyan, mint Spielberg csinál a filmekben..ez nem trükk. – fontam össze a karom a mellkasom előtt.
- Először is nyugodj le..bár biztos nehéz, sosem voltam még férfi, de az nem segít, ha itt őrjöngsz.- lépek a férfinőhöz és felpofozom. Csak így tudok rajta segíteni, orvos vagyok és néha az egyszerű megoldás a legjobb.
- Kitalálunk valamit, hogy visszakapd a tested, de addig is élvezd ki vagy tudom is én. Nem szabad kétségbeesni ,lehet ezt akarják elérni, vagy csak akarja mindegy, a lényegen nem változtat. – szusszanok fel halkan. Ilyenkor lenne jó magam mellett tudni Zoét, mondjuk jobb is, hogy kimaradt ebből az egész fennforgásból.

_________________
Alicia C. Lavigne & Zoé Lavigne

But take the best of what I've got,
And you know no matter what,
Before you walk away, you know you can
Run...Back to my arms!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
24
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Gyakornok
ϟ Hozzászólások száma :
171
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 04.
ϟ :



Ember

TémanyitásTárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza   2015-03-07, 18:37

A helyzet nagyon érdekes és egyben ijesztő is. Elemezni támad kedvem, de ez most nem az a helyzet, hogy ezt véghez vigyem.
Más szemszögéből nézve akár egy őrült tudós, gyűjtő akármi lehetnék a szemükben. Ezzel ellentétben viszont a saját véleményem, hogy egy jól művelt fickó vagyok, akit érdekel az ehhez hasonló történés. Sötétség. Majd éles fény, melyre csak hunyoritok és magam elé kapom az egyik karom.
Átgondolom a szavaikat és lelek bennük igazságot, nem keveset és kevésbé őrültségnek hatót. Nem minden az elme befolyásolása, nem minden lehet trükk, kellenek mások is, ha valóban boldogulni akarsz, mi pedig mindezt nem így akartuk és az érzelmi ráhatás sikeresebb volt, mint maga a trükk. Akkor meg mit kellene nekem ezen merengenem? Eleve egy sátorba léptünk be, nem? Akkor mi egy útvesztőbe tévedtünk, vagy tükrök babonáztak meg, vagy ufók raboltak el, mivel egy acélzárkába gabalyodtunk. Épp sétáltam volna előre, kíváncsiságból megnézni hol vagyunk, mikor a mögöttünk lévő 2 tag akciózni kezdett, így megkellett állnom és hátrafordítani fejem feléjük. A férfi hisztizett. Mi? Hogy? Ő most ő? Vagy ő most ki? A bolondját járatják velünk? Hallom a dörömbölést is, de tekintetem Reginára siklott aki hirtelen leltározni kezdett. Magán. Mikor végzett felém fordult és egész közel hajolt hozzám, amire kissé meglepődtem. Majd érdeklődött. Elég lenne egy igen? Áh nem. Abban a szóban még én se hinnék.
- Même une telle liste et baiser. – feleltem neki franciául, végig tartottam a szemkontaktust, majd visszapillantottam a férfi alias nőre és a nő alias férfire. Mi van ha velünk is ugyan ez fog történni? És ha ezt ő okozza? Mindegy. Idővel ennek is utána fogok nézni, érdekel az a nő, aki azt a fickót eltette láb alól. Viszont, még nem jött el az ideje annak, hogy megkeressem valami mást most jobban foglalkoztat, vagyis inkább valaki más. Néha mániákus tudok lenni, és Regina kihozta ezt belőlem, kell nekem ez a lány, magam mellett akarom tartani. Tekintetem végig vezetem a falakon, majd ismét előre meredek, de aztán a acélfalhoz érve kezem érintve azt végighúzva haladok el mellette, hátha kitalálok valamit, vagy épp találok valamit. Elmosolyodtam, mert ennek semmi értelme. Ki játszik velünk ilyen szart? Egyáltalán MIÉRT játszik velünk?

_________________


C A L L A G H A N
J U L I A N

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Regina Carter
ϟ Kor :
28
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Rendőrhadnagy - kutyavezető
ϟ Hozzászólások száma :
144
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 14.
ϟ :






Ember

TémanyitásTárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza   2015-03-07, 17:30



Van, aki nem hiszi el, hogy ez több, mint holmi illúzió. Engem csak frusztrál. Nem tudom, mit higgyek, és mit ne. Minden esetre, kivárok. Mást nem tehetek.
A Ben mellett álló fiatal nő kijelentésére szinte gondolkodás nélkül válaszolok.
- Nálam van kés, nem lenne gond. - vonom meg a vállam, aztán leesik, hogy ezt talán nem kellett volna. - Öhm...de miért lenne ilyesmiről szó? Ez egy cirkusz, nem egy harmadrangú horrorfilm... - nyögöm, aztán kétségbeesve pislogok körbe, majd jobbnak látom elhallgatni. Na, ha eddig nem gondoltak azok, akik a hegyen láttak, valami pszichopata kaszabolós gyilkosnak, már tuti nem mosom le magamról, hogy egy másodgenerációs Hasfelmetsző Jack ivadék vagyok.
De az idő halad, és már díjaznám, ha eloszlana a sötétség. Nem is kell túl sokáig várnunk, a sötét termet hirtelen kattogás tölti be, kicsit közelebb lépek Julianhez, majd retinaszaggatóan éles fény világítja be: Kezem védekezően kapom a szemem elé, a fényre ugyanis nagyon érzékeny vagyok, de ahogy halványodik, szétnézek én is. Hogy a fenébe tudtak ideeszkábálni egy fém kabint? Hisz esküszöm, hogy egy sátor ajtaján jöttünk be, sehol nem hallottam a fém csikordulását...Meglepetten pislogok körbe, majd a többiekre, de őket is zavartnak látom. Amikor azonban a latin csávó, aki mögöttem áll zsugorításról kezd hadoválni, megmerevedek, és végignézek magamon.
- Na, oké, ezt így...nehogymár, azért ennyi embert lezsugorítani...nem, az lehetetlen. - mondom, de tudom, hogy valójában a lehetetlen, mint fogalom már nem igazán létezik. A hegyen bebizonyosodott. Nekem mindenképp.
S valahogy most is sikerül alaposan meglepniük, mert mögöttem zavar támad, Ben nekiáll ultramagas hangon sikoltozni, és először nem is értem a viselkedését. Miért hívja azt a nőt Benjaminnek? Miért van úgy kétségbeesve? Mi történhetett? Hisz úgy hisztizik, mint egy...
Ahogy leesik, hogy ez bizony lehet, hogy nem kamu, nem játék, ijedten markolok rá a testrészeimre, tekintetemmel nagyjából követve a kezem útját, s minden megtalált testrészt felsorolok félhangosan, ahogy végigtaperolom saját magam, kissé idegesen.
- Haj...arc...száj...cickók...poci...csípő...combok...popsi...Huh, oké...én még én vagyok. - nyugtázom megkönnyebbülten végül, majd Julianre nézek kíváncsian, egészen közel hajolok az arcához, fürkészve pillantok a tekintetébe, pár centiről. - Julian...te még...Julian vagy? - kérdezem, majd végignézek rajta. Szexi pofi, széles, sportos vállak, magasság stimmel, a szeme még mindig vadító...kinézetre kiköpött Julian, de..odabent is ő van? Ajánlom, mert ha Juliant bántja valaki, egyetlen és legkedvesebb cimborámat, azt kimiskárolom!
Közben Ben, aki nem Ben a jelek szerint, az ajtót kezdi el verni veszettül, így rákapom a tekintetem. Azt követeli engedjék ki, aztán felénk fordulva kéri számon, ki volt az, aki azt merte mondani, hogy ez nem természetfeletti. Nagyra tágult szemekkel mutatok a latino csáveszra.
- Ő volt. - mondom ártatlanul pislogva, és mereven nézem a hisztérikusan örjöngő Bent, aki nem Ben. Aztán mindenkin végigfuttatom a szemem.
- Amúgy mindenki az, akinek kéne lennie? - kérdem, majd javítok. - Mármint, azokon kívül, akik nem azok, akiknek lenniük kéne. - mondom, csak, hogy tisztázzuk, ha van még valaki, aki hirtelen oda nem illő testrészeket kezdett növeszteni. A hideg kiráz ettől a helytől. De annak határtalanul örülök, hogy nem kell ezentúl állva pisilnem.



Made byRegi

_________________
You are my greatest weakness!
Because I choose you! I will always choose YOU!!!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
this one
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
pszichológus, zongora tanár
ϟ Hozzászólások száma :
79
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 06.
ϟ :

Boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza   2015-03-05, 05:56



Claire és a cirkusz

- Show must go on -

Homlokráncolva lesek Benre, mikor megpróbál... nyugtatni (?), hiszen nem egy megszokott dolog ez. Tőle azt várnám, hogy elkezd még aljaskodni és húzni az agyam, ha látja, hogy betojtam picit, de most nem. Nyugtatón a fülembe dörmögi, hogy lazítsak és hasonlók, én pedig már a puszta gondolattól, hogy ilyen normális jelen helyzetben, valóban megnyugszom picit.
-Tudom, de ettől még frusztráló ez az egész.- sóhajtok egyet, de a mondandóm nem flegma vagy ilyesmi. Csak úgy megjegyzem még mindig kissé félve, amikor viszont kiderül, hogy a kukorica féreg lett és amúgy se látok már semmit. Jobb híján megfogom Ben kezét, ami után azt várom, hogy elhúzódik vagy lefeszegeti kezéről az ujjaimat, de nem tesz semmit. Mintha észre se vette volna, ergo, nem is akar inkább beszélni a kézfogósdiról én pedig ennek nagyon örülök. Jól esik érezni, hogy itt van mellettem. Megnyugtat valami furcsa, érthetetlen módon.
-Messiás. Persze.- már-már el is nevetném magam legszívesebben, ha nem akarnám épp összecsinálni magam, így aztán egy "cöhh" szócskán kívül másra most nem telik.
Ben tart egy kis előadást arról, hogy ez mennyire bűvésztrükk és, hogy tök szokványos, de amikor meghallom a kattogást, még közelebb húzódok inkább hozzá és teljesen a karjára simulok. Nem érdekel, hogy tetszik-e neki vagy sem, abban viszont biztos vagyok, hogy soha többé nem jövünk ilyen helyre. Még egy ilyen hülye ötlet tőlem, és fejbe lövetem magam. Talán, pont Vele.
-Ha most közli valaki, hogy az ajtó kulcs benne van valamelyikőnk testében, sikítva a falnak szaladok.- sóhajtom gondterhelten, közben a fejem is csóválom, mert leginkább én idegesítem fel saját magamat, hogy ennyire be vagyok tojva. Viszont tény, hogy utálom az ilyesmit. Cirkuszról volt szó bohócokkal, artistákkal meg törpékkel, nem egy kicseszett horrorfilmről.
Pislogok párat, ahogy halvány fény világítja meg a termet, majd furcsállva Benre pillantok... mi a f*sz?
-Úr Isten! Ez... mi a fene történt?- eresztem el Ben kezét... akarom mondani, a saját kezemet és végig tapogatom magam, mivel immár jó pár centivel föntebbről, egy izmos férfi testből pislogok saját magamra.
-Benjamin... ez nem. El akarok menni innen! Csinálj valamit!- kezdek neki hisztizni, de még ez is csak tovább fokozza a stresszhelyzetet, mert a saját hangom helyett Benjamin hangját hallom vissza, ahogy beszélek. Jó Isten. Ilyesmiről anyám mesélt legutóbb, hogy néhány boszorkány képes testet cserélni más emberrel, de azt hittem, hogy ez már csak tényleg valami tündérmese. Erre tessék.
Ha már szép erős férfi lettem, a fal felé indulok és neki állok dörömbölni annak reményében, hogy valaki csinál valamit.
-Hé! Sz@rok a műsorra! Engedjenek ki innen azonnal!- követelőzök, majd a többiek felé fordulok, tekintetemet pedig saját magamra (?!) irányítom, azt remélve, hogy Ben az. Mert mi van, ha ő meg valahova máshova került, bennem meg valami idegen fószer van?
-Még, hogy nincs természetfeletti, igaz? Akkor, hogy a pics*ba lett tököm és miért szőrös az arcom?- na tessék. Ilyen, amikor egy kiegyensúlyozott pszichológus nőnek elgurul a gyógyszere és hisztérikus állapotba kerül...





_________________



Claire Jillian Foster

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Hozzászólások száma :
30
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 07.
Ember a Purgatóriumból

TémanyitásTárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza   2015-03-04, 12:34

A szürkeségnek vége, ami kétségtelenül megkönnyebbüléssel tölt el. Nem mintha ez a sok mesterséges felkapcsolódó fény megnyugtatna, mert még mindig nem szeretem őket, de legalább már tudom, hogy ilyen is létezik, és nem ijeszt meg. Ez is valami. Kínos lenne a többiek előtt, ha ennyitől összecsinálnám magam.
Ettől függetlenül bántja a szemem ez a hirtelen nagy fényesség, többször is pislogok, hogy a látásom ismét kitisztuljon.
Bár lehet, hogy jobb lett volna ennyire nem igyekezni a dolgon, akkor nem látnám, miféle hajkoronát növesztett hirtelen az a csóri fickó. Bár ha trükk, akkor tényleg remek, ha meg nem, akkor jó áron eladhatja majd egy parókakészítőnek. Már ha a lánynak, aki belé kapaszkodik, nem jön be ez a szőrmók stílus. Bár talán szakálla nem lett, de a rengetegsok hajtól pontosan megítélni nem tudom.
Bár szerencsére annyira nem is lényeg, amit látok, de azért a biztonság kedvéért beletúrok a hajamba.
Olyan, mint régen, nyakba érő, enyhén hullámos. Végigsimítok az államon is, de ott sincs változás. Juhéé!
Ámde a helyiségen van. A fények élhetőbbre halványulnak és valamiféle szobában vagyunk, ami olyan, mint egy fémdoboz belseje.
na finom!
- Remélem, valójában nem vagyunk egy fémdoboz belsejében. Bár összezsugorítani ennyi embert, hogy picik legyenek, hát az komoly feladat lenne.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
H.C.
ϟ Kor :
34
ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Katona mint mindig
ϟ Hozzászólások száma :
191
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 04.
ϟ :

Elfajzott

TémanyitásTárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza   2015-03-02, 21:09

Kalandmester
Milyen igaza van ennek a burjánzó hajú fiatalembernek. A show lelke a homály és titokzatosság. Ám ez nem tart túl sokáig, elsőre úgy tűnhet, hogy csak egy hatásos belépő volt a sötétítés és a kukoricás trükk. A félhomály hamar feloszlik, de nem mennek vele sokra, hisz azonnal hangos kattanásokat hallhatnak a résztvevők, miközben körülöttük néhány vakító fényű lámpa kapcsolódik fel, mintha csak egy stadionban lennének. Csak épp kicsiben. És kevésbé stadionosban.
A fény persze másodperceken belül enyhülni kezd, normál fokozatra, de eközben valami bizarr dolog történik, amit egyelőre csak ketten tapasztalhatnak. Claire Benjaminba kapaszkodik, s egyik pillanatról a másikra már Benjamin kapaszkodik Clairebe. A két fiatal testet cserélt. A szó szoros értelmében. Immár a fiatal nő néz a burjánzó hajú szemei mögül.
Mire bárki feleszmélhet, a fény is kellemesre tompul, a szoba pedig a kedves vendégek elé tárul. Hanyatt homlok különbözik a retro cirkusz hangulatától. Sőt, egy ránézésre páncélozott, szűkösebb, űrkori szobában [link] találhatják magukat. Még hogy alacsony költségvetésű karnevál, mi?


Következő mesélői hsz: március 5. vagy március 9. (jelezzétek, hogy kinek hogy lenne a jobb, az eredeti időpont közte lenne, de nem leszek itthon)

_________________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Ben
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
építész, tervezőművész, üzletember
ϟ Hozzászólások száma :
121
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 06.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza   2015-03-02, 11:19





Claire szavai járnak a fejemben, mígnem azon kapom magam, hogy már bent is vagyunk a teremben. Igen. Ez a privát buli szerintem is sokkal jobb lesz.
- Kösz, de inkább nem – sandítok felé, de ebben a félhomályban szinte csak a körvonalait látom. Ahogy a többieknek is, a terem többi része pedig teljesen ködbe burkolózik, amitől végigfut rajtam egy kis borzongás. De nem a félelemé, sokkal inkább az izgalommal vegyes várakozás hergeli az érzékeimet. Vajon mit fogunk látni? A terep mindenesetre már elég „hangulatos”, ami többeknek nem tetszik. Például Claire-nek sem, így csak odahajolok hozzá, és halkan a fülébe mormogom, hogy csak ő hallja.
- Lazíts. A bűvészek gyakran dolgoznak füsttel és sötétítéssel. A lételemük a homály és a titokzatosság.
De azért én is kíváncsian körbepillantok, főleg mikor megüti a fülem Regina mondata. Hátrafordulok, és tényleg eltűnt az ajtó, közelebb mennék, hogy kitapogassam a trükköt, de néhány lépés után ugyanúgy Claire mellett találom magam.
Nahát – lepődök meg, és értetlenül bámulok vissza a fal felé. Ekkor hangzik el a mozgó kukorica ötlete, és Claire fojtott hangú kiáltása, majd már csak azt érzem, ahogy a keze az enyémre kulcsolódik. A fogása szoros. Ennyire félne?
- Nem. Én vagyok a Messiás, akit az előbb szólítottál. – De azért a kezét nem engedem el, inkább úgy csinálok, mintha észre sem venném. Ha őt ez tényleg megnyugtatja... nem az a cél, hogy rossz emlékkel menjen haza. A további kommentek hallatán viszont csak felsóhajtok.
- Ugyan már, emberek, bűvészshow-t ígértek. Ebbe ez eddig simán belefér. Nem egyet láttam már – közlöm megnyugtatásul. Mert végül is mi van eddig? Füst, sötét, néhány mocorgó akármi, ami eddig is benne lehetett a dobozban, csak eddig nem látszott a kukoricától.  Az ajtó meg... nem tudom. Akár takarásban is lehet. Egyedül arra nem találok magyarázatot, hogy miért nem tudok szabadon mozogni a teremben. De bizonyára hamarosan jön valaki, és beavat ebbe is.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Hozzászólások száma :
30
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 07.
Ember a Purgatóriumból

TémanyitásTárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza   2015-03-01, 03:03

A kukorica átváltozása kevésbé aggaszt, tekintve, hogy eleve nem ettem belőle. Nem igazán kívántam, olyan mű szaga volt, mint elég sok ételnek ebben az új világban és még nem tudtam megszokni ezt. Inkább szeretem, ha egy ételnek normális szaga van, amolyan nyálcsordító. Ha választanom kell, hogy hamburger, vagy pizza, akkor pizza. Mindig és mindenhol. És inkább fánk, mint kukorica. Ez van.
De legalább nem jön rám az idegbaj, mikor az egyik nő felkiált, hogy mozog.
- Tényleg gusztustalan – dünnyögöm azért együtt érzően, és leteszem a zacskót a földre. Abban a helyiségben, amitől amúgy ver a hideg víz.
De tudom nincs értelme pánikolni.
A szőke lányra pillantok, akit idegesített a várakozás, majd a barnára, aki azt, hogy immár nem menekülünk.
Észlelem én is, hogy az ajtó eltűnt, és ettől nem jobb a kedélyem, főleg úgy nem, hogy amit itt bent tapasztalok, az kísértetiesen hasonlít a Purgatóriumra.
Csakhogy a Kapu, amelyiken át visszajöttem messze van ide, több órás gyalogút fel a hegyre.
És amennyire a párszáz év alatt sikerült felderítenem a Helyet, úgy tudom, csak egyetlen Kapu van.
Akármi is ez, nem igazi. Csak illúzió – mondom csendesen. – Félelmetes, mocskos, idegtépő, de csak illúzió. Annak kell lennie. Ha valamelyikük vallásos, hát imádkozzon buzgón, hogy az legyen!
A srác felé fordulok, aki megkérdezte, ez természetfeletti-e, lassan mosolyodom el.
Azt hiszen, nem az, de remek utánzat. És bőszen reménykedem, hogy igazam van, mert ha nem, akkor nagyon megszívtuk.
Ekkor jut eszembe valami. A Szürkeségben az én képességeim nem működtek tovább, így kerülhettem ki, de akik nálam is romlottabbak voltak, odabent ragadtak, átváltoztak valamivé. Valami gonosszá.
Ha lenne köztünk egy boszorkány, olyan, mint én, azzal a különbséggel, hogy JÓ… Talán megpróbálhatnánk, hogy működik-e az ereje. Már majdnem szóra nyitom a szám, hogy ezt megkérdezzem, de aztán mégsem.
Ha ez a hely mégis valódi, a szerencsétlent lehet, hogy örök fogságra ítélném. Azt pedig senkinek nem kívánom.
- Várjunk, hátha kiderül, mit akarnak!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
this one
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
pszichológus, zongora tanár
ϟ Hozzászólások száma :
79
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 06.
ϟ :

Boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza   2015-02-27, 19:41



Claire és a cirkusz

- Show must go on -

"Lazán" battyogunk tovább Bennel, ami már pusztán ettől is elég abszurd dolog, de amikor egy tök sötét terembe vagy mibe érkezünk, ahol még a kedves útitársamat se látom, aki elvileg alig pár centire mellettem sétál, kezdek eléggé frusztrált lenni. Alapból utálom a sötétséget. Nem azért, mert félek vagy ilyesmi. Idegesít, ha nem látom, mi van előttem. Ha vak lennék egyszer, tuti megőrülnék. Itt is be fogok golyózni rövidesen.
-Oké. Kezdem nem jól érezni magam ebben a cirkuszban. Ha nem lesz világos, én is kreálok egyet, de az nem lesz még ennyire se szórakoztató.- mormogok magam elé, közben a kukoricás dobozt csak hanyagul tartom a kezemben, amíg valaki meg nem szólal, hogy "ez mozog" és hallom, hogy eldobja a... kukoricás doboznak tűnő dolgot. Egy pillanatra eltöprengek, okos dolog lenne-e belenyúlni de, mire végig gondolom a kíváncsiság győz, és óvatosan a "kukoricába" nyúlok.
-Jézusom.- mintha vallásos lennék, pedig nem vagyok az, de vagy ez csúszik ki a számon vagy, valami sokkal rondább, mikor megérzem a sikamlós kis izgő-mozgó gusztustalanságokat a kukorica helyén. Pár pillanatig émelyegni kezdek, ahogy eszembe jut, milyen vígan faltam ezt néhány perce, de sikerül nem elhánynom magam.
Viszont kezdek erőteljesebben levegőt venni és rohadtul nem tetszik a helyzet. Valószínűleg emiatt lehet, hogy reflexből nyúlok Ben mancsa után és olyan szorosan megmarkolom, mintha az életem múlna rajta.
-Mondd, hogy Benjamin vagy.- sutyorgom, miközben egyenes háttal, megfeszült izmokkal ácsorgok a segg sötétben, de a legfurább mégis az mindezek mellett, hogy megnyugtat, hogy Ben ott van mellettem. Ebben a szar helyzetben érte aggódom, mintha okom lenne rá, és ez a sötétnél is rémisztőbb. Legalábbis remélem, hogy tényleg Ben az, mert az elég gáz lenne, ha más kezét markolásznám.
Mi folyik itt?





_________________



Claire Jillian Foster



A hozzászólást Claire Foster összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-03-05, 06:00-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Regina Carter
ϟ Kor :
28
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Rendőrhadnagy - kutyavezető
ϟ Hozzászólások száma :
144
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 14.
ϟ :






Ember

TémanyitásTárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza   2015-02-27, 17:58


A többiekre emelem a tekintem, akik hozzánk beszélnek. Egy magas férfi, és egy nagyon csinos nő, és látom ám megbújva Bent is.
- Engem is idegesít, de sejtelmem sincs mi lehet odabent. Majd úgyis kiderül. - pillantok rájuk félszeg mosollyal, majd mire feleszmélek...csak sűrűn pislogok a sötétségbe. Ez meg...próbálom kikapcsolni az ösztönös feszültséget. A váratlan helyzetek mindig idegessé tesznek, és az én előéletemmel nem is csoda ez, most mégis nagyokat sóhajtva próbálom nyugtatni magam. Végtére is ez egy cirkusz, itt bármi lehet más, mint ahogy elsőre képzeltük. Mégis, ahogy a hátam mögé pillantok, és felfedezem, hogy az ajtó volt-nincs, eléggé kikerekedik a szemem.
- Hát ez erősen úgy tűnik. Már nem menekülünk... - bólintok nagyot nyelve Julian kijelentésére, és bevallom, azért ijesztő, hogy nem látok menekülési útvonalat, sőt, jóformán semmit. Nem szeretek ennyire kiszolgáltatott helyzetben lenni, frusztráló. Az én idegrendszerem pedig nem tűri jól ezt az érzést, ez már többszörösen bizonyított tény. Ha valami kiugrik a sötétből, tuti meg fogom ütni! Mindenhol sötétség, a többieknek is csak a sziluettjét látom, ám azt sejtem, hogy a terem nem üres. Nem megyek egy tapodtat sem, csak még közelebb húzódok Julianhez. . Megérzem, hogy az eddigi mozdulatlan illatozó kukorica hirtelen ficeregni kezd a kezemben. Homlokom ráncolva veszek ki egyet, és emelem feljebb, de alig pár pillanat múlva undorodva lendítem bele a sötétségbe.
- Basszus, ez mozog! - ugrik egy oktávot a hangszínem, és a ficergő madáreledelt úgy hajítom el, mintha tűz égetné a kezem, majd felfordul a gyomrom, aztán zavartan pislogok. Oké, ez...eléggé lányos húzás volt, nem rendőrhöz méltó, de akkor is. Ha valaki lehányja a ruhámat, azzal feltörlöm a padlót, előre szólok.
- Egy cirkuszban vagyunk, elsőre azt mondanám, csak trükk, de...már nem merek biztosra venni semmit. - súgom oda közel hajolva hozzá, és a sötétséget kémlelem. Vajon mi lesz itt még? Valóban csak egy kulisszák mögötti betekintés ez, vagy kezdjek el aggódni? Julian, nem mehetnénk inkább paintballozni?


Made byRegi

_________________
You are my greatest weakness!
Because I choose you! I will always choose YOU!!!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
24
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Gyakornok
ϟ Hozzászólások száma :
171
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 04.
ϟ :



Ember

TémanyitásTárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza   2015-02-27, 16:02

Nem sokan voltunk szerencsések, de a kiválasztottak egybegyűltek és a kísérettel odébb ballagtunk. Illetve az ajtó felé mentünk, de mire feleszméltünk, már rég bent voltunk. A levegővel nem volt semmi probléma, de a látás, azzal gebaszok voltak. Az orromig sem láttam szinte. Rápillantottam Reginára, lássam jól e van a hölgyem, majd a többiekre vetettem szemeim, majd az ajtóra mögöttünk, ami lassan becsukódott.
- Hát ez...eltűnt. - fordultam az ajtó felé, de nem mozdultam. Figyelem a többiek hátát, mondhatnám így is.
Valami számítógépes rendszer? Nem, nem hiszem, a valóságban káosz ez, hiszen ezen gépiesítés megkönnyíti az emberek munkáját talán, de tönkre is teszi őket. Lassan az emberek sem kezelik másként egymást, mint a gépeket, kiveszik belőlük minden empátia, s együttérzés, melyet az Úr nekik adott, hogy az állatok fölé emelje őket. Úgy tűnik nem csak én éreztem így, hanem mindenki egyaránt...a kukorica...pedig elhajítottam. Csúszómászóéknál pusztul a rokonság... Mégis mi folyik itt?
- Mit gondolsz? Bűvésztrükk, vagy természet feletti? - pillantottam Regire, majd tekintetemmel kijáratot kerestem, de sehol semmi, csak a homály és a nagy semmi. Hol a picsben vagyunk? Chh bűvésztrükk, ugyan! Már, akik bűvésznek merik nevezni magukat, holott egy aranyhalban több tehetség van, mint bennük. Na de mindegy, jobb is, hogyha ezt a témát itt, és most lezárjuk, elvégre fontosabb dolgunk is van, mint ennek megtárgyalása. A természetfelettiben hiszek, nem a trükkökben!

_________________


C A L L A G H A N
J U L I A N

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
H.C.
ϟ Kor :
34
ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Katona mint mindig
ϟ Hozzászólások száma :
191
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 04.
ϟ :

Elfajzott

TémanyitásTárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza   2015-02-26, 15:13

A kisorsolt szerencsések hamar az ajtó túloldalán találják magukat, a belépés pillanata valahogy elmosódik, teljesen természetesnek érződik, hogy már bent vannak.
A helyiség valószínűleg nem üres, nem érzékelhető visszhang, vagy egyéb, de különös félhomály uralkodik, amitől szinte csak egymást láthatják, mindenhol máshol homályos szürkeség, akár egy ködös őszi napon.
Persze nincs ok aggodalomra, hisz miért is lenne? Egy bűvészműsorba való részletesebb bepillantást ígértek, amit úgy tűnik a szerencsés kisorsoltak hamarosan meg is tapasztalhatnak.
Ám ha valakinek mégis eszébe jutna az ajtót keresni, nem menne sokra. Az ajtó mögöttük eltűnt, s hiába indulna bárki bármerre, néhány lépésen belül ugyanoda jutna vissza, ahol eddig állt, a többiek mellett.
Mellesleg, az idő közben férgekké változott kukorica hogy ízlik?


// A játék további részében, bárkinek bármi történik a karakterével – bármi – useresen ne essen pánikba, csak maradjon karakterhű, a kaland végén majd összeáll a kép. //

Következő hsz: március 2. hétfő

_________________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
this one
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
pszichológus, zongora tanár
ϟ Hozzászólások száma :
79
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 06.
ϟ :

Boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza   2015-02-24, 15:46



Claire és a cirkusz

- Show must go on -

Bevallom, mikor eszembe jutott ez az ötlet, még én magam is fél órát röhögtem, de aztán úgy gondoltam mégis, hogy talán van értelme. Gúnnyal és erőszakkal nem jutok Bennel semmire. Ellenáll, mint egy durcás kisgyerek, meg se próbál megnyílni, hogy megtaláljuk a gond forrását, így muszáj más eszközökhöz folyamodnom. Azaz, felelevenítem a múltat.
Okoskodnom kell, hogyan is fogom elcsalni magammal, de egy egyszerű alkuval végül sikerül elérni, hogy igent mondjon, így aztán kettecskén jelenünk meg a cirkuszban, amit úgy körbe zsong a média, hogy csakis jó lehet.
A műsort persze úgy üljük végig, mint két karót nyelt nyugdíjas, bár én titkon olykor Benjaminra lesek, hogy lássam, tetszik-e neki egyáltalán az egész, de összességében nem beszélünk és nem is foglalkozunk egymással. Nekem viszont elég az a pár mosoly, amit átsuhanni látok az arcán olykor. Emlékeztetnek arra, kik voltunk régen és, hogy mennyi mindent átéltünk együtt. Csak tudnám, miért keverem mindezt ide.
A karamellás kukoricát cseppet sem kedvesen nyomja a kezembe és, még mielőtt ellenkezhetnék, már kérdez is. Viszont, nekem eszembe se jut úgy csinálni, mintha nem érezném magam jól. Elkezdem eszegetni a popcornt, majd pár pillanat után elégedetten elmosolyodok és bólintok. Minél jobban élvezem az estét, annál jobban idegesítem.
-Tetszett a műsor, de gondolom ez a privát buli még jobb lesz.- magyarázok, miközben most először végig mérem a mellettünk baktatókat. Mielőtt tudatosulna bennem, hogy ezek az arcok rohadt ismerősek, már libabőrös vagyok és a kis belső riasztóm jajveszékelni kezd. Mi a fene?
-Ne csináld már. Olyan nehéz lenne elengedni magad és élvezni az estét? Képzeld azt, hogy az a nő vagyok, akinek először hittél a kiállításon és most eljöttünk ide.- vonok vállat, miközben ezt tanácsolom és igazából, kíváncsi is lennék, hogy eljutottunk volna-e idáig, ha nem az vagyok, aki. Gyanítom, csak "élt volna a mának".





_________________



Claire Jillian Foster

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Ben
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
építész, tervezőművész, üzletember
ϟ Hozzászólások száma :
121
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 06.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza   2015-02-24, 11:34





Fogalmam sincs, miért szerettem annyira a cirkuszt, de emlékszem, kissrácként mindig lenyűgözött. Mikor a fények kihunynak, és lebben a függöny, a látvány, az izgalom és a mindent körüllengő titokzatosság. Amikor egy-egy mutatvány során az embernek a torkában dobog a szíve, és az egész nézőtéren harapni lehet a feszültséget. Mindig fülig ért a szám, amikor a szüleim ráértek eljönni velem; ezek szép emlékek. Csak kár, hogy kevés van belőlük.
Ez aztán később se sokat változott, egészen mostanáig felcsillan a szemem, ha meglátok egy kirívó plakátot. Valahogy így kerültem ide ma este is. Bár egyvalamit kihagytam a történetből.  Ez pedig Claire Foster.
Ami azt illeti, elég váratlanul ért az ötlete. Azt mondta, előremozdítaná a kezelést, ha nem csak az irodájában találkoznánk. Normál esetben gondolkodás nélkül grimaszolok egyet, megrázom a fejem, és kisétálok az ajtón, de ezt valószínűleg ő is tudta előre. Ezért rafináltabb volt.  Két dolgot is felhasznált ellenem: egyrészt régről pontosan tudta, mennyire imádom a cirkuszt, másrészt ígérete szerint, ha elmegyek, kihagyhatok egy hagyományos kezelést.
Ezzel pedig elérte, hogy meggondoljam magam. Nem is bántam meg, hogy eljöttem, az előadás most is feltöltött, az energia csak úgy vibrál a bőröm alatt. Még azt is egész jól viseltem, hogy végig itt ült mellettem. Mikor vége lett, azt hittem, ennyivel meg is úsztam, de ekkor kiderült, hogy kisorsoltak minket egy állítólagos privát műsorra.
Érdekes. Ilyennel még nem találkoztam, de kíváncsi vagyok, hogy ez mit takar. Ahogy a hosszú folyosón haladunk, reflexből Claire kezébe nyomom a karamellás popcornt. Nekem ugyan nem kell, és ha megpróbálná visszaadni, úgysem venném el.
- Elégedett vagy? – terelem is a szót, mielőtt tiltakozhatna. És itt érződik, hogy nem az előadásra gondolok. Hanem, hogy mi a frászért kellett együtt jönnünk, mikor beszélni, úgyse nagyon tudtunk. Közben pedig a lassan kialakuló kis csoportot nézegetem. Éppenséggel, van köztük ismerős...




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
100
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Hozzászólások száma :
25
ϟ Csatlakozott :
2015. Jan. 03.
ϟ :




Boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza   2015-02-23, 20:24

Kiakartam ereszteni a gőzt ezért is jöttem ide. Mondjuk annyira nem akartam, nem csíptem a cirkuszokat, Zoé sincs velem így nem is nagyon volt kedvem ehhez az egészhez, bíztam abban ,hogy a társaság jó lesz. A kis popcornomat majszoltam, rég ettem ilyet mert nem nagyon szeretem, most meg átragadt rám a hangulat. Akkor is öreg vagyok már a cirkuszhoz, de tényleg majdnem 170 évesen nem kéne ilyen helyekre járnom, jó persze azt hiszik harminc vagyok, és keményen dolgozom a kózházban, mint igazgató. Ez a része is igaz dolgozom, de kisujjból rázom ki a dolgokat. Legalább már a pszichiátria se csinál olyanokat, mint az én koromban. A mostaniak már nem is élnék túl amiket én. Megráztam a fejem, hogy eltűnjenek a rossz dolgok a kis fejecskémből. A mai nap a szórakozásé.
- Szép napot. Nem tudom, hogy vagytok vele, de engem idegesít ez a várakozás. – léptem oda a társasághoz. Néhányukat látásból ismerem, vagy lehet már kezeltem egy-két nyavalyával őket a kórházban.
Persze azért titokban imádkoztam, hogy ne legyenek bohócok, eddig még egyet se láttam és tökéletes volt a kedvem. A bohócok egyáltalán nem viccesek, hanem ijesztőek. Mennyi gyilkosság történik amit azok okoznak.
Sőt az is fura, hogy kisorsoltak mintha jelentkeznék bármilyen versenyre is, minek? Mindenre képes vagyok.

_________________
Alicia C. Lavigne & Zoé Lavigne

But take the best of what I've got,
And you know no matter what,
Before you walk away, you know you can
Run...Back to my arms!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
24
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Gyakornok
ϟ Hozzászólások száma :
171
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 04.
ϟ :



Ember

TémanyitásTárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza   2015-02-23, 16:23

Ilyen se történt még velem. Illetve de, régen. Akkor olyan 5 éves kis takonypóc lehettem, hogy cirkuszba mentem és kisorsoltak pár gyerekkel. Nos. Ugyanez történik most is. Illetve nem. Mert most nem a szüleimmel megyek, hanem Reginával. Hogy ez egy randi, vagy sem, ezt hirtelen eldönteni se tudom, de kanyarodjunk is vissza az eredeti felálláshoz.Tökéletes nap lesz... remélem, nem csak én gondolom így.  Regina...csodálatosan néz ki és hát...férfiből vagyok, természetes, hogy végignézek rajta egy kisebb mosolyt villantva.
Egyetlen óvatos biccentéssel nyugtáztam Regina kérdését. Igyekeztem erősnek látszani, hogy ne tűnjek gyengének, de igenis megrohant egy borzongás, nem gyengeség, azt hiszem,  de végtelenül hálás vagyok Reginának, hogy eljött velem. Hátra pillantok, akkor köszönt nekünk egy fiatalember...bólintottam felé és figyeltem egy kis ideig, végül én is a jelenlévőket kémleltem. A világban káosz van, a hétköznapi emberek egy része nyomorban él, a másik része szerencsés, a többi pedig sok aljas dolgot elkövetett azért, hogy tökéletes élete legyen. Nos az itt lévők...hogy is mondjam...vegyes vágott.
- Remélem hamar megtudjuk mi is folyik itt, kezd kicsit zavaró lenni, hogy titkolóznak. - pillantottam rá Reginára, tekintetemmel arcát fürkésztem.
Csöndben vártam, hogy mi fog történni ezek után. Viszont olyan nyomasztó volt ez az egész...úgy minden.

_________________


C A L L A G H A N
J U L I A N

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Hozzászólások száma :
30
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 07.
Ember a Purgatóriumból

TémanyitásTárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza   2015-02-23, 12:22

Rá kellett jönnöm, hogy ebben a furcsán idegen de sok szempontból mégis ismerős világban a vándorcirkusz lehet az egyik olyan pont, ami talán nem sokat változott az évek, évtizedek, sőt évszázadok során.
A cirkusz misztikum és csoda, móka, kacagás, izgalom és ámulat.
A nézőknek.
A cirkusz üzlet és kőkemény munka, pénzforrás, megélhetés, és jó esetben szívügy és szenvedély azoknak, akik benne élnek és léteznek.
Néha pedig a cirkusz csak gond és baj, a probléma forrása annak a közösségnek, ahol megállnak, hogy elszedjék a pénzüket a trükkjeikért és néha az álmaikat is magukkal vigyék.
Jó esetben csak szép emlékeket hagynak, rosszabb esetben félelmet csalódást vagy hiábavaló vágyakozást az elérhetetlen után.
Néha bevesznek maguk közé újakat és külsősöket is, ha azok elég ügyesek, ha hajlandóak velük, az ő szabályaik szerint élni. Kis zárt közösségek, akik csak a saját érdekeiket nézik, és csak önmagukhoz hűek. Jó esetben a céljuk az, hogy pár óra gondtalan szórakoztatást nyújtsanak, rosszabb esetben ki tudja mi. Örüljenek, akiknek csak a pénzét akarják olyankor, én ezt mondom.
Mondom mindezt úgy, hogy valaha én is hasonló társaságokkal jártam az országutakat. Én voltam az a férfi, akinek a trükkjeit nem lehetett megfejteni, mert a trükkök mögött mindig ott volt egy csipetnyi valódi mágia is. Valami ami belőlem fakadt, amit más sosem tudott utánam csinálni.
Valami amiről tudom, hogy már nincs meg, mióta visszatértem a Szürke Semmiből. Rá kellett jönnöm, hogy azt a részemet elveszítettem. Már csak abban reménykedem, hogy másban még fel tudom ismerni a meglétét. Hogy védekezni tudok-e ellene, arról fogalmam sincs.
A cirkusz nekem lehetőség, hogy megpróbálkozzam egy ilyen kis kalanddal.
Vajon van-e köztük igazi mágus vagy boszorkány? Végtére is az elnevezés mindegy.
A műsor élvezetes és okos volt, sokféle produkció, amit szépen hiba nélkül adtak elő. Rengeteg gyakorlás, sok tehetség, de semmi valódi varázslat, semmi olyan amit valaha én tudtam.
Ugyanakkor ez a sorsolás már érdekesebb. Talán most kiderül valami.
A kezemben egy zacskó karamellaillatú popcornnal, ahogy itt nevezik, sétálok az elkülönített sátor felé pár másik emberrel. Előttem épp egy fiatal pár lépked, csinos barna nő, mellette egy fiatal srác.
Rájuk mosolygok.
- Estét. Ez még érdekesnek ígérkezik - jegyzem meg, de egyébként nem akaszkodom rájuk, inkább a többieket is szemügyre veszem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Regina Carter
ϟ Kor :
28
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Rendőrhadnagy - kutyavezető
ϟ Hozzászólások száma :
144
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 14.
ϟ :






Ember

TémanyitásTárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza   2015-02-21, 22:20


Annak idején, még kicsi gyerekként voltunk a szüleimmel cirkuszban, de eléggé megijesztett egy bohóc, és azóta...egyszer sem jártam még a közelében sem. Most mégis itt vagyok. Hogy miért? A válasz egyszerű: Julian. Valahogy szóba került, és egyik szó követte a másikat, míg...
Kicsit feszülten próbálom elvonni a figyelmem a fizikai valómról, ahogy az igen érdekes, izgalmas műsor után a privát sátor felé lépkedek, a kezemben szorongatva a karamellás popcornt. Nagyokat pislogok, és zavartan simítok végig a RUHÁMON. Akaratlan mozdulat. Kisorsoltak pár emberrel, és bár a cirkuszok egyes alkotóelemeitől kiver a víz, Julian kedvéért megpróbáltam élvezni, és ez meglepő módon sikerült is. Sehol egyetlen hang a fejemben, sehol az őrület. Csak egy normális este, egy számomra kedves személlyel. Jókat nevettem a műsoron, néha csodálkozva ámultam, vagy megijedtem, ilyenkor akaratlanul kaptam el a karját, vagy húzódtam közelebb, de nincs ebben semmi rossz. Ez nem egy "olyan" randi. Ugye? Ez...hisz csak kollégák, barátok vagyunk. Akkor meg miért érzek ilyen kusza összevisszaságot, és miért öltöztem két órán keresztül, miért sminkeltem háromszor, és miért repked egy egész pillangóhad a gyomromban már reggel óta? Nem igazán értem ezeket a fura érzéseket, késztetéseket, vagy gondolatokat, és ez nem az első alkalom már. Néha azon veszem észre magam, hogy minden ok nélkül mosolygok! Döbbenet! Egyszer még énekeltem is! A szám felénél döbbentem rá mit is művelek, így inkább gyorsak kilőttem egy tárat egy HK 45C-ből...
De most nem is gondolok ezekre, csak megyek előre, és csendesen megállok a sátor bejárata előtt. Kékségeim körbefuttatom a környezeten, a körülöttünk lévő emberekre nézek. Némelyik ismerősnek tűnik, és van, aki tudom is, honnan, de megnyugodhatnak: most nem hoztam fegyvert. Legalábbis nem olyat, amivel lőni lehet. A szúró-vágó eszköz a csizmám szárában pedig épp csak biztonsági okokból van nálam.
- Te sejted, mire számíthatunk odabent? - pillantok fel Julianre érdeklődve, miközben suttogva beszélek hozzá. Érdekel, és csak remélni merem, hogy nem egy csapatnyi bohóc, mert akkor partnerem hamar megérezheti a nyakában mind az 52 kilómat....


Made byRegi

_________________
You are my greatest weakness!
Because I choose you! I will always choose YOU!!!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
H.C.
ϟ Kor :
34
ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Katona mint mindig
ϟ Hozzászólások száma :
191
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 04.
ϟ :

Elfajzott

TémanyitásTárgy: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza   2015-02-21, 15:48


Kalandmester
A városban – ahogy szerte az államokban – sokaknak ismerősen csenghet, amikor azt hallják, Jackson James. S a legtöbben méltán gondolkodnak el, vajon honnan ilyen ismerős a név, vajon ki ő? Aztán beugrik. A nyolcvanas évek gyermekei – és bizony felnőttjei is – rövid ideig, de rajongtak érte. A bűvészkörökben híres férfiú Lily Dale-ben kezdte karrierjét, majd sok amerikai család kedvencévé vált, amikor saját televíziós műsoridőt kapott szerte az államokban. Ám hamar kiderült, hogy a nagy siker csak az újdonság varázsának volt köszönhető, a bűvészműsor mindössze néhány hónapot élt meg, Jackson pedig nagyon úgy tűnt, hogy megy a süllyesztőbe, ahogy előtte már sokan mások. Nem egészen így lett, néhány év múlva a Jackson Csodacirkusza névre hallgató vándor karnevál hozta meg az igazi áttörést. Évekig a csúcson volt, amíg egy nap a nyolcvanas évek alkonyán nyomtalanul el nem tűnt, s nem maradt utána más, csupán néhány videó felvétel a tévés időszakból, meg a jellegzetes cirkuszi poszterek.
Na de most! Nem rég egy Jackson tematikájára épült vándorcirkusz érkezett a városba, a légköre igazán nosztalgikus, sajátságos, egy az egyben megegyezve az elődjével – bár mintha valamivel darkosabb lenne, de mit számít – nem csoda hát, hogy a szülők és az egyedülálló felnőttek is kapkodták a jegyeket.
Az előadás után a szerencsés kevesek, akiknek a nevét kisorsolták, részt vehetnek egy kulisszák mögötti privát műsoron, ami az egyik közeli melléksátorban kerül megrendezésre. Így [a kaland résztvevői] megkapják a nosztalgikus karamellás pattogatott kukorica adagjukat, majd elvezetik őket egy hosszabb folyosón a bizonyos sátor bejáratáig.


Következő hsz: 02. 25. szerda (délig lehet írni)

_________________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: II. Kaland - Jackson Csodacirkusza   

Vissza az elejére Go down
 
II. Kaland - Jackson Csodacirkusza
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» ADOMÁNYGYŰJTŐ BÁL - KALAND JELENTKEZÉS

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Salt Lake FRPG :: Alapok :: Kalandok, események :: Lezárt kalandok-