Salt Lake FRPG
 

Megosztás
 

 carmin stoove

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Henry Curnow


Henry Curnow

ϟ Főkarakter :
H.C.
ϟ Kor :
41
ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Katona mint mindig
ϟ Hozzászólások száma :
191
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 04.
ϟ :
carmin stoove Tumblr_inline_ngu329hHe41so30uk
Elfajzott

carmin stoove Empty
TémanyitásTárgy: Re: carmin stoove   carmin stoove Empty2015-02-21, 09:38

Oh, oh... szóhoz sem jutok. Oliver nagyon feszült itt a hátsóülésen és élezgette a kis kését, amíg olvastalak, de kifejezetten tetszett a vége, főleg ahogy hirtelen elröppent 10-15 év. A csoportnak pedig amit választottál, külön örülök, bár azért javasolnék egy gyerekmentes zöldségdiétát, ha nem akarsz bajba kerülni. De nem tartalak fel tovább, irány foglalózni. ;)
Vissza az elejére Go down
Carmin Stoove


Carmin Stoove

ϟ Főkarakter :
just me... and me... and... did i mention me?
ϟ Kor :
151
ϟ Tartózkodási hely :
down in the rabbit hole
ϟ Foglalkozás :
be a fairy godmother... i'm kidding
ϟ Hozzászólások száma :
4
ϟ Csatlakozott :
2015. Feb. 20.
ϟ :
carmin stoove Tumblr_nqifsyzgb21t20p49o3_250
Shtriga

carmin stoove Empty
TémanyitásTárgy: carmin stoove   carmin stoove Empty2015-02-20, 22:10


Alap adatok
Teljes név: Carmin Jasmine Stoove
Születési hely, idő: 1873. 02. 23. London
Kor: 22 +120
PB: holland roden
Csoport: shtriga

Jellem és megjelenés
Hogy ki vagyok én? Az én véleményem érdekel? Ez általánosságban nem így szokott lenni, mert az emberek alkotnak egy véleményt, amit lehetetlen megcáfolni. Jó, valamennyire igazat adok ebben, első ránézésre ítélek én is, de ki nem? Viszont, átgondolom a dolgokat, ha kicsit megismerek valakit. Belőlem az apuci pici lánya forgatókönyvet nézik ki. Apuci sokat keres, pénzeli a kicsi lányát, aki csak cipőkre, ruhákra, manikűrösre és fodrászra költi azt, na de én már az apuci dolognál bebukom ezt. Nincsen családom, mindenki szépen meghalt, volt aki természetes halállal, és volt aki nem, de az 1800-as évek vége fele nem ez foglalkoztatta az embereket. Voltak nagyobb bajaik is, mint egy parasztcsalád halála. Szóval az elkényeztetett kiskirálynő dolog itt nálam már bebukik. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy havonta nem lepem meg magam valamivel, de hát adnom kell a külsőmre, de mégis vigyázok magamra. Kedvesnek nem nagyon tartom magam, inkább azt mondanám, hogy tudom kivel hogyan kell társalogni, mert van akit fél perc alatt lerázok a gusztustalan stílusommal, ami csak szerintük az. Nem vagyok humorista, nem kenyerem a poénkodás, inkább szarkasztikus vagyok, mint vicces, és nagyon lekezelő, ami sokakat zavar, ahogy a makacsságom is. Ebből kifolyólag, egészen akaratos is vagyok, és szerintem semmi jót sem tudok mondani magamról. Talán csak azt, hogy nagyon kitartó tudok lenni, és az ígéreteimet mindig betartom. Másban nem vagyok jó.
Nem vagyok magas, vékony sem, pont ott vannak domborulataim, ahol kell, hogy legyen, és van mit fogni rajtam, nem török össze egy enyhe szellőtől. Eper szőke hajam van, igen eper szőke, nem vörös, nem is répaszínű, mert ha ezt meghallom a végén megbotlasz és annyi a csinos pofidnak egy életre. Oké, az igaz, hogy zöld szemem van, ami általában a vörös embereknek van, de láttam már szőkét is zöld szemmel. Nincsenek szeplőim, arcom teljesen hibátlan, semmi sem töri meg arcom porcelán fehérségét, és hibátlan vonalait, mert egy szépséghiba sincs rajta. Orrom is szépen ívelt, ahogy ajkaim is, és kellően teltek is, bár egészen halvány rózsaszínek, de azon pillanatok alatt lehet segíteni. Öltözködésem igyekszem mindig az adott korhoz igazítani, így mondhatjuk, hogy követem a divatot, de a mai napig találni nálam otthon fűzőt, mert az volt a kedvenc ruhadarabom régen, és a mai fűzők nem olyan igazán lélegzetelállítóak, mint amilyenek a régiek voltak. Nem egy kegyetlen gyerekgyilkos kinézet ugye? Mindig is tudtam, hogy jól csinálom.

Előtörténet
Minden 19 éve kezdődött, akkor valami olyat tettem, amit nem kellett volna és azóta is bánok, de megtettem. Régóta élek, sem könyörültem, mindig voltak saját szabályaim, amiket az istenért sem szegtem volna meg, mert csak úgy gondoltam, hogy csak azokkal élhetek. Ma már ebben nem vagyok biztos, de akkor kellett egy biztos pont, amit elvesztettem, Mert hagytam egy fiút, mikor a legnagyobb szükségem volt rá.
Esős napok köszöntöttek be Londonra, és én csak egy hónapja vagyok itt megint, annyi év után. Muszáj volt elmennem, hogy senki sem ismerjen fel, hogy ne tűnjek fel az embereknek, de amint tehettem visszatértem. A klímaváltozások nem tesznek jót a hajamnak soha, így most is teljesen a fejemnek lapul, ha épp esik. Ez, az időjárás nekem kedvez, mert kiszúrok, egy nagyon kíváncsi kis barna hajú kisfiút, ahogy az eső elől menekül, aki tökéletes vacsorának tűnik. A kíváncsi gyerekeket mindig jobban szerettem, mert aki nem az, mondjuk megijed tőlem, és elfut én meg mehetek utána, meg ilyenek. De aki kíváncsi, azt magamhoz tudom édesgetni, és nem kell macska-egér játékot játszanom vele, akkor nem érzem magam egy nyamvadt pac-man szellem, aki kergeti a kis sárga sajtot, de a végén az megeszik egy gyümölcsöt, ami mondjuk szimbolizálja a szülőket, és akkor egy ideig én menekülhetek. De utána már kedvem sincs visszatérni hozzá, mert meglát és már fut anyuci szoknyája alá.
Mindegy nem ez a fontos. A kisfiút hazáig követem az apjával, az anyját már csak a házukban látom meg, és ekkor döntöm el, hogy ő tökéletes lesz, most már biztosan. Pár napig figyelem csal, nekem ennyi elég, hogy megtudjam a rutinjait, hogy mikor hova megy, és kivel. Egyik nap, mint valami csoda, látom, hogy a szülei összecsomagolva bepakolnak a kocsiba és a kisfiút otthon hagyják a nagymamájával talán, vagy lehet a szomszédnénivel. A legjobb lehetőségnek tűnik, így este meg is környékezem a kisfiút, de még nem teszek rosszat, csak a viharban beállok az ablaka alá. Még nagyon kicsi, talán öt éves lehet, ez már egy aranyos kor, és még egészen jó is, ha idősebb, akkor nehezebb elkapni, meg ilyenek. Nem szeretek játszani az étellel.
Egy hatalmas dörgésre felriad, látom, ahogy körbenéz, aztán jön egy villám, ami az egész utcát megvilágítja, engem is, a szobáját is, és látom, hogy meglát. Tekintetébe a rémület költözik, nem mozdulok, csak nézem őt, várom, hogy mi lesz a következő lépése. Kimászik az ágyából, pici lábaira áll, és azt hitem most fog elfutni, de nem mozdulok kíváncsi vagyok, és jól teszem, mert nem elfut, hanem odajön hozzám, az ablakhoz. Ez még nem furcsa, talán csak megakar bizonyosodni, hogy tényleg itt vagyok-e és, és nézem őt teljesen elázva. Az viszont már furcsa, hogy a következő hatalmas villámlás után hallom, hogy az ablak zárja kattan, fordul, majd az üveg, ami elválaszt minket felcsúszik teljesen. Mondtam, hogy a kíváncsiak a legjobbak.
-Nem fázik a néni?-kérdezi kis vékonyka hangon, de teljesen nyugodtan. Meglep, nagyon, de nem esek ki a szerepből.
-Nem, inkább éhes vagyok.-picit megnyalom ajkaimat, nem célzásnak, csak valamiért mindig ezt teszem, ha beszélgetnem kell valakivel.
-Te vagy az én őrangyalom? Hozzak enni?-ártatlan kis mosollyal pillant rám, ami valamit felmelenget a mellkasomban, amiről azt hittem nincsen.
-Az őrangyalod?-pillantok rá meglepetten, nem tudom ezt miből gondolja, mikor azért jöttem, hogy elvegyem az életét.
-Apa azt mondta, mindenkinek van egy olyanja és az mindig mellettünk van, és vigyáz ránk. Minden nap láttalak nem messze tőlem. Te vagy az? Vigyázol rám?-kicsit kijjebb merészkedik az ablakon, és csak centikre van tőlem. Ez már nem a megszokott, és nem tudom megtenni, még nem.
-Apukádnak igaza van. És igen, én vagyok az, aki vigyáz rád.-egy kis mosoly szökik ajkaimra, de nem gonosz vigyor, vagy ilyenek. Egy őszinte mosoly.
-Megígéred?-hatalmas szemeit rám emeli, én pedig azoknak a barna szemeknek nem tudok nekem mondani, vagy ártani neki, ez a kisfiú az ujja köré csavart.
-Igen, megígérem.-és amit én ígérek, azt be is tartom. A kis aranyos kihajol az ablakon, kicsit megijedek, hogy kiesik, igaz nem esik nagyot, de akkor is,viszont magához ölel, amit esetlenül viszonozok, elszoktam ettől.

Ez így is volt. Lefektettem akkor aludni, és azóta is figyelem, minden mozdulatát, ezért is nosztalgiázok egy kicsit, mert látom, hogy itt előttem ügyetlenkedik egy lánnyal. Más gyerekekkel már nem voltam olyan kedves, mint vele, sokkal végeztem, hiszen szükségem van rá, de mióta megismertem, kicsit kevesebbet bántok, mert sokkal többet kell ráfigyelnem, hogy ne kerüljön bajba már párszor úgyis kihúztam. Óvadékot is tettem le érte, de ezt ő nem tudja, szerintem nem is sejti. Nem hiszem, hogy emlékszik rám. Kicsi volt még.

Vissza az elejére Go down
 
carmin stoove
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Salt Lake FRPG :: Karakterrészleg :: Elfogadott karakterek :: Shtriga-