Salt Lake FRPG
 

Share | 
 

 Andrew - Francesca, Benzinkút és környéke

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

ϟ Hozzászólások száma :
47
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 13.
Boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: Andrew - Francesca, Benzinkút és környéke   2015-04-06, 13:47

A szemem sarkából nézem Andrew-t. Remélem, hogy hisz nekem. Végtére is minden szavam igaz, az már más kérdés, hogy nem akarom azzal megijeszteni, hogy ez az egész dolog sokkal nagyobb, mint ahogy ő, vagy bárki más emberfia azt gondolná.
Miért kellene elmondanom neki, hogy a boszorkányok szinte csak a legkisebb rossz, még ha a gonoszokat nézzük, akkor is, hogy vannak fertelmesebb lények is? Szipolyok.
De, és itt belém hasít egy fura előérzet, mintha Andrew is olyan furcsa lenne. Azok a látomások róla az előbb, és ahogy reagált rájuk. Az nem mindennapi volt.
Andrew nem igazán szól, de tudom, hogy figyel, látom a testtartásán, és a megfelelő helyeken bólint, nem csak úgy összevissza.
Ahogy én sem, mikor elmondja, hogy meg akarná találni a férfit. Világos. Különben miért kérdezgetne engem róla?
Ha beszélnék vele véletlenül, akkor…? – kérdezem és félig Andrew felé fordulva őt nézem. – Mondjak neki valamit?
Más őrültségnek tartana egy ilyen kérdést, hiszen nem ismerem a képen látható férfit. De nálam máshol vannak a határok, nem zárom hát ki a lehetőségét, hogy találkozom a férfivel, a képről. Talán úgy néz ki, mint akkor, ahogy Andrew se más, mint a látomásban, leszámítva az egyenruhát. De az is lehet, hogy öregember már.
Mélyet sóhajtok.
Nem és nem akarok arra gondolni, miért fiatal Andrew. Miért ifjú még mindig. Túl vad lenne a magyarázat.
A Szürkeség.
Nem!
Halkan sóhajtok és újra előre fordulok.
Ha sikerül elfelejteni…
Bár ennek az esélye csekély, se a támadást nem fogom elfelejteni, se az égetést, így világos módon Andrewt sem. Valószínűtlen, hogy ez az este kiesne a fejemből, de nem is akarom elfelejteni.
Igen, itt balra, a West Indianára – sóhajtok.


//Folytatás: http://saltlake.hungarianforum.com/t229-andrew-es-cesca-a-haznal#1214 //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Dylan
ϟ Hozzászólások száma :
49
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 27.
Ember a Purgatóriumból

TémanyitásTárgy: Re: Andrew - Francesca, Benzinkút és környéke   2015-03-27, 20:04


Vannak sötétek? A gonosz hívása? Hiába tudnám kiegészíteni a nagy monológját, nem teszem. Ugyan mi értelme lenne belemenni, hogy nem úgy értettem, hogy csak boszorkányok vannak. Nem tudom, hoyg csinálja, de a nagy ártatlansága... egyszerűen már majdnem elhiszem, hogy tényleg ennyit tud, hogy nem veszélyes és semmi értelme minden rezdülését figyelnem, a támadására számítva.
Kedvesebb még így sem leszek vele, de talán kevésbé úgy nézek ki, mint aki az első intő jelra ugrik.
Az apró bólintások az egyetlen, amikből lehet tudni, hogy annak ellenére, hogy nem beszélek, figyelek rá. Valószínűleg nincs olyan pillanat, amikor ne néznék a hátam mögé, nem lennék résen. Ebben ez a mostani helyzet sem különbözik. Az egyetlen, ami lényegesen eltér, hogy előszedem azt a bizonyos fényképet. Meg nem tudnám magyarázni, miért teszem. Talán az apró reménysugár hívja elő a másik énem, azt az apró, elnyomott részt. De a miért most nem számítanak, nem igaz?
A lényeg, hogy megmutatom neki a régi, Henryt ábrázoló képet és közben már haladunk is. Nem fogok a parkolóban, kocsiban ülve várakozni. Főleg azért, mert ismerem magam. Ha Henryről van szó, nem mindig viselkedek úgy, ahogy kellene. Így viszont a vezetés eltereli a figyelmem, pont annyira, hogy ne műveljek semmi szokatlant.
- Ha beszélsz vele... - kezdek bele és már majdnem mintha valami fura gúnyolódásba fognék. De elhallgatok és csak megrázom a fejem. Ha akarom, ha nem, azért látni a csalódottságot az arcomon.
Forgatom a kormányt, beveszek egy éles kanyart és már el is tüntetem a fényképet. Az egész amúgy is őrültség volt. Remény. Persze.
- Valaki, akit meg akarok találni. Tartozok neki - minél több hangzik el, annál erősebben szorítom a kormányt. Szinte már kifehérednek az ujjaim. Pedig nem bosszúról vagy hasonlóról van itt szó, mégis... Ez valószínűleg csak a bennem felgyűlt feszültség, a sok zsákutca és csalfa remény eredménye.
- Felejtsd el - mondom már szinte parancsszerűen. Nem megijeszteni akarom, eszemben sincs őt... veszélyessé tenni magamra nézve. Nem mintha nem tudnék vele végezni, ha úgy alakulna, de akkor is.
- Itt balra, igaz? - szólalok meg jó pár, hosszúra nyúlt perc után. A városban vagyok már egy ideje, de vannak olyan részei, amerre még nem jártam, vagy nem ilyen alaposan vizsgáltam át minden kis utcát.
Végül valahol a közelben leparkolok, egy pillanatra ránézek és... kiveszem a kulcsot, kiszállok. Igen, meg fogom tenni, hogy körbenézek nála, de nem több. Nem azért, mert teher lenne, hiszem még mindig ott van valahol mélyen a segítőkész énem... egyszerűen csak van fontosabb.

/Válthatunk helyszínt, ha gondolod vagy ilyesmi :) /
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Hozzászólások száma :
47
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 13.
Boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: Andrew - Francesca, Benzinkút és környéke   2015-03-24, 20:08

Andrew egy szót sem szól a filmes megjegyzésemre, talán mert egyszerűen nincs mit mondania. Biztosan nagy butaság az egész, úgy, ahogy van. Nem tehetek róla, egyszerűen nem jutott eszembe más magyarázat, ami legalább valamennyire logikusnak hangzana. Mert ha bevallom neki, hogy látomásaim támadtak tőle, akkor vagy bolondnak néz, vagy megrémül. És az egyik sem lenne jó.
Andrew a parkoló felé terel, és én nem tiltakozom, nincs miért. Igazság szerint, ha ártani akart volna nekem, komolyan bántani, már régen megtehette volna. Vagy simán csak nemet mond a rendőr felkérésére, végtére is ő csak egy civil, egy egyszerű állampolgár, aki épp dolgozik, és nem hagyhatja csak úgy ott a munkahelyét. Nem lett volna köteles helyettest keresni, csak azért, hogy hazavihessen.
- Igen - ismerem el halkan. - Az vagyok, amit a köznyelv tűzgyújtónak is mond.
Reménykedem, hogy ez után sem fog hátrálni tőlem. Hiszen tényleg nem akarok rosszat. Bár belátom, a tűz emlegetése itt nem éppen szerencsés, egy pirokinetikus és egy benzinkút az bizony robbanó elegy lehet, szó szerint.
A parkoló kocsik felé tartunk, mikor olyat kérdez, ami azért meghökkent.
- Nem, nem hiszem, hogy én lennék az egyetlen. Sőt, tudom, hogy nem. Ahogy azt is, hogy vannak sötétek is. Akik engednek a gonosz hívásának. Meg olyanok is, akik talán semlegesnek mondhatóak. Bizonyára a környéken is vannak, de nem ismerem őket. Én nem itt születtem, csak alig két éve jöttem a városba és nem ismerek túl sok embert - mondom, aztán befogom, hiszen Andrew azt mondta, nem kíváncsi a magyarázataimra. Sőt, még az is lehet, hogy idegesítem is a beszéddel. Azt pedig nem szeretném.
Megállunk egy kocsi mellett, kinyitja az utas oldali ajtót és én beszállok.
- Köszönöm. Úgy mindent. Az egészet, hogy segítesz, a fuvart, meg hogy körbenézel majd. Sokat jelent nekem.
Tényleg így van, igazán hálás vagyok érte, és egyáltalán nem rovom fel neki, hogy inkább húzódozik a dologtól. Igaza van. Azt hiszem.
Elhelyezkedem, Andrew is beül és indít, de aztán mégis áthajol előttem, és egy képet vesz elő a kesztyűtartóból. A kérdése meglep, de a fotóra pillantok.
Régi kép, kicsit megsárgult, kicsit kopott, igaz hagyományos kép, talán évtizedes is, vagy még régebbi. Egy férfi van rajta, olyasmi egyenruhában, amit az előbbi látomásomban Andrew is viselt.
Figyelmesen szemlélem a képet, mert Andrew-nak ez láthatóan fontos.
- Itt a városban nem. Eddig nem. Nem emlékszem. De... - Habozva rágom a szám szélét. - Valami, mintha...
Megrázom a fejem, lehunyom a szemeimet. Egy villanás. Egy alak, távolban egy mezőn. Alig látom. Vagy talán egy tisztáson? Hátrálok tőle.
- Nem olyan, mint ahogy az előbb téged láttalak. Csak villanások. Pillanatok. Lehet beszélnem kellene vele is, hogy kiderüljön bármi.
Andrew-ra nézek, vajon erre milyen arcot vág.
Vajon keresi a másikat? Vagy inkább elkerülné? De a kép olyan régi...
- Ki ez a férfi? - kérdezem végül.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Dylan
ϟ Hozzászólások száma :
49
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 27.
Ember a Purgatóriumból

TémanyitásTárgy: Re: Andrew - Francesca, Benzinkút és környéke   2015-03-15, 19:59


Biztos szerepeltem egy filmben. Ha egy kicsit más ember lennék, ezen a feltételezésen valószínűleg elnevetném magam. De a valóság az, hogy szerintem már évek óta nem nevettem és igen, a mosoly is ritka vendég nálam. Most is csak komolyan nézek magam elé, persze egy pillanatig sem lankad a figyelmem. Egy részem még mindig várja a belőle előbújó szörnyet. Vagy azt, amelyik onnan balról, a kukák mögül támad majd. Vagy azt, amelyik az épület tetejéről ugrik.
De egyik sem jön, belőlem pedig kicsúszik az egyik legfontosabb kérdés anélkül, hogy akár csak megfontolnám, hogy a színészes dologra válaszoljak. Micsoda ő?
Közben már terelem a másik irányba, a parkoló felé. Részben a kamera miatt, részben azért, mert nem akarok kérdéseket. Senkitől. Lassan haladok előre, de továbbra is rá figyelek.
- Szóval boszorkány... Így égetted meg a fickót - motyogom, de nem vagyok elítélőbb. Sőt, még meglepett sem. Az viszont egyértelmű, hogy nem most hallok először a fajtájáról. Elég sokat kutattam, mióta itt vagyok. Igazából sokáig más dolgom sem volt, mint kutatni. Beleásni magam minden apró mesébe és legendába. A saját múltunkba. Henry...
Amint erre kanyarognak a gondolataim, elűzöm őket. Megrázom a fejem és már nyitom is ki az utasoldali ajtót a kocsimon. Továbbra sem viszem túlzásba a kedvességet, de hazaviszem. Ez volt a megállapodás vagy mi.
- Azt hiszed, te vagy az egyetlen? Vannak jó boszorkányok a világon és ennyi? - kérdezek vissza, de eszemben sincs játszani a tanítót. Nem, régen nem voltam ilyen, de most minél hamarabb véget akarok ennek az egésznek vetni.
- Nem kell magyarázkodnod - mondom végül, még mindig az ajtókilincset szorongatva. Most van az, hogy tényleg engedek a feszült tartásból. Igaz, csak egy keveset, de nálam ez az alap. - Hazaviszlek, ha kell körülnézek, hogy nincs-e senki a lakásod környékén, ilyesmi - egyértelmű, hogy ezzel itt lesz a történet vége. Ha érdekelne is, mi mindent tud még a múltamról, nem kérdezem. Nem biztos, hogy el tudnám viselni. Egy szimpla kérdés viszont még így is kicsúszik, amikor beszállok és indítok.
- Őt láttad már? - és fél kézzel nyúlok a kesztyűtartóba és húzok elő Henryről egy régi képet. A másik részén én vagyok, de az hátra van hajtva. Ünnepeltünk, amikor készült. Jó nap volt.
- Úgy értem, abban a filmben, amiben engem. Esetleg a városban találkoztál-e vele - nem is tudom, miért faggatom, de most már mindegy.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Hozzászólások száma :
47
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 13.
Boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: Andrew - Francesca, Benzinkút és környéke   2015-03-15, 09:48

Látom Andrew arcán, hogy valami túl sok lett, hogy tettem, vagy mondtam valamit, vagy csak simán történt valami, ami kiverte nála a biztosítékot. Érzem, hogy ideges és azt is, hogy pattanásig feszült már nála az a bizonyos húr.
Remegnek a kezeim és a lábaim, de képtelen vagyok megmozdulni, és legbelül érzem, hogy akármit tenne most, a varázserőmet sem lennék képes használni. De nem tudom, hogy miért nem, csak azt, hogy nem menne, ellene nem.
Tudom, hogy engem néz, bár nem emelem rá a tekintetemet. Tudom azt is, hogy valamit szorongat a zsebében, de nem érdekel, hogy fegyver-e. Ebben a pillanatban nem.
Hiszen éppen most láttam, ahogy, ha vonakodva is, de a kezét nyújtotta nekem. Egyenruhában. Egy pályaudvaron. Egy városban, ahol én magam sosem jártam. Második világháborús egyenruhában.
Ez színtiszta őrület.
A szavaira bólintok.
Igen. Nem tudom, honnan jön mindez, nem tudom, hogy valódi-e, vagy csak valami álom. Úgy jelenik meg a kép a fejemben, a gondolataimban, mintha filmen nézném, de nem kívülről szemlélem. Én magam látlak. De én nem láthattalak – mondom és mondom, és a hangom kezd elvékonyodni. – Nem láthattalak és, akkor még nem is éltem. Biztos… Játszottál valami filmben ugye? Azt láthattam. Valamikor. Ugye? Azért keverem. Ugye?
Próbálok valamiféle logikus magyarázatot szülni, de közben érzem, hogy valójában nem erről van szó.
Andrew kérdésére bólintok, de látom, hogy int, hogy menjünk. Ekkor tűnik fel nekem is a kamera. Értem.
Biccentek. Nem lenne jó, ha rögzíteni bárki is ezt a beszélgetést. Elindulok kifelé, és már az ajtón kívül felelek.
Boszorkány – sóhajtom. – Ez a köznapi megnevezés. Ilyennek születtem, ahogy a nagymamám is. Kicsit másak vagyunk, mint az emberek többsége. Vannak képességeink. Kinek ilyen, kinek olyan.
A szemem sarkából nézek rá.
Hogy érted azt, hogy olyan, mint a többiek? – kérdezek vissza. – Miféle többiek?
Bár tudnám, hogy kikről beszél, hogy kiket ismer, és hogy miért tart tőlük annyira, hogy velem szemben is fegyvert fogott. Fegyver. Biztosan az volt nála, valami kicsi, ami zsebben is elfér akár. Mindegy mi.
Ellenem nem kell fegyver – mondom egészen halkan. – Nem akarok semmit. Azt a fickót… ő meg akart engem… – nagyot sóhajtok, majd kibököm: – Meg akart erőszakolni. Te mondtad, az önvédelem volt. De én nem szoktam senkit bántani. Ápolónő vagyok – teszem még hozzá. Hátha ez számít. Még a munkám is arról szól, hogy segítek másokon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Dylan
ϟ Hozzászólások száma :
49
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 27.
Ember a Purgatóriumból

TémanyitásTárgy: Re: Andrew - Francesca, Benzinkút és környéke   2015-03-03, 21:11


Minden jól uralkodtam az indulataimon, de ez most nem erről szól. Ez az a bizonyos túlélési ösztön, az apró vészharang bennem, ami azokban a hosszú években is életben tartott. De most újra jelez. Ha eddig képes is voltam elsiklani a részletek felett, ha képes voltam úgy tenni, mintha semmi különös nem lenne benne, meg az egész égés történetben, hát most már képtelen vagyok rá.
Szinte akaratom ellenére szorítom a kés markolatát, az egészet a zsebembe rejtve, de eszemben sincs kivenni onnan. Jól tudom, hogy pont a fejünk felett van egy kamera és minden egyes kútnál egy másik. Szépen berendezkedtem, ez egy normális élet, nem akarok mindent elrontani csak azért, mert hallok pár különös mondatot.
Na jó, kinek hazudok? Ez mind több, mint fura szavak. Ez egy régi emlék. Ismerem jól és anélkül is ott van a fejemben, hogy felemlegetné valaki. Tudom, hogy Isaac az a valaki, aki haragudott volna... ha bármi baja lesz a nagy szerelmének. Mert akkor én vittem haza és...
Megdörzsölöm a tarkóm a szabad kezemmel. Hiba. Hatalmas hiba. Vagy legalábbis az lenne, ha az előttem álló alak veszélyes lenne. Ha bármi köze lenne azokhoz a lényekhez, akikkel odaát találkoztunk. De nem támad. Nem történik igazából semmi, én pedig az elhangzó kérdés ellenére hallgatok. Szó nélkül figyelem az arcán legördülő könnycseppeket, de nem hat meg. Nem, azon már régen túl vagyok.
A kezem mégis kicsit enged a kés markolatának szorításán.
- Komolyan beszélsz - állapítom meg. Persze tévedhetnék is. Lehetne ez egy tökéletes színészi játék, mégis halvány bizalmat szavazok neki.
- Mi vagy te? - kérdezek rá, ahogy kicsit oldalra lépek és intek a fejemmel előre. Szeretném, ha eltűnnénk innen, a kamerák elől. Fene se akar feltűnést azt meg pláne nem, hogy a váltó srác kinézzen. Induljon csak el a parkoló felé és útközben beszélünk.
- Bármi is ez az egész, hacsak nem vagy olyan, mint a többi, hazaviszlek - ebben persze kimondatlanul is ott lebeg, hogy nem akarom visszahallani az emlékeimet. Nem akarok semmit. Kitenni a ház előtt és eltűnni. Esetleg utánanézni, tényleg ki ő.
Ettől függetlenül nem bízok benne. Óvatossá tettek azok az évek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Hozzászólások száma :
47
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 13.
Boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: Andrew - Francesca, Benzinkút és környéke   2015-03-03, 09:23

Látom, hogyan változik meg Andrew tekintete. Kiürül. Mintha többé nem is léteznék.
Fáj persze, valóban fáj, sőt kifejezetten rossz érzés, de hibáztatni nem tudom érte. Ennél csak az lenne még rosszabb, ha nevetne rajtam, de nem teszi.
Láthatóan nem azzal van a gond, hogy nem hisz a boszorkányok létezésében, én legalábbis nem erre gondolok. Már persze csak amennyire egyáltalán következtetni tudok Andrew mimikájából.
Mert mondani nem sokat mond, nem az a nagyon beszédes fajta, bár ezzel persze alapvetően nincsen semmi gond.
Azt hiszem, bár ez persze csak megérzés, hogy Andrew nem szívleli azt, ha valaki természetfeletti. Bár én nem igazán vagyok az, vagy csak kicsit. Nem vagyok azért annyira más, mint az emberek, csak van bennem egy kis plusz. De erről nem tehetek.
Születési hiba.
Ugyanakkor igyekszem odafigyelni, hogy a mindennapi életben ne éljek a képességeimmel, nagyi is ezt tanácsolta, ha valamit meg tudok tenni a boszorkányságom nélkül, hát úgy tegyem meg. Az adottságom nem játékszer, és nem azért van, hogy másokat ámítsak vele, ahogy főleg nem azért, hogy rombolásra használjam.
Mennyire egyszerű lett volna fél Szicíliát felperzselni, bosszút állni mindenkin. Csakhogy az nem hozta volna vissza a családomat, ugyanakkor lehet, hogy engem a semmibe taszított volna.
Az a gond, hogy nem bírom megállni, jár a szám. Valóban nem vagyok látnok, semmi ilyesmi, ugyanúgy nem ismerem a jövőt, ahogy már sem.
Ha látnám, talán inkább a nyelvembe harapnék, mintsem, hogy kiejtsem a következő szavakat.
Andrew valósággal lefagy tőlük. A tekintete haragos, mintha ki tudja mit tettem volna ellene. Pedig én nem, én semmit…
Látom, ahogy a jobbja a zsebébe csúszik, a szöveten át látszik az ökle formája. Vajon mit szorongat? Talán fegyvert, de talán semmit, csak egyszerűen dühösen ökölbe szorítja a kezét, hiszen amúgy is olyan feszes a tartása. Olyan, mint egy támadni kész ragadozó.
De még fékezi magát. Még.
Viszont kérdez, és a hangja nem tűr ellenmondást.
- Nem tudom, Andrew - felelem és a szemébe nézek -, lehet azt hiszed megőrültem, és talán tényleg, de nem tudom. Azt mondod menjünk és hirtelen olyan mintha már mondtad volna, egyszer régen, valaha, mintha egy emlék jönne elő. Előttem állsz, te vagy az, az arcod, a hangod, a név is, és azt mondod hazaviszel. De ez nem itt és most van. Egyenruha van rajtad, de olyan régies, mint a filmekben. Olyan egyenruha, amilyet a Leghosszabb Nap című filmben látni, ami a partraszállásról szól, vagy a Pearl Harborban, és nem olyan amilyen a tegnap esti híradóban. És én ezt nem értem. Te vagy az és én vagyok az. Olyan tiszta emlék, mint hogy két hete Árleszállításon vettem cserepes nárciszt a szupermarketben, pedig tudom, hogy nem létezhet - hadarok neki.
- És nem akarok semmit. És nem tudok semmit. Azt sem tudom van-e egyáltalán testvéred.
Már szinte zihálva kapkodom a levegőt.
- Honnan veszem akkor, hogy haragudna rád, ha nem vigyáznál rám? - kérdezem szinte kétségbeesve, és a hajamba túrok.
Nem tudom mi lesz, nem tudom mit tesz, fogalmam sincs, de látom ő is a végsőkig feszült, és félek, annyira félek.
- Et j'ai peur de tout (És félek mindentől.) - nyögöm ki. Nem tudom miért franciául, nem tudom, bár kicsit beszélem a nyelvet, de most mintha az akcentusom is eltűnt volna.
Észre sem veszem, de könnyek csorognak az arcomon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Dylan
ϟ Hozzászólások száma :
49
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 27.
Ember a Purgatóriumból

TémanyitásTárgy: Re: Andrew - Francesca, Benzinkút és környéke   2015-02-25, 19:36


Lehet, hogy nem nézek rá úgy, mint akinek elment az esze. Lehet, hogy nem villan a tekintetemben gyűlölet. De ha lehet, még az eddiginél is csendesebb vagyok, nem mondok egy szót sem feleslegesen. Mintha egy idegennél is kevesebb lenne számomra. Persze nem bántani akarom, de valahogy nem tudom eldönteni, mit is gondolok vele kapcsolatban.
Boszorkány?
Nem, nem, nem. De mégis... Nem kicsit tépelődök magamban, amíg a rendőr meg nem érkezik. Onnantól már úgysincs semmi dolgom. Szép kis elképzelés, tekintve, hogy azonnal előveszem a régi énem és bólintok az egyenruhás szavaira. Hazafuvarozok egy boszorkányt. Már ha tényleg az és nem őrült. Bár láthatóan észnél van ahhoz képest.
Nos, ha voltak is kétségeim ezt illetően, meggyőzött az az apróság, ami kicsúszik a száján. Látom én, milyen arcot vág és hogy néz rám utána, de egy pillanatra teljesen lefagyok. Tényleg csak egy másodperc az egész és ez is betudható ennek a hosszú két évnek itt. Ez lenne az a kis késlekedés, ami a halálomat jelentené nos, igazából bárhol máshol. Most először nézek rá szinte már haraggal. A kezem a zsebemben őrzött kés markolatára csúszik, szinte feltűnés nélkül. Semmi nem árulja el, hogy mi van nálam, de ezt látni, hogy az egész testem ugrása kész.
- Honnan szeded mindezt? Mit tudsz még? Mit akarsz? - sorolom a kérdéseimet meglepően nagy határozottsággal. Valószínűleg csak az értetlenségeim akadályoznak meg abban, hogy kattanjon az a bizonyos kapcsoló bennem.
Egyelőre eszemben sincs sarokba szorítani, nekivágni a falnak vagy bármi más, de egyetlen gyanús mozdulat és előjön az önfenntartás, minden, ami annyira kiélesedett odaát, onnantól pedig nem garantálok semmit. Lehet, hogy profi módjára uralkodok magamon, de mindig vannak kivételes helyzetek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Hozzászólások száma :
47
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 13.
Boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: Andrew - Francesca, Benzinkút és környéke   2015-02-24, 14:12

Andrew immár figyelmesebben megnéz magának, bár ez engem egyáltalán nem zavar, mert a tekintetében nem látok sem félelmet, sem viszolygást, sem gyűlöletet. Óvatosságot talán, de az meg természetes ha valaki ilyesmit mond az embernek, mint én most neki.
- Az vagyok, amit a köznyelv úgy hív, hogy boszorkány - felelem csendesen.
Magamban felkészülök rá, hogy most ki fog nevetni.
Ki hisz manapság a boszorkányokban? A mágiában? A megérzésekben? Vagy akár abban, hogy a lelkek újra és újra eljönnek erre a világra, amíg dolguk van itt?
Bár ezt az utóbbit én is kételkedve fogadom, sosem láttam még ilyesmit, bár a nagyim beszélt egy öregemberről, akit kislány korában ismert még, és akivel ilyesmi történt.
Végül is a nagyim szavai után arra jutottam, hogy miért is ne? Én ugyan nem hiszem, de én nem hittem a katolikus dogmákban sem. Ennyi erővel azok is igazak lehetnek, vagy a buddhista tanuk, a hindu tanok, meg még ki tudja mi minden. De valami csak nem kerek, ha nem egy bizonyos bebizonyított magyarázat létezik, illetve nem is magyarázat, hanem útmutató leírás, tény.
Márpedig nincs ilyen tény, ilyen beszámoló. Semmi valóban konkrétum. Én legalábbis nem tudok róla.
Az is igaz viszont, hogy ettől függetlenül nem zárhatom ki a létezésének lehetőségét.
- Nem, látnok nem vagyok - jelentem ki. - A látnok, az kicsit más kategória lenne, én nem látok a jövőbe, nem tudom megjósolni a lottószámokat. Vannak megérzéseim néha, de igazából semmi eget rengető.
Halkan sóhajtok, nem tudom Andrew mennyire fogadja el, hogy ilyen vagyok, vagy mennyire fog kiakadni.
Az kiérkező rendőr eléggé mogorva fajta, ugyanakkor vagy már kimerült, vagy eleve fapofa, mert láthatóan nem akad ki azon, amit mesélek neki, beleértve azt a részletet is, hogy kissé megégettem a támadómat. Megfontoltan bólint, jegyzetel, majd közli, megérdemelte a szemétláda, s hogy ismerik is, visszaeső, tavaly nem csak erőszakolt, de utána meg is verte a nőket, de valami furmányos ügyvéd kimosta, arra hivatkozva, hogy nem teljesen beszámítható. A rendőr bár ki nem mondja, úgy látom örül, hogy vissza tudtam vágni annak a tetűnek.
A dolgok jól alakulnak eddig.
Ígéretet kapok, hogy a táskámat is megkeresik, és hogy mindent vissza fogok kapni. Holnap.
Igen, persze, hogy van pótkulcsom a házhoz, csak félek egymagam haza menni, mert mi van ha a féreg odahaza vár, a táskámban vannak.voltak az irataim is.
Pár hümmögés, majd odahívja a kutas srácot.
Ámulok csak, lehet, hogy még a szám is tátva marad, de szó szerint.
Még jobban megdöbbenek, mikor Andrew minden további nélkül rábólint a rendőr kérésére.
Szinte lefagyva meredek rá, alig figyelve a távozó közegre, ahogy telefonál és szerez maga helyett egy váltót. Pár perc csak, míg a fickó megérkezik. Andrew felém int és én engedelmes kiskutyaként követem.
Általában nem vagyok az, aki csak úgy vakon hagyja magát irányítani és mindenbe belenyugszik, de most valahogy más a helyzet, olyan érzésem van, hogy ismerem Andrew-t.
- Megint terepjáróval megyünk? Vigyázol rám, mert különben az öcséd haragudna? - kérdezem, majd hirtelen a szám elé kapom a kezemet.
Honnan jön ez? Mi az? Mintha nem is az én hangom lett volna, vagy mégis? Mi történik velem?
Nincsenek válaszaim, csak érzem a kezeim reszketnek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Dylan
ϟ Hozzászólások száma :
49
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 27.
Ember a Purgatóriumból

TémanyitásTárgy: Re: Andrew - Francesca, Benzinkút és környéke   2015-02-17, 20:10


Csak arra gondolt? Nem, nem, nem. Nagyon nem tetszik nekem ez az apró fejlemény. Mondanám, hogy tudni sem akarok róla, de nem vagyok az a fajta, aki ilyenkor úgy tesz, mintha semmi gond nem lenne. Továbbra sem nézek rá úgy, mintha megőrült volna, de tény, hogy valahogy jobban rajta tartom a szemem. Nem veszélyes, nem olyan, mint azok voltak, odaát... Bármi is ő, nem kell... semmit tennem.
Legalábbis ezzel győzködöm magam, miközben pont úgy próbálok neki segíteni és túlesni ezen az egész őrületen, ami ma este itt van.
- Mi vagy te? - csúszik ki a kérdés a számon mielőtt átgondolnám. Aztán már teszem is hozzá a folytatást, hogy ne hangozzon ilyen furán. - Látnok? - rázom meg a fejem. Nem, nem akarom hallani a választ. Túl sok különös dolog van körülötte. Bár az egyenruhára ráhibázhatott, nem? Azért nem olyan nehéz kitalálni. Már régen is azt mondták, hogy látni az embernek a szemében, ha katonai múlt áll mögötte. Miért ne vonhatta volna le ő is a következtetést?
Szerencsére mielőtt belegabalyodhatnék a saját gondolataimba, megérkeznek a rendőrök. Pontosabban az az egyetlen, morcos ember, aki láthatóan nem örül annak, hogy itt kell lennie. Próbálok nem túl messzire menni, így hallom a lényeget. Csak az átlagos kérdések, elmondatja vele a történetet, faggatja. Majd bólint. Morog valamit. Nem értem, hogy mit és talán így van rendjén. Aztán odaszól nekem. Vigyem haza. Haza?
- Tessék? - kérdezek vissza. Szó sem lehet róla, nekem is még több órám van hátra. Amúgy is, miért pont haza fuvaroznám, amikor...? Aztán jön a válasz, a fickót jól ismerik, legalábbis sejtik, ki tehette, így nincs gond. Csak vigyem haza, juttassam be a lakásba pótkulccsal valami. Oldjam meg.
- Rendben, uram - jön elő egy pillanat alatt a kötelességtudó énem. Majd amíg pár dolgot lefirkál, addig én elintézek egy telefont. Szerzek váltást erre a pár órára. Így persze tartozok majd a másik pasasnak, de nem tehetek ellene.
Jó tíz perc múlva befut a váltás én pedig Francesca felé intek. Menjünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Hozzászólások száma :
47
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 13.
Boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: Andrew - Francesca, Benzinkút és környéke   2015-02-16, 18:19

Elsőre talán azt hihetné bárki, hogy ilyen helyzetben egy lánynak tutujgatásra van szüksége. Talán sokakkal valóban így van. De az én helyzetem most kicsit már. Az első és legfontosabb különbség, hogy az a mocsok csak próbálkozott, de a dulakodásnál nem jutott tovább, valójában semmit sem tudott velem csinálni. A második, hogy ha valaki tutujgatni kezd, én biztosan szétesem. A benzinkutas srác hozzáállása talán másnak fura, de nálam most pont működik.
- Igen, kiabált és bizonyára fájt is neki.
Remélem is, hogy fájt, megérdemelte, amit kapott a mocsok. Más kérdés, hogy tényleg nem néztem meg, milyen mértékű sérülést okoztam, az égésbe meg bele lehet halni később is.
Halkan sóhajtok.
- Az igazat - bólintok komolyan. - De szerinted ki hinné el, hogyha azt mondanám, arra gondoltam csak: ÉGJ!, és ettől keletkeztek a sérülései. Valódi sérülések...
A kopott fotelból pislogok fel a srácra. Várom, megváltozik-e a tekintete, várom megjelenik-e az arcán az "ez a csaj elmebeteg" kifejezés.
Annyira szeretném, ha hinne nekem, és ha nem kezelne valami torz lényként emiatt. De lehet, hogy túl sokat várok el. Az emberek szeretik azt mondani, hogy jósnő segítségét kérik, meg hogy wiccák segítették őket a gyógyulásban, de ha valaki belefut egyikünkbe, egy olyanba, akinek valós képességei vannak, akkor legtöbbször a máglya jut eszükbe. Nem mintha nekem olyan nagyon ártani tudnának vele.
Furán néz rám, gondolom nem ok nélkül.
A kérdésére megrázom a fejem.
- Nem, úgy nem, csak furcsa... - mélyet sóhajtok. - Egy pillanatra olyan volt, mintha álmodtam volna. Te és én egy pályaudvaron, tehervonatok között. Egyenruhában voltál. Butaság, ugye? - megvonom a vállam, és bár remélem, hogy mond majd erre valamit, de nem merek rá igazán számítani.
Pedig jó lenne.
- Andrew - ízlelgetem a nevét. - Az enyém Francesca.
Fékcsikorgást hallok, egy kocsiajtó csapódik, léptek. Egy komor ábrázatú rendőr tűnik fel a bejáratban. Rendőr lesz, az autó után ítélve.
Ujjaim a poharam köré fonom, látom, ahogy Andrew felém int, várom, mi történik ez után.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Dylan
ϟ Hozzászólások száma :
49
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 27.
Ember a Purgatóriumból

TémanyitásTárgy: Re: Andrew - Francesca, Benzinkút és környéke   2015-02-13, 14:01


Ha egyáltalán meghallgatják? Igaz, hogy a két év alatt nem igazán volt dolgom a rendőrséggel, de annyit nem változhattak. Kötelességük meghallgatni az ő történetét is. Biztos vagyok benne. Mégsem kezdem győzködni erről, sokkal inkább előhozakodok ezzel az önvédelem dologgal. Itt úgyis csak erről van szó, vagyis őt már nem büntethetik.
- Nem halt meg, mert azt mondod, kiabált. Ha fájdalmat érez, akkor túléli - szögezem le mindenekelőtt. Utoljára. - Miért ne hinnének neked? Az igazat mondod - nem mintha hinnék ebben a végül győz az igazság szlogenben. Inkább csak azért mondom, hogy megnyugtassam, úgy sokkal könnyebb lesz a későbbiekben minden. Sokkal könnyebb lesz bólintani és elsétálni, amikor a rendőrök megérkeznek. Nem mintha lenne hova mennem, még van jó pár órám a műszakomból.
De ez most lényegtelen. Ami számít, hogy végre eljutok a telefonig, röviden elmondom, mi a helyzet, majd egy nagy pohár víz és már újra vele foglalkozok.
- Tessék? - kérdezek vissza, mintha nem érteném azt a pár szót, majd mielőtt válaszolhatna, már terelek is. - Rosszul vagy? - ez most azért fontosabb, mint a bemutatkozás. Azokkal bőven ráérünk, nem mintha úgy egyáltalán szükség lenne rá.
- Andrew - mondom végül, amikor megbizonyosodtam róla, hogy rendben van. Nem tudakolom a nevét, főleg most, hogy meghallom a bejárat előtt leparkoló autót. Szolgálati rendőrautó. Végül is, egész hamar ideértek. Kár, hogy sikerült a legkomorabb emberüket küldeni, de attól még intek neki, majd a fotelban kuporgó alak felé.
De maradok a közelben, talán csak egy lépést hátrálok és figyelek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Hozzászólások száma :
47
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 13.
Boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: Andrew - Francesca, Benzinkút és környéke   2015-02-10, 19:05

Áll előttem, és végtére is mindent úgy tesz, ahogyan azt kell, tényleg egy szavam sem lehet rá, de mégis olyan, mintha egy gép cselekedne, mintha elveszett volna belőle valami legbelülről. Mintha a burkolatot helyreállították volna, de odabent az ember törött lenne.
Furcsa és fájó érzés látnom.
Látom, a homlokát ráncolja arra, amit mondok. Minden normális ember ezt tenné. Talán mégsem ő a furcsa, hanem én. Vagy csak én érzem annak, lévén, hogy boszorkány vagyok. Nem tudom eldönteni. Talán a sokk teszi.
Érzem, hogy a kezeim remegnek.
Mit műveltem?
Nem szabad ilyesmit csinálni, nem szabad, mert a Szürkeségbe sodor, ha a hatalmat így használja az ember, a lelkéből megkaparint egy kis részt a Szürkeség, és ha túl sokszor tesz ilyet, a végén elnyeli az a valami.
- Kimagyarázom - dünnyögöm -, ha egyáltalán meghallgatnak.
Fogalmam sincs, mit szólnának, ha csak úgy előállnék az igazsággal.
Vajon még manapság is előfordulhat, hogy máglyán égetnek meg egy boszorkányt? Habár pont ellenem nem lenne éppen nyerő ötlet a máglya.
De lehet, hogy lefognának, elcipelnének valamilyen hiperszupertitkos kormányzati létesítménybe és kísérleteznének rajtam, mint egy szerencsétlen kis laborpatkányon.
Köszönöm szépen, de azt nagyon nem akarom.
Némileg kétkedve nézek fel a benzinkutas srácra.
- De ha meg túl nagy baja lett... Bár talán meg nem öltem. Megölni nem akartam.
Tényleg nem. Összekulcsolom az ujjaimat és a két kezemet a térdeim közé szorítom.
- Önvédelem - ismétlem utána. - Igen, önvédelem. Az volt. Ugye elhiszik majd nekem?
Remélem, hogy elhiszik majd, ez az egyetlen esélyem. Mert semmi baj nem lenne, ha valami karate fogást tudtam volna alkalmazni, vagy ha paprika-sprayt használtam volna.
De a pirokinézis kicsit más ügy.
A srác a telefonhoz lép, hagyom. Nincs értelme közbeavatkozni, furcsa is lenne. Már csak reménykedhetek, hogy végül minden jól alakul, vagy legalább elviselhetően.
- Értem - felelem mikor újra megáll előttem, majd kissé bizonytalan mozdulattal átveszem tőle a poharat. - Köszönöm.
Felnézek, és megpróbálkoznék egy kis mosollyal is, de az egész hely mintha meginogna, szaporán pislogok. Egy vasúti pályaudvaron vagyok és fáj a bokám, a srácon egyenruha van és vizet nyújt felém. Megszédülök, és majdnem elejtem a poharat.
- Te... - A hangom csak elhaló nyögés. - Ki vagy?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Dylan
ϟ Hozzászólások száma :
49
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 27.
Ember a Purgatóriumból

TémanyitásTárgy: Re: Andrew - Francesca, Benzinkút és környéke   2015-02-04, 18:19


Együttérzés. Azt hiszem ez kellene ide, de azt az érzés már régóta nem tudom előcsalogatni. Próbálok úgy tenni, mintha képes lennék rá. Mintha nem megjátszani kellene, hogy értem a helyzetét és főleg, érdekel. Nem azt mondom, hogy szívtelen barom vagyok, de... Mindegy, ebbe ne menjünk bele. Jobb a jelenben maradni és a szavaira figyelni. Hallgatni a történetet és ráncolni a homlokom erre az egész égetős történetre. Fogalmam sincs, hogy csinálta. Ivott és leöntötte... majd öngyújtót szedett elő? Áh, nem, ez akkor sem tiszta. Nem érzem rajta alkohol szagát, pedig ha így lett volna, biztos megy rá is valamennyi. Amúgy sem tűnik olyannak.
- Jó. Nem kérdezek, majd kimagyarázod másnak - akaratlanul is furán cseng a hangom és talán a megfogalmazás sem volt a legjobb. Nem szándékos és bármennyire aggódik, ott, a fotelba kuporodva, biztos vagyok benne, hogy nem ő lesz az, akit bármivel is megvádolnak.
- Az az állat örül, ha talpra tud állni. Ha igaz és tényleg annyira üvöltött, nagyobb baja is lesz, minthogy a táskádat magával vigye - magyarázom neki. Kis híja, hogy nem térek ki az egész fájdalom dologra. Bele tudnék menni az alapszabályokba, amiket apám tanított. Hogyha nem figyelsz a tűzre, ha csak egy kis akaraterőd is van, ki tudod zárni jó sokáig az égető érzést. Ha meg már a saját égett bőröd szagát érzed, úgyis mindegy.
- Nem csuknak le. Önvédelem - mondok ennyit nemes egyszerűséggel, de nem fűzök hozzá nagy magyarázatokat. Inkább lépek oda a telefonhoz. Nem saját. Nem mobil. Csak az egyszerű, pénzbedobós a falon, ami valószínűleg még régről maradhatott itt. A lényeg, hogy a célra ez is bőven megfelel.
Egy pillanatra nézek a hátam mögé a fotelban kuporgó alakra, aztán már tőmondatokban elmondom a telefonban, hogy mi történt. Pár perc. Azt mondták, pár perc és kijönnek.
- Nemsokára itt lesz pár egyenruhás - megyek vissza, majd megpróbálok jó mélyre ásni az emberi énemben és szó nélkül hagyom újra magára. Amikor visszamegyek szintén csak úgy felé nyújtok egy nagy pohár vizet. Megártani nem fog.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Hozzászólások száma :
47
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 13.
Boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: Andrew - Francesca, Benzinkút és környéke   2015-01-30, 21:42

A sokk kezd elmúlni, valamilyen szinten legalábbis, és a köd kicsit tisztul az agyamról, ennek következtében viszont érzem, hogy remegek és szédülök. Az adrenalin hatása kezd elmúlni, és én itt állok, remegve, egy benzinkút boltjában, szemben velem egy ismeretlen srác, aki biztos a háta közepére kíván. Nélkülem talán megfejthette volna a legújabb keresztrejtvényt, vagy olvashatott volna a pult alatt, vagy akármi.
Púp vagyok a hátán. Ez a tény.
De...
Hova menjek? Hova mehettem volna?
Lassan bólintok a kérdésére, és újra a szemébe nézek. Annyira már nem is kölyök. Van benne valami ismerős, de nem tudom, hogy mi, talán egyszerűen csak láttam már a városban. Deja vu.
Biztos csak ennyi.
- Háát… elkapta a galléromat, utána arccal a hóba lökött, és nem titkolta mit akar tenni velem, kissé ideges lettem - mesélem csendesen a kezeimet nézve -, és azt hiszem megégettem. Valamennyire.
Mélyet sóhajtok. Felnézek, de inkább csak a polcokat figyelem.
- Nem néztem meg, milyen súlyosan sérült. Amíg üvöltött meg... meg fetrengett a hóban, valahogy felálltam, aztán csak futottam. Idáig.
Tétován álldigálok.
- Köszi - bólintok neki.
Értékelem, hogy nem kezd szentbeszédbe. Meg azt is, hogy nem ugrál azonnal, hogy rendőrt hívjon.
A következő kérdésére bólintok.
- Igen, benne van a lakáskulcsom, meg az irataim is. Nem tudok hazamenni így. Plusz, ha az az állat megtalálja... És ha otthon vár?
Még csak nem is annyira a pénz izgat, inkább a kulcsok, az irataim és a telefonom. A pénz nem személyes, ezek a dolgok meg igen.
Leülök, mikor odavezet ahhoz a kiszolgált fotelhez. Vagy inkább lekuporodom, az a jobb szó. A két kezem az ölembe teszem, az ujjaimat összefonom.
Lassan ingatom a fejemet.
- Nincsenek rokonaim. Senki sincs. Nem maradtak... - halkan felelek, a szám széle megremeg. - A rendőrséget kellene, de félek, hogy engem fognak bezárni - bököm ki. - Hogy lecsuknak, mert... szóval, mert… azért, amit tettem.
Nagyon félek, hogy a végén még engem zárnának be, mert sérüléseket okoztam, míg rajtam, ha úgy vesszük, nem látszik semmi. De ha nem tettem volna az a rohadék megerőszakolt volna.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Dylan
ϟ Hozzászólások száma :
49
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 27.
Ember a Purgatóriumból

TémanyitásTárgy: Re: Andrew - Francesca, Benzinkút és környéke   2015-01-15, 20:25


Nem hittem volna, hogy pillanatok alatt borul fel a teljes nyugodt estém. Egy részem talán élvezi. Tetszik, hogy nem csak a magamra erőltetett nyugalom van, hanem végre teret engedhetek az elnyomott ösztöneimnek. A másik részem viszont tudja, hogy nem szabadna egy pillanatig sem élveznem a helyzetet. Ez nem normális dolog! A tekintetem mégis az ajtón túli világot fürkészi, miközben eljutok az apavető kérdésekig.
- Nála jobban? - ez azt hiszem bármilyen helyzetben megragadná a figyelmem. Még egy pillanatra rá is nézek és bármennyire erőltetem az agyam, valahogy most már nem áll össze a kép.
- Miért menekültél ennyire, ha az... ő rosszabbul járt? - muszáj emlékeztetnem magam, hogy biztos csak egy bűnöző volt és nem valami lény odaátról. Az amúgy is abszurd lenne. Már észrevettem volna, ha itt lenne bármi hasonló, ami odaát volt, nem igaz?
Végül csak közelebb lépek és megvizsgálom én is sérülések után kutatva. Semmi. Legalábbis semmi olyan, amiért sürgősen mentőt kellene hívnom vagy hasonló. Bár azért egy kivizsgálás nem árthat, kapna tőlük valami bogyót, ami pár estén át segít neki megnyugodni és elaludni. Azt hiszem, mostanság már így működnek a dolgok. Elpuhult az emberiség.
- Rendben, nem kérdezek többet. Értem - mondom bár valószínűleg ennél több nem is igazán érdekel a történtekből. Nagyjából sejtem, mi történhetett és ennyi nekem bőven elég. Nem vagyok rendőr, hogy minden részletről kifaggassam. Na meg miért gyötörném, amikor láthatóan ezt a keveset is alig bírta elmondani?
- A táskád? Komolyan ez a következő, ami aggaszt? - igazából nincs terhemre, csak nem tudom akkora katasztrófaként felfogni a helyzetet, mint ami lehetett volna belőle. Láttam sokkal rosszabbakat. Ez olyan, minthogy az újságok és felmérések szerint az embernek egyre nagyobb az ingerküszöbe. Hát nekem valahol az egekben van.
- Ülj le, rendben? - szinte suttogásig halkítom a hangom, hogy megnyugtató legyen és az elnyűtt fotel felé vezetem a képregényállvány mellett. Csak tudnám, minek van az ott? De már hamarabb ott volt, mint én idejöttem dolgozni. Nem kérdőjelezem meg, hogy van valami haszna.
- Mit hívjak? Mentő? Rendőr? Taxi? Rokonság, jó barát? - ajánlom fel sorban a lehetőséget. Igazából talán mindegyikre szüksége lehet, de attól még megadom neki, hogy válasszon. Elintézi egyedül a telefonálást, értesítsem én valamelyiket. Bár talán a rendőrség lenne a találó. Onnantól nem az én dolgom a többi.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Hozzászólások száma :
47
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 13.
Boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: Andrew - Francesca, Benzinkút és környéke   2015-01-14, 20:11

Szinte beesem a benzinkút ajtaján, annyira csak arra figyeltem, hogy elérjek idáig, semmi másra, hogy azt sem tudom, hogyan jutottam be az eladótérbe. A szemem előtt a sárgás fényben fürdő kommersz egyenszürke padlóburkoló lapok, a látóteremben egy pár férfi lábbeli.
Nagyon okosan nem ér hozzám. Az ajtó becsukódik mögöttem.
Lassan nézek fel, fiatal férfi, szimpatikus arc, szőkésbarna haj. Sose láttam még, vagy már jól ismerem?
Fura érzés fog el, ahogy nézem.
Nem járok ide a benzinkútra, nincs még autóm, nem itt vásárolok, nem is dohányzom, hogy cigiért jöjjek. Talán csak a buszon láttam, vagy épp a kórházban. Futólag.
Butaság az egész, persze, hogy nem ismerem.
A benzinkutas srác újra rám néz, majd az utcát vizslatja az üvegajtón túl. Az arckifejezése lep meg, nem látok rajta sem aggódást, sem pánikot, nem ér hozzám, a vállamhoz sem, igazán nem is velem törődik, hanem...
Ekkor esik le, azt nézi, mi üldözött idáig. Hiszen én láthatóan élek, és egyben vagyok. Még.
- Azt hiszem - fújom ki reszketegen a levegőt.
Igazság szerint fájnak a térdeim, biztos bevertem őket valamibe, ahogy ellökött az a mocsok, és a nyakam is fáj, ahol a gallér meghúzta, meg a bordáim. Elég nehéz volt, teljes testével nyomott bele a hóba.
Ha jobban meggondolom, a szám is fáj, talán elharaptam picit. De a legrosszabb nem történt meg.
Vagy mégis. Attól függ, hogy honnan nézzük.
- Kicsit - felelem, és aprót bólintok. Finoman remegni kezdek, kezd kijönni rajtam a sokk. - Nála jobban - teszem még hozzá.
Szentséges ég!
Az üvöltése, és az a szag, meg az, ahogy a hóban fetrengett...
Megégettem egy embert. Önvédelem volt, de akkor is.
Mi lesz így velem? A nagyim mondatai jutnak az eszembe. Nem vagyok boldog attól, ami történt, attól, amit tettem, még akkor sem, ha az erőm nyilvánvaló bizonyítéka az, hogy képes voltam rá. Nem szeretek rombolni, a rombolás a másik világhoz visz közelebb, én pedig nem szeretnék átzuhanni a szakadék peremén.
A benzinkutas srác hozzám lép, és újra végigmér, ellenállok a vágynak és nem kezdek hátrálni. Nem ő volt az odakint, nem ő támadt rám, nem akar bántani.
Mélye levegőt veszek, és a szemébe nézek. Világos szempár, valahol az aggodalom és a közöny között. Sokat látott szempár, talán túl sokat is.
- Odakint – kezdem, és hátrafelé intek, nagyjából arra, amerre a buszmegálló van. - Leszálltam a buszról, és valahogy mögém került. Elkapott. Megpróbált...
Az ujjaimat tördelem, és próbálok nem bőgni. Végtére is nem sikerült neki. Itt vagyok. Itt már világos van, és itt ez a férfi, akinek láthatóan púp vagyok a hátára ezen az amúgy békés téli éjszakán, és akiben leginkább pont ezért kezdek bízni. Mert nem akarna engem maga körül látni. Ez a tudat jelen helyzetemben eléggé megnyugtat.
- Ott maradt a táskám - bököm ki hirtelen, mert az, hogy ő nem akar itt látni, és az hogy én is haza akarok menni egyet jelent a kérdéssel, hogy hol a kulcsom, és a válasszal, hogy a táskámban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Dylan
ϟ Hozzászólások száma :
49
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 27.
Ember a Purgatóriumból

TémanyitásTárgy: Re: Andrew - Francesca, Benzinkút és környéke   2015-01-09, 18:26


Mondanom sem kell, az ilyen esték miatt szeretem ezt a munkát. Amikor ilyen nyugalom van, betéved pár ember, aki csak fizetni akar, semmi több. Nem akarja elmesélni a fél életét és nem várja tőlem, hogy én legyen a megértő idegen, aki kimondja mennyire sajnálja a sok szörnyűséget, ami történt vele. Talán nem is lennék képes ilyesmire. Hiába vagyok itt két éve, nem éreztem sajnálatot vagy együttérzést. Az egyik legkülönösebb dolog, hogy emlékszem, milyen. Emlékszem és tudom mi a jó és a rossz.
Ahogy azt is tudom, hogy teszik a nyolcvanas évek rock zenéje. Most jönne az a pont, hogy elmosolyodok, de nem, még mindig szinte képtelen vagyok rá. Inkább csak figyelem a szöveget, majd a nyíló és pár percre csukódó ajtót. Ő sem időzött itt túl sokáig. Jött, fizetett és ment. Még azon is csodálkozok, hogy egyáltalán a köszönés erejéig szóra nyitotta a száját. Nem mintha bánnám, én sem vagyok túl beszédes. Legalább egy dolog, ami az évek ellenére sem változott. Nem jártatom feleslegesen a szám.
De hiába a mostani nyugodt este, a feszültség ott van bennem. Mélyen, de mégis egyetlen szóra vagy jelre előtérbe kerül és máris ott vannak az ösztöneim, meg a pattanásig feszült idegeim. Mint most. Amikor hallom a hangot. Igazából meg nem tudnám mondani, hogy ő csapja ki az ajtót és jön be, vagy én megyek és terelem befelé. A lényeg, hogy azonnal végigfuttattam rajta a tekintetem, hogy megállapítsam, ki lehet. Nem láttam erre, de annyi biztos, hogy nem színészkedik. Azon átlátnék. Nem valami szórakozó fiatalnál, aki ezt jó szórakozásnak tartja. A lényeg, hogy most már bent van, biztonságban, én pedig továbbra sem szólok egy árva szót sem. Újabb pillantást vetek rá, aztán az utcát vizslatom. Nem látok senkit. Sem fegyveres embereket, se... se más lényt.
Nem tagadom, egy részem erre számított. Hogy valami olyasmi jön szembe, amikkel lent találkoztunk vagy bármilyen vérszomjas dög. De... a nagy semmi van odakint. A fél szemem persze továbbra is ott tartam, minden apró zajra figyelek. Abszurd, ahogy a rádióból valami az-élet-szép vidám zene szól, miközben a valóság olyan, amilyen.
- Jól vagy? Megsérültél? – nincs egy szemernyi aggódás sem a hangomban és azzal sem vesződök, hogy eldöntsem, tegezzem vagy mégsem. Nem fogok ilyen formaságokkal vesződni. Inkább lépek is oda hozzá, mielőtt válaszolhatna és vizsgálom meg újra, hogy sérüléseket keressek rajta.
- Mi... pontosabban ki elől menekülsz? – próbálok belőle újabb választ kihúzni, remélhetőleg kapok valami értelmes választ. Ha más nem, annyi információt, hogy hívhassak rendőrt én pedig visszatérhessek az unalmas – vagyis nyugodt – munkámhoz. Egy részem talán élvezné a felhajtást, de... nem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Hozzászólások száma :
47
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 13.
Boszorkány

TémanyitásTárgy: Andrew - Francesca, Benzinkút és környéke   2015-01-08, 20:00

Hosszú volt a műszak, sőt extrán hosszú, normálisan hétkor végeztem volna, de ma este az ónos eső áldásos hatásainak köszönhetően hatalmasra nőtt a forgalom a sürgősségin és erre csak rátett egy lapáttal, mikor beszóltak, hogy az autópályán tömeges karambol történt.
Egyértelmű volt, hogy pár órát rá kell húznom. Bár az angol néha még mindig nehezen megy, de így, hogy itt élek a nyelvtudásom rohamosan fejlődik, ennek ellenére a nap végén már olaszul morogtam magamban, főleg az idegbeteg Culeyra. Most komolyan, minek akar az ilyen orvos lenni? Menjen, őrizzen birkát a hegyekben, oda való!
Még a buszon is magamban dohogok, így nem nagyon figyelek a környezetemre. Amúgy nincs is sok néznivaló egy sötétbe burkolózó téli külvároson.
A szokásos helyen szállok le, mielőtt a busz a végállomáshoz kanyarodna, erre gyorsabb hazafelé, a bérelt házikóm felé. Kész szerencse, hogy némi állami kárpótlást is kapok, egyféle életjáradékként, így megengedhetem magamnak ezt a helyet és nem kell valami bérkaszárnyában laknom. Talán egyszer majd meg is vehetem, vagy esetleg egy jobbat.
Elgondolkodva ballagok hazafelé, mikor lépteket hallok, majd egy rántást érzek, valaki a kabátom gallérjánál fogva ránt hátra, a nyakam meghúzódik, ahogy a gallérom ráfeszül. Sikoltok.
Egy kéz tapad a számra, hűvös és izzadt, és undorít, de akkor is beleharapok. Ettől azonban csak még jobban felbőszül, arccal előre lök a hóba, és már rajtam is van, kapálózom és csapkodok, de alig kapok levegőt...
Az agyam átkapcsol, hiszen boszorkány vagyok...
Valami megfeszül bennem, valahol az elmémben...
Üvöltést hallok, káromkodást, a hátamról hirtelen eltűnik a súly, négykézlábra vergődöm, és oldalra nézek, a fickó a hóban hempereg és káromkodva nyög, a szemében fájdalom, és még valami más. Bosszúszomj! Ha elkap, nem csak megerőszakol, ez meg is ölne!
El kell innen tűnnöm, el a közeléből, mielőtt képes lenne mozogni. Az sem érdekel mennyire sérült meg, az sem, hogy pontosan mit is műveltem, az sem, miért érzem égett szaru szagát, olyat mint mikor az általánosban levágott hajtincseket égettünk el.
 Mikor talpra vergődök, a táskámra sem figyelek, ott marad a hóban, ahogy botladozva futok a egyetlen fényforrás, az egyetlen kivilágított hely, a benzinkút felé. Segítséget kell kérnem. Valaki csak van ott, bárki, akárki.
Szinte beesem az ajtón, a hajam kibomlott, a ruhám hólétől csatakos.
- Kérem!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: Andrew - Francesca, Benzinkút és környéke   

Vissza az elejére Go down
 
Andrew - Francesca, Benzinkút és környéke
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» OOC tudnivalók

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Salt Lake FRPG :: Helyszínek :: Külváros-