Salt Lake FRPG
 

Share | 
 

 Amelie&Regina

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

ϟ Főkarakter :
Regina Carter
ϟ Kor :
28
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Rendőrhadnagy - kutyavezető
ϟ Hozzászólások száma :
144
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 14.
ϟ :






Ember

TémanyitásTárgy: Re: Amelie&Regina   2015-01-04, 00:19

Amelie & Regina

Love is like a tornado: fascinated by its power, but deadly if you got stuck in!



Kifizetem a tequilát, és jó kis borravalót is mellékelek. Jobb szeretek túlesni ezeken a dolgokon hamar, a borravalót meg azért szántam kicsit magasabbra, mert tényleg nem volt smucig sem a citrommal, a sótartót is feltöltötte, és talán így veszi a lapot, hogy békén hagyjon. Nem mintha bajom lenne a személyével. Nem. Én tökre toleráns és kiegyensúlyozott személyiség vagyok. Minden embert egyformán utálok. Egyszerűen csak nincs kedvem beszélgetni senkivel, semmiről. Még magammal sem állnék szóba, és alig várom, hogy a pia annyira kiüsse a tudatom, hogy más ne férjen el benne, mint a spanyol, meg a tequila. De nincs ilyen szerencsém. Mert a csaj...beszél. Ahh...minek? Istenem, minek? Hát úgy nézek én ki, mint aki társaságra vágyik? Nem. Illetve de. De nem. Mert azt nem, nem lehet, nem is gondolhatok rá, és nem, akkor sem. Úúúú, hogy én hogy tudom ilyenkor utálni magam. Bleh. Szánalom vagyok. EL kéne mennem vissza a dilidokimhoz, hátha valamelyik altató mellékhatása.
A lány azonban nem tágít, és láthatóan nem is akadt ki azon, hogy szétlőtték a kocsimat. Szabadalmaztatnom kéne? Nem mintha foglalkoztatna egy percig is a gondolat, azért megjegyzem neki, hogy tudom én mi a jogszabály, majd kap részesedést a profitból meg a jogokból.
- Nekem az is megfelel, majd visszatérünk rá, ha bejött a biznisz. - pillantok rá, és figyelem, ahogy italt tölt magának. Whiskey? Munkaidőben? Na, szép...De nem szólok, nincs jogom elítélni, azt tesz amit akar, amíg engem nem faggat és nem veszi el a piámat tőlem aztán a csap alá is feküdhet, nem zavar. illetve de, mert akkor itt kéne ülnöm, míg magához nem tér, vagy nem jön váltása vagy a főnöke. Mit mondhatnék? Vérbeli zsaru vagyok, a hivatás az életem, a nap huszonnégy órájában.
Azért annyira nem, hogy egyből menekültszállót csináljak a lakásomból, de értem én, hogy viccelni próbál, ennek megfelelően is válaszolok. És megint visszadobja a labdát.
- Hmm...a lila tényleg nem rossz. Egy idő után meg majd lila pónikról álmodnál, de sebaj. éljen a természetes színezés, le a kemikáliákkal. - mosolyodok már el, és a következő kört már felé emelem meg a tequilából, majd hajtom is le. A meleg jó, ami kezdi zsibbasztani a fejem, a mellkasomban a szögesdrót mintha enyhülne a szorításomon. S ahogy egyre több tequila csúszik le, már tisztulnak is a kavargó gondolatok, és magamban morfondírozva sorolom a saját igazam. Persze annyira nem akarok lerészegedni, hogy azt se tudjam hol vagyok, olyat sose csinálok, de annyira épp akarok, hogy...ja, valahogy kiverjem a buta gondolatokat meg képeket a fejemből, és hogy inkább halljam a bár zaját, mint a tudatalattimban újra és újra visszajátszani Julian hangját. Átkozott Kölyök! Nem azért, mert most halálosan beleszerettem abba a srácba, és ha nem vesz feleségül egy héten belül leugrok a Szabadságszoborról, egyszerűen csak idegesít, hogy valamiért nem tudom kiverni a fejemből. Pedig...a francba is, csak egy Kölyök! Gimnazista lányokkal jár moziba, meg jó esetben van pár egyetemista spiné, akiknek csapja a szelet. Ráadásul nem is az esetem. Hisz...fiatalabb nálam. Sose kezdenék nálam fiatalabbal. Pár év csak, ez igaz, de akkor is fiatalabb. Mit kezdenék vele? Jaj, nevetséges, én nem lennék a tanítónénije, kösz. Én azt szeretem, ha egy pasi tudja, mit kell tennie. Legyen annyira gyengéd, hogy megremegjen a térdem, és aztán vágjon fel a konyhapultra, kapjon el a liftben, a zuhanyzóban, akár a rendőrőrsön is....igen, a határozott pasikat szeretem.  De tőle...nem is tudom. Nem nézném ki, hogy tudja, mit kellene tennie és mikor, és így elképzelve is....ahhh...nem. Abszurd, meg különben is, basszus, pont én tetszenék neki? Kizárt! Persze, tudom, hogy jó nő vagyok, legalábbis annak tartanak, de...nem. Kizárt. Nem.
Újabb adag tequilát küldök le, hogy elűzzem a túlságosan élénk képeket, és biztos ami biztos alapon, hogy megnyugtassam a csajszit, felvilágosítom kit keressen a telefonomban, ha szétcsúsznék. - Adam. Igen. És ha tudni akarod, nem, nem a herceg, mert olyanom nincs és nem is létezik. És... - emelkedek fel kissé a pultra könyökölve, majd rákacsintok. - Csak tájékoztatásul, de. Dugópajtik vagyunk. Told csak az arcába a színtiszta valóságot, még tetszeni is fog neki. - mondom, majd visszahuppanok. Aztán taktikát váltok, mert rádöbbenek, hogy végül is, amíg vele beszélgetek, addig nem gondolok hülyeségeket. Nagyon. Ráemelem a tekintetem, és kis félmosolyra húzódnak az ajkaim. Na, nem vagyok olyan harapós, mint elsőre, lehet velem beszélni is akár.
- Na, és ha már mindenáron beszélgetni akarsz, akkor most te mesélj. Hol van a te herceged, aki egyedül hagy ezen a romantikus estén egy bárban egy tucat fél-vagy teljesen részeg pasassal, Miss Pultoslány? - kérdezem, és jelezvén, hogy meghívom egy újabb italra, levágom az árát a pultra, és intek a whiskeys pohara felé. Végül is, értelmes csajnak látszik, és jobb elvonni magamról a figyelmem.




_________________
You are my greatest weakness!
Because I choose you! I will always choose YOU!!!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég




Vendég

TémanyitásTárgy: Re: Amelie&Regina   2015-01-03, 16:34





Don't look at her


Mintha kicsit elégedett fejet vágna, amikor megkapja az innivalóját. Na jó, ha egy ilyen üveg tequila állna előttem, arra várva, hogy megigyam sóval és citrommal, biztos én is az lennék. Attól már sokkal kevésbé, ahogy a zsebéből kipengeti az árát, meg persze egy alapos pluszt. Szereket pénzt számolgatni, nekem való egy feladat. A borravalót egy sikkes, legkevésbé sem feltűnő mozdulattal süllyesztem a farzsebembe és az sem érdekel, hogy az elégedett vigyorom nem passzol az összképhez.
- Király! Bár, hm, ha már itt vagyunk, inkább egy kocsit kérnék. A pénz mindig kifolyik a kezeim közül. - Állapítom meg tök komolyan, miközben kitöltök magamnak is egy italt, hiszen most kaptam egy csomó borravalót, ideje mulatni kicsit! Mennyivel egyszerűbb dolgom volt az Amelie's-ben, ahol tulajdonképpen mindent ingyen kaptam, mert olyan elbűvölő és jó kislány voltam. Azért a drogbárók szíve sincs kőből, én mondom, hogy nincsen! Mondjuk azt szeretem, ha a pénz így folyik ki a kezeim közül... alkohol formájában. Jólesően hörpintem fel a whiskey-t, de nem egyszerre, inkább kiélvezem kicsit az ízét. Élvezem, ahogy a kellemes, meleg borzongás végigfut a gerincemen és elektromos energiaként szaladgál a testemben, tölt fel pillanatok alatt. Huh, kicsit meg is rázom magam, mert régi emlékeket idéz fel bennem ez a pörgés, meg persze az utána következő bódulat... bódulat. Nem kéne erre a szóra gondolnom többet.
- Szeretem a lilát, lila rúzs, manikűr, pedikűr, csak most, csak nekem, tök ingyen! - Mutatom a megfagyás napos oldalát. Mert olyan is van, kicsit melegebb, mint a másik, de a fagyás már csak fagyás ugyebár. Nem tudom, a fizika sosem volt igazából az erősségem, szóval csak így vaktávban gondolkodok, de legalább nem jár a szám. Így legalább csak én tudom magamról, mekkora egy IQ-fighter vagyok.
- Tudod, hogy az enyhén ittasok nem tudják felmérni, mennyire lesznek ittasok a jövőben? Hidd el, tapasztalat. - Bólintok egy aprót, hogy nyomatékosítsam, miközben elkerekedik a szemem, hogy drámaibb hatása legyen a tapasztalat szónak. A pultra támaszkodom, kezdek unatkozni kicsit, ahogy végignézek az idióta részegeken, ahogy próbálnak táncolni, bárgyú mosoly ül ki az arcomra, amit csak kicsit torzít el az arcomat támasztó kezem. Eskü, imádom ezt. Ez az életem, örökre bárokban fogok dolgozni és még mélyebben megismerni az emberi hülyeség rétegeit. Tök menő kis életcél.
- Szóval Adam, hm? - Hirtelen változik meg az arckifejezésem, felemelkedem, és hirtelen komoly, semmitmondó lesz minden vonásom. - Mivel itt vagy, biztosan nem a hercid fehér lovon, és mivel így vagy itt, a dugópajtid sem. Rokon vagy ismerős? Csak hogy mennyire finoman tálaljam a dolgokat. - Teszem hozzá amolyan védekezésként, hogy én nem akarok ám az életében vájkálni, de még mennyire nem. Csak kell egy támpont, hogy kit hívok éppen. Ki tudja, talán a helyi egyház vezetőjének száma és csak szívat vele. Mondjuk én vele is tök szívesen meg kellemesen elcsevegnék, szó se róla.


♔ nickdiazfan
Vissza az elejére Go down


avatar

ϟ Főkarakter :
Regina Carter
ϟ Kor :
28
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Rendőrhadnagy - kutyavezető
ϟ Hozzászólások száma :
144
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 14.
ϟ :






Ember

TémanyitásTárgy: Re: Amelie&Regina   2015-01-03, 13:19

Amelie & Regina

Love is like a tornado: fascinated by its power, but deadly if you got stuck in!



Megkapom amit kértem, és nem igazán adok most arra, mit tehetne egy úrinő. Meg nem is vagyok az. Csak egy egyszerű lány. Nem egyszerű gondolatokkal. Amihez nekem igencsak sok alkoholra van szükségem, hogy kiverjem a fejemből. Nem, nincs erre szükségem, biztos csak a fáradtság, vagy, hogy már régóta....khm...mindegy. A lényeg, hogy nem akarok hallani semmiféle érzelgősködésről, sem bugyuta dalokról, sem elrabolt lányokról, sem a szétlőtt kocsimról, főleg nem franciául, különben sikoltozni kezdek és lelövök valakit. Bár nincs is itt a fegyverem. Lényegtelen, akkor agyonütöm egy mogyoróstállal.
Az tény, hogy a pultos egy kis csodálkozáson kívül példásan kiszolgált, sok citrom, meg só az üvegnyi tequilához,  de én meg példás borravalót adtam neki, hogy békén hagyjon. De nem. Hát persze, hogy nem. Okoskodni kezd. Mármint nem szól be, vagy ilyesmi, csak a címem meg a kocsikulcsom követeli. Nekem meg nincs kedvem most hosszú litániába kezdeni a személyiségi jogokról, a biztonságról, és arról, hogy mekkora felelőtlenség elkérnie bárkitől a kocsikulcsát, hisz akár egy hullát is tárolhatnék a lopott kocsi csomagtartójában pár gránáttal meg gépfegyverrel, és öt perccel azután, hogy odaadtam neki a kulcsot névtelen bejelentést tehetnék a rendőrőrsön, de inkább csak...csak úgy, Reginásan közlöm vele a tényeket. Se kocsikulcsot nem kap, se lakcímet, persze még rádobok egy lapáttal, de nem is én lennék, ha nem így tennék. Újratöltöm a poharam, és már nyelem is az égető italt, majd ráharapok a citromra, s rágcsálni kezdem. A citromsav marja a számat, a tequila szambázni kezd a gyomromban, jóleső, bizsergető melegség és zsibbadtság árad szét a testemben. Csak a fejem...a gondolatok...ajj, azok a szegény lányok...nem, szerintem már nem élnek. Nagy valószínűséggel már meghaltak, mert arról az estéről újabb eltűnt személyek kerültek az akták közé, és egyik sem lett meg. Julian meg...csessze meg.
- Majd észben tartom. Ha bejön, majd kapsz részesedést, mint értelmi szerző. - mondom, és egy halovány mosoly jelenik meg a szám sarkában. A legtöbb ember, ha azt mondtam volna, hogy szétlőtték a kocsimat, egyből sikoltozva rohantak volna rendőrért. Én meg mutathattam volna fel a jelvényem, hogy tessék, már meg is jött. De ez a csajszi, ő nem. mintha épp az időjárásról beszélgettünk volna. Arra pedig, hogy esetleg az én pecómat nézte-e ki legújabb szállásául, hazudik. Látom rajta, ahogy ránézek. Ugyan már, nem most kezdtem a szakmámat, és hatvan mérföldről kiszagolom a hazugságot. Jól van, értem én a viccet. Néha. Vagy nem.
- Hát, az kellemetlen. Remélem van nálad elég párna meg takaró, havat ígértek éjszakára, vagy 10 centit. Bár ahogy elnézem, elég sokáig itt leszel még, nem? Ha viszont tényleg annyira eláznék amennyire sosem fogok, akkor meg keresd ki a telómból Adamet. Adam Montgomery. A harmadik a névsorban. Mondd csak meg hol vagyok, és mit csinálok épp, hidd el, két percen belül itt lesz. Vagy hagyj a pult alá esve. Nekem tök mindegy. - vonom meg a vállam, már egy kicsivel enyhültebben, nem mintha nagy kedvem lenne beszélgetni bárkivel is. Újabb só. Újabb tequila. Újabb citrom. Na, jól van, alakul ez, már nem akarok Párizsba utazni. Még pár kör, és eléggé beindulok ahhoz, hogy kikeressem az első "kapható" telefonszámomat a telómból, és ájultra szexeljek egy pasit. Igen, ez lesz a legjobb. Mindenféle voodoozás nélkül. Az kell nekem.


_________________
You are my greatest weakness!
Because I choose you! I will always choose YOU!!!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég




Vendég

TémanyitásTárgy: Re: Amelie&Regina   2015-01-03, 11:32





Don't look at her


- Ú, váoh. - Csúszik ki a számon, mert vissza kéne fognom magam, de nem szólok én már egy szót sem. Kicsit sem meglepő, az ilyenek mind hót részegre akarják inni magukat, azért jönnek ide. Nekem pedig tökre kötelességem kiszolgálni és nem bírálni, és ez így is van. Biztos jó oka van rá és én biztosan nem akarom tudni, mi az.
Már elé is rakom az üveget, aztán szaladok is, legalább két citromot szeletelek fel és megtöltöm a sótartót, úgy tolom oda elé egy kis tányérkán, hogy azért ne magában iszogassa szegénykém a tequiláját. Szépen rendesen marassa szét a nyelőcsövét és a gyomrát, remélem nem evett előtte sokat, mert akkor egyhamar jól fogok szórakozni.
Próbálok kitértni előle és nem rá nézni. Én tényleg. De nem megy, mert azt várom, mikor dől ki. Egy, kettő, három tequila egymás után. Azt hiszem, már most épp elég időszerű elkérni a kocsikulcsát, a címét, hogy haza tudjam postázni este.
- Szóval egy ementáli-kabrió lett a kocsidból, hm? Ez csupa innováció, szabadalmaztatnod kéne. Majdnem rendes kocsi, mégis beesik rajta az eső meg átfúj rajta a szél, csak egy kicsit meg kell desing-olni. - Nekem akkor is szimpatikus az ementáli-kabrió gondolata, de figyelek ám a komolyabb részére is. Ó, igen, még a bunkó fázisban van. A "nemkellsegítségtakarodj" arckifejezést már ismerem. A pultra támaszkodom, flegmán nézek rá, egyik szemöldökömet megemelve, majd bólintok egyet. A kiscica kiengedte a karmait, kár, hogy nem olyasvalakivel próbálkozik, aki sérülékeny. Na mindegy, belemegyünk a játékba, látom játékos kedvében van, én pedig  szeretek játszani.
- Ja, igazából sokkal jobb, mint a hátsó sarokban kuporogni, vagy a híd alatt. - Vonom meg a vállam és tök komolyan játszom a csövest. Aztán nem akarok tovább unatkozni, már kapok is fel egy kendőt, hogy a nemrégiben elmosott poharakat törölgessem. Közben a szemem gyakorta villan a feketére. Majd a tequila barátságosabbá teszi, attól nem félek.


♔ nickdiazfan
Vissza az elejére Go down


avatar

ϟ Főkarakter :
Regina Carter
ϟ Kor :
28
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Rendőrhadnagy - kutyavezető
ϟ Hozzászólások száma :
144
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 14.
ϟ :






Ember

TémanyitásTárgy: Re: Amelie&Regina   2015-01-03, 02:23

Amelie & Regina

Love is like a tornado: fascinated by its power, but deadly if you got stuck in!



Nem akarom ezt. Nem, tényleg nem. Utálom. Nem akarom.
Egyre jobban lovalom bele magam ebbe az egész őrületbe, és baromira idegesít. Nem azért, mert hirtelen olthatatlan vágyat kezdtem el táplálni a gyakornok iránt. Nem. Szó sincs róla. Sem azért, mert meglepő módon eléggé megkedveltem az új társamat. Sem azért, mert kicsit megakadtunk több üggyel kapcsolatban. Nem. Egyszerűen az idegesít, hogy akármennyire nem akarok, és TÉNYLEG NEM AKAROK emlékezni arra az estére, szinte megállás nélkül az pörög az agyamban, mint valami végtelenített szalag, és minél jobban ki kéne törölni a fejemből Julian hangját, vagy a mozdulatait, újra és újra felidézem. Megette a fene.
Figyelmen kívül hagyom a részeg manust akit a pultos vöröske táncolni tanít, nem is figyelek oda, csak feldobom a kezem, hogy rendelnék.
- Jó estét! Valami erőset. Legyen mondjuk...Tequila. Silver. Egy teljes üveg. Kösz. - mondom, majd várakozás közben körbe nézek. Zene szól, páran botladozva táncolni próbálnak, mások a sarokban ücsörögnek, vagy alszanak. Mikor megjön amit kértem, előre kifizetem, az asztalra teszem az árát, busás borravalóval, reménykedve abban, hogy majd veszi a lapot a pultos cica és békén hagy.
Só. Tequila. Citrom. Só. Tequila. Citrom. Az első adag megmarja a torkom, a második is. Vagy három adagot lehúzok, mir hagyok egy szusszanásnyi időt. Ahogy megérzem, hogy kezd hatni, mélyet sóhajtok. Na, menni fog ez. Még pár ilyen kör, és olyan vidáman fogok énekelni, mint annak a rendje. Feltehetőleg az alkoholtól akár franciául is.
Aztán a pultos csajszi megint megáll előttem. Próbálom figyelmen kívül hagyni. Miért ne állhatna itt? Elvégre ez is a pult része, ő meg itt dolgozik, szíve joga oda állni, ahová akar. Mikor felém nyújtja a kezét, és a kocsikulcsomat meg a címemet követeli, rá emelem világoskék íriszeimet, egyenesen a szemébe nézek.
- A kocsimat szétlötték, szervízben van, de ha itt lenne, akkor se kapnád meg a kulcsot. A címem meg ne kérdezd, mert nem osztogatom úgy, mint a cukorkáspapírt. Vagy tán hozzám akarsz költözni? - mondom, majd kitöltök még egy adagot, és ismét magam elé bámulva lehajtom, s unottan rágcsálni kezdem a citromot. Na, jól indítok. Tök mindegy, csak hasson már ez a pia, hogy Julian meg a térdremegtető franciája kisasszézzon a fejemből.



_________________
You are my greatest weakness!
Because I choose you! I will always choose YOU!!!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég




Vendég

TémanyitásTárgy: Re: Amelie&Regina   2015-01-03, 01:20





Don't look at her


Fitnesszhercegnőket megszégyenítő csípőmozgással és lelkesedéssel próbálom a pult mögül tenítani az egyik részeget, hogyan táncoljon igazán menőn. Fel a kezet a levegőbe, lengesd a csípőd, le a kezet és fel! Hoppá, fordulsz egyet, ha nem szédülsz, az előny és már te is vagy a táncparkett ördöge, senki nem érhet utol! Csak az a különbség, hogy a fitnesszladyk műmosolyát nem öltöm magamra, totál fapofával csinálom, de legalább lelkesen. Szerencsétlen próbál utánozni, és javaslom neki, hogy próbáljon a pulton táncolni. Az idiótája még meg is próbálja, mászna fel, én meg erőszakos mozdulatokkal lökdösöm vissza a másik oldalra.
- Ha összevérezed a pultot, veled nyalatom ám fel. - Fenyegetem meg halál komolyan, összeszűkített szemekkel, amitől mintha kicsit kijózanodott volna és úgy dönt végre leül és kér valamit inni. Helyes, jó döntés, már öntök is neki. A szemem sarkából akkor látom meg a fekete hajú lányt, piára vár valószínűleg. Már libbenek is oda hozzá egy csodás sasszéval.
- Mit parancsolsz? - Kérdezem szokatlan udvariassággal, de amint rápillantok, elkerekednek a szemeim. Na neee, ismerem én a fajtáját. A szétcsúszott, összetörött szívű, a sajnálnivaló. Minél többet iszik ez a faj, annál inkább késztetést érez arra, hogy kiöntse a szívét, hozzám hasonló idegeneknek. Megköszörülöm a torkom, gyorsan odaadom neki, amit szeretne. Aztán próbálok nem rá nézni. A fenébe is, nem szabad ránézni, ezek megérzik, ha nézik őket és egyből beszélni kezdenek!
De akkor is, annyira érdekel. Lopva oda-odapillantok, nem tudom a szemem egyenesen tartani. Kancsalítok egyet, az orromra koncentrálok, hogy jobban menjen, de még így is a feketeség felé pillantok, aki úgy nyeli a piát, mint kacsa a vodkát. Mármint, nokedlit. Ja, de akár vodkát is. Na ne, kezd egyre veszélyesebb lenni és én már megint nézem. Sóhajtok, drámaian forgatom a szemeimet, miközben ismét közelebb araszolok hozzá.
- Kocsikulcs? Lakcím? - Nyújtom a kezem felé. Úgy látom, ebből erős berúgás lesz, és így vezetni nem engedhetem, majd hívok neki egy taxit. Amúgy is elég jó erőben vagyok, simán kihúzom az utcára a lábánál fogva, onnan meg a taxis dolga, nemdebár?


♔ nickdiazfan
Vissza az elejére Go down


avatar

ϟ Főkarakter :
Regina Carter
ϟ Kor :
28
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Rendőrhadnagy - kutyavezető
ϟ Hozzászólások száma :
144
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 14.
ϟ :






Ember

TémanyitásTárgy: Amelie&Regina   2015-01-03, 01:00

Amelie & Regina

Love is like a tornado: fascinated by its power, but deadly if you got stuck in!




Unottan ülök le a bárpulthoz, fekete bőrdzsekimet a szék támlájára vetem hanyagul, és felcsúszok rá. A bárban vannak páran, a hangulat? Nem érdekel. Nem érdekel semmi más, csak, hogy valaki adjon egy üveg bármit, amivel addig tudom itatni magam, amíg újra visszatérek a régi kerékvágásba. Önmagamhoz.
Már két órája leadtuk a szolgálatot Shawieval, és elváltunk. Akitát megfuttattam, játszottam vele, de nem volt maradásom otthon, tíz percig kapcsolgattam a tévét, aztán inkább nekiindultam. Nem, képtelen voltam a gondolataimmal egymagam maradni. Túl sokat jár az agyam mostanában hülyeségeket. Munka. Új társ. Furcsa esetek. És...ja...a Kölyök. Nem tudom melyik bosszant jobban, de tény, hogy mindegyik téma foglalkoztat, s most, hogy már vagy egy teljes napja nem aludtam, ez tetőzni látszik. Thomsonnal nincs gond, asszem egész jól megvagyunk. Jó fej. A munka meg csak munka, az folyamatosan idegesít, hisz mindig van min, de...
Tudatosan űzöm ki a fejemből annak az estének a képeit, amikor szétlőtték a kocsimat, és megszereztünk egy csomó infót Martinezről és az üzelmeiről Juliannel, mégis, minél jobban küzdök, annál jobban a fejembe férkőznek a képek.
Az az átkozott Kölyök. Callaghan. A hülye villogó zöld szemével, meg a hülye cuki mosolyával, meg azzal a hülye kisugárzásával, meg a hülye francia beszédével, amit a fülembe suttogott, és ha csak rágondolok is, remegni kezd a térdem. Bah. Még hogy Voulez-vous coucher avec moi, ce soir....A franc essen belém.
Intek a csaposnak, hogy rendelnék, és egyik kezemmel megtámasztom a fejem, hosszú fekete hajamba mélyesztem ujjaim. Ja, az lesz a legjobb, ha seggrészegre iszom magam, remélhetőleg holnap estig nem akar senki látni. És akkor talán kiverhetem a fejemből ezt az egész baromságot.


_________________
You are my greatest weakness!
Because I choose you! I will always choose YOU!!!


A hozzászólást Regina Carter összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-01-03, 05:23-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: Amelie&Regina   

Vissza az elejére Go down
 
Amelie&Regina
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Salt Lake FRPG :: Helyszínek :: Belváros :: Kávézók, bárok, éttermek-