Salt Lake FRPG
 

Share | 
 

 I. Kaland - hasadás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


avatar

ϟ Főkarakter :
Ben
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
építész, tervezőművész, üzletember
ϟ Hozzászólások száma :
121
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 06.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: I. Kaland - hasadás   2015-01-26, 11:51





Hiába nyaláboljuk fel a menthető embereket, és hiába rohan mindenki amerre lát, a lavina végül mégis utolér minket, és apró kavicsként göngyöl magába a vastag hótakaró. Egy ideig ügyeltem rá, hogy ébren maradjak, és ne hagyjam kihűlni a testem, de úgy tűnik, mégis elvesztettem az eszméletem, mert a mentőcsapatra már egyáltalán nem emlékszem, csak a fájdalomra és a diszkrét pittyegésre, ahogy a kórházban magamhoz térek.
A kórlapomon bordatörés és enyhe agyrázkódás szerepel. Utóbbit néhány óra alatt sikeresen átvészelem, de a bordatörés, nos, az egy kicsit hosszabb lesz. A kórházból szerencsére hamar hazaengednek. A légzés ugyan nehéz és fájdalmas, de fájdalomcsillapítóval tudok dolgozni.
Vagyis tudnék, ha menne a koncentráció, de a túrán történtek újra és újra eszembe jutnak. Teljes mértékben hiszek a médiának, mikor elhagytam a kórházat, még egy interjút is adtam, amiben szóról szóra megerősítem a vadőr és a polgármester nyilatkozatát. Hiszek benne, hogy tényleg az történt, amit elmondtak, végül is minden betűje érthető és logikus. A tudomány pedig sosem téved. Tényleg hiszek benne... hinni akarok.
Amikor felébredtem, és először elolvastam azt az újságot, megrémültem. Megrémültem saját magamtól, mert a leírtakkal ellentétben az emlékképeim olyan élesnek és kizárólagosnak tűntek, hogy azt hittem, végleg bekattantam. Sehogy sem tudtam összeegyeztetni a fejemben létező és a papíron közölt valóságot. Mint egy rémálom, fogalmaz a cikk, és lassacskán kezdtem úgy tekinteni az egészre, mintha csakugyan az lett volna. Egy makacs, kísértő rémálom, amiről képtelen vagyok megfeledkezni. A rengeteg vér, a pillanat, amikor azt hittem, Claire halott, majd az óramű pontossággal felém forduló fegyver...
De megrázom a fejem, és ismét a tervrajzokra összpontosítok. Csak álom volt. A cikk is megmondja. Nincs okom kételkedni. Beszélni, meg pláne nem mernék róla senkivel. Ha őrültnek tartanak, vége a karrieremnek. Nem. Benjamin, koncentrálj a munkára.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
this one
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
pszichológus, zongora tanár
ϟ Hozzászólások száma :
79
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 06.
ϟ :

Boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: I. Kaland - hasadás   2015-01-19, 13:07



What am i doin' here?

- Claire és a hegyi kaland -

Sötétség, valami gép csipogása és éles fájdalom, ami az egész testemben lüktet, na meg pár emlékkép. Ez az első pár dolog, amit észlelek. Aztán megerőszakolom a szemhéjaimat, hogy végre megpróbáljanak kinyílni, de azonnal éles fény hasít a retinámba, így jó pár próbálkozás után sikerül csak véghez vinni a feladatot.
Fájdalmas ábrázattal, összeszűkült szemekkel sandítok végig a szobán, ahol fekszek, majd végig pillantok magamon. A lábam gipszben, a karom szintúgy és valami azt súgja, hogy lehet egy zúzódott bordám is, mert rohadtul fáj, ha levegőt veszek. Mindez azonban nem köti le annyira a figyelmem, hogy ne ugrana be mellette pár emlékkép az elmémbe újra és újra. Oliver, ahogy nyakon lőtték és a vére beterített mindent. A zsaru, akinek a lábát lőtték el, az a nőszemély, a hegy, a halott vadőr, a túrázók és persze Benjamin, akin mindig rajta tartottam fél szemem.
A torkom kiszáradt, így az éjjeliszekrényen álló ásványvízre pillantok, s csak pillanatokkal később vagyok képes oda nyúlni érte ép karommal, majd amint kortyoltam párat belőle, nagyokat sóhajtva vészelem át a fájdalmat, ami folyamatosan a tüdőm táján kínoz. Ekkor szúrom ki az újságot, ami ott lapult az üveg mellett a szekrényen, de amint elkezdem olvasni, szívem szerint felgyújtanám. Ennyi hazugságot! Vagy én hülyültem meg? Rohadtul nem erre emlékszem, de állításuk szerint a sokk miatt lehetnek rémképeink? Nem vagyok őrült. Tudom, mi történt ott és egyáltalán nem kaptam sokkot. Én nem. Mások talán igen, de magamon észre venném a nyomait.
Kikászálódok nagy nehezen az ágyból, majd a kis fotelnak támasztott mankóért nyúlok és esküszöm, majd' összecsinálom magam, de végül csak sikerül felállnom, hogy meginduljak a szomszédos szobák felé, hátha ott van valahol Ben vagy valaki, aki a túrán volt velem. Nem fogom ezt ennyiben hagyni, azt meg végképp nem, hogy így el akarják tusolni...





_________________



Claire Jillian Foster

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
25
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Gyakornok
ϟ Hozzászólások száma :
171
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 04.
ϟ :



Ember

TémanyitásTárgy: Re: I. Kaland - hasadás   2015-01-18, 16:17

A lavina. Erősebb volt, mint mi. Elkapott minket. Elevenen felfalt bennünket. Síri csönd telepedett le a robaj után, hideg és sötétség. Semmi más. Életben vagyok, és aránylag egyben is. Persze nem kezdek el öröm sikongatni, ujjongni, ki tudja, mi lesz még ennek a vége.
A kórházban ébredtünk mindnyájan, a híreket hallgattuk és a lapot olvastuk. Fogadd el... naná, azt a legkönnyebb, beletörődni mindenbe... bocs, engem nem abból a fából faragtak, nem ismerem ezt a szót, sem azt, milyen feladni. Miért fogadnám el, miért kéne nekem beletörődnöm a hazugságba? Csak mert ez a könnyebbik út? Mert a lehetetlent láttuk? Kutatni fogok ez után, ebben biztos vagyok. Olyan kiskapukat nyitogatok ki, amibe ne kellene belemásznom. De megfogom fejteni a lény itt létének okát, a létezése, az amit akkor láttam, tényleg valós volt. Nem képzelgés. Az igazság olykor fáj, jobban, mint bármi a világon. Engem cseppet sem zavar, hogy mindenbe belemászok, hogy csomó ostobaságot(vagy csak mások szemében látszik annak) teszek, csak mert pillanatnyi kedvem úgy tartja. Teszem azt, amit jónak látok, mert nem akarom megbánni, hogy megtettem. És ha megütöm a bokám? És ha én húzom a rövidebbet? Benne van a pakliban, de én döntök, én teszem, és nem rám erőltetik...Kutatni fogok utánad!! A fajtád után. Mi ez, ha nem bosszú?

_________________


C A L L A G H A N
J U L I A N

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
H.C.
ϟ Kor :
34
ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Katona mint mindig
ϟ Hozzászólások száma :
191
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 04.
ϟ :

Elfajzott

TémanyitásTárgy: Re: I. Kaland - hasadás   2015-01-18, 13:51

Kalandmester - Záró
Igazán figyelemre méltó a túrázók helytállása, hogy lehetőségeikhez képest igyekeznek egymást is segíteni, kár, hogy felesleges. A lavina elől nincs menekvés. Úgy tűnik kíméletlenül fogja elsodorn, ami az útjába kerül. A holttesteket, az ájultakat, az élőket, nem válogat. De nem is csoda, hogy megindult a hegyoldal, nem igaz? Errefelé nem szokott rengeni a föld, a Grandview Peak egy csodálatos hely… volt. Eddig.
A túrázók öt – a vadőrrel együtt hat – ájultat és halottat hagynak maguk mögött. Két irányba indulhatnak, az egyik vissza a domb felé, a másik pedig be a fák közé. De nem számít, mit választanak. A lavina fülsiketítő robajjal közeleg, éhes fenevadként sodor el mindent, ahogy alig egy percen belül őket is.
Tökéletes csend honol. A fennsíkon mindent és mindenkit betemetett a vastag hótakaró.
A túrázók többsége valószínűleg sokkot kapott, vagy elájult, de szerencse a szerencsétlenségben, hogy a körülményekhez képest a szakértők hamar megkezdhetik a mentést, mert az időközben visszafordult másik csapat, a cukormázas túravezetővel az élen szinte azonnal segítséget hívott.
Két halott és tizennégy túlélő.
Másnap minden érintett túrázó a Szent Márk Kórházban ébredhet, egy ficam itt, egy törés ott, egy agyrázkódás amott, az enyhe kihűlések, és persze Reed úr lőtt sebe. A helyi napilap mindenki ágya mellett ott pihen, maga a polgármester, egy neves pszichológus és az utahi vadőregyesület salt lake-i képviselője nyilatkozott benne.
A cikkben minden teljesen tudományosan és logikusan van megmagyarázva, sőt azt is odaírták, hogy a túlélőknek lehetnek esetleges hamis emlékképeik a sokk hatására, az sem kizárt, hogy mindenkinek ugyanaz, ennek oka pedig, hogy a nyilatkozó vadőr állítása szerint épp egy rémtörténetet mesélt, mikor a lavina megindult feléjük és a testi lelki sokk miatt az utolsó dolog rekedhetett meg a gondolataikban, amit hallottak. Mint egy rémálom.
Az újságot olvasva valószínűleg minden túrázó összezavarodhat, aki ott volt. Két halottat jegyeztek be, a cikkhez pedig fényképet is mellékeltek. Egy férfi és egy nő, mindketten a túra résztvevői voltak, egyikük még az elsők közt ájult el, a másiknak szívproblémái voltak.
A halott, kivérzett vadőr pedig úgy tűnik nagyon is él, tekintve, hogy ő az, aki a polgármester mellett nyilatkozott, lövöldözésről és Oliverről pedig szó sincs. Mintha a város vezetősége tudna valamit és próbálná elferdíteni a valóságot, ezt pedig az is bizonyítja, hogy Reednek, Carternek, és Callaghannek hivatalos parancsba adják a titoktartást és szigorúan titkosított ügyként kezelik a dolgot, arról nem is beszélve, hogy Dylan kartonján ficam és szalagszakadás áll hivatalos diagnózisként, amit laikus szemmel nem is lehet cáfolni, hisz kívülről csak a merevített rögzítő látható a lábán.



// Részemről ez volt a záró. Aki szeretne, még írhat rá választ, aki nem az nem. A kaland játéktéren megtörtént esemény, így innentől beépíthetitek az elkövetkező játékaitokba. Remélem mindenki jól érezte magát és a lavinából kiindulva egy tanács: ha legközelebb űrharcosokkal fenyegetőzök, kétszer is gondoljátok meg, hogy akartok-e velem játszani. bill gates //

_________________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Hozzászólások száma :
47
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 13.
Boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: I. Kaland - hasadás   2015-01-17, 23:52

Nem tudom, mit reagálna a Carter nevű lány, komolyan nem, mert a vörös némber már oda is ér, és ő…
Carter megcsap, mint szél a budiajtót, én meg zuhanok, arccal bele a hóba. Az anyaföl csókkal üdvözöl. Nagyon fáj az arcom, és meleg sós valami gyűlik a számba, a hóra köpöm amikor pár centire megemelem a fejem.
A világ finoman hintázik körülöttem, és vörös karikák ugrálnak a szemeim előtt, de legalább mozogni tudok, bár, nos igen, ez is előny, mert Carter nem áll le, bumm és az idősebb fickó a hóba zuhan, és bumbum a másik is, aki azt a szarkasztikus megjegyzést tette a túravezetőnkre.
Valahol mélyen tudom, fel kéne állnom, és valahogy eszméletére térítenem a rendőrlányt. Mert ez nem ő, ezt nem ő műveli. Ő az volt, aki féltett a magas jóképű fickótól is, tudom, hogy önszántából nem tenne ilyet.
A vörös némber az!
Valahogy birtokolja a lány testét. Ahogy ez leesik, már tudom, addig nem tehetek semmit, amíg el nem megy. Aztán érzem, a gonosz jelenlét távolodik. Csak egy a baj nem vissza oda, ahonnan előmászott, hanem el, valahova a mi világunkba talán. Bár reménykedem, hogy mégsem, mert az nagyon nem lenne jó.
Ahogy az izé elmegy, Carter magához tér abból a rettenetes transzszerű állapotból, a kézét nyújtja, hogy segítsen. Elfogadom, mert pontosan tudom, hogy ami történt, arról nem ő tehet.
De már ott a srác is, aki az út egy részén mellettem jött.
Kösz – mondom nekik.
Talpra kecmergek a segítségükkel és körbenézek. A halottakkal már nincs mit tenni. Csak az élők számítanak, gyászolni ráérünk később is.
Már épp készülnék, hogy tegyem a dolgom, hogy odamenjek a combon lőtt férfihoz és felajánljam a segítségemet, amikor meghallom a morajt.
A nyavalyába! – szisszenek. – Sietni kell!
A lavinát biztos a lövések indították be. Az egy gond, hogy lehet, hogy a sebesültekkel nem leszünk elég gyorsak, hogy kitérjünk az útjából.
Lavina… Több esélyünk van, ha együtt maradunk!
Összefogózva talán nagyobb az esélyünk, talán akkor… A különleges erőm jut eszembe, amit oly kevésszer használok. Vajon most ez lesz a túlélésem, a túlélésünk kulcsa?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Ő lenne
ϟ Kor :
27
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Informatikus palánta
ϟ Hozzászólások száma :
17
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 13.
ϟ :

Boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: I. Kaland - hasadás   2015-01-17, 22:09

Ha ezt tudta volna előre, akkor az első kukáig cipelte csak volna a nyereményét, és most otthon ülne a kényelmes, és meleg pulcsijában, teát szürcsölne és tojna bármiféle túrára magasról. De nem. Eljött, annak reményében, hogy ez is jó móka lesz, teli lesz pozitív emlékekkel, újonnan megismert emberekkel, satöbbi.. A nagy fenéket. Már kezdi azt hinni, hogy ez csak egy rémálom, és mindjárt felkel, de túl valós minden, és amúgy is, nem szokott emlékezni az álmaira. Bárcsak az lenne..
Minden porcikája remeg, mégis erősen tartja a telefont, nem akarja, hogy akár egy képkocka is feleslegbe menjen, mivel tudja, ha ezzel előállnak, ha lejutnak innen, már ha lejutnak, akkor senki sem fog hinni nekik, és ez lesz a tökéletes bizonyíték. Persze, abba nem gondol bele, hogy ennyire eldurvulnak az események. Amikor a rendőrnő kezd fura dolgokba, hatalmasra tágulnak a szemei, a lövésnél pedig a telefont majdhogynem elejti, de a kezében marad, miközben sikítva a fülére szorítja kezeit. Egy ideig marad így, mint valami szobor, kuporogva a fa tövében, majd már ismét kitartja a kezét, melyben a kütyü pihen, és nagy levegőket véve nyugtatja magát. Egy pillanatig elgondolkodik, hogy feláll, és rohanni kezd a vakvilágba, mindegy hova, csak el innen, de megmoccanni nem bír, nem működnek a lábai. Valószínűleg most kapott egy szép nagy adag sokkot, és talán már az ájulás környékezi. Nem sokáig maradhat így, hisz mindenki meglep az, ahogy remegni kezd a föld. A másik katasztrófára nem figyel, csak arra, hogy a némber lelépése előtt még meglopja, elveszi az ő nagyszerű bizonyítékát. Hát most komolyan!
- Héé.. HÉ!  – kiabál, de nem pattan fel, ahhoz még gyenge, és visszadőlve érzi, hogy már végleg igyekszik az ájulás felé, amikor is a „hős lovag” kiszakítja onnan, és felrázza. Ekkor szembesül azzal, ami feléjük tart. Ha eddig pánikolt, az semmi, ahhoz képest, ahogy most pattan fel, és indul a többi után.
[/quote]

_________________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Regina Carter
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Rendőrhadnagy - kutyavezető
ϟ Hozzászólások száma :
144
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 14.
ϟ :






Ember

TémanyitásTárgy: Re: I. Kaland - hasadás   2015-01-16, 19:03

Hallom a figyelmeztetést, Dylantől és a nőtől is, mégis vonakodok. Nem akarom elengedni.
S mielőtt még mozdulhatnék...mozdulok. De nem magamtól. Érzem az izmaim működését, a jéghideg borzongást, ami végigfut a gerincem mentén, érzek, látok mindent, de semmit nem tudok tenni. Egy lendítés. Pontos, gyönyörű ívű, hogy egy jól irányzott ütéssel leterítsem az engem védelmező lányt. Szívem szakad, belül teljes erővel küzdök. S máris a következő mozdulat. Dylan hangja....
"Dylan! Menj már! Ugorj!!!" Sikoltom. Lövök, a fegyver hangja a lelkembe mar, s már a következő.
"NE!NE!NE!!!!" Bummmm! Pontos, ahogy mindig. Tökéletesen kivitelezett kivégzés. A döbbenettől úgy érzem megáll a szívem. És máris újabb célpontra mutat a fegyver csöve. Nem is figyel, bár ha menekülne is...esélytelen. S egyik pillanatról a másikra...újra ura vagyok önmagamnak, a nő meg eltűnik. Ledermedve állok, levegőt sem kapok, remegek, és tudom, hogy Dylannek kéne segítenem, de moccanni sem tudok. "MIT TETTEM???" Hánynom kell, érzem az orromból ömlő vért.
Julian hangja, utasítása indítja újra a rendszerem.
- Én...- Nem szabadkozok, nem tudok megszólalni sem... Nem akartam, én próbáltam küzdeni, esküszöm! De észreveszem, hallom a lavinát, s tudom, látom, hogy nem tudnak mit kezdeni a helyzettel.
Megrázom magam, egy mély sóhaj. Elteszem a fegyvert. Hideg fej, az kell most, bánkódhatok még eleget. Menteni, akit lehet. A lányhoz sietek, akit leütöttem, hogy segítsek neki, ha engedi.
- A fenyő gyökérzete nem tartja meg a fát, ha túl sok nyomás kerül rá, és amúgy is, túl magasan van az ágazat, nem érjük el, sebesültekkel főleg nem. - rázom a fejem, és körbefordulok. Bakker, királyságom egy vadőrért!
- Eldobni a táskákat. Oda...-mutatok a dombtető felé. - ...amilyen gyorsan csak lehet, minél magasabbra.
Nem akarom, hogy elvigyen bárkit is, de ha mégis, minden cucc csak lefelé húzná az áldozatot. Elindulok, akit érek, lökök, taszítok, vonszolok.  
- Ha valakit elsodor, arc elé a kéz, összegömbölyödni, várni, az üreg falát kapargatni, hogy ne fagyjon meg.- kiáltom, bár remélem nem lesz rá szükség. A hó ijesztően nagy sebességgel és robajjal közeleg...

_________________
You are my greatest weakness!
Because I choose you! I will always choose YOU!!!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Ben
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
építész, tervezőművész, üzletember
ϟ Hozzászólások száma :
121
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 06.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: I. Kaland - hasadás   2015-01-16, 16:21





Fogalmam sincs, hogy mi az, amit látok. Először abban sem vagyok biztos, hogy ébren vagyok, vagy hogy ez az egész tényleg megtörténik, mert sehogy sem tudom összekötni a valósággal. Nem értek semmit, de azt még a csontjaimban is érzem, hogy nagy veszélyben vagyunk, néhány pillanatra ki is siklik a kezeim közül az irányítás, ahogy leblokkolok, és próbálom kizárni a vérengzés és a fulladás képeit a fejemből.
Amire felkapom a fejem az egy lövés, és a hang irányába fordulva látom, hogy a rendőrnő ahelyett, hogy a vörösre lőne, a nyomozót iktatja ki. Mi történik itt? Most már teljes a káosz. Újabb lövés, ami a Claire melletti fickót találja el, ezúttal halálos pontossággal.
- Claire? – mormogom félhangosan, szinte öntudatlanul, az arcomra kiül az ijedtség. Túl sok a vér, és túl gyorsan történik minden, így mikor ő is a földre kerül, egy pillanatra azt hiszem, hogy őt is eltalálták. Olyan mereven nézek feléjük, hogy fel sem tűnik, hogy ezután a fegyver egyenesen felém fordul. Mire az agyam feldolgozza, hogy célponttá váltam, már késő lenne mozdulni, de ekkor újra megremeg a föld, a megmentőm pedig nem más, mint a következő halálos fenyegetés: a hegyekből lezúduló lavina.
Valahogy ez az a pillanat is, ami újra magamhoz térít, a nő időközben eltűnt, és ha életben akarunk maradni, nekünk is ezt kell tennünk. Gyorsan végignézek a társaságon, a nyomozót már ketten is támogatják, megkönnyebbülésemre látom, hogy Claire az egyik, így odasietek a lányhoz, akivel szinte egész úton együtt jöttünk, és felsegítem a földről.
- Jól vagy? – de most nincs idő a válaszra sem. – Gyere! – vonom a közeli erdő felé, ha hótorlasz kell, a fák erre jók lesznek. Útközben pedig a rémült szőke lányt is megpróbálom magához téríteni, látszik rajta, hogy közel van az ájuláshoz.
- Gyere, sietnünk kell – mozdítom ki a helyéről, hogy induljon ő is.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
this one
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
pszichológus, zongora tanár
ϟ Hozzászólások száma :
79
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 06.
ϟ :

Boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: I. Kaland - hasadás   2015-01-16, 09:55



What am i doin' here?

- Claire és a hegyi kaland -

Rohamosan váltakoznak az események, én pedig még mindig csak állok és lesek. Oliver sok mindent nem mond. Sőt. Semmit nem mond, én pedig tanácstalan vagyok még akkor is, mikor a rendőrnő teste felett láthatóan átveszi az uralmat az a valami és lelöveti vele a zsarut. Szisszenek egyet és bemozdulok, hogy majd odamegyek segíteni, de rögtön utána eldördül újra a fegyver, ami Oliver nyakát találja el. Elkerekedett szemekkel lesem, ahogy a vér vörösre festi a patyolat fehér hókristályokat, majd odasietek, hogy megpróbáljam elszorítani a vérzést, de menthetetlen. Ezt még én is látom, aki nem szakavatott. A lövés közelről jött, szét tépte a húst és még, ha el is állna a vérzés -ami esélytelen-, képtelenség lenne, hogy életben tudjam tartani én (!), aki egy nyomókötést sem tud megcsinálni szépen. Szívás, de én se lehetek tökéletes.
Mikor az újabb rengés következtében a nő összeesik, a hó pedig megindul, nehezen ugyan, de ott hagyom Olivert, aki láthatóan már talán rég el is ment tőlünk. Helyette neki állok mindenkit elterelgetni, mintha én lennék a valaki, majd a fiatal srác és a lábon lőtt nyomozóhoz sietek.
-Segítek.- bököm ki sietve és már nyúlok is a férfi karja alá, hogy két oldalról támogatva talán jussunk valamire.
Nem vagyok nagy természetjáró és csak azt tudom, hogy, ha jön a medve, ne mozdulj, de az erős fákat látva eszembe jut egy ötlet.
-Oké. Lehet hülyeség, amit mondok, de tekintve, hogy értelmetlen dolog rohanni a hó elől, talán fel kellene másznunk a fákra. Ezek már kibírtak pár hasonló dolgot, nem? Erősek is és még, ha el is dőlnek, maximum huppanunk a havon.- hadarom el gyorsan olyan hangosan, hogy minél többen hallhassák, aztán majd mindenki megfontolja magában, mennyire vagyok hülye, de sajnos a National Geographicon még nem vetítettek olyan adást, hogy "mit csináljunk, ha jön a lavina?".





_________________



Claire Jillian Foster

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
25
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Gyakornok
ϟ Hozzászólások száma :
171
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 04.
ϟ :



Ember

TémanyitásTárgy: Re: I. Kaland - hasadás   2015-01-15, 19:45

- Ugye most csak szívatsz? - jön ki belőlem önkéntelenül, mikor Regina hirtelen fejét vesztve akciózik. Hol a véres nőn, hol a rendőrnőn kalandozik pillantásom. Ugye ez az amire gondolok? Egyszerűen sokkot kaptam, vagy nem is tudom, de ez most durva volt. Ugye nem komolyan gondolta ezt? Mert ha igen, akkor ez a tag überel mindenkit, akivel eddig találkoztam. Na jó...majdnem mindenkit. Fuss…De nem tudok, az agyam nem reagál, az izmaim nem tűnnek úgy, hogy óhajtanak behódolni nekem, így a futással hiába is próbálkoznék. Egész másként láttam a világot, most viszont még az is kicsinyességnek látszódik ehhez képest. Hirtelen lövések hangzanak el, dermedten állok és csak lesem a golyók irányait. Dylan, majd egy másik, aki ezzel meg is hal...a következő? Rengés? Rápillantok a nőre, aki elindult az egyik társunkhoz, elvett valamit...eltűnt. Mégis, hova? Ki volt ez? Honnan jött? Miért most teszem fel ezeket a kérdéseket? Van kisebb nagyobb problémánk. Sebesült ellátása. Dylanhez sietek. Leszedem a sálam és elszorítom a sebet, hogy ne veszítsen több vért.
- Amíg leérünk innen, addig ki tart. - felelem és segítek neki talpra állni. Lavina? Carter? Nem jól néz ki, de el kell tűnnünk. A fák felé? Azok akadályoznák a hótengert? A halottak? Halottak maradtak....
Az agyam a fura halottnak tűnő nőn pörög, de tudom erre nincs idő. Akárhogy is nézzük, ha nem teszünk valamit, pillanatok alatt elleszünk temetve. Az a kopár sík előttünk? Elolvadta hó rajta, talán ha…nem! Tuti nem biztonságos, onnan jött elő az az izé is.
- Aki tud, az segítsen a többieknek, egymásra számíthatunk. Remélem, tudja mindenki! – pillantok végig a többieken, majd próbálok kiutat keresni…fa…az a valami és a lejtő…talán ha szánkóznánk? Julian!!!
- A fák nyújtanak valami biztonság félét, vagy meredek lesz a lejtő? – motyogom, mintegy gondolkozzon el rajta mindenki stílusú kérdés…jelen pillanatban a világ összes vétkét magamra vállalnám, ha tudnám, azok beismerése megszünteti ezt az állapotot.

// XD //

_________________


C A L L A G H A N
J U L I A N

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: I. Kaland - hasadás   2015-01-15, 19:40


Nem engedhetem meg magamnak, hogy akár csak egy apró részletnél is leragadjak vagy, hogy mozdulatlanul álljak várva, mi történik. Azt viszont sejtem, hogy az egyetlen esélyünk, ha útjára engedjük a nőt és később indulunk a nyomába. Egyetlen fegyveres rendőrrel, egy félig kifulladt csapat civillel semmire nem megyünk. Még ha nálam is lenne valami...
De ha lenne sem mennék sokra. Hiába az elhatározás, mozdulni is képtelen vagyok, amikor a fegyver csöve felém fordul. De talán jobb is így, mozgó célpont ide vagy oda, sejtem, hogy nem hibázná el.
- Carter! Meg ne próbáld! - szólok rá, ezúttal már elég hangosan, de persze sokat nem ér. Sőt, semmit. Még arra sincs időm, hogy káromkodjak vagy mégis megmozduljak, már fúródik is a golyó a húsba. Ha tetszik ha nem, azonnal a földre kerülök, aztán jön a fájdalom. Lőttek már meg, mióta itt élek, azt hiszem, két alkalommal. Nos, itt a harmadik. Éljen a nyugodt hegyi túra!
A gondolataim persze száguldanak, pont ahogy a sebből szivárog a vér. Próbálok nyugodt maradni, de közben csak annyira vagyok képes, hogy a kezem a lábamra nyomjam. Talpra állni egyelőre nem tudok. Ahogy arra sem figyelek, hogy mi mindent történik még. Az egyetlen, ami végül feltűnik a piszok sok vér a fehér havon. Valaki másé. Valakié, aki már menthetetlen. És az újabb földrengés.
A rohadt k*rva életbe!
A hülye is rájönne, hogy ebből semmi jó nem lehet, én pedig csak próbálkozhatok azzal, hogy talpra álljak. Vagyis előbb nem ártana elszorítani a lábam valamivel. Biztos, ami biztos. Milyen jó, hogy nem kiöltözve, nyakkendővel jön ide az ember! Viszont így is elő tudok szedni valami kötélszerűséget a táskámból, de a kötésig nem jutok el. Helyette elkanyarodik a pillantásom a hegycsúcsokról lezúduló hótömeg, majd a még itt lévő emberek felé. Julian? Akárki?
- Jól jönne a segítség - hogy minek pazarolom morgolódó szavakra az időt arról fogalmam sincs.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
H.C.
ϟ Kor :
34
ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Katona mint mindig
ϟ Hozzászólások száma :
191
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 04.
ϟ :

Elfajzott

TémanyitásTárgy: Re: I. Kaland - hasadás   2015-01-14, 17:07


Kalandmester
A nő kissé még kábának és ebből kifolyólag érdektelennek tűnik, mondhatni meg-megdől a lábain, talán csak el akarja hagyni a helyszínt és nem is lenne több halálos áldozat, de a megkezdett néhány lépés után – még jócskán a száraz területen – megáll és különös fintorral Olivert kezdi vizsgálni. Mintha ismerné, a férfi meg csak áll ott földbe gyökerezve.
Hamarosan még érdekesebb dolog történik, a vörös hajú bestia meghallja az ifjú Julian szavait és abból az átfutó mosolyból az arcán úgy tűnik, mintha szórakoztatónak találná, ám mielőtt bármit tehetne az ábrándozását megtöri a sziréna Carter személyében:…különben szolgálati fegyvert fogok alkalmazni Ön ellen! A véres nő már-már ijesztő nyugodtsággal néz a fegyveres mitugrászra, azt a másikat, aki a világ szövetéről beszél meg figyelemre sem méltatja. Sejthetően hidegen hagyja a figyelmeztetés, sőt, kifejezetten sértőnek érzi. Hát ennyi kellett neki. Regina elveszíti az uralmat a teste felett, az utolsó csepp vérig a vörös hajú nő irányítja – ez persze szemmel nem látszik, de sejthető, hisz ami ez után következik… katasztrofális.
Francesca kap egy hatalmas pofont, csak hogy kidőljön az útból, vele nincs semmi terve. Regina már fordul is az alig másfél tucat ember felé, észnél van, de a testi kontroll teljes hiányában. Lead egy lövést: Dylan bal combjába fúródik a golyó, nem sokkal a térde felett; majd újabb lövés: telibe szakítja át Oliver torkát, akinek vér kezd ömleni a szájából, orrából és a lőtt sebből is, fuldokolva omlik térdre; Carter, mint a locsolóslag, olyan robotiasan fordul tovább, jöhet a következő, a célpont ezennel Benjamin.
A rendőrnő rászegezi a fegyvert, ám a föld újra megremeg, a vörös hajú nő figyelme ezzel elterelődik és Carter visszakapja a testét. A biokinézis miatt erős hányinger és orrvérzés a jutalma, na meg egy ártatlan élet kiontása. De ez legyen a legkisebb problémájuk, a rengés miatt, a közeli, szemközti csúcson lavina indult meg, ami mennydörgő robajjal tart a kis csoport felé. A vörös hajú nő még elveszi a – számára igen furcsa és új készüléket, vagyis – mobiltelefont Abigailtől, majd eltűnik.
Nincs több idő.
Olivernek, az ájultaknak és a halott vadőrnek már késő, nincs idő kihozni őket, ettől a perctől mindenki magára van utalva, aki túl akarja élni, az rohanjon.


Következő hsz: január 18. vasárnap (délig lehet írni)

_________________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Ő lenne
ϟ Kor :
27
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Informatikus palánta
ϟ Hozzászólások száma :
17
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 13.
ϟ :

Boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: I. Kaland - hasadás   2015-01-13, 20:45

Ahogy követi az újonnan alakult csapatot, olyasmi bukkan fel benne, amely óva inti, és arra készteti, forduljon vissza. Nem is érti a dolgot, nem is enged neki, hiszen előre halad, egyenesen, a hátakat követve. Itt valami bűzlik.
Ahogy közelebb érnek, úgy húzódik kicsit kijjebb, az csapat oldala felé, hogy többet lásson. Megdörzsöli a szemeit, hogy valóban jól látja-e azt, amit, és próbál valamiféle magyarázatot keresni, de nem megy neki. Erre nincs. Nem arról van szó, hogy nem hisz a természetfeletti dolgokban, hisz egy ideje már ő maga is annak számít, de azért még vannak olyanok, amikben egyszerűen nem akar, vagy nem tud hinni. Ez viszont nagyon is valós dolog. Ahogy közelebb érve megáll, ajkai úgy nyílnak meg és csodálkozik rá mindenre. Agyáig nehezen jut el az, amit a vadőr magyaráz, és nem is igen hihetőek a feltevései számára. Az isteni csoda … hát persze. Leguggolva tapogatja meg a földet, ahol hónak kellene lennie, de mégis csupasz, mint tavasszal. Sőt, már-már túlságosan is száraz. Mert legalább a hólé nedvességének itt kéne lennie. Legszívesebben most leülne, és addig keresne, amíg magyarázatot nem talál. Alighogy áll fel, már kapaszkodik is meg, fa, és más helyett a mellette állóban, miközben remeg a föld. Hunyorogva, remegő térdekkel pillantja meg az alakot, egyre élesebben, miközben pár lépést ösztönösen hátrál. Nemigen látja, mi történik, csak az összeeső vadőrt figyeli, majd, a vért. Talán ettől kezdi érezni magát kábának, émelyegve szédeleg hátrébb, és esik neki háttal egy fának, miközben a földre csúszik. Talán elájult, talán nem, nem tudja, de mire ismét ép a tudata, az a valaki már közeledik. Még nem tiszta semmi, még elég gyenge, de az holt biztos, nem áll le vele csevegni, rácsodálkozni, mint ahogy a bátrak. Csupán igyekszik felállni, miközben bekapcsolja a mobilján a kamerát, és rögzíti, amit lát. A vért, a nőt, az őrületet.

_________________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Ben
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
építész, tervezőművész, üzletember
ϟ Hozzászólások száma :
121
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 06.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: I. Kaland - hasadás   2015-01-12, 19:47





Úgy indultam a vadőr után, hogy a különös jelensége nem igazán érdekelt, gondoltam, úgy is valami National Geographicba illő tájkép fogad, amit majd mindenki nekiáll fotózni, és ennyi lesz a nagy durranás, de tévedtem. Nem is kicsit.
A rendőrlány jeges tekintete után mosolyogva megszaporázom a lépteim, hogy felzárkózzak a csoporthoz; azt hiszem, máris sikerült bevágódnom nála. Néhány perc gyaloglás után azonban oda is érkezünk a fizikai értelemben képtelenségnek számító ovális területhez, ami első ránézésre pont úgy fest, mintha fél órával ezelőtt épp itt szálltak volna le az ufók. De mivel semmi ilyesmiben nem hiszek, hunyorogva méregetem a terepet.
- Van tippje, hogy mi ez? – mormogom a mellettem haladó lánynak, de közben, mint akit megbabonáztak, le sem veszem a tekintetem a körről. Nem tudom, mi lehet ez, de közelebbről is meg akarom vizsgálni, így a csoport végéről előresétálok egészen a havas rész széléig. Többen belépnek a száraz területre, de mielőtt én is megtenném, valahogy az az érzésem támad, hogy ez nem a legjobb ötlet. Általában hallgatok is a megérzéseimre, de egy gyors hezitálás után végül csak elmosolyodok magamon. Talán túl sok horrorfilmet néztem, mások is beléptek, és még senkit sem rángatott le a föld alá valami oszlásnak indult zombikéz.
Szóval rálépek a száraz területre, és úgy vizsgálgatom tovább a jelenséget, kell, hogy legyen rá valami racionális magyarázat. De alighogy megteszem, megremeg a föld, és a kör közepén megjelenik egy nő, aki minden ok és segédeszköz nélkül kivégzi a vadőrt.
Ez az a pillanat, amikor gondolkodás nélkül visszalépek a hóra, és egészen a mögöttem lévő fatörzsig hátrálok. Mégis mi a franc folyik itt??! Kimeredt szemekkel bámulom a jelenetet, és próbálok nem a vadőr hörgő fuldoklására koncentrálni, de szinte azonnal bevillannak előttem az emlékek, és a kezem automatikusan a sálam irányába mozdul. Érzem, hogy én is egyre nehezebben kapok levegőt.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Hozzászólások száma :
47
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 13.
Boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: I. Kaland - hasadás   2015-01-12, 14:24

A hómentes terület a nagy semmi közepén valóban érdekes. nem tudom, mi hozhatta létre, talán valami geotermikus erős, talán csak egy kis kőzetanomália. Nem ismerem ezeket a hegyeket, de hallottam már a Yellowstone gejzírjeiről, és sose tudni, talán itt is valami hasonló dolog működik.
Vagy nem?
Annak ellenére, hogy boszorkány vagyok, mindig először a logikus és mindenki által befogadható magyarázatokat keresem, és nem rögtön a hókuszpókuszokkal jövök.
Még a havas részen torpanok meg, ahogy a csapat szerintem értelmesebbik fele is, de az a fura fazon is ezt mutogatja aki droidnak nevezte a túravezetőt.amikor megremeg a föld, még nem gondolok egyből rosszra, beleillik a geomicsodás elképzelésembe a jelenség. De a vörös hajú nő már más tészta!
Nagyi szavai jutnak eszembe, arról, hogy a valóság kettényílhat. Kikerekedett szemekkel bámulok, mert más hallani valamiről, amit félig mesének hisz az ember lánya, és megint más látni.
Szerencsétlen vadőr, szerencsétlen... A szívem a torkomba ugrik, és mégsem teszek semmit, semmi olyat ami felfedné a képességemet a vörös hajú nő előtt. Elragadna!
Szerencsére az a VALAMI nem figyel arra a pár emberre, akik a száraz területen állva összeestek. Egyelőre nem figyel rájuk. csak reménykedni tudok, hogy ők menthetőek lesznek.
A rendőrlány viselkedése tűnik fel, és persze ott a magas fickó is, aki lemaradt, és végül, bár még nem beszélgettünk, de szinte együtt baktattunk.
A férfira nézek és nemet intek neki a fejemmel, ne csináljon hülyeséget.
Aztán a rendőrlány mögé lépek, aki tényleg bátran próbál minket megóvni, de jobb lenne, ha nem kockáztatná az életét...
Megérintem az egyenruháját a karján, finoman megfogom, próbálom elhúzni a VALAMI útjából, úgy ahogy azt az idősebb férfi is mondta... milyen nevet is használt?
- Carter! Gyere.. gyere el előle ! - sürgetem halkan.- Elszakadt a világ szövete! Gyere az útjából, vagy elragad!
Most ez a fontos, minél kevesebbet vihessen el közülünk, hogy maradjon, aki majd a elkapja.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
this one
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
pszichológus, zongora tanár
ϟ Hozzászólások száma :
79
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 06.
ϟ :

Boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: I. Kaland - hasadás   2015-01-11, 19:39



What am i doin' here?

- Claire és a hegyi kaland -

Baktatunk, de igazán csak akkor jövök rá miért, amikor a látvány a szemem elé tárul. Ámulva lesem, de boszorkányként máris bizsereg bennem valami jelzőke, hogy ez nem, hogy nem természetes, de nem is csak véletlen. Láttam már pár dolgot, a szüleim meséltek is ezt-azt, így nem nehéz rájönnöm, hogy ezt szánt szándékkal csinálta valaki. Nem feltétlenül a vadőr a hunyó, de valami van, mert Oliver is határozottan rám pillant és mintha azt sugallná, hogy ne menjek tovább. Én pedig... hallgatok rá. Nem is tudom miért. Talán, mert az én fajtámból való és, mert úgy gondolom, benne talán megbízhatok azok közül, akik itt vannak. Viszont tekintetemmel amint megállok, Benjamint kezdem keresni. Rühellem, mert tönkre vágta a kamasz korom, de nem akarom végig nézni, hogy besétál valami baromságba, megállítani viszont nem tudom, mert egy vörös bige és egy igen erőteljes földrengés közbe szól, aminek hatására az első támasz, amit találok, Oliver természetesen, ha már lemaradtam vele együtt. A nő sok kommentárt nem fűz az eseményekhez, csak kivérezteti szerencsétlen vadőrt, mint valami állatot, majd mond ezt-azt, de mivel hátrébb ácsorgok, nem igazán értem, miről lehet szó. Azt látom, hogy az egyik rendőr próbál tenni valami értelmeset, meg azt is, hogy a társaság nagy része leblokkolt, én pedig próbálok nem pánikolni. Vagy épp ez lenne az? Csendben állok, lesek ki a fejemből és kattog az agyam, hogy most rohanjak-e hanyatt homlok az erdő mélyébe, rángassam-e el onnan Benjamint meg még akit esetleg tudok, vagy mi a fenét csináljak? És különben is. Ki ez a nő? És mit kéne most tenni? Oliver felé sandítok és azt hiszem, tekintetem is valami hasonló üzenetet hordozhat, azaz, hogy mi a frászt fogunk most csinálni?





_________________



Claire Jillian Foster

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Nyomozó
ϟ Hozzászólások száma :
202
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 14.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: I. Kaland - hasadás   2015-01-11, 13:07


Hosszú másodpercekig értetlenül nézem, amit látok. Hiába kutat az agyam, semmire nem hasonlít, legalábbis semmi olyanra, amire biztos magyarázatom lenne, vagy mennénk bármire. Ha nem kötne le annyira, hogy a környezetet figyelem, talán amikor felbukkan a nő megállíthatnám a vadőrt. De elszalasztom a pillanatot és most már késő. Le sem veszem a tekintetem a véres idegenről. Az már egyértelmű, hogy a fickón nem lehet segíteni. Most jön az a rész, hogy veszem elő a szinte őskori mobilomat, de persze használhatatlan. Ideje volt rájöjjek. De hiába is kutatnék más megoldás után a fejemben, semmit nem találok. Fegyver híján úgy teszem hasznossá magam, ahogy tudom.
- Kölyök - szinte csak suttogom, de annál határozottabban. Ha szerencsém van, Carter hangja úgyis elnyomja az enyémet. Csak egy jelentőségteljes pillantás Julianra, de értenie kell. Muszáj segítenie és mindenkit hátrébb terelni. Aztán vagy hallgatnak ránk, vagy... fogalmam sincs, mi lesz.
Most viszont lassan lépek hol oldalra, hol hátra és akire csak tudok rászólok, hogy menjen messzebb. Biztos vagyok benne, hogy van olyan, akinek földbe gyökerezett a lába a rémülettől. A tekintetem pedig le sem veszem a véres nőről. Látom az őrületet a tekintetében. Láttam, hogy nézett, amikor... megölte? a vadőrt.
- Állj el az útjából, Carter - suttogom határozottan, bár lehet, hogy meg sem hallja, mert a szél másfelé viszi a hangom. Az egyetlen, amiben biztos vagyok, hogy mielőtt lőhetne, már hallott lesz ha a nőnek úgy tartja kedve. Addig pedig csak reménykedhetek, hogy senki nem tervezi épp most a helyi hőst játszani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Regina Carter
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Rendőrhadnagy - kutyavezető
ϟ Hozzászólások száma :
144
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 14.
ϟ :






Ember

TémanyitásTárgy: Re: I. Kaland - hasadás   2015-01-10, 18:35

- Aggódnom itt nem nekem kell, Uram. Köszönöm az együttműködésüket. - mondom sokat sejtetően, és rávillantom jeges kék tekintetem a magas pasisra. A fiatal nőre csak rámosolygok, nem akarok én megenni senkit, csak értsenek meg, én tartom a hátam, ha velük történik valami.
A vadőr megjelenését nem díjazom, ahogy azt sem, hogy ketté kell válnunk.
Nem szívesen teszek ilyet, veszélyesnek tartom, főleg úgy, hogy nem tudok kommunikálni sem az őrssel, sem a társammal. De a jelvény és a kapitány szava kötelez, így elválok Shawietól, és előre lendülök a többiekkel a magas hóban trappolva a furcsa jelenség felé.
Ahogy közelebb érünk, szinte el sem hiszem, amit látok, hallom Julian lelkes szavait, értetlenkedve pillantok rá: Ő talán tudja, mi lehet ez? Na, erről még beszélgetünk! Aztán egészen a széléig megyek, majd elkezdem körbejárni, hitetlen tekintettel rázva a fejem.
- Ez nem létezik. - mondom, és mikor a vadőr szól, bólintva visszamegyek, próbálom fejben összeszedni magam. Épp odaérek, mikor hirtelen megremeg a föld, és a semmiből egy véres testű női alak tűnik elő. Nagyot nyelek, ahogy a vadőr beszélni kezd, figyelem a furcsa nő minden mozdulatát, kezem a fegyveremre simítom. Mikor azonban a szeme teljesen fekete lesz, a vadőr pedig fuldokolni kezd, és saját vérében fürödve elterül, már mindenki elé ugrok, kitárva a karom, élő kordont alkotva magam mögé utasítva akit csak érek.
- Mi a pokol...- kérdezem rémülten, mikor a nő furcsán magabiztosan kezd el közeledni szemrebbenés nélkül nézve, ahogy páran elájulnak. Fegyvert rántok, célzok, egyenesen a fejére, miközben a tömeget magam mögött tolva lassan hátrálni kezdek.
- Salt Lake City Rendőr-főkapitányságának nevében felszólítom, feküdjön a földre, és tegye a kezét a tarkójára. - kiáltok rá, igyekezve Julian hangját figyelmen kívül hagyni, rémült vagyok, de elszántan pislogok.
- Ismétlem, feküdjön a földre, különben szolgálati fegyvert fogok alkalmazni Ön ellen! - kiáltom ismét, és határozottabban célzok a nőre. Nem tudom mi ez, de nagyon nem tetszik nekem.

_________________
You are my greatest weakness!
Because I choose you! I will always choose YOU!!!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
25
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Gyakornok
ϟ Hozzászólások száma :
171
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 04.
ϟ :



Ember

TémanyitásTárgy: Re: I. Kaland - hasadás   2015-01-10, 17:42

A szemeim felcsillannak a fényt látva és a hatósugarat, meg amit a környezettel okoz.
- Tudtam! Tudtam, hogy létezik! – mosolyodtam el és motyogtam alig hallhatóan, miközben a fényességet néztem. Hátra túrtam a hajam is.  Sosem kételkedtem, még akkor sem, mikor mások kijelentették, hogy ilyesmi nem létezik. Őrült vagy Kölyök! Azóta a nap óta hiszek a lehetetlenben. És most az valósággá vált. A saját szememmel látom a csodát, még közelebb is merészkedek. Nem félek, tanulmányozni akarom. Ép eszű ember nem tenne ilyet, viszont én már 7 éve nem tartom magam annak, sőt! Sokan nem is  tartanak annak, főleg úgy, hogy hiszek a természetfelettiben. Hirtelen a föld megremeg, ijedten kapom a fejem Dylanre, majd vissza a vadőrre, aki megindul előre, majd előre pillantok. Egy lány? Mit keres ő ott? Az előbb még senki nem tartózkodott ott.  Csak most esik le igazán, hogy mit is kérdezett a vadőr. Vér.. Erre nincsenek szavak.  Üres tekintettel nézem a nőt.   Az ismeretlen nő kijelentésére olyan üressé válok, hogy komolyan még levegőt is elfelejtek venni. Első reakcióm? A feltett mondata egyszerre váltja ki nálam mindazt, amit már rég nem éreztem. Ha nem lenne egyértelmű, az arckifejezésem mindent elárul. Most megrémültem. Lehetetlen. Lehetetlen. Mantráztam magamban. De leginkább magamnak. Ott tartok, hogy önkontroll hiányban szenvedek.  Nem vagyok egy érzelmes nyálas kis köcsög, soha nem is voltam, attól függetlenül, hogy régen normális életet éltem…de ez…az a rengeteg vér, megint. Megölte. Megölte a férfit.
- Ki..vagy..te? – bökök ki ennyit, hangomban düh és félelem lapul, közben lépek párat hátra. Én tisztelek minden természetfelettit, főleg úgy, hogy még eggyel sem találkoztam, csak hittem bennük. Most itt áll előttem egy. Előttünk…


_________________


C A L L A G H A N
J U L I A N

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
H.C.
ϟ Kor :
34
ϟ Tartózkodási hely :
SLC
ϟ Foglalkozás :
Katona mint mindig
ϟ Hozzászólások száma :
191
ϟ Csatlakozott :
2014. Nov. 04.
ϟ :

Elfajzott

TémanyitásTárgy: Re: I. Kaland - hasadás   2015-01-10, 13:16


Kalandmester
A csapat kettéválik, ahogy a díszkíséret is, Thomson a túraösvényen halad tovább, Carter pedig a vadőr vezette csoporttal tart. A domb tetejéről már látni a különös színfoltot a véget nem érő fehérségben, perceken belül pedig tisztábbá válik a kép, miközben vadőrünk tudásszomjjal fűtve beszél ennek az egésznek a különlegességéről és hogy ilyet még nem látott.
Átlagban nézve úgy hatvan méter lehet az átmérője a kissé ovális területnek, melyen nem hogy hó nincs, csont száraz. A terület szélein néhány méteren át még olvad a fákról a hó és jég, szépen csöpög, mintha melegítenék, de megjegyzem, ugyanolyan mínusz fok van ott is, mint a környék bármely más részén, tehát fizikai értelemben véve: a jelenség lehetetlen.
Oliver rosszat sejt, így még a havas részen megáll és biccent Clairenek is, hogy ne menjen tovább, de nem marad le túlzottan, merthogy a vadőr megállítja a csoportot még a száraz terület szélén és felszólítja a rendőrnőt, hogy maradjon velük. Hogy miért?
Oliver – és ha csatlakozik hozzá Claire – megállása után nem sokkal egy röpke másodpercre megremeg a föld és egy véres női alak rajzolódik ki a száraz terület közepén. A vadőr közelít, a nő halványan mosolyog.
- Hölgyem? Jól érzi magát? – Kérdezi a vadőr aggódva, mégis megfontoltan közelítve, ám két méternél tovább nem jut, a nő szemei feketévé válnak, a férfi pedig fuldokolva roskad térdre, háttal van a csapatnak, így nem látni, csupán a körülötte egyre nagyobb foltban vöröslő havat, de elárulhatom, hogy épp minden létező testnyílásán át vérzik ki.
- Ez aztán a fogadtatás. – Néz fel, immár újra normális szemekkel a vörös hajú nő a csapatra, magabiztosnak és háborodottnak tűnik, ahogy lassan sétálva indul meg, közben néhány túrázó, akik közelebb állnak a száraz terület középpontjához, az eszméletüket vesztik.


Következő hsz: január 14. szerda (délig lehet írni)
// Hajrá túrázók, én nektek szurkolok. //

_________________





A hozzászólást Oliver Ford összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-01-10, 17:46-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Ben
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
építész, tervezőművész, üzletember
ϟ Hozzászólások száma :
121
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 06.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: I. Kaland - hasadás   2015-01-09, 20:23





Telnek az órák, és már nem is gondolok rá, hogy eredetileg nem erre szerződtem. Egyelőre még leköti a figyelmem a túra, hisz’ magamtól nem sűrűn sétálgatok a természetben, és az is elszórakoztat, hogy innen hátulról kitűnően belátom a terepet. Még a buszban elhatároztam, hogy nem foglalkozom Claire-rel, de a pillantásom néha-néha akaratlanul is odatéved.
A menet közepén haladó, nagydumás pasas fennhangon lekiborgozza a diktátorunkat, de ahogy elnézem másnak is tele már a hócipője a nővel, na meg a tempóval. Tényleg nem egyszerű lépkedni a hóban, de nekem ezzel már nincs gondom, mert az előttem haladók szépen kitapossák az utat, na meg néha egymást is. Szegény lány épp hogy meg tud kapaszkodni abban a fatörzsben, ahogy sebtében hátrafordul, végre az arcát is áthatom, és nem is értem, a srác miért nem használta ki az alkalmat, és csapódott oda hozzá beszélgetni egy kicsit.
A rövidke pihenő alatt előhalászom a mobilom, hogy végigbogarásszam a mailjeimet, de csak pislogok, amikor látom, hogy se net, se akksi. Oké, nem volt fullra töltve, de még nagyon nem kellene megadnia magát. Miután elindulunk is homlokráncolva rázogatom és paskolgatom, hátha sikerül valahogy defibrillálni, és ettől le is maradok picit, ami a drága rendőrnőnknek azonnal feltűnik.
- Elhiszem, hogy terroristának tűnök, de ne aggódjon, nem készülök merényletre – pillantok rá, és egy pillanatra a kezeimet is magam elé tartom. Belevaló csajnak tűnik, de kísérőként biztos nem jókedvéből van itt. Azért még tornázhatok picit az idegein, nem?
A mellettünk haladó lány azonban inkább nem ellenkezik, és igazából nekem sem ez a célom, így egy bujkáló mosollyal bólintok, és már indulok is utána.
A semmiből feltűnő vadőr aztán megbolygatja kicsit a menetrendet, de végre valami izgalmas. A jelenség annyira nem izgat, de még szép, hogy én is vele tartok, nem is én lennék, ha nem térnék le a kijelölt ösvényről.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
this one
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
pszichológus, zongora tanár
ϟ Hozzászólások száma :
79
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 06.
ϟ :

Boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: I. Kaland - hasadás   2015-01-09, 16:48



What am i doin' here?

- Claire és a hegyi kaland -

Nem egyszerű a túravezetővel tartani a tempót, pedig én azért nem vagyok egy eltunyult ember. Járok kocogni meg ilyenek, tehát kondiban vagyok, de esküszöm egy óra után már legszívesebben letépném a nő fejét, amiért nem lehet megállni és csak megyünk és megyünk és megyünk...
Aztán jön valami fószer, aki a sok horror filmnek köszönhetően, amiket már életemben láttam, kapásból gyanús. Hiába a vadőr jelvény meg a csini ruha. Nekem azonnal eszembe jut legalább tíz film, amiben valami hivatalos személynek tűnő valaki volt az, aki pszichopata volt igazából és eltérített jó pár embert a helyes útról, hogy végül kibelezzen mindenkit. Mindezek ellenére miért tartok a csoporttal? Mert boszorkány vagyok és bár mindenféle megérzésem azt súgja, hogy most azonnal lépjek le, az emberekkel tartok, hátha szükség lehet még rám. Nem vagyok valami agyon gyakorlott boszi, de azért egy-két dolgot még én is tudok, és igazából sokat nyom a latban, hogy Ben is a helyszínen van. Igaz, hogy nem bírom és haragszok rá még mindig, de azért nem szívesen élnék tovább a lelkiismeretemmel, ha most lelépnék, aztán hallanám a tévéből, hogy eltűnt x túrázó. Azaz, nyomassuk! Idő közben persze próbálok vegyülni, így aztán hol egy komoly képű fazon mellett baktatok pár percig, hol egy szőke nőszemély mellett haladok, aki láthatóan nem bírja ezt az egészet, végül ismét lemaradok, és ezzel el is szórakozok végig.





_________________



Claire Jillian Foster

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Hozzászólások száma :
47
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 13.
Boszorkány

TémanyitásTárgy: Re: I. Kaland - hasadás   2015-01-09, 11:56

A táj tetszik, a túra is, és igazából a többiekkel sincs bajom, csak a túravezető némbert nem csípem. Úgy hajt, mintha valami téli menetgyakorlaton lenne a különleges hegyivadász ezred, vagy mi.
Pedig én nézelődni jötte, élvezni a tájat, fényképezni és gyűjtögetni.
Ahogy látom mások is vannak, akiknek nem jön be a nő stílusa, az egyik fickó megjegyzése, hogy olyan, mint egy kiborg, nagyon is találó.
Le-lemaradozom, nem akarok a közelében lenni, nem érzem magam jól, ha a nőre gondolok, de az okát nem tudom miért. Ugyanakkor az nem zavar, hogy az a fiatal férfi is lemarad, aki a buszon kifelé bámult. Jóképű tag. Nem mintha eddig olyan beszédes lett volna, de hát na... Vannak zárkózottabb emberek is. Ugyanakkor nem értem a rendőr lánynak mi baja, mármint azon kívül, hogy neki muszáj itt lennie. Tényleg nem történik itt hátul semmi rossz, minek figyelmeztetni minket?
- Jólvanna! Nem maradunk le - felelem azért neki, hiszen mégiscsak rendőr. Majd az ismeretlen felé fordulok. - Jössz, ugye?
nem nagyon, de kicsit megszaporázom a lépteimet és lemondok az ötvenvalahányadik fotó elkészítéséről.
Mikor előbukkan a vadőr, érdeklődve hallgatom.
Különös természeti jelenség?
Kérdés az még valakinek, hogy melyik csoporttal szeretnék tartani? Szerintem elég egyértelmű jelzés, hogy a vadőr oldalára topogok át a féllábszárig érő hóban.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Regina Carter
ϟ Kor :
29
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Rendőrhadnagy - kutyavezető
ϟ Hozzászólások száma :
144
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 14.
ϟ :






Ember

TémanyitásTárgy: Re: I. Kaland - hasadás   2015-01-08, 19:17

Fa.Fa.Bokor. Hó. Még több hó. Jé, egy nyúl!!! Ja, nem, az is csak egy bokor. Totális időpazarlás ez az egész.
Egykedvűen menetelek, a tömeg végével egy vonalban, sereghajtóként, és még így sem vagyok elég messze a túravezető hangjától. Az agyamra mászik ezzel a mézes-mázos csöpögéssel. Hát ez se menetelt még az én menetfelszerelésemben...Bah!
Fürkésző szemmel figyelem az előttem kullogókat, s csak akkor kuncogok fel kissé, mikor a tömegből egy pasas azt mondja, hogy a túravezető olyan, mint egy kiborg. Képzeletbeli-pacsi! A társaságot, a környezetet nézem, és a szemem sarkából figyelem a legutolsóként kullogó magas, svéd alsónacimodell pasast, csak mert nem bízom benne. Szerintem sunyi. Na nem, amíg én itt vagyok, senki nem hal meg, tűnik el, válik hóemberré az engedélyem nélkül, márpedig ahogy megpróbál le-le maradozni...sunnyog. Látom rajta.
- Uram, kérem zárkózzon fel a csoporthoz, ne maradjon le. - szólok neki, csak hogy jelezzem: "Előlem nem lógsz meg! Figyellek!" Aztán egy kisebb fennakadást látok, ha jól látom Julian gondolt egyet, és úgy döntött segít egy lánynak közelebbi ismeretséget kötni a természettel, de ezen hamar túllendülünk.
Tovább menetelünk a hóban, amikor meglátom a felénk közeledő terepruhás alakot. Pillanat alatt ismerem fel a címert a ruháján, így mikor közelebb ér, én is közel lépek, hogy jól halljam miről lehet szó, hisz mégiscsak én vagyok a biztonsági tiszt, vagy olyasmi. Ahogy kiejti a szavakat, hogy a csoport kettéválhat, legszívesebben együtt temetném el a túravezetővel, és máris a tömeget figyelem. Ó, te szentséges ég! Már látom, hogy lelkes szemek csillannak, Többen is lelkesnek tűnnek, ezzel engem nagyon nem téve boldoggá. Remek, most mégis hogy váljak ketté?  
Előveszem a telefonom, hogy beszóljak a központba, de...totál kaputt. A rádió úgyszintén. Mi a frász? Értetlenül pislogok, ráncolom a homlokom, de valakinek menni kell, így mégis elindulok a kíváncsi kis csapattal a furcsa természetfeletti jelenség felé.

_________________
You are my greatest weakness!
Because I choose you! I will always choose YOU!!!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
25
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake
ϟ Foglalkozás :
Gyakornok
ϟ Hozzászólások száma :
171
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 04.
ϟ :



Ember

TémanyitásTárgy: Re: I. Kaland - hasadás   2015-01-07, 16:15

Mégis mióta gyalogolhatunk a hóban? Szép a táj meg minden, de az út hosszú…A megjegyzésre egy mosoly kúszik arcomra, az a vezetőnk pedig elég merev…mintha apámat látnám nőben…Nem is pihentünk sűrűn, furcsa a vezetőnk, amolyan a stílusa se jön be. Ahogy haladok, valamiben elakadok és ahelyett hogy pofára estem volna, elrántottam a lábam és az előttem haladónak tapostam le a sarkát. Megadóan emeltem fel a kezem.
- Bocsi, bocsi! – mantráztam, majd figyeltem, ahogy visszaveszi magára a lábbelijét és ahogy elindul, elindulok tovább én is. Legalább nem történt nagyobb baj. Körülnézek a társaságon, gyorsítva eddigi tempómon…Végül visszapillantottam hátra, mekkora utat tettünk meg eddig. Egy hatalmas sóhajjal fordultam előre, előkapartam a telefonomat, hogy fotózzak, ami szokásommá vált, de egy kép után a telefonom aksija megadta magát. Fullon volt, egy kép és lemerült. Egy kicsit visszalassítva bütyköltem szerencsétlent, de aztán behalt maradt, így újra zsebbe vissza és haladtam tovább. Mégis mi ez? Az előbb csak térerő nem volt, most meg már az aksi is beadta az unalmast.  Marad a terepszemle, bár történhetne valami, amin kattoghatok… Pillanatok múlva elért minket egy másik dombról egy vadőrféle. A szavait hallva felcsillantak szemeim. Ennél jobbkor nem is jöhetett volna. Az én Hősöm! Végre olyasmi következik, ami engem felturbóz. Természetfeletti? Hát nekem ott a helyem. Bármi is legyen, megfejtem. Akár tetszik valakinek ez a hiperaktívság, akár nem. Már hozzászoktam a negatív véleményekhez, aki nem ismer. Aki meg igen, az tátott szájjal figyel. Utam az ismeretlen vadőrrel folytatódott, a többiekkel. Bele az ismeretlenbe. Ahogy az nálunk szokássá vált.

_________________


C A L L A G H A N
J U L I A N

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: I. Kaland - hasadás   

Vissza az elejére Go down
 
I. Kaland - hasadás
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» ADOMÁNYGYŰJTŐ BÁL - KALAND JELENTKEZÉS

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Salt Lake FRPG :: Alapok :: Kalandok, események :: Lezárt kalandok-