Salt Lake FRPG
 

Share | 
 

 Jillian et Andrew ✽ benzinkút

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

ϟ Kor :
26
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Életművész
ϟ Hozzászólások száma :
20
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 28.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Jillian et Andrew ✽ benzinkút   2014-12-30, 10:15

Mint sok más embernek, bennem is megvan az alkalmi süketség lenyűgöző képessége, így Andrew kérdésére mit sem felelve lépek ki az ajtón, de hamar visszaesek, az erős karjának köszönhetően. Imádom az erős férfiakat, főleg, ha ilyen jóképűek, mint a kis benzinkutas. Bár valljuk be, ez az egész rémesen sokat ront az összképen. Lehetne vonzóbb foglalkozása is. Szóval a pasas határozottan tartva a karom bentebb húz, én meg persze, hogy kiakadok.
- Hé! Engedj már el! – Förmedek rá és nem kell elengednie, mert elrántom a karom. Talán meglepheti, milyen erőteljesen, hisz annak ellenére, hogy milyen törékenynek tűnök, bivalyerő van bennem. Az alkatomhoz és súlycsoportomhoz mérten persze.
Konokul állok, mert tudom, hogy nem loptam el semmit, így nem hívhatja rám a zsarukat – na meg ha meg is tenné, rég kereket oldanék, mire ideérnének, nem az első eset lenne. Szóval ha érdekli valami, ki kell vennie a zsebemből. Persze hamar előkerül a mobiltelefonom, a képernyőjén pedig ott virít a helyi újság apróhirdetési oldala. Ennek ellenére, az arcomon egy szemernyi kétely, szégyen, zavar és semmi ilyesmi nem látszik, teljes természetesség árad belőlem.
- Visszakaphatom? – Nyújtom érte a kezem, majd el is kapom tőle, mihelyt lehetőségem akad rá és megy szépen vissza a zsebembe. Az, ami ez után következi, teljesen ledöbbent. Na itt már tényleg kissé megszeppenve állok, újsággal a kezemben és csak pislogok utána. Na ezt nem! Ezt már nem. Napok kérdése és úgyis lesz pénzem, legyen bármilyen lovagias is az illető, senki segítségére nem vagyok rászorulva. Eddig sem tettem, ez után sem fogom. Andrew után megyek a pulthoz, leteszem a pultra az ötven centet, amibe az újság kerül, majd nézek is fel a szemeibe. – Kösz, hogy kedves voltál. – Jegyzem meg, cinizmus nélkül, aztán már ott sem vagyok. Érdekesen indult a salt lake-i tartózkodásom.

VÉGE
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Dylan
ϟ Hozzászólások száma :
49
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 27.
Ember a Purgatóriumból

TémanyitásTárgy: Re: Jillian et Andrew ✽ benzinkút   2014-12-29, 21:29


Katonásdit játszani. Igen, mert az egész csak egy játék. Feljebb lépkedsz a ranglétrán, egyre többet hallgatnak rád a barátaid melletted halnak meg. Akinek megígéred, hogy vele maradsz, segíted és végül képtelen vagy betartani. Jó szórakozás... Nem is próbálom tagadni, hogy mi jár a fejemben, most nem menne. Igaz, nem is mondok semmit. Arra is csak megrázom a fejem, amikor bocsánatot kér. Nem számít.
- Pedig arra tippeltem volna, hogy csak a barátot kitett valami csúnya vita után úgy egy hete - mondom ki végül, de most inkább csak azért beszélek, hogy eltereljem a saját figyelmem. Tényleg nem tippelnék arra, hogy már nagyon sok ideje úton van és egyik várost a másik után tudja maga mögött.
Lehet, hogy nekem csak azért nincs ellenemre az egyedüli élet, mert itt azért elég sok ember megfordul. Na meg ha beleőrültem valamibe, akkor az nem ilyen luxus dolog, mint az egyedüllét.
- Kár érte? - ismétlem a szavait kérdő hangsúllyal, mintha nem ismerném a jelentésüket. Aztán már meg is rázom a fejem, nem akarok arról beszélgetni, hogy esetleg másképp is nézhetek rá, mint egyszerű - talán kissé az átlagosnál bajosabb - vásárló.
A következő pillanatban, mielőtt ezt talán megbeszélhetném vele, már itt is az újabb ember, aki fizetni akar. Az a két perc alatt amíg itt van... életemben nem hallottam senkit ilyen rövid idő alatt ennyi szót elmondani! De bólogatok és úgy teszek, mintha érdekelne a története, meg az, hogy hova tart. Ez is amolyan kötelesség. Aztán már ott sincs. Ahogy a lány sem. Először oda nézek, ahol utoljára láttam, majd az asztalhoz. Szinte az utolsó pillanatban kapom el a mozdulatot, ahogy kiindul az ajtón. Nagy léptekkel megyek utána és kapom el a karját.
- Mit tettél zsebre olyan sietve? - a hangom teljesen megváltozik. Máris sokkal fegyelmezettebb és szigorúbb, mint eddig bármikor. Közben le sem veszem róla a tekintetem és még ha nem is szorítom túl erősen, arra még elé, hogy vissza tudjam húzni az ajtóból. Aztán már engedem is el, úgyis az ajtó előtt állok, nem mehet ki csak úgy.
- Nem a képregényt, mert az ott van és nem is a sport újságot, mert visszatetted - sorolom el neki. Nem is tudom, mikor figyeltem meg mindezt, de az egész lent töltött idő alatt megtanultam tudat alatt is fél szemmel mindenfelé figyelni.
Eszemben sincs beletúrni a zsebébe csak ki akarom üríttetni vele, addig nem engedek. A telefonra épphogy rálesek, a gombot is csak véletlen nyomom meg az oldalán. Azért azt felismerem, hogy mi van a képen.
Pár másodpercig hallgatok, mérlegelek magamban, aztán sietve pár lépés oldalra és a kezébe nyomom az újságot, amit visszagyűrt a helyére. Nem fogok jótékonykodni, de azt még kifizethetem helyette. Kezdem érteni, hogy valami nincs rendben a "nagyon szabad vagyok és jól érzem magam" történettel, de nem kérdezek, csak visszalépek a pulthoz, hogy beletegyem a kasszába az újság árát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
26
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Életművész
ϟ Hozzászólások száma :
20
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 28.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Jillian et Andrew ✽ benzinkút   2014-12-29, 20:20

- Oh, hé, waoh. – Nézek fel rá egy részt cinizmussal, más részt talán meglepettséggel. Oké, a „helyzetből vicc csinálás” talán nagyobb hányadot tesz ki. – Ha neked ez ennyire megy, miért nem indulsz katonásdit játszani? Biztosan jobb lenne, mint ez itt. – Mutatok körbe a két mutatóujjammal a benzinkút épületén és hát elég félvállról veszem a dolgot. Ami viszont meglepő lehet számára, hogy nem vagyok én olyan könnyelmű hülyegyerek, mint amilyennek tűnök. Abban a minutumban, hogy meglátom azt apró jelet a szemeiben, vissza is veszek és a hangomba megbánást vegyítve folytatom. – N-Ne haragudj... Tapintatlan vagyok. – Így már érthetőbb a kép, ki tudja talán leszerelt. Hogy én mekkora bunkó vagyok! Franc. De talán még menthető a dolog. Nem szokásom mások lelkébe tiporni. – Túl régóta élek egyedül. – Fut át egy apró, keserű mosolynak induló rándulás az arcomon, igaz kicsit rá is játszok, hogy együtt érzőbbnek tűnjek, de nem tart sokba. – Mint látod nem a legegészségesebb dolog. – Veszem viccesebbre a formát, ahogy a tenyerem el-vissza húzom az arcom előtt, célozva rá, hogy könnyen elmehet az ember esze, ha nem figyel, én meg milyen kakukk vagyok.
- Jó. – Felelek később ennyit a kijelentésére. Nem is gondoltam, hogy akar. Bár szívesen odaszúrnám, hogy kár, egy bajkeverő kis mosollyal cifrázva, de az előbbiek után nem kéne. Óh, dehogynem! Nehogy már elsüllyedjünk huszonévesen az önsajnálatban. – Kár érte. – Mondom ki hangosan is, azt a bizonyos mosolyt felöltve, majd hamar eltüntetve.
Hamarosan újabb fizetni vágyó honfitárs fut be, én pedig az alkalmat kihasználva elsétálok a pult mellett, lepasszolva az napilapot és egyenest az újságos polcokhoz megyek. Andrew felé pillantok, látom még van néhány másodpercem, így leemelek egy helyi újságot, sietve kikeresem a hirdetéseket, a telefonommal lefotózok két oldal apróhirdetést, akad közte állás és egyéb reklám is, majd később kimazsolázom. Az újságot begyűröm a helyére – szegény pakolhat megint, igaz, hogy most a helyére tettem, de elég salátaszerűen – a távozó pasas nyomában lépek ki én is. Nem, kicsit sem vagyok gyanús, főleg, hogy ha felnéz csak annyit láthat, hogy valamit épp a zsebembe tömök. Bár ha megállít és kiveteti velem, csak a mobiltelefonom láthatja, a képernyőn meg a lefényképezett apróhirdetést, mert hogy siettemben abból sem léptem ki.

✽ swing music ✽
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Dylan
ϟ Hozzászólások száma :
49
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 27.
Ember a Purgatóriumból

TémanyitásTárgy: Re: Jillian et Andrew ✽ benzinkút   2014-12-29, 19:38


Meccsre, nem gondoltam volna róla, de belegondolva talán logikus. Nem hiszem, hogy hazudik, így pedig értelmet kap a sport újság na meg a hümmögése és minden egyéb megjegyzése, amit magának tett. Vagy éppen a újsággal beszélgetett, ha úgy vesszük. Viszont megjegyzés még ezek után sem fűzök hozzá, inkább csak felteszem a következő kérdésem.
- Ezért van az alapkiképzés. Mindenkit ki lehet képezni elég időráfordítással és akaraterővel - jegyzem meg szinte akaratlanul, de aztán el is hallgatok és mintha egy kis mosoly is megjelenne a szám sarkában. Persze azonnal el is tüntetem onnan, talán nem tűnt fel neki. Nem mintha a kiképzésre visszagondolva támadt volna mosolyoghatnékom. Inkább az egész a "katonák dögösek" összegzés volt rám ilyen hatással. Láttam én már sok olyat a seregben, akire sok mindent lehetett mondani, de ilyesmit nem. Csak ha fizetett, akkor kapott nőt, egyenruha ide vagy oda. Henryvel mennyit nevettük ilyenkor. Már mind a ketten ittunk valamennyit és...
Oh a fenébe! Nem, erre most nem szabad elkalandoznom. Néha még mindig azon kapom magam, hogy túl sokat jár a fejemben a múlt. A másik élet és az biztos nem segít, hogy normális életem legyen itt, a jelenben.
- Tessék? - kérdezek vissza tényleg elég értetlen arccal. Valószínűleg akkor sem érteném azonnal, hogy mire gondol, ha figyeltem volna rá vagy akár egy pillanatra elkaptam volna a tekintetét.
- Akkor itt az első alkalom - mondom, bár mintha ezek után kicsit különösen néznék rá. Csak egy pillanat az egész, aztán még egyszer végignézek a képregényeken és visszaindulok a pult mögé. Közben persze jár az agyam, próbálom kitalálni, hogy ki is lehet ő pontosan. Meccs miatt jár erre, ez rendben. De attól még utazgat már egy ideje és...
- Nem akarok tőled semmit - teszem hozzá kis késéssel, mintha nem lennék biztos a dolgomban. Veszett nehéz megszokni, hogy nincs aki megkösse a kezem. Nincs semmiféle szabály és főleg nincs erre vonatkozó parancs.
- Esetleg a képregényt kifizettetni, de mást nem - jön még ez is újabb másodpercek elteltével. Különös, de nem zavar, hogy itt ücsörög és csak az újság van előtte. Semmi keresnivalója már erre, mégis... hagyom, hogy maradjon még, ha szeretne.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
26
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Életművész
ϟ Hozzászólások száma :
20
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 28.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Jillian et Andrew ✽ benzinkút   2014-12-29, 19:08

- Nem vagyok. – Dünnyögök ennyit az orrom alatt és immár megcsapolt büszkeséggel veszem el az újságot. Azt mondják, a szerencsejátékhoz sosem lehet elég szegény az ember. Hát képzeld, lehet, itt vagyok én. Igazából vagy van pénzem, vagy egy garasom sincs, mint most. Változó, de annál azért több eszem van, hogy eljátszam.
Olvasgatás közben néha-néha morgok valamit, igazi sport nyelven – avagy káromkodva – vagy a tetszésem, vagy épp a nem tetszésem kifejezve egy-egy meccs eredményéről, vagy ilyen olyan átigazolásokról. Na meg a rossz minőségű napilapi képeknél is el-el tudok időzni, imádom a magas izomtorony fekete focistákat. Legalábbis nézni.
- Hm? – Nézek fel a pasas felé, aztán a torkom is megköszörülöm, kissé rekedtesen jött ki még a hümmögés is. Bevallom nem hittem, hogy hozzám fog szólni. Nem tűnik annak a beszédes fajtának, sőt kifejezetten bizarr a kisugárzása. – Átutazóban. Igen. – Na ennél kreténebben sem tudtam volna válaszolni. – Meccsre megyek. – Jelenik meg egy hatalmas, büszke mosoly az arcomon. Azt már nem áll szándékomban az orrára kötni, hogy a meccsnek csak a halvány reménye lebegett a szemem előtt, az is szilánkokra lett törve. Nem hogy meccs nem lesz, talán még kaja sem. A szállással még nem is lenne nagy bajom, valamelyik pályaudvaron, vagy bevásárlóközponti mosdóban is elaludnék én, ha nem lenne fagy, így télen. Tehát első a szállás, a többi szükséglet másodlagos.
- Oh, nem. – Felelek viszonylag halkan, én is a méretes táskámra nézve, ahogy könyökömmel az asztalon támaszkodok, a lábam meg lazán keresztben van. – Puhány vagyok én ahhoz. Na, nem mintha nem a katonák lennének a legdögösebb pasik.– Nézek fel Andrewra az orrom alatt nevetgélve, aztán egy apró, arrogáns hatású erőltetett mosoly jelenik meg az arcomon. – Szóval? – Várok, hogy mondja magától, amit mondania kell, de mivel csak értetlenséget látok a szemeiben kiegészítem. – Már egy ideje utazgatok, de egyetlen alkalmat sem tudnék felidézni, amikor valaki hátsószándék nélkül szólt volna hozzám. Főleg, ha férfi volt az illető. – Biccentek a nadrágja mögött lapuló férfiassága felé. Van valami keserűség az arcomon, magány talán, de ugyanakkor az is, hogy megszoktam és nincs vele bajom, na meg valami sugárzó erő és talpraesettség.

✽ swing music ✽
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Dylan
ϟ Hozzászólások száma :
49
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 27.
Ember a Purgatóriumból

TémanyitásTárgy: Re: Jillian et Andrew ✽ benzinkút   2014-12-29, 18:23


Egy percre azt hittem, hogy tényleg megpróbál nevetésre bírni, de talán jobb így, hogy nem próbálkozott. Amúgy is ideje a fickóval foglalkoznom. Próbálok nem az energiabomba gyerekével törődni, velem neki semmi dolgom, amíg nem tapogat mindent végig és vizsgál meg, vagy éppen próbál zsebre tenni. Olyat is láttam már, de úgy tűnik ez a gyerek azért nagyjából tudja, mit szabad és mit nem. A pasas fizet én pedig szinte megkönnyebbülök, ahogy kimennek és a hangzavarnak is vége, amit a gyerek művelt. Kicsit mintha ki is ment volna a fejemből, hogy ezzel még nem maradtam egyedül.
- Szerencsejátékos vagy? - kérdezek vissza kissé hitetlenkedve. Valahogy nem nézném ki belőle. Igaz, azt sem, hogy érdekli a sport. Az egyetlen, ami biztos, hogy nagy szája van és mindig vissza tud vágni valamivel. Ezt megtudni bőven elég volt az a pár perc is.
De persze oda kell adnom az újságot, ha kérik, szóval már megyek is érte és teszem a pultra, onnan már elveheti. Egy kis ideig figyelem és eszemben sincs megzavarni, aztán nem bírom tovább... és a helyére teszem azt a képregényt, amit az előbb nézegetett. Még mintha egy aprót bólintanék is, ahogy megnézem, hogy áll a többi között.
- Átutazóban vagy? Stoppal végig a fél világon? - nem mintha általában azt a nagy beszédes lennék, de most még vissza sem megyek a helyemre. Nézegetem a képregényeket, hogy mi nincs még a helyén, talán egy-egy pillantást vetek rá.
Még az is megfordul a fejemben, hogy az az összes cucca a zsákban van. Talán a szülei dobták ki vagy az aktuális pasija.
- Gondolom nem a seregbe készülsz beállni - teszem még hozzá az előbbiekhez a zsák felé intve a fejemmel. Majdnem megjegyzem, hogy akkor minek neki ilyen, ha nem ez a célja, de eszembe jut, hogy ma ez sokszor már inkább divat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
26
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Életművész
ϟ Hozzászólások száma :
20
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 28.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Jillian et Andrew ✽ benzinkút   2014-12-29, 18:00

- Andrew. – Javítom ki magam, papagájként ismételve a pasas nevét, persze csak egy nagy sóhaj után. Jesszusom, belehalna, ha legalább állni nem úgy állna, mint akit karóba húztak? A hangomban igen érdekesen vegyül a tisztelet és a tisztelet hiánya. Mint mondhatnék, fáj az önbecsülésem, főleg, hogy válaszra sem méltatott. Persze az már egy nagy lépés volt a kiegyezés felé, hogy kijavítottam az odaszúrt becenevet a valós nevére, ahelyett, hogy csak unottan nyomtam volna egy nem kérdeztem-et. De a továbbiakban én sem szólok semmit, csak csökönyösen nézek vele farkasszemet, mint egy dacos gyerek. Nem mintha bármi közöm lenne az illetőhöz, vagy jogom lenne így viselkedni.
A csendet az ajtó fölé akasztott csengő töri meg, ahogy belép egy férfi, mellette meg valami néhány éves kölykök rohangálnak, végig nézek rajtuk, aztán a méretes táskám nehézkesen arrébb tolva a lábammal lépek arrébb, helyet adva nekik a pultnál. A pasas kifizeti amit tankolt, meg valami kacatot a gyerekeinek és már ott sincs, alig néhány perc lehetett az egész, de nekem elég volt, hogy kiszúrjam a benzinkutas srác mögött ledobott újságot, szóval mikor újra felszabadul, nem törődve vele, hogy épp merre menne, vagy mit csinálna szólítom le.
- Hé, - most valahogy enyhébb a tekintetem, ahogy célzóan az előbb kinézett napilap felé pillantok – Megkaphatom? – Tíz percre igazán ideadhatná. Ugyan mi baja lenne tőle? Egy sportújságról van szó, ha valaki sportfogadó szelvényt vesz, annak oda szokták adni, hogy a középső lapon található táblázatokat átnézhesse és kitölthesse a papírkáját. Na persze én nem vettem a csokin és vízen kívül semmit, de más helyeken mindig meg szoktam kapni. Imádom a sportot.
A képregényes és megnevettetős dologra szándékosan nem térek vissza. Ha ő nem felelt, én nem fogok semmit erőltetni. Képzelem milyen csöves hülye libának nézhet. Talán az is vagyok, és? Ő meg egy csóró benzinkutas, mivel jobb? Na, visszakanyarodva: nem fogom tovább kérlelni. Ha nem, hát nem. Az utóbbi fél év során ezer alkalmam volt megtapasztalni, hogy bármilyen elveszett is a helyzetem, mindig akad még egy kis büszkeség, amit el lehet veszíteni. Ez ma nem fog megtörténni, legalábbis nem itt.
Nagy erőlködve felemelem a földről a katonai hátizsákom és felveszem, ha megkapom az újságot, megyek olvasgatni az állóasztalhoz, ha nem, akkor a viszont látásra.

✽ swing music ✽
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Dylan
ϟ Hozzászólások száma :
49
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 27.
Ember a Purgatóriumból

TémanyitásTárgy: Re: Jillian et Andrew ✽ benzinkút   2014-12-29, 17:20


Komolyan mintha fizikai fájdalmat okozna, hogy nem oda teszi vissza a képregényt, ahonnan elvette. Megrándul az arcom, de eleinte nagyon úgy tűnik, hogy nem fogok érte szólni, de...
- Majd én visszateszem a helyére, hagyd csak nyugodtan ott - most viszont eszemben sincs mozdulni és igazából annyira morogni sem. Más jobban érdekel, mégpedig az, hogy leállt olvasgatni.
Lehet, hogy nem kötik ki, pontosan mit csinálhatnak a vevők és mit nem, de attól még íratlan szabály, hogy ez a hely nem könyvtár. Ha valami érdekli, megveszi, aztán felőlem azt tehet vele, amit akar. A szabály az szabály itt is, mint bárhol máshol.
- Ha a legújabb, akkor...? - nem igazán értem az összefüggést aközött, hogy csak úgy leáll olvasni és aközött, hogy mit olvas. Még ha egy pillanatra el is hinném neki, hogy ez valami veszett fontos dolog, akkor is hamar észbe kapok és pont olyan komoran nézek rá, mint eddig. Hiába a nagy próbálkozása, hogy meggyőzzön, semmi nem változik rajtam.
- Nem olvasok képregényeket - tudom le ennyivel a viccét, vagy amit annak szánt, gondolom. Valahogy hiába vagyok már itt két éve.. sőt! Itt, munka közben is megtehetném, hogy belelapozok egy-egy füzetbe, de soha nem tettem meg. Eszembe sem jutott, hogy a múlton rágódás helyett ilyesmit olvassak.
- Morgó? - kérdezek vissza egy pillanatra elég értetlen arcot vágva. - Inkább Andrew - mondom és elővarázsolnám a névtáblát, aminek általában a ruhánkon kell lennie, de eszembe jut, hogy az pár hete már nem kötelező. Így vissza is teszem a kezem a pultra és nézek a lányra.
Nagyon úgy tűnik, hogy részemről ennyi volt. Bár valamiért mégsem mondom, hogyha nem vesz semmi mást, mehet is. Még ha nem is gondolok bele, hagyom, hogy próbáljon megnevettetni. De tudom, hogy nem fog neki menni, legalábbis nem valószínű.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
26
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Életművész
ϟ Hozzászólások száma :
20
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 28.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Re: Jillian et Andrew ✽ benzinkút   2014-12-29, 15:19

Érzem én a feszültséget a levegőben, legalábbis magamon, hogy bármelyik percben elzavarhatnak én meg süllyedhetek a föld alá szégyenemben – bár az az idő már elmúlt, egészen hozzászoktam, hogy bizonyos helyekről kitessékelnek – mégis annyira belemerülök az olvasásba, hogy a külvilág is megszűnni látszik, még a rádióban szóló swing dal is olyan távolinak tűnik. Talán ezért van, hogy mikor beszűrődik az épp kialakított kis világomba a pasas hangja, azonnal összerezzenek és felkapom a fejem, mintha azon gondolkodnék, hogy ez nekem szólt-e. De persze, hogy nekem szólt, hisz ki másnak.
Egy érdekes kifejezéssel az arcomon pillantok rá, majd a szám elhúzva fordulok vissza a képregényhez és morgok valamit érthetetlenül, aztán meglepő módon őt is méltatom végre valamiféle válaszra, persze csak miután gyorsan még végig pergettem a lapokat a kezemben, hogy legalább az elsuhanó képek alapján láthassam a végét, majd hatalmas sóhajjal teszem vissza a polcra, ahol katonás rendben sorakoznak az újságok, figyelmesen válogatva. Persze pont nem oda rakom, ahonnan elvettem… de mindegy. Tizenöt dollcsi, nekem erre most nem futja.
- Ugyan már. – Fordulok felé, s akaratlanul is a rádióban szóló swingre mozgatom ide-oda a csípőmet. – Ez a legújabb Batman képregény. – Úgy beszélek, mintha ki tudja milyen érzékeny pontot kapott volna el azzal, hogy nem olvashatok. Olyan gondossággal és hangsúllyal ejtem ki a szavakat az imént letett újságról, mintha a királynő koronázásáról beszélnék. Aztán már normálisan, de folytatom. – Tudod milyen képregények vannak egy könyvtárban? – A kávézgató középkorú pasas felé pillantok, mintha nem akarnám, hogy hallja, szóval közelebb is megyek a pulthoz és halkan, de csípősen teszem hozzá. – Ha bármelyikre ráadnék egy inget, elnevezhetném apámnak. - Régi és eladhatatlan darabok kerülnek oda.
Ezt a beszélgetést egyelőre befejeztem, legalábbis amíg begyűröm a maradék csokimat, zsebre dugom a papírját, leemelem a közeli polcról a legolcsóbb vizet és újra a pulthoz megyek vele, azt is kifizetem, iszok egy keveset, rácsavarom a kupakot, és mivel még mindig nincs semmi forgalom, meg közben a kávés ipse is elment, a benzinkutas srác meg egész fiatalnak tűnik, veszem a bátorságot az alkudozáshoz.
- Jól van, figyelj Morgó. – Utalok a hét törpe közül a leginkább rá illőre. – Ha megnevettetlek, lóghatok még itt egy darabig, újságot olvasva, okézsoké? Ha nem, már itt sem vagyok. – Na ja, én nem ajánlhatok fel ennél többet, tekintve, hogy a magam után hurcolászott katonai hátizsák tartalmán, meg a zsebemben lévő csoki papíron kívül semmim nincs.

✽ swing music ✽
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Főkarakter :
Dylan
ϟ Hozzászólások száma :
49
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 27.
Ember a Purgatóriumból

TémanyitásTárgy: Re: Jillian et Andrew ✽ benzinkút   2014-12-29, 14:13


Újabb nap a nagy semmi és unalom, mégis egész jókedvűen indultam dolgozni. Ami persze nálam csak annyit jelent, hogy első dolgom rádiót kapcsolni, amint már a helyemen állva elköszönök a másik fickótól. Újonc és még a nevét sem jegyeztem meg. Próbálok vele kedves lenni, de ahogy látom, nem túl meglepő módon tart tőlem. Pedig esküszöm egy rossz szót sem szóltam, csak hát...
A lényeg, hogy hamar egyedül maradok, eszében sincs akár tíz percet sem itt tölteni a társaságomban és annyira nem is bánom. Felnézek az órára és elégedetten nyugtázom, hogy hivatalosan... három, kettő... most kezdődik a munkaidőm. Majdnem tökéletes időzítés. Úgy látszik ezt már soha nem fogom levetkőzni magamról. A pontosság, a rend, a túlzott fegyelem. De talán nem is baj, ez jelzi, hogy megvan még a józan eszem.
Az idő egész gyorsan telik, én pedig hamarosan elkalandozok a saját emlékeim között. De mielőtt túl mélyre ásnék, hallom az apró csengő hangját, ami az ajtó fölé van szerelve és már fel is kapom a fejem. A mosolyra nem tudom rávenni magam, de a fickó sem beszélgetni jött. Gyorsan felmérem magamban, hogy lehet-e veszélyes, de persze, nem. Maximum a legyekre jelenthet fenyegetést, akinek gyerekként a szárnyait tépkedte. Legalábbis fogadni mernék, hogy ezt tette. Pár percre rá pedig már újabb alak lép be az ajtón. Se köszönés, se semmi én sem jártatom a szám, csak figyelem. Talán tovább is, mint szükséges, hogy megállapítsam ki lehet.
- Ennyi lesz? - teszem fel a szokásos kérdést, amint leteszi a pultra a csokit és felnézek a szemeibe. A következő pillanatban már ütöm is be a gépbe a csokit, tudom jól a választ anélkül is, hogy felelne. Ezt inkább csak meg kellett kérdeznem, mert így szokás. A többit már felesleges beszéd nélkül végzem. Ha nem szólna a rádió a háttérben valószínűleg szinte elviselhetetlen lenne a csend.
- Ugye tudod, hogy ez nem könyvtár? - ki sem lépek a pult mögül, csak onnan jegyzem meg, amikor nagyon úgy néz ki, hogy belemerül egy képregénybe. Semmi kedvesség nincs a hangomban, de neheztelés sem, amiért itt olvas.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar

ϟ Kor :
26
ϟ Tartózkodási hely :
Salt Lake City
ϟ Foglalkozás :
Életművész
ϟ Hozzászólások száma :
20
ϟ Csatlakozott :
2014. Dec. 28.
ϟ :

Ember

TémanyitásTárgy: Jillian et Andrew ✽ benzinkút   2014-12-29, 13:04


Nem rég még dél-nyugatnak tartottam, többnyire céltalanul megyek, de most titkon bennem volt, hogy talán még a Giants meccsét is láthatom, mert akkorra már a közelben leszek, de persze szépen keresztbe lettek húzva a számításaim. Valahol a Nagy-Sóstó környékén teljesen lerobbantam. Na, persze nem én, hanem a pénztárcám, de egyre megy. Szóval gyors útszéli kalkulálások után akármennyire is nem tetszett, rá kellett jönnöm, hogy azzal megyek a legtöbbre, ha visszastoppolok Salt Lake-be. Így is tettem. Nem vonzott túlzottan a hely, de itt a hatalmas buszpályaudvar, ahonnan szinte bárhova eljuthatok – majd ha meglesz rá a pénzem. Azt egyelőre még nem döntöttem el, hogy rendes munkát szerzek-e, vagy csak egy laptopot öt percre. Viszont még futja a büdzsém néhány napra, úgyhogy ráérek ezen aggódni.
A pasas aki elhozott nem megy tovább, kitett egy külvárosi benzinkúton, én meg szépen megköszöntem és viszont látásra. Itt tartunk most. A benzinkút épülete felé fordulok, kihúzok egy adag aprót a zsebemből, az ujjammal húzogatom ide oda az érméket, míg gyorsan átfuttatom magam előtt, hogy ez mire lesz elég, tekintve, hogy elég éhes vagyok.
Hamarosan szótlanul lépek be az épületbe, nem nagy a forgalom, ott a kutas srác, meg egy másik lézengő pasas, aki a kerek állóasztalnál kávézgat. Nem köszönök, egy pillantást vetek az alkalmazott felé, majd úgy kezdek nézelődni, mint akinek birtokában van a világ összes ideje. Ide-oda teszem, veszem magam, végül leemelek egy csokit a polcról, odamegyek vele a pulthoz, kiteszem a hetven centet, közben megjegyzem magamnak, hogy hm, nem is olyan rossz ez a kis kutas pasi, de nem szólok semmit, csak fogom az ebédemet, visszamegyek az újságokhoz és a csokoládét majszolva kezdek lapozgatni egy képregényt, félvállal a falnak dőlve, szép ráérősen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: Jillian et Andrew ✽ benzinkút   

Vissza az elejére Go down
 
Jillian et Andrew ✽ benzinkút
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» OOC tudnivalók

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Salt Lake FRPG :: Helyszínek :: Külváros-